Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-05 / 79. szám

10 ÚJ GENERÁCIÓ SZOMBAT, 1997. ÁPR. 5. • Havasi Mihállyal a Fradiról, Vargáról, a focisták áráról... Kétszázezer frankot ér a licenc Ha azt mondom, Havasi Mihály, a focibarátok így válaszolnak: Ferencváros. Még ma is. Pedig Havasi már hónapok óta nem szakosztályvezetője a Fradi labdarúgócsapatának. Ám távozásának hírénél jóval erösebbek a beidegződés reflexei. Havasi Mihályt ugyanis már olyan stabil tartozéknak vélték az Üllői úton, mint mondjuk a pálya fölé magasodó kandelábereket. Nem véletlenül. Hiszen 1978 óta töltött be vezető tisztet a focisták mellett. Egészen az úgynevezett Kuntics-ügyig, amikor azt vitatták, ki is mondott igazat a szerződési pénzajánlatok ügyében. Ez volt ugyebár ama utolsó csepp a pohárban, s Havasi vette a kalapját. Vett azóta mást is. Jelesül FIFA-licencet, ami arra jogosítja föl, hogy hazánk egyik első, nemzetközileg is bejegyzett játékosmenedzsereként dolgozhasson a futball világában. De vajon mennyire örül ennek a váltásnak? - ötlött föl bennem a kérdés, már a Ferencváros Csepellel vívott mérkőzésén is. Majd mellém szegődött a szerencse: Havasi úr Macedóniába utazván, Szegeden töltött egy estét, s éjszakát. Akkor faggattam a Ferencvárosról, s menedzseri terveiről. Havasi Mihály pedig készségesen válaszolt. Nem hivatkozott az utazás nehézségeire, a késői órákra, a korán kelés kötelezettségére, hanem beszélt szerelméről - amit ma is Ferencvárosnak htvnak -, s beszélt arról, hogy szerinte miért is beteg a magyar foci. • Szóval, a Kuntics ügyEnnyire megviselte? - Annál is jobban. De a feleségemet is. Azt mondta: ha most sem mondasz le, én bizony elválok tőled. Persze nem ez a kijelentés motiválta végső döntésemet. Sokkal inkább az, hogy tavaly őszre a Ferencváros ellen már olyan külső erők fordultak, amelyekkel úgy éreztem, nem bírom megvívni a harcot. • Kikre gondol? - Erről hadd ne nyilatkozzam. Mindenesetre elképesztő volt számomra az a rágalomhadjárat is, miszerint például Nóvák Dezsőnek miattam kellett fölállnia a kispadról, én szerveztem meg ellene a tüntetést. Holott a háttérben éppen azon munkálkodtam, ismerjék már el végre egy olyan ember munkáját, mint Dezső, aki számtalan sikerre vezette mind játékosként, mind edzőként a Ferencvárost. 9 Ma viszont már nem Nóvák, hanem Varga Zoltán a téma. Hogy kommentálná kívülállóként a Varga körül hullámzó botrányokat? - Először is: én a Fradit soha nem tudom kívülállóként nézni, annyira összeforrt az életemmel. Ami pedig a Varga-ügyet illeti: szerintem tévednek azok is, akik a megváltót látják benne, de azok is, akik most minden rosszat a nyakába varrnak. Sajnos, megtalálták azok a rossz tanácsadók, akik elhitették vele, hogy ha 3-4, korábban meghatározó játákosától megszabadftja a Ferencvárost, majd jobban mennek a dolgok. Nos. mint látja, nem lett jobb a Ferencváros. De meggyőződésem, hogy hoszszú távon nem lehet megfosztani a sikertől, legyenek bármilyen erősek is az előbb említett külső erők. Mert tudomásul kell venni, hogy a labdarúgást két dologért, a nézőkért és a játékosokért játsszák - bármennyire is hajlamosak erről oly sokan elfeledkezni Magyarországon. S e kettő a Fradinál mindig is találkozni fog. 9 Ha már a játékosokat említi: önt sokszor vádolták azzal, hogy túlságosan is pártjukat fogja... - Kérdem én, milyen legyen egy szakvezető, ha nem játékospárti? Vagy milyen rendező az, aki nem szereti a színészeit? Most, új munkakörömben járván a világot, éppen arról győznek meg tapasztalataim, hogy a sportvezetésnek nincs más dolga, mint megteremteni azokat a feltételeket, amelyek mellett a játékosokból a maximumot lehet kihozni. Vagy ha úgy tetszik: tőlük meg lehet követelni mindent a siker érdekében. A nyugati foci számos eredménye, káprázatos fejlődése éppen ezen alapul. Kiválóan előkészített pályák, jól képzett szakemberek, a szakorvosi és menedzselési háttér megvalósítása nem öncélú dolog, hanem az eredményesség alapja. Ugyanakkor minálunk... Ha számbavesszük, hány pálya épült Magyarországon ötven évvel ezelőtt, s mennyi most, joggal keseredhet el az ember. De vizsgálhatjuk az edzői kart is. Számos olyan „mestert" ismerek, aki ma is azt tanítja, amit edzőjétől hallott, holott már elődje is csak a korábbi trénerek tudását volt képes átadni. Pedig mekkorát fordult azóta a világ! Amíg a negyvenes-ötvenes-hatvanas években még mi tanítottuk focizni a világot, addig ma már arra sem vagyunk hajlandóak, hogy tanuljunk a világtól. 9 Ilyen elkeserítő hazai viszonyok mellett mekkora esélyt lát arra, hogy az ebből a közegből kikerülő játékosokat piacra tudja vinni? - Nézze, a magyar focisták azért annál sokkal jobbak, mint a hírük. Néhány országban igenis bizonyítottak. Ilyen mondjuk Belgium, de egyre inkább Izrael is. Vagyis van, ahol szívesen fogadják a magyar idegenlégióst. Az sajnos biztos, hogy évente nem ötven labdarúgót várnak a belga bajnokságba, de négy-öt focistára lesz vevő. A magyar játákospiacnak egyébként van egy roppant nagy baja. Mégpedig az, hogy túl drágán kínáljuk a játékosokat. Olyan európai közegben, amelyikben megtalálható az olcsóbb, s hozzáteszem, sok esetben még jobb szerb, horvát, macedón vagy román futballista is. Nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, hogy a labdarúgás komoly felkészülést igénylő, a piac törvényeihez igazodó üzletág lett, ahol bizony a vevő diktál. Mifelénk vajmi keveset törődünk e törvényszerűséggel. Hogy mondjak példát is: vajon mekkora reklámértéke van annak, ha egy szponzor tízés tízmilliókat öl bele olyan csapatba, amelynek nem hogy stabil szurkológárdája, de még közönsége sincs. Mégis hatalmas pénzekhez jutnak ilyen szakosztályok, miközben a tfzeres nézőgárda felvonultatására képes vidéki bázisok roppant szegények. A támogatást tehát nem a piac, hanem a baráti kapcsolatok vezérlik. Kérdés, meddig követhető ez a gyakorlat? 9 Ezt kérdezzük mi is, itt, a végeken. De mivel választ úgysem kapunk rá, hadd faggassam másról. Most éppen Macedóniába utazik. Milyen megrendelést igyekszik teljesíteni? - Holland vevők szeretnének tájékozódni a balkáni focista-piacon, s ez ügyben dolgozom én is. 9 Ezt azt jelenti, hogy inkább külföldi partnerek közötti közvetítésben látja a nagyobb lehetőségeket? - Most ez kínálkozott, de természetesen elvállalok minden olyan munkát, amire fölkérnek, s teljesíthetőnek tartom. Közremúködtem Telek András kassai szerződtetésében, Simon Tibor és a BVSC egymásra találásában. Legutóbbi hazai feladatom pedig az volt, hogy a Csepel vezetőinek kérésére edzőt találjak nekik. Ez eddig (Havasi Mihállyal kedd este beszélgettem) nem sikerült. Egyet tudomásul kell vennem: a foci számomra kemény üzletté vált, ahol pénzt kell keresnem. Mert ebből kell eltartanom a családomat, s az sem utolsó dolog, hogy vissza kell fizetnem azt a rengeteg kölcsönt, amit a FIFA-licenc kiváltása ügyében vettem föl. 9 Ilyen hatalmas pénzről van szó? - Számomra igen - 200 ezer svájci frank kauciót kellett kifizetnem. Ezt adta össze a család, a barátok, és persze a banki hitelre is szükségem volt. De bízom benne, hogy megéri a befektetést, mert bár e pályamódosítást végül is a kényszer szülte, én az élet minden területén vállalni tudom a kemény, szakszerű és kitartó munkát. Egyébként ilyen FIFA-jogosttvánnyal rajtam kívül Magyarországon csak egy Budapesten élő arab üzletember rendelkezik. 9 Elképzelhető, hogy tapasztalatait, összekötettéseit egyszer még Szeged focijának érdekében is mozgósítani fogja? - Miért is ne? Sajnos most nagyon kevés a kapcsolatom e szép város labdarúgásával, hiszen már jó ideje nincs itt NB l-es csapat. De annyit azért láttam az itteni bajokból az elmúlt évek során, hogy Szegeden mindig az összefogás hiánya, a személyi rivalizálás akadályozta meg azt, hogy stabil első osztályú gárda alakuljon ki. Am ezt itt minden bizonnyal maguk jobban érzik... Bátyi Zoltán • Vannak még tehetségek Csongrád megyében Két második hely Szolnokról ^f^BrWF^m^^ w ,1 mw T YBCf z d-A l l jk :) dk '. i J J L^jf" * , ,—' m0tr WJPWLít jfit f r fffc I TbMfJP**"... ^yW'-tfl r* »SL dtí * iJSL H f JÉ-Í ^r l í íM ] Jfl A második helyen végzett Csongrád megyei ifjúsági válogatott. Állnak, balról: Lóczi István megyei szakfelügyelő, Tóth S., Magyar, Almási, Soós, Gyányi, Gál, Orosházi, Bóka, Mészáros Sándor edző. Guggolnak: Szabó R., Kulacsik, Erményi, Mészáros, Szűcs, Hágelmann, Terhes Z., Tóth A. (DM-fotó) A Csongrád megyei serdülöválogatott is ezüstérmet szerzett. Állnak, balról: Hegedűs György edző. Fejsze, Miklós, Juhász, Kiss M., Terhes Cs., Sebestyén. Guggolnak: Szabó N., Makra, Gyimesi, Krisztin, Géczi, Bodó, Gyenes. Fekszenek: Nagy Sz., Szécsi. (DM-fotó) Szolnokon rendezték meg a napokban négy megye (Csongrád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun) hagyományos serdülő és ifjúsági labdarúgó-bajnokságát. A mieink jól szerepeltek, mindkét korosztály a második helyen végzett, Békés mögött. Az ifjúságiak (1979. január 1. után születettek) a békésiekkel találkoztak először. A bemutatkozás nem a legszerencsésebben sikerült, Lóczi István és Mészáros Sándor tanítványai 2-1-re kikaptak. Csongrád-Békés 1-2 (0-0) Csongrád: Mészáros Gyányi - Magyar, Soós Bóka, Hágelmann, Tóth A., Orosházi. Terhes - Kulacsik. Gál. Csereként pályára lépett: Szűcs, Almási, Tóth S„ Szabó, Erményi. A Csongrád megyeiek gólját Gál szerezte. A rendező házigazdák ellen alaposan javítottak a mieink. A Jász- Nagykun-Szolnok végig alárendelt szerepet játszott a rengeteg helyzetet kialakító Csongráddal szemben. Csongrád-Jász-NagykunSzolnok 3-0 (0-0) Csongrád: Szűcs - Gyányi - Magyar, Soós - Terhes, Bóka, Hágelmann, Tóth A., Orosházi - Kulacsik, Gál. Cserék: Szabó, Almási, Tóth S., Erményi. Gólszerzők: Szabó (2), Tóth A. Az utolsó mérkőzésen, a Bács-Kiskun ellen parádéztak a Csongrád megyeiek, fél tucat gólig meg sem álltak. Csongrád-Bács-Kiskun 6-0(3-0) Csongrád: Szűcs - Gyányi - Magyar, Soós - Terhes, Bóka, Szabó, Tóth A., Orosházi - Gál, Erményi. Cserék: Mészáros, Almási, Tóth S. Az ifitornát a Békés megyeiek 7 pontot szerezve nyerték meg a 6-ot gyűjtött Csongrád, a 4-et elért JászNagykun-Szolnok és a „pontatlan" Bács-Kiskun előtt. A torna nyomán a területi válogatottba öt Csongrád megyei játékost választottak: Szűcsöt, Kulacsikot, Tóth Attilát, Magyart és Gyányit. A viadal legjobb kapusa Szűcs Marcell, míg a legjobb mezőnyjátékosa Tóth Attila lett. A sikeresen szereplő csapatban játszottak: Mészáros Róbert (Csongrád), Szűcs Marcell, Gyányi László, Gál Attila, Soós István, Terhes Zoltán, Bóka Gábor, Hágelmann Zsombor, Orosházi László, Erményi Szabolcs Tóth Sándor (SZVSE), Magyar György (HFC), Tóth Attila, Kulacsik Tamás (SZEAC), Almási Zsolt (Tisza-Új), Szabó Roland (Móraváros). A serdülőknél az 1981. január 1. után születettek léphettek pályára. Megyénk fiataljai ebben a korosztályban is ezüstérmesek lettek: egyszer-egyszer nyertek, döntetlenre végeztek és kikaptak. Akárcsak az ifjúságiak, Hegedűs György edző „fiai" sem bírtak a Békés megyeiekkel. Csongrád-Békés 0-3 (0-1) Csongrád: Nagy Sz. Gyimesi - Sebestyén, Kiss M. - Krisztin, Bodó, Makrai, Juhász, Miklós - Terhes, Gyenes. Cserék: Fejsze, Géczi, Szabó. A házigazdák ellen, ha a támadójáték nem is, de a válogatott védekezése jelentősen javult. Csongrád-Jász-NagykunSzolnok 0-0 Csongrád: Szécsi - Gyimesi - Sebestyén, Kiss M. Krisztin, Bodó, Makra, Juhász, Miklós - Terhes, Gyenes. Cserék: Fejsze, Géczi, Szabó. A zárótalálkozón összeszedték magukat Gyimesiék, végre elsült az elöl lévők lába is, így nem maradt el a várva várt siker sem. Csongrád-Bács-Kiskun 2-0(1-0) Csongrád: Nagy Sz. Gyimesi - Sebestyén, Kiss M. - Krisztin, Szabó, Makra, Fejsze, Juhász - Terhes, Gyenes. Cserék: Szécsi, Géczi, Miklós, Bodó. A mieink góljait Krisztin és Gyenes szerezte. A négy megye tornáját száz százalékos teljesítménnyel a Békés megyeiek nyerték, Csongrád végzett 4 ponttal a második, Bács-Kiskun hárommal a harmadik, míg Jász-Nagykun-Szolnok 1 ponttal a negyedik helyen. A torna alapján a területi válogatottba beválasztottad Gyimesit, Miklóst és Makrát. A Csongrád keretében a következők jutottak lehetőséghez: NagySzabolcs, Gyimesi Roland, Kiss Márió, Bodó Attila, Miklós Antal, Fejsze Endre (SZVSE), Juhász Krisztián, Gyenes János, Géczi Zoltán, Makra Zsolt, Krisztin Németh Balázs (SZEAC), Terhes Csaba (Tápé), Sebestyén Tamás (Mindszent), Szabó Norbert (Móraváros), Szécsi János (Csongrád). A szolnoki tornán mutatkozott be a Lóczi István megyei utánpótlás-szakfelügyelő vezette stáb. amely - a Csongrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnökségével egyetemben - ezúton köszöni a klubok együttműködését. Szóipál László A FIFA-menedzser hajdan technikai vezető volt. (MTI Telefotó)