Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-19 / 65. szám

SZERDA, 1997. MÁRC. 19. • Bereczk Imre: „ Verebes nem dolgozottí" A „Mágus" félmilliós hálapénze s wt s V K Verebes: Agyő, Szegedi (Fotó: Gyenes Kálmán) SZEAC-osok (voltak) A SZEAC-ot 1995. október elseje óta irányítja Bereczk Imre elnök-tulajdonosként. Azóta igencsak sűrűn cserélődtek, váltották egymást a „beosztottak". S most . lássuk, ki meddig töltötte be tisztét: Tamás Sándor szakosztályvezető: 1995. október 1.-1996. december 31. Borbély László vezetőedző, majd edző: 1995. október 1.-1996. augusztus 15. Kutasi László szakosztály igazgató: 1996. január 1 .-1996. december 31. Verebes József szakosztály igazgató: 1997. január 14.-1997. március 17. Híres József vezetőedző, majd edző: 1995, október l-jétől. Csernus András technikai vezető: 1995. október l-jétől. Szép szavak • 00 Bereczk Imre: - Azért szerződtettem Verebes Józsefet, mert ő a legjobb edző, s nekem most van szükségem rá! Két éven belül az első osztályban akarunk játszani, ezért választottam edzőnek a „Mágust"! Verebes József: - Nem kell itt dolgoznom, én akartam a SZEAC-hoz jönni, mert rokonszenves a közönség, nagy terveket szövöget az elnökség, és NB III-as szinten tökéletesek a feltételek. Vannak ügyes gyerekek, látok bennük fantáziát, két srác kimondottan klassz futballista. (Délmagyarország, 1997. január 15.) 14 SPORT Barcikai szilánkok labdarúgás Igen értékes győzelmet aratott Kazincbarcikán a Szeged-Dorozsma NB ll-es focicsapata. A siker annál értékesebb, mert a hazaiak foggalkörömmel harcoltak, hiszen utolsó kártyájukat játszották ki, s ezzel a vereséggel minden valószínűség szerint elköszönnek a második osztálytól. A mérkőzés előtt, közben és után történteket igyekszünk felvillantani. Taktika. Tanulva a kecskeméti vereségből. Vágó Attila edző óva intette tanítványait a taktikai értekezleten attól, hogy előkészületlenül „nekirohanjanak" ellenfelüknek. A fiúk be is tartották az utasítást. Most nem voltak előreívelgetések, a játékszert jobbára a kirobbanó formában játszó Kenesei, Stefanov, vagy Miklós rávezette a hátráló hazai védőkre, akiket aztán könnyedén kicseleztek, s máris ott voltak a kapu előtt. Amit Kenesei csinált a barcikai védőkkel, az rémálom marad számukra. Háromszor, a 16-oson belül, csak szabálytalanság árán tudták feltartóztatni a dorozsmai 10-est. Sajnos Birincsik játékvezető mindháromszor „elsiklott" a dolog felett... Babona. Nagylaki Kálmán szakosztályvezető és Vágó Attila edző'minden öltözéket „kipróbált" már idegenbeli mérkőzésen. Eddig csak melegítőbe nem öltöztek. Most viszont megfogadták: a jövőben csak ilyen „szerelésben" szemlélik majd az idegenbeli meccseiket, akkor egészen biztosan nem marad el a siker. Elnöki látogatás. A találkozó előtt Pálfi László elnök az öltözőben járt. Amikor kijött, s megkérdeztük, hogy mit mondott, csupán azt válaszolta: emeltük a tétet. Verseny. A mérkőzésről hazafelé jövet a többi között arról is szó esett, hogy van-e az NB II-ben gyorsabb labdarúgó, mint Magyar Józsi? Sokan állították, hogy a kitűnő emberfogó a sprinterekkel is felvenné a versenyt. Valaki javasolta: hívja ki „próbára" a csapat kondicionáló edzéseit vezető országos csúcstartót, Alexa Szabolcsot. A rekorder kötélnek is állt, de azt javasolta, hogy 10 méter előnyt ad Magyarnak. S mivel fogadás nélkül nem ér semmit a verseny, a vesztes egy láda sört fizet a csapatnak. Hasonlóság. Árvay István, aki sofőrként eddig már többször „fuvarozta" biztonsággal a csapatot, megszólalásig hasonlít Csank János szövetségi kapitányhoz. A játékosok már csak Jani 'bának szólítják, s azt tartják, hogy amelyik csapatnál Csank János csak gépkocsivezető tud lenni, az a gárda nagyon jó kell... Sárgák. Birincsik József játékvezető újból „besárgította" a dorozsmai csapatot, s nehézzé tette az edző hétvégi dolgát. Diósgyőrben az ősszel heten kaptak sárgát, most négyen. Sajnos Kenesei, Stefanov, Tóth-Kovács ezért nem játszhat a salgótarjániak ellen... P. Sándor József Szenzációként hatott, amikor január közepén napvilágot látott a hír: Verebes József mesteredző, aki a Győrrel kétszer, az MTK-val egyszer nyert bajnokságot, s két időszakban is volt szövetségi kapitány, elfogadta a SZEAC ajánlatát. A mesteredző több hónapos, önkéntes száműzetés után egy harmadosztályú csapat szakmai igazgatója lett. Elvállalta a munkát, dolgozni akart, hogy - mint mondta - a SZEAC-ot közönségcsalogató, eredményes focit bemutató csapattá formálja. Mindebből semmi sem valósulhatott meg, mert ahogyan tegnapi lapszámunkban jeleztük, a „Mágus" idő előtt leköszönt... Elsőként Bereczk Imrét, a klub elnök-tulajdonosát kerestem föl, aki nem kis meglepetéssel vette kézbe tegnapi lapszámunkat, s azt tudakolta, honnan szereztük meg a hétfőn még „hétpecsétes" titokként kezelt információt. Miután tisztáztuk, hogy nem ez az elsődleges, megeredt nyelve. - Megdöbbenten olvastam reggel a Délmagyarban megjelenteket, azért is, mert velem ilyesmit nem közölt Verebes József - árulta el az elnök, hogy nem a várt fordulat alaposan megkeverte a „paklit". • Valójában mi vezetett a kezdetben tartósnak ígérkező .frigy" felbontásához? - A vasárnapi, gyulai meccs után az elnökség tagjai, az Ép test, ép lélek magánalapítványunk kuratóriumának elnöke, a szülők, szóval sokan vártuk, hogy Verebes József odajöjjön hozzánk. Gondolom, elvárható, hogy azoknak, akiktől a bérét, a fizetését, a megbízását kapja, beszámoljon. Nem tette, ezért aztán este felhívtam a lakásán, s rosszallásomat fejeztem ki neki. Közöltem vele, elvártuk volna, hogy legalább elmondja, ez van, ennyi van a csapatban, ezt tudtuk nyújtani. • Erre 6? - Visszakérdezett: miért kellene neki beszámolnia nekünk, azoknak, akik nem értenek a focihoz? Válaszom az volt, lehet, hogy mi nem értünk a futballhoz, de mi finanszírozzuk a csapatot, tehát - az elnökség, a szülők tudni akarjuk, miért csak ezt kapjuk a pénzünkért? • Hogyan reflektált erre a mesteredző? - Azt mondta, hogy felvetésemre nem tud mit felelni. Én viszont tudtam! Közöltem vele, szervezetlenül játszott a csapat, fizikálisan is gyenge, a Gyula egyszerűen leradírozott bennünket a pályáról! Ritka eset, hogy nem bfrálom a játékvezetőket, most a két kiállítás ellenére sem tettem, mert nem volt miért, nem a bíró tehetett vereségünkről. Mit gondol, mi volt a válasza? • ? - Ha ennyire érted a szakmát, akkor vezesd te a csapatot! 9 Ön mit lépett erre? - Azt mondtam, igenis tudom, hogy mit kell csinálni, de ezt majd megbeszéljük, s kértem, hétfőn reggel jöjjön Szegedre. Ő viszont közölte, akkor nem tud jönni, különben meg arra a napra pihenőt adott a játékosoknak. Rákérdeztem, miért ad szabadnapot, amikor abban egyeztünk meg, hogy minden nap tart edzést. • A kemény kritika sem zökkentette ki nyugalmából Verebes Józsefet? - Nem valószínű, mert közölte, azt ő határozza meg, hogy mikor tart edzéseket. Most például ügy döntött, hogy a héten először kedden délután lesz gyakorlás. Visszakérdeztem, miért nem délelőtt, mire Verebes nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy ehhez nekem semmi közöm. Jó, mondtam, akkor lesz ideje, hogy átgondolja a történteket, s kedden délelőtt találkozunk. Akkor azt ígérte, hogy jön. Mégsem érkezett meg, s arról, hogy többé nem is jön, az újságból, no meg Híres Gabitói értesültem. Pedig ötszázezer forint hálapénzt felvett előlegbe, fizetésként nettó száztíz-százhúszezer forintot, tehát egy zsák pénzt kapott havonta. Ezeken kívül nettó egymillió forint jutalmat ígértem neki, ha bejutunk az NB II-be! Megjavíttattuk az autóját, fizettük a szállodaszámláját, az étkezését. Annak, aki ilyen juttatásokat kap NB III-ban - a profizmus szabályai szerint - csak-csak illik beszámolnia az elnökségnek! • Bereczk úr! Pár hónapja azt mondta, Verebes József a legjobb edző széles e hazában. Szavai most másról árulkodnak... Csalódott a „Mágusban"? - Nem én változtam meg, Verebes nem dolgozott! A balatoni alapozásnál, a két hét alatt például másnaponként az uszodában lubickoltak, nem pedig a pályán vagy a tornateremben tették dolgukat. Nem volt kemény munka, mint ahogyan elvárható lett volna. • Szóval, csak változott a véleménye a mesteredzőről. - Hangsúlyoznám, nem a véleményem, Verebes József változott meg! Amikor dolgozott, a legjobb magyar edző volt, most azonban nem dolgozott! • Hogyan tovább? - Híres Gabival megegyeztünk, ő viszi tovább a csapatot, keresünk mellé egy pályaedzőt, és ha visszafogottabb tempóban is, de megyünk az NB II. felé! • Kanyarodjunk vissza a már említett pénzösszegekhez. Verebes József szerződtetésekor azt mondta, jóval kevesebbet kap majd Szegeden, mint amennyit Sopronban kért, s szavaiból az derült ki, nemhogy kevesebbet, de annál is többet fizetett neki. - Mi nagyon megfizettük! A Lesz-e következménye a szakításnak? - Semmi különös, továbbra is eltökélt szándékunk, hogy focit csinálunk Szegeden. • Nem erre, Verebes Józsefre gondoltam... - Megkapja az ügyvédi felszólítást, hogy az ötszázezer forint hálapénz időarányos részét - mivel nem teljesítette a szerződésben foglaltakat - fizesse vissza, s utána menjen, ahova akar. Ha van még Magyarországon olyan, focit imádó ember, mint én, s hajlandó az ablakon kidobni a pénzét, akkor szerződtesse edzőnek a „Mágust". Azért mondom ezt, mert nagyon sérelmezem, hogy nem állt a játékosok elé, s nem mondta el: nézzétek, a feltételek nem megfelelőek, Bereczk Imrével nem tudok kijönni, ezért elköszönök.-A csapatot, a vezetőket annyira sem érdemesítette, annyira nem vette emberszámba, hogy elköszönjön! Verebes Józsefet tegnap délelőtt lakásán értem el telefonon, s mivel feleségétől már értesült arról, hogy miért keresem, készségesen állt rendelkezésemre. 9 Erősítse, vagy cáfolja értesülésemet, miszerint két és fél hónapos ténykedése után „bedobta a törölközőt", s már vissza sem jön Szegedre. Igaz a hír? - Ezer százalék, hogy nem megyek vissza a SZEAC-hoz - jelentette ki a lehető leghatározottabban. • A klub elnök-tulajdonosa, Bereczk Imre azt mondta beszélgetésünkkor, hogy köszönés nélkül távozott a gyulai meccs után, ezért aztán este a lakásán hívta önt telefonon. Mit mondott? - Valóban felhívott, s minősíthetetlen hangon fejtette ki véleményét a látottakról, de a lényeg nem ezen van. 9 Hanem? - A mostani végkifejlet hetek óta „érett", ugyanis az ő és az én futballról vallott alapkoncepcióm merőben különbözik egymástól. A gyökerek innen erednek. Vitatkoztunk. még a mérkőzés előtt is... Úgy látom, én teljesen fölösleges vagyok a csapatnál. Elképzelésem szerint, mint ahogyan mindenütt a világon csinálják, pénzt kell befektetni, hogy legyen megfelelő játékos. A SZEAC-nál egyetlen profi szintű játékos sincs. Amikor én elvállaltam ezt a munkát, akkor arról volt szó, hogy jó focistákat igazolunk, akikkel esetleg behozható a hátrány. Ehhez legalább három-négy, NB Ies szintű labdarúgó kellett volna, olyanok, akik fazont adnak a csapatnak. 9 Mielőtt a felkérésre annak idején igent mondott, kapott erre ígéretet? - Hogyne! Enélkül nem is vállaltam volna! Nekem szakmai igazgatóként az lett volna a feladatom, hogy olyan alapot adjak és körülményeket teremtsek a csapat körül, amelyek hosszú távon egy igazi proficsapatot „körvonalaznak", s így belátható időn belül a legmagasabb osztályba léphetünk. Erre föl megyei első és másodosztályú focistákat igazoltunk. Ennek ellenére, amit én szakmailag ígértem, azt megvalósítottuk, a csapat megtanulta azt, amit ma modern labdarúgásnak neveznek, s a játékosok hetvenöt százalékos készségszinten tudják is a tanultakat. 9 A Bereczk úrral történt beszélgetésemkor az elnök azt mondta, hogy ön valóban a legjobb magyar edző volt - amikor dolgozott. A SZEAC-nál viszont - finoman fogalmazva - elhanyagolta munkáját. A balatoni alapozáskor, a kemény „meló" helyett másnaponként az uszodában lubickoltak, ahelyett, hogy keményen gyakoroltak volna... - Na ez az! Bocsánatot kérek, húszéves ténykedésem során egyszer sem volt precedens arra, hogy valaki is megmondja, hogy én mit csináljak! Azt bízza rám az elnök úr, hogy nekem mi a dolgom! Minden másnap mérkőzést játszottunk, kérdem én, ilyenkor hogyan lehet terhelni a játékosokat? Ilyesmit nem fogok neki megmagyarázni. Bereczk úr olyan dolgokba avatkozott bele, amelyekhez nem ért. Amikor felhívott este és ,Jciosztott", olyasmiket sorolt nekem, hogy kiknek kellett volna játszania és milyen poszton. Akkor mondtam, ha ennyire tudja, hogy mi a tennivaló, akkor neki se edzőre, se szakmai igazgatóra nincs szüksége. Az ilyesmi közvetlen beavatkozás az én szakmai munkámba. Nem beszélve arról, hogy olyan hangot ütött meg - a családom is hallotta! amelyet kénytelen voltam nagyon határozottan visszautasítani. A megállapodásunkat ő szegte meg, s különben is régóta éreztem már, hogy ilyen körülmények között én nem tudóin a nevemet adni ehhez a munkához. 9 Szerződésszegést említett, az elnök szintén ezt állítja, csak éppen fordított alapállásból. Mégpedig azért, mert ön egyszer kapott 500 ezer forintot Bereczk úr hálapénzként említette az összeget -, ezen kívül havi bére 110120 ezer forint körül mozgott, Bereczk úr fizette a szállodát és a teljes ellátását. És ezek ellenére Verebes József nem látta el feladatát... - Nem tudom, hogy az említett összegeket kinek adta. A tévében is elmondtam, nekem százezer forint a nettó fizetésem. A Royal szállóról pedig annyit, amíg ott voltam, két és fél hónapig, addig nyolcszor reggeliztem, se ebéd, se vacsora nem volt, ugyanis Bereczk úr azt mondta, ne egyek, mert nagy lesz a költség. Ez volna az a nagy költség? 9 Elnézést, de hadd kérdezzem meg még egyszer, kapott vagy nem ötszázezer forint „hálapénzt"? - Micsoda? Hálapénz? Komolyan mondom, halvány gőzöm sincs az egészről, nem tudom, miről beszél az elnök úr. 9 Ezek után hogyan értékelné szegedi kiruccanását? - Sehogyan sem! Az egy dolog, hogy Bereczk úrnak ez a véleménye. Teheti, hiszen ő a tulajdonos. Külföldön és itthon is egy profi egyesület úgy működik, hogy a tulajdonosok megbíznak egy menedzsert, az szerződteti az edzőt, közli, mekkora összeg áll a rendelkezésére, és az év végén megkérdezi, hogy milyen eredményt értek el, s mennyi legyen a kasszában. Itt nem így mennek a dolgok, akkor meg minek a szakmai igazgató? Bármily hihetetlen, én - a szakmai oldalt tekintve - mindent megcsináltam. Bereczk úr, ha jól tudom, egyetlen edzést sem látott, tehát nincs mit kritizálnia. Nem tudom, ő hogyan nézi és látja a futballt, de elnézést, nála azért nagyobb emberek értékelték már az én munkámat, azt a ténykedést, ami mögött azért van egy-két eredmény. Pillanatnyilag Magyarország legeredményesebb edzője vagyok, nehogy Bereczk úr tanítson már meg, hogy mikor és hogyan tartsak edzést, s hogy ki játsszon a csapatban. 9 Keserű szájízzel távozik Szegedről? - Nézze, más dolog a foci, és más a szurkolók óhaja, véleménye. Azt a feladatot, amit az elnök úr felvázolt, ilyen körülmények között nem lehet megoldani! Mi lesz itt, ha felkerülnek az NB II-be?! Amikor igazolni akartunk profi játékosokat, akkor derült ki, hogy ez bizony nem lehetséges. Engem leszerződtettek egy feladatra, aminek a feltételeit nem teremtették meg. A meglevő játékosok közül tíz-tizenkettő volt vevő arra, amit én akartam, a többiek a különböző iskolai elfoglaltságok miatt az edzések felén vettek részt. Volt olyan foglalkozás, melyen négyen(!) gyakoroltak... így aztán a csapat fele ötvenszázalékos edzettségi állapottal rendelkezik. 9 A történteknek, az ön számára, van-e valami tanulsága? - Nincs ebben semmi különös, ha csak az nem, hogy nem léptem már előbb, hiszen látszott, ebből semmi jó nem sül ki. Nehéz felállni, abbahagyni, mert nem kevés energiát fektettem a szakmai munkába, aztán ott van Hfres Gabi, akiért vállaltam az egészet, de dönteni kellett, mert betelt a pohár. A várossal, a szurkolókkal nincs nekem semmi bajom, különben el sem jöttem volna. Rangon alul vállaltam egy NB III-as csapatot, amivel kifejeztem tiszteletem Szeged iránt. Hadd mondjak még valamit. Olyan edző vagyok: ahol én becsukom a kaput, oda már vissza sem nézek. A játékosoktól nem tudtam elbúcsúzni, ám most megteszem. Remélem, azzal a tíz-tizenkét játékossal, akik partnerek voltak, még találkozunk, köszönöm a munkájukat... Gyürki Ernő