Délmagyarország, 1997. május (87. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-20 / 115. szám

KEDD, 1997. MÁJ. 20. BELFÖLD 3 Félmilliós felajánlás • Máriaremete (MTI) Budapest rendőrfőkapitá­nya, Berta Attila dandártá­bornok hétfőn közölte: intéz­kedett, hogy a máriaremetei kegyhelyen történt vandál pusztítás tetteseinek kézre­kerftésére indított nyomozást az eddig eljáró II. kerületi kapitányságtól a főkapitány­ság vegye át. Egyszersmind bejelentette, hogy „az ügy erkölcsi súlyát átérezve" a nyomravezetőnek 500 ezer forintot ajánlott fel. Közvetlen vonal • Budapest (MTI) Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztéri­um keddtől közvetlen tele­fonszolgálatot működtet a gazdasági életben résztve­vők, illetve a gazdaság iránt érdeklődők szakszerű és rendszeres tájékoztatása ér­dekében. A telefonok heti 3 alkalommal (kedd, szerda, csütörtök) működnek, 14-16 óra között. Hívható telefon­számok: 06-1269-3703 (16­17 óráig üzenetrögzítő), 06­1111-9669,06-1131-4375. E telefonszámokon bármilyen gazdasági, kereskedelmi, il­letve idegenforgalmi kérdés feltehető az IKIM informá­ció-szolgálatának. Ütköztek • Szarvas (MTI) Szarvas külterületén, a 44-es főúton egy 35 éves ör­ménykuti lakos személygép­kocsijával áttért az úttest menetirány szerinti bal olda­lára és összeütközött egy mikrobusszal, amelyet M. Péter 43 éves budapesti la­kos vezetett. A személyautó vezetője a helyszínen életét vesztette; az anyagi kár mintegy 500 ezer forint. Magyar szobrok német tárlaton • Nagyharsány (MTI) A kortárs magyar kultúra fél évszázad óta legnagyobb szabású németországi bemuta­tóján kerülnek közönség elé Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművésznek és tanít­ványainak alkotásai. A tárlat május 30-án nyílik a Baden­Württemberg tartomány Lahr városában, ahol a magyar mű­vészek plasztikái a világhírű német Erich Hauser és a japán származású Hirohi Akiyama szobraival együtt szerepelnek majd. A nemzetközi kiállítás­hoz a magyar kultúra értékeit bemutató gazdag zenei és iro­dalmi program is kapcsolódik. Csempészek • Hegyeshalom (MTI) Marihuana-csempészeket lepleztek le a vámosok hét­főn reggel Hegyeshalomnál. A délelőtti órákban három 22 éves magyar fiatalember je­lentkezett a határállomáson belépésre, elmondásuk sze­rint Hollandiából érkeztek. A pénzügyőrnek feltűnt a fiata­lok zavart viselkedése, és no­ha azok úgy nyilatkoztak, hogy nincs elvámolni való áru a birtokukban, csomagja­ikat a vámosok átnézték. Ek­kor találták meg azt a 8,5 gramm kábítószert, amelyet minden bizonnyal személyi fogyasztásra, esetleg ki­pró-bálásra szántak tulajdono­saik. Diakónusszentelés a dómban A szerpapavatáson Gyulay Endre megyés püspök (középen) celebrálta a szentmisét. (Fotó: Nagy László) A szerpapság rendjé­be avattak szombaton délelőtt három fiatal papnövendéket a szege­di Fogadalmi templom­ban. Gyulay Endre sze­ged-csanádi megyés püspök elótt tett esküt Jakabfy Zoltán, Kocsis János és Gyenes Csaba. Gyulay Endre avató be­szédében kiemelte, hogy ezek a fiatalok három nagy feladatnak szentelik az életü­ket: segítőtársai lesznek a püspöknek és a papoknak, igét hirdetnek, s végzik a jó­tékonykodás szolgálatát is. Azon az úton kell járniuk, úgy hirdetniük az evangéliu­mot, mint annak idején Ist­ván diakónus tette. Krisztus tanítását a mai kornak, a ma emberének kell átadniuk: a kicsiknek a kicsik nyelvén, a hitetleneknek az értelem sza­vával, a hívőknek az elmé­lyedés szándékával. A diakónusoknak ma is legfőbb szolgálattétele: fog­lalkozás a szegényekkel, le­gyenek azok testükben-lel­kükben, anyagiakban, hitis­meretben vagy bármi más­ban szegények. Az egyház­nak a szegények szolgálata mindig gondoskodó ügye volt, s az új szerpapok szívé­ben is ott kell hogy legyen ez a gondoskodó szeretet. Eletutuk lényegéről Gyulay Endre ezt mondta: „Az első, ami be kell hogy töltse a szí­veteket: szeretetből - nem jogból, nem muszájból — Is­ten akaratát teljesíteni. Na­gyon sok áldozatot követelő feladat ez, de boldogító tu­dat, hogy az Isten munkatár­sai lehettek. A másik: öröm­mel szolgálni minden rászo­rulónak. Nem kényszerből, hanem örömmel!" A püspök arra is emlékez­tetett, hogy anyagias vilá­gunkban ez nagyon nehéz feladat, hiszen napjainkban az emberek ebből a megfon­tolásból vétenek a Tízparan­csolat ellen, feladják hitüket, elfordulnak Istentől. Vége­zetül pedig kiemelte: „Mi­lyen jó lenne, ha most nem három, hanem hét diakónus lenne itt, mint az apostolok­nál, s nem négy, hanem ti­zenkét szentelendő pap lépne majd júniusban ide az oltár­hoz! Milyen jó lenne, ha azok, akiket hívott az Úr, de még nem mertek igent mon­dani, elindulnának azon az úton, amelyikre Krisztus hív­ta őket." K. F. • A kezdő és az utolsó nap Börtönidörend Budapest (MTI) Hatályba lépett az igazságügy-miniszter rendelete a szabadság­vesztés kezdő és utolsó napjának megállapításá­ról. A jogszabály szerint a bíróság által kiszabott szabadságvesztést végre­hajtó intézet a befoga­dástól, illetve a szabad­ságvesztésről szóló bíró­sági értesítés átvételétől számított legkésőbb nyolc napon belül megál­lapítja és az elítélttel írás­ban közli a szabadság­vesztés végrehajtásának kezdő és utolsó napját, il­letve a feltételes szabad­ságra bocsátás esedékes­ségének a napját. A szabadságvesztés kezdő napja az ítélet meghozatalá­nak napján előzetes letartóz­tatásban lévő elítélt esetén az ítélet jogerőre emelkedését követő nap; szabadlábon lévő elítélt esetén a büntetés-vég­rehajtási intézetbe való be­fogadás napja; a szabadság­vesztést töltő és más ügyben ismét végrehajtandó szabad­ságvesztésre Ítélt esetén a ko­rábbi szabadságvesztés utol­só napját követő nap; akinek a feltételes szabadságra bo­csátását engedélyezték és más ügyben szabadságvesz­tés végrehajtására érkezik ér­tesítés, ez utóbbi szabadság­vesztés tekintetében a feltéte­les szabadságra bocsátás nap­ja; előzetesen letartóztatott esetén, ha más ügyben érke­zik szabadságvesztés végre­hajtására vonatkozó bírósági értesítés, az ennek átvételét követő nap; életfogytig tartó szabadságvesztés esetén, ha annak foganatba vétele miatt határozott tartamú szabad­ságvesztés megszakítására kerül sor, az életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedését követő nap; olyan elítélt ese­tén, akinek a feltételes sza­badságra bocsátását engedé­lyezték és vele szemben a pénzbüntetés vagy a közérde­kű munka helyébe lépő sza­badságvesztést kell végrehaj­tani, ennek tekintetében a fel­tételes szabadságra bocsátás esedékességének a napja. A szabadságvesztés utolsó nap­jának megállapításánál a fel­soroltak közül az elsőként meghatározott esetben az előzetes fogva tartás első napjához, a többinél a sza­badságvesztés kezdő napjá­hoz kell hozzáadni a szabad­ságvesztés kitöltetlen tarta­mát. A rendelet egyebek mel­lett tartalmazza, hogy a ki­maradás és a 24 órát meg nem haladó eltávozás legké­sőbb a távozás időpontját kö­vető nap azonos időpontjá­ban jár le. A látogató intéze­ten kívüli fogadása legfeljebb a látogatás napjának végéig tarthat, ha az elítélt addig a bv. intézetbe nem tér vissza, a következő naptól jogellen­esen távollévőnek kell tekin­teni. Az elítélt a súlyosan be­teg hozzátartozója megláto­gatása, vagy a hozzátartozója temetésén való részvétel cél­jából a bv. intézetet legfel­jebb az eltávozás napját kö­vető második nap végéig hagyhatja el, az ezt követő naptól jogellenesen távollé­vőnek kell tekinteni. • Június 27-én, a kormány ellen MIÉP-tüntetés Szegeden (is) • Tudósítónktól Országos kormányel­lenes tüntetést rendez a Magyar Igazság és Élet Pártja június 27-én, a megmozdulások egyik regionális központjának Szegedet választották ­jelentette be Csurka Ist­ván pártelnök szombati nagygyűlésén. A Bartók Béla Művelődé­si Központba érkezett szom­baton a MIÉP vezetője, aki a nagygyűlés előtt az újság­íróknak elmondta: rendsze­resen járják az országot, hogy tájékoztathassák a la­kosságot a mai politikai helyzetről, a látható történé­sek hátteréről, valamint a MIÉP programjáról. A párt­nak a felvilágosító köruta­kon - és a Magyar Fórum­ban való közzétételen - kí­vül nincs más lehetősége. Nincsenek olyan helyzetben, hogy egy esetlegesen náluk előforduló közepesen súlyos pedikűrözési műtétet is or­szágos hírré tupírozzon a sajtó - utalt Csurka István pártelnök Orbán Viktor láb­sérülésére. Lapunk kérdésére vála­szolva hangsúlyozta, hogy a MIÉP nem kezdhette el a kampányt, ugyanis az 1994­es választások idején abba sem hagyta. Fontosnak tart­ják azt, hogy az embereket az igazságról győzzék meg, a valóságról tájékoztassák, mint hogy a pártnak szava­zókat szerezzenek, amikor még távol vannak a választá­sok. A nagygyűlés legfonto­sabb bejelentése volt, hogy tüntetést tart a MIÉP június 27-én az egész országban, egyidejűleg Budapesten, Szegeden, Pécsen, Győrben, Veszprémben és Debrecen­ben. A megmozduláson a kormány ellen lépnek fel, az országban eluralkodó, egyre veszélyesebbé váló anarchia ellen kívánnak szólni, vala­mint a kormány felelősségét és felelőtlenségét akarják ki­domborítani - fejtette ki Csurka István. múlt IIHNII Szúnyogosok(k) M ost mondják meg őszintén - hát mekkora állatka is az a szúnyog? Patikának mérlege sem libben, ha egy közülük a serpenyőjébe száll- Szemünk sem rebben, ha néhány példányuk elröppen frissen csapolt sörünk habja fölött. Lexikonban pedig legföljebb rö­vidke bekezdést szenteltek néki a tudósok. Vigasztal­hattuk volna magunkat egy teljes héten át eme ismér­vekkel, ám Tiszának, Marosnak kanyarulatánál, holt­ágakat keretező lombos fák hűvösében, vagy éppen Szeged városának legkellősebb közepén éppen a lexi­kon, a patikamérleg, meg a tudomány nem jutott eszünkbe. No, meg ama bizonyos szúnyog kicsinysége. Annál inkább közös sanyarú sorsunk. Dehogy beszélt mife­lénk kedd este már bárki is éhenkórász honatyák va­gyonbevallásáról, dehogy perelt a sarki hentes a kon­gói polgárháború öldöklései miatt. De még a Mol­részvényjegyzés csúfságos lebonyolítására is jótéko­nyan borult a feledés fátyla. Hogy közös erővel támad­junk szúnyogainkra. Vagyis inkább támadtunk volna. Mert kiderült: roppant pontos előírások szerint működő hétköznapja­inkban mindenre vagyon szabály, s apparátus is, per­sze, mi mindezt végrehajtatja. Csak éppen egy lehetet­len a Marsra készülő űrhajók, információs szuper­sztrádák, meg atommal hajtott tengeralattjárók világá­ban - egy várost megszabadítani vérsztvóitól. Annál könnyebben megfogalmazható a naprakész kifogás: miért is hibáztatható időjárás, hirtelen támadt meleg, sokáig húzódó hideg a szúnyoginvázió miatt. S miért kizárt, hogy a városüzemeltetésért felelős, lobbyérde­kek elől pályázatba menekülő önkormányzat nyakába varrhatná bárki is a mi nyakunkon dagadozó, csípé­sektől hizlalt púpokat. Még hosszú sorokon át élcelődhetnék a miniállatok miatt kitört szegedi pánikon (ami azért nem kerülte el Csongrád megye más településeit sem...), csak éppen régen túljutottam magam is azon, hogy napi bajainkat elintézzem egy kínos vigyorintással. Különösen, hogy a mögöttünk elmaradt néhány nap valami olyan gon­dot mutatott föl, amiről úgy általában, s leginkább akadémikuson el-el szoktunk vitázgatni, csak éppen magunk sem hittük, hogy egyszer szúnyogfürtükben zuhan reánk. Ez pedig nem más, mint környezetünk állapota. éretik a környezetvédelemre nem úgy gondolni, J\ mint amely csupán törvényi passzus vala, vagy konferencia, ahol olyan bőbeszédűen lehet róla vitáz­ni. Hanem olyan tény, amelynek ürügyén nagyon is kézzel üthető a szúnyogvalóság. Ez pedig eredménye mindannak, amit leginkább önmagunk ellen elköve­tett bűnnek nevezhetnénk. Hiszen ebben az országban évtizedek teltek el vakulás sötétségben, amikor nem akartuk észrevenni, hogy szennytől pusztulnak folyó­ink, meglátni: ártereinkben, vizeknek partján őserdőt nevel a mindig másra mutogató közömbösség. Egy­másra kacsingatva ugyan emlegettünk nyugati példá­kat vizeknek rehabilitációjáról, szemétnek elhantolá­sáról, környezetvédelemről - mi Lajtán túl nem jelszó, meg gyerekrajz-pályázatnak jeligéje, hanem szorgos napi munka. Rosszabb esetben, magunkat is vigasztal­ván, mutogattunk keletre, ahol ugyebár döglött állato­kat löknek a folyókba, és kénnel itatják a Marost. Csak azt nem akartuk elhinni, hogy honi gondatlan­ságunk talajából egyszer kinő az égig ugyan nem érő, de szúnyogokat (is) termelő dzsumbuj, s azt, hogy egy­szer ezek az állatok ránk tapadnak, vérünket szívják, gyerekeinket szobákba kergetik, jómagunkat meg az őrületbe. Nos, feleim, elkövetkezett ennek is az ideje. Legegy­szerűbb persze tehetetlen önkormányzatot szapulni (jó, tegyünk ilyet, hiszen az sem bűntelen...), csak éppen ezzel nem hogy a bajok mélyébe nem hatoltunk, de még szúnyogoknak lárvájukig sem. Ezért inkább ráé­rős szemléletünket kellene már azzal a vegyszeres re­pülővel kiirtatni, s önös érdekeiken vitázgató vezetőin­ket valóságnak világára pofoztatni. Hogy elkezdődjék végre az a munka, ami országunkat nem jelszavakban, hanem látványában, komfortjában, s persze környeze­tében teszi (nyugat)európaivá. S megteremti azt a ma­gyar ugart, ahol nem allergiát hergelő vadkenderek te­remnek ároknak partján, nem büdös vizet cipel folyó­nak medre, ahol a városkapukban nem kötelező lát­vány egy-egy gőzölgő szeméttelep, a település szennyét nem bugyogtatják tisztítatlanul a folyókba. S uram bo­csá', még arra is marad lendület, hogy a hullámtér fái között rendet vágjon a vastag hangon berregő fűrész. Tjogy ehhez pénz, rengeteg pénz kellenék? Való m~L igaz. Meg döntési helyzetekbe hozott emberek kö­zül is néhány, aki belátja: lehet spórolni milliárdos nagyberuhásokon, apparátusok fizetésén, vízfejű hiva­talok költségein, netán még minisztériumok autópark­ján is, csak egy tilos: környezetünk rendjétől megta­gadni a forintokat. Mert e bűnbe akár bele is pusztul­hatunk. S akkor már csak hamvainkat szórhatja szét az egykoron vegyszert cipelő, szúnyogirtó repülő. No, persze csak azután, ha eldőlt, ki lobbyzott, pá­lyázott legügyesebben e szertartás ügyében... r

Next

/
Thumbnails
Contents