Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-08 / 184. szám

PÉNTEK, 1997. AUG. 8. KITEKINTŐ 7 • Legény a gáton Őrző-védő szolgálat a csatornaparton Kedves Környékbéliek! Tja azt mondom Önöknek: az ég tele van gyurgya­li laggal, kicsit megmosolyognak. Pedig az ég tény­leg tele gyurgyalagokkal! Megszaporodtak a méhész­madarak, a szépröptű, tarka kis madárkák, amelyek tollazata sárgából, kékből és vörösbarnából pompázik össze. Azok, amelyek erősen plüg-plügölnek, ha felet­tünk repkednek, szedik össze a méhet, darazsat, legyet. Képzelve a mezőre boruló bibliai palástot: rajzolatuk, mint sok-sok Szentlélek-madár. (A méhesekben nem örülnek jelenlétüknek, de a madarászok szerint: a mi gyurgyalagunk - Merops apiaster - csodálatos.) Hála istennek: térnek vissza elveszettnek hitt mada­raink, pompázhat a mező ezer virága. És gondolták volna, hogy azért, mert vadul körülöttünk a termé­szet?! Több az eső, föl-fóljár a talaj vize, nő a parlag, burjáznak az útszélek. Oka tán, hogy kevesebbet jár­nak a méregszóró gépek. Maggal teli a gazos tarló, csendes a semlyékalj, fűbozontos a csatornapart. Mind jó hely a fészkeknek, és kiváló bújtató. Ved­resszékben egy ölyvpár rakott fészket a Nagykákás melled kiserdőben... Qiokan örülnek a természet újjáéledésének. A Kite­vJ kintő oldalunkon bemutatunk egy természetked­velő családot. Az égi (és mezei) madarak szemrevétele­zésekor persze nem feledhetjük, hogy nemcsak a vízen és nem is a fellegekben járunk - a forráskód Zádori József a koronatanú, aki találkozásunkkor a Gyapjas­dűlői bejárót javítoda. Sőt, hogy továbbra is tisztesség­gel egyengethessük egymás útját, maradok az Önök szolgálatában, s kívánok mindnyájuknak jó egészsé­^ ff trr • Útszéli kérdés: Ki leinek az útját egyengeti? Ez az útegyengetés - nem az az útegyengetés... (Fotó: Gyenes Kálmán) A Szögi család a majsai főcsatorna hídján - Vedresszéken. (Fotó: Gyenes Kálmán) Megkérdeztük Zádori Józsefet, hogy kinek az útját egyengeti, mikor a háztáji kocsiról kaparta a bejáróra a törmeléket, s a forráskúti ember azt felelte: a sajátját) Bár azonnal hozzátette: a dűlőút mindenkié, azon bárki járhat, ha oda vi­szi a dolga. Azért fogott ebbe a munkába, mert a falusi tápboltnál sok csörmelék keletkezett s 6 úgy gondolta, régen is javították az utakat, most se legyen másként. Teljesen igazat is adtunk az útjavító embernek, mert a munkával elsősorban magá­nak tesz jót. Nemcsak azért, hogy a tanyájához könnyeb­ben be tudjon gurulni majd a csotrogánnyal és onnét meg­rakottan ki is juthasson, ha­nem azért, mert azt szoktuk mondani, ha magán segít, az Isten is megsegíti. Mivel mostanában mindenki a ma­ga szerencséjének a kovácsa kell, hogy legyen, a maga út­jának az egyengetője is egy­ben. Vannak emberek szép számmal e honban, akiknek mások (apák-anyák-kereszt­apák-sógorok-komák-jóba­rátok) egyengetik az útjukat, akiknek szinte mindig - ró­zsával rakott a járda és s te­rített a szőnyeg, vagyis min­den előre elintéztetett a bol­doguláshoz. A föld emberei­nek muszáj igazából a ma­guk útját egyengetni, hiszen a körülmények inkább aka­dályozzák az érvényesülést, a tisztes megélhetést, mint­sem segítenék. Zádori Jóska bácsival is arról váltottunk néhány mondatot az út szélén, hogy viszi a vész a termést, gyön­gül az ereje földnek, permet­nek, fogy az értékteremtő erő. A piacra járni egy va­gyon. Csak ölni lehet a pénzt a gazdaságba, nem pedig fi­altatni. Zádori gazda korábban brigádvezető volt a gyapjasi részen, azt vallja: ez semmi­képp sem helyes. Ha már ne­kilendítették az ő generáció­ját a közösködésnek, hagyni kellett volna azt úgy, ahogy mára kialakult. Igaz: a téesz­világ nem a hatalmi elképze­lések szerint alakult. A vége felé már a benne élő embe­rek alakították. Maradva a szójátéknál: egyengették a maguk útját. Ki-ki a belátása szerint. A hatalmasainknak lehet, hogy épp ez nem tetszhetett, amikor úgy dön­töttek: változtatásra kény­szerítik a népet. Természete­sen tudva, számolva rá, hogy ezzel - maguk előtt, maguk­nak egyengetik az utat... M. T. Csatornákat, hidakat, áteresztő zsilipeket vi­gyáz a puszta szélén Szőri István. A ved­resszéki puszta szélén zöldellő erdökaréj tarka szörzetét rejtegető sem­lyék, nádasával, gyéké­nyesével kérkedő csator­na veszi körbe a tanya­helyül szolgáló magasla­tot, a vízügyi őrpontot. Szöriék paprikát nevel­nek, szőlőt művelnek, ez már az érkezéskor ta­pasztalható, meg az, hogy a köteles kutyák versenyt ugatnak, és a liba se kíméli a hangját. A zajra megélénkül a lusta puszta. Tekintélyes gém emelkedik, a tocsogóból can­kók, bíbicek röppennek, ház­közeiben fecskék cikáznak. Lomha szárnyalással rebben az egerészölyv, de lehet, hogy barna réti héja. Jelez­vén: idegen jár errefelé. Mégpedig ott, ahol a csenge­lei és a csólyosi csatorna zár­ja be magát a majsa-fehértói­ba. A vedresszéki öregiskola mellett. Az ijesztett madár­had láttán adódik a kérdés: 0 Mondhatjuk, hogy er­re csak a madár jár? - Szeretik a vidéket. Csen­des, nyugodt. 0 Hol is vagyunk valójá­ban? - Nagykákás a neve ­igazít el a gazda, miután ne­kigyűrkőzünk a beszégetés­nek. - Ezelőtt a téesz tehenei járták, négy istállóból négy­száz jószág, most Halász Miska kárpótolta ki. A lapo­sán még áll a víz, azért nem tudják lekaszálni róla a füvet - mondja, mint aki maga is sajnálja a még talpon rozsdá­sodó legelőt. Szőri István korábban ma­ga járatta itt a Móra téesz gu­lyáját. Jó tíz éve, hogy mun­kát váltott. Frank József he­lyébe lépett, azóta őre a csa­tornáknak, belvizeknek. Az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság jelölt helyén la­kik, a Kiskunmajsa és a Fe­hér-tó között húzott csatorna mentén. A birodalma - meg­mutatta a térképen - Bodog­lártól majdnem Algyőig ter­jed, de ügy, hogy érinti Ha­last, Majsát, Csengelét, Ba­lástyát, Kisteleket, Kömpö­cöt, Csólyost, Szatymazt, Sándorfalvát. Ekkor követjük útját a kisteleki főcsatorná­nak, amely átmegy párszor a kövesút alatt, egyszer a vas­úton is és Sándorfalvánál kapcsolódik a nagy gyűjtőbe. Megnézzük a Csólyos-Balás­tya vízi utat, és elkülönítjük a Pántlika út mentén húzott Csengele-Balástya csatorná­tól, amelyeket a hozzá nem értő bármikor egynek venne. Más is napvilágra kerül: - Amikor idekerültem ­(gy István, - még fürdöttek, hálóval halásztak ebben a csatornában - mutat oda, ahol az előbb a tenyérnyi teknősbéka is alig tudott alá­merülni a „zöldfedeles" víz­ben. • Lehet, hogy épp azért száradt ki, hogy kevés munkája legyen a csator­naőrnek? - Van az anélkül is. • Igazából mi a dolga? - Bejárom, ellenőrzöm, rendbeteszem a hidakat, ki­kaszálom a medret, hogy jól észrevehető legyen. Nyáron az esőt, télen a havat mérem, és jelentem Szegednek. Ha sok a belvíz, megfigye­lés alatt tartom a területet. Tavasszal voltam Ül lé­sen, vezettem az ottani mun­kát. • Mégpedig? - Közmunkások tisztítot­ták a dorozsma-halasi főcsa­tornát. Oda voltam vezényel­ve, őket irányítani. • Ha benőtte a nád meg a gyékény a csatornát, ki­nek a dolga azt lekaszál­ni? - Attól függ, hogy kié a terület. Azok a társaságok, mint például a majsai, akik szednek díjat, meg tudják fi­zetni, fogadhatnak rá embe­reket. Ahogy én tudom, a mi­enk állami cég, erre nincs ke­rete. • És ha a gazda fogja a kaszát? - Nem szólunk érte. Nem tiltja senki. • Hohó! A csatornapart a más földje... - Oda szoktuk adni, ha va­laki kéri. A töltést nem bont­hatja meg, a csatornát saját akaratából be nem dúrhatja. A vizet csak megfelelően és engedéllyel zsilipelheti el. 0 A csatornák medrei gondozatlannak látsza­nak... - A nádvágásra már je­lentkeztek a fehérváriak. Ne­kik vannak hozzá gépeik, de úgy értesültem, hogy nem si­került velük megegyezni, mert több évre és az összeset akarták. Úgy látszik: idő kell, míg értéke lesz a töltésen termett szénának, szüksége mutatko­zik a csatornaaljban nőtt gyé­kénynek, csataknak. A Szőri család - Mária a feleség, Marcsi a kései leány, (két nagygyerek már kiröppent a családi fészekből, sőt, unoka is született) - virágos udvart láttat velünk. A dolgos, ki­egyensúlyozott élet jelét. Ist­• Tudósítónktól A Csengelei Községi Sportegyesület vasárnapra sportnapot szervez. Baks, Jászszentlászló, Sándorfalva és Csengele méri össze tudá­sát a zöld gyepen, majd este a fehér asztalnál, s a végén igazi tűzijáték lesz, petár­dákkal, fényfüzérekkel. A Csengele-kupáért a sportpá­lyán küzdenek a csapatok már reggeli fél kilenctől. A focijáték napján más ver­sengők is indulhatnak. A sportpálya környékét birtok­ba vehetik az aszfaltrajzo­lók, a bringások, a 11-es rű­„A Délmagyarország au­gusztus 1-jei számának 7. ol­dalán a Kitekintő rovatban a Helikopter című cikk tárgyi tévedéseket tartalmaz: 1. Bartucz Tibornak nem volt és ma sincs a tulajdoná­ban helikopter. 2. Az édesapa soha nem telepített szőlőt, a régi csalá­di tulajdonú szőlőjét pedig a 70-es években táblásították. ván gazda Ópusztaszerről, Mária pedig a Dunántúlról, Lengyeltóti mellől került a balástyai csatorna partjára. Amióta fölbomlott a téesz, teljesen a maguk ura-gazdái. (Mária is a szövetkezetben dolgozott.) Az iskolát már ré­gen bezárták mellettük, a bolt egyforma távol esik, ha Kis­telekre, ha Balástyára men­nek. Erre jár a perecesautó, ahogy ők a kisteleki Széli Ti­bor tanyajáró pékségét neve­zik, és onnét vásárolnak, ha valami nagyon kell. A ved­resszéki csatornaőr él mint Marci Hevesen - gondolhat­nánk, ha nyomban nem ütne szöget az ember fejébe, hogy valójában ki az a Marci és hogyan is él azon a bizonyos Hevesen. A szólás-mondás igazsága szerint ez a vidám jólétet jelentené... Erről nem kérdezősködtünk, mert való­jában a másik közmondás ve­zérelt bennünket: igazából ki a legény a gáton? Ha komoly v(z lesz, de sose legyen, az is biztosan kiderül. Majoros Tibor gók, a lengőtekézők, a ko­sárra dobók. A karatésok is bemutatkoznak néhány ügyes dobással. Az esti utca­bálon Süli István zenekara muzsikál, s ott húzzák majd ki a főnyertes tombolát, s re­mélhetőleg az ajánlott szfnes tévé is gazdára talál. Mint minden ilyen falumegmoz­duláson, Csengelén sem ma­radhat éhesen senki, hiszen ebédre, vacsorára marha­pörköltet mérnek. De csak annak - híreli a plakát - aki előre vesz rá jegyet Vígh Zoltántól vagy a főszervező Kun-Szabó Tibortól. 3. Bartucz Tibor soha nem volt a Dégáz Rt.-nél sem szerelő, sem tervező. Sajnálatos módon test­vérbátyám, Bartucz László valóban elhalálozott, a csa­lád emlékét kegyelettel őrzi." Bartucz Tibor jogi képviseletében: dr. Vass László ügyvéd Gólyanesz a búzatarlón wft >v/f péf^U . • "ApP *y i r*T'-M'.iiQiTtW'mT: #*' /' ' íjAt 1 j. v- .# . Jé. , bfríi -f* f • M M. .;';f j mmkf&m* Kosztkeresöben. (Fotó: Gyenes Kálmán) Sportvasárnap Csengelén Helyreigazítás

Next

/
Thumbnails
Contents