Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-05 / 79. szám

SZOMBAT, 1997. ÁPR. 5. ÉVFORDULÓ 9 • Lé leó-logika A stratégiai érzék • Beszélgetés Juronics Tamás táncíróval Sokjelentésü mozdulat ,Az eltelt Hz év folyamatosan lendületben tartotta az együttest." Jelenet a Tavaszi áldozatból. (Fotó: Nagy László) Két hete beharango­zott sakkrovatom „in­dul". Bízom benne, hogy hetente megjelenő cikke­im által sikerül a szegedi sakkozást színesebbé tennem. Szeretném külön felhívni az olvasók fi­gyelmét arra, hogy há­rom bemelegítő felad­vány után egy 10 fordu­lóból álló feladványver­seny kezdődik, ahol a legjobb fejtök értékes dí­jakat nyerhetnek! Mielőtt azonban a verseny beindulna, szeretnék egy-két érdekes partit és állást mutat­ni a saját kollekciómból. Az első játszma a Polgár J.-Lé­kó (Tilburg, 1996) párharc lesz. 1. e4 c6 2. d4 d5 3. Hc3 dxe4 4. Hxe4 Hd7 (A tavalyi év második felére a „gyilkos" Carót kezdtem el játszani, mert én is sokat szenvedtem ellene!) 5. Fc4 (5. Hg5-öt sokkal veszélyesebbnek tar­tom, amire 5. - Hgf6 6. Fd3 e6 7. Hlf3 Fd6 (7.- h6?! túl korai 8. Hxe6! miatt 8. - Ve7 9. 00 fxe6 10. Fg6+ Kd8 11. c4! Vd6 12. Ve2 Vc7 13. Bdl Fd6 14. He5 Bf8 15. Ff4 Fxe5 16. dxe5 Hg8 17. Fg3 Vb6 18. Vg4! c5 19. Bd6 Vxb2 20. Badl Kc7 21. Vxe6 Hdf6 22. Bd7+!!ésl:0 történt a Lékó-Bakhtadze Las Palmas 1995 partiban.) 8. Ve2 h6 9. He4 Hxe4 10. Vxe4 Hf6 ll.Ve2 Vc7 12. Fd2 b6 13. 000 világos kez­deményezésével.] 5.- Hgf6 6. Hg5 e6 7. Ve2 Hb6 (7.­h6??-ra 8. Hxf7! dönt.) 8 Fd3 h6 9. H5f3 c5 10. He5?! (Furcsa újítás! 10 dxc5 Fxc5 11. He5 Hbd7 a fóváltozat.) 10.- cxd4 (10 perces gondol­kodás után elhatároztam, hogy beleharapok a körtébe, hátha nem kukacos.) 11. Fd2 (Judit gyors játékából arra következtettem, hogy ez egy házi elemzés, tehát résen kell lennem!) 11.- Fd6 12. Hgf3 Hbd7 13. 000 00! (A pontos sorrend! 13.- Hxe5 nem volt túl jó 14. Hxe5 00 15. f4! mi­att és világos 16. g4 után nagy támadáshoz jut!) 14. Hxd7 (Az agresszív 14. g4-re Hxe5 15. Hxe5 Fxe5 16. Vxe5 Vd5! hűti le a kedélye­ket!) 14.- Fxd7 15. Hxd4 Vc7! 16. g3 (16. g4-re Ff4! Világos 28. Vh5-öt lépése után. (Sötét helyzete kilátásta­lannak tűnik, hiszen nem­csak gyaloghátránya van, de még ráadásul világos is tá­mad, ám...) 28.- Bxc2ü (... után az állás karaktere telje­sen megváltozott!) 29. Fxc2 Bxd2 30. Bel Fxe4 31. Fxe4 Vxe4 (Sötét ellenjátékhoz jutott.) 32. h3 Bd5 (32.­Vxf4?-re 33. Bf3 g6 34. ran #S* ötk Lékó Péter 17. h4 Fxd2+ 18. Bxd2 Vf4! jön és a támadás nem üt át.) 16.- Bac8 17. c3 (Itt megle­petésemre ellenfelem döntet­lent ajánlott, amit én egy ki­csit korainak véltem.) 17.- a6 18. f4 b5 19. Kbl Bfd8 (Szá­mításba jött 19.- Bfe8!? is 20.- e5! tervével, ám én többre játszottam.) 20. Bhel Fc5 21. Hf3 Hg4U (Megjött az eszme! Sötét átveszi az irányítást.) 22. Bfl Fc6 23. Hd4 (23. Fc 1 -re Vb7! jön.) 23.- Fxd4 24. cxd4 Hf6 25. Fc3 (Fehér kénytelen passzí­van védekezni, mert 25. g4 nem megy 25.- Bxd4 26. g5 Bxd3! 27. gxf6 Fe4!!miatt és kész!) 25.- Fd5! 26. f5 (26. g4 Fc4) 26.- Be8 27. Vd2 exf5 28. Fa5 (Kényszer, mert 28. Fxf5-re Vc4! nyer.) 28.­Vb7! 29. Fxf5 Fe4+ 30. Fxe4 Vxe4+ 31. Vd3 Hd5! 32. a3 (Jutka kénytelen időt veszíte­ni, mert most vette észre, hogy az előre kitervelt 32. Vxe4 Bxe4 33. Bf5 He3 34. Bel megdől a csodaszép 34­Bxd4!!-en!) 32.- Vxd3+ 33. Bxd3 g6 (A sötét huszár mostmár maga nyeri meg a csatát!) 34. Bf2 f6 35. Fb4 Kf7 36. Fc5 Bel+ 37. Ka2 Bce8 38. a4 B8e3 39. Bxe3 Bxe3 40. axb5 axb5 41. Kbl h5 42. Kel h4! (Kezdődik a felőrlés, míg világos teljesen tehetetlen!) 43. gxh4 Bh3 44. Be2 Bxh4 45. Kdl g5 46. Kel Kg6 47. Kfl Kf5 48. Kgl Be4 49. Bc2 Be3 50. b4 Ke4 51. Ba2 g4 52. Bb2 Hf4 53. Bbl Be2 54. Bfl Hd5 55. Bf2 Bxf2 56. Kxf2 f5 57. Ke2 f4 58. Kf2 Kd3 59. Fd6 Kxd4 60. Ke2 Hc3+ 61. Kfl Ke3 és világos feladta, 0:1. Most pedig egy nagyon ta­nulságos példa következik, ahol a stratégiai érzék menti meg a már-már elveszettnek hitt partit. Vxg6! nyer!) 33. Vf3 Vf5! 34. Vg4 Vf6! (Nem kell a vezércsere.) 35. Bc8+ Fd8 36. Be3 Bd4! 37. Vf3 g6 38. Bd3 Kg7 39. Bxd4 Vxd4 40. Kh2 Ff6 41. Bc4 Vd2 42. Ve4 Fc3 és döntetlenre ad­tuk, mert egyikünk sem tud előre menni. Izgalmas csata volt a világbajnoki döntőt is megjárt angol világsztárral! Lélcő Péter Nem tehetek róla, a balettről mindig Olga jut eszembe a Picasso ka­landjai című filmből. A Szegedi Kortárs Balett persze nem Gyagilev és nem Kirov. Egészen más úton járnak immáron tíz éve. Az együttes táncíró művészeti vezetőjével, Juronics Tamással a ke­rek évforduló kapcsán ültünk le beszélgetni. • Sokan összekeverik a balettet a modern tánc­színházzal. Mi a lényeges különbség közöttük? - Azok, akik látták az elő­adásainkat, tudják, micsoda óriási különbség van a mi munkáink és a Diótörő kö­zött. Akik meg nem tértek be tíz év alatt a színházba, félek, hogy ezek után sem fognak, éppen ezért fölösle­gesnek tartom magyarázni a különbséget. Természetesen azért reménykedem abban, hogy egyszer azok is betér­nek az előadásainkra, akik eddig távol maradtak. Halla­ni olyanokról, akik a balett szótól elriadnak. Ez azért van, mert többször látták már karácsonykor a televízió­ban a Diótörőt, pontosabban annak is csak az elejét, s né­hány perc után más műsorra kapcsoltak át. Bevallom, én sem szeretem a Diótörőt. Egy-egy ugrástól, forgástól, pörgéstől magam is csak azért ájulok el, mert valóban fantasztikus cirkuszi mutat­vány, de nekem avítt, régi­módi a darab. A klasszikus balett a maga sajátos, többé­kevésbé zárt rendszerbe fog­lalt mozdulatnyelvével és a hozzá tartozó elengedhetet­len technikával a múlt szá­zadban alakult ki. A mai formája nagyjából ugyano­lyan, mint akkor. Azt hi­szem, ezeket az értékeket minden országban meg kell őrizni egy-egy nagy színház­ban, nálunk például az Ope­raházban, s ott kell bemutat­ni. Az életben maradásához az kell, hogy lássák a szín­padon. A klasszikus balett ugyanis nem egy múlt száza­di festmény, amit felakasz­tok a falra, és ott marad. Játsszák. A formája viszont ma már nem elegendő ah­hoz, hogy azzal kifejezzük az érzéseinket és gondolata­inkat. • Ha már a festményt és a formát említetted. Úgy gondolom, hogy a többi művészeti ág formanyel­ve közismertebb, mint a táncé. Szerinted miért? - Én nem vagyok benne biztos, hogy közismertebb. A kiállításlátogató átlagné­zőnél is akadnak tudásbéli hiányosságok. Vagy ott a ze­ne. Csodálom, hogy a ko­molyzene milyen fantaszti­kus módon tartja magát a vi­lágon, milyen pozíciója van a médiákban, pedig nincs nagy hallgatótábora. Ugyan­ez a táncnál nem mondható el. A könnyű műfajban per­sze erős a tánc, s jelen is van, a komolyabb részére vi­szont ez nem áll. A komo­lyabb táncprodukcióknak esélyük sincs bekerülni a Magyar Televízióba, bezzeg D. J. Bobó meg a többiek ott ugrálnak a képernyőn nap nap után. Tudom, hogy ez tendencia. De akkor is! A komoly tánc terén ma érté­kes alkotások születnek Ma­gyarországon, ami talán a néző számára is érdekes le­hetne. • Azt olvastam valahol, hogy egy nő miatt jöttél el Budapestről, s egy má­sik miatt maradtál Szege­den. Milyen szerepet ját­szanak a nők az életed­ben? - Jézusom! Ez borzasztó­an nehéz kérdés, mert e kö­rül forog minden gondola­tom. Erősen foglalkoztat a téma, minden pillanatomat befolyásolja. # Tíz esztendővel ezelőtt hogyan viszonyultál a modern tánchoz? - Fogalmam sem volt ar­ról, mi az a modern tánc. Magyarországon akkor még nagyon kevés modern tánc­színház működött, s ami volt, annak sem néztem az előadásait. Tizennyolc éves néptáncos gyerek voltam és táncházakba jártam. (Juro­nics Tamás 1987-ben az Ál­lami Balett Intézet néptánc­tagozatán végzett - a szerk.). Akkor az volt a jó dolog. Azt azonban már akkor tud­tam, hogy univerzálisabb va­gyok annál, mintsem hogy egész életemben néptáncol­jak. Éreztem, hogy nem tu­dom majd kifejezni magam a kötött nyelvezettel. Nyitot­tam. Szélesebb alapokon kezdtem a táncról gondol­kodni, amikor meghívtak Szegedre. Érdekelt Imre Zoltán kezdeményezése, de fogalmam sem volt, hogy mi az a modern tánc. Itt kezd­tem el lassan ismerkedni ve­le. A Szegedi Balett indulása dinamikus és hangos volt. Külföldi koreográfusok és híres szólisták dolgoztak itt együtt. Úgy gondolom, hogy az időszakos változások el­lenére, az eltelt tíz év folya­matosan lendületben tartotta az együttest. • Négy esztendővel ez­előtt, amikor átvettétek Pataki Andrással az együttes irányítását, „rá­fejeltetek" erre a lendü­letre, s új arculatot adta­tok a társulatnak. Ennek kialakításában mekkora szerepet kapott a tudatos­ság és az intuíció, azaz a divat és az ösztönös meg­érzés az új iránt? - Szerintem nincs abban semmi ciki, ha az ember hu­szonhárom évesen csatlako­zik egy olyan divatirányzat­hoz, ami Nyugaton megy, még ha azt kopírozza is egy kicsit. Ez mindenhol így van. Az összes művészeti ágban óriási hatással vannak a divatok és az irányzatok a kortársakra. Az egyik csat­lakozik, s azzal együtt akar lendületesen alkotni, míg a másik kizárja ezeket. Sze­rintem valahol a kettő kö­zött található a megoldás. Mindehhez hozzátartozik, hogy amikor átvettem az együttest, már két-három éve koreografáltam. Úton voltam, de még sehol nem tartottam. • Mennyiben változott a táncnyelved az elmúlt öt év alatt? - Nagyon sok mindenben változott. Továbbfejlődtek bennem azok a mozdulati elemek, amelyek öt évvel ezelőtt beindultak. # Mi szerint gyarapodik Juronics Tamás koreog­ráfus szakmai szótára? - Furcsa ellentétes irányt vélek felfedezni: nyitottabb leszek afelé, hogy minden mozdulatomat használha­tom, azaz bármit beveszek a darabokba, ami a gondola­tokhoz passzol, ugyanakkor ez a minden mégis egysége­sebb keretbe kerül. így ala­kul ki egy sokkal tágabb mozgáslehetőségeket megfo­galmazó táncmű, ami által a mozgás konkrétabbá és irá­nyultabbá válik. • Van-e alapkoncepciód, dramaturgiai szempont­sorod, amitől egyetlen darab rendezésénél sem térsz el? - Nincs. Hiába adott ugyanis a keret - ami azért forgatókönyvként megvan papíron -, az változik a lépé­sekkel, hiszen a lépés annyi­ra sokjelentésű tud lenni. Absztrakt műfajról lévén szó, a táncműnek hiába van meg a pontos alapja, a vég­kifejlet kiszámíthatatlan, mindig többértelmű. Akár­mennyire próbálom konkre­tizálni a mozdulatot, az ak­kor is többjelentésű. Hála Is­tennek, teszem hozzá. • Carl Orff Carmina Burana című operájával gesamtkunstwerkre, „összművészeti" produk­cióra készül a színház, amit a szabadtérin mutat­nak be. Úgy tudom, hogy te írod a balett betétet. - A Carmina Burana egyelőre még nem teljesen tiszta előttem. Reméljük, hogy a művészi koncepció és az anyagi lehetőségek egyezni fognak, és létrejöhet a nagyszabású produkció. Egyébként nagyon sok pró­zai rendezőnél tapasztaltam már, hogy miután látják, mit csinálunk, közösködni akar­nak velünk. Azt mondják, közelinek érzik magukhoz a komoly tartalommal bíró, látványos táncszínházat. Az­tán már nem érzik annyira közelinek, mert rádöbben­nek, hogy ez azért mégis­csak más műfaj. Az abszt­rakciója miatt nehezen lehet összeegyeztetni a prózával. Aztán próbálják konkretizál­ni, gondolván, hogy ezzel majd a saját oldalukat vonat­koztatják el. De túl bonyo­lult a rendszer. Mindeddig nem sikerült normális fúziót létrehozni. Szabó C. Szilárd Short-Lékó, Groningen, 1996 8 g # 7 „, W A i i 6 A i i 5 ti! 4 i fi fi 3 | fi £ S » I fi 0 fi fii 1 1 A B c D E F G H

Next

/
Thumbnails
Contents