Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-08 / 81. szám

KEDD, 1997. ÁPR. 8. INTERJÚ 9 • Hogyan „adjunk el" egy várost? Kiskunhalas csipkearanya • Beszélgetés egy halhatatlannal Gregor, az operafejedelem Alkotó Gregor József: „A város vezetése Jolly Jokerként szeretett volna előkapni..." (Fotó: Gyenes Kálmán) Könnyű helyzetben vagyon ama kvízjátékos, aki egy televíziós vetékedöben mondjuk ily feladatot kap: mondjon öt mondatot Szegedről. Hiszen a vizsgáztatott akkor is ki tud préselni tudáshalmaza mélyéről néhány információt a szögedi paprikáról, papucsról, Tiszáról, Pick szalámiról és a szabadtéri játékokról, ha életében sem járt a Széchenyi téri platánok alatt. De vajon miről tudna szólni az, aki Kiskunhalast kapná feladatul? S mit mondanánk, mi. Tiszapartiak, akik csak ötven kilométernyire lakunk eme alföldi kisvárostól? Egyáltalán, hogyan lehet belopni a köztudatba egy kisebb közösséget abban a világban, amelyben lassan már létünk függ attól, miként tudjuk eladni értékeinket? Ezek a kérdések fészkelődtek bennem, amikor Tóth Zoltán kiskunhalasi polgármester meghívására képviselhettem lapomat, a Délmagyarországot egy halasi sajtótájékoztatón. A mértéktartó szűkszavúsággal megfogalmazott levélkében mindössze annyi állt, hogy a Halasi Csipke Alapítvány látja vendégül mindazokat, kik kíváncsiak arra, milyen könyv is jelent meg Kiskunhalas egykoron messze földön is ismert, de még ma is gyakran emlegetett kincséről, a csipkéről. Aztán a Csipke Szállóban - mert hol máshol is...? - megtartott könyvbemutatón már sokkal okosabb lettem. Szakértő szavak hangzottak el arról, hogy a múlt század végén hódító útjára induló halasi varrott csipke többször is fölverekedte magát a világhíres brüssszeli, velencei csipke rangjára. Szomorkodó mondatokat arról, hogyan veszítette el varázsát a tömegtermelésre és középszerűségre berendezkedő tervgazdálkodásban. S a bizakodás hangját arról, hogy most, a város összefogásával újra nemzetközi hírre pályázik Halas aranya. Az eddig leírtaktól aligha rendül meg különösebben a Tisza környékén élő polgár lelkülete. Ám mielőtt valaki is egy vállrándítással, jobb esetben „Hajrá halasiak!" felkiáltással elintézné magában a varrt csipke ügyét, hadd tegyem közkinccsé, amit Tóth Zoltán polgármestertől megtudtam. Például azt, hogy a halasi csipkeipar a rendszerváltozás zivatarában már olyan mély válságba süllyedt, hogy az is kétséges volt, nem kerül-e ebek harmincadjára a nevezetes csipkeház, s munkanélküli segélyre mindaz, aki még e mesterségből igyekszik megélni. Aztán a város vezetése összefogott, kimentette a csipkeházat a fölszámolás alól, alapítványt hoztak létre a csipkevarrás támogatására, összegyűjtöttek szorgos munkával minden olyan dokumentumot, mi hírét, s nevét öregbíti a rengeteg tudást, s türelmet igénylő terméknek. S most, lám, megjelent többmilliós költséggel maga, a halasi csipkekönyv is. Félreértés ne essék - Kiskunhalas éppen olyan szegény, mint a magyar kis- és nagyvárosok mindegyike. Tóth Zoltán sem tud aranyat előbányászni a városháza pincéjéből. Ám vezetésével az önkormányzat arra vállalkozott, hogy a kezdéshez nélkülözhetetlen pénzt - e könyv esetében ez egymillió forint - adja meg a vállalkozáshoz. Ezt követően pedig a város irányítói népszerűsítenek, szponzorokat szereznek, koordinálnak, előzetes előfizetőket gyűjtenek. Közben megkérik szépen testvérvárosuk vezetését a messzi Németországban jelesül Kronachban -, hogy ugyan küldjenek már némi segítséget a szegény keleti rokonnak - ez meg is történt... s gondoskodjon arról is, hogy a könyv ismertté váljon német földön. De megszerezték mindazok címét is, akik még a múlt évtizedeiben valamilyen kapcsolatba kerülhettek Európa fejlettebb fertályán a halasi csipkével. S ma már rájuk is számíthatnak - s valószínűleg nem csak a könyv népszerűsítésében. Hosszú munka volt, rengeteg vesződséggel, de egy város vezetésének ezt kötelessége megtenni. Hiszen legfontosabb feladataink egyike, hogy meglévő értékeinket összegyűjtsük, s azzal meg is ismertessük a világot - mondta szerényen a polgármester. Majd hozzátette: az utóbbi években e könyv immáron a a negyedik, amely ily közösszefogás eredményeként kerül ki a nyomdából, s Kiskunhalas nevezetességeit kínálja az érdeklődőknek. S ezeket hamarosan két újabb is követi. Hogy aztán a halasi példát ki tekinti követhetőnek? Nos, erre már nem a közeli kisváros polgármesterének kell válaszolnia... Bátyi Zoltán A pályájuk döntó szakaszát vidéki színháznál töltő előadóművészek közül Gregor Józsefet választották elsőként örökös taggá. A szegedi basszuskirály nem véletlenül került a szavazócédulára, hiszen a hallatlan népszerűség, az itthoni és külföldi sikerek után az elmúlt években a világ elsó operaházát, a New York-i Metropolitan Operát is meghódította. Miközben továbbra is Szegeden él, idehaza az Operaházban énekel leggyakrabban. A szegedi színházzal kapcsolatban a színfalak mögött mostanában nemcsak énekesként került szóba a neve. Az elismerő cím kapcsán erről is beszélgettünk. 9 Hetek óta hallani a városban, hogy Gregor Józsefet felkérte a polgármester, vegye kézbe újra a szegedi operatársulat irányítását. Mi igaz ebből? - Valóban, februárban megkeresett a város vezetése, jöjjek vissza az operatagozatot irányítani. Azt mondtam, nem érzek elhivatottságot arra, hogy ismét operaigazgató legyek, de a hagyományokra való tekintettel és Vaszy Viktor emléke iránti tiszteletből felajánlottam a segítségemet. Azt is elmondtam, a tanácsadói munkáért semmiféle fizetséget nem várok, és nem is fogadok el. Március 31-ét jelöltem meg utolsó időpontként, ameddig a konkrét felkérést elfogadtam volna, hiszen legalább 3 hónap kell az új évad megtervezéséhez. Eddig sem lemondás, sem pedig felkérés nem érkezett, tehát lekerült a napirendről ez a kérdés. Kicsit kellemetlen helyzetbe hoztak ezzel, hiszen elteijedt a városban a hír, és olyan színezetet kapott, mintha magam jelentkeztem volna, én szerettem volna operaigazgatóként visszajönni. Nem vagyok egy vállapgyűjtő énekes, nem jelentkezem a funkciókért. Az új színházi vezetés kinevezésekor sem vállaltam semmiféle tisztséget, de akkor is elmondtam, éjjel kettőkor is felhívhatnak, mindig segítek a tapasztalatommal, a hazai és külföldi művészi kapcsolataimmal. • Mit gondol, miért kerülhetett szóba a felkérés? - Februárban azért kerestek meg, mert az önkormányzathoz a közönség elégedetlenségét kifejező levelek érkeztek, és a színházban is belső feszültségeket tapasztalt a város vezetése. Úgy gondolták, a helyzet rendezésében segíthetnék. Láttam a szegedi előadásokat. Minden színháznak lehetnek jobb és rosszabb produkciói, mint ahogyan jobb és rosszabb évadjai is. A Titkos házasság fiaskó volt, és a Manón Lescaut bemutatója idején is szerencsétlen véletlenek játszottak össze. Remélem, a következő évad bebizonyítja, ezeknek nem a belsó szervezetlenség és a próza javára történt hangsúlyeltolódás volt az okozója. • Nem feszélyezi az operafejedelmi szerepkör, vagyis, ha valami gond van az operajátszás körül, akkor mindig az állásfoglalását kérik? - Sokkal jobban feszélyez, hogy mindig csak akkor keresnek meg az illetékesek, ha valami probléma van. Persze az törvényszerű, hogy egy magát bajban érző önkormányzat, reflexszerűen oda fordul, ahonnét megoldást várhat. Mindenki tudja, a mostani színházi vezetés kinevezését komolyan támogattam. Ha valóban lenne rá igény, hogy aktívabban részt végyek a város zenei életében, akkor már korábban is megtalálhattak volna, hiszen az életem felét Szegeden töltöm. Lehetett volna velem több előadást is egyeztetni, vagy megkérni, segítsek bizonyos énekeseket a színház számára megnyerni. Egy betegséget könnyebb megelőzni, mint kialakulása után meggyógyítani. A zeneigazgatóval, Pál Tamással közel harminc éves barátság köt össze bennünket, az elmúlt héten tisztáztuk ezt a kérdést is. Nem szeretném, ha éket vernének közénk, a rengeteg vita és veszekedés ellenére is barátsággal dolgozunk együtt. Beszéltünk a jövő évad terveiről, megállapodtunk például abban, hogy a Don Giovanni premierjén Leporellót fogom énekelni. Szeretném remélni, hogy a szegedi operaegyüttes abból a hullámvölgyből, amelybe valóban belekerült, hamar fel tud emelkedni. Szerintem Szikora Jánossal meg lehet beszélni, ha az operatagozat úgy érzi, a próza maga alá akatja gyűrni. Egyébként pedig munkával kell bebizonyítani, hogy nemcsak a régi dicsőségünk él, hanem most is képesek vagyunk kiváló produkciókat létrehozni. Hallottam olyan véleményeket is, hogy Szikora operaellenes. Aki egy olyan darabot meg tud írni és meg tud rendezni, mint a Szolnokon bemutatott Legenda a Varázsfuvoláról című produkció, arról rágalom ilyet állítani. A szegedi próza éveken át gyengélkedett, a rendkívül tehetséges Szikora pedig rakétasebességű úthengerként kezdett el dolgozni, amitől többen pánikba estek. Holott nem megijedni kellett volna, hanem meg kellett volna állapodni vele. Operaigazgató koromban nem véletlenül ragaszkodtam ahhoz a hagyományhoz, hogy minden kedden és pénteken operát játsszon a színház. Talán a mostani vezetés könnyebben beadta a derekát. Vitathatatlan, hogy a prózai előadások jóval magasabb színvonalúak, mint korábban, és az is kétségtelen tény, hogy az operaegyüttesnek voltak fiaskói ebben az évadban. A sajtónak, még ha talán korán is von le ebből messzemenő következtetéseket, meg kell köszönni, ha figyelmeztet a kedvezőtlen tendenciára. Egyébként csodálkozom az önkormányzat elhamarkodott lépésén, ugyanakkor megértem, hogy ha kiderült volna a kulturális bizottság márciusi ülésén, hogy komoly zűrök vannak a színházban, akkor a város vezetése engem Jolly Jokerként szeretett volna előhúzni a zsebéből, mondván, Gregor Jóskával már minden meg van beszélve. Utoljára kereshettek meg így, a következő alkalommal már nem leszek hajlandó ilyen beszélgetésekbe belemenni. • Mikor lép fel legközelebb a szegedi színházban? - Május 30-án, 31-én és június 3-án, 4-én Don Pasquale szerepét éneklem, ezenkívül a következő hónapokban több jótékonysági koncerten lépek fel a Dómban. Nem bánnám, ha kicsit gyakrabban énekelhetnék a szegedi színházban is. Igaz, Pál Tamás felkért a következő premier, a Mefistofele címszerepére, de ezt elhárítottam, mert nem szeretem a darabot. Vállalva a tévedés lehetőségét, a méltán elfeledett remekművek közé sorolom, amely legfeljebb akkor arat sikert, ha minden főszerepét világsztárok játsszák. 9 Ha a szegediek nem is, a pesti közönség elég sokszor láthatta ebben az évadban, sőt azt is hallottam, állandó tagnak hívta az Operaház... - Valóban szóba került, hogy Budapestre szerződöm, de amióta nyugdíjba mentem a Szegedi Nemzeti Színháztól, megszoktam a függetlenséget és az önállóságot. Két évre előre vannak külföldi meghívásaim, nem szeretnék senkit amiatt kellemetlen helyzetbe hozni, hogy tag vagyok a színházánál, mégis hónapokig nem vagyok itthon. Szinetár Miklós azt mondta, akkor és azt éneklek az Operaházban, amikor és amit akarok. Szép feladataim voltak már ebben az évadban is, hiszen sorozatban énekeltem Don Pasqualét, Orchs bárót A rózsalovagban, Gremint az Anyeginben, és a következő évadra is több mint húsz előadást vállaltam. Állandó tagként azonban már nem szerződöm sehová. A valahová tartozás fészekmelegét így már nem érezhetem, de napi válasz van bennem a napi kihívásokra. Nem megszokott dolog: 57 évesen vállalkoztam rá, hogy húsvét előtt Vásáry Tamás dirigálásával életemben először eléneklem a Máté passiót. Ez a kihívás ma ugyanolyan gyomorgörcsöt okozott, mint amikor huszonöt éves koromban először énekeltem a János passiót. Hollós! Zsolt ember • Munkatársunktól Alkotó ember - emelkedő nemzet címmel tart programismertető összejövetelt holnap délután 5 órakor az MNDP megyei és városi szervezete a volt Helyőrségi Klub (Victor Hugó utca 6.) dísztermében. Előadást tart Farkas Gabriella, az MNDP főtitkára, országgyűlési képviselő és Katona Tamás, az MNDP elnökségi tagja, országgyűlési képviselő. Az összejövetel fó témái: a párt oktatás- és művelődéspolitikai elképzelései, valamint a Nemzeti Agrárprogram alapelveiről elfogadott álláspontja. A felkért hozzászólók között szerepel Gyulay Endre megyés püspök, Dlusztus Imre, a Délmagyarország főszerkesztője, ügyvezető igazgató, Erdei Péter, az agrártudományok doktora, a Gabonatermesztési Kutató Intézet nyugalmazott főigazgatója és Kovács Kálmán országgyűlési képviselő. Karcsúbb vasút • Prága (MTI) Martin Ríman cseh közlekedési és távközlési miniszter vasútátalakítási koncepciója szerint 2005-ig a Ceské dráhy állami vasúttársaság megszünteti a jelenlegi vonalak 34 százalékát és egyharmadával csökkenti alkalmazottai számát is. A vasúti közlekedés új koncepcióját, amelyet a kormány még nem hagyott jóvá, a Hospodárské noviny című gazdasági és politikai napilap ismertette. A koncepció szerint a Ceské dráhy kezelte 9 ezer 456 kilométernyi vasútvonalból 3 ezer 256 kilométertfelszámolnak, illetve, ha lesz rá igény, akkor privatizálnak. Nőtt a fizetés • Zágráb (MTI) Horvátországban januárban 2274 kuna (632 márka) volt a nettó fizetések átlaga, vagyis 2,5 százalékkal több, mint decemberben, és 13,3 százalékkal több, mint 1996. januárban - jelentette a horvát statisztikai hivatal. Az iparban 2235 kuna volt a januári nettó átlagkereset, 2,1 százalékkal több, mint decemberben. Az iparban a nettó átlagfizetés 13,6 százalékkal emelkedett 1996. januárhoz képest, a nem termelő ágazatokban pedig 12,7 százalékos volt az emelkedés. Márciusban a fogyasztói árindex 3,9 százalékkal volt magasabb, mint 1996. februárban, és 0,1 százalékkal nőtt februárhoz képest. Hongkongi embercsempészet • Tokió (MTI) Az amerikai igazságügyminisztérium és a hongkongi korrupció-ellenes testület együttes vizsgálatot indított a brit gyarmat amerikai bevándorlási hivatalának vezetője ellen, embercsempészés gyanúja miatt. Hongkongi napilapok értesülése szerint James DeBates-t, aki állítólag pénzért segített kínaiaknak bejutni az Egyesült Államokba, fel is függesztették a munkavégzés alól. A múlt év. júliusában már letartóztattak egy Hongkongban bevándorlási ügyekkel foglalkozó amerikai tisztségviselőt a washingtoni igazságügyminisztérium vizsgálata alapján. b A halasiak „csipkedik" magukat. (DM-fotó)