Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-24 / 69. szám

HÉTFŐ, 1997. MÁRC. 24. SZEGED 5 Dzsessz és ragtime a Bartókban lpar(el)úzési adó Szegeden Szegeden húsz cég fizeti be a helyi iparűzési adóból befolyó összeg 80 százalékát. A maradék 20 százalékot körülbelül 1500 kisebb társaság „dobja össze". Azok a vállalkozások, amelyek nem könyvelnek el 3 milliónál magasabb árbevételt, mentesülnek a helyi iparűzési adó fizetése alól. A „nagyok" igazságtalannak tartják a jelenleg érvényes városi rendeletet. A Medikémia Rt. 20 millió forint helyi iparűzési adót kénytelen befizetni a város kasszájába. Pálmai Antal vezérigazgató szerint a jelenleg érvényes szegedi helyi rendelet nem felel meg a közteherviselés elveinek. - A jogszabály, amelyik a helyi iparűzési adóról rendelkezik, ráadásul azt a nettó árbevételt veszi alapul, amelyik tartalmazza az anyagköltséget is. Ez egy vegyipari cégnél nagyon magas. A szegedi közgyűlés tavalyi rendeletében a törvényben megfogalmazott maximumra, 12 ezrelékre emelte föl a mértéket, ami a mi esetünkben azt jelenti, hogy mig 1995-ben 5, 1996ban 11, idén már 20 millió forintot fizetünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az évet mínusz húszmillióval indítjuk. A város pedig cserében nem ad semmit. Még két darab ingyenes parkolójegyet sem. A Medikémia Rt. igazgatósága legutóbb úgy döntött, hogy a hozzá segítségért, szponzorálásért fordulóknak udvarias levelet ír, amelyben azt tanácsolja: igényeljenek támogatást az önkormányzattól. A Medikémia Rt. ráadásul - eddig - szponzorálta a városi rendezvényeket is. Akárcsak a legnagyobb adózó, a Pick Rt. Vámosi Lukács, a Pick Rt. gazdasági igazgatója: - A tehenet lehet fejni, de levágni nem szabad. A város most ezt akaija velünk tenni. Az 1997-es helyi iparűzési adónk összege már eléri a 250 millió forintot. Ezért barátságtalan lépésre szántuk el magunkat: Bihari Vilmos vezérigazgató írt a polgármesternek egy levelet, amelyben kifejtette a véleményét, valamint a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarát is felszólította, kezdeményezzen tárgyalásokat. • Mit helyezett kilátásba a Pick, ha eredménytelenek lennének a tárgyalások? - Több telephelyes vállalat révén megtehetnénk azt, hogy tevékenységünket más településeken bővítjük. Ott, ahol a vállalkozásokat kevesebb teher sújtja. Levelünkben felhívtuk arra is a figyelmet, hogy a törvényi maximumban meghatározott helyi adó elriasztja a befektetőket. • Hogy emelkedett az iparűzési adó mértéke a Pick esetében? - Négy év alatt, 1993 óta a nyolcszorosára, közel negyedmilliárd forintra ugrott föl a helyi adó összege. 1996-ban már 163 milliót fizettünk. Ez rontja versenyhelyzetünket, veszélyezteti az adó alapjául szolgáló árbevételt, akadályozza a fejlesztéseket. A Pick városban betöltött szerepét nem kell hangsúlyozni: iskolákat (Fodor József, Kőrössy szakközépiskolák), színházat, sportot, különböző rendezvényeket támogat. Meg is jutalmazták érte egy Pro Űrbe díjjal. Hogy még néhány „apróságot" említsünk: a város - a Picknek köszönhetően - értékes részvényekkel rendelkezik 630 millió forint értékben, az ÁPV Rt.-tői a cég belterületi földjei után 1,3 milliárdot kapott, a 2500 dolgozó révén pedig 510 millió forint személyi jövedelemadó marad Szegeden. Az iparszövetség (Kiszöv) is hallatja a hangját helyi adó ügyben. - Hátrányos, hogy a cégek nem a hozzáadott érték, hanem a nettó árbevételük után adóznak - mondja dr. Kevevári József elnök -, míg a kereskedők csak az árrésük alapján fizetnek. Az 1990ben hozott törvényben valóban szerepel a 12 ezrelékes plafon, de a városnak módjában állna ennél kevesebbet kérni. A Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara lépett: levelet írt Szalay István polgármesternek. • Hol tart ma az iparűzési adó ügye? - A kamara már a rendelet tervezetéhez is hozzászólt - válaszolja dr. Szeri István elnök -, ám nem vették figyelembe. Levelünk sorsa pedig az lett, hogy a polgármester felolvasta a képviselő-testületnek... A január 23-i közgyűlésen még önálló képviselői indítvány is elhangzott, hogy azok a cégek, amelyek a kultúrát, a sportot támogatják, az ilyen célra elköltött összegeket levonhassák a helyi iparűzési adóból, annak 25 százaléka erejéig. A „pántlikázási" javaslatot a testület nem szavazta meg. Arra viszont ugyanezen a közgyűlésen határozat született, hogy készüljön a helyzet elemzésére átfogó vizsgálat. így talán a kiszabott június 30-i határidőig eldől, hogyan lehetne csökkenteni a terheket. (Hogy hol tart az elemző munka, arra hamarosan visszatérünk.) Fekete Klára Szép beszéd verseny * Munkatársunktól A Csongor Téri Altalános Iskola és Gimnázium idén is megrendezte az 5-6. osztályosoknak szóló, Kazinczy Ferencről elnevezett városi szép beszéd versenyt. Az eseményen a következő eredmények születtek: 1. Tóth Anett, Arany János Altalános Iskola (tanára: Kónya Lászlóné), 2. Doszpoly Zsolt, Fő Fasori Altalános Iskola (tanára: Juhász J. Pálné), 3. Molnár G. Fruzsina, Rókusi I. Számú Altalános Iskola (tanára: Havasiné Hel Edit), 4. (megosztva) Fülöp Timea, Csongor Téri Általános Iskola és Gimnázium (tanára: Hammer Márta) és Kenesey Judit, JATE Ságvári Gyakorló Általános Iskola (tanára: Lénárd Judit), 5. Vass Éva, Fő Fasori Általános Iskola (tanára: Juhász J. Pálné). • Független filmesek szemléje Itt az idö! Le ne tedd a kamerát, ha már egysxer a kezedbe vetted! Röviden így foglalhatnám össze a XXVI. Dél-alföldi Független Film és Videoszemle üzenetét. Az elmúlt hét végén két nap, két éjjel peregtek a független alkotók filmjei a Grand Caféban. A találkozóra több mint harminc független filmes jelentkezett Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyéből. A versenyfilmek mellett konzultációk és információs vetítések színesítették a programot. Ez utóbbin vetítették le a Czabán-Pálos-Bakács triász Mindenki maga alatt vágja a filmjét, valamint Kotnyek István Napfogyatkozás, Középszürke, Hokusai, Hiroshige és Utamaro rátalálnak J.-re című alkotását. A megnyitón Bakács Tibor Settenkedő kritikus, a zsűri elnöke elmondta: már csak ilyen és ehhez hasonló fesztiválokon lát jó filmeket. Tudja, hogy az alkotások nem tökéletesek, nem kiérleltek, de ha az ember nézi őket, nem gondol a szeretőjére vagy a kutyájára. Bakács szólt a mozizmusról, mint meghatározó közösségi élményről, majd - ha kisebb késéssel is - peregni kezdtek a filmkockák... A fesztivál díjnyertes filmjéül a szegedi Horváth Zoltán-Révész A. Zsolt-Petrikó István-Balog József Csak két nap a világ című 32 perces alkotását választotta a háromtagú zsűri. Révészék dokumentumfilmje egy dorozsmai ócskavasgyűjtőről szól. A második helyen ketten osztoztak: a szentesi Szemes Beáta 4 perces Palinta című műve amely a megszokásról és a hétköznapi szürkeség szertartásairól vall illetve a szegedi Henn László Falusi nyár című etűdje. Különdíjat kapott a sarkadi Szabó B. Gábor-Simándi Béla-Thúry Gábor hármas A minden, és ami még hátra van című 47 perces, Búza Barna szobrászról készült portréfilmje, valamint Thúry Gábor Kastélyok és udvarházak: Nagykopáncs című alkotása. A díjazottak április elején méretnek meg az országos fesztiválon. Bakács az eredményhirdetéskor elmondta: eljött a független filmezés korszaka, hiszen az ezredvég művészete ipari jelleget öltött, s most újra a kisebb műhelyeké a jövő. Sz. C. Sz. Húsvéti mozaik * DM-információ Holnap húsvétoló többoldalas összeállítással jelenik meg lapunk Mozaik melléklete. Az ünnepre készülődök olvashatnak benne a jeles tavaszünnep hagyományairól, a húsvéti szokásokról és illemről. Kínálunk kuriózumokat és praktikus tanácsokat - például egy kis „kölnitörténelmet", tojásfőzési és festési trükköket, finom ételek receptjeit. S persze számos kedvező kínálatát, akcióját üzleti partnereinknek. • Születésnapi beszélgetés Sándor János rendezővel Akinek a színpad a világ Régi nyár. A zenés vígjáték bemutatója pénteken volt a Kamaraszínházban. A darabot Sándor János rendezte. Péntek: március 21. Sándor János ezen a napon volt 60 éves. Még a Régi nyár próbaszünetében beszélgettünk. • Mindjárt bemutató és a díszletek-jelmezek - finoman szólva - nincsenek teljesen megnyugtató készültségi stádiumban... A több évtizedes színházi tapasztalat teszi, hogy mégis ilyen nyugodt légkörben próbálnak? - A bemutatóra minden elkészül. Idegesen nem lehet dolgozni, ráadásul attól nem állt még össze egy díszlet sem, hogy a rendező dühöngött. Infarktushoz jó az idegesség. Nekem viszont még dolgom van. • Megírja a szegedi színház történetét? - Azt is. De az igazi világom a színpad. • Miért kezdett a régi színházi emberek emlékének kutatásával foglalkozni? - Hogy csináljak valami értelmeset. Hasznosat. És ne fröcsögjek. • Valahányszor oka lenne a „fröcsögésre" munkába fojtja? - Igyekszem. • A 80-as években a szegedi színháznak olyan musical-repertoárja volt, mint ma a pesti Madách Színháznak, vagy a Vígnek; a közönség hálás volt érte Sándor Jánosnak. - A városi tanács pedig fölbontotta a szerződésemet. De ez régen volt. • Hogyan kezdődött a vonzalma a zenés darabok iránt? - Nádasdy Kálmán növendéke voltam a főiskolán, aki természetesen a zenés darabok rendezését is tanította. A Vaszy-időkben operákat is rendezhettem, a Gianni Sciccit, A bűvös szekrényt, az Angelica nővért... • Aztán pedig az első magyar musicalt. - Ilyen értelemben lehet korszakos előadásnak nevezni a Százszor is szeretlek című előadást, amelynek a zenéjét Stark Tibor szerezte, Cserhalmi Imre írta a szövegkönyvet, Imre Zoltán volt a koreográfus, Torday Teri, Kovács Zsuzsa, Király Levente, Jászai László szerepelt benne. Aztán Kaposvárott ugyancsak Stark Tiborral és Görgey Gáborral megcsináltuk az első magyar folk-beat előadást: egy Vörösmarty-átdolgozás volt, Tímár Éva, Csíkos Gábor, Koltay Róbert játszott benne... • Többször elmondta szegedi főrendező korában, hogy bizonyos előadásokat csakis ebben a színházban lehet megcsinálni. Miket? - Ma is ugyanazt vallom: nincs még egy hazai színház, ahol együtt lenne próza, opera, tánc; azaz megvan a lehetőség a tagozatok összeműködésével színvonalas zenés-táncos előadások létrehozására. Oberfrank Géza itteni főzeneigazgatósága idején partner volt ebben: a West Side Story főszerepeit operaénekesek - Vajda Juli, Vajk Gyuri - játszották, közreműködtek a Hair, a Jézus Krisztus szupersztár előadásában. És persze a táncosok is. Azt se felejtse el, hogy olyan színészekkel dolgozhattam, akik a zenés színpadon is kiválóak, mint Juhász Róza, Kőszegi Ákos, Böröndi Tamás, Janisch Éva, Jakab Tamás... • Barta Máriát sem felejtem el, aki egy stúdiószínházi előadásban remekelt, a Witkiewitz-dráma, Az anya címszerepében; melyek ezen kívül a rendező számára kedves előadásemlékek? - Talán a legkedvesebb Kean, a színész - Király Leventével. Szerettem Dürrenmatt Nagy Romoluszát, Görgey Fejek Ferdinándnak című drámáját, Schwajda Himnuszát; Baka István bemutatóját, a Korinthoszi menyasszonyt. És szeretem amit éppen rendezek. Most a Régi nyárt. Sulyok Erzsébet Színpadon a Storyville Jazz Band. (Fotó: Nagy László) * Munkatársunktól Két este szólt a dzsessz és az erősen szinkopált ritmusokon felépülő néger tánczenei stílus, a ragtime a Bartók Béla Művelődési Központban. A Dreher Bohém Ragtime és Jazz Fesztivál keretében szombaton a nemrégiben alakult szegedi csapat, a Storyville Jazz Band, a holland Never Mind Jazz Band, valamint a harminchárom éves Molnár Dixieland Band lépett a vájtfülű közönség elé. Vasárnap este a világ egyik legnépszerűbb dzsessz-zenekara, a francia Paris Washboard, a világ legkeresettebb swing stílusú tenorszaxofonosa, a nyolcvannégy esztendős George Kelly, valamint Amerika legnépszerűbb ragtime-zongoristája, John Gill szórakoztatta a szépszámú publikumot. „Önfeláldozás és irgalmasság,, * Tudósítónktól Szombaton délután Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök megnyitotta azt a kiállítást, amelyen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szegedi csoportja Önfeláldozás és irgalmasság címmel meghirdetett gyermekrajzpályázatára érkezett legsikerültebb munkák láthatók. A Százszorszép Gyermekházban a beérkezett hatszáznál több rajz közül mintegy kettőszáz került paravánokra, bizonyítván a gyermeki lélek és alkotókészség fogékonyságát a másokon való segítésre, a szeretet kifejezésére. Az országosan egyedülálló kezdeményezésű, hagyományteremtő szándékú tárlatot három hétig láthatják Szegeden, majd máltai vándorkiállításként még sok helyen. Mintegy kétszáz rajz a paravánokon. (Fotó: Nagy László)