Délmagyarország, 1997. május (87. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-16 / 113. szám

PÉNTEK, 1997. MÁJ. 16. KITEKINTŐ 9 Kedves Földiek! V

eszem észre, nemcsak Perczelben, hanem Pusztaszeren, Csengelén és Balástyán is otthon érzem magam. Nyilván, ezt az évek óta húzódó földügyek teszik. Amikor „szabadföldes" mivoltomban hallgatom más tájékbéliek kálváriáját, s közbeszúrom: negyven napom ment rá eddig, hogy az apámék földjét - a szabályok szellemében - a nevemre írassam. Ilyenkor megállapítjuk: sorsunk közös! A politika zengzetes fordulataival már olyanokra is rákényszerítették az ősi jusst, akiknek eszük ágában sem volt azt visszavenni Azóta lett kárpótolt, részarányos, aranykoronán, jegyen vett birtok, amely a helyére karózva - előtte persze a törvény szerint kikérve, kisokosokkal megvitatva, kiadva, kimérve, hivatalos térképre bejelölve, intézményi pecséttel szentesítve szolgál tulajdonosának. Vagyis szolgálna, mert mint Önök is megtapasztalhatták, megtört a földvisszaadás lendülete. Azt is tudják: nem az ősi birtokot kínálják, amelynek fától-úttól-gyepszélig tudtuk a mezsgyéjét, hanem a láthatatlan aranykoronát s azért számított jegyet, arányt. Bizottság döntött bizottságnak, számítógép rajzolt számítógépnek, mérőműszer rontott mérőműszernek, s tartunk ott, ahol tartunk. Az ígérgetések földjén... A kútfúró igaza Kucsora László útszéli aggodalma: Kinek jó ez? Kétszer ad, ki gyorsan ad Mitévők legyünk? Jócskán rászedtek bennünket. Kucsora László kiveszi az indítókulcsot, a motor lehörög. így tisztán halljuk egymást a csengelei dülöúti pihenőn. A megállított kútfúrómester, pár tanyával odébb, a pusztaszeri sarokban, hat hold földet használ. Emberünk zenész is, ahogy mondani szokás, régi motoros, tapasztalt már egyet s mást az életben. A földek visszaméréséröl is határozott a véleménye. - Sehogyan sem halad ez, mert akik közel voltak a tűzhöz, azok elhalápolták azoknak a személyeknek a földjét, akiké az valamikor volt. Mostanra meggazdagodtak, a legjobb helyeket kisajátították. Mások kivették a száz holdakat, erdőket, fölvették rá a nagy állami támogatást és a föld most parlag, nincs benne semmi. Ha megyünk föl, a pálmonostori téeszig mind üres az út mente, a gaz terem csak benne. Ahol beszélgetünk, kisteleki téeszföld ékelődik a csengelei és a pusztaszeri közé. Ameddig a szem ellát, tarkán virít a tavaszi természet. Veti kalászát a vadzab, bokrosodik a kutyatej, pipiskedik a pipacs, illeg a szellőtől a sztnejátszó pulykatakony. A tanyai ember észrevétele még, hogy a látszatra szép vidék belső izzást, félelmet is takar: - Rosszabb világ uralkodik errefelé, mint Rózsa Sándor idejében volt. Eddig, amit innen elvittek a betyárok, az még sohasem került elő. A minap is valakik leszereltek egy teljes fürdőszobát. Jelentették, de a rendőrök semmi jóval nem biztatták a bajba jutott családot. Csak a papírt küldik, hogy az ismeretlen tettes nincs meg. Hiába hümmögünk, más a mise! Maradjunk az útszélen. A földvisszaadásnak írott a sora. Csak hát! Sokan nem tartották, nem tarthatták azt. Mentségükre, hogy nem tudhatta pontosan senki sem, hogyan is értsék a szabályokat. Egyszer így, másszor úgy szóltak. Igazából senki sem akarta s nem is hitte, hogy a hosszú téeszévek után a gazdák, az alapítók visszakapják a földet. Előfordult, hogy az egyiknek így lett volna jó, a másiknak az ellenkezője, és mindkettő - szabályos lett a végén. Tanult emberek nehezen egyeztek, nemhogy a paraszt, aki csupán a maga szemszögéből vizsgál dolgokat. És, ha egy kis huncutságot is belevihet, már mindjárt másképp fest az igazság, hiszen az ő bőrét viszik a vásárra. Máshol, Perczelben hallottuk, ha Kisteleken Harmat Sándorra meg Tóth Ferencre bfzták volna a földvisszaadás ügyét, és meghallgatták volna az ottani bizottságok észrevételeit, kevesebben mennek ölre a számítógépes ölezés miatt. Ők ekkorra* a régimódi faöllel, pontosan kimérhették volna, hogy nagyjából kinek, mi is jár. Hát, igen, azzal zárhatjuk Laci bácsival az útszéli eszmefuttatást, ha a csősz, a földmérnök, a gazda véleményére nem volt szüksége a szabályalkotóknak, akkor, miért is hallgatnának egy mezei kútfúróra... Csak harag ne legyen miatta! M. T. A homokszelídítő ember régóta növeszt zöld ligetet. Tanya sem képzelhető már karéjló lombkoszorú nélkül. Ahol fa díszei, ott fészkében él a remény. A faültetéshez elöször föld kell, áldásos föld. Évtizede már, hogy ennek reményével kecsegtetnek mindnyájunkat. Odébb egy megyével, dr. Zsíros Géza kevermesi birtokos, a visszakapott földön már lehet, hogy bele is unt a gazdálkodásba. Még politikus korában, ingyen a nevére írták a betrágyázott békési búzaföldet. Mint azóta nem egyszer az orrunk alá dörgölték. Csönd! Nincs ebben semmi kivetni való! A földek korai osztói a magyar parlament hozta törvények szerint cselekedtek! Zsíros gazda még fuvarozó korában kilincselt, képviselt. Felőlük röppent először a hír, hogy vissza minden földet s csak ezután jött Torgyán doktor a maga módszereivel, meg az alkotmányozó bírák, akik miatt lefújták, igazságtalannak nevezték a mezsgye szerinti földvisszaadósdit. Persze, a földjére váró kisteleki Habók mestert ez nem nyugtatja meg igazából, hiszen neki az ósi juss csak gazol; az övé még a senki földje. Nem kapta meg a reá eső hektárt, csupán annak ígéretét. Ősszel, hogy majd tavasszal, vetés előtt, tavaszon, hogy aratás után. Nyáridőben pedig, talán majd ősszel... Habók mester nem politikusként kérte vissza a földet, örökösként hárult reá annak minden gondja-baja. Nem a harminc aranykoronás, zsíros feketeföld, hanem betonút menti posza homok. Habók mester nem volt tagja se a rendező, se az osztó, se a mérő, se a kiadó bizottságnak, neki állampolgárként kell fizetnie. Szerinte rég kimérhették volna földjét, ha akarják. Ott a térkép, megvannak rá az emberek. Mégse teszik... Ha Habók mester kiállt? Azt tapasztalja, mint a nótában: vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy, talán, nem is akaiják? Vagy mindhárom! ^L J Francia Jenőné, Csenge le jegyzője: - 1992-ben megtörtént a kijelölés, a mérnökök folyamatosan mérték a területet. Több csoport dolgozott. Az általuk elkészített vázrajzok nagyrésze a földhivataloknál záradékolásra vár. Végleges határozat akkor lesz, ha a földhivatal a záradékolt vázrajzot egyezteti, az aranykorona-értéket jóváhagyja. A beadott anyagnak megközelítőleg a felét már visszaigazolták. A pusztaszeri madárpusztán nyárfás tanya díszlik. A kíváncsiság kérdezteti, hogy rendben-e a köréje mért legelő sorsa és visszaérkeztek-e már annak hiteles rajzolatai. A tanyagazda bólint, de ajánlja: menjünk Balázsékhoz, most éppen be a faluba, nekik lenne mit mondaniuk. Balázs Ernő talajegyengető, állattartó és ügynök is egy személyben. Sárika a feleség, amint végez a mosással, segít sorába szedni a történteket. Ernő a melót az algyői vasútépítőknél kezdte, a pusztaszeri Hét Vezér téeszben folytatta, majd kiváltotta a vállalkozói igazolványt. Földmunkákra vett masinákat, műhelyt állított, mert nem szerette, ha a gépek nem pöccennek és dolgoznak a legkisebb moccantásra. A földeket Csengeléről szülői kárpótlással, a tömörkényi határból az asszonyi részaránnyal, a pusztaszeri téesztől a saját múlt miatt szedhette össze. Vettek hozzá aranykoronát, szép tanyát, komoly gazdaságot gondoltak. Birkát, sok libát és kerítésbe illő mutatós fákat. Balázs gazda kissé meggyötört, szavai akadozása darabossá teszi beszédét: - Úgy vagyunk a birtokkal, mint a katona a háborúval. Szinte ötpercenként változik az állapot. Ahogy haGyöngyösi László, pusztaszeri kőműves: - Amikor megkezdték, ment minden. A szüleimtől tudom, nekik volt ezzel dolguk. Hallani ezt meg azt a faluban. A falugyűlésen is kijelentették, ezzel most már nem foglalkoznak, mert a földkiadó bizottság föloszlott. Engem igazából nem nagyon érdekelnek a visszamérés dolgai, nekem csak annyi közöm a földhöz, hogy a háznak való alapot kimérjem a sarkára, és az jó szögben legyen. ladnak a méréssel, fogy az aranykorona és akkor változtatnak az előzőleg kimért területen. Úgy állapították meg a szabályt, hogy ezt tenni lehessen. Például, először kitették a karót, eddig a miénk. Aztán elloptak belőle 25 métert, mellém mértek egy ópusztaszeri embert, akkor azt mondták, csak ennyire futja az aranykorona. A földkiadó bizottságnak nem volt joga érvényes határt húzni, őket a szegedi hivatal fölülbírálhatta. Nincs itt még lezongorázva semmi. Mások mondják - tényleg sok a baj. Állítólag összeszedték a pénzt a földkimérésre és... robbant a bomba a támogatásról szóló koratavaszi gyűlésen, hiszen a megyei földművelődésügyi hivatal szakembere is csak tétlenül tárta a karját. A földmérőket a földhivatal takargatja. Rajtuk áll minden. Ennek ellenére, akinek nem lesz pecsétes papírja, az nem kapja meg földjéről a hőn óhajtott helyrajzi számot. Ami szerződéshez, hitelhez lenne a hiteles igazolás. - Adnák már vissza sokan a földet - állapítja meg erre a feleség. - Attól tartanak, hogy nagyon rányomják majd az adót. A gazdálkodás eddig is csak vitte a pénzt. Mi tudjuk, hogy mit kínlódnak emberek a földdel. Hegedűs Zoltán, vasúti dolgozó: - Amikor hazajövök Csengelére, az öcsémtől, Tibortól tudom, hogy a hivatalos papírok lassan készülnek. Ezek nélkül nem nagyon haladhatnak. Elég nehezen telekkönyveznek nálunk mást is, pedig, szerintem jó lenne, ha ezeket a földeket minél hamarabb telekkönyvbe vennék. Persze, nem magam miatt mondom, de igazából csak akkor lesz az enyém a föld, ha a telekkönyvet is a zsebemben érzem. (Fotó: Gyenes Kálmán) Bólogatunk, hogy így igaz. Meg más is: - Amikor még az uram géppel dolgozott, sokan nem fizettek. Tartoznak jó páran. Milliós lett az adósság. Ülünk a nagy csendben, mintha minden renben volna. Balázsékat rászedte az egyik ismerősük, pár napos hitelbe kérte csak a milliós gépeket, komoly adósság lett belőle. A történet fájdalmas és részletes leírása helyett elégedjünk meg annyival, hogy később, a kisteleki volt vállalkozótól két csapat pénzbehajtó legény se tudta megszerezni az átadott gépiek árát, hat és fél millió forintot. Pofon ez az élettől - nem is egy. A nyomozók némi reményt csöpögtettek a pénze után futó pusztaszeri családnak, azzal, hogy talán az igazságszolgáltatás még megmentheti a veszett fejsze nyelét, az ügyük bíróságra kerül. A földek körüli kálvária, az újjáéledő pusztai betyárvilág elénk vetíti a fejetlenség, a meggondolatlan piolitizálás rémképét. Legkevésbé a fasorok délcegségében, nyárfások susogásában kedvüket lelő tanyai emberek tehetnek erről, ők csupán dolgozni, földet művelni, állatot tartani, családi ünnepet ülni szeretnének. S lám, nem is olyan egyszerű ez... Majoros Tibor Tóth István, perczeli gazda: - Nem mindegyik bizottsági tag gazdagodott meg a földvisszaadással. Én is az voltam. Az enyémet úgy mérték ki, hogy a négy sarkot, hét sarokra. Amit visszakértem az árverezéskor, azt két kanális és egy hátsó dülőút határolta. Erre az enyémet odamérték Gyura szomszédnak, az ő udvarát meg ide nekünk. Megfellebbeztük mindketten. Küldték a papírt hivatalból hivatalba, de maradt minden. Az a hír... Ide, most olyan észrevételek is sorakoznak, amelyek vagy igazak, vagy nem. Megbízható, de nem hivatalos forrásból származnak. Nincs rajtuk a testületi nagy pecsét, kocsmák, boltok sorállói, éttermek várakozói beszélik, vagy éppen a ballagási összejövetel témája volt... Sándorfalva A T. utcai ivóban, lehet, hogy nem a legjobban mennek a dolgok. Régen száz forintért három liter bort lehetett meginni, s attól igazán le is részegedni, míg most ennyi pénzért csupán három deci bort adnak, azt se szódával, hanem a majdnem olyan drága üdítővel, és már attól is albán szamár módjára beakaszt a gyanútlan polgár. Más okát nem nagyon gondolnak a kocsmások, minthogy a „csongrádi fejbe vágós" igazából csak papíron láthatott szőlőt... Forráskút Nem az már a kaja a főtéri vendéglőben, mint régen, a jó téeszes világban. Akkor ahogy az emberek emlékezetében maradhatott - az akkori híres elnök, Sándor Tibor, ha fölemelte a telefont, meg se kellett tekernie, már gőzölgött a csülök, s Pékné módra föl is tálaltatott. Hajaj, hol vannak már ezek az átkos idők? A ma vendéglőse talán nem sírja vissza, de akik ettek, ittak ott néhányszor, ha nem is mindig a más számlájára, bizony - hiányolják. És nem is csak a csülköt... Opusztaszer E helyen csülkön az egész pünkösdöló diákcsapat. A Nemzeti Történelmi Emlékparkban tartanak bemutatkozó játékot. Az ópusztaszeri és a zákányszéki ifjak táncához a szegedi Hóra zenekar húzza a talpalávalót, és vasárnap délelőtt 11 órakor kezdenek. A népjátéknak híreit királyés királynéválasztást valamint a pünkösdi királynéjárást a dóci iskolások mutatják be. Másnap a fafaragók, hímzők, fazekasok és a mártottpapír-árusok veszik birtokba a skanzent, népművészeti vásárt tartanak. A belépők árai nem változtak, aki csak a parkban szeretné tölteni az időt, annak 150, aki viszont a körképet is szívesen megnézné, annak 600 forintot kell fizetnie. Katonáknak és a diákoknak ez utóbbi 200 forinttal olcsóbb. Az emlékpark reggel kilenc órakor nyitja kapuit és este hétkor zár. Csengele Országra, világra szóló falunapok igaz híre szállhat Csengeléről. A Faluházban, ahol lényegében az egész ceremónia fő vonulata zajlik, szombaton nyílik Nacsa Jánosné fotókiállítása. A három nap eseményeit a kisteleki fotós képein kívül még a táncosok, dalosok, zenekarok fellépése szfnesfti. Érdekesnek ígérkezik a mazsorettcsoport, a furulyakar, az Aranyeső néptánccsoport, a helyi népdalkör és citerazenekar valamint a színjátszók műsora. Vasárnap játékos vetélkedőt, lovas felvonulást tartanak. Az esti, vacsorás bálon föllép szanki Néptánc együttes és a csanyteleki Kósa-zenekar. Hétfő az elsőáldozók napja és a szabadtéri szentmiséé, de előtte megkoszorúzzák az emlékművet. Halad-e a földkimérés?