Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-18 / 64. szám

KEDD, 1997. MÁRC. 18. TINIVILÁG 7 Márciusi katarzis M

ég hogy'az ifjúság nemzetietlen; még hogy mit sem (egybeírva az előző két szót, s megfordítva a sorrendet: semmit) jelent a gyerekeknek a magyarságtudat?... Akik ezt állítják - sokan állítják ezt -, meg kellett volna tekinteniük bármely iskolának a nemzeti ünnep alkalmából rendezett műsorát. Engem az újszegedi Fő Fasori Általános Iskolában talált a tizenötödike előtti dátum, az ünnepség. Megrendítő volt. A gyermekarcokon mérhető le egy ünnep igazi, vagy ál-mivolta, s azok a gyermekarcok a Fő Fasori Altalános Iskolában kipirultak, elsápadtak, attól függően, hol tartott a bonyolult koreográfiájú műsor. Szívvel-lélekkel adták elő kicsik és nagyobbak, semmi félelem a belesüléstől - hogyan is sülhetnének bele, mikor azt mondják, azt táncolják, ami belőlük kikívánkozik, s arra a zenére, ami azt egyébként is kihozza! Nagy művek, nagy interpretációk láttán-hallatán végiglúdbőrzik az ember hátán a katharzis. Mint az én hátamon minap, a Fő Fasori tornatermében - március tizenötödike előtt, aztán pedig Ópusztaszeren. Igyekeztem megidézni kicsit. Sikerült? Szorozza meg az eredményt most mindenki - minél magasabb számmal! Amennyi kijön - annyira volt az ünnepség szép. Annyira nem hagyja hidegen az ifjúság magyarságtudata. • Farkas Csaba • Sulin fo Apátfalva, Magyarcsanád • Tudósítónktól Apátfalva és Magyarcsanád gyakorlatilag mára egybeépült. A két község két iskolájának együttműködése erősítésére megvan az esély ugyanakkor mindkét alma maternek jelentős hagyományai vannak, csak rá vonatkozó jellegzetességekkel. Ilyen például a Magyarcsanádon a Terinita-kör, Apátfalván a bronzöntés. A két, egymással egybeépült község oktatási intézményei társulást alkotnak. Apátfalván a Dózsa György Oktatási és Közművelődési Intézmény keretében működik az iskola - tudtuk meg Oláh Sándor igazgatótól. Jelenleg 290 tanuló jár az intézménybe, közülük 113-an felső tagozatosok. Jelentós számítógépparkja van az intézménynek, ez nemsokára az Internetre is ráköthető. Egyedi gép segíti elő a nyelvoktatást, s megintcsak külön a történelemtanítást. Az iskolaival egyesített községi könyvtár ugyancsak számítógépesített. Idegen nyelvként angolt tanulnak az apátfalvi iskolások, s nemsokára, a nyolcadik osztály végén, alapfokú nyelvvizsgázik az első, erre előkészített csoport. Jelentősek a képzőművészeti hagyományai az iskolának - még bronzöntésre is van mód -, a képzőművészeti szakkör munkái a megyében több helyütt is megtekinthetők, kiállításokon. A citera-, és néptáncszakkör ugyancsak népszerű; a diákolimpiai verseny makói csoportjában a harmadik korcsoportos kézilabdás fiúk első helyen szerepeltek. A tanulók tizenöt-húsz százaléka cigány származású, számukra hagyományőrző tábort szervez nyárra az iskola. A Magyarcsanádi Általános Humán Központ Általános Iskolájának profilja mint Papdi Istvánné igazgatónő elmondta -, a nemzetiségi nyelvoktatás, lévén, hogy a községnek román és szerb anyanyelvű lakói is vannak. Minden gyermek tanulja az említett két nyelv egyikét, második idegen nyelvként pedig az angolt. Ez az egyetlen iskola az országban, ahol nem csak a nemzetiségi tanulók részesülnek nemzetiségi nyelvoktatásban, hanem mindenki tájékoztatott az igazgatónő. A szakkörök, órarenden kívüli foglalkozások közül az egyik legnépszerűbb a Terinita-kör, amelynek keretében román és szerb táncokat tanulnak a gyerekek. A képzőművészeti szakkörbe járók agyagszobrokat készítenek. A számítógépes szakkör szintén népszerű. Hol tanulnak tovább a magyarcsanádi, apátfalvi gyerekek? Mint az iskolaigazgatók elmondták, a makói József Attila Gimnázium, a szegedi Deák éppúgy megemlíthető, mint szakközépiskolák, és szakmunkásképzők; a jelentkezők közül máris sokakat fölvettek. Egyebekben mindkét intézmény foglalkozik az együttműködés bővítése gomdolatával. Ami nem szükségtelen - most is van apátfalvi tanuló, aki a magyarcsanádi iskolába jár, s viszont. • Osztályfénykép Fö fasori fények • A Somogyi-könyvtár és lapunk közös játéka - eredményhirdetés Tavaszváró népszokások • DM/DV-információ „Tavaszváró népszokások" címmel szervezett játékot felsőtagozatos általános iskolásoknak a Somogyikönyvtár gyermekkönyvtára, és szerkesztőségünk még a farsang táján. A beérkezett helyes megfejtések alapján közöljük a nyertesek névsorát. Számtalan farsangi jellegzetességgel ismerkedtek meg a játékban résztvevők, mire kijött a megfejtés: Csokonai Vitéz Mihály neve, s egy farsanghoz kötődő színművének, a Dorottyának címe. A helyes megfejtést beküldők között értékes nyereményeket sorsoltunk ki. A szerencsés nyertesek és nyeremények tehát: ifi. Csillik László (Szeged, Gutenberg u. 28; 3000 Ft. értékű könyvutalvány), Herczeg Mihály (Versed u. 28; Állatenciklopédia CD-ROM), Juhász Erika (Vasas Szent Péter u. 29; Hunok. Mítoszok és legendák sorozat), Lele Dalma (Füge sor 19; játék-program), Szép István (Kereszttöltés u. 22/B; 3000 Ft értékű könyvutalvány), Szoboszlai Andrea (Gutenberg u. 30; számítógéphez kapcsolható egér), Tóth András (Kassák u. 12/B; Magyarok. Mítoszok és legendák sorozat). A díjakat a Délmagyarország Kft, az RT Trading Kft. és a Lord Kft biztosította; a díjátadás 21-én, pénteken délután 3-kor, suli után, a gyermekkönyvtárban lesz. Diáktoll Alma mater „ Hej iskola, iskola, de sok gyerek jár oda!" Nyolc év nagy idő egyazon alma materben; most, nyolcadikosként boldog, sikeres, de nem könnyű évekre emlékezem. Nulláról az egyre lépni legnehezebb, mondják a nagy tudósok. Egyről kettőre jutni könnyebb, ott már gurul minden, a siker a kezünkben van. Én könnyen indultam nulláról. Sok minden hozzásegített ehhez a fölismeréshez: többek között az iskola jó hangulata, a zöld környezet, a friss levegő. Hisz napom felét az iskolában töltöm, s mindez nagyon fontos ahhoz: ne börtönben érezzem magam. Jó barátokra, pajtásokra ugyancsak szert tettem. (A kettő nem ugyanaz!) Továbbá, ami nem éppen elhanyagolható, szigorú tanárokra is leltem. Tisztességgel kellett tanulni ahhoz: kiderüljön számomra - nemcsak másokban lakik tehetség, bennem is van. Azt mondják, jó, ha van tehetség, de nem elég. Sőt! Nagyapám szerint el is kell számolni vele. Akkor pedig nagy a tét! Szeretném az életben azt csinálni, amit SZERETEK. Ezért érdemes tanulni, virrasztani, izgulni, és megtalálni az utat, hogy ki tudjam választani a mestereket, akik önzetlenül adják a tudást. Mindenütt vannak ilyen emberek - csak nem mindenki ismeri föl őket. „Hej, iskola, iskola, sokáig játjak oda!" Marton Éva Adrienn 8/b (Fő Fasori Általános Iskola, Szeged) Olvasási verseny • Munkatársunktól Városi szintű, kétnapos vetélkedőt rendez Móra olvasási verseny néven a Szegedi Fő Fasori Általános iskola ma, kedden, és csütörtökön, általános iskolásoknak - számos szegedi, s egy. kisteleki iskola részvételével. Tízpercben • DM/DV-információ Érkeznek az írások a „Tízpercben" című, az általános iskolák felső tagozatosainak, kisgimnazistáknak meghirdetett irodalmi pályázatunkra. A forma, teijedelem kötetlen; a téma: hogyan töltöd az óraközi szünetet? Határidő nincs; pályázz Te is! Címünk: Délmagyarország Kft., 6740 Szeged, Stefánia 10, Tini világ. Az angol tagozatos 8/b osztály nem csak tanulócsoport, hanem: igazi közösség. - Tanítás után egyik buszt a másik után engedjük el a megállóban, csakhogy együtt maradjunk - mondták. (Fotó: Karnok Csaba) Az újszegedi Fö Fasori Általános Iskola 8/b osztályának különös ismertetőjele: rendkívül nyitott, ugyanakkor összetartó közösség. E kettő nem összeegyeztethetetlen; mint az igazgatónötöl megtudtuk, egyrészt önállóságra nevelik a gyerekeket, másrészt arra: valóban gyerekek maradjanak, ne váljanak tanulógépekké. Ezzel együtt szinte mindegyiküket fölvették középiskolába már a Fö fasor fényei ök. Mint máris elhatározták, középiskolásként is összejárnak majd. - Mi vagyunk a legjobb közösség az iskolában mondta Csillag Évi, akinek neve is fénylik. - Nálunk mindenféle személyiségű ember van - így Erdősi Rita. - De nem egyszerűen olyan csapat vagyunk, amely összekerült, hanem ténylegesen is összetartunk. Akár egy nagy család - mondta, miközben haját simogatta, s mosolygott. - Az is jellemző ránk, hogy nincsenek az osztályon belül külön csoportok, akik másokkal nem állnak szóba; s nincsenek kiközösítések beszélték a gyerekek. - Mire gondolunk vissza legszívesebben az elmúlt időszakból? Például az iskola- és osztálybulikra - hallottam. - Székelyi Róbert szervezi e rendezvényeket, ő szerzi be, kölcsönzőből, a fölszerelést, amit a belépti díjból fizetünk?; Ebben a tanévben három-négy emlékezetes bulink volt, kevesebb, mint általában, mert készülni kellett a fölvételire. - Bene Szabolccsal együtt szervezzük a bulikat, ő is ide jár, az iskolába - vette át a szót Robi -, egy hetet rá kell szánni a szervezésre. (- Igyekszünk gyakorlatiassá, mintegy vállalkozói szemléletűvé nevelni gyermekeinket, olyanná, akik a jég hátán is megélnek - fogalmazott Kiszinné Bikárdi Melinda igazgatónő. - Ez meg is látszik eredményeiken, legtöbbjük gimnáziumba megy tovább, érvényesítve tudását. Emellett célunk az is, hogy a gyerek valóban gyerek maradhasson, és jókedvű gyerek; ebbe az iskolába ne jáijon senki szorongva). - Ugyancsak jellemző ránk az ajándékozási kedv mondta Bába Róbert. - Nőnapra virágcsokorral ajándékoztuk meg a lányokat. Ibolyával. - Valentin-napon beszélte Rita -, ugyancsak megajándékoztuk egymást, s titkos levélkéket is kapott kiki. Juhász J- Pálné magyartanárunknak verseket olvastunk föl születésnapján. Meg volt hatva, gyanúsan csillogott a szeme... - Ha már itt tartunk, beszélnünk kell osztályfőnökünkről is - mondta Dorogi Orsi. - Turiné Kovács Ilona nemrég jött ide, szeptemberben, egyébként kémia-matematika szakos. Év elején látszott rajta, igyekszik beférkőzni a szívünkbe, s ez sikerült is. Nem tekintélyelvű, mégis megvan a tekintélye. S hogy mi lesz, ha el kell válnia az osztálynak egymástól?... - Máris megbeszéltük többen, hogy azonos busszal járunk, hogy mindig találkozunk. Ez egyébként nem lesz nehéz, mert szinte mindegyikünk itt lakik a környéken, az újszegedi „madárnegyedben". (- Madarakról kapták nevüket e városrész utcái, innen a név). - Különben pedig mihdegyikünk tudja a többiek telefonszámát. Persze, az elválás nem holnap lesz. - Addig is, ha csak lehet, együtt töltjük szabadidőnket - fogalmazott az osztály -, nemcsak az iskolában vagyunk egymás társaságában. A buszmegálló, itt a közelben, nagyon nevezetes: tanítás után itt szoktunk beszélgetni, s egyik buszt a másik után engedjük el, csakhogy tovább együtt maradjunk. Farkas Csaba ¥ • Irótrió A fogalmazás mesterei Több alkotó (egészen pontosan: író) tanulója van a Fö Fasori Általános Iskolának. Rita, és a két Évi egészen komoly szinten űzik ezt; egyiküknek már vaskos kötetre való anyaga tárolódik a számitógépében. Remélhető: egyszer majd beleolvashatunk. - Versekkel kezdtem mondta Csillag Évi -, egyébként fogalmazásból mindig is ötös voltam. Nagy vágyam volt már régóta, hogy elkezdjek egy regényt, s el is kezdtem. Miről szól? Nem rólam, és nem is környezetemről. Olyan emberekről, akik valamiért a társadalom perifériájára kerültek. Fele igaz, amit leírok, fele nem, de mindenképpen van valóságalapja. 0 Ahhoz, hogy valaki írni kezdjen, többet kell tudnia, mint ahogy azt általában vélni szokás. Erről neked nem kell külön beszélnem... - Nagyon sokat olvasok. Előtte is szerettem olvasni, amióta pedig írok, tudatosan Csillag Éva számítógépe tele van a készülő regénnyel figyelem, milyen cél eléréséért milyen művészi eszközt használnak az írók. Százötven oldalnyi anyag már benn van a számítógépemben. Erdősi Rita: - Én is elkezdtem egy könyvet, csak a sok tanulás miatt most nemigen haladok vele. Egy hátrányos helyzetben élő fiatalról szól, s általában az élet dolgairól. 0 Nagyon komoly dolErdósi Rita és Marton Éva Adrienn ugyancsak komoly alkotók. (Fotó: Karnok Csaba) gokról írsz. Ilyen is vagy? - Én egy vidám lány vagyok, attól függetlenül, hogy az írásaim nem mindig vidámak - mondta Rita, megígérve, könyvét nekünk is bemutatja. Marton Éva Adrienn mindenekelőtt verselemzéseket szeret írni. 0 Kedvenc költőd?... - Arany János, főleg az ő verseit olvasom, s elemzem. Verseket, meséket ugyancsak írok - mondta -, hogy miről szólnak, hangulatomtői függ. Nemcsak magamnak írok egyébként, hanem azoknak, akiket szeretek, testvéreimnek például. Nagyapámtól - tette hozzá Évi -, nagyon sokat megtudtam az alkotásról, emberségről, emberiségről. Nemcsak én; Szegeden rengetegen tisztelték őt, sokat tanultak tőle. F. Cs.