Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-11 / 186. szám

HÉTFŐ, 1997. AUG. 11. KITEKINTŐ 11 A patthelyzet „kijátszott dolog volt"? Vulkán Qiikerült - a tavalyihoz hasonlóan - ismét „döntetik lenre játszania " az ópusztaszeri képviselő-testületnek, amikor a tét nem más volt, mint az, hogy lesz-e végre kinevezett igazgatója az iskolának. A kérdés azért érdemel az átlagosnál sokkal nagyobb figyelmet, mert az intézményben - az egy évre megbízott igazgató és a hozzá csatlakozó, illetve a többséget alkotó másik táborba tartozó pedagógusok között - a korábbi kisebb súrlódások az elmúlt esztendőben felmérhetetlen mélységű ellentétekké „nőtték ki" magukat. A tanárok és az óvónők közül néhányan a „menekülés" esélyeit latolgatják, a szülők egy része pedig más településen lévő iskolába akarja íratni gyermekét! Egy morajló vulkánhoz hasonlít a helyzet a faluban. Lecsillapításának esélyét a képviselő-testület elszalasztotta, és ez - érthető módon - döbbentetet váltott ki az ügyet nyomon kísérő lakosság körében. Hiszen úgy tűnik azoknak lett igazuk, akik az 1996-ban újraválasztott ópusztaszeri képviselő-testület várható döntésképtelenségét a kezdetektől - a falu számára reális konfliktusforrásnak, a fejlődés kerékkötőjének tekintették. Az öttagú frakció megalakítása és működése ugyanis nem az ígért kompromisszumkészséget biztosította, hanem az általuk megfogalmazott elképzelések mindenáron való keresztülvitelét. Mindezt persze önmagában dicséretes képviselői álláspontként is lehetne említeni, ha azok - legalább az ott élők számára legfontosabbnak tartott kérdésekben - a választópolgárok többségének véleményét tükröznék. A

tények azonban mást látszanak igazolni. Ha ugyanis egy-két ember próbálja gondolatait ráerőltetni - egykori ígéreteiket betartani igyekvő frakciótársai mellett - az egész falu lakosságára, akkor ott valami nincs rendben a demokráciával. Az egyéni vélemények „szőnyeg alá" söprésének, a felnőtt emberek gyermekkénti „lekezelésének" ideje ugyanis - sokunk reményei szerint - lejárt. Még akkor is, ha „csupán" egy oktatási intézmény igazgatói székének betöltéséről van szó. • Ópusztaszer - iskolaigazgató-választás Jó lenne már az ellentéteket is „kisöpörni" az iskolából. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Ahogyan a képviselők látják Megbékélés kellene Visszatekintő • Munkatársunktól 1994. ősze: a 10 tagú képviselő-testület megválasztása. 1995. november: a testület feloszlatta önmagát. 1996. január: rendkívüli önkormányzati választás, 5 tagú frakció megalakítása. (Sokak szerint a harmadszorra is megválasztott polgármester, Kecskeméti János „kézbentartására".) 1996. június: az iskolaigazgató-választásnál az egyetlen pályázót, Szombathelyi Árpádot - aki előtte öt évig igazgatta az intézményt - az öttagú frakció „leszavazta". A kialakult patthelyzettel beigazolódnak a korábbi félelmek. 1996. augusztus: a kétségbeesett pedagógusok többsége a nyivánosság segítségét kéri. Botrányos hangnemű közmeghallgatás. Egy évre az addigi igazgatóhelyettes, Sáriné Balogh Éva kerül az igazgatói székbe. 1996/97-es tanév: ellenségeskedésekkel, félelmekkel terhelt. 1997: az igazgatói pályázat újbóli kiírása, a testület döntésképtelensége ismételten beigazolódik. A szövevényes, személyeskedésekkel is tűzdelt döntések, események hátteréről az ópusztaszeri képviselőtestület két táborához tartozó képviselők közül Magány Antalt (frakciótag), illetve Kecskeméti Zoltánt kérdeztük meg. A községben ugyanis 1996. óta nem ez az első eset, amikor egyik „oldal" sem engedett, és az egyenlő számú szavazatok miatt a testület gyakorlatilag döntésképtenné vált. - Felmérve az oktatási intézményben elhatalmasodott gondokat, számunkra nem volt vita kérdése, hogy lehetőleg senkihez sem kötődő, új emberre kell szavaznunk. Szerencsére voltak ilyen jelöltek is a hat érvényesen pályázó között - kezdte mondandóját Kecskeméti Zoltán. - Örömmel fogadtuk, hogy a szóbeli meghallgatás eredménye, az intézményhez tartozó dolgozók és az iskolaszék szavazatai sem szóltak ez ellen. A szülők levele pedig különösen megerősített bennünket abban, hogy helyesen ítéljük meg a helyzetet. Véleményünk szerint ugyanis a képviselői munka lényegében szolgálat, kötelességünk -, mint ahogy nevében is benne van - képviselni a választók akaratát. Sajnos, községünkben ezt nem mindenki gondolja így. Ha pedig ez a szemlélet marad jövőre is, akkor félő, hogy a pályázat ismételt kiírása ellenére sem változik majd semmi. Ugyanakkor felelősséget kellene éreznünk azért is, hogy ne csökkenjen tovább a tanulólétszám, mivel már több szülő kiíratta gyermekét az iskolából. A másik képviselőtől mindenekelőtt arra kértünk választ, milyen szempontok alapján támogatták Sárinét, illetve hagyták figyelmen kívül a szülők kérelmét. - A frakció egyeztet minden fontos kérdésben, még a testületi ülések előtt'-, hangsúlyozta Magony Antal. - Éz azonban nem jelent kötelező egyetértést közöttünk. Néhányszor már be is bizonyítottam ezt azzal, hogy a saját véleményemet - a frakcivezető ellenében is - fenntartottam. Ebben az esetben szakmailag, mivel autószerelő vagyok, számomra például gondot okozott a pályázók megítélése. Nagyon féltem a választástól, hiszen szerettem volna, hogy végre nyugvópontra kerüljön az iskola ügye. Eleinte két külső jelöltet is elfogadhatónak találtam, később már csak az egyiket. Mivel azonban ő az utóbbi évben nem tanított iskolában, meggyőztek, hogy Sáriné talán - ismerve a helyzetet - tehet majd valamit a problémák enyhítéséért. Bár, azt is ki kell mondanom: megfogalmazódott bennem, hogy az elmúlt esztendőben nem sok eredményt tudott felmutatni, de most 5 évről volt szó. Az 5:5-ös szavazati eredményt azonban magam is nagyon sajnálatosnak tartom, de ez törvénybeni joghézag kérdése is. Az is igaz, hogy a most előre lépett Széplakinénak sincs vezetői gyakorlata, és nehéz lesz neki pártatlanul ellátni a feladatát. Különösen, hogy indításként igazolatlan napok adásával, fizetések megvonásával, kilátásba helyezett fegyelmikkel próbál érvényt szerezni elvárásainak. Erre nem is tudok mit mondani. Amikor ugyanis megkapta a megbízást, útravalóul elhangzott: ne terrorizálással, hanem jó ötletekkel próbálja összehozni, kibékíteni a két csapatot. N. R. J. Ismét viharos és igen feszült a helyzet Opusztaszeren, ahol a közelmúltban lezajlott iskolaigazgató-választást a képviselő-testületnek újból patthelyzettel sikerülj?) megoldania. - A törvény értelmében a testület joga és felelőssége az intézményvezető megválasztása és az előkészületi munkák törvényességével sem volt gond - szögezte le mindenekelőtt a történtekkel kapcsolatban Mezey Róbert, Kistelek jegyzője, aki az igazgatói pályázatok beérkezésekor, a körjegyzőség június 29-i létrehozásáig, Ópusztaszer megbízott jegyzője is volt. - Azt is tudni kell: a képviselők az előzetes véleménynyilvánításoktól függetlenül hozhatják meg döntésüket. Mégis sajnálatosnak kell minősíteni a választást, amely a tavalyihoz hasonló 5:5-ös eredménnyel zárult. Különösen, hogy most nem egy, hanem hat érvényes pályázat érkezett be. Sőt: az első megmérettetés után fennmaradók között volt - egyik „oldal" irányában sem elkötelezett - kívülálló is! A képviselők most esélyt kaptak arra, hogy segíthessék a meglévő személyi ellentétek csillapítását, de nem tudtak élni a lehetőséggel. Ezért döntésük várható következményeiért vállalniuk kell a felelősséget. Az iskola pedagógusai közül Sejbenné Jenei Mária, Szatmáry Éva, Nikolényi István is hangsúlyozta: áldatlan állapot uralkodik a tantestületben. Ezért nagyon várták, legyen végre vezetője az intézménynek. Utólag viszont - többekkel együtt - úgy látják, hogy a testületi ülésen eleve eldöntött „választás" zajlott. Nem lehetett véletlen, hogy az igazgatóhelyettes, Széplakiné Dóra Ildikó nem pályázott, de kisfia ilyen az őszinte gyerekszáj már egy hónappal előbb mondta, hogy az ő anyukája lesz az igazgató. Természetesen a testület néhány tagjának az sem volt érdeke, hogy a szülők kérését - lehetőleg mindenkitől független, külső pályázóra adják a voksukat figyelembe vegye. Az „oszd meg és uralkodj" elv ugyanis akkor nem érvényesülhetne, hiszen a határozott egyéniségű esélyes jelölt megválasztásával elveszett volna befolyásuk az iskola felett. Az új megbízott igazgató konfliktushelyzetek feloldására vonatkozó ígéretei pedig eléggé sajátos módon valósulnak meg, ugyanis négy pedagógussal fizetéselvonással kezdte a békés(?) együttműködést. A „bűnük" pedig az volt, hogy nem hagyták veszni a februárban befizetett nyaralásukat a nyári szünet megkezdése előtti napon bejelentett augusztus elsejei rendkívüli nevelőtestületi ülés miatt. Távolmaradásuk igazolatlannak minősíttetett. Ezért úgy gondolják: a cél az lehet, hogy önként vagy fegyelmivel eltávozzanak az iskolából. - Bár engem sem Sáriné, sem Széplakiné nem bántott, mégis elkeserítőnek tartom, hogy a képviselők egy része ismét megengedhette magának, hogy asszisztáljon a tavalyi eset megismétléséhez hangsúlyozta Faragó Ferencné tanárnő. - Szerintem itt akkor lesz nyugalom, ha nem tekintik ellenségnek azt, akinek más a véleménye! A vezető szerep betöltéséhez pedig tekintély kell, legyen szó képviselőről, vagy iskolaigazgatóról. A kapott hatalomra alapozott „majd én megmutatom" elv csak bajt okoz. Félelemben, hazugságokkal terhes légkörben nem lehet dolgozni. Sőt: azon is el kellene végre gondolkodni: milyen pedagógus az, aki nem mond igazat, illetve képviselőnek nevezhető-e az, akit nem érdekel a választók véleménye? Varga Józsefné tanárnő viszont egészen más véleményen volt. Szerinte szó sincs a problémák továbbgörgetéséről. A gondokat a fiatal kollégák idézik elő. Szerencse az, hogy nem győzött a „külsős" jelölt, hiszen az iskola dolgairól a korábbi igazgatótól, Szombathelyi Árpádtól, és nem például tőle, aki közel harminc éve tanít Ópusztaszeren, tájékozódott. Azokat a szülőket pedig, akik aláírták a választással kapcsolatos írásbeli kérelmet, sajnálja, mert bujtogatás áldozatai lettek. Bár állítását nem tudja bizonyítani, mégis - másokhoz hasonlóan - úgy gondolja: egyedül eszükbe sem jutott volna(!?) ezt megtenni. Az is érthetetlen számára, hogy egyesek miért viszik más iskolába a gyereküket, amikor mindenütt vannak jó és kevésbé jó tanárok? A kérdésre néhány érintett szülőtől viszont egyértelmű választ kaptunk. Soós Zoltáné, három gyermek anyukája, az iskolaszék tagja, aki hosszú percekig sorolta a problémákat: - Már tavaly másik iskolába akartam vinni a gyerekeket, részben, mert komoly gond van a német és angol nyelvoktatással. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a tanárok döntik el, ki milyen nyelvet tanuljon, bennünket, szülőket meg sem kérdeznek. Az egyik gyermekem most végezte az 5. osztályt, de németből csak a negyedikes(!) anyag végéig jutottak el. A szülők nem mernek beszélni a tanárokkal, mert a másik táborhoz tartozó pedagógus esetleg rossz néven veszi. Szomorú, hogy nincs egyetértés a tantestületben. Hiszen azt nem hiheti senki, hogy a gyerekek nem érzékelik, ha a tanár - az óra előtti vita után - felzaklatva megy be az osztályba. Mivel a pályázatokat magam is olvastam, meggyőződésem, hogy volt megfelelő jelölt. Ezért feltételezhető, hogy az idén szintén egy kijátszott, értelmetlen szavazás tanúi voltunk. Hallottam a levélről is, és felháborít a szülők ismételt semmibevétele. Milyen alapon nyilatkozhat úgy egy képviselő, ráadásul frakcióvezető, hogy ne mondjunk véleményt akkor, amikor gyerekeinket is érintő kérdésről van szó? Persze a történteket választópolgárként is célszerű jó leckeként számon tartanunk. Végre olyan emberekre kellene 1998-ban voksolnunk, akik később sem felejtik el, hogy kik választották őket erre a feladatra. Varga Lászlóné, ősztől szintén másik iskolába akatja járatni két kislányát: - Szerintem is az a kulcskérdés, hogy mikor veszi már figyelembe a testület minden tagja a lakosság érdekeit, és szorítja háttérbe saját politikai ambícióit. Felháborítónak tartom, hogy Juhász Dezső úr sértő szavakkal minősítette a 46 szülő levelét, akiknek összesen legalább nyolcvan gyermeke az iskola tanulója. Mi ugyanis abban nem utasítottuk, csupán kértük a képviselőket, hogy tegyenek meg mindent az áldatlan állapot felszámolásáért. Erre viszont csak egy erős, mindkét „oldal" befolyásától mentes, külső pályázó esetében lehet remény. Segíteni és nem akadályozni kellene a falu előrehaladását, ilyen feltételek mellett viszont, aki teheti előbb, utóbb elmegy innen. Tudom, hogy nagyon sokan azért járatják még itt iskolába a gyermeküket, mert féltik őket a buszozástól, illetve nincs pénzük az utazás költségeire. Fülöpné Tari Katalin, az iskolaszék tagja: - Örülök, hogy a fiam most volt nyolcadikos, a lányom pedig már gimnazista. Hiszen borzasztó ez a tehetetlenség. Mint az iskolaszék tagjától, többen kérdezték tőlem, lehet-e tenni valamit azért, hogy ne „űzzék el" azokat a nevelőket, akiknek valóban fontos a hivatásuk? Hogyan fordulhatnak ezután az igazgatóhoz, ha azt mondták nekik, hogy nincs joguk véleményt nyilvánítani az iskolát érintő kérdésekben? Egyelőre úgy tűnik: a faluban mindenről - önkényesen - egy-két ember akar dönteni. Olyan testületi tagok határoznak az intézmény dolgairól is, akiknek nem jár oda a gyerekük. A hógolyóból mára lavinává nőtt problémahalmaz nyilvánosságra kerülését a törvény értelmében most megbízott igazgató, Széplakiné - előtte egy esztendeig igazgatóhelyettes - első hallásra nem tartotta jónak. Végül belátta: azzal, hogy hallgatunk a negatívumokról, azok még léteznek. A bajokkal szembe kell nézni, az álláspontokat pedig közelíteni egymáshoz. - Tudom, hogy nem könnyű feladatot kaptam, de számítok a képviselők alkotó véleményére, javaslataik megfogalmazására is mondta. - A konfliktusok csökkentése azonban nem egyedül rajtam múlik. Az itt dolgozóknak is tenni kell ezért. Ami pedig az igazolatlan munkanapokra vonatkozó kérdést illeti: az szerintem a munkáltatóra és a munkavállalóra tartozik. Természetesen nem volt célom a megfélemlítés, még ha úgy is látná valaki. Nem értek egyet azzal sem, hogy erre az intézkedésre a tolerancia hiánya késztetett. Az érintetteknek a szóbeli jelzés helyett, írásban kellett volna bejelenteni távolmaradásukat. Szakácsi Imre, június 29-e óta Dócon és Ópusztaszeren látja el a körjegyzői teendőket: - Úgy gondolom: a falut érintő fontos kérdésekben nélkülözhetetlen bizonyos mértékű kompromisszumkészség. Nagy hibának tartom, hogy a frakció az idei igazgatóválasztásnál is figyelmen kívül hagyta a tanárok, az óvónők és a technikai dolgozók véleményét, valamint a szülők által írt levelet. Dócon ez teljes mértékben elképzelhetetlen lett volna. A képviselők ugyanis éppen a lakosság és nem a saját elképzeléseik érvényrejuttatására kaptak megbízást! Szomorú tény az is, hogy két tábor alakult ki az iskolában. Az pedig egyenesen felháborító, ha az igazgató valamelyik irányba elkötelezett. Az sem megoldás, ha csak a kemény kéz politikájával él. Magam is alkalmazkodom a munkatársaimhoz és egy iskolaigazgató sem tud a tantestület nélkül megfelelő eredményt elérni. Erre bizonyíték az elmúlt tanév Ópusztaszeren. Nem tudom, miért nem lehetett néhány nappal későbbre tenni az értekezletet, ha nyilvánvaló volt, hogy néhány kolléga előre befizetett nyaralásön van? Az igazi baj persze az, hogy egy ilyen start vélhetően rányomja majd a bélyegét az 1997/98-as tanévre is. N. Rács Juliit