Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-05 / 79. szám
SZOMBAT, 1997. ÁPR. 5. ÉVFORDULÓ 7 Amikor Önnek szüksége van rá! C<*)P\ 1 < MINDENHOL OTT VAGYUNK Az akció a készlet erejéig érvényes! Az esetleges hibákért felelősséget nem vállalunk! X^í ÉHCMC C <*>p A COOP-PAL HAVONTA AKÁR MILLIOMOS IS LEHET! Áprilisban I vásárló 1.111.111 Ft-ot nyer! II- en 11.111 Ft-os vásárlási utalványt nyernek! A részleteket keresse a COOP szórólapokon és az üzletekben kifüggesztett plakátokon! • A Karakorum hegység szíve (2.) Kemény témák Sorozatunk egy bátor szegedi fiatalember távol-keleti kalandjait meséli el, rendhagyó módon, egyes szám elsó személyben. Hevesi Péter időt és energiát nem kímélve valósította meg élete álmát: eljutott a Karakorum hegység lenyűgöző csúcsai közé. A szerzőről sokat elmond, hogy úgy kezdte visszaemlékezését: „Köszönet édesanyámnak a tiszta szeretetért és édesapámnak az atyai szigorért..." Én a román légitársaság gépével repültem Delhibe, onnan vonattal és busszal jutottam el Islamabadba. Később hallottam, hogy az orosz, olasz és angol légitársaságok is olcsón és közvetlenül repülnek Pakisztánba. Ezeket könnyű kideríteni az utazási irodákban, ezért szeretnék egy másik lehetőségről is írni. Első utam alkalmával szárazföldön jutottam ki, s az első, nagyobb állomás Isztambul volt. Szálláslehetőségek a Kék Mecset környékén is akadtak, például az Arsenal Youth Hostelban vagy az International Youth Hostelban. Tagsági kártyát helyben is lehetett váltani. Innen busszal kellett továbbutazni - 24 órás út... - Dougobayazit felé. Ha valaki itt akar megszállni, akkor a városon kívül, egy dombtetőn álló, olcsó fogadó vátja. Aztán reggel jöhet a folytatás: kisbuszokkal, keresztül a török-iráni határon. Nyitva tartás csak a nappali órákban! A határtól taxival „illik" eljutni Makuba. Csendes kis falucska, és itt is van olcsó szállás. Innen közvetlen járat van Teheránba 15 órás út ahonnan várakozás nélkül lehet továbbutazni Zahedanba; közben érdemes megcsodálni Esfahan és Shiraz városait is annak, aki érdeklődik a perzsa építészet iránt. Zahedantól ismét taxi viszi az embert a határig. A Taftan nevű, poros település közvetlenül a határ mellett van, de már a pakisztáni oldalon. A központból sűrűn indulnak buszok Quetta - 16 órás út - felé. Innen közvetlen vonatjárat van Rawalpindibe; ajánlatos 1. vagy 2. osztályú alvókabint bérelni a 36 órás útra. Arrafelé egyébként a „legkeményebb" téma az étkezés. Elképzelhetetlenül mást és másképpen esznek, mint mi. Ezért eleinte érdemes hozzászokni, átállni az ottani ételekre. Ezek után pedig, az alapvető higiénia betartásával, tiszta éttermekben bárhol lehet enni. A hús fogyasztása általában veszélyes; a lenyúzott állatot a tűző napon (50 fok meleg) tárolják, és el is lepik a legyek. (Folytatjuk.) Havasi Péter Rendőrségi fogadóérák • Munkatársunktól A Szegedi Rendőrkapitányság vezetőhelyettese, dr. Márton István rendőr alezredes fogadóórát tart április 7- , én (hétfőn), 14 és 17 óra között a Párizsi körút 16-22. alatt. A Makói Rendőrkapitányság vezetője, dr. Nagy Mihály rendőr alezredes is vátja a lakosság észrevételeit, ugyancsak hétfőn, 14 és 16 óra között a Teleki László utca 4. (II. 29.) alatti irodájában. Vegye igénybe lakáscélú hiteleinket: - lakóingatlan-vásárlásra - ingatlan tervezett eladásához vételár megelőlegezésére - jelzáloggal terhelt lakás tehermentesítésére - felújításra, bővítésre. Bővebb információért forduljon fiókunkhoz. (Plereskedelmi és hitelbank Bit. Szeged, Széchenyi tér 12. Tel.: 471-060,421-421 • Nagyapámtól hallott történetek Juhász Gyula balladája Nem kerestem a képet, csak egyszerűen előttem termett. És ha már így történt, vallatni kezdtem az ismeretlen fotográfus lencséjébe néző férfit. Juhász Endrét. Történetesen Juhász Gyula öccsét, a nagyapámat. - Hatvan éve halt meg Gyula bácsi. Cikket írnék a Délmagyarba. Elkelne egy kis segítség... - Mire vagy kíváncsi? kérdezi és közben rámhunyorít. - Mindenre - válaszolom. „Tizennégy évvel volt idősebb nálam, azaz amikor érettségizett én még óvodába jártam. E korszakomból való az első vele kapcsolatos élményem, a makkoserdőbeli kirándulásunk. Közel száz év távlatából is tisztán emlékszem, amint virágokat szedünk, fényes hátú bogarakra, pillangókra vadászunk. Magyaráz, a neveiket mondja, és arról beszél, hogy az iskolában ezekkel a tárgyakkal is foglalkoznom kell. Azon a délelőttön nagyon boldog voltam. • Harmadikos elemista lehettem, amikor az egyik este édesanyám és nagyapám kétségbeesett szavaira lettem figyelmes, s amelyekből kiderült, hogy bátyámon műtétet hajtottak végre. Az 1905-ös budapesti tüntetések során testvérem órárq sietett, amikor szembe találta magát az egyetemre behatoló csendőrökkel. A fejére irányított kardcsapást a nála levő Ovidius-kötettel képtelen volt kivédeni. Karműtétjét követően betegszabadságát Szegeden töltötte. Ekkor lett a Szeged és Vidéke munkatársa. A lap tulajdonosa, dr. Balassa Ármin elismerte bontakozó írói tehetségét, mi több, bátorította. • Szeretett rajzolni. Percek alatt kész volt egy-egy jellegzetes fejjel. Kérésemre vágtató lovakat varázsolt a papírra. Hálából csendben maradtam versírás idején. Az alkotást séta előzte meg a szobában. Néhány fertályóra múltán íróasztalához ült és rögzítette gondolatait. A végső formába öntés előtt még egy kiadós séta következett, majd jól olvasható betűk kerültek a fehér laA költő hatvan éve halt meg. (DM-archiv) pókra. Elkeserítette, ha sajtóhiba csúszott verseibe. • Az Ipar utcai házban szertartásosak voltak az ebédek. Amikor az öreg Dömötörtemplom harangja a delet kongatta, az asztalon gőzölgött a leves. A házirend csupán Gyulára nem vonatkozott. O az általa választott időben, külön étkezett. Könyvvel vagy újsággal a kezében ült asztalhoz, ezért sűrűn kellett figyelmeztetni, hogy elhűl az étel. Rövid időre megszakította ugyan az olvasást, ám néhány perccel később ismét a betűk kötötték le figyelmét. Az étkezés végén azonban sohasem mulasztotta el megköszönni az ebédet. • Apró elemista lehettem, amikor egy nagy nyári zivatar után a szomszéd gyerekekkel mezítláb rohantunk a közeli Templom térre. Pogány életörömmel játszottunk a bokáig érő tócsákban, amikor megjelent Gyula, és arra kért, menjek haza. Otthon édesanyám az Ítélet végrehajtását bátyámra bízta. Kíváncsian vártam, miként oldja meg a kényes helyzetet. Megsajnáltam és biztatni kezdtem: suhints ide testvér, kapok én éppen eleget a tanító bácsitól, mégis jó szívvel vagyok iránta, így hát közöttünk sem lehet ebből harag. Nem, hogy a kezét, de még a hangját sem emelte föl. Tőle csak simogatást, kedves szavakat, hasznos tanácsokat és érdekes könyveket kaptam. • Az I. világáború kitörésekor az elsők között ismerte föl annak értelmetlenségét és népellenességét. Háborús versei közül kettő kifejezett kérésemre született. Gimnáziumi önképzőkörünk előadássorozat keretében ismertette a világégés előzményeit, s azokon egy-egy szavalat is elhangzott. Történelemtanárom, aki novicius korából i merte bátyámat, arra kért, hogy kérjem föl versírásra. Az opuszok megjelentek a helyi újságokban, ám köteteibe egyiket sem vette föl. • Ezerkilencszáztizenöt nyarán Brassóban teljesítettem szolgálatot. 1918 novemberéig mindössze egyszer, 1916 tavaszán találkoztunk. Végtelen örömöt okozott az olasz frontra küldött verseskötete, továbbá bátorító levele. Novemberi hazaérkezésemkor egy kiegyensúlyozott testvért láttam viszont. Minden perce foglalt, ír, szónokol, előadásokat tart, mi több, rábízzák a színház művészeti vezetését. Önmagából kiindulva nehezen értette meg, hogy a színészek miért kötik gázsihoz a szerepvállalást. Már úgy volt, mesélte nevetve, hogy az egyik szerepet én játszom el. Az elgondolás mosolyogni való, ám az ügy iránti lelkesedése, az alázat tiszteletre méltó. • Ezekilencszázhuszonkilenc februárjában Makón Ady emlékünnepséget rendeztek. Az ünnepről hazatérve Bokor utcai lakásunkba vezetett az első útja. Édesanyád felől érdeklődött, s már indult elé az iskolához. Nagy tálca süteménnyel, nevetgélve érkeztek haza. Ez volt az utolsó boldog együttlétünk, mert azt követően eluralkodott rajta a depresszió. Bátyám elmondása szerint, kimerültnek érezte magát, de a őt ünneplő makóiakat nem akarta megsérteni. Hajnalig dolgoztatta az agyát, és ez meghaladta az erejét. • Különös betegsége volt. Olykor derű költözött az arcára, s úgy beszélt a legkülönfélébb dolgokról, mint aki egyetlen pillanatra sem kapcsolódott ki az eseményekből. Ilyenkor valósággal föllélegeztünk, mert azt hittük, megtört a Varázs, ismét a munkájának élhet. E rövid szakaszok után megint magába roskadt. A dolgok iránti érdektelenségét gyakran színlelte. Ha magára maradt, sokat olvasott. Ez nyilvánvaló volt, hiszen mindenről tudott, mindenre reagált. Egy alkalommal családi körben arra biztattuk édesanyádat, hogy szavalja el Gyula egyik versét, ő azonban megmakacsolta magát, s nem volt hajlandó kinyitni a száját. A kínos helyzetet a szomszéd szobában tartókodó bátyám oldotta meg. Valami olyat mondott, hogy több esze van annak a gyereknek, mint sok felnőttnek, nem szaval ő olyan verset. • Nővérem arra kért, törődjek többet Gyulával. Sétáljak vele, mert az egészséges ember is beteg lesz, ha odahaza a négy falat nézi. A Tiszaparton, a kedves Stefánia bokrai és fái között haladtunk. Egyszer csak megállt, felém fordult, s a következőket mondta: „Testvér, elég volt, úgy fáj itt minden. Nem bírom tovább..." • Két nappal 54. születésnapja után, 1937. április 6án reggel Gyula nem kelt föl a megszokott időben. Amikor édesanyám bement a szobájába, mozdulatlanul találta ágyában. Az orvosok már nem tudtak segíteni. Estefelé örökre elaludt. A kelleténél több altatót vett be... Nem hiszem, hogy öngyilkos lett..." Thékes István NESQUIK Szelet KRISTÁLYVÍZ PET2I