Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-24 / 69. szám

HÉTFŐ, 1997. MÁRC. 24. SZEGED 5 Dzsessz és ragtime a Bartókban lpar(el)úzési adó Szegeden Szegeden húsz cég fi­zeti be a helyi iparűzési adóból befolyó összeg 80 százalékát. A mara­dék 20 százalékot kö­rülbelül 1500 kisebb tár­saság „dobja össze". Azok a vállalkozások, amelyek nem könyvel­nek el 3 milliónál maga­sabb árbevételt, mente­sülnek a helyi iparűzési adó fizetése alól. A „na­gyok" igazságtalannak tartják a jelenleg érvé­nyes városi rendeletet. A Medikémia Rt. 20 mil­lió forint helyi iparűzési adót kénytelen befizetni a város kasszájába. Pálmai Antal ve­zérigazgató szerint a jelenleg érvényes szegedi helyi ren­delet nem felel meg a közte­herviselés elveinek. - A jogszabály, amelyik a helyi iparűzési adóról ren­delkezik, ráadásul azt a net­tó árbevételt veszi alapul, amelyik tartalmazza az anyagköltséget is. Ez egy vegyipari cégnél nagyon magas. A szegedi közgyűlés tavalyi rendeletében a tör­vényben megfogalmazott maximumra, 12 ezrelékre emelte föl a mértéket, ami a mi esetünkben azt jelenti, hogy mig 1995-ben 5, 1996­ban 11, idén már 20 millió forintot fizetünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az évet mínusz húszmillióval indít­juk. A város pedig cserében nem ad semmit. Még két da­rab ingyenes parkolójegyet sem. A Medikémia Rt. igazga­tósága legutóbb úgy döntött, hogy a hozzá segítségért, szponzorálásért fordulóknak udvarias levelet ír, amelyben azt tanácsolja: igényeljenek támogatást az önkormány­zattól. A Medikémia Rt. ráadá­sul - eddig - szponzorálta a városi rendezvényeket is. Akárcsak a legnagyobb adó­zó, a Pick Rt. Vámosi Lukács, a Pick Rt. gazdasági igazgatója: - A tehenet lehet fejni, de levágni nem szabad. A város most ezt akaija velünk tenni. Az 1997-es helyi iparűzési adónk összege már eléri a 250 millió forintot. Ezért ba­rátságtalan lépésre szántuk el magunkat: Bihari Vilmos vezérigazgató írt a polgár­mesternek egy levelet, amelyben kifejtette a véle­ményét, valamint a Csong­rád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarát is felszólította, kezdeményezzen tárgyaláso­kat. • Mit helyezett kilátásba a Pick, ha eredménytele­nek lennének a tárgyalá­sok? - Több telephelyes válla­lat révén megtehetnénk azt, hogy tevékenységünket más településeken bővítjük. Ott, ahol a vállalkozásokat keve­sebb teher sújtja. Levelünk­ben felhívtuk arra is a figyel­met, hogy a törvényi maxi­mumban meghatározott he­lyi adó elriasztja a befektető­ket. • Hogy emelkedett az iparűzési adó mértéke a Pick esetében? - Négy év alatt, 1993 óta a nyolcszorosára, közel ne­gyedmilliárd forintra ugrott föl a helyi adó összege. 1996-ban már 163 milliót fi­zettünk. Ez rontja verseny­helyzetünket, veszélyezteti az adó alapjául szolgáló ár­bevételt, akadályozza a fej­lesztéseket. A Pick városban betöltött szerepét nem kell hangsú­lyozni: iskolákat (Fodor Jó­zsef, Kőrössy szakközépis­kolák), színházat, sportot, különböző rendezvényeket támogat. Meg is jutalmazták érte egy Pro Űrbe díjjal. Hogy még néhány „aprósá­got" említsünk: a város - a Picknek köszönhetően - ér­tékes részvényekkel rendel­kezik 630 millió forint érték­ben, az ÁPV Rt.-tői a cég belterületi földjei után 1,3 milliárdot kapott, a 2500 dolgozó révén pedig 510 millió forint személyi jöve­delemadó marad Szegeden. Az iparszövetség (Ki­szöv) is hallatja a hangját helyi adó ügyben. - Hátrányos, hogy a cé­gek nem a hozzáadott érték, hanem a nettó árbevételük után adóznak - mondja dr. Kevevári József elnök -, míg a kereskedők csak az árrésük alapján fizetnek. Az 1990­ben hozott törvényben való­ban szerepel a 12 ezrelékes plafon, de a városnak módjá­ban állna ennél kevesebbet kérni. A Csongrád Megyei Ke­reskedelmi és Iparkamara lé­pett: levelet írt Szalay István polgármesternek. • Hol tart ma az ipar­űzési adó ügye? - A kamara már a rende­let tervezetéhez is hozzászólt - válaszolja dr. Szeri István elnök -, ám nem vették fi­gyelembe. Levelünk sorsa pedig az lett, hogy a polgár­mester felolvasta a képvise­lő-testületnek... A január 23-i közgyűlé­sen még önálló képviselői indítvány is elhangzott, hogy azok a cégek, amelyek a kul­túrát, a sportot támogatják, az ilyen célra elköltött összegeket levonhassák a helyi iparűzési adóból, an­nak 25 százaléka erejéig. A „pántlikázási" javaslatot a testület nem szavazta meg. Arra viszont ugyanezen a közgyűlésen határozat szüle­tett, hogy készüljön a hely­zet elemzésére átfogó vizs­gálat. így talán a kiszabott június 30-i határidőig eldől, hogyan lehetne csökkenteni a terheket. (Hogy hol tart az elemző munka, arra hamarosan visszatérünk.) Fekete Klára Szép beszéd verseny * Munkatársunktól A Csongor Téri Altalános Iskola és Gimnázium idén is megrendezte az 5-6. osztá­lyosoknak szóló, Kazinczy Ferencről elnevezett városi szép beszéd versenyt. Az eseményen a következő eredmények születtek: 1. Tóth Anett, Arany János Al­talános Iskola (tanára: Kónya Lászlóné), 2. Doszpoly Zsolt, Fő Fasori Altalános Iskola (tanára: Juhász J. Pálné), 3. Molnár G. Fruzsina, Rókusi I. Számú Altalános Iskola (tanára: Havasiné Hel Edit), 4. (megosztva) Fülöp Timea, Csongor Téri Általános Isko­la és Gimnázium (tanára: Hammer Márta) és Kenesey Judit, JATE Ságvári Gyakor­ló Általános Iskola (tanára: Lénárd Judit), 5. Vass Éva, Fő Fasori Általános Iskola (tanára: Juhász J. Pálné). • Független filmesek szemléje Itt az idö! Le ne tedd a kamerát, ha már egysxer a ke­zedbe vetted! Röviden így foglalhatnám össze a XXVI. Dél-alföldi Füg­getlen Film és Video­szemle üzenetét. Az el­múlt hét végén két nap, két éjjel peregtek a füg­getlen alkotók filmjei a Grand Caféban. A találkozóra több mint harminc független filmes je­lentkezett Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyéből. A versenyfilmek mellett konzultációk és információs vetítések színesítették a programot. Ez utóbbin vetítették le a Czabán-Pálos-Bakács triász Mindenki maga alatt vágja a filmjét, valamint Kotnyek István Napfogyatkozás, Kö­zépszürke, Hokusai, Hiros­hige és Utamaro rátalálnak J.-re című alkotását. A megnyitón Bakács Ti­bor Settenkedő kritikus, a zsűri elnöke elmondta: már csak ilyen és ehhez hasonló fesztiválokon lát jó filme­ket. Tudja, hogy az alkotá­sok nem tökéletesek, nem kiérleltek, de ha az ember nézi őket, nem gondol a szeretőjére vagy a kutyájá­ra. Bakács szólt a moziz­musról, mint meghatározó közösségi élményről, majd - ha kisebb késéssel is - pe­regni kezdtek a filmkoc­kák... A fesztivál díjnyertes filmjéül a szegedi Horváth Zoltán-Révész A. Zsolt-Pet­rikó István-Balog József Csak két nap a világ című 32 perces alkotását válasz­totta a háromtagú zsűri. Ré­vészék dokumentumfilmje egy dorozsmai ócskavas­gyűjtőről szól. A második helyen ketten osztoztak: a szentesi Szemes Beáta 4 perces Palinta című műve ­amely a megszokásról és a hétköznapi szürkeség szer­tartásairól vall illetve a szegedi Henn László Falusi nyár című etűdje. Különdí­jat kapott a sarkadi Szabó B. Gábor-Simándi Béla-Thúry Gábor hármas A minden, és ami még hátra van című 47 perces, Búza Barna szob­rászról készült portréfilmje, valamint Thúry Gábor Kas­télyok és udvarházak: Nagykopáncs című alkotá­sa. A díjazottak április elején méretnek meg az országos fesztiválon. Bakács az ered­ményhirdetéskor elmondta: eljött a független filmezés korszaka, hiszen az ezred­vég művészete ipari jelleget öltött, s most újra a kisebb műhelyeké a jövő. Sz. C. Sz. Húsvéti mozaik * DM-információ Holnap húsvétoló több­oldalas összeállítással jele­nik meg lapunk Mozaik melléklete. Az ünnepre készülődök olvashatnak benne a jeles tavaszünnep hagyományai­ról, a húsvéti szokásokról és illemről. Kínálunk kuriózu­mokat és praktikus tanácso­kat - például egy kis „köl­nitörténelmet", tojásfőzési és festési trükköket, finom ételek receptjeit. S persze számos kedvező kínálatát, akcióját üzleti partnereink­nek. • Születésnapi beszélgetés Sándor János rendezővel Akinek a színpad a világ Régi nyár. A zenés vígjáték bemutatója pénteken volt a Kama­raszínházban. A darabot Sándor János rendezte. Péntek: március 21. Sán­dor János ezen a napon volt 60 éves. Még a Régi nyár próbaszünetében beszélgettünk. • Mindjárt bemutató és a díszletek-jelmezek - fi­noman szólva - nincse­nek teljesen megnyugtató készültségi stádiumban... A több évtizedes színházi tapasztalat teszi, hogy mégis ilyen nyugodt lég­körben próbálnak? - A bemutatóra minden elkészül. Idegesen nem lehet dolgozni, ráadásul attól nem állt még össze egy díszlet sem, hogy a rendező dühön­gött. Infarktushoz jó az ide­gesség. Nekem viszont még dolgom van. • Megírja a szegedi szín­ház történetét? - Azt is. De az igazi vilá­gom a színpad. • Miért kezdett a régi színházi emberek emlé­kének kutatásával foglal­kozni? - Hogy csináljak valami értelmeset. Hasznosat. És ne fröcsögjek. • Valahányszor oka len­ne a „fröcsögésre" ­munkába fojtja? - Igyekszem. • A 80-as években a sze­gedi színháznak olyan musical-repertoárja volt, mint ma a pesti Madách Színháznak, vagy a Víg­nek; a közönség hálás volt érte Sándor János­nak. - A városi tanács pedig fölbontotta a szerződésemet. De ez régen volt. • Hogyan kezdődött a vonzalma a zenés dara­bok iránt? - Nádasdy Kálmán nö­vendéke voltam a főiskolán, aki természetesen a zenés darabok rendezését is taní­totta. A Vaszy-időkben ope­rákat is rendezhettem, a Gi­anni Sciccit, A bűvös szek­rényt, az Angelica nővért... • Aztán pedig az első magyar musicalt. - Ilyen értelemben lehet korszakos előadásnak nevez­ni a Százszor is szeretlek cí­mű előadást, amelynek a ze­néjét Stark Tibor szerezte, Cserhalmi Imre írta a szö­vegkönyvet, Imre Zoltán volt a koreográfus, Torday Teri, Kovács Zsuzsa, Király Levente, Jászai László sze­repelt benne. Aztán Kapos­várott ugyancsak Stark Ti­borral és Görgey Gáborral megcsináltuk az első magyar folk-beat előadást: egy Vö­rösmarty-átdolgozás volt, Tímár Éva, Csíkos Gábor, Koltay Róbert játszott ben­ne... • Többször elmondta szegedi főrendező korá­ban, hogy bizonyos elő­adásokat csakis ebben a színházban lehet megcsi­nálni. Miket? - Ma is ugyanazt vallom: nincs még egy hazai színház, ahol együtt lenne próza, ope­ra, tánc; azaz megvan a lehe­tőség a tagozatok összemű­ködésével színvonalas ze­nés-táncos előadások létre­hozására. Oberfrank Géza it­teni főzeneigazgatósága ide­jén partner volt ebben: a West Side Story főszerepeit operaénekesek - Vajda Juli, Vajk Gyuri - játszották, köz­reműködtek a Hair, a Jézus Krisztus szupersztár előadá­sában. És persze a táncosok is. Azt se felejtse el, hogy olyan színészekkel dolgoz­hattam, akik a zenés színpa­don is kiválóak, mint Juhász Róza, Kőszegi Ákos, Börön­di Tamás, Janisch Éva, Ja­kab Tamás... • Barta Máriát sem fe­lejtem el, aki egy stúdió­színházi előadásban re­mekelt, a Witkiewitz-drá­ma, Az anya címszerepé­ben; melyek ezen kívül a rendező számára kedves előadásemlékek? - Talán a legkedvesebb Kean, a színész - Király Le­ventével. Szerettem Dürren­matt Nagy Romoluszát, Gör­gey Fejek Ferdinándnak cí­mű drámáját, Schwajda Himnuszát; Baka István be­mutatóját, a Korinthoszi menyasszonyt. És szeretem amit éppen rendezek. Most a Régi nyárt. Sulyok Erzsébet Színpadon a Storyville Jazz Band. (Fotó: Nagy László) * Munkatársunktól Két este szólt a dzsessz és az erősen szinkopált ritmuso­kon felépülő néger tánczenei stílus, a ragtime a Bartók Bé­la Művelődési Központban. A Dreher Bohém Rag­time és Jazz Fesztivál kereté­ben szombaton a nemrégiben alakult szegedi csapat, a Storyville Jazz Band, a hol­land Never Mind Jazz Band, valamint a harminchárom éves Molnár Dixieland Band lépett a vájtfülű közönség elé. Vasárnap este a vi­lág egyik legnépszerűbb dzsessz-zenekara, a francia Paris Washboard, a világ legkeresettebb swing stílusú tenorszaxofonosa, a nyolc­vannégy esztendős George Kelly, valamint Amerika legnépszerűbb ragtime-zon­goristája, John Gill szóra­koztatta a szépszámú publi­kumot. „Önfeláldozás és irgalmasság,, * Tudósítónktól Szombaton délután Gyu­lay Endre szeged-csanádi megyés püspök megnyitotta azt a kiállítást, amelyen a Magyar Máltai Szeretetszol­gálat szegedi csoportja Ön­feláldozás és irgalmasság címmel meghirdetett gyer­mekrajzpályázatára érkezett legsikerültebb munkák lát­hatók. A Százszorszép Gyer­mekházban a beérkezett hat­száznál több rajz közül mint­egy kettőszáz került paravá­nokra, bizonyítván a gyer­meki lélek és alkotókészség fogékonyságát a másokon való segítésre, a szeretet ki­fejezésére. Az országosan egyedülálló kezdeményezé­sű, hagyományteremtő szán­dékú tárlatot három hétig láthatják Szegeden, majd máltai vándorkiállításként még sok helyen. Mintegy kétszáz rajz a paravánokon. (Fotó: Nagy László)

Next

/
Thumbnails
Contents