Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-09 / 185. szám

Szombat, 1997. Aug. 9. Stefánia-Interjú 9 Fesztivál ide, fesztivál oda, Szeged nyaranta este nyolc után olyan, mint egy kísértetváros. Alig néhány ember járja az utcákat, s bár hetenként néhány este be lehet ugyan térni egy-egy kulturális rendezvényre, ám aki helybeliként vagy vendégként szeretné jól érezni magát Szegeden, az csalódni kénytelen. A szinte üresen kongó Belvárosból hiányoznak az Európa-szerte megszokott vendéglői teraszok, az a színes nyüzsgés, amelyben vendég és helybeli egyaránt jól érezhetné magát. Otthon marad hát többnyire a helybéli, s nem jönnek a várva várt vendégek sem. Bár például a múlt héten a Vedres udvarán történt valami. Színes fények, sramlizene hívogatták néhány napig sörünnepre a vendéget. Tízéves volt ugyanis a HBH söröző. Sátrat vertek, kiköltöztek. Néhány ezer szegedi és az éppen ittlévő néhány száz kül- és belföldi vendég itt valóban jól érezhette magát. Ide hívtuk el dr. Szalay István polgármestert is a sörünnep zárónapján, a múlt vasárnap, egy kis beszélgetésre. • Hogy érzi magát, polgármester úr, a sörünnepen? - Nagyon jól. Talán azért is, mert két napja jöttem haza szabadságról, a Benelux-államokból és Angliából, ahol ez a hangulat mindennapi és megszokott. Ott természetes, hogy az ember kisétál az utcára - persze nem ilyen korán, ahogy mi itt beültünk, hét óra tájt, hanem kilenc-tíz felé! -, és természetes, hogy tele van az utca emberekkel, hogy lépten-nyomon be lehet ülni valahová egy kis jó muzsikát hallgatni, sörözni, borozni, beszélgetni. És ahol jól érzi magát az ember, önfeledten... Szóval, itt úgy érzem magam, hogy a szabadságom hosszabbodott meg. • Öröm hallani, hogy Szeged polgármesterének e meghívással sikerült meghosszabbítani a szabadságát. De Ön is tudja, a várost sok vád éri: itt nem lehet mit csinálni esténként. Ez a sörünnep egyike a kevés, üdítő kivételnek, de egyébként Szeged este nyolc után fesztiválvárosként is olyan, mint egy kísértetváros. - Igazak a „vádak". Csak az a gondom, hogy most akkumulálódnak, holott ez legalább évtizedes probléma, és a megoldás sem vesz sokkal kevesebb időt igénybe. Való igaz, az összes ilyen kritika jogos, de messze fölkészületlenek vagyunk arra, hogy ezt a gondot, mondjuk, jövőre megoldjuk. Ha azt szeretném, hogy Szeged hasonlítson az igazi fesztiválvárosokhoz, például Salzburghoz, ahhoz idő kell. Remélem, ez 2000-re bekövetkezik. 9 Három év? - És három tényező, amelyek kölcsönhatásával meg kell birkóznunk, és amelyek jelenleg bénítóak. És igazán nem is lehet tudni, hogy melyikkel kellene kezdeni a változtatást, ami kilendíthetné a holtpontról a várost. Az egyik a közönség. El kéne érni, hogy itt pezsgő idegenforgalom legyen, és e pezsgő idegenforgalmat kellene kiszolgálnia az ilyen típusú rendezvényeknek, például sörsátraknak, mint amilyenben vagyunk. A másik: kellenek azok a vállalkozók, akik ilyeneket .létesítenek és működtetnek. Az ördögi kör • Dr. Szalay István nyárról, idegenforgalomról és fesztiválról Sörünnepi beszélgetés a polgármesterrel ott kezdődik: addig nem működtetnek ilyen helyeket, amíg nincs közönség, ha pedig ilyen helyek nincsenek, akkor mi vonzza ide a közönséget? A harmadik tényező pedig maga a szegedi nép. Ha megkérdezzük a szegedieket, akarják-e, hogy Szeged valóban olyan jó hangulatú mediterrán város legyen, mint amelyeket példaként oly sokszor emlegetünk, azt mondják: persze, akatjuk. De ha megkérdezzük, hogy hol ne legyen ilyen vagy olyan létesítmény, oda tegyenek piros pontot a város térképén, akkor szinte a teljes térkép piros pontokkal lesz tele, mert mindenki lakik valahol. Tehát a harmadik tényező: a lakosságnak is meg kell szoknia a gondolatot, hogy az idegenforgalom kiköveteli magának az ilyen helyeket, mégpedig természete folytán elsősorban a Belvárosban. 9 A tapasztalatok szerint a belvárosi lakosok egyaránt ragaszkodnak a Belvároshoz és a csendhez... - Az egyik ilyen neuralgikus pont éppen a Kárász utca. Tehát egyáltalán nem véletlen, hogy a szegedi várospolitika egyik célkitűzése, hogy a Kárász utcán, a Klauzál téren ne elsősorban lakóházak legyenek, hanem olyan bankok, szolgáltató cégek, amelyeket nem zavar, ha estefelé, mondjuk, a Virág teraszáról hangosabb zene hallatszik. Ez természetesen lassú folyamat, hiszen például a cserelakások biztosítása nem egyszerű, de én bízom abban, hogy az ezredfordulóra sikerül a legfontosabb feltételeket megteremteni ahhoz, hogy Szeged nyaranta valóban vendégváró és -fogadó város legyen. 9 Néhány éve jártam Salzburgban, nyáron, fesztivál idején. Akkor azt mondtam magamban, hogy ha itt kellene élnem és dolgoznom, inkább világgá mennék, mert szinte mozdulni sem lehetett a városban a tömegtől. A salzburgiak viszont szemmel láthatóan örömmel viselik a tumultust. Nyilván megéri nekik, és ettől Salzburg Salzburg. Ahol a lakosok és a városi elöljáróság részéről is megvan az egységes elszántság a fesztiválvárosi nyűgök vállalására. Értsem úgy, hogy Szegeden legalább a polgármesterben megvan az erre irányuló elszántság, hogy megvívja a csatcit a belvárosi lakosokkal? - Bennem biztosan megvan ez az elszántság, de ezt a csatát nem úgy akarom megvívni, hogy itt - hogy úgy mondjam - komolyabb kényszereket alkalmazzunk. Én nem csatában gondolkodom, hanem egyfajta belátásban reménykedem. Abban, hogy ha majd beindul a szegedi lakásprogram, akkor azoknak a belvárosi lakosoknak, akik ezt a koncepciót nem tudják elfogadni, olyan helyen tudjunk, nem túl távol fölkínálni lakásokat, amire azt mondják, ott is jól tudnak élni. A legnagyobb gondot ebben az az idős korosztály jelenti, amelyik különösen közel áll hozzám. Például azok az idős egyetemi oktatók, akik azt mondják, nem akarnak mozdulni, hiszen ott élték le egész életüket. Ez természetesen akceptálandó. Azt, A polgármestert a Vedresben, a sörünnepen Perneki Mihály, a HBH főnöke kalauzolta. (Fotó: Nagy László) hogy hol tudunk ezeknek az embereknek megfelelő lakást biztosítani, nem harcnak képzelem el, hanem kölcsönös kompromisszumnak. 9 Ez az álláspont nagyon korrekt és egy polgármester nem is gondolkodhat másként. De előbb-utóbb óhatatlanul döntési helyzet következik be. Döntenie kell a város vezetésének, melyik igényt akceptálja: Szeged belvárosa legyen fesztiválvárosi, életteli és mozgalmas, vagy csöndes-kies-vidéki? Ha majd dönteni kell, 1998ban, '99-ben, melyik oldalra áll majd Szalay István? - Mindenképpen a jövőt jelentő, tehát a fesztiválvárosi oldalra. De azért már vannak olyan példák, mint a Klauzál tér, ahol már most sem állunk rosszul. A Klauzál tér egy részén - főleg a földszinteken - már most sincsenek például lakások vagy olyan intézmények, amelyeket zavarna az idegenforgalom esti zaja. A Kárász utcával ugyan rosszabbul állunk, de ha elkezdődnek a tömbbelső-rekonstrukciók, azok ennek az irányzatnak a jegyében fognak lezajlani. Mint ahogyan a Széchenyi téren is már alig maradtak lakások, viszont a város ékességeiül szolgáló épületek kerítik a teret, mint például a Providencia-palota. Ahol például senkit sem zavar, ha a Vedres sörudvaráról átszűrődik a zene. Mindezt viszont csak türelemmel és lassan lehet megvalósítani. 9 Jó, hogy visszatértünk a Vedres udvarára! Abban alighanem egyetértünk, hogy örömmel vennénk, ha jövő nyáron a HBH sörünnepe nem négy napig tartana, hanem mondjuk egy hónapig, kellemes színfoltként betöltve a szegedi nyár egy részét. De menjünk tovább, ha már a Belvárosról és rendezvényeiről van szó! Volt az idén a Széchenyi téren egy borfesztivál. Hihetetlen, nem várt sikerrel, aminek híre pillanatok alatt bejárta az országot. A magyar borászat krémje emelt kalapot a rendezők előtt. De rengeteg probléma volt abból, hogy este még zene szólt a téren, hogy olyan nyüzsgés volt, ami egy fesztiválváros lényege. - A dolgokat mindig a fejlődésükben kell nézni. Tehát: az idei borfesztivál a fejlődésnek egy nagyon jelentős állomása, de nem a végállomása volt. Há végiggondoljuk a borfesztivál néhány éves történetét, az biztos, hogy az idén kristályosodott ki bennem az, hogy ez a rendezvény egyike ama tfztizenkettőnek, amit éves periodicitással mindenképpen érdemes megrendezni Szegeden. Kezdetben a borfesztivál csak a helyét kereste. Hál' Istennek, a szervezői kitartottak, és az idén sikerült megtalálniuk azt a megoldást, ami hosszú távra hitelesíti ezt a rendezvényt - a Széchenyi téren. Ez óriási előrelépés volt. Igaz, vannak olyan kérdések, amelyeket meg kell oldanunk a jövőt illetően. Például a városi csendrendeletet, ami este tíz után tiltja a zajos rendezvényeket, nyilván módosítania kell előbbutóbb a városi közgyűlésnek, a belvárost és a fesztiválidőszakot illetően. Bele kell foglalni a rendeletbe, hogy a városháza bizonyos időszakokban felmentéseket adhat. Vagyis ha például mégis maradnak lakosok a Széchenyi téren, akik tudják, hogy mikor van mondjuk az esti zajjal járó borfesztivál, hát abban az időszakban elmehetnek mondjuk nyaralni. És leülhetnek egy másik város főterére, például egy hasonló fesztivál vendégeiként. 9 Magyarul: az elszánás megvan. Azaz az a cél, hogy jöjjenek ide a vendégek, nagyobb számban, mint mostanság. Nézzünk vissza kicsit a múltba. Még a recesszió előtt voltak itt szép számmal nyaranta vendégek, vendéglői teraszok, élet. Aztán jött egy mélypont, amiből úgy tűnik - kifelé megyünk. Újra lehetnének vendégeink, csak az a kérdés, hogyan lehetne őket idehozni. Azt hiszem, valamennyien úgy vagyunk vele, hogy akkor maradunk tovább egy napnál egy városban, ha ott jó a hangulat, ha ki tudunk ülni egy kellemes teraszra... Szegeden viszont ezek a helyek elfogytak az utóbbi években. Például a Szeged étterem nagyon kellemes terasza, amelyet már a végnapok előtt is alig tudtak kinyitni, olyan magas közterület-foglalási díjat kért a város. Hogyan lehetne ezeket a^ helyeket visszahozni? - Mindenekelőtt szeretném kiegészíteni a kérdést. A szegedi nyárnak annak idején szinte nem volt konkurenciája, nagy volt tehát a vonzereje. Aztán, ahogy a recesszió eredményeként, no meg a jugoszláv bevásárlóturisták elfogytával kifogytak a vendégek, részben eltűntek azok a vendéglátóhelyek is, amelyek ebből éltek. Most az a kérdés, hogyan szerezzük vissza a vendégeket, és hogyan születnek új létesítmények fogadásukra. Egy dolog máris biztató. Igaz, a szállodákat tekintve rosszul áll a város, de sok kiváló panzió épült Szegeden, amelyek egy része szinte luxusellátást biztosít. Vannak is vendégeik, igaz, ők szinte szájról szájra adják kedvező tapasztalataikat. Azaz megvannak a csírák, amelyekre építeni lehetne. A következő lépésben meg kellene teremteni a város olyan standard programkínálatát, ami évről évre visszatér. 9 Mindez nagyon jó lenne, de maradjunk még a jelenben. Ahol például a szállodák vegetálnak, mert nincs vendég. Ahol például nagy örömmel nézi az ember a szegedi partról az újszegedi szép strandkempinget, ahol az esős nyárban is kitart mindig néhány vendég. De csak néhány. - Igen, ilyen hely Európában is kevés van, ahol egy rendkívül jól felszerelt kemping a város közepén, meleg vizű strandon és folyóparton fogadja a vendégeket. De hát ennek a reklámjában is gyengék vagyunk. 9 Így igaz. De mielőtt a város reklámjáról beszélnénk, maradjunk még a kínálatnál! Annál, hogy a sátorozó vagy átutazó vendég abban a városban marad meg egy-két vagy több éjszakára, aminek hangulata van, ahol jól érezheti magát a kellemes, színes, esti forgatagban. Szegedre egyelőre ez nem jellemző. Említette, hogy örömmel venné, ha az idén négynapos vedresbéli bajor sörünnep jövőre akár egy hónapig tartana. Ugyanakkor a közgyűlésben óriási vihart kavart a Somogyikönyvtár mögötti sörkert engedélyezésének ügye. Mennyire biztató egy olyan város idegenforgalmi jövője, ahol egyetlen ilyen kis ügy ekkora vihart kavarhat a közgyűlésben? Vagy hadd térjek vissza a valahai Szeged étterem teraszára, ami európai ritkaság volt a maga esti hangulatában a Széchenyi téren. A Botond sajnos jóval kisebb terasza nem képes pótolni ezt a veszteséget. Van-e lehetőség arra, hogy a város akár valamiféle segítséget is nyújtson az ilyen helyek fóltámasztásához? - Jelenleg éppen mélyponton vagyunk ebben a dologban. Szerette volna a város például visszaszerezni a Zsótér-házat az államtól. Ami, ha sikerült volna, az egykori Szeged éttermet a teraszával együtt afféle Ratskeller módra működtettük volna, ahogy az Németországban sokfelé megszokott. Sajnos, a házat nem sikerült visszaszerezni, bérelni nagyon drága lenne. Pedig a városházi konyhát is odahelyeztük volna, hogy a vállalkozás rentábilis legyen, így viszont odakerül majd az ítélőtábla. Én csak arra tudok gondolni, hogy a Korzó mozi, összefogva például a Botonddal, nyaranta kiváló és vonzó teraszt tudna működtetni a Széchenyi térnek azon a részén is. Ezzel versenyképességét is megőrizhetné a hamarosan beinduló új, multiplexmozi-vállalkozásokkal szemben is. 9 Akkor nézzük a karmestert! Tételezzük föl, hogy egy-két éven belül olyan lesz Szeged, hogy vonzza a turistát, a vendéget, aki semmiképpen nem azért jön, hogy nyolckor ágyba bújjon. Mindezt viszont ki is kell ajánlani, hogy itthon és külföldön tudjanak rólunk... - Utazási iroda sok van Szegeden, akik kiutaztatással foglalkoznak. Ahhoz, hogy ide hozzanak vendégeket, valami mást kellene létrehozni. Hogy mit, arról éppen mostanában folyik éles vita, többek között a Délmagyarország hasábjain is. Mindenesetre egyről folyamatosan elfeledkezünk. Ahhoz, hogy legyen mit időben kiajánlani, szükség van egy olyan stabil programra, amit még ősszel meghirdethetünk. A salzburgi ünnepi játékok záróestjén például mindig meghirdetik a következő évi programot. A szegedi szabadtéri erre képtelen, lévén, hogy a szezon pénzügyi feltételei csak tavaszra állnak össze. így borzasztó nehéz karmestert találni, aki nem tudhatja, hogy mikor milyen szereplőre számíthat. 9 Valóban éles vita van arról, ki tartsa kézben a város bejövő idegenforgalmának menedzselését. Erről a Délmagyarországban már jó néhány vélemény megjelent... - Alaposan elolvastam ezeket a véleményeket. Jó néhány ötletet kaptam is belőlük. De - ha ironikusnak is tűnik a véleményem - szerintem az idegenforgalom menedzselésére a legjobb megoldást akkor fogjuk megtalálni, ha már az összes rosszat - ha másként nem, gondolatban - kipróbáltuk. Nem lehet kikerülni azt a tényt, hogy a közgyűlés többsége úgy foglalt állást, kijelöli az általa a szegedi idegenforgalomban legfontosabbnak tartott tíz-tizenkét feladatot, és ezt megpályáztatja. Azzal, hogy megnézi, kik fognak erre pályázni és miért. Ráadásul augusztus 21-ig mindez kiderül. Majd meglátjuk, mi jön be, és majd meglátjuk, hogyan dönt a közgyűlés. A vita, hogy kire bízzuk ezt a feladatot, majd akkor dönthető el. Ha augusztus 21-ig nem jelentkeznek életképes ötletekkel, akkor majd mást kell kitalálnunk. 9 Az alapprobléma szerintem az, ha a különböző föladatok kezelésére különböző szervezeteket alkalmaz a város, akkor végképp nem lesz, aki összefüggéseiben átlássa az ügyeket. Akkor a „közös lónak túros a háta" effektus alakul ki... - Ezzel végső soron én is egyetértek. Nem véletlen, hogy ennek a gondolatnak megnyertem a Szeged és Kistérsége Társulást, akik hajlandók lennének egy ilyen mondjuk - kht.-ben részt venni. Azonban ezt addig nem merem igazán előtérbe helyezni, amtg ki nem derül, hogy a másik elképzelés nem hoz eredményt. A közgyűlés többségének véleménye ugyanis engem is kötelez. És lehet, hogy e többségnek van igaza. Az a kérdés, hogy a kilenc föladat hány kézbe kerül, szerintem jövőre fog megoldódni. 9 Mi ez a kilenc föladat? - A városi rendezvények koordinálása; a városi tájékoztató rendszer, eligazítótáblák megtervezése és fölállítása; az adatbank elkészítése, hogy mi minden található a városban; egy turinform iroda működtetése; a várost reklámozó kiadványok elkészítése; várostérkép készítése; Szeged internetes megjelenítése; piacképes, kulturált szegedi ajándéktárgyak kínálatának biztosítása és mindezen területek reklámmegjelenítése. 9 Vagyis mindennek beindítására az idén kísérletet tesz a város. És ha nem sikerül... - Akkor folytatjuk az útkeresést, és remélem, hogy 2000-re jól működő marketingrendszere lesz Szegednek. 9 Nem igazán szívet-lelket melengető kilátások. De legalább annyi konkrétumot elmondhatunk a szegedieknek, hogy jövőre az olyan jellegű rendezvények, mint a sörfesztivál, a borfesztivál, vagy például a Bajor sörünnepe, ha mondjuk egy hónaposat szeretnének csinálni, könnyebb helyzetbe kerülnek, nagyobb támogatást kapnak a városházától, mint az idén? - Elmondtam, tlz-tizenkét, évente visszatérő, standardprogramot szeretnénk kialakítani a szegedi nyárra. Én biztos vagyok benne, hogy az említettek benne lesznek a sorban. Szávay István