Délmagyarország, 1997. július (87. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-22 / 169. szám

KEDD, 1997. JÚL. 22. SZEGED 5 Kedves Olvasóink! Közérdekű problé­máikkal, észrevételeikkel, tapasztalataik­kal kapcsolatban Takács Viktor ügyeletes újságfró munkatársunk várja hívásaikat, munkanapokon reggel 8 és 10 óra, vasár­nap pedig 14 és 15 óra között a 06-20-432­663-as telefonszámon. Elveszett tárgyakat kereső olvasóink olcsó hirdetésben tehetik közzé mondanivalójukat. Mint a buszon? Vonattal utazott rokonaihoz K. F.-né július 17-én. Szegedről 9:40-kor indult. Vásárhe­lyen pedig 11 órakor szállt át a Szegvár felé menő járat­ra. A hangosbemondó tájé­koztatása szerint a vonat minden állomáson megáll, éppen ezért döbbenten vette észre, hogy hiába akart le­szállni, a szerelvény átrobo­gott Kórogy-Szentgyörgy megállóhelyen. Reklamált a kalauznál, ám kiderült, hogy ő a hibás, miért nem szólt... Villámcsapás. Az utóbbi hetekben jelentkező károsul­takhoz csatlakozott hétfőn Szél Györgyné, ugyanis az ő tévéje is tönkrement egy vil­lámcsapás miatt, s neki sem akar fizetni a Garancia Biz­tosító. Hiába vitte az igazo­lást a szervizből, elküldték a Démászhoz és a Kábeltévé­hez, ahol természetesen nem tudtak neki újabb igazolást adni. Hiába próbált az őt megillető pénzhez hozzájut­ni, a kárszakértő udvariatla­nul és ingerülten zavarta el. Olvasónk tűrhetetlennek tartja, hogy az ügyfél addig fontos, amíg be kell fizetni a díjat, utána meg csak pac­káznak az emberrel. h él»»ul. I • Értelmiség '97 nyári egyetem Kifulladás és kiegyezés • Cyrano-bemutató a szabadtérin Vállalt romantika Besenyi Sándor, a nyári egyetem rendezője, Ványai Éva alpolgármester és Lengyel László politológus. (Fotó: Miskolczi Róbert) Lehet-e újra prózát ját­szani az óriási szabadté­ri színpadon? Legyözhe­ti-e a drámai színjátszás a távolságot és az elide­genítő közvetítő techni­kát előadó és közönsége között? Képesek-e a szí­nészek személyiségük és a romantikus verses szö­veg erejével négyezer néző szívét megremeg­tetni? Ezekre a kérdések­re remélt igenlő választ Szikora János, amikor a centenáriumát ünneplő hires darabot, Rostand Cyranóját filmszerűen látványos és akciódús ki­vitelezésben a szegedi szabadtéri színpadára álmodta. A darabról szigorú iroda­lomkritikusok az elmúlt száz évben minden rosszat el­mondtak: elavult, rímei eről­tetettek, drámai stílusa teli van semmitmondó töltelék­kel, romantikája üres bom­baszt, minden hamis, ami ér­téknek látszik benne. Ed­mond Rostand drámaírói mű­vészetének jellemzését legér­zékletesebben Kosztolányi adta: felkapja az ötleteket, kivétel nélkül, akár olcsók akár drágák. Ezekből építi óriási cukor-palotáját, hatal­mas tortakastélyát, melynek krémeslepény a fala, szárí­tott gyümölcskúp a tornya, szobrai csokoládéból készül­tek, s a szökőkútjaiból is édes pezsgő csobog." A sze­gedi Cyrano-előadás legna­gyobb erénye, hogy ezt a giccsesnek tűnő, mégis iga­zi, és a mai életünkből annyira hiányzó romantikát hittel vállalva igyekezett megmutatni. A produkció biztos tartó­pillére Antal Csaba invenci­ózus, monumentális díszlete. Egy hatalmas, ezüst orgona­sípokat mintázó háttér elé sötétzöld borostyánnal sűrűn befuttatott két ölelkező, óriá­si vasszerkezetet építettek, melyek a forgószínpad segít­ségével rafinált mozgásokra képesek, vertikálisan és ho­rizontálisan tágítva az egyébként leszűkített játék­teret. Szikora János ponto­san tudja, hogy a nyári szín­házak hatalmas nézőseregére elsősorban nem az ebben a térben egyébként is könnyen elvesző cizellált színészi já­tékkal, hanem a látványos, fergeteges show-val lehet hatni. Ennek érdekében - a különben Valvert vicomte-ot is játszó Pintér Tamás akció­rendezővel szövetkezve ­igyekezett mindent bevetni: hegedülő kisfiút, gyönyörű, hófehér lipicai paripákat, né­gyes fogatot, begyakorlott vívómutatványokat, a várfok magasából leugró kaszka­dőrt, a csataképet elénk idé­ző, profi pirotechnikai effek­teket, üstdobokat és korabeli kamarazenét. Mégis a legnagyobb trou­vaille számomra Cserhalmi György eredeti, őszinte és férfiasan romantikus Cyra­no-alakítása maradt, amely új színeket tudott adni a fi­gurának. Az általában unal­mas pátosszal elmondott, szavalási díszdaraboknak számító monológokat is em­berivé tudta szelídíteni, a kü­lönc gascogne-i poétát és párbajhőst nem félt olykor hóbortosnak mutatni. A re­zignált bölcsességei elját­szott záró jelenete különösen megrendítően hatott. Sajnos, korántsem volt ilyen szeren­csés választás Roxane szere­pét az igyekvő, de roppant amatőr Gryllus Dorkára bíz­ni. Hiába beszélt egyébként szépen, ha fals hangsúlyai újra meg újra megütötték az ember fülét, ha nem volt ki­sugárzása, ha nyegle gesztu­saival rendre kizökkentett a színpadi varázslatból. A Christiant beugrással hiba nélkül alakító Quintus Kon­rád talán túl éles váltással tette a figurát a kezdeti hety­kesége után gügyögősen ne­gédessé. A népes szereplő­gárdából kitűnt zengő orgá­numával, briliáns szöveg­mondásával és remek lovag­lásával a Guiche grófot ját­szó Hirtling István, viszont kissé szürke volt Le Bret­ként Blaskó Péter és Castel­Jaloux kapitányként Körtvé­lyessy Zsolt. Remek kabine­talakításra nyílott lehetősége Király Leventének Raguene­au, Jakab Tamásnak Ligneé­re és Fekete Gizinek Liza szerepében. Számos tanulsággal szol­gálna, ha lenne mód az elő­adás részletesebb elemzésére. A produkciót ősztől ugyanez­zel a gárdával a kőszínház­ban is bemutatják; egy más léptékű térben erényei és hi­bái még változhatnak. Hollösi Zsolt A JATE aulájában teg­nap megkezdődött az Ér­telmiség '97 nyári egye­tem ülésszaka. A hazai társadalmi, gazdasági, kulturális átalakulás mér­legéhez „Nyertesek és vesztesek" címmel adalé­kokkal szolgáló előadás­sorozat első napján Len­gyel László, a Pénzügyku­tató Rt. elnök-vezérigaz­gatója, Forgách Imre, a kormány európai integrá­ciós irodájának vezetője és Csepeli György egyete­mi tanár tartott előadást. Újonnan megjelent köny­vének címét (Mozgástér és kényszerpálya) viselő előadá­sával Lengyel László polito­lógus, közgazdász nyitotta meg a nyári egyetem idei ülésszakát. A szakember ér­tékelése szerint Magyaror­Még mindig birtokon kívül van, azaz nem me­het be albérleti szobájá­ba a dorozsmai óvónő, Lukovics Gabriella. Úgy tűnik, mintha a csíkos bermuda, s fekete póló állandó öltözete lenne, holott arról van szó, hogy még ruhát sem tud váltani az óvónő, mert 11 esztendő óta lakott albérletébe július 1-je óta nem engedi be fó­bérlóje, pontosabban annak négy gyermeke. Az eset, melyről lapunk július 5-ei számában beszá­moltunk, nem csupán arról szól, ki az erősebb, ki az igaz ember, kinek az oldalán áll a jog, hanem arról is, hogy a szegedi önkormány­zathoz tartozó szolgálati la­kások körül nincs minden rendben. A szolgálati lakás addig lakható, amíg tart a „szolgá­lati", vagyis a munkavi­szony. Tehát ha nyugdíjas él egy szolgálati lakásban, ak­kor ő jóhiszemű, de jogcím­nélküli bérlőnek minősül ­véli dr. Timár László, az in­gatlanügyek ismert szegedi szakértője. Azaz a szolgálati lakást semmi szín alatt sem adhatják el a benne maradt jogcím nélküli bérlőnek. szágon véget ért a rendszer­váltó korszak s ezzel együtt az átalakulást érintő nemzet­közi folyamatok, a NATO és az európai uniós csatlakozás első szakasza is lezárult. A nyolcvanas évek legvégén a társadalom nagy átalakulása azzal a politika által táplált reménnyel indult el, hogy az út végén a győztesek na­gyobb számban lesznek, mint a vesztesek. E remény meg­akadályozta, hogy társadalmi robbanás következzék be, no­ha a számítások többsége nem igazolódott be. Lengyel András szerint a magyar tár­sadalomnak mindössze egy­harmada nyert az átalakulá­son, igaz, a jövőben megala­pozott remény van arra, hogy ez az arány növekedjék. A folyamatok rossz alakulása a politológus szerint azzal okolható, hogy a vezetők Birtokába, azaz albérletébe vissza kell engednie a főbér­lőnek Lukovics Gabriellát ­mondja ki a polgármesteri hivatal pecsétjével ellátott határozat. A főbérlő gyerme­kei ennek ellenére fölváltva őrzik a házat és az albérlet ajtajára tett vaspántos laka­tot. Álláspontjukat nem kí­vánják ismertetni a nyilvá­nossággal. Úgy tűnik, váiják a játszma végén mindenkép­pen érkező „hivatalos köze­get" és lakatost, esetleg a több ezer forintos pénzbírság ösztönző erejét, ami talán meggyőzi őket a jogtisztelő állampolgári magatartás hasznosságáról. A dorozsmai szolgálati la­kásban élő, de nyugdíjas óvónő-bérlőnek is cserela­kást kellett volna fölajánlani - már régen! így kéne for­gatni az aktív (közalkalma­zottak között a nagyon is ér­tékes és kívánatos szolgálati lakásvagyont - gondolja a laikus, a polgár. Még akkor is, ha a Nagy Istvánná kontra Lukovics Gabriella ügy nem példázza. Ugyanis a fiata­labb óvónő - mivel részben tulajdonosa egy háznak - a közoktatási iroda vezetője szerint nem lehet jogosult szolgálati lakásra. A szolgálati lakások hely­zete nem látszik „igazi és nem voltak felkészülve arra, hogy a nagy döntéseket a mindennapos gyakorlat szint­jén alkalmazzák. E tekintet­ben Magyarország még jól teljesített, hiszen például a kelet-német átalakítás csődbe jutott; hiába a német kor­mány támogatása, amely 9,5­ször nagyobb volt, mint a második világháború után 14 országra kiterjedő Marshall­terv, a keletnémet ország­részben 18,5 százalékos a munkanélküliség. Ennek oka, hogy a német vállalkozók in­kább fektettek be az olcsób­ban dolgozó közép-európai országokban, mint a „megse­gített" kelet-német régióban. Lengyel László szerint a rendszerváltó szakasz lezá­rulta után már elképzelhetet­len hogy bárki is jobbra vagy balra rántsa az országot. A politikai és gazdasági erők nagy ügynek" például az ok­tatási bizottság elnöke, Sze­mők Árpád szemszögéből. Mert - hallottuk a képviselő­től - Szegeden nincs peda­gógushiány, azaz nem szo­kás a szolgálati lakás mézes­madzagjával csalogatni az óvónőket, pedagógusokat. E bizottság elé évente nagyjá­ból egy szolgálati lakást érintő ügy kerül, akkor is többnyire arról döntenek, hogy okatási célra elveszik, azaz óvodához vagy iskolá­hoz csatolva átalakítják az egykor otthonként funkcio­náló lakrészt. Nem sikerült kideríte­nünk, hogy valójában „mek­kora ügy" a szolgálati laká­sok szegedi helyzete, ugyanis a polgármesteri hivatalban senki sem tudja pontosan, hogy valójában hány ilyen ingatlannal gazdálkodhatná­nak. A lakásügyek bennfen­tese a vagyongazdálkodási csoportra vagy az illetékes (azaz a közoktatási, a népjó­léti) irodára mutatott, az iro­da mindentudója pedig vissza: a lakásügyisekre és a közgazdaságisokra. Arról mindenki sejtett valamit, hogy például az oktatási, az egészségügyi, a kulturális és sportbizottság is „szokott" a területén dolgozók egyiké­nek, másikának szolgálati la­kiegyeztek egymással, ám ez nem pozitív tartalmú kiegye­zés volt, amelyben kialakult kapcsolatok révén folyama­tos egyeztetés zajlik, hanem inkább arról van szó, hogy ezek az erők sakkban tartják egymást: a politikai csopor­tok kifáradtak, „nem jut eszükbe semmi új". A társa­dalmi önkép kialakításának dinamikája áttevődött a régi­ókra és a városokra. Igaz, előfordul az is, hogy egy-egy város életében pezsgés van, miközben tőle 30 kilométerre egy másikban teljes a passzi­vitás. Lengyel László szerint most olyan időszak követke­zik, amelyben az ország új oktatási, kulturális, egészség­ügyi, szociális modelljeit kell kialakítani, amelyek döntőek lesznek a következő időszak konszolidációjában. Panek Sándor kást vagy garzont „kiutalni", mert ezekről az oly értékes lakásokról dönteni „bizottsá­gi hatáskör". De hogy hány ilyen ingatlan forog, arról még becsült adatot se sike­rült kicsikarnunk. Ez azért is furcsa, mert a lakásvagyon értékes részéről vagyon szó. A szolgálati lakások ügyének kuszasága csak egy azok közül a problémák kö­zül, melyeket a lakáskoncep­ció készítése kapcsán vizsgál a lakásügyi bizottság - tud­tuk meg Tichy-Rács Csaba elnöktől. A zavarosban pe­dig könnyű halászni! Ezért akar tiszta képletet Jenei Fe­renc, a kiskundorozsmaiak egyik önkormányzati képvi­selője is. A szolgálati lakáson osztozkodó óvónők esetéről a városatya nem kívánt állást foglalni. Mert szerinte a „zsebszerződéssel" joghézag teremtődött, hiszen a szolgá­lati lakás egy részét eleve nem lehetett volna albérletbe adni. Az így létrejött társbér­letet megszüntetni szabad, de csakis polgári peres eljárás eredményeként - véli a kép­viselő. Aki javasolja: a köz­gyűlés mielőbb vizsgálja, s értékelje, hogyan használtat­nak, s hasznosulnak az ön­kormányzat szolgálati laká­sai. Újszászi Ilona • „A toledósokból" Baráti egyesület alakul Kötetlen baráti be­szélgetésre invitálta tag­jait tegnap este a Sze­ged-Toledo Baráti Kör. Az összejövetel apropó­ja az volt, hogy váro­sunkban tartózkodik Bálint Erzsébet, a Toledo Sister Cities Internatio­nal (Testvérvárosi Iroda) igazgatóhelyettese, s a tagok, illetve az érdek­lődők az ő jelenlétében fejthették ki véleményü­ket a kör további mun­káját illetően. Bálint Erzsébet, miután üdvözölte a mintegy 50 fő­nyi „toledóit", elmondta, hogy az ottani Testvérvárosi Iroda és a Szegedi Baráti Kör között kialakult kapcso­lat a további együttműködés folytonosságát jelenti. Meg­köszönte mindazoknak a te­vőleges hozzájárulását (köz­tük a Délmagyarországét is), akik segítették a testvérváro­si együttműködés fejleszté­sét. Az összejövetelen a jelen­lévők elhatározták, hogy az eddigi baráti kör helyett egyesületet hoznak létre, amelynek kezdeményező bi­zottságába dr. Szántó Mári­át, dr. Tóth Károlyt és Berta Róbertet választották. Az összejövetelen közre­adták azt a levelet is, ame­lyet Ann Galoway és Judy Balog, toledói testvérvárosi vezetők írtak a szegediek­nek. Ebben kérik a Tisza­parti és Csongrád megyei „ámerikásokat", hogy az ot­tani testvérvárosi iroda fennállásának 5. évforduló­jára - október 23-ra jelké­pes ajándékokat küldjenek, melyeket elárvereznek és a befolyó összeget az iroda (nemkülönben kapcsolata­ink) fejlesztésére fordítanak. K. F. • Vámosok a végeken Kínai dorkó a büfében • Munkatársunktól Múlt héten csütörtökön éj­szaka akciócsoportot szer­veztek a röszkei vámosok. Céljuk az volt, hogy a kis té­telben cigarettát csempészők tevékenységét visszaszorít­sák. A gyakorlat ugyanis az, hogy a határon átkelő polgár a megengedett mennyiséggel lép be az országba, majd megbízható helyen leteszi az árut, s rövid idő alatt több­ször is megismétli a ,Jcört". Látványos eredményt nem hozott az akciócsoport mun­kája, azonban a jövedéki el­lenőrzést végző fináncok a röszkei átkelőhely közvetlen közelében működő büfében lefoglaltak 4.383 doboz zár­jegy nélküli cigarettát, és 389 pár kínai gyártmányú torna­cipőt. Az áruk eredetéről és vámkezelésükről a büfés nem tudott kielégítő adatokkal szolgálni. A fentieken kívül az elmúlt héten a vámosok lefoglaltak még 535 karton cigarettát, 66 liter szeszes italt, 223 darab műsoros CD-t, 240 darab golyós csap­ágyat és 206 darab műsoros audiokazettát. A felderítés összértéke több mint egymil­lió forint, a kiszabott és be­szedett pénzbírság pedig 90 ezer 500 forint volt. Kit szolgálnak a szolgálati lakások?

Next

/
Thumbnails
Contents