Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-28 / 73. szám

PÉNTEK, 1997. MÁRC. 28. KAPCSOLATOK 11 • Versezetek, mondókák, kiszámolok Április bolondja... olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a izerzók mondanivalójónak tiszteletben tarlósával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az kt közölt Írások szerzóik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Fogadjuk örökbe gondjainkat! A nyelvoktatásról Az alsó tagozatos idegennyelv-oktatás védelmében írtak cikket lapunk március 19-i számában a József Attila Tudományegyetem munkatársai, Cs. Czachesz Erzsébet és Zoltán Patrícia. A Kapcsolatok rovatban megjelent véleményük egyik bekezdéséből a technika (régebbi nevén a nyomda ördöge) sajnálatos „tréfája" következtében eltűnt egy rész, s ettől értelmetlenné vált a mondat. Ezért mind a szerzőktől, mind olvasóinktól elnézést kérünk, s alább közöljük a JATE munkatársainak eredeti mondatát, véleményét. (Remélve, ezúttal az ördög alszik...) A pedagógus szakemberek, a cikk szerzői szerint: „Hihetetlen tehát, hogy valóban érdeke lenne a szegedi önkormányzatnak a jelentős hagyományokkal bíró és eredményes alsó tagozatos általános iskolai nyelvoktatás megtiltása, hiszen ezzel már az esélyét is megvonná annak, hogy a gyermekek az iskola szervezett keretein belül kapjanak idegen nyelvi képzést. Éppen akkor válhatnak majd túlterheltté a tanulók, ha tanítás után, különórákon kénytelenek még nyelvet is tanulni." Karácsony előtt - mint kívülálló - részt vettem egy helyi kezdeményezésű segélyakcióban. Ajándékcsomagokat kézbesítettünk rászoruló családoknak és magányos nyugdijasoknak. A csomag 1 kg lisztből, 1 kg cukorból, 1 liter olajbál és 1 darab virslikonzervból állt. Akinek nem jutott virsli, 2 kg lisztet kapott. Gyermekes családok gyermekenként plusz 3 szem szaloncukrot is. A segélyezettek nem hajléktalanok, nem alkoholisták, nem munkanélküliek és nem kábítószer élevezók. Szegedi lakosok, kis családi házakban, panellakásokban élnek. Szégyent éreztem akkor, rossz volt hallani a hálás köszöneteket. Néha eszembe jutnak, miből élnek most. Aztán elnyomom a fel-feltörő halvány lelkifurdalást. A segélyező csoport múlt heti gyűlésére mégis elmentem. Beszámoltak az azóta végzett lelki gondozó tevékenységükről. Utolsó napirendi pontként felvetették a húsvéti ajándékcsomagok összeállításának kérdését. Eddig minden évben rendszeresen készttettek ilyet is. Az elnök a pénztároshoz fordult, kérdezve, hogy mennyi gyűlt össze karácsony óta. A pénztáros közölte, hogy a kassza jelenlegi egyenlege 200 forint, ezen kívül van még 70 kg kistálycukor. Mindenki elhallgatott, az elnök megállapftotta, hogy a húsvéti ajándékozás ez évben elmarad, és berekesztette a gyűlést. Néhány nappal később a csoportvezető asszony elmondta, önkéntes adomáMai elfásult, önzá és rossz hírektől hemzsegő világunkban szeretnék valami reménytkeltőről, sajnos szokatlanról beszámolni. Egy szombati napon, hazajött iskolás fiam, és Szegedről Makóra akartunk menni Trabantunkkal, hogy a nagyszülőknek is megmutassuk ritkán látott unokájukat. Klárafalváig rendesen viselkedett a kocsi, ott azonban a falu előtt kb. 100 méterrel megállt, és bekapcsoltuk a villogót, tolni kezdtük, hogy a faluban szerelőt keressünk, vagy valahol biztonságba helyezzük és buszon folytassuk az utat. Arra nem is gondoltunk - más ilyen alkalommal szerzett tapasztalatok alapján -, hogy autósoktól kérjünk segítséget. Ekkor szokatlan dolog történt megállt egy kocsi mellettünk és vezetője felajánlotta segítségét. Feleségem és fiam buszra szállt, mert nem tudtuk hol és mikor találunk szerelőt, én pedig a kocsi után kötöttem Trabantomat és elindultunk. nyokból segélypénztárat hoznak létre. Az összegyűlt összeget havonta felosztják a legjobban rászorultak között oly módon, hogy kifizetnek belőle egy-egy számlát vagy megvásárolják az éppen akkor legszükségesebb dolgokat. Már van induló tőkéjük is, pályázaton nyertek e célra 9000 (!) forintot. Profán módon egy nyaralási emlékkép tolult fel emlé-* kezetem mélyéről. Pár évvel ezelőtt Ausztriában járva gyönyörködtünk a festői környezetben lévő hellbrunni állatkert szépen gondozott, jól táplált vadjaiban. A rácsokon kis tábla hirdette, hogy a ketrec lakóját, mely szervezet vagy magányszemély „fogadja örökbe", azaz ellátásról ki gondoskodik. Ausztria gazdag ország, vadállatait is örökbe tudja fogadni. De annyira szegények mi sem vagyunk, hogy rászoruló embertársainknak legalább egy-egy kínzó gondját ne tudnánk átvállalni! „Örökbe fogadhatnánk" például egy évre egy nyugdíjas néni villany vagy fűtésszámláját, vagy kiválthatnánk részére a rendszeresen szedett, egyre dráguló gyógyszereit. Jó lenne „alkalmi örökbefogadókat" találni egy hétgyermekes család szeptember havi tanszer-számláinak kiegyenlítéséhez is. A csoport - amely a segélypénztárt útnak indította szívesen vállal közvetítést a megoldandó problémák és a potenciális örökbefogadók között. Az olvasók, cégek és magánemberek - joggal érezhetik magukat megszólítottnak. Kérem segítsenek! Baraznainé Deák Judil Szeged, Gát u. 8/A. V. em. 15. Tel.: 485-134 Sem Klárafalván, sem Ferencszálláson nem találtunk szerelőt. Többszöri megállás és érdeklődés után sem, és tgy egészen Kisszomborig elhúzott, amíg szerelőt találtunk. Leoldottam a kocsit, megköszöntem a segítséget, megkérdeztem mivel tartozom - más alkalommal a kocsimentő bizony tetemes összeget kért -, a fiatalember nem fogadott el semmit, azt mondta, ez így természetes. Bementem a szerelőhöz, elintéztem az elintézendőket és elindultam, hogy megkeressem a buszmegállót. Ekkor ért a második meglepetés, mert az engem eddig húzó fiatalember ott várt a kapu előtt és elvitt Makóra is. Mivel semmi mással nem tudtam megköszönni Bíró Józsefnek a szívességet, ezúton szeretnék köszönetet mondani neki, és külön Nagy Katalin nevelőanyának, hogy ilyen kedves, segítőkész ember nevelt fel a battonyai S. O. S Gyermekfaluban. További sikereket kívánok nekik és külön Bíró Józsefnek. Börcaök Sándor A néhány generációval ezelőtt a gyerekek sokkal több, a természettel kapcsolatos mondókát, játékot ismertek, mint a mostaniak. És annál is több, egyes játékokhoz föltétlen szükséges kiszámolókat, aminek nyomán eldöntődött, hogy ki lesz a humó (a bújócskázás első keresője), vagy ki lesz a kezes (a fogócskázás első kergetője). Az egyik ilyen kiszámolót, az Egyedem begyedemet a mai gyerekek is ismerik tán'. Méginkább az Eccpecc, kimehetsz kezdetűt, és azt, hogy: „Tíz, húsz, százhúsz, földimogyoró, akire esik a százkettő, az lesz a humó!" De volt egy hosszabb, dallamos versezet is, ami körülbelül tgy szólt: „Árkot ugrott a cigány, kitörött a lába. Telefonált bírónak, vigyék szállodába. El is vitték szállodába, Szálka ment a kisujjába, Hegy-hegy-hegyes, te vagy a kezes!" Kedves emlékeket idézhet az idősekben a „Lementem A háború után hazatérve számba vettünk szülőt, gyermeket, testvért, rokont és barátot. Volt veszteség, bánat és lehangoltság. Ezekhez párosult a szavakkal ki sem fejezhető bizalmatlanság és a gazdasági helyzet. A még egy évvel azelőtt is reménykedő embereken az idegeskedés lett úrrá. Kiállítás, hangverseny, színház? Nem csak pénzünk, hanem kedvünk sem volt rá. És ekkor találkoztam az egyik barátommal, aki mondta: - Te, a színházban hallottad már Simándit énekelni? Menj el, mert érdemes! Abban az időben annyi én a pincébe vajat csipegetni, Utánam jött édesanyám pofon veregetni. Gí, gá, gú, te vagy az a nagy szájú." Ennek másik változata pedig: „Elmentem én az erdőbe epret szedegetni. Utánam jött öreganyám jól megveregetni. Nád közé bújtam, Nádsípot fújtam, Az én sípom így szólt: Gí, gá, gú, Te vagy az a nagy szájú" Bármelyik verset mondottuk, a kiszámolást úgy ejtettük meg, hogy az óramutatóval egyező irányban a pajtásaink mellére egy kicsit odaböktünk a mutatóujjunkkal. A humócskázásnál megállapodtunk, hogy tízesévele, vagy kettesével számolunk, és meddig. Aki humó lesett, azt kizártuk a játékból. Abban is megegyeztünk, hogy miként jelezzük az először meglátottat: Nevének hangos kiáltsával, vagy pedig kiveréssel. Eme utóbbi esetben ott kellett a falat (vagy a fát) veregetni, ahol humtunk. Ám ha az utóbbi változatban a megpillantott pajti ért a humóhelyre előbb, és kiközöm volt a színházhoz, hogy elolvastam a szereposztó plakátokat. Már mindent kívülről tudtam, de látni még nem láttam semmit. Egyszer csak olvasom, hogy Carment Andai Piroska alakítja. őt már korábbról ismertem, végre alkalmam lett volna hallani és látni. Valahogy sikerült szert tennem pénzre, egy olcsó jegyet vásároltam. Apám ruhájában és cipőjében mentem az előadásra. Utolsónak érkeztem a nézőtérre, hogy ne lássák a nem éppen alkalomhoz illó öltözetemet. Andai Piroskának nagy sikere volt az első felvonásban. Már nem a régi fényéverte a humót, akkor mindenki előjöhetett, mert az addigi humó kezdhette újra a számolást. Vagyis: tovább kellett humnia. A kezesödés talán még hangulatosabb volt, hiszen egyik-másik gyerek olyan fürgén, csalinkázva tudott futni, hogy estek-keltek a fogók, a váratlan kanyargások miatt. És emlékeznek az idősebbek a nevekre alkotott, olykor pajkos kétsorosokra, mint az „Imriske, háromlábú kiscsirke!", „Pista, kitörött a kisfa!", „Ilka-pilka, nádibéka!" „Böske, tehén s.ggit kösd be!", „Panna, ragadj lé a padra!", „Rozika, keréktelen talicska!", „Jóska, levelet hozott a posta!", „Jóska, tizenhárom galuska!", „András, t.ke-p.cse hangyás!" satöbbi. Tápén, ha valaki - mondjuk futás közben - hasra esett, ezt kiabáltuk: „Hájjé, gyékény farkát vágd lé!" Lám, egy csúfoló, amely a gyékényfeldolgozás egyik jeles óhazájában megőrződött a gyékény. Ugyanez hangzott el, amikor lengő hintázáskor valakinek már le kellett szállnia: „Szállj lé, ben tündökölt a hangja, de a rutin bőségesen elegendő volt a sikerhez. Már az előadás elején feltűnt Don Jósé tizedes hangja és alakja. Imponáló volt a megjelenése. Ahogy énekelt elő-előléptettem. A virágária után a szememben már tábornok volt. Még most is előttem van az ária közben, egy széken ülő és a támlájára könyöklő Carmen. A némaságán is látszott, egy nem mindennapi tenorista vall neki szerelmet. Ha van olyan, hogy tomboló siker, ez az volt. Felállva ünnepeltünk. Később más szerepekben is láttam, hallottam. Sikert szállj lé, gyékény farkát vágd lé." Áprilisban semmiképpen sem maradt el a gyermekek naphtvogató játéka. Körben haladtak az óramutatóval megegyező irányba, közben hangosan mondották: „Süss föl nap, Szent György nap, Kertök alatt égy kisbárány majd' mögfagy." Ezután eleresztették egymás kezét, és az ég felé tárva Így folytatták versüket: „Terítsd lé a köpönyegöt, Adjon Isten jó melegöt, hopp!" A hopp szóra kezeiket a földre tették, mintegy oda kérve a nap áldó sugarát. Az áprilist bolondok hónapjaként, a hónap első napját pedig bolondok napjaként szoktuk emlegetni. Eme utóbbi napon kicsúfolták azt, akit föl tudnak ültetni, így: „Április bolondja, fölmászott a toronyba. Mögnézte, hogy hány óra. Fél tizenkettő, Bolond mind a kettő!" Az egyik „bolond" nyíltan a toronymászó. És a másik? Ez okoz nekem (is) gondot, éppen most, amikor megint óraigazítás előtt állunk. ... If|. Lala Józsaf siker követett. Ott voltam azon az előadáson, melynek szünetében a nézőtéri barátokkal közölte, sikeres volt a meghallgatása a pesti operában. Örültünk és bánkódtunk. Csak sajnálni lehet, hogy a kor kultúr-rabszolgatartói nem engedték a mértékadó külföldön szerepelni (lásd még a „basszust" és „a baritont". Pedig de nagy szükségünk lett volna abban az időben hírünket növelő magyarra, Simándi az lett volna. Számos szerepében volt még szerencsém látni, hallani, a fővárosban is. Máséval összetéveszthetetlen orgánuma emlékeimben továbbra is élni fog. Pálvölgyi Faranc Tábla kellene Egy „fekete pontot", vagy inkább egy hatalmas egyest adnék az önkormányzatnak, mert egyszerűen elfeledkezik a városba érkező turistákról, vendégekről. Szerte az országban, minden magára valamit is adó városban, a város határában „üdvözöljük városunkban" feliratú tábla köszönti az arra tévedőket, sok helyen három nyelven is. Nos, Szeged városa tudtommal vendégváró, a turista elismerésére váró településnek nevezi magát. De akkor Szeged határában miért nincs sehol ilyen tábla? Ki a felelős ezért a hanyagságért? Tudom, nemcsak ezen múlik, de ezen is! Főleg, ha azt is megemlítjük, hogy „dicsőséges" közgyűlés remekbe szabott „import" parkolási rendszerének figyelmeztető táblája már a fizetés bevezetésekor kikerült. Ennyi erővel még egy üdvözlő feliratra sem futotta! Várom az újság hasábjain a választ, város határában pedig a táblát. H|. Kovács István Gázos „túlnyomás" A DÉGÁZ Rt. jóvoltából, a jámbor fogyasztó megismerkedhetett, a gáztechnikai normál állapot fogalmával. Az új ismeret birtokában szerezhettünk tudomást, egy újabb 2 százalékos áremelésről. Mert a díjszámítási tájékoztató valójában erről szól. Még akkor is, ha ezt nyíltan nem meri kimondani. Az a fránya túlnyomás eddig is benne volt a csőben, nem most tették bele. Nélküle ki sem jönne belőle, nem lenne eladható. Ki lenne bolond fizetni olyan gázért, ami nem tör ki a csőből. Tehát a túlnyomás előállítása a szolgáltató érdeke, és ennek költségét eddig is az egységárban hajtotta be. Kár újabb elméletekben fáradozni. Ha kimondottan elszámolás-technikai kérdésről van szó, azt úgy kell megoldnai, hogy a végeredmény ne változzon. (Az egységárat olyan mértékben kell csökkenteni, mint amilyen mértékben növekszik a térfogat az átszámítás következtében). Egyébként az a véleményem, ha a szolgáltató árat akar emelni, akkor arról beszéljen, és ne burkolja szándékát fizikai feladványba, mert ilyen alapon még számtalan lehetőség kínálkozik, melyeket nem lenne jó ha kipróbálna. Például díjat lehetne felszámítani: a gáz jelenlegi szagáért, az esetleges illatosttásáért, a csővezeték átmérője és hossza után is. Végül az áramszolgáltató is kedvet kapna a módszerre, és bevezetné azt, hogy az elfogyasztott KW-ot meg kell szorozni a vezetékben lévő feszültséggel. Ez lenne a nagy üzlet: 220-szoros ár! Tehát csak az igazat kell mondani, mert a fogyasztó nagyon jámbor, de nem „hűje". Bút Milclús Segítőkész ember SZEGEDI IPSZILON Megbízónk, Szegeden tevékenykedő középkategóriájú Kft. számára KERESÜNK INFORMATIKAI MENEDZSER munkakörbe gyakorlott, igényes munkatársat, akinek feladata a cég számítástechnikai rendszerének működtetése ás rendszeres fejlesztése. Elvárások: • NOVELL rendszergazda és szoftver integrációs gyakorlat • vezetői gyakorlat • felsőfokú végzettség • gazdasági szemlélet Ajánlatunk: . a követelményekkel arányos fizetés • vezetői és szakmai fejlődés Amennyiben ajánlatunk felkeltette érdeklődését, akkor fényképpel ellátott, kézzel írt szakmai önéletrajzát az alábbi címre küldje: SZEGEDI IPSZILON vezetői tanácsadó iroda 6722 Szeged, Tisza L. krt. 83. A tenor