Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-02 / 76. szám

SZERDA, 1997. APR. 2. HAZAI TÜKÖR 13 7tOíítff oXXrtHuAjérit^ ' ivocOujLA^Í. Körömnéző \jem kell a szomszédba mennünk egy kis tudatha­1Y sadásért, pedig ott is van belőle bőven, bármelyik szomszédot nézzük is. Környékünk nyomorgó kisálla­maiban mindenütt torzult a nemzettudat, ami a tudat­hasadásnak igen kedvező környezete. Ebben a környezetben olvasok és hallok mostaná­ban mind többet az ellenzéki újságírásról meg a kor­mánypárti újságírásról. E kettős felosztás megint vala­mi sajátosan hazai gondolati termék. Az újságírást sokféleképp fel lehet osztani, van például jó és rossz, belpolitikai és külpolitikai, a sajtó lehet elektronikus és nyomtatott, helyi és országos... De kormánypárti új­ságírásról többnyire diktatúrákban szoktak hallani az emberek. Ilyenkor azonban sosem újságírást kell érte­nünk a szón, hanem propagandát. Milyen a kormánypárti újságírás? Képzeljük el, hogy még ötven százalékkal emel a koalíció az adó­kon, és az őket támogató orgánumok szalagcíme ezt Igy jelenti be: „Az adóemelés nagyszerű!" A felkiáltó mondat csakis a példa kedvéért hangzott el Nem így megy ez a gyakorlatban, hanem sokkal fi­nomabban manipulált propagandával A cím például ez: „Túlzott adók!" Mégis, mire az olvasó mindazt vé­gigolvassa, ami alatta van, arról győződik meg, hogy ez az egyetlen helyes, lehetséges, szükséges út: az adók növelése. Örüljön neki, hogy a kormányerők meghoz­ták érte ezt az áldozatot. A megbukott szocializmus egyoldalú, kormánypárti sajtóján felnőve, nem árt, ha mindezt újra és újra vé­giggondoljuk. A sajtó természeténél fogva ellenzéki és kritikus. Ha rátalál egy ügyre, nem kendőzheti el, ha­nem fel kell a tényeket tárnia, végig kell vinnie az egé­szet; más kérdés, hogy ma ennek nincs sok foganatja. Az előző választások után találkoztam egy kedves olvasóval, aki, mihelyt meglátott, azonnal szidni kez­dett. Nem érti, mondta, hogy miért kritizálom az új kormányt is. Belátja, hogy a régi nem tetszett, de hogy ez se, azt nem tudja mire vélni. Kit szeretek tulajdon­képpen? - szegezte nekem a kérdést. 5 enkit - feleltem. Még ha meg is esne velem az az aberráció, hogy magánemberként megszeretek egy politikust, újságíróként nem adnám ennek jelét. Hiszen többek között az a dolgom, hogy a hatalom működésének visszásságát, jogsértéseit bemutassam. Bárkinek a hatalma is az. Nézett, bólogatott, de azt hi­szem, nem sikerült meggyőznöm. _ ót se? Zalei Miklós Magyar búvár­siker • Szekszárd (MTI) A Dél-Afrika partjai­nál búvárrégészeti feltá­ráson dolgozó magyar csoport régészeti vezető­je, Gaál Attila szekszár­di múzeumigazgató két hónapra hazatért Ma­gyarországra, és elő­adáson számolt be az eddig végzett munkáról. Mint elmondta: az Octo­pus Tengerészeti Kutató Egyesület két elsüllyedt hajó feltárására kapott engedélyt. A régészeti feltárások csak most kezdődnek, mivel ko­rábban nem adtak engedélyt a helyi hatóságok ilyen mun­kára. A sok tekintetben nehéz és nem is veszélytelen feltá­rásra jól felkészült az Octo­pus Tengerészeti Kutató Egyesület öt tagja, és ezt be is kellett bizonyítaniuk Fok­város illetékes hatóságainál. A tenger hőmérséklete 5-6 méter alatt hirtelen nagyon hideggé válhat az áramlatok miatt, éppen abban a mély­ségben, ahol a feltárásokat folytatják még legalább egy hónapig. A csoport a Bato nevű, 1784-ben épített és 1806-ban elsüllyedt, részben elégett holland hadihajót ku­tatja. A magyarok vállalkozását nagyra becsülik Fokváros­ban, ezért szakmai segítséget is kapnak az ottani egyetem­től, ahol a világon egyedül búvárrégészeket is képez­nek. A Bato feltárásához nem csak a homokréteget kellett eltávolítani az oldalá­ra dőlt hajóról, hanem a vas­tag növényzetet is. Ezután mérhették fel a hajótest nagyságát, formáját. A raj­zok, adatok számítógépes feldolgozása folyamatosan történik. Gaál Attila elmondta, hogy nagyon sok fegyver, főként puska és gránát került elő a kétszáz éves hajóról, de cipótalp, festett ládika, faedények és kínai porcelán­edények darabjai is szerepel­nek a leletlistán. A szekszár­di múzeumigazgató, aki du­nai búvárrégészettel szerzett tízéves gyakorlatot ebben a különleges munkában, kö­zölte, hogy a Bato hadihajó után egy kereskedelmi vitor­lást kívánnak feltárni a Jóre­ménység fokánál. Csapások • Zürich (MTI) Huszonkétezer ember halt meg 1996-ban természeti csapások és „emberi tevé­kenységből adódó" kataszt­rófák miatt - állította egy zürichi biztosítótársaság, mi­után összesttette a tavalyi katasztrófákat - az indiai és kínai árvizektói a Csatorna­alagútban keletkezett tűzvé­szig. Az anyagi kár 50 milli­árd dollár. Az elpusztult anyagi értékeknek csupán egynegyede volt biztosítva ­írta a Suisse de Réassuran­ces, hozzátéve, hogy ezek az adatok az utóbbi 25 esztendő átlagát tekintve igen súlyo­sak. A természeti csapások összesen 7,9 milliárd dollár­ba kerültek a biztosítóknak. A legnagyobb érvágást ezek közül az Egyesült Államok délkeleti részén végigsöpört Fran hurrikán jelentette - 1,6 milliárd dollárt kellett kifi­zetniük társaságoknak a ká­rosultak számára. O Szegedi mantások: irány a Maldív-szigetek Kamerával „vadásznak" tengeri csodákra A Tisza-parti búvárok már megismerkedtek több tenger vizével is. (Fotó: Manta-archívum) • Személyiségkép> az írás alapján Lázadó különc? A Grafológiai Intézet szegedi partnervállalko­zója, a Hartai Bt. mun­katársai vállalkoztak ar­ra, hogy beküldött írá­sok alapján elemzik, mi­iyen személyiségjegyek­kel bír a levél írója. Ezúttal „A Mindentudó" jeligével írónak válaszol grafológus szakértőnk. Kérdésére válaszolva, még nem igazán érett sze­mélyiség. Nehezen teremt egyensúlyt önmagában, ér­zelmei oly mértékben ural­ják énjét, ami már feltételez­ni engedi, hogy könnyen be­folyásolható. Nincs még elég belső ereje ahhoz, hogy mérlegelni tudja önmaga és a közösség, az önhöz érzel­mileg közel állók érdekei közötti, esetenkénti ellenté­tet. Nem tud vagy nem akar erőteljesebben kiállni saját érdekeiért, nem eléggé önér­vényesító, ha lehet, elkerüli az olyan helyzeteket, ahol vélt konfrontációra vagy fe­kete-fehér, határozott állás­foglalásra kényszerülne. Va­lószínűleg ennek oka az is, hogy nem akar másokat megbántani, nem bízik telje­sen saját igazában, de így esetleg kihasználhatóvá vá­lik. A fentiek ellenére önma­gát nehezen nyitja meg má­sok előtt, valódi énjét igyek­szik elrejteni, a lehető legke­vésbé kiadni. Az eddig leírtak alapján nem meglepő, hogy én-képe, önmagáról alkotott képe nem mindig jó, meglehető­sen változó, főleg olyan helyzetekben, amelyekben a közösségi kontroll, ellenőr­zés érvényesülhet. Önmagá­ban nem mindig bízik, ese­tenként nem érzi elég stabil­nak helyzetét, nagyobb belső és külső biztonságra vágyik. (Különösen igaz ez a stabili­táskeresési igény párkapcso­lati vonatkozásban). Mivel meglehetősen impulzívnak tűnik írása alapján, így nem valószínű, hogy az aprólé­kos, nagy türelmet és kitar­tást igénylő munkák, tevé­kenységek kötnék le. Nem idegenek öntől a mások által olykor váratlannak érzett, komolyabb előzmények nél­küli indulati kitörések, ame­lyek minden bizonnyal belső bizonytalanságaiban, kap­csolataiban megfigyelhető nehézségei miatti feszültsé­geket lennének hivatva leve­zetni. Arra a kérdésre, hogy lázadó különc-e vagy sem, azt lehet az írása alapján vá­laszolni, hogy inkább igen. Nem azért, mert elvei szerint egy tagadó „anarchista" né­zetű ember lenne, hanem mert a tudat alatt meglévő problémáit próbálja így kom­penzálni. Pedig lehet, hogy szembenézni ezekkel a bizo­nyos problémákkal nagyon nehéz, de hosszú távon min­den bizonnyal kifizetődne. H. B. Tizenhárom magyar búvár - a szegedi Manta búvárklub kezdeménye­zése nyomán - éppen most, április legelső nap­jaiban utazik a távoli Maldív-szigetekre, hogy Magyarországon eddig még egyedülálló tervet megvalósítva, búvár-for­gatócsoportként kutassa az ottani tengeri világot. A tizennyolc napos expe­díció indulása előtt dr. Szendrei Gábor állator­vossal, a búvárcsapat vezetőjével beszélget­tünk útjuk céljairól és az előkészületekről. Ha valaki igazán egzoti­kus tájat akar említeni, könnyen kicsúszhat a száján a Maldív-szigetek neve. Annyit talán még el is tud mondani róla, hogy valahol az Indiai-óceánban föllelhető szigetcsoportról van szó, de itt - leginkább - már megáll a tudomány. A földrajzi világ­atlaszból persze kileshető né­hány fontos információ. Ezek szerint ez a kis köztársaság mindössze 298 négyzetkilo­méteren, 1 ezer 200 apró ko­rallszigeten fekszik. Népes­sége alig haladja meg a 200 ezret, s fővárosában, Maié­ban is mindössze 46 ezer pol­gár él. Nos, ennyi tudással legtöbbünk bőven túltájéko­zott a magyar pusztaságban. Ám a szegedi Manta Termé­szetfotós- és Könnyűbúvár Sportklub közel egy tucat tagja ennél ezerszer szerte­ágazóbb ismeretanyaggal tar­solyában indult áprilisi expe­díciójára, a Maldív-szigetek­re. Föl is kellett készülniük, hiszen arra vállalkoznak, hogy a világ egyik víz alatti csodájának tartott Maldív­szigeteki koralltollak vidékén készítsenek természetfilmet, s ezernyi értékes fotódoku­mentumot, 30-35 méterrel a tenger szintje alatt. Azon a tájon, amelyet úgy tart szá­mon a tudomány, hogy a Föld élőlényekkel legsűrűb­ben lakott része. - Munkánkkal a világ e tá­voleső részének egzotikus élővilágát szeretnénk köze­lebb hozni Magyarországhoz. Nagyon ügyelünk arra, hogy mi ne legyünk egy azon cso­portok közül, amelyek fel­bolygatják az ottani vizek élővilágát, s halászással gyűj­tögetik a tenger kincseit. Ka­meráinkkal „vadászunk" az Indiai-óceán világának látvá­nyosságaira, majd ezt filmen, fotóalbumokban kívánjuk el­juttatni a nagyközönséghez ­mondta elutazásuk előtt dr. Szendrei Gábor állatorvos, a Manta klub vezetője, az út főszervezője. Akitől azt is megtudtuk, hogy a szegedi búvárokat néhány budapesti kollégájuk is elkíséri erre a nagy útra, így összesen 13 magyar végzi a csöppet sem könnyű tengeri felderítést a Maldív-szigetek partjainál. Persze nem kell azt hinni, hogy az Európa közepén élő búvárcsapat minden előkép­zettség nélkül vágott bele eb­be a nagy kalandba. Sőt! A mantások megalakulásuk, 1989-óta számos komoly bú­várfeladatot oldottak meg si­keresen. Például 1995 au­gusztusában a zadari archeo­lógiai múzeum búvárrégésze­ivel együtt kutatómerüléseket végeztek két ókori gálya és egy középkori hajó maradvá­nyainál. Szegeden jelenleg is dolgoznak egy 1723-ban el­süllyedt, római kori sírköve­ket szállító dereglye felkuta­tásánál. Előadássorozatuk ­amelynek keretében a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége Csongrád Megyei Szerveze­tének ifjúsági klubtagjait még merülésekre is meginvi­tálják - talán világviszonylat­ban is egyedülálló kezdemé­nyezésnek számít. De talál­kozni a mantásokkal a vtzi sportrendezvények előkészí­tésénél éppúgy, mint kataszt­rófabemutatóknál vagy bal­eseti vízi mentéseknél. A Maldív-szigeteket, mint távoli célt hallva, persze ön­kéntelenül is fölmerül a kér­dés: vajon mekkora anyagi áldozatokat kíván meg egy ilyen - egyébként 18 naposra tervezett - expedíció? Nos, Szendrei doktor elmondta, hogy a búvársport bizony roppant költséges szenve­dély. Egy-egy búvár felszere­lése önmagában 2-300 ezer forintos értéket tesz ki, s emellett sok pénzt kell áldoz­ni az utazásokra, a szállásra, a kamerákra, különleges fényképezőgépekre, s termé­szetesen a kinti megélhetésre is. Szerencsére szponzorok támogatták mostani kezde­ményezésüket, ám az is tény, hogy a legmélyebbre maguk a búvárok nyúltak a pénztár­cájukban, hogy kifizethessék a fejénkénti több, mint fél milliós költséget. Reményeik szerint ebből az összegből az ott készített filmek, ismeret­teijesztő anyagok közreadása révén valamennyi meg is té­rül. Ám ezt az utat véletlenül sem az anyagi haszonszerzés vezérelte. Arról pedig, hogy a Mal­dív-szigetek partjainál mi­lyen különleges tudás birto­kába jutottak, természetesen beszámolunk hazaérkezésük után lapunk hasábjain. Bátyi Zoltán Erotikus fotókat cserélgetnek... • Buenos Aires (MTI) A gyermekek ellen el­követett bűncselekmé­nyekről nemrég Buenos Airesben tartott első nemzetközi konferencián szó volt arról is, hogyan lehet fellépni az Interne­ten át pornóképeket cse­reberélő pedofiiek ellen. A kérdés megvitatására a tanácskozásra meghív­ták az America Online-t, a világ legnagyobb In­ternet-szolgáltatóját is. A világ valamennyi or­szágának pedofiljei körülbe­lül egy éve arra használják fel a névtelenséget biztosító Internetet, hogy gyermekek­ről készített erotikus fotókat cserélgessenek ki egymás kö­zött. Az America Online, az Internet legnagyobb szolgál­tató cége, amelynek több, mint nyolc millió előfizetője van - köztük 500 ezer euró­pai - meghívást kapott a Buenos Aires-i konferenciá­ra. Az America Online, John D. Ryan zárt ajtók mögött el­magyarázta, hogy milyen mószerekkel továbbítják a gyermekpornográfia anyagait és milyen módon működhet­nének együtt az Internet szol­gáltatói azoknak az orszá­goknak a szolgáltató cégei­vel, amelyeket ez az újfajta bűnözés érint. „Ezek a doku­mentumcserék a becslések szerint parányi részét alkot­ják az Interneten lebonyolí­tott kommunikációknak, de semmiféle megbízható sta­tisztika nem létezik e bűnö­zés alakulásáról. Mindazo­náltal tavaly az Egyesült Ál­lamokban bíróság elé tudtak állítani körülbelül száz olyan személyt, akik az Interneten terjesztettek kiskorúakról ké­szült pornóképeket" - mond­ta el Ryan. Internet-rendőr­ség még nincs, folyamatosan nem is ellenőrzik a hálózatot, hanem általában az egyes ké­pek miatt felháborodó fel­használók fújnak riadót ­mondta a jogtanácsos. „Ha a mi elófizetőnkról van szó, akkor adatbázisunk alapján megadjuk az illető koordni­nátáit az érintett ország rend­őrségének. Ha pedig nem a mi előfizetőnk a tettes, akkor a panasz alapján riasztjuk az illetékes szolgáltatót". John D. Ryan sietett hang­súlyozni: arról egyáltalán nincs szó, hogy ne tartanák tiszteletben a hálózaton cse­rélt információk bizalmassá­gát és magánjellegét, de be kell avatkozni, amikor a ter­jesztett dokumentumok sértik az erkölcsöt. A pedofiiek elsősorban fo­tógyűjteményük bővítésére használják az Internetet. A folyamatban lévő vizsgálatok eredményei szerint a bűnö­zésnek ezt a formáját egyel­őre elszigetelt pedofiiek űzik, s bűnszövetkezetek még nem vesznek részt e tevékenység­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents