Délmagyarország, 1997. július (87. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-15 / 163. szám

10 KAPCSOLATOK KEDD, 1997. JÚL. 15. ízös szögediséggel... Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Nem az a Fenyvesi István! Elhunyt Hadrovics László Elhunyt a magyarországi és nemzetközi szlavisztika kiváló művelője Hadrovics László akadémikus, az ELTE Szláv Tanszékének nyugalmazott tanszékvezető professzora, a József Attila Tudományegyetem díszdoktora, 1910-ben született Alsólendván. 1934-ben magyarlatin szakos diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ugyanakkor tett doktorátust szlavisztikából és magyar nyelvészetből. 1937-től a budapesti Egyetemi Könyvtárban tisztviselő, majd a Szláv Intézet tanárse-gédje volt. 1942-ben került a Teleki Pál Intézethez, illetve az MTA Történettudományi Intézetéhez, ahol abban a kutatócsoportban dolgozott, amely a magyarországi nemzetiségek történetének feldolgozását tanulmányozta. Közelebbi feladata a szerb és horvát kérdés kutatása volt. 1941-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem szlavisztikából magántanárrá habilitálta. 1948-ban választották az MTA levelező, majd 1973-ban rendes tagjává. 1954-ben az ELTE Szláv Tanszékének professzora lett. Hadrovics László a köztudatban elsősorban szótárszerkesztőként ismeretes (szerb és horvát, orosz szótárak). Munkásságában a magyar szlavisztikai hagyományoknak megfelelően jelentős helyet foglal el a jövevényszókutatás. Rendkívül fontos délszláv filológiai, elsősorban szerbisztikai és kroatisztikai tevékenysége. Tudományos tevékenységében jelentős helyet foglal el a regionális szláv irodalmi nyelvek vizsgálata, amelynek fontosságra ő hívta fel elsőként a figyelmet. Művei kitűnnek gondos, szép stílusukkal, egyszerű, bárki számára érthető megfogalmazásukkal. A szegedi szlavisztikai kutatások megindítása is az ő tevékenységéhez kapcsolódik. A szegedi egyetem 1942. december 12-én engedélyezte, hogy szlavisztikai előadásokat tartson a Bölcsészettudományi Karon. Melegszívű, segítőkész, rendkívül emberséges tudós volt, aki önzetlenül támogatta mind a kezdő, mind a már előrahaladottabb kutatókat. A Magyar Tudományos Akadémián kívül több külföldi akadémiának, tudós társaságnak volt tagja. Halálával súlyos veszteség érte a hazai és nemzetközi nyelvtudományt. Művei megőrzik emlékét, és a jövő sok tudósának fognak útmutatásul, tanulságul szolgálni. H. Tóth Imre egyetemi tanár Amerikai történet, igaz eset. Nagy darab néger rendőr száll ki a szolgálati kocsiból. Szolgálati gumibot az oldalán, gondosan megigazított egyenruha, s komótosan ballag. Két néger heverész a járdán. Első ránézésre semmi bűnük, de ki tudja. Izmos kolosszus mind a kettő. - Mit csináltok? - kérdezi a fekete rendőr. - Csak ülünk. - válaszolnak amazok, tisztelettudóan. - Miért ültök? - jön a keresztkérdés. Tétova válasz a „nincs ... csak az tud beszélni, aki a szögedi ö-zö nyelvterületen látta mög a napvilágot. Számtalan példa közül lögyön ölég az egyszervolt Rózsa Sándor Filmet említenünk, amelyben szinte csúffá tötték a szögedi embörre oly jellemző özést. Móricz Zsiga bátyánk ugyanis vonatkozó, Rózsa Sándor életéről szóló művének befejező részét, lévén a nyomda sürgette - már nem küldte meg áttekintésre Bálint Sándornak. így eztán „móriczosan" került - jóval később - a forgatókönyvírók kezébe a mű, akik ánizseni vették át Móricz uram nyelvi „hibáit". S lett a film nyelvezete nevetséges, nékünk szögedieknek pedig egyszersmind nagyon is bosszantó. De nézzük csak mitűl ízös a szögedi beszéd? Lám, már a kérdés zenéje is csodálatos: olvassunk csak hangosan. Bontsuk szavaira hát a kérdést, és nézzük meg, mely szavainkban találunk az irodalmitól eltérően ü betűt/hangot? Itt van például a liszt, amit mi éppenséggel lüsztnek mondunk. De hasoló a lök, amit lük-nek, az ő helyett pedig űtet mondunk. A jön helyett felénk gyün az embör, és pedig nem köves, A napokban az MDF megyemérlegét bemutató sajtótájékoztatóról adott hírt a Délmagyarország. A mérleg a Központi Statisztikai Hivatal adataiból válogat, és azok alapján fest egy viszonylag negatív képet, és ezt elhibázott kormányzati intézkedésekre vezeti vissza. A hivatalos statisztika ilyen célzatos felhasználásához kíván néhány gondolatot felvetni a hivatalos statisztika művelője. A megyemérleget bemutató írás azzal a gondolattal kezdődik, hogy a statisztika sok mindenre jó. Ez valóban Így van. Á gazdaságitársadalmi jelenségek bármilyen területéről, bármilyen korban lehet a rendelkezésre álló statisztikai adatok széles köréből olyanokat kiválogatni, amelyekhez pozitív, és olyanokat, amelyekhez negatív megítélések fűzhetők. A statisztikai munka hitelességének, elfogadásának, megbecsülésének a legtöbbet az olyan felhasználás árt, amikor a kiválasztás egyoldalú, tendenciózus. Utalok a néhány évtizeddel korábbi jobb dolgunk" tárgykörből, de a fekete rendőr továbbra is szól: - Húsz fekvőtámasz! így a statáriális döntés. Előbb az egyik, majd néma huzavona után a másik is lenyomja a kirótt penzumot. A gyöngyöző homlokú testvéreket végül szélnek ereszti. Arra gondolok, legközelebb ezek sem ússzák meg egy húszas szériával. Nekem erről a történetről hanem küvezött úton. Ha valaki nagy léptekkel ment az utcán, a köszönést követően megjegyezték: „Ügöncsak möglódúlt kend!" Éshát, a vadat erre felé lüvik! Noha az f-zés nem a miénk, mégis előfordul beszédünkben. Itt van például a kenyér. Nem könyér, hanem kinyér. Ami ugyebár szögedi fődön hol kemöncében, hol kemincében sült. Hajdan, ha ember „tökfödő (fejre való) nélkül ment ki az utcára, hamar rásütötték, hogy bolond. Mert hogy: „Ki a fene látott még eszös embört sipka nélkül a házbúi kigyünni?" Mindezek ellenére - érthető tán - a Szeged környékiek legjellemzőbb nyelvezete az ö-zés. Tehát, nem őzés. Ahogyan emlegetik, akár kérdésben (ő-zik é?), akár állításban (mink erre felé ő-vel beszélünk). Mert nem vagyunk mi „szőgediek", hanem szögediek vagyunk. Ezt a nyelvet - talán értelemszerűleg - Bálint Sándor néprajztudós-professzor is csodaszépen beszélte, akit ezért a „legszögedibb szögedi", másként „Szöged mindönöse", kedveskedő jelzővel illettek: illettünk és tisztöltünk mög. Emlékszem, nemegyszer jött ki Tápéra, hogy az éppen szükséges gyűjtést folytassa. Bárhová is tért be, mindenütt megvendégelték. Édesanyám egy ízben moridőkre, amikor az ország lakói által megélt és széles körben érzékelt valósággal szemben politikai céloktól vezéreltetve csupa sikerstatisztikával találkozott az újságolvasó, a rádióhallgató. A statisztika valóban sok mindenre jó. Megfelelő kezekben, korrekten alkalmazva a valóság megismerésére, a jövőt szolgáló intézkedések megalapozására is, ahogy teszik ezt sokfelé a világban. Ez a megyemérleg nem a valóság feltárását tűzte ki célul, hanem célzatosan válogat és teszi ezt úgy, hogy az olvasóban a hivatalos adatokra, a Stitisztikai Hivatalra történő utalással az objektivitás látszatát kelti. Nem a megyemérleg készítőinek - hiszen köztük jó nevű szakemberek vannak, akik a valós helyzetet is ismerik -, hanem a helyes kép kialakítását lehetővé tevő részletesebb statisztikákat nem ismerd olvasóknak szeretném megvilágítani a megyemérleg néhány kiragadott torzítását. A megyemérleg felveti a kormányzat felelősségét és a Bokros-csomag hatását a népesség csökkenéséért, a születések számának visztöbb dolog jut eszembe. Először is, hogy milyen remek dolog a jogállamiság. Ha nem lenne, az egész Kárász utca, meg Klauzál tér fekvőtámaszozó kisebbségből állna. De mivel van, kialakulhatott a valutások és a posztosok közötti örök elidegeníthetetlen barátság, melynek keretében a felek kölcsönös viccmeséléssel múlatják a múlni nem akaró időt. zsolt főtt csemegekukoricát tett az asztalra, lapos tányérban, mondván: „Éhun-é, tanár úr, csömögéjjön belüle." A professzor összecsapta tenyerét, és így szólott: „Nahát Ilonkám, micsoda szép ez a szíves invitálás, mán csak azért is megízlelöm ezt a csömögét." Ugyanő főként a Szegedi Szótárban sotjáz sok szócikket, amelyekben jegyzi a szögedi kifejezés formát, például a Demeternél, amikor a dömötöröző szokásról beszél. Ha valaki megkérdezte tőle: "Hogy tetszik lönni", a maga természetességével válaszolt: „Mög köll lönni." Éshát ki ne ismerné a gyütt-mönt szavunkat? Sokan sértést vélnek benne. Pedig nem az. Csupán azt az ideig-óráig tartó állapotot jelzi az új, messziről jött, és - mondjuk Tápéra - települt esetében, amíg a helyi szokásokat át nem veszi: nem csak a mindennapok teendőiben, hanem, így. „Pántokon érköztem ide" a beszében, az ö-ző szóhasználatban is. Az olykor szinte tumultusként alkalmazott ö-zés lassan mögfogyatkozik. Ám az idősek őrzik, igaz, ha városiak közé keverednek, elkezdenek mekögni (keverik az e-t az ö-vel), amellyel egyszeriben nevetségessé válnak. Ilyenkor bakiznak szaeséséért. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy hazánkban a nők az 1970es évek végétől nem vállalnak annyi gyermeket, ami a népesség egyszerű reprodukciójához elegendő lenne; a népességcsökkenés országosan és a megyében is 1981-ben kezdődött, és azóta folyamatos; az MDF kormányzati ciklusban is csökkent a népesség, de ez akkor sem volt kapcsolható egy négyéves kormányzati ciklus intézkedéseihez; akárki kerül kormányra, az 1998-as választás után is folytatódik a népességcsökkenés. Európa számos országában - nálunk fejlettebb országokban is - többen halnak meg, mint ahányan születnek. Ezek a statisztikai adatok talán más megvilágításba helyezik azt az egyébként elvitathatatlan tényt, hogy jelen kormányzati ciklusban is csökken a népesség száma. Vagy nézzük a megyemérleg egy másik elmarasztaló, a megye országosnál is rosszabb helyzetét demonstráló megállapítását, miszerint a GDP és a megyei átlagkereset elmarad az országos átlagtól. Ehhez - az egyébként vaEszembe jut még az is, hogy a minap két 5 év forma kis tökmag purdé közül a kisebbik úgy vágott hasba az öklével, hogy még a gomb is megfordult a kabátom gomblyukában. E fiúból pap nem lesz, akárki meglássa, gondoltam. További cselekvőségemet illetően szakállas vicc jut eszembe. Beleesik a nyúl a rókalyukba. Ott találja a kisrókát. Reszketve kérdi tőle: kögyetlen köllemetlenséggel, például eképpen: megyök mán (a megyek és a mögyök helyett), eszök eztazt (az eszek és az öszök helyett), amely erőltetettségek miatt aztán nem csoda, ha más tájbeliek találó csúfolással ugratnak minket: „Ögyél könyeret möggyel. Ha nem köll, tödd el, majd mögöszöd röggel." Azt mondják, hogy a szögedi beszédnek a szépsége vetekszik a palócokéval. Nem tudom, de az bizonyos, hogy nékünk, a szögedi táj emböreinek, a miénk a legszebb. És talán a legnagyobb területre kiterjedő, hiszen a szögedi nagytáj addig van, amöddig a szögedi beszédöt ízlelgetik, beszélik. Éppen ezért legyünk rá büszkék: védelmezzük és ápoljuk: örökítsük tudatosan gyermekeinkre és unokáinkra. Ne rejtsük el szögediségünk legszebb megnyilávnulását, azt az ö-zést, amelynek hallatán oly sokan ránk ösmernek más földrészeken is. Ne hallgasson senki arra, aki beszédünket parasztosnak véli, mondja. Hiszen ebbéiiségünket az anyatejjel szívtuk magunkba, itt a szögedi fődön, amely tájnak a szépsége, hangulata régóta, és bizonyára sokáig híreli nyelvbéli múltunknak eme csodálatos kivételességét. Ifj. Lele József lós - tényhez még olvassuk hozzá, hogy Budapest egyébként egészségtelen túlsúlya következtében több statisztikai mutató esetében az országos átlag meghaladja a megyék túlnyomó többségének színvonalát. A GDP és a megyei átlagkereset esetében is az az állítás, hogy a megye adata alatta marad az országos átlagnak, 19 megye közül 17-18-ban igaz. Ilyen esetekben a szakszerű elemzések a vidéki átlag, a megyék átlaga tükrében is megvizsgálják a jelenséget. Például a GDP esetében mindössze 3-4 dunántúli megye előzi Csongrádot, mely az egész Dunán innen legfejlettebb térsége. A parlamenti demokráciában a pártok négyévente harcba indulnak a választók szavazataiért. A statisztika művelői azt remélik, hogy a statisztikai kiadványokat nem e harchoz fegyvert keresve próbálják forgatni a politikusok, hanem sokkal inkább az ország javát szolgáló döntések meghozatalánál támaszkodnak azokra. Klonkai László, a KSH megyei igazgatója -Aaaaanyukád itthon van? -Nincs! - Hát aaaaaapukád? - Az sincs! - Hé, öcsi, akarsz egy pofont? Végül csak annyit, volt Szegeden, nem is olyan régen, egy barna rendőr. Nálánál senki nagyobb rendet nem tudott tartani. Régóta nem hallok felőle. Ha mégis létezne, üzenem, jogállamban elég 10 fekvőtámasz is... Pigniczki József Melyik szerző nem örül, amikor új könyvéhez gratulálnak, s azt a nevének garanciájára rendelik meg? Ám öröme nyomban ürömmé keseredik, mihelyt kiderül, hogy valami „teljes névrokon" könyvéről van szó. A szegedi könyvesboltokban rátaláltam a TISZJACSA VOPROSZOV TISZJACSA OTVETOV (Ezer kérdés - ezer válasz) c., orosz nyelvvizsgára előkészítő könyvre, (Lexika Tankönyvkiadó, Székesfehérvár). A szerző helyén, a belső címlap hátulján a saját nevemet láttam viszont. Vajon ez a kolléga még nem tudná, hogy amennyiben az adott szakterületen már publikált valaki (s erre akár az OSZK katalógusa is figyelmeztethette), a később jelentkező azonos nevűnek meg kell különböztetnie magát legMegrendeztük a Kiskundorozsma Bölcs utcai óvodánk-. ban az immár hagyománnyá vált majálist. Ez a délután az óvoda-család, szülő- gyermek közeledését elősegítő, kapcsolatát erősítő programot kínált a résztvevőknek. Örömünkre szolgál, hogy egyre több idegen, (óvodánkon kívüli gyermek, szülő) jön el ezekre a délutánokra. Ahhoz, hogy a lebonyolítás, megrendezés zökkenőmentesen történjen, saját munkánkon túl sok kívülálló segítségére is szükség van. Szeretnénk megköszönni támogatásukat (anyagi hozzájárulásukat, vagy tevékeny részvételüket): bátran kijelenthetjük, hogy segítségük nélkül ezeket a programokat nem, vagy csak igény szegényesen tudnánk megvalósítani. Köszönet illeti a dorozsmai Kölyökvárt, Ocsó Zsuzsanna kereskedőt, a Mary Discontalább egy, a vezetéknév elé vagy után beszúrt betűvel? 1954 óta publikálok a saját nevemen az orosz filológia különböző ágaiban. A filmgyártás meg a műszaki tudományok területén jelentkezett névrokonokkal konfliktus nem adódott. Több könyvem, mintegy száz bel- és külföldi folyóirat-tanulmányom számos hírlapi cikkem szerzőségét (nem beszélve könyv- és cikkfordításaimról) senki el nem vitatta, amint nekem sem tulajdonították soha más F. I. által közölt szellemi termék szerzőségét. A városban és a megyében működő kollégáim és volt tanítványaim sokszázas tábora kell hogy tudja: nem vagyok azonos a fenti könyv szerzőjével. Dr. Fenyvesi István kandidátus, a JATE ny. docense ot, Bányai cukrászt, a Húsker Kft.-t, a Papír Kuckót, a Speciál Bt.-t, a Privát ÁBC-t, a Zöld Sziget Gyógynövényboltot, Görög József kereskedőt, a Vadliba vendéglőt, Vass Ferencnét, Kertész Lászlónét, Takács Ferencnét, Nagy Emőkét, Újvári Lászlónét, a Providencia Biztosítót, a Fabió Kft.-t, a Reno cipőcentrumot, a Makkosházi körúti Esso bezinkutat, az Éliker Rt.-t, a Fix Pont Discontot, és az Oázis virágboltot. Köszönjük, hogy legalább nyolcvan gyereknek segítettek örömet szerezni, mosolyt varázsolni az arcukra ajándékaikkal. munkájukkal. Lám. sok ember egy kis összefogással csodákra képes, és eltüntetheti a szomorúságot, keserűséget, fáradságot a felnőttek arcáról is, legalább egy-egy ilyen játszódélutánra. Pappné Sörös Julianna Kintorna és környéke A statisztika a politika szolgálólánya? Dorozsmai óvodaünnep