Délmagyarország, 1997. június (87. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-23 / 144. szám

HÉTFŐ, 1997. JÚN. 23. SZÍNHÁZ 11 • A félrelépő miniszter titkára: Koltai Róbert „Decemberre elkészül a film" Civil a pályán Az országos színházi találkozón a színészek szinte lubickoltak abban a közegben, ami - alighanem mindenki számára váratlanul - Szegeden kialakult. A június második hetében lezajlott fesztivál nagy találmánya volt a színészklubnak kialakított Kass Szálló. Miért? Tudnivaló, hogy a színész: különös teremtmény. Két hely van a világon, ahol igazán otthonosan érzi magát: a színház és a színészklub. Mármost, ha el kell menni vendégjátszani, még ha egy országos fesztiválra is, akkor az az első dolga, hogy „belakja" a befogadó színházat. A második meg az, hogy megkeresse a klubot. Csakhogy: a Szegedi Nemzeti Színház klubja nem alkalmas annyi színész befogadására, ahányan itt megfordultak az egy hét alatt. A Kass egykor fényes, ma „alternatív" nagyterme nemcsak a méretei miatt volt alkalmas; közel is van mindkét játszóhelyhez, s félkész, vagy lerobbant terme, különös atmoszférája felszabadító hatást tesz: itt minden megtörténhet... Meg is történt; az, ami a színész számára a minden: együtt voltak. Kívülálló nehezen érti, miért van olyan nagy szükségük egymás társaságára. Nos, ugyanaz az ok, amiért a kívülállót, a nem színészt - civilnek nevezik; mert a színész öröméi, szomorúságéi, feszültségét, unalmát, áldozatát, agresszióját - mindent - csak a másik színész érti igazán. S ha muszáj, azért „elviselnek" néhány civil kérdést. Ime. S. E. • Mácsai Pál szerint: „A szegedi volt a legjobb!" Mácsai-Cipolla, a Kass Szállóban Koltai Róbert és Kern András, a szegedi előadásban. (Fotók: Veréb Simon) Az színházi találkozó egyik legizgalmasabb produkciója Thomas Mann Mario és a varázsló című elbeszélésének adaptációja volt, amit Kolos István rendezésében a Madách Színház társulata a Kass Szálló különleges hangulatú, lepusztult báltermében mutatott be. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy rögtön két előadást is játszottak. Fantasztikus atmoszférájú látványvilágáért Szeged város különdíját is ez a produkció kapta. A Cipollát alakító Mácsai Pállal a fesztivál végén beszélgettünk. • Milyennek értékeli a fesztivált? - Még sohasem játszottam színházi találkozón, de nézőként sokszor részt vettem. Úgy érzem, a szegedi fesztivál volt az eddigi legjobb. 9 Óriási siker volt a produkciójuk... - A Mario és a varázslót körülbelül huszonötször játszottuk eddig Budapesten, ugyanilyen módon, mint itt, a Kass Szállóban. Talán csak annyiban voltak mások a pesti előadások, hogy azok 110 néző előtt mentek, Szegeden pedig hihetetlenül s<fkan voltak. Rengetegen vállalták, hogy akár állva is megnézik a produkciónkat. • A nézők számára nagyon nyugtalanító volt az előadás... - Épp az volt célunk, hogy száműzzük azt a kényelmet, ami egy színházi előadás nézésekor általában előfordul. Ebben is az irodalmi alapanyaghoz igyekezett közelíteni a rendezés. • Több nézőt aktívan bevontak a játékba, ilyenkor meglehetősen nehéz lehet kiszámítani a reakciókat. Mi volt eddig a legmeglepőbb eset? - Az előadás folyamán Cipolla egyszer kimegy a teremből, amíg az egyik néző mond egy mondatot, amit majd ki kell találnia. Egyszer egy olyan bonyolult mondatot eszelt ki valaki, amit képtelen voltam visszamondani, ezért röhögésbe fulladt a mutatvány. Ezt azonban nem hibának vettem, hiszen Thomas Mann is azt írja, Cipollának sem sikerül mindig, minden produkció. 9 Az évad befejeztével, a fesztivál után mivel tölti a nyarat? - Bereményi Gézával forgatunk egy '56-ról szóló tévéfilmet, azután én leszek a nyári tévékabaré konferansziéja, amit augusztusban veszünk fel. Ennek a szövegét még meg kell írnom, és alaposan fel kell rá készülnöm. A következő évadra is sok tervem van. Egyelőre az biztos, hogy Liliomfit fogom játszani a József Attila Színházban, az évad végén pedig egy Goldoni-darabot, A szmirnai impresszáriót rendezem. 9 Azt mondta a közönségtalálkozón, újabban a savanyú értelmiségi szerepkörébe próbálják beskatulyázni... - Ha az ember túl sok riportban okoskodik, akkor egyesek hajlamosak azt hinni róla, hogy már nem is színész, hanem csak beszélni szeret. Elsősorban jól kell játszanom, attól lesz csak érdekes, amit különben mondok. Aki rosszul játszik, lehet bármilyen okos, a színpadon érdektelen. H. Zs. Az elmúlt színházi évad legnagyobb közönségsikert) előadása a József Attila Színházban Szirtes Tamás rendezésében bemutatott, A miniszter félrelép című angol bohózat volt. A színházi találkozó zsűrije különdíjjal jutalmazta a két főszereplőt, a minisztert alakító Kern Andrást és a titkárát játszó Koltai Róbertet, akik a múlt héten kezdték meg a színdarab mai magyar közegbe helyezett filmváltozatának forgatását. Koltai Róberttel még a szegedi fesztivál idején, az előadások közötti szünetben beszélgettünk. 9 Roppant intenzív játékot kíván a főszereplőktől ez a bohózat, és meglehetősen rövid pihenőre marad idejük a két előadás között... - Pesten is előfordult, hogy duplán játszottuk, csak ott nem volt ilyen bődületes meleg. Az is furcsa volt itt, hogy egy új színházzal kellett megismerkednünk. Az első előadás kezdete arra ment rá, hogy megszoktuk a teret. Gyönyörű a szegedi színház! Eddig még sohasem játszottam benne, sőt még nézőként sem jártam itt. Nagy élmény volt játszani a színpadán, mert egészen más, mint a József Attila Színházé. Óriási a tér, ezért sokkszerű volt számomra az első néhány mondat, és csak az első felvonás közepe táján kezdtem megtalálni a hangomat. A színészi ösztön mindig azt diktálja: úgy kell játszani, hogy a legfelső emelet legutolsó sorában ülő nézők is hallják. A pályán eltöltött ennyi év után ezt már ösztönösen így csinálja az ember, anélkül, hogy A színházi fesztiválon óriási sikerrel játszották a régi zsinagógában Werner Schwab színmüvét, az Elnöknöket. A szerző által fekália-drámának titulált darabot Ascher Tamás három elsőrangú színésznövel állította színpadra. Csákányi Eszter, Pogány Judit és Szirtes Ági egészen különböző, eltorzult karakterekről adtak kíméletlenül pontos rajzot, így senkit sem lepett meg a zsűri döntése, amellyel nekik itélte a legjobb nöi alakítás díját. Pogány Judit egy másik elismerést is átvehetett, ö kapta a Szinészkamarától az évad legjobb színésznőjének járó Hekuba-díjat. A kaposvári Csiky Gergely Színházban eltöltött, színháztörténeti jelentőségű évtizedek után Pogány Judit három évvel ezelőtt a bizonytalanabb szabadúszást választotta. Úgy tűnik, jól döntött, hiszen az elmúlt évadban színészként vagy rendezőként hét produkcióban is érdekelt volt. A színházi fesztivál találkozó jellegét komolyan vette, szinte minden előadáson ott ült velünk a nézőtéren. Az utolsó napokban a Kass Szállóban kialakított színészklubban beszélgettünk. gondolna rá. Minden szerepnek van egy dramaturgiai, egy belső, pszichikai és egy fizikai világa. Ez utóbbi egy új térben egészen megváltozik. Amikor a kaposvári színházzal tájra jártunk, mindig az első előadás volt a nehezebb. Most Szegeden is így volt ez, ráadásul az iszonyú, fülledt meleg is nehezítette a dolgunkat. 9 Kern Andrással mindketten sikeresek színészként és rendezőként is, mit várnak színdarabból készülő közös filmtől? - Szeretnénk vele minél több embernek örömet szerezni. Június 19-e az első forgatási nap, nemrégiben egy sajtótájékoztatón jelentettük be, hogy megtaláltuk a fiatalabb női főszerepre a megfelelő színésznőt. Dobó Katának hívják, ősszel kezdi 9 Milyennek értékeli a szegedi találkozót? - Példaértékű, ahogyan a fesztivál Szegeden zajlott. Korábban minden eddigi országos színházi találkozóra épphogy beestünk egy busszal, megcsináltuk az előadásunkat és már mehettünk is haza. Mivel Budapesten már nem volt több előadásom és egész évben nem tudtam színházba járni, ezért örömmel fogadtam a meghívást, és már a nyitó előadásra, A Mester és Margaritára lejöttem. Az egész fesztivál idején Szegeden a színművészeti főiskolát. Mi már azelőtt kiválasztottuk őt, hogy a főiskolai zsűri felvette volna. Valószínű, hogy nemcsak gyönyörű, de tehetséges is. Azt is szeretnénk, ha a filmünk minden hazai csúcsot megdöntene, és a benne dolgozó színészek jól éreznék magukat. Szeretném, ha Kern Andrissal a barátságunk nemhogy nem romolna el, hanem még erősödne is. Ez persze elég nehéz ügy, amikor ketten rendeznek egy filmet. A rendezés ugyanis mindig egyfajta ízlésterrort jelent, és minden filmrendező kicsit terrorista, még akkor is, ha nagyon kedvesen, finoman csinálja. Két rendezőnek ritkán azonos az ízlése. A miénk sem az. így aztán vannak kisebb, néha nagyobb feszültségek, de eddig az voltam, hihetetlen boldogsággal láttam, hogy az egész város fel volt bolydulva, lázas nyüzsgés jellemezte, valóságos harc zajlott az előadásokra való bejutásért. A közönség olyan elementáris erővel szeretett volna színházat nézni, hogy az egyszerűen fantasztikus! 9 A színészek is ugyanilyen kíváncsiak voltak egymás produkcióira? - Aki ráért és megengedhette magának, az ittmaradt és végignézte a többiek előadásait. Ez hihetetlen lehetőség volt a színházi szakösszekötő szálak - a régi barátság, a humor egy húron pendülése - voltak az erősebbek. Elsőre egy sereg dologról más a véleményünk, ezért komoly feladat lesz számunkra, hogy rugalmasak legyünk a másik ízlésére, ötleteire. 9 Hány előadást játszottak A miniszter félrelépből? - A második szegedi előadás a hatvanhetedik. Remélhetőleg a film forgatása után is játszani fogjuk tovább, mert nagyon sokan szeretnék megnézni. Egész más lesz a film, mint a darab. A színházban egy angol bohózatot láthat a közönség, a moziban pedig egy mai magyar közegben játszódó filmvígjátékot, aminek csak az alapötletét adja a színdarab. 9 A forgatás során mi ma számára. A színészek érdeklődése változó, ismerek olyanokat is, akik bezárultak, nem nagyon ülnek be mások előadásaira, legfeljebb a saját színházukban. A többséget azonban nem ez jellemzi, igenis nézzük egymást és tudunk örülni egymás sikereinek. Talán a különleges szegedi hangulat is hozzájárult ahhoz, hogy mindenki igyekezett bepréselni magát a többiek produkcióira. 9 Az Elnöknők éjszakai előadása után alig tudta abbahagyni a tapsot a kölesz a munkamegosztás kettejük között? - Mindketten mindenben benne vagyunk, de volt már olyan beszélgetésünk, amelyben kiosztottuk, hogy ki lesz az egyes jelenetek főrendezője. Amelyik jelenetben Andris szerepel többet, abban ő lesz a döntnök, amelyikben én játszom inkább, abban én. A többit pedig megosztjuk. A próbákon ez pont fordítva történt, mert aki kívülről látta az adott jelenetet, sokkal jobban meg tudta ítélni. így aztán az előre eldöntött dolgok nem biztos, hogy működni fognak. Biztosan sokat fogunk improvizálni is. Hogy megtaláljuk a legjobb megoldásokat, tizenhétszer írtuk át a forgatókönyvet. Amit már most megígérhetek: decemberre elkészül a film. H. Zs. zönség. Mi a titka a darabnak? - Német nyelvterületen még a magyarországinál is kirobbanóbb sikere van, persze ahhoz az a kultúra, az a történelmi háttér is szükséges, amelyben Schwab ezeket a, minden megszokott társadalmi forma ellen lázadó keserű darabjait megírta. Persze ma a világon mindenhol határozottan romlik a kommunikációs készség. Mindenkiben félelem van a magánytól, a kiszolgáltatottságtól. Valamennyien érezzük, hogy nem jó irányba fejlődnek a személyiségek, és leértékelődnek, pusztulnak a belső értékek. A darab arra is rámutat, hogy a belső világomat őriznem kell, különben bennem is felborulhat az értékrend. Ha nem vigyázunk rá, mindannyiunk személyisége leépülhet, valamennyien elveszíthetjük azt a képességünket, hogy kellő érzékenységgel éljünk a világban. Ma a közönség egyre nagyobb hányada nő fel a Dallason vagy a Szomszédokon, sokkal ritkábban járnak az emberek színházba, s ez egyre érezhetőbb a reakcióikon is. Kincset ér egy-egy ilyen lázas időszak, amikor ennyire a figyelem középpontjába tud kerülni a színház. Mert akárhogyan küzdünk is, ma a létfenntartás az elsődleges feladat az emberek számára. Hollősi Zsolt • A Hekuba-díjas Pogány Judit a fesztiválról „Kincset ért ez a lázas időszak" Pogány Judit Ernaként, az Elnöknök szegedi előadásán