Délmagyarország, 1997. június (87. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-27 / 148. szám

IV. EURÓPA-KAPU PÉNTEK, 1997. JÚN. 27. Hulladékgazdálkodási törvény kellene Nem söpörhetjük a szőnyeg alá X I ­7* c £ A környzetkárosítás visszafordíthatatlan folyamat. (Fotó: Gyenes Kálmán) A II. világháborút kö­vetően a nyugat-európai államok aggódva figyel­ték a Szovjetunió erősza­kosan terjeszkedő politi­káját, miként próbálja Kö­zép-Kelet-Európában ha­talomra segíteni a kom­munista kormányokat. Eközben a „SZU" fittyet hányt a közös megállapo­dásra, amely a fegyveres erők csökkentését irá­nyozta elő. Brüsszelben '48-ban írták alá azt a szerződést, amely 5 or­szág - Belgium, Francia­ország, Luxemburg, Hol­landia, Egyesült Király­ság - szándékát fejezte ki egy közös védelmi rend­szer kiépítésére. Az ötökhöz hamarosan mások is csatlakoztak, Így 1949. április 4-én már 12 állam (Belgium, Ka­nada, Dánia, Franciaor­szág, Izland, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, Nagy-Britannia, USA) külügyminisztere írta alá Washingtonban az Észak­atlanti Szerződést. A tö­rökök és a görögök három évvel később csatlakoz­tak, mlg az NSZK '55­ben, Spanyolország pedig 1982-ben. A katonai szer­vezet állandó formálódása során fontos szerepet ját­szott Európa arculatának átalakulásában is. A Kelet-Európában le­zajlott rendszerváltozás, a Varsói Szerződés felbom­lása után értelemszerűen az atlanti szövetség cél­kitűzései és politikája is megváltozott. '91-ben közzétették a történelmi jelentőségű Béke és Együttműködés nyilat­kozatot, és az új stratégiai koncepciót. Megkezdő­dött a fegyveres erők csökkentése, a politikai és döntéshozatali rendszer átalakítása. A NATO ke­zet nyújtott a korábbi ellenfeleknek, másfajta, partneri kapcsolat van ki­alakulóban napjainkban is. A békepartneri csat­lakozásra szóló meghí­vásra 27 ország mondott igent. Ezek közül többen - így Magyarország is ­abban reménykednek, hogy hamarosan a tagok sorában jegyzik majd őket. Finistere-i látogatók Két Finistere megyei fran­cia fiatalember, Christophe Lanoe és Rafael Le Bourge júniusban több, mint két he­tet töltött el régiónkban, a Csongrád megyei önkor­mányzat vendégeként. Láto­gatásuk azért érdekes, mert a megye idegenforgalmával is­merkedtek, s tanulmányt ké­szítenek majd benyomásaik­ról. A két diák a quemperi ide­genforgalmi egyetem hallga­tója. A magyarországi tanul­mányúton a Hungaria Nostra (Város és Faluvédők Szövet­sége) segítségével vettek részt. Ennek keretein belül, a Bretagne-i Finistere megye kérésére, külön Csongrád megyében 17 napot töltöttek el, s ismerkedtek idegenfor­galmi adottságaival, felmér­ték a fejlődés és együttműkö­dés lehetőségeit. Érdeklődé­sük kiterjedt az idegenforga­lom szervezettségére, részt­vevőire, a megye speciális kínálatára, az épített környe­zetre és védelmére, valamint a természeti környezet adott­ságaira, lehetőségeire. Christophe Lanoe és Rafa­el Le Bourge célja az is, hogy a csongrádi és finistere­i turisztikai dolgozókat segít­sék majd a partnerkapcsola­tok kiépítésében, előmozdít­va ezzel a rendszeres tapasz­talatcserét és a kétoldalú in­formáció-áramlást. A látottak alapján készül majd el rövid­és középtávú javaslatuk a Csongrád megyei falusi tu­rizmus fellendítésére. Remé­lik ugyanakkor, hogy hosszú távú kapcsolatokra is le­hetőség nyílik, s a két ide­genforgalmi szempontból „felkapott" megye lakói rendszeresen ellátogatnak majd egymáshoz. A. L. Regionális szeméttelep Makón Német-olasz tengely • Róma (MTI) Olaszország most már biztosra veszi, hogy ott lesz az elsők között, sőt, főszere­pet kap az új Európa építésé­ben. Mert eredményeket ért el a költségvetési hiány csökkentésében, s nagy az egyetértés a közös valuta és a strukturális reformok szük­ségességében. A gazdasági mutatók alapján meg egye­nest úgy látszik, hogy vala­miféle német-olasz tengely van kialakulóban az Unión belül. Pályázat a helyi demokrácia fejlesztéséért • Tudósítónktól A hazai civil szektor fejlődését 1997-ben 4(X) ezer ECU-vcl, azaz körülbelül 80 millió forinttal kívánja támo­gatni az Európai Unió. A Phare Demokrácia program mikroprojektjeire idén is pá­lyázatot hirdet az Európai Bizottság magyarországi de­legációja. A program előké­szítésére és lebonyolítására a delegáció az Autonómia Ala­pítványt kérte föl. E pályáza­ti támogatásra csakis civil -, ezen belül is elsősorban kis, helyi szervezetek pályázhat­nak. A támogatás összege munkatervenként 600 ezer forinttól 2 millió forintig ter­jedhet. Ám ez az összeg a projekt kiadásainak maxi­mum 90 százalékát fedezhe­ti. Pályázni a következő té­mákban lehet. A helyi de­mokrácia fejlesztése. A helyi közösségek erősítése. A nem kormányzati szervezetek szervezeti struktúrájának fej­lesztése, szervezeti demokrá­ciájuk erősítése. Független, plurális és felelős tájékozta­tás. Konfliktusok megelőzése és kezelése a helyi közössé­gekben. Az emberi jogok ér­vényesítése és figyelemmel kísérése. A részletes kiírás és a pá­lyázati űrlap az Autonómia Alapítvány 06-1-393-0621 telefonszámán igényelhető. A pályázatok beérkezési ha­tárideje: 1997. július 31. Civicus • DM/DV információ Párhuzamosok és met­széspontok, avagy állam, gazdaság és civil társadalom Magyarországon címmel jú­lius 4-én, a Parlamentben or­szágos konferenciát rendez a Civicus, a Civil Szervezetek Világszövetsége. A rendez­vény a Civicus szeptemberi budapesti közgyűlésének és a II. Nonprofit Expónak, az­az a magyarországi egyesü­letek, alapítványok országos találkozójának előkészítését is szolgálja. A civil állam: fából vaskarika? E kérdésre keresi a választ a konferen­cia. De mindkét rendezvény szervezői és résztvevői fon­tos feladatuknak tekintik az állampolgári kezdeményezé­sek elfogadtatását és erősíté­sét. Meggyőződésük ugyan­is, hogy a modern polgári társadalmak három alkotó eleme, vagyis az állam, a gazdaság és a civil vagy nonprofit szektor egyaránt érdekelt az egyenrangú part­neri viszony kialakításában, a kölcsönösen előnyös együttműködés reményében. Ahogy egy tisztessé­ges lakásba sem léphe­tünk be sáros cipóvei és nem söpörhetjük a ha­mut a házigazda sző­nyege alá, úgy az Euró­pai Unióban is igencsak ferde szemmel mérege­tik azokat az új vendé­geket, akik szennyvizü­ket a Tiszába eregetik, a környezetvédelmet pe­dig fölösleges pénzkido­básnak tartják. Szabó Ferenc, a Szegedi Kör­nyezetgazdálkodási Kht. igazgatója szerint a ma­gyar kormány is jól tud­ja ezt, ám azt sajnálja, hogy ennek ellenére egyetlen politikai eró sem vállalja a környe­zetvédelemmel kapcso­latos szigorú és éppen ezért népszerűtlen dön­téseket. - A környezetvédelem vi­szonylag új szakterület, hi­szen mai formájában mind­össze néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. A hatvanas években tudatoso­dott a világon, hogy globális környezeti változásnak va­gyunk a tanúi és elszen­vedői, s elkezdődtek azok a törekvések, melyek a kör­nyezetvédelmi szabályozás irányában hatottak. Eleinte ez heves ellenkezést váltott ki az ipari lobbik részéről, ám ez mára szerencsésen átalakult, hiszen a környe­zetvédelem marketingté­nyezővé vált. Ma már nem is igen maradhatna a piacon nagy cég, ha semmibe venné környezetvédelmi előíráso­kat. • De nemcsak a jogsza­bályok jelentek meg, ha­nem a környezetvédelem is önálló iparággá nőtte ki magát... - Ez így van, bizonyos helyeken nagy profittal dol­gozik, jelentős állami támo­gatás mellett, s nagy töme­geknek ad munkát. Tisztá­ban kell lenni azonban azzal. hogy a környezetvédelem mindig többletteher. „A hul­ladék aranybánya" című de­magóg szlogeneket el kell felejteni, hiszen a szennyvi­zet mindig olcsóbb beleen­gedni a folyóba, mint tisztí­tóművet építeni. Éppen ezért fontos a jogi szabályozás szerepe, hogy egyenletesen ossza el ezeket a terheket és igazságosan terhelje a társa­dalmi rétegeket. 0 Mennyire vagyunk el­maradva ezen a terüle­ten? - A nyugat-európai orszá­goknak harmincéves eló­nyük van velünk szemben, ők ugyanis fokozatosan, lé­pésről lépésre építették ki a rendszert, s így apránként terhelték ezeket a költsége­ket a lakosságra. A magyar környezetvédelemmel min­dig az volt a baj, hogy min­tákat próbáltunk lemásolni, miközben nem vettük figye­lembe a megvalósíthatósá­got. Kimondtunk a szigorú irányelveket, követelménye­ket, s gondolatban rögtön hozzáfűztük: de ezeket úgy­se tudjuk teljesíteni. Talán a legrégebbi múltra tekint vissza a vízminőségszabá­lyozás, a szennyvízbírság. A hatvanas évek végén már pa­naszkodtak a termelők, hogy micsoda terhet jelent a szennyvízbírság, miközben a kormány kínosan ügyelt ar­ra, hogy azért ne kelljen túl sokat fizetni a cégeknek. így jóval olcsóbb volt nekik bír­ságot fizetni, mint szenny­víztisztítót építeni. Az ipari üzemek területén mára szép eredményeket értünk el, problémát a települések szennyvíztisztítása jelent. A korábbi évtizedek stratégiája ugyanis az volt, hogy ha a szennyvizet nagy vfzhozamú befogadóba engedem, példá­ul a Tiszába, akkor az ott né­hány kilométer alatt felhígul, öntisztulás zajlik le. így ak­koriban a folyó nélküli tele­pülések építhettek szenny­víztisztítót, ma pedig épp a folyóparti városok vannak hátrányban, éppen az euró­pai csatlakozás miatt kény­szerhelyzetben. • A kényszerhelyzet ked­vezően hatott a törvény­kezésre, hiszen néhány éve dolgozni a minisztéri­umi gépezet, hogy tör­vény alkosson. Mi lett a lendület eredménye? - Gyökeres változás kö­vetkezett be a környezetvé­delmi szemléletben a rend­szerváltozás, s főleg a máso­dik ciklus óta, amióta az eu­rópai csatlakozás lehetősége elérhető közelségbe került. A kormányzat ugyanis tudja, hogy Európában csak akkor lehet szalonképes egy or­szág, ha stratégiai kérdésnek tekinti környezetvédelmet. Az első környezetvédelmi törvény 1972-ben született meg hazánkban, mely akkor korszerűnek számított. A nyolcvanas évek közepe óta foglalkoztatja a szakmát a törvény reformja, különösen a veszélyes hulladékokkal és a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályozást kellene átalakítani. A kör­nyezetvédelmi törvénynek a 90-es években 6-8 verziója született, míg végül elfogad­ta a parlament 1995-ben 53. számú törvényként. Jelentős lépés volt, de a komoly problémák megmaradtak, a jogszabály ugyanis nem ren­dezte a hulladékgazdálkodás gondjait. Hosszas előkészíté­sek után a kormány 1997 elsó negyedévében terjesz­tette be a hulladékgazdálko­dási törvény tervezetét, me­lyet a képviselők valósággal megtorpedóztak, ugyanis több száz módosító indít­vány érkezett! A tervezet visszakerült a szaktárcához, átdolgozásra. A meglepő lé­pés azért következhetett be, mert a jogszabál komoly kö­telezettségeket rótt volna az önkormányzatokra és a la­kókra, így valószínű, hogy a választások előtt már ez a parlament nem is vállalja fel ezt a törvényt. Ha pedig jövőre az új kormány kon­cepcióváltást akar, akkor új­ra elveszítünk másfél évet. • Mi jelenti a fő problé­mát most, a törvény hiá­nyában? - A települési szilárd hul­ladék hatósági felügyelete nincs megoldva, ugyanis az önkormányzatnak kell meg­oldani a gondokat, ám ugyan­ez az önkormányzata fel­ügyelő hatóság is. Szeged egyébként előkelő helyzet­ben van, hiszen itt már meg­valósult az EU-norma, mely előírja, hogy minden ingat­lanról legalább heti egy al­kalommal el kell szállítani a hulladékot. Az EU csatlako­zási tárgyalásokon fontosak lesznek a környezetvédelmi jogszabályok, ezért kell a törvénykezési rangsor elején szerepelni a témakörnek. A problémát egyébként nem­csak a késedelem jelenti, ha­nem az, hogy néhány terüle­ten pedig előreszaladt a tör­vénykezés. így megszületett már a termékdíj, egyfajta környezetvédelmi áfa, mely évente 10 milliárdos bevételt jelent. Ez nagyon fontos forrás lenne a környezetvé­delem megakadályozására, ám ezért kellene a hulladék­gazdálkodási törvény, amely rendelkezhetne az óriási összeg felhasználásáról. Legkésőbb 2002-ig meg kell ugyanis oldani a problémá­inkat: szeny víztisztítókat kell építeni, megoldani a szelektív hulladékgyűjtést, megyénként pedig legalább két korszerű, nagy kapacitású szeméttelepet létesíteni. EU előírás például, hogy a szer­ves hulladék arányát 10 szá­zalékra kell szorítani. Jelen pillanatban azonban kész a háztető - a termékdíj ma­ga a ház - a hulladékgazdál­kodási törvény - azonban hi­ányzik. Lépni kell, a környe­zetkárosítás ugyanis vissza­fordíthatatlan folyamat. Takács Viktor • Munkatársunktól Hamarosan új szeméttelep épül Makó mellett, részben EU-támogatással. A leendő regionális létesítmény a ter­vek szerint már 1998 máso­dik félévében elkészülhet, miután a megépítéssel kap­csolatban beadott makói pá­lyázatot kedvezően bírálták el Brüsszelben. A város az EU-hitel mellett központi tá­mogatást is igényelt. A makóiak célja, hogy a jelenlegi telepet olyan, euró­pai előírásoknak megfelelő objektum váltsa föl, mely­nek gazdaságos lesz az üze­meltetése, és így a szemétdíj öt-tíz év múlva is megfizet­hető mértékű legyen. Az ön­kormányzat szakemberei ar­ra számítanak, hogy ily mó­don évtizedekre sikerül biz­tosítani Makón és a makói térségben a környezet szá­mára veszélytelen szemétke­zelést. A környező települé­seken működő önkormány­zatok többsége jelezte támo­gatását, de Tótkomlós és Mezőhegyes is érdeklődik a makói telep iránt. A leendő telep nem messzire a jelenlegitől, a föl­deáki úton, a tehenészet mel­lett fog megépülni, a tervek szerint 270 millió forintból. Többrétegű agyagszigetelés­sel, csurgalékvíz-elvezető rendszerrel látják el, több hektáros erdősávval védik, és „kazettánként" építik meg. Az Európa-kapu a Délmagyarország Kft. melléklete, a Külügyminisztérium támogatásával, a Kommunikációs stratégia keretében jött létre. Az, Európa-kapu mellékletet szerkeszti: Ujszászi Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents