Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-26 / 97. szám

SZOMBAT, 1997. ÁPR. 26. STEFÁNIA 9 • Új kérdések a dugványozás témaköréből, avagy: Dolly, a sztár Tudósok a klónozásról .Klónozás" - szoborban elbeszélve... (Fotó: Nagy László) Az ember klónozása nem megengedhető. A tiltás mellett a tudomány jelenlegi állása sem teszi lehetővé gyakorlatilag. Elvileg igen. De nem hagyható figyelmen kívül, hogy a „hagyományos" reprodukció sokkal kellemesebb. Valahogy így lehetne összefoglalni a tudósok - kutatói alaposságot humorral elegyítő - véleményét arról a kérdésről, amely Dolly megszületése óta a leginkább foglalkoztat mindannyiunkat. Bár közülük többen sajtómanipulációt emlegetnek és a szenzációhajhászokat okolják, amiért a biológiai áttörésként emlegetett birkaklónozás kapcsán rögtön a kiónozott emberrel, pontosabban rémképével hozakodtak elö, indokolatlanul félelemet keltve. Jellemző, hogy egyes tévétársaságok azonnal műsorra tűzték A brazíliai fiúk című 1978-as filmet mind a 94 kicsi Hitlerével... Miért nem a tudomány, az alkalmazásai, köztük az emberi orvoslás-gyógyítás új, soha nem remélt lehetőségeinek ismertetésével keltenek új reményeket és teszik társadalmilag elfogadottabbá a kutatók munkáját? Amelynek megbecsültsége zuhanórepülésben szállt alá az ezredvégre? Ezért, meg egyebekért a Magyar Tudományos Akadémia összehívta e hét elején az ország klónozás témában leginkább autentikus tudósait és az újságírókat: kerekasztal-beszélgetés formájában igyekezzenek tisztázni a tisztázandókat. Senkit nem ért váratlanul A kerekasztal körül kétségtelenül a szegediek voltak többségben: a beszélgetést Dudits Dénes akadémikus, a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) főigazgatója irányította (a növényi klónozás és kedvenc transzgenikus növényei ezúttal szóba sem kerültek), a vitaindítóban Raskó István, az SZBK Genetikai Intézetének igazgatója részletesen elmondta Dolly komoly mennyiségű „előzményét", a tudományos alapokat, arra is rávilágítva, hogy a világ tudósait egyáltalán nem érte váratlanul a kiónozott bárány megszületése, hiszen régóta és több laborban ez volt kísérletek célja. Az SZBK kutatói közül ott volt még a fórumon Venetianer Pál akadémikus, aki a 70-es években munkatársaival Magyarországon először „állított elő" génsebészeti módszerrel élőlényt; Hadlaczky Gyula, aki a Genetikai Intézet általa vezetett munkacsoportjában emberben működő műkromoszómát hozott létre; Szabad János, aki ugyan már a SZOTE-n dolgozik, de nevezetes muslincáival - „akiknek" a fejlődésirányító génjei nagyon hasonlítanak az emlősökéhez, tgy az emberéhez is - nemrég még a biológiai kutatóközpontban kísérletezett. Orvosokat és állattenyésztési kutatásokkal foglalkozó intézetek vezető tudósait is meghívták: ott volt Kosztolányi György a pécsi orvosegyetem agykutató professzora, Vizi E. Szilveszter az Orvostudományi Kutatóinézet igazgatója, az Akadémia alelnöke, Solti László, az Állatorvos-tudományi Egyetem professzora és Gergácz Elemér professzor, akinek Pannon agráregyetemi laboratóriumában majdnem megszületett a magyar Dolly... Élőlénycsinálás - sejtmagból Tudjuk-e egyáltalán, mi a szó jelentése? - kérdezett rá Szabad György professzor az alapokra. Nos, a klónozás görög eredetű szó, igei alakja dugványozást jelent. Annyit tesz: egyből - sokat. Akinek kiskertje sincs, az is tudja, hogyan megy ez, mert dísznövény darabjaiból biztosan mindenki hajtatott már új növényt. Kiónozott. S azt vajon tudjuk-e, hogy az összes jonatánalma - egynek a származéka? Egyszer fölbukkant egy jó fajta, abból szaporították a többit. A klónozás egy másik értelemben azt jelenti: még csak néhány sejtből álló embriót a részeire darabolnak, s külön-külön mindegyikből élőlény lesz. Rutinszerűen csinálják - például a szarvasmarhatenyésztők. A Dolly esetében másféle klónozásról van szó, olyan eljárásról, amit még soha senki - sem azelőtt, sem azóta - nem csinált: egy sejtmagból kiinduló „élőlénycsinálásról". Emlékeztetőül: a Ian Wilmut edinburghi intézetében történt visszhangos birkateremtés viszonylag egyszerű módszerét Raskó István magyarázta el olvasóinknak a Délmagyarországban március 17-én megjelent inteijújában. Wilmuték eltértek a korábbi emlősklónozások (voltak ilyen kísérletek!) módszerétől és éppen ennek a lényegbe vágó eltérésnek köszönhetik sikert. Eddig korai embriók sejtjeiből, vagy még kialakulatlan, úgynevezett őssejtekből „építettek fel" élőlényeket, Dollyt viszont egy felnőtt, már öregecskének számító birka teljesen kifejlett és specializálódott sejtjéből kiónozták. Ilyen még nem volt! Úgy csinálták, hogy ennek a kifejlett sejtnek visszaállították a biológiai óráját, amely ténykedést a tudósok korábban teljes képtelenségnek tartottak. (A jelek szerint a biológiai fejlődés, a genetikai szintek visszafordíthatatlanságát valló alapvető természettudományos tézis dőlt meg!) Az anyajuh emlősejtjét mesterséges körülmények között arra késztették - úgyszólván hibernálták -, hogy leállítsa osztódását, legalábbis legfontosabb génjeinek működését. A sejtmag nélküli szűz petesejttel - amibe az emlősejtmagot beültették - egysejtű embrióként kezdett fejlődni, mígnem Dolly lett belőle. Dollár lett volna... Gergácz Elemér Dolly hírére biztosan a fejét fogta... Bár most azt mondja, már korábban rájöttek, hol hibázták el az 1990-ben OTKA-pénzből indított, szintén sejtmag-átültetéses klónozási kísérleteiket. Utólag látja, hogy 1993-94-ben körülbelül ott tarthattak, ahol akkor Wilmuték és a világ még néhány más laborja. Gergáczék 1993 tavaszán sejtmagátültetéssel már létrehoztak egy bárányt, augusztusban még egyet, 1994-ben pedig ikerbárányokat. „Mindössze" a zsákutcát nem vették észre! A zsákutca nem más volt, mint a tanult biológiai törvények tiszteletben tartása. (Nem hiába mondják, hogy a nagy felfedezésekhez az addigi ismeretek iránti tiszteletlenség vagy zabolátlan képzelőerő kell; bár mások szerint sok munka és még több kitartás.) A biológiaórán, az iskolain is lehet tanulni, hogy a donor sejtmagjának sejtciklusát a befogadó, recipiens sejt sejtciklusához kell igazítani. A magyaróvári laborban tehát a donorsejtet is megafázisba igyekeztek hozni, mivel úgy tudták, az érett petesejt a legalkalmasabb a befogadásra... Ma már azt tudják, hogy nem a beidegződésnek kellett volna engedelmeskedni; hogy a befogadó sejtet tudták volna úgy kezelni, hogy bármilyen sejtciklusban lévő sejtmagot fogadhasson. Igaz, a donor ejt biológiai órájának visszafordíthatósága nem jutott eszükbe. így nem lett magyar Dolly, „akit" akár Dollárnak is keresztelhettek volna. Miért? Mert a klónozásban - mint minden kutatásban manapság - nagy pénzek vannak. A magyaróvári klónozók OTKA-támogatását persze már korábban megvonták. Wilmuték pénzét csak Dolly megszületése után. Viszont annak a cégnek a részvényei, amelyikkel az edinburghi intézet kapcsolatban állt (és maradt), igencsak megugrottak a tőzsdén. Miért a félelem, a pénzmegvonás, a tiltás, a rémképkeltés a reakció? Ez persze a tudósokat irritálja elsősorban, de érdemes a lehetséges válaszokat meghallgatni. E magyarázatokból rengeteg érdekfeszítő információt szemelgethet a közember. Most látszik igazán, hogy a világ tényleg egy nagy laboratórium. Azaz nincs értelme tovább az alap- és alkalmazott kutatások megkülönböztetésének; nincs tisztán tudomány (legfeljebb a matematika) és tisztán alkalmazás vagy technológia. Főleg a biológiában nincs. (Nem véletlenül nevezték el a jövő század mérnöki tudományának.) A kutatásoknak szinte azonnali gazdasági-társadalmi hatásuk van. Éppen ezért szükséges, hogy a tudományos kutatás teljesen nyilvános legyen, fogadókész a társadalmi beleszólásra. Ne tűnjön beavatottak labormélyi ördögi ténykedésének. Hanem átlátható, szabályozható, társadalmilag finanszírozott és ellenőrizhető érték lehessen. A birka különleges állat Mielőtt az ember sorozatgyártásával riogatná magát a társadalom, jó ha tudjuk: Dolly csak egy van, vagyis még senkinek nem sikerült Wilmutékat utánozni. Ők is rendkívül alacsony hatásfokkal dolgoztak, 277 petesejtet „elpazaroltak", ennyi kísérletből - egy jött be. Hadlaczky Gyula elmondta: a világ figyelmét mintha elkerülte volna, hogy Dolly létrehozói állattenyésztési kutatásokat folytattak. A birka olyan állat, amely a tejében képes egy gyógyító molekulát termelni. Csakhogy eltart 5-6 évig, amíg használható mennyiség nyerhető, a klónozással pedig megvan - azonnal. Néhány kiónozott birka árán akár százezer beteg embert lehet meggyógyítani. Valóságos gyógyszertermelő nagyüzemet lehet produkálni. Az agg ifjú Kosztolányi professzor szerint az a dolog könnyebbik vége, hogy kimondjuk: embert nem kiónozunk. Erről ennyit. Aztán jön a lényeg: micsoda felmérhetetlen hasznot hozhatnak az új eredményt követő kutatások! Kezdve a végleteknél: az élet kezdetéről és végéről való tudásunk eddig nem remélt mértékben kiterjeszthetónek tűnik. Meg kell immár tudni, mi történik a genetikai programmal, amikor - a jelek szerint - kimarad bizonyos sejtfejlődési fázis. Az orvosi szakirodalom jelenleg tele van azzal, hogy a genetikai állománynak az apai és az anyai csíravonalon muszáj keresztülmenni, így tud összeállni a zigótában (a megtermékenyített petesejtben) egy életképes konstrukció. Ehhez képest Dollynál ez a fázis tökéletesen kimaradt. Ahogy az öreg birka sejtje indult az életnek, az a humán orvoslás számára is rendkívül izgalmas. Megválaszolatlan kérdések tornyosulnak a magzati növekedés irányításáról, a túlnövekedésről, a daganatokról, az öregedésről. Mi lesz az elmélettel, amely szerint az élet során a kromoszómák végei egyre rövidülnek; amikor a folyamat eljut egy kritikus pontig - ott a vég. Most egy birkából egy öreg, rövid kromószóma indult... Az is lehet tehát, hogy Dolly a látszat ellenére valójában öreg. Vagy koravén? Vagy hirtelen meg fog öregedni? Fiatal kora ellenére aggkori betegségek kezdik gyötörni? Amikor ilyen izgalmas kérdések tömegével kell szembenézni, vajon az a megoldás, hogy leállítjuk a kutatásokat? - kérdezték a tudósok, s válaszoltak is: az emberi megismerés folyamatát nem lehet megállítani. Petesejt te csodás Azért is kár riogatni az emberiséget mondjuk sorozatgyártott kishitlerekkel, mert egyes tudósok szerint az embert és az egeret nem is lehet kiónozni - mutatott rá Szabad György. Mégpedig azért nem, mert az emberi sejtekben nem áll elég idő rendelkezésre ahhoz, hogy a gének átprogramozódjanak. A birka azért is különleges állat, mert az embriójára jellemző, hogy a fejlődés elsó óráiban igen lassan kezdi aktivizálni a sejtmagok génjeit. A professzor szerint csak akkor, amikor már 8-16 sejtből áll. (A muslincánál ez körülbelül 5 ezer sejt - jegyezte meg, teljesen elfogulatlanul.) Dolly azt bizonyítja, hogy a petesejt - Szabad György szóhasználatával: ez a csodálatos képződmény ezt a „genetikai csöndet" igen jól használja ki. Úgy látszik, magfosztottan, „üres" állapotában is tartalmaz olyan tényezőket, amelyek ahhoz kellenek, hogy egyáltalán elkezdődhessen az embrió fejlődése. (Korántsem mellesleg: az asszonyok egy része azért meddő, mert valami ilyen anyag genetikai, vagy környezeti okból - hiányzik a citoplazmából.) És nem történhet más, csakis az, hogy a saját gének „elővételéig" tartó időben kizárólag az anyai hatás révén, az „emlékek" révén szabályozódik az embriónövekedés. Anya csak egy van? Hogyan is lehetne az emberi gondolkodás arra felkészülve, hogy Dollynak tulajdonképpen három szülője van - s mind az anyja. A hat éves donor, „aki" az emlősejtmagját adta - az egyik; a másik „aki" a befogadó petesejtet adta; a harmadik, „akinek" a méhébe beültették az embriót, kihordta és megszülte Dollyt. Apa meg sehol. Mármost egyebek (megint rémképek persze, holmi anyajogú társadalomról) mellett ismét egy érdekes kérdés, amit Gergácz professzor „dobott be": a sejtmag-átültetéssel létrehozottak vajon igazi klánok? Melyik anyjának hasonmása valójában Dolly? Hiszen „csak" a kromoszómái azonosak idős anyukájának kromoszómáival! És a petesejthatás? Példálózott is a professzor, a lóöszvérrel, meg a szamáröszvérrel. Ha az anya ló, a hím meg szamár - lóöszvér születik, vagyis a lóhoz jobban hasonlít, mint a szamárhoz. Ha pedig fordítva, akkor szamáröszvér lesz. A dolog önmagában sem vicces, nagyonis komoly. És akkor még nem beszéltünk az „ugyanolyan" és az „ugyanaz" különbségéről! A kiónozott egyedek kizárólag genetikai szempontból lehetnek ugyanolyanok, mint az eredetijük. Az „érzéseik", a tulajdonságaik, az egyéniségük a környezeti hatások függvényében alakulnak más- és másmilyenné. A fizimiska lehet ugyanolyan, az anyajegy lehet ugyanott; a másik lény akkor is más, ha hasonmás. Sulyok Eriséből Ufómagazin Április 30-án, este 8 órakor új aktualitásokkal, színes témaválasztékkal jelentkezik a 4.D., a VTV ufómagazinja. Legalább tíz éve annak, hogy a New Age tanainak terjedése következményeként hazánkban is megjelentek az önjelölt és a valóban képzett természetgyógyászok. Hivatalos adatok híján ma már csak találgatni lehet, hogy az elmúlt évek alatt számuk hányszorosára emelkedhetett. Senki sem tudja, hogy ma Magyarországon - műkedvelőként vagy vállalkozás keretein belül - eredményesen, netán sarlatán módjára hányan művelik a természetes orvoslás rendkívül szerteágazó módozatai közül valamelyiket. A természetgyógyászattal kapcsolatban egy dolog biztos mindössze: az, hogy semmi sem biztos. Legtöbbször sajnos még a terápia kimenetele sem. Az igazsághoz hozzátartozik ugyanis, hogy egyre több a botcsinálta, gyors meggazdagodásra „szakosodott" gyógyász, akik semmi mást nem tesznek, mint visszaélnek a problémákkal küszködő emberek bizalmával s kicsalják azok pénzét. Azonban mint mindenhol - szerencsére e területen is vannak kivételek. Rendkívüli képességekkel rendelkező, esetleg magasan képzett, legjobb esetben e kettőt sikeresen ötvözve gyógyító természetgyógyászok, orvos-természetgyógyászok is praktizálnak hazánkban. Az egyre növekvő káoszban próbál rendet tenni az új kormányrendelet. Ennek a problémakörnek kétségkívül sok buktatója és zsákutcája van. Vajon kiküszöbölheti-e ezeket egy hivatalos rendelet? Többek között erről faggatják az est vendégét, Gyurcsok Józsefet Sós Tibor és Horváth Zoltán műsorvezetők. Valószínűleg mindenki hallott már az ufonauták fantasztikus gyógyításairól. A műsor második felében bemutatásra kerülő, nemrég feltárt esetben egy olyan módszerükre derül fény, mely erősen emlékeztet a mi aromaterápiás eljárásainkra. Az adás végén - oldva az előző témák komoly hangulatát - csodálatos utazásra invitáljuk nézőinket. A cél a festói Galapagos-szigetek. Bolygónk e paradicsomi részének varázslatossága főként civilizációtól való érintetlenségében rejlik. Az idelátogatók felfedezhetik az ósi természet csodáit, hiszen a szigetcsoport s a környező kristálytiszta óceán ismert s ismeretlen fajok elképzelhetetlenül gazdag tárházát rejti. A film, melyből a kiragadott rövid kedvcsinálót látjuk, garantáltan felejthetetlen élményt nyújthat mindenkinek. Fukuto Annamária