Délmagyarország, 1997. július (87. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-16 / 164. szám

SZERDA, 1997. JÚL. 16. SZEGED 5 Jutka nővér búcsúja A vigas mjéhány napja a főfasori buszmegállóban találkoz1Y tam egy ismerősömmel. A kedves gyógyszerész hölgy volt a sarki patikából, a kékkettesre vártunk. Jaj, ha tudná, hányszor kigyógyított az aszpirinjeivel a világ legaljasabb betegségéből. Valahogy az irodalomról kezdtünk beszélgetni. Marquez, új spanyol regények, Krúdy Gyula. És egyszercsak azt mondja ez a kedves patikus hölgy, aki épp akkor lett nagymama, hogy több optimizmus kellene. Bólogattam tűnődve, na igen, több optimizmus. Aztán valahogy ebben maradtunk. Optimizmus. De éreztem én, hogy nem jó ez a szó, bír valami körmönfont ridegséggel, akarnoksággal és kincstárisággal, hogy ez a patikus hölgy, aki még olvasó, betűfaló ember abból a kevés eltökélt közül, inkább olyasmi érzést vágyna megnevezni, amely nélkül voltaképpen felesleges élni. Na, bumm. Nagy szavak. Azt hiszem, a vigaszra gondolt. Vigaszra annak van szüksége, akit baj, tragédia, valaminő csapás ért. Vigasztalni azt kell, aki rászoruló, elesett és szenved. A vigaszt nem helyettesítheti pénz, hatalom, de bizony még sör se, hovatovább, egészen messzire megyek, az se pótolja, ha egy másik neművel önfeledt testi relációba kerülünk. Az ember eredendő létezési föltétele, hogy vigaszra szorul tudjon bár róla, vagy ne tudjon -, mert a vigasz az életnek az a titkos és és igazából megnevezhetetlen hajtóanyaga, amely nélkül - egyszerűen és durván szólva - első öntudatos lépésünk az önkezű halál lenne. A vigasz a remény betelt, nyugalmi helyzete, mintha még a boldogságnál is több és súlyosabb dolog lenne. Az élet botrány, mert megoldhatatlan. A tudatos élet méginkább az. Énnekem nincsenek illúzióim, bár néha megfogadom, hogy jobb leszek, kevesebb sört iszom, kevesebb otromba szót ejtek ki a számon, de hát nem megy. Az ember olyan, amilyen, voltaképpen javíthatatlan. Az egyik percben egy szerb háborús bűnöst látunk a képernyőn, a másikban pedig spanyol százezereket, akik egy halottért tüntetnek. Szabad-e a vigasz kapcsán arról beszélni, hogy egy lengyel művész, bizonyos Zbigniew Libera a Lego elemeiből készített igazi halálgyárat? Egy fiatal amerikai író, Bret Easton Ellis olyan förtelmes és mocskos regényt írt, amelyet négyszer hagyott abba szentségelve a magyar fordítója, Bart István és amikor végül mégis elkészült, azt mondta, hogy boldog, mert bármilyen ocsmány regény az Amerikai Psycho, mindenképpen nagy, megrázó és fontos mű. Németország magyar sikerkönyve mostanság a Sorstalanság című regény. írója Kertész Imre kiskamaszként járta meg Auschwitz poklát. Megjegyzem, nálunk a hetvenes években jelent meg először. Egyébiránt a Sorstalanságról a magyar olvasó se igen tud, holott a század egyik legjelentősebb magyar regénye. Nem árulja könnyen a vigaszát. Vigasz az is, hogy önmagunkra ismerhetünk, jyiilönben pedig azt akarom mondani, hogy a háiV zunk hátsó bejáratánal idén fészket raktak a fecskék. Tavaly nem sikerült nekik. Idén aztán csakhamar szűk lett a sárkosár, vagy öt kismadár üvöltözött lelkesen benne. Aztán egy nap kiszálltak a kisfecskék. Csak az egyikük maradt ott, megfázott a hideg júniusban, depressziós volt, vigasztalan, nem tudom. Másnap megtaláltuk a földön. Mondom, a többiek meg kirepültek. A vigaszra gondolok, hogy látom, azóta üres a fészek. 3: Ök már csak Jutka nővér szemével tudnak olvasni. (Fotó: Miskolczi Róbert) • Ma este a Royalban Hogyan lettem összeesküvő? • Munkatársunktól A Közéleti Kávéház ma esti programjában 6 órától arra a kérdésre keresik a választ a Royal Szálló különtermében: miként is lett összeesküvő az est vendégéből, Nagy Kálmánból, az egykori pécsi diákból? S milyen életutat futhatott be Rákosi és Kádár Magyarországán az, aki már a háborút követő koalíciós időkben fegyveres ellenállás részeseként küzdött a szovjet típusú • DM-információ A Csongrád Megyei Munkaügyi Központ foglalkozási információs tanácsdiktatúra ellen. Ugyanis Nagy Kálmán, ki hosszú éveket töltött a negyvenesötvenes években a magyar börtönökben, már fiatalon vállalta ezt a sorsot, s megtapasztalhatta, miként is bántak az ávós verőlegények mindazokkal, kik mást mertek gondolni a világról, mint az a hivatalos politikában szerepelt. A „Búzaszemtől a Csillag-börtönig" című est házigazdája lapunk munkatársa, adója július 21-től augusztus 20-ig zárva tart. A tanácsadó egyébként Szegeden a Felhő utca 17. szám alatt működik. A gyönyörűséges parkba lépve az elsó gondolatom, hogy nem szeretném idősek otthonában eltölteni öreg napjaim, mégha ily csodálatos környezetben van is az otthonom. Az ember élete közepe táján - bár ki tudja, mikor a vég -, még viszolyogva gondol az öregségre, a világtól való elvonulásra avagy éppen a világból való kitaszítottságra. Fotós kollégám józan ésszel közelíti a kérdést, s azt állítja, jobb itt, mint elhagyatva a valódi otthonban, egyszál egyedül pergetni az életvégi napokat. Mielőtt megegyeznénk, hogy hol is lenne jó megöregedni, hozzánk ér vendéglátónk, Jutka nővér, aki megtudván, miről dilemmázunk, mondja a saját álláspontját: jómagam már „rendelkeztem" arról, hogyha terhére válnék a családomnak, akkor ide, az otthonba hozzanak. Jutka nővér persze „előnyben" van velünk szemben, mert ő tulajdonképpen itt otthon van. Közel negyven éve dolgozik az Acél Utcai Idősek Otthonában. Az irodáig, ahol beszélgetni szándékozunk, nem egykönnyen jutunk el, mert a nővért lépésenként állítják meg a kis öregek. Legtöbbje csak azért, hogy megsimogathassa a kezét, a ruháját vagy kérdezzen tőle valamit. Ahol először áthaladunk, a legszívbemarkolóbb a látvány. Itt vannak a szellemileg teljesen leépültek, azok a 70, de inkább 80 év felettiek, akiken elhatalmasodott az agyér-elmeszesedés, akik már-már olyanok, mint a csecsemők. - Nem fél az öregségtől? - kérdezem Gera Károlynét, azaz Jutka nővért, amikor magunkra maradunk. - Nyilván arra gondol, hogy az embert, ha itt eltölt majd egy félévszázadot, megrémiszti az öregség. Téved, számomra hihetetlen megnyugvást jelent a remény, hogy azt, amit én adtam az embereknek, valakitől visszakapom, akkor, amikor a legnagyobb szükségem lesz rá, amikor én is mások segítségére szorulok. Jutka nővérnek ideje volt bőven adni: gondoskodást, szeretetet sok-sok idős embernek. Húszévesen, 1962. január 9-én lépett be az idősek világába. A Mátyás téri idősek otthonában kezdte - akkor még egészségügyi szakképesítés nélkül - a gondozói munkát. Nem sokkal később egy kolléganőjét helyettesítendő került át az Acél utcai otthonba. Amikor a helyettesítési idő lejárt, az otthon lakói nem engedték vissza a Mátyás térre. Azóta 36 év telt el: a lakók közül sokan elmentek csendesen, hét igazgató váltotta egymást, munkatársak jöttek-mentek, Jutka nővér maradt és megmaradt olyannak, amilyen volt a kezdet kezdetén. Nem kopott, nem fásult el, nem őrlődtek fel az idegei, nem vesztett a szeretete hőfokából. - Szeretetet kaptam, őszinte ragaszkodást - mondja -, ez adott mindvégig erőt, s ezért nem jutott soha eszembe munkahelyet vagy pályát váltani. Türelem, nyugalom, önmérséklet kell ehhez a hivatáshoz. Mindez a sajátom, ilyen az alaptermészetem. Jutka nővér osztályán 96 lakó él, 12 férfi és 84 nő. Többségük súlyos agyérelmeszedésben szenved, szellemileg leépült. Néhányan vannak, akik 70 felett is megőrizték szellemi épségüket. Az osztályvezető nővér reggel hattól kettőig dolgozik. Jóllehet, már vezető pozícióban megengedhetné magának, hogy csak irányítson, de Jutka nem ehhez szokott. Ő is részt vesz a reggeli betegmosdatásban, ami eltart 6-tól 8 óráig, aztán ő porciózza ki a reggelit, míg a többi gondozó megeteti az önállóan étkezni nem tudó kis öregeket. Délelőtt még kezelések, injekcióbeadások várnak Jutkára, majd az ebédeltetés. Délután marad ideje arra, hogy meghallgassa a gondozottak problémáit, intézze teljesíthető kéréseiket. A főnöke azt mondja, Jutka biztos pont az otthonban, ha ő itt van, mindenki nyugodt, mert Jutka határozott magabiztossága átsugárzik betegre, kollégákra egyaránt. Már csak két hónapig. Szeptemberben véget ér egy hosszan tartó kapcsolat. Jutka nővér nyugdíjba megy. A közelgő szakítás őt is és az otthon lakóit is megviseli. Bár Jutka a családjához tér meg, unokái neveléséhez, mégsem tud könnyedén átlépni 36 esztendőn. Miközben végigkalauzol azokban a szobákban, ahol a szellemileg ép idős nénik laknak, életregényeket mesél szeretett gondozottjairól. Ismeri a legapróbb részletekig az életüket, a fájdalmaikat, az örömeiket. Évek óta összetartozik velük, s ők évek óta bizalommal osztották meg vele gondjaikat-bajaikat. A kis öregek tudják, hogy Jutka nővér hamarosan elhagyja őket, fájlalják nagyon. Egy biztos fogódzó csúszik ki a kezükből, s ők, akik már annyit és mindent elvesztettek az életben, nehezen viselik az újabb veszteséget. Jutka élete munkájának legnagyobb elismerése az otthon lakóinak ragaszkodása, hálája és szeretete. A bordó bársonyfedelű díszoklevél pedig a szakma legfel7 sőbb vezetőjének, a népjóléti miniszternek dicsérete 36 év kiváló szolgálatért. Jóleső erkölcsi elismerés. Szigorúan erkölcsi, hisz egyetlen fillér nem járt vele a kiváló szolgálatért. Kalocsai Katalin Városházi Esték • Munkatársunktól Ma este. 9 órától a városháza udvarán Sárkányhajó címmel ír-skandináv tradicionális zenei estet rendeznek ír, dán és magyar muzsikusok közreműködésével. A koncerten Európa zenei kultúrájának ősi rétegéből csendülnek fel dallamok, hol táncra perdítően, hol szívhez szólóan. A zenészek - a magyar Aithed együttes, az ír Patrick McMullan (gitár, ének), a dán Hans Jörgen Christiansen és Ole Milner Söegaard (hegedű) és Leif Söegaard (bőgő, gitár) - speciális hangszerhasználattal és hangszereléssel repítik képzeletbeli kirándulásra a hall-. gatóságot a vikingek sárkányhajóján, bemutatva: a régi időkből előszűrődő dallamok hangulata az itthoni közönségnek sem ismeretlen. Korszerűsített közvilágítás • Munkatársunktól Ma este 21 órakor ünnepélyes keretek között átadják a korszerűsített Mátyás téri közvilágítást. Az átadáson dr. Szalay István polgármester, dr. Tichy-Rács Csaba területi önkormányzati képviselő a és kivitelezők vesznek részt. Toledái nyílt nap • Munkatársunktól Bálint Erzsébet, a Toledói Testvérvárosi Iroda igazgatóhelyettese hétfőn nyílt nap keretében fogadja az érdeklődőket a Polgármesteri Hivatal 102-es termében. A július 21-i találkozón elsősorban azokat várja az igazgatóhelyettes asszony, akik a gazdasági együttműködéssel kapcsolatos kérdésekre óhajtanak választ kapni. Azok, akik a hétfői - délután 1-5 óra között tartandó - találkozóra el szeretnének menni, holnap, jelenkezhetnek Varga Beáta referensnél a 475-575-ös telefonszámon (142-es mellék) délelőtt 10-től délután 4-ig. A fenti információval kapcsolatos a következő hír is: a Toledói Baráti Kör tagjainak találkozója július 21-én, hétfőn este 6 órakor lesz az újszegedi rendezvényházban (Közép fasor 1-3). Esti járatok • Munkatársunktól A Szegedi Közlekedési Társaság értesíti az utasokat, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok főpróbái és előadásai végét a járatok megvárják. Az l-es villamosok az Aradi Vértanúk terén, a 3asok a Dugonics téren, a 4esek pedig a Kölcsey kitérőben várakoznak. A trolibuszokra a végállomásokon, illetve Újszeged felé a Széchenyi téri megállóban lehet felszállni. A 2-es buszokkal az Erdélyi tér és Vértó végállomás felé a Múzeum megállókból utazhatnak tovább. Szünetel információs tanácsadás Hétköznapi utcabál. Hétfőn este koncerttel és utcabállal ünnepelték a Széchenyi téren a Bastille bevételének évfordulóját - erről lapunk is beszámolt. Olvasónk, H. Ildikó (330-368) pedig arról számolt be, hogy az óriási zaj miatt a környéken lakók nem tudtak pihenni, éjfélig harsogott a zene. Minden tisztelete a franciáké, de hétköznap, amikor másnap munka van, nem kellene ilyen sokáig tartó ünneplést rendezni. Rablás. Hajdú István azért hívta a rovatot, mert köszönetet szeretett volna mondani a nyilvánosság útján. Az első köszönete idézőjelben értendő. Vasárnap hajnalban négy román állampolgár kirabolta a fiát a Makkosházi körút és a csörög a Pannon GSM Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten ügyeletes újságíró munkatársunkkal, Szabó C. Szilárddal oszthatják meg. Munkanapokon reggel 8 és 10 óra, vasárnap pedig 14 és 15 óra között várjuk hívásaikat a 06-20-432-663-as telefonszámon. Elveszett tárgyakat kereső olvasóink olcsó hirdetésben tehetik közzé mondanivalójukat. Csongrádi sugárút találkozásánál. A fiatalember egy taxist kért meg, hogy szóljon a rendőrségnek. A taxis megmondta, hol találja a telefonfülkét, nem segített. Viszont a rendőrség a bejelentést követően gyorsan és sikeresen dolgozott, elfogta a rablókat. A rendőröknek köszöni az édesapa a gyors intézkedést. Kacsingatós közvilágítás. Lapunk régi móravárosi olvasója (cím és telefonszám a szerkesztőségben) már nem tudja, kihez forduljon panaszával. A Csáktornyai és a Szél utca sarkán lakik. A Démásznak már többször jelezték a környékbeliek, hogy a sarki közvilágításnak „szemidege van", állandóan pislog. Tízpercenként kialszik, majd újra összeszedi magát, aztán minden kezdődik élőről. Segítőkész trabantos. Hétfőn este Szőregen robbant le Tavriájával a Csörögöt a 477-101-ről hívó hölgy. A jármű megmakacsolta magát, egy tapodtat sem mozdult. Egy trabantos úr megállt mellettük és megkérdezte, miben segíthet. Hazáig vontatta őket, egy fillért sem fogadott el tőlük. A rendszámot megjegyezték: ERN-930. Köszönet a segítőkész autóstársnak. UIMgjw