Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-17 / 89. szám

CSÜTÖRTÖK, 1997. ÁPR. 17. A HELYZET 9 Konyec fii ma Tkjekünk fogalmunk sincs arról, hogy hogyan kell ly heavy metalt hallgatni. Dunsztunk sincs. Az még kevés, hogy nem úgy kell hallgatni, mint egy operettet, amely operett, nyilván, az opera múlt ideje. A heavy metál az életstílus, a dal a tett, a zene a végtelen erő. Már-már azt se tudjuk, mikor kell komolyan venni magunkat. Nem így két, Balasagyarmatra érkezett heavymetalrajongó, akik annyira rajongtak e zenéért, a hozzá kapcsolódó halálmisztériumhoz, hogy úgy döntöttek, teljes szépségében élvezik a metalt, azaz tettre váltják a dalt. Ehhez jobb helyet nem is választhattak volna maguknak, mint egy temetőt, ahol nem sokat tébláboltak, közös erővel fölkötötték magukat az első adandó fára. Hadd szóljon a heavy metál! Ám, mivel az akasztás tevékenységében kevéssé voltak járatosak, nem jól választották meg a nyakkendő anyagát, amely így elszakadt. Egyik fele a nyakukon lógott, a másik darab a fán, mint mikor az érett gyümölcs elválik az ágtól. De hogy ne valljanak kudarcot, pengéket vettek elő (készültek!), s a csuklói ütőér mentén szabdalni igyekeztek a bőrt, amivel csak odáig jutottak, hogy jól megsebesítették magukat, aztán elájultak. Tiszta eksztázis. (Ezen az x-en majd fél évet vitatkozunk.) így találtak rájuk a rendőrök. A

fiúk majd nyilván büszkék lesznek magukra, mondván, mi megcsináltuk. így kell igazán zenét hallgatni, díszlettel együtt. Az élet nem sokat számít, de ha van, még lehet, ha már nincs, konyec filma, vége a vetítésnek. Podmaniczky Szilárd • Mélyponton a marhatartás? A drágább tejből kevesebbet iszunk • Thaiföldi koktél Fotók a Sajtóházban Növendék. Hol a kivágást, hol a beállítást támogatta az állam. (DM-fotó) Thaiföldi koktél címmel a nemzetközileg ismert és elismert fotóművész, Szentiványi Árpád alkotásaiból nyílik pénteken délután 5 órakor kiállítás a Sajtóház Stefánia-klubjában. Szentiványi Árpád a nyughatatlan természetű emberek közé tartozik. Nem tud egyhelyben sokáig megmaradni. Hetvenhat esztendősen is tele van életkedvvel. Ő az, aki mindig jön valahonnan és mindig készül valahová. Iskoláit Gyékényesen és Nagykanizsán végezte. A fotózással, édesapja révén - aki afféle ezermester volt - már gyermekkorában megismerkedett. Az 1956os események történelmi forgószele Szentiványi Árpádot is felkapta, és sok ezer kilométerre, Ausztráliában tette le. Új hazájában több fotóklubnak is a tagja volt, egyebek mellett itt kapta meg az A fokozatú amatőrfényképész minősítést. 1980-ban, nyugdíjba vonulása után végleg hazatért Magyarországra, s Kaposvárott telepedett le. Ekkor kapcsolódott bele aktívan a hazai és a nemzetközi fotós életbe. Képeit a világ számos helyén láthatták az érdeklődők - Tokiótól Chicagón át Bangkokig. Szentiványi Árpádot, munkássága elismeréseként, hét évvel ezelőtt felvették a Nemzetközi Fotóművész Szövetségbe és az Amerikai Fotográfusok Szervezetébe. „Azok közé az utazók közé tartozom, akik, ha elhagyják az országot, még tágabbra nyitják a szemüket, hogy hozzanak valamit a hazának" - mondotta önmagáról egy interjúban Szentiványi Árpád, aki nemrégiben eljutott az ezerarcú Thaiföldre. A kiváló fotóművészt rabul ejtette e csodálatos ország: a zöld rizsföldeken narancsszínű köpenyben járkáló buddhista szerzetesek, a fehér homokpart és az azűrkék tenger, a hegyi őserdők, valamint a színpompás virágok és madarak. Sz. C. Sz. Másfél éve folyamatosan emelkedik a tej- és tejtermékek ára, söt, előfordult, hogy átmenetileg sajtot sem lehetett kapni. A szakemberek az év végére azt jósolják, hogy még a tej is hiánycikk lehet. Az okok a szarvasmarhatartás alacsony jövedelmezőségében keresendők - állítja Pálfalvi Zsoltné, a KSH Csongrád Megyei Igazgatóságának munkatársa. Az ország szarvasmarhaállománya 1996 végén alig haladta meg a 900 ezret, a tehenek száma pedig a 400 ezres küszöböt verte. Ilyen kevés szarvasmarha 1945 óta nem volt - tájékoztatta lapunkat Pálfalvi Zsoltné. A szarvasmarhák száma az országban évtizedeken keresztül 1,9—2 millió darab körül ingadozott. Az 1985ös első jelentősebb visszaesést követően állandósult a csökkenés, évente átlagosan 50 ezerrel fogyott az állomány. A következő nagyobb lépcső a mezőgazdasági nagyüzemek átalakulásának idejére esett, 1992-ben az év végi állomány már alig érte el az egymilliót. A szövetkezetekből kivált tagok közül ugyanis sokan szarvasmarhában vitték ki a vagyonukat, a privatizált telepekről pedig ezerszám kötöttek ki az állatok a vágóhidakon. Az egyéni gazdálkodók istállóiból is „elfogyott" az állat, hiszen megszűnt az az életképes kapcsolatrendszer, amely éveken át a nagygazdaság és a háztájik között működött. Az állatlétszám drasztikus csökkenéséhez a tehenek levágását dotáló kormányintézkedés is hozzájárult. így a korábban jelentős állami dotációval vagy világbanki hitellel épített szarvasmarhatelepek közül sok maradt állomány nélkül. Összeomlott a KGST-piac, de belföldön is értékesítési gondok keletkeztek a lakosság teherbíró képességének romlása miatt. (A Csongrád megyében vágómarhából felvásárolt mennyiség 6 év alatt folyamatosan a felére, tehéntejből a harmadára esett vissza.) Az agrárszakemberek szerint a felvásárlási átlagárak alig fedezték az önköltséget. A kiadásokat növelte, hogy a privatizáció miatt a telepek föld nélkül maradtak, a takarmányhoz tehát piaci árakon jutottak a termelők. Az energiaár-emelés is elsősorban a nagy állattartótelepeket sújtotta. Ehhez járult hozzá, hogy Magyarországon a jövedelmi viszonyok romlása miatt a lakosság kevesebb tejet fogyasztott. A tej bolti ára 1990-95 között a háromszorosára emelkedett. (A tej- és tejtermékek fogyasztása különben a 80-as évek második felétől csökkent folyamatosan, a fejenkénti „átlag" 190-200 literről mára 140-150-re esett viszsza.) Mindeközben zajlott le a tejipar privatizációja. A megyei tejipari vállalat (Szegedtej Rt.) részvényeinek többségét először egy hazai, termelőkből és a gyár dolgozóiból álló konzorcium, majd az olasz Gala-csoport vette meg. A külföldi tulajdonos megemelte az alaptőkét, nagyszabású fejlesztésekbe kezdett. Emiatt a cég 1997-ben több tejet szeretne fölvásárolni, tervei között választékbővítés, az export növelése szerepel. A helyzet reális értékeléséhez hozzátartozik, hogy bár kétségtelenül az 1996-os 900 ezres állomány 50 év óta a legkisebb, ám a legutolsó három esztendőben már a javulás jelei látszanak. Stabilizálódni látszik a felvásárlói háttér, a privatizált tejipar exportnövekedése pedig fokozódó keresletet idézhet elő. F. K. Gyermekek védelme • Munkatársunktól Az Autóklub szombaton és vasárnap az Ifjúsági Házban a Szegedi Utazási, Idegenforgalmi Kiállítás és Vásár idején bemutatót tart a biztonsági gyermekülések fontosságáról és a helyes beszerelésükről. Magyarországon a KRESZ ugyan nem írja elő, de a klub mégis javasolja a használatát, mert 42 kisgyermekből 30 utasként hal meg, továbbá 1700 gyerek sérüléséből ezer személygépkocsiban utazva sérül meg. Az érdeklődők olyan kérdésekre is választ kaphatnak - ha ellátogatnak a bemutatóra -, hogy mi is az a biztonsági gyermekülés, vagy hogy miként utazzon a kicsi a kocsiban? Új buszjárat Csongrádon • Munkatársunktól A Tisza Volán Rt. értesíti az utasait, hogy mától augusztus 30-ig csütörtöki és pénteki napokon 3T jelzéssel Csongrád, autóbuszállomás - Csongrád, Vízlépcsős út között buszjáratot indítanak. A buszok megállnak a Bútorgyárnál, az Aranypatkónál, a Saroktanyánál, a Zöldkeresztnél, a Dekere iskolánál. a 2-es kilométerkőnél, az Életháznál és a Vízlépcsős út fordulóhelynél. A járatok az autóbuszállomásról 7.35 és 16.50-kor, a Vízlépcső út fordulótól pedig 8.00 és 17.10-kor indulnak. Bővebb információ a csongrádi autóbuszállomáson, tel.: (63) 383-770. Végkiárusítás! a teljes készletből április 17-töl 30-ig a Nagyáruház földszinti lakástextil osztályán. Balogh Tamás Apuka és a csütörtök A

pukának a csütörtök már régebb óta a gyengébb napjai közé tartozott. Titkon tudta ennek az okát, de még magának se merte bevallani, inkább mindenféle álmagyarázatokat hozott fel: hogy már közeleg a hétvége, csökken a fölhalmozott energia, meg ilyenek. A valóság persze más volt. Apukának csütörtök esténként labdarúgó-mérkőzésen kellett helytállnia, s hogy ott meg tudjon felelni a szigorú elvárásoknak nos, az erre való készülés, az idegrendszer karbantartása Apuka számára munkára alkalmatlanná tette a napot. Apuka azonban kicsit maga előtt is szégyellte ezt az állapotot, így csütörtökönként nagy gonddal próbált úgy tenni, mintha azért a napi munkára, a családi feladatok megoldására ugyanúgy alkalmas lenne. Azon a csütörtökön többek közt a két nap múlva esedékes családi síelés megszervezése is rá hárult a házi munkamegosztásban. Büszke volt előrelátására, nevezetesen, hogy az is eszébe jutott, biztosítást köt a család tagjaira. így kell családban gondolkodnia egy Apukának! - s gondolatban megveregette a saját vállát. Útlevélszámok kezdte diktálni a telefonba, s ekkor egy pillanatra elöntötte a hideg veríték, a telefont pedig majdnem, összeroppantotta. „Mi a baj?" - kérdezte a túlvégen Gy„ aki ezek szerint nemcsak kiváló utazásszervező volt, hanem rezdülésekre érzékeny férfiú is, s tudta, igenis baj van. ,„4 kisdednek nincs útlevele" - szólalt meg végül Apuka, igazolván Gy. megérzését. Apuka csütörtökje ezek után olyan mozgalmas lett, mintha nem is focinap lenne. Némi aggodalommal nem is elsősorban az töltötte el, megoldhatóe a feladat — két nap alatt kisdednek passzus inkább, hogy ki mindenkit kell megmozgatnia ennek érdekében. Mindig készséges ismerősét, N.-t nem találta a helyén, így nagy bátran egyenesen a város illetékes hivatalába telefonált. A csörgés közben is arra gondolt, na most itt nyilván elhajtanak, utána hívom újból N.-t, majd ő segít. Vágjunk a dolgok közepébe. Apukát nem hajtották el, sem ekkor, sem a következő három hivatalban, ahol még különböző papírt, engedélyt, közbenjárást kellett intéznie. Apuka borzasztóan meg tudott hatódni attól, ha a dolgok valahol, valahogyan úgy történtek, ahogy azoknak történniük kellett. Magában még arra is gondolt, lehet, hogy a rendszerváltás egyik vívmányaként néha, egyes helyeken úgy intéznek ügyeket, ahogy az a polgárnak legjobb, de ezt a gondolatot gyorsan elhessegette magától, attól félvén, hogy még egyszer leírja, s ez túl didaktikus lenne. Ugyanakkor arra is gondolt, mennyivel könnyebben fogalmazná meg, pellengérezné ki, milyen korszerűtlen az, hogy fél tizenkettőkor már nem adtak kisfröccsöt a minden keddi labdatársaságnak az éjfélig működő Csónak vendéglőben. „Mindjárt jön a főnökasszony a pénzért" - szólt az indoklás. No, de most nem keddről, hanem csütörtökről van szó, s szögezzük le, hogy délutánra Apuka ott állt minden szükséges papírral a kezében hogy utazhasson a fővárosba. Este Apuka szárnyalt a pályán. Pedig a kezdőrúgásnál még tele volt félelemmel: nem jött el ugyanis K., akinek jelenléte azért nagyon hasznos, mert akkor egy ember már egészen biztosan van, akit le lehet teremteni, ha nem megy a csapatnak a játék. Szóval K. nem volt ott, mégis nyert a csapat. Apukának futólag eszébe jutottak olyan, gyerekkorában hallott okosságok, hogy ha jól focizik A Csapat, akkor másnap a közönségnek is jobban megy a munka, a szalagnál. Szeretett volna valami szép párhuzamot felállítani a történések között, de nem nagyon ment. Apuka utoljára több évtizeddel ezelőtt kenyérért állt be akkora sorba, mint amekkora másnap reggel fogadta. A mocskos, lapuszlult pesti bérház azonban nyelte a tömeget, s Apuka félóra múltán a mindent eldöntő asztal előtt állt. Példás szervezettség, fogalmazta volna magában, „hagyjuk már az ilyen, dicsőséges cucilizmust idéző himnuszokat" - nyomta el magában az éljenző ént. „Szombaton utaznánk" rebegte ehelyett, „melyik szombaton" - kérdezte az asztal túloldalán ülő szigorúság, s Apuka nem tudta eldönteni, ez humor volt, vagy igazi kérdés. így hát nem válaszolt semmit, csak várt. yrApuka!" - szólította meg Apukát a szigorúság. „Hogyan kellene büntetni az ilyen szülőket?" Apuka ismét úgy érezte, erre a felvetésre nem kell válaszolnia. Néhány órával később Apuka kilépett a koszos pesti bérház kapuján és nagyot szívott a jó büdös fővárosi levegőből. Megszagolta a friss passzust és rávigyorgott az őrá vigyorgó J. fényképére. Olyan földtől elemelkedő érzés volt, mint annak idején, ha sikerült (néha) egy fontos vizsgája. Másnap J„ 22 hónapos magyar állampolgár életében először átlépte az országhatárt.