Délmagyarország, 1997. május (87. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-23 / 118. szám

PÉNTEK, 1997. MÁJ. 23. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! Tja hiszik, ha nem: hírt adó ismerőseim megérdem­li lik a piros pontot. Sok ötletet ajánlottak a csikó­korban lévő Kitekintő oldalba. Csak győzzem utolérni magam. Pedig nem lett volna szabad eddig sem hall­gatnom a környékünk kislapjait szerkesztők népes csapatáról, a helyi újságok összeállítóiról. Nélkülük szegényebbek lennénk mindannyian. Az igazi tűzvo­nalban, ahol a hlrelésre érdemes események történ­nek, ők mindig ott találhatók. A munka nehezét vál­lalják. Ott élnek - ahová dolgoznak. Környékünk - indulva Csengelétől, visszakanya­rodva Pusztaszerre - nyolc helyi lapot mondhat magá­énak. Balástya ebből kettőt. A nevekhez, amelyeket alább olvashatnak és Önöknek azonnal ismerősen csengnek, fiúi örömmel hadd ajánljak ráadásként egy régi-régi (és igencsak elhíresült) embert, aki írásába most is belecsempészte kicsit a szívét, amely, mint könyveiből, irodalmi riportjaiból, novelláiból kiderül: mindig a sok bajjal küszködőkért dobog. Fogadják, ol­vassák a többivel Horváth Dezső írását a kisteleki Pöt­töm Színházról, a kisdiákok nem is annyira kicsi munkájáról. JL Ahogy az újság írja Amióta lehetséges ­főként a rendszerváltás óta - több térség, vá­ros, falu igyekszik hírt adni magáról. Nyomát, hú képét hagyni a tör­ténéseknek. A csengelei krónika a megyeszéli falu rekordjainak szen­teli a májusi első szá­mát. Amint Molnár Mi­hály előszavában ol­vashatjuk, tavaly je­lentkeztek először ezzel az összeállítással. Az­óta több érdekes és ér­tékes adattal gazda­godtak. Megtudjuk az ábécé­rendbe szedett szavak tárá­ból, hogy a Csengele falu­nevet először egy 1493-as oklevél említi, Chengele formában. Az 1423-ból is­mert Gengel Teleke név ­vitatott. A legrégibb épület­nek a Bogár tanya melleti ősi templomromot és az ál­talános iskola udvarán álló öregiskolát tartják, 86l-es a legnagyobb tanyaszám. A sok érdekes „leg" között a legérdekesebb talán az, hogy mekkora lábon is él most Kun Szabó Tibor, a csengelei és a kisteleki fut­ballcsapat friss irányítója. A csengelei krónika tudomása szerint a vállalkozó fiata­lember valóban nagy lábon él, hiszen ötvenes talpmé­rettel bír. Ahogy mondani szokás, ekkora lábhoz em­ber is jár, s mint kiderült, emberünknek nincs miért szégyenkeznie, jó erőnlét­nek örvend, többszörös súlylökő bajnoka a rúzsai sportnapoknak. (A minapi kisteleki történéshez, amely szerint ripsz-ropszra Kun Szabó Tibor lett a futball­csapat edzője Portörő Gá­bor helyett, későbbi Kite­kintő oldalunkon még visszatérünk.) Kistérségi lapnak készül a balástyai szerkesztésű Hungária Klub újság. A legfrissebből 13 település­nek 16 ezer ingyenes pél­dány jutott. Felelős szer­kesztője és kiadója, Kissné Iliin Klára mondta, hogy a második évfolyamába lévő újság mostani példányszá­ma kivételes, karácsony előtt 2000 volt a megjelené­si átlag. Oka a nagy váltás­nak, hogy sikerült egyezsé­get kötniük a Kistelek és környéke kistérségi egyesü­léssel, a nagyobb szolgálta­tó vállalatok vezetőivel, s így most már Baksra, Balás­tyára, Bordányba, Csengelé­re, Dócra, Forráskútra, Kis­telekre, Ópusztaszerre, Pusztaszerre, Sándorfalvára, Szatymazra, Üllésre, Zsom­bora juthat el a közölni va­ló. Esetükben az új áramta­rifa, amelyet az áramszol­gáltató részvénytársaság tu­dat az újság első oldalán. Céljuk, hogy más jellegű in­formációkat is megjelentet­nek a térségből. A szerkesz­tőség most épp a közelgő búcsú napjára szervez falu­vezetői találkozót. Havonta olvashatják a balástyaiak a másik, a neve szerint is Balástyai Újságot. Ez csak a faluról, a falunak szól. A főtérre állított irodá­ban, ahol a két újság szer­kesztősége tanyázik, köny­veket is árulnak. Tegnap került az utcára a Kisteleki Hírmondó legfris­sebb száma, benne a szoká­sos iskolai, rendőrségi, ol­vasói hírekkel, címlapján, pedig, hogy otthonában kö­szöntötték a város legidő­sebb polgárát, a 100 eszten­dős Galbáts Lajost. A tisz­tes kort megért fodrászmes­ternek Ott József polgár­mester tolmácsolta köztár­sasági elnökünk, Göncz Ár­pád üdvözlő sorait is. (Nyil­ván a tényszerű tudósításból ki kellett, hogy maradjon a legendás történet, amely szerint a fiatal Galbáts volt az egyetlen kisteleki ember, aki találkozott Leninnel. A kocsmai beszélgetéseken iz­mosodott sztori szerint a nem mindennapi szóváltás a Szverdlovszk környéki ivó­ban állítólag úgy zajlott, hogy a kézrázás után Lenin azonnal rákérdezett: — Mi újság nálatok, Kisteleken, Galbáts elvtárs?) • A magánkézben lévő kis­teleki újság ír még a teme­tői állapotokról, az igazga­tóválasztások kérdéseiről. Megdöbbentő hír mindnyá­junknak, hogy Dr. Mezey Róbertnek, az önkormány­zat jegyzőjének feljelentést kellett tennie ismeretlen tet­tes ellen, mert valaki szó nélkül eltulajdonított majd­nem 3 millió forint értékű Démász-részvényt. A kis­városi találgatások elindul­tak, de amíg a rendőrség le nem zárja az ügyet, a jegy­ző nem nyilatkozhat fele­lősséggel. M. T. • Pöttöm Színház Kisteleken Holle anyó, gyere elö! A gyermeki szeretet határtalan. (Fotó: Gyenes Kálmán) Színháza még nincsen Kisteleknek, se kicsi, se nagy, de társulata már van. A benne játszók korát tekintve iciri-piciri az is, másodikba jár a legkisebb, és a vendég­ként még föl-föllépö leg­nagyobbak is hatodiko­sok csupán. Lelkesedé­sük azonban világszín­házakéval versenyez­hetne. Hívják őket min­den nagyobb ünnepre, és a fölléptidíjuk süte­mény, tea, csokoládé, mérhetetlen szeretettel kombinálva. És taps, taps, taps. Akit kicsi ko­rában meg nem csap a színjátszás öröme, egé­szen más ember lesz ab­ból. A Petőfi utcai isko­lában működik a kisded társulat, bár a másik­ban, a Rákóczi utcaiban kezdődött. Vezetőjük Martusné Nagy Andrea tanítónő. Pillanatok alatt „összerán­tódotf' a társulat, és a torna­teremben akár végigjátszot­ták volna tiszteletünkre az egész Holle anyót. Néhány kérdés előbb a vezetőjükhöz. • Eltaláltam? Színésznő akart lenni? - Tanárnő csak, bár ha nagyon szorít az őszinteség, be kell vallanom, álmaimban színésznő is voltam. Gátlá­sos vagyok minden nyilvá­nos szereplésre, egyetlen lé­pést se tettem érdekében. Egyébként is közgazdasági szakközépiskolában érettsé­giztem. • Szökéssel ér föl onnan tanítónőnek menni. - Megijedtem attól, hogy egész nap könyveljek. Igaz, édesanyám is közgazdaságit végzett, azt szerette volna, ha érettségi után azonnal ke­resethez jutok. Erre én mind­járt fölvételiztem Bajára, a képzőbe. • Gyerekkori próbálko­zások? - Moholiné tanárnő keze alatt iskolai ünnepségek mű­sorait állíthattam össze, de színpad nem működött az is­kolánkban. Szavaltam is. Baján a szakdolgozatomat mindenesetre az irodalmi színpadokról írtam. Ennyi talán elég a bennem lévő fer­tőzetről. • A kezdetek? - Többször szerkesztet­tem műsort a szülőknek, öt évvel ezelőtt kérte a művelő­dési ház igazgatója, jó lenne, ha lenne valami. Lett, és az­óta is van. Most húszan va­gyunk. A Holle anyóban nem jut mindenkinek szerep, de kiegészítjük versekkel, dalokkal, táncokkal, így mindenki szóhoz juthat. • Holle anyó, gyere elő! Pigniczki Editke-ül mel­lém a vallató zsámolyra az ötödik osztályból. Bemutatja a szereplőket. Van az Öz­vegy, Molnár Mónika, annak egy édes leánya, a Lustács­ka, és egy mostoha leány, a Szorgoska. • Gyertek ide ti is! Most jön a lelemény. Szorgoskát kettős szereposz­tásban játsszák - Bondev Ni­koleta és Túri Adrienn -, de Lustácskából hárman van­nak: Nedeczki Annamária, Horváth Anetta és Németh Nóra. Talpraesett, színpadra termett mindegyik. Muszáj kérdeznem egyiküket: • Lámpaláz? Szinkronizálnunk kell a szót, még nem ismerik. • Szoktál izgulni? - Izgultam már, de meg­szoktam. A teljes társulathoz szól a kérdés: • Ki nem szereti a tap­sot? Végtelen magabiztosság­gal mindenki földobja a kar­ját, és csak apránként veszik észre, csalóka a kérdés, le is konyul mindenkié, csak a csupabáj Zánthó Krisztináé marad fönn. • Igaz lenne? Te nem szereted? - Teljesen igaz. Most csak verset és viccet mon­dók, de a Piroska és a far­kasban beszédes szerepem is volt. A tapsot azonban való­ban nem szeretem. • De elviseled? - Mi mást tehetnék? • Tudod, hogy a nevedet Szántónak kell ejteni? Tudom, mert én viselem, de Zánthónak írjuk. Edzőtáboruk is szokott lenni, Szárszón és Csillebér­cen táboroztak eddig nyaran­ként. Nem ömlesztve men­nek a többiekkel, pályázgat­ják a részvételi költségeket. Amikor előveszi kollé­gám a fényképezőgépet, úgy körbekapják tanítónőjüket, meg kell kérnünk őket, a fe­jét hagyják szabadon, hogy meg tudjuk különböztetni. A szeretet határtalan. Mi lesz belőlük, ha na­gyok lesznek? Talán bátrab­bak a nyilvánosság előtt, és jobban figyelnek mindenre, ami le van írva. Horváth Dezső Amikor a birka legel... A juhásznak jól megy dolga? (Fotó: Gyenes Kálmán) • Munkatársunktól Amikor a birka legel, jól megy dolga a juhásznak. Nem mondhatni, hogy fújja furulyáját, de a nyájterelge­tésre igazán felkészülhet. Ilyenkor jut idő a világ dol­gainak sorraszedésére, a té­vében látottak, a rádióban hallottak és az újságban olva­sottak átgondolására. Amint a képen is látható, a birka a fényképezés pillanatában le­gelt, maradt a helyén és a perczeli mezők alkalmi juhá­sza, Modok Ferenc is ráérő­sen gondolkodik, mi több: el­mereng a világ dolgain. Egy slukk a cigarettából csak se­gít ezen, bár azt mondja az orvostudomány, hogy inkább árt. Amikor a birka legel, egész nap a tiszta levegőn ­ki nem felejti el... • Munkatársunktól Amikor átsuhanunk egy utunkba eső falun, vá­roson, szinte semmit se veszünk észre. Gyakran a szemünk előtt nő ki egy benzinkút, egy hatalmas bevásárló központ. A ke­vésbé látványos dolgokat meg aztán végképp nem vesszük észre. Pedig, mi minden történik, szinte egy nap alatt... Balástya A Magyar Kultúra Ala­pítvány székházában, a bu­davári mosolynapok kereté­ben, a néhai balástyai nép­művelő, Kiss István gyűjte­ményéből nyílik a második magyar független víziló-ki­állítás. Ezt Mihályfy László filmrendező Budapesten, a Szentháromság tér 6. szám alatt nyitja meg ma, 15 óra­kor. Megtudtuk a rendezés­ből részt vállaló Kiss csa­ládtól, hogy a nem minden­napi kiállítás május 31-éig, naponta 9-19 óráig tekint­hető meg és anyaga vízilo­vakkal szabadon bővíthető. Sándorfalva Soros ülését tartotta a képviselő-testület csütörtö­kön. A polgármesteri hiva­tal tanácskozó termében tartott összejövetelen a kép­viselők meghallgatták a két ülés között kiadott dönté­sekről, utasításokról, fonto­sabb tárgyalásokról, vala­mint a lejárt határidejű ha­tározatok végrehajtásáról szóló polgármesteri beszá­molót, majd a közalkalma­zottak és köztisztviselők élet-és munkakörülményeit taglaló jegyzői előadást. Ezután a védőnői szolgálat­ról és más előterjesztések­ről, bejelentésekről tárgyal­tak. Megállapodtak a közelgő falunap programjában is. Forráskút Megfelelően halad a mű­velődési ház felújítása. Amint azt minden arra járó észrevehette, kicserélték a tetőt és ezzel új köntöst ka­pott a főtéri épület. A belső átalakítás lehetővé teszi, hogy a lakodalmakon és más nagyobb rendezvénye­ken az ételeket biztos he­lyen tárolják és amikor szükséges meg is melegít­sék. A zenés esteken a táncot már a nagyterem új parket­táján rophatják a mulatós kedvű vendégek. A forrás­kútiak megközelítően 10 millió forintot költenek a művelődési ház rendbeho­zatalára. Pusztaszer Mint másutt, itt is búcsút inthetnek az önálló könyv­tárnak a falubeliek. Június elsejétől az iskolába költö­zik a falu könyvtára. Taka­rékossági okok kényszerítik erre a pusztaszeri önkor­mányzatot. Ennek jegyében a képviselők sem kapnak tiszteletdíjat és költségtérí­tést. Kivetették az úgyneve­zett kommunális adót, és az eddiginél jobban adóz­tatják a vállalkozókat is. Ellensúlyozásul meghatá­rozták a kedvezményre jo­gosultak körét.

Next

/
Thumbnails
Contents