Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-27 / 72. szám

IV. EURÓPA-KAPU CSÜTÖRTÖK, 1997. MÁRC. 27. A Dél-Alföld környezeti állapota: Közepesen szennyezett Szeméthegyeken át nem juthatunk az Unióba. (DM/DV-fotó) Az 1987-es Egysé­ges Okmány rögzíti az Európai Unió létre­hozásának távlati cél­ját. Az 199l-es ma­astrichti találkozón a kormányfők megálla­podtak az Európai Unió szerződésének tartalmában, amely magában foglalja a politikai, a gazdasági és a pénzügyi unió létrehozását. A tagállamok közötti együttműködés elmélyült, egyre több területre terjed ki, létrejött a politikai unió. A közös intézmé­nyek nyilvános ellenőrzé­se fokozódott; kimondták: a döntéseket a polgárok­hoz legközelebbi fórumon kell meghozni. Bevezet­ték az európai állampol­gárságot. A polgárok és a cégek köréből érkező pa­naszokat a Parlament által kinevezett ombudsman­hoz vagy közvetlenül a parlamenthez lehet előter­jeszteni. Megnőtt a Parla­ment jelentősége. Közös biztonsági és védelmi po­litikát hoztak létre, egy alapvetően egyhangú sza­vazást megkövetelő dön­téshozatali mechanizmus­sal. A tagállamok gazda­ságpolitikájának koordi­nálása az 1990-es évek­ben fokozatosan megy végbe. A gazdasági és pénzügyi unió (EMU) a jelenlegi európai monetá­ris rendszert váltaná fel. A folyamat három szaksz­ból áll. Az első szakasz 1990-ben indult be a tőke szabad mozgásáról szóló döntés következtében. Az 1994-ben induló második fázis alatt a tagállamok jegybankjainak független pozíciót biztosítottak az Európai Pénzügyi Intézet (EMI) megalakításával. E szakasz addig tart, míg a gyengébb fejlettségű or­szágoknak sikerül felzár­kózniuk a legjobb teljesít­ményűek szintjére. A fel­zárkóztatási folyamat az elmaradottabb régiókra is kiterjed, melyhez az Unió tetemes támogatást nyújt kohéziós és strukturális alapjaiból. A harmadik szakaszba való belépés feltétele az, hogy az or­szágok többsége elérje vagy legalább megközelít­se az ágynevezett konver­genciakritériumokat, amelyek az inflációs rátá­ra, a hosszú lejáratú hite­lek kamatlábára, a költ­ségvetési deficitre, az ál­lamadósság mértékére, végül az árfolyamstabili­tásra vonatkozó követel­ményeket állítanak föl. (E szigorú föltételeknek 1995-ben mindössze két tagállam tudott megfelel­ni.) Az EMU harmadik szakaszában bevezetik a közös pénzt (euró), létre­jön az európai bankok központi rendszere, élén a közös monetáris politikát irányító, függetlenséggel felruházott Európai Köz­ponti Bankkal. Ha a tagál­lamok 1997 végéig nem döntenek a harmadik sza­kasz megkezdésének idő­pontjáról, akkor az 1999. január l-jétől automati­kusan megkezdődik. A résztvevő államok köréről 1998 elején határoznak. Dialógus - az információs társadalomról Nézet­eltérések • Brüsszel (MTI) A római szerződés aláírá­sának és a Közös Piac meg­alakulásának 40. évforduló­jára Rómába egybegyűlt nyugat-európai külügymi­nisztereket egy jelentés arról tájékoztatja, hogy a kor­mányközi konferencia részt­vevői megosztottak. Például nincs egyetértés a többségi szavazás kérdésében, az Eu­rópai Bizottság létszámában, a voksok súlyozásában, de abban sem. hogy a tagálla­mok közötti „megerősített együttműködés" dolgában többségi szavazással kell-e dönteni, vagy pedig egyhan­gúlag - írta az AFP. Nagy-Britannia fenn akar­ja tartani magának a vétójo­got. Tizennégy partnere ez­zel szemben a többségi sza­vazásra való áttéréssel ért egyet. A kormányközi kon­ferencia résztvevői „megerő­sített együttműködésen" azon országok együttműkö­dését értik, amelyek pénz­ügyi uniót akarnak teremteni a többi EU-állam nélkül. Kakasviadal az árfolyam körül? • London (MTI) Az EU tervezett közös va­lutája körüli mostani érzelem­hullámzás semmi ahhoz ké­pest. ami lesz, amikor az or­szágok majd megpróbálják megállapítani, milyen árfo­lyamon csatlakozzanak a va­lutaunióhoz (EMU) - (rta a Wall Street Journal Europe. A megállapítástól függ majd, hogy a nemzeti valutákat ho­gyan váltják át euróra, ez pe­dig meghatározza a nemzet­gazdaságok versenyképessé­gét és a köz- és magánvagyo­nok értékét. A valutaunió 1999-re ter­vezett kezdetén elvileg moz­díthatatlan árfolyamokon egymáshoz kötik a nemzeti valutákat. A gyengébb árfo­lyamú országok gazdasága el­vileg jól jár. Ha nem találnak valamilyen rendezett átmene­tet, akkor egyes valuták, pél­dául a francia frank, vagy az olasz líra utolsó pillanatokban való leértékelése, ami nem zárható ki, igencsak felhábo­ríthatja a többieket. A pozí­cióharc a végjátékban söksze- ' replős kakasviadallá fajulhal - (rta az újság. A jövendő Európai Köz­ponti Bahk a valutaunió me­galakulása után azonnal beje­lenti a hivatalos átváltási ár­folyamokat, mégpedig köz­vetlenül a valutaunió elótt uralkodó piaci árfolyamok alapján. A kérdés az, hogyan alakulnak ki ezek a piaci ár­folyamok. Ha teljesen a piac­ra hagyják, egyes leértékelés­gyanús valuták ellen elsöpró spekuláció indulhat meg. Ha a politikusokra, akkor pedig bonyolult adok-kapok lesz a vége. Kiút lehetne, ha az át­váltási árfolyamot a piaci ár­folyamok bizonyos idő alatt kilakuló átlagára alapoznák. Ezt támogatja az Európai Központi Bank elődje, az Eu­rópai Pénzügyi Intézet elnö­ke, Alexandre Lamfalussy, habár ez sem igen csökkenti a spekuláció esélyeit. Mások, főleg elméleti közgazdászok, azt javasolják, hogy a most működő európai pénzügyi rendszer (EMS) átváltási me­chanizmusában (ERM) érvé­nyes kétoldalú középvonalak képezzék a valutaunióba való átváltás alapját. Környezetünk épségé­nek megőrzése ma már nemcsak jól felfogott ér­dekünk, hanem az Euró­pai Unióhoz való csatla­kozás egyik feltétele is. Az elmúlt években meg­születtek a környezetvé­delemről szóló jogsza­bályok, és a Központi Környezetvédelmi Alap­ban gyűlik a pénz a fel­adatok végrehajtására. Dr. Major Tibor, az Alsó Tisza-vidéki Környezet­védelmi Felügyelőség igazgatója arról ad érté­kelést, hol tart az ország és a dél-alföldi régió a Közösség környezetvé­delmi ajánlásainak telje­sítésében. - Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik felté­tele, hogy Európa-konform környezetvédelmet valósít­sunk meg. A fejlett orszá­gokban rendkívül fontosnak tartják a környezet épségé­nek megőrzését, ezért ná­lunk is úgy kell megszervez­ni a gazdaság, a közlekedés, a szolgáltatás működését, hogy az környezetvédelmi szempontból megfelelő le­gyen - hangsúlyozza a fel­Az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett, de ellen is sorolhatók az érvek. A dilemmák so­rába most két olvasónk levélben rögzített kéte­lyeit és kérdőjeleit il­lesztjük. „Biztosan nem vagyok egyedül azzal a vélemé­nyemmel - íija levelében Si­sak István szakközgazdász -, hogy bizonytalan és nem egészen tiszta ügyről van szó, aminek titkait és végső céljait még az érintett orszá­gok legfelsőbb vezetői sem ismerik pontosan. Az EU és a NATO gyakran úgy tesz, mintha számára nem volna fontos a csatlakozás, míg az aspiráns államok vezetői szinte megalázkodnak a tag­sági kártyákért. Az egységes Európa megteremtésének ideája a térség modern for­mába rejtett gyarmatosítását takarja. Egészen pontosan azt, hogy az itt található em­beri és más erőforrások a kozmopolita plutokrácia ügyelőség vezetője. - Ma­gyarországon az elmúlt években elindult ez a folya­mat. Olyan törvények és szabványok láttak napvilá­got, amelyek megfelelnek a nyugat-európai normáknak. Megszületett a környezetvé­delmi, a területfejlesztési, a természetvédelmi, a vízügyi törvény, és az ezek végrehaj­tását elrendelő jogszabályok. Ezek olyan intézményrend­szereket vezettek be, ame­lyek még némelyik nyugati országban is hiányoznak. Ilyen például a környezetvé­delmi engedély, mely min­den beruházás elindításához szükséges, hatásvizsgálaton alapul, és a közmeghallgatás révén a lakosságot is bevon­ja a döntésbe. A másik új jogintézmény a termékdíj, melynek lényege az, hogy a környezetre káros anyagokat gazdasági eszközökkel kényszerítse vissza a terme­lési folyamatba. Mindkét in­tézmény - a környezetvédel­mi engedély és a termékdíj ­a megelőzést, és nem az utó­lagos intézkedési kényszert helyezi előtérbe. Éppen a preventív jelleg az, amitől az új környezetvédelmi szábá­lyozás Európa-konformnak uralma alá kerüljenek... Kü­lön érdekesség és csemege, hogy a NATO bővítése né­hány év alatt új fegyverpia­cot jelent. A térség országainak mindegyikét előbb-utóbb fölveszik és bekényszerítik a gazdasági és katonai integrá­cióba. Azt kívánják elérni, hogy a kormányok saját ma­guk verjék szét a nemzeti kohéziós erőket és mecha­nizmusokat, mondjanak le a szuverenitásról... Érdemes felfigyelni arra is, hogy köz­ben az EU-t magát is meg kívánják reformálni, amely­nek alig titkolt célja az új ta­gok jogainak és kedvezmé­nyeinek megnyirbálása." • „Engedtessék meg, hogy mint postai levélkézbesítő hozzászóljak Orbán Viktor Csatlakozás: Dávid dilem­mái című cikkéhez - kezdi tekinthető. A magyar kör­nyezetvédelem, ami az elve­ket illeti, korábban sem volt túlságosan távol a nyugati normáktól, csak éppen hiá­nyoztak a végrehajtás felté­telei. Most több pénz áll ren­delkezésre: a Központi Kör­nyezetvédelmi Alapban sok milliárd forint gyűlik össze ­ez a környezetvédelem egyik legfontosabb anyagi bázipa. Hosszú távon jelentős a ha­tása annak is, hogy az új be­ruházásoktól szigorúan meg­követelik a környezetvédel­mi szempontból megfelelő technológiai megoldások al­kalmazását. A Dél-Alföld közepesen szennyezett térsége az or­szágnak. A legégetőbb kör­nyezeti probléma a rossz víz­minőség, a közlekedés okoz­ta levegőszennyezés és a hul­ladékelhelyezés. Ezekre fel­tétlenül megoldást kell talál­nunk. A legtöbb területen határozott kilátások vannak. Várhatóan rövid időn belül elkezdődik és gyorsan befe­jeződik a szegedi szennyvíz­tisztító rendszer építésének első üteme - a megyei váro­sok e tekintetben kormány­zati prioritást élveznek. Az első ütem ugyan még nem levelét az újszentiváni Antal Mihály. Milyen jó is lenne ­folytatja -, ha ez a csatlako­zás már a múlté lenne, nem azon kellene a fejünket tör­ni, hogy mit is kell megten­nünk a cél érdekében és nem felesleges az, ha mérlegeljük a csatlakozás árát, felmérjük pontosan, milyen előnyök és hátrányok származnak az EU integrációból... Sok a hozzánk hasonló felemelke­dő ország, ezért az Unión belül eluralkodott a tanácsta­lanság. Mennyibe is került tehát az EU-nak a keleti bő­vítés? Orbán Viktor szerint kevés az esély arra, hogy az ún. gazdag országok maga­sabb befizetésekre lennének hajlandóak az új jövevények és a fejletlenebb déliek érde­kében. Ez azt jelenti, hogy a különbséget a belépni szán­dékozóknak kellene még pluszban fizetni? Magyaror­jelent végleges és eurokon­form megoldást, de jelentős lépés lesz annak irányába. A víztisztasági szempontból kifogásolható holtágakra re­habilitációs program készült a Központi Környezetvédel­mi Alap támogatásával. Te­kintettel arra, hogy mind a Maros folyó, mind az ivó­vízbázis szempontjából je­lentős Maros hordalékkúp tisztaságának megőrzésében együtt kell működnünk Ro­mániával, nyugat-európai és amerikai segítségre van esé­lyünk egy közös monitoring rendszer kialakításához. A régióban az a felada­tunk, hogy kihasználjuk a Területfejlesztési Alap, a Phare bizonyos programjai és a Központi Környezetvé­delmi Alap nyújtotta anyagi lehetőségeket. A hatóságoknak pedig olyan követelményrendszert kell támasztaniuk, olyan szi­gorral kell érvényesíteniük a jogszabályokat, hogy a kör­nyezet védelme azonos szin­ten legyen az Európai Kö-_ zösség más régióival ­összegzi a feladatokat dr. Major Tibor. K. G. szágnak nem lenne elég, ha az EU a támogatását csak a Phare programmal tudná le, ugyanis ez az összeg a ma­gyar költségvetés egy száza­lékát sem teszi ki. Megjelen­tek a magyar piacon a nyu­gati termékek, kiszorítva on­nan a magyart. Nőtt a mun­kanélküliség, de új munka­helyek létesítését nemigen látom. Mi tehát adtunk, adunk a cél érdekében és várnánk az ehhez még szük­séges támogatást, de vajon nem érdeke-e az EU-nak a jelenlegi állapot fenntartása, a csatlakozás elhúzása, s ők továbbra is csak hasznot húznak, mi pedig haladunk egyre tovább lefelé a lejtőn, az elszegényedés útján?! Hol az a stratégia, mely ki lenne dolgozva a csatlakozás lehetséges veszteseinek megsegítésére? Nagyon sok nagy horderejű kérdés vár még megválaszolásra, mely­re úgy érzem, a válasz nem adott, az idő azonban ke­tyeg, ami számunkra jelen­leg csak kiadást jelent..." • Munkatársunktól Az Európai Unió és a társult országok együtt szembesülnek az infor­mációs társadalom kihí­vásaival. Ezt az összetett problémát tekinti át az Európai Dialógus, az Eu­rópai Bizottság kéthavon­ta, 40 ezer példánybon megjelenő kiadványának legfrissebb száma. Az EU projekteket és prog­ramokat támogat, hogy Euró­pa szilárdan megtarthassa élenjáró szerepét az informá­ciós társadalomban, mely nem kötődik nemzeti határok­hoz, politikai hovatartozás­hoz, társadalmi csoportokhoz. Minél többen kapcsolódnak rendszerébe és veszik igénybe az általa kínált gazdag szol­gáltatásokat, annál sikeresebb lesz. „Az effajta együttműkö­dés nem egyirányú utca. Eljött az ideje annak, hogy a gya­korlati eredményekre össz­pontosítsunk" - szögezte le Martin Bangemann, az Euró­pai Bizottság ipari és informa­tikai kérdésekért felelős tagja. Tavaly szeptemberben az üz­leti, kormányzati és tudomá­nyos világ 200 képviselője ta­lálkozott Prágában az e kér­désről tartott fórumon, ame­lyen 30 projekt ideiglenes ka­talógusát indították útjára. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tavaly decemberben Szingapúrban tartott miniszte­ri konferenciájának utóéleté­ről is beszámol a lap. Kiderül: a tíz társult ország miként "te­het szert közvetlen kereske­delmi előnyre. Az agrárrend­tartásról várhatóan 1999-től kezdődnek WTO-tárgyalások, de még nem tisztázott, hogy globális méretekben vagy sem. A magazin statisztikai adatokat közöl a 15 EU-tag és a 10 társult ország közötti ke­reskedelmi forgalom alakulá­sáról. A kisebbségi nyelvek meg­határozása körüli problémák­ról átfogó elemzést közöl az Európai Dialógus. Senki sem tudja bizonyosan, hány ki­sebbségi nyelvet használnak a tíz közép-európai és baltikumi társult országban. De bizo­nyos, hogy mikor ezek az or­szágok csatlakoznak az EU­hoz, a következmények sok­kolhatják az EU-tisztviselőket - is. A kiadvány megvizsgál­ja, az EU miként kezeli a je­lenlegi határai között élő nyelvcsoportokat, s mi min­dent tehet a leendő tagok segí­tése érdekében. A magazin most kezdődő cikksorozata bemutatja az EU intézményeinek működését. Az Európa-kapu a Délmagyarország Kft. melléklete, a Külügyminisztérium támogatásával, a Kommunikációs stratégia keretében |ött létre. A mellékletet szerkeszti: Újszászl Ilona Olvasóink szerint... Gyepű vagy Kánaán?

Next

/
Thumbnails
Contents