Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-17 / 63. szám

HÉTFŐ, 1997. MÁRC. 17. KAPCSOLATOK 13 olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Miért szomorúak a gazdák? Mátyás király történetei A Gutenberg János Álta­lános Iskola alsós nevelői Mátyás király mondamondó versenyre hívták a város 2-3. osztályos tanulóit. A ta­nítók felkészítő munkájának köszönhetően remek hangu­latú, színvonalas vetélkedés zajlott. A második osztályosok között a győztes Kovács Zol­tán, a Tarján ül. Számú Ál­talános Iskola tanulója, fel­készítette Törökné B. K. 2. helyezett Bite Alexandra, a Gutenberg János Általános Iskola tanulója, felkészítette Szabóné CS. B., 3. Tálas Ni­kolett, a Felsővárosi Általá­nos Iskolából, felkészítette dr. Isky Lászlóné. A harmadik osztályosok csoportjában első díjat nem adtak ki. A 2. helyen holt­versenyben végzett Paksi Emese, az Odessza II. Szá­mú Általános Iskola tanulója és Bajnai Zita, a Gutenberg János Általános Iskolából. Felkészítette Kovácsné M. Á. 3. helyezett Tóth Aladár a Felsővárosi Általános Iskola tanulója, felkészítette Péter­né B. I. Szavazzanak a szegediek! A Dólmagyarország­ban együttérzéssel olvas­tam M. L-né háromgyer­mekes családanya Mire elég? címú írását. Való igaz, hogy sok-sok milli­árd forint kerül illetékte­len kezekbe ebben a kis országban - amely gaz­dag is lehetne) - s azok, akiknek segítségre lenne szükségük, nemhogy tá­mogatást, de emberi sza­vakat sem kapnak. A családanya keserűségét megértem. Ugyanakkor mé­lyen elítélem, hogy felhábo­rodásával megsérti a nyugdí­jasokat, akik évtizedek mun­kája után éppen olyan kiszol­gáltatott helyzetbe kerülnek utolsó éveikre, mint a legfia­talabb korosztály. (Nem va­gyok egyébként nyugdíjas!) Lapjukban olvastam a közgyűlés elképzelését; új nyugdíjasház építését a vá­rosban. Megkérdezném a képviselőket, miért vették el a Roosevelt téri nyugdíjas háztól ezt a funkciót? Ott ­ismerősöm él - kedvező la­káskörülmények, orvos, a ház előtt és mögött fás, kelle­mes terület szolgálta az idős emberek pihenését, nyugodt életkörülményeit. Mióta megszűnt az épületnek ez a jellege, átjáróház lett, sokféle illetéktelen ember került a fo­lyosóira, a telefont több íz­ben kiszerelték a falból, stb., a ház nem tudta megőrizni hajdani családias légkörét, melyet az ott élő idősebb korosztály ma is emleget. Miért nem adták el inkább a házat, hogy minden bennlakó a magáénak érezze, s őrköd­jék az épület megóvása felett, és a garázda elemeket kiszűr­jék? Nagyszerűnek tartanám, ha lapjuk rendszeresen, a közgyűlésen vitatkozó képvi­selők mellett, a várost érintő sok-sok problémában meg­szavaztatná Szeged polgárait, így nem egy-egy képviselő­csoport érdekei kerülnének előtérbe, megszavazásra, ha­nem a város lakosságának véleménye is eljutna legalább az újságolvasók széles tábo­rához. Jakab Sőndarnő Az egy százalékról Felsorolni nincs szándé­kom, hogy milyen intézmé­nyekre, és egyéb célokra lehet átutalni azt az 1 százalékot, amit az adónkból - bizonyos csatornákon keresztül - eljut a címzettnek. Jó lenne, hogy akik első lakásukhoz szeret­nének jutni, azok számára lenne egy alapítvány, amiből támogatást kaphatnának. Többek között azért, mert az MSZP-SZDSZ szakértői kormánynak 3 évre volt szüksége annak fölismeréséhez, hogy kellene valamiféle agrárprogram az or­szágnak. Tevékenysége eddig arra korlátozó­dott, hogy ismételgette a tényeknek nem meg­felelő szólamot: „Az An­tall-kormány szétverte a mezőgazdaságot". Ez a mondás helyettesítette a tényekkel való szem­benézést és a gondolko­dást. Aki valamennyire is is­meri az utóbbi egy-két évti­zed mezőgazdaságának tör­ténetét, az tudja: a szocialis­ta mezőgazdasági nagy­üzem már a 70-es években megrendült és 1985-re gya­korlatilag csődöt mondott. E problémát a hatalom úgy ol­dotta meg és titkolta el, hogy .jóindulatúan" enged­te-megtűrté a háztáji gazda­ságot, enélkül a magyar me­zőgazdaság már 1985-től képtelen lett volna ellátni feladatát. Az Antall-kormány nem szétverte a magyar mező­gazdaságot (erre nem is volt már szükség!), hanem pró­bálta az EU-ban bevált módszert bevezetni: a csalá­di gazdálkodást. Az átállás­ra kevés volt egy kormány­zati ciklus ideje. A mai ma­gyar kormány kizárólag presztízs- (és nem közgaz­dasági!) okokból próbálja visszatéríteni a mezőgazda­ságot a szocialista nagyüze­mi modellhez. Ezt úgy való­sítja meg, hogy a családi gazdálkodást jogszabályok­kal életképtelenné teszi, a másik oldalon abszolút szektorsemlegesen, ingyen akart földet juttatni a nagy­üzemeknek. Nyugat-Európában a kor­mányok megerősíteni igye­keznek a családi gazdasá­got, hiszen fölismerték, hogy ez a leghatékonyabb gazdálkodási forma (szem­ben az MSZP-SZDSZ véle­ménnyel), és a szolgáltatási szektorba (pl. idegenforga­lom) is bevonják a vidéket adókedvezményekkel, tá­mogatásokkal. Érdekeltté teszik őket a környezetvéde­lemben is. Talán ezért is na­gyobb a falu népességtartó ereje pl. Ausztriában vagy Spanyolországban, mint Magyarországon. A mai magyar kormány a közvéleményt is megtévesz­ti akkor, amikor azt állítja, hogy a gazdálkodók a köz­teherviselés elveit akarják felrúgni, vagy amikor egyenlőségjelet tesz a bevé­tel és a jövedelem közé. A mezőgazdasági terme­lőknek a tb-járulékkal és egészségügyi hozzájárulásai kapcsolatos kéréseit a kor­mány 5 milliárd forinttal megoldhatná a 95 milliárdos Munkaerőpiac Alap terhére. Ez a ráfordítás meg is térül­ne, hiszen nyilván kevesebb munkanélküli ellátását kel­lene finanszírozni. Ez az el­járás nem ismeretlen Nyu­gat-Európában, sőt, például Lengyelországban sem. Reméljük, hogy a terme­lők visszatérhetnek a föl­dekre, hiszen ők nem érzik jól magukat az úttorlaszo­kon. Az útlezárások aka­dálynak tűnnek, de valójá­ban sokkal veszélyesebb, az EU-ba jutást gátló láthatat­lan akadályok leküzdésére emelték őket. Jó lenne eze­ket magunk mögött hagyni, akár már holnap is. Há ezért vagyunk szomo­rúak. Dr. Somogyi György, a Gazdakörök Országos Elnökségének tagja Először is H. L.-né február 21-én megjelent írásra szeret­nék reagálni. Még mindig jobb egy terhességet megsza­kítani, és akkor halálra ítélni egy magzatot, mint egy meg­született gyermeket nyomor­ban, szegénységben nevelni, esetleg születése után meg­fojtani, mint némelyek teszik. Az egyszerű emberek is sze­retnék tisztességben felnevel­ni gyermekeiket. Szeretnének saját lakást, szeretnék jólla­katni gyermekeiket, de nem könyöradományokból, a két kezük által keresett jövede­lemből. Manapság ez egyre nehezebb, sokaknak teljesen Cikkeink nyomán kilátástalan a helyzete. Ne bi­zottságok és különböző sze­mélyek döntsék el, hogy megszüljük a gyereket vagy megszakítsuk a terhességet. A másik cikk is azon a na­pon jelent meg. A Tisza Fü­szért tönkrement, mindezek mellett a középvezetői fizeté­sek most is 130-250 ezer fo­rint között vannak. Vajon ak­kor mennyit-kapnak vagy kaptak a magasabb vezetők? Az utóbbi időben 4-5 vezető­váltás volt, gondolom mind­egyik megszedte magát és tá­vozott. Nekik nincs anyagi gondjuk, mint a fent említett háromgyerekes anyának vagy az elbocsátott egyszerű dol­gozónak. Kapnak párezer fo­rintos munkanélküli járadé­kot, majdcsak eltengődnek valahogy. Kit érdekel? Bezzeg a miniszterek 40 százalékos, a képviselők 30 százalékos béremelést kap­tak, plusz adómentes költség­térítést. Több költségtérítést kapnak, mint sok embernek az éves jövedelme. A politi­kusoknak, vállalatvezetők­nek, bankigazgatóknak és egyéb kivételes személyek­nek mennyi a bevétele? Nem hárommillió (lásd őstermelő), nekik a jövedelmük is több ennél. Jól megszedik magu­kat és távoznak, számonkér­ni, felelősségre vonni őket nem lehet. A gazdasági nyo­mozóhivatalnak itt kellene kezdeni a tisztogatást. Mond­ván: a fejétől bűzlik a hal. A fent említett személyek sem ragaszkodnak a jelenleg be­töltött pozíciójukhoz, ha csak minimálbért és sehonnan semmiféle jövedelmet (költ­ségtérítést) sem kapnának. Szolnoki Józs«fné Mihályteleki idősek klubja Sokat panaszkodunk, hogy az emberek, különö­sen, ha már nyugdíjasok, nem élnek közösségi életet. Visszahúzódnak. Ennek az ellenkezőjéről győződhetnek meg a mihályteleki kultúr­otthonban. Itt működik egy nyugdíjasklub, sok-sok éve már. Vezetője Prágai Béla bácsi, akinek sokat köszön­hetünk. Legutóbb szervezte a ka­rácsonyi és szilveszteri mu­latságokat. De nem múlik el hónap rendezvény nélkül, nyáron pedig szervezi a ki­rándulásokat fürdőhelyekre. Sokszor jön a család is az unokákkal. így mint egy nagy család vagyunk, ahol jól érezzük magunkat. Ezúton is mondanánk kö­szönetet a klubvezetőnek, Prágai Béla bácsinak. Kí­vánjuk, hogy még sokáig ve­zesse a klubot. Kiss Jónosné és a klubtagok Bál a gyermekekért Kiküldött krónikásunk jelenti... Valahogy így kezdőd­tek a boldog békeidők­ben a farsangi beszámo­lók. Februárban ez nem meglepá esemény, de ez a szombat este nemcsak a szórakozás, hanem a jótékonyság ünnepe is volt. A Szegedi Szívsebé­szeti Alapítvány jóté­konysági bálját a Tisza Szállá nagytermében tartották. Az est bevétele a gyermeksebészethez szükséges ultrahangos készülék vásárlására fordítódik. A terem zsúfolásig meg­telt. Országgyűlést képvise­lők, akadémikusok, vállalko­zók, neves ügyvédek érezték fontosnak, hogy jelen legye­nek és tegyenek valamit a gyermekekért, akik a jövőn­ket jelentik, és akiknek egészsége mindennél fonto­sabb. A bálát dr. Szécsi Já­nos, a kuratórium elnöke nyitotta meg. Utána a Szege­di Nemzeti Színház művé­szei adtak műsort. Csodála­tos volt hallani Tóth Jutkát, a szentesi születésű művész­nőt, aki a műsor egyik fény­pontja volt. Előadásmódja egy pillanat alatt magával ra­gadta a nézőket, igazi érett művészként mutatkozott be. A vacsorát, mely igazán ízle­tesre sikerült, táncosok kö­vették, produkciójuk látvá­nyos és szép volt. Éjfél előtt került sor az est kiemelkedő eseményére, az árverésre. Alföldi festők mű­vei kerültek a vendégek elé az adományozók jóvoltából. És itt egy kicsit meg kell áll­nom. Bál és aukció külön­külön nagyszerű. Tehát auk­ció: és akkor jött Török Zsu­zsa. Jött és bebizonyította, hogy árverést vezetni szület­ni kell. Ebbe a varázslatos játékba be kell vonni a ven­dégeket. Néhány szó a ké­pekről, a festőről. Türelem, magabiztosság és kedvesség. Nem siettette az árverést, hagyta a vásárlókat, az ado­mányozókat gondolkodni. Szelíden biztatta őket. A Gu­lácsy-terem vezetőnője bebi­zonyította, hogy nemcsak üzletasszonyként kiváló, ha­nem olyan stílusa van, ame­lyet eddig nem lehetett látni aukciókon. Tehetségét az alapítvány javára kamatoz­tatta, és minden kép elkelt. Azt is bejelentette, hogy a Gulácsy-termeben minden hónap utolsó péntekén aukci­ót tart, amelynek bevételéből jelentős részt kíván az alapít­vány számláján elhelyezni. Ezután a nagyérdemű nagyszerű zenére ropta a tán­cot, a hangulat oldott, feszte­len volt, barátságok szövőd­tek, és hajnalodván azzal kö­szöntünk el egymástól, hogy e nemes cél érdekében minél gyakrabban, de legkésőbb jövőre ugyanitt találkozunk. Dr. Dobos András A Hóbiárt basa utcai óvo­da dolgozói és gyermekei ezúton szeretnének köszöne­tet mondani a lelkes szülők­nek, a Török Ignác laktanya segítőkész parancsnokának és katonáinak, a Hatos Rétes vezetőjének, valamint Patyi­né Baranyai Ágnes és Földes Béláné vállalkozónak, akik ötleteikkel, adományaikkal nagyban hozzájárultak a feb­ruár 28-án megrendezett far­sangi bálunk sikeréhez. A Hóbiárt óvoda dolgozói és gyermokoi Az I. Számú Gondozási Központ Dáni utcai és Vám téri idősek klubja nemrég farsangi rendezvényt tartott, 60 idős, kisnyugdíjas részvé­telével, melynek sikerét ki­zárólag a nagy társadalmi összefogásnak köszönhetjük. Az adományok helyszínre juttatásában a TELE-4 taxi­társaság volt segítségünkre. A vendégek szórakoztatásá­ról Várkonyi Gyula gondos­kodott hangulatos zenéjével. A következő cégeknek szeretnénk köszönetet mon­dani adományaikért: Szegedi Konzervgyár, Depó Plusz Kft., Barát Papír Bt., Print­ker, Edison Üzlet, Bodó Ist­ván órásmester, Florin Rt., Kolibri Kft, Katedrális Bt. Szent István téri üzlete, Sas Patika, Kroki Bt., Allűr Bt., Margitáné Z. Nagy Rozália, Kálvária cukrászda, Palánk cukrászüzem, Csongrádi su­gárúti Mini tejbolt, Dorozs­ma Hús Kft., Gogol utcai Horváth Kkt. élelmiszerbolt, Gogol utcai Gold Print Kft., Tisza Lajos körúti parptr­bolt, Király Ferencné ostya­sütő kisiparos, Hatvani Zol­tán és felesége. Reméljük, példaértékű fe­lajánlásaik a jövőben is kö­vetőkre találnak. Choibol Györgyné gondozónő G A baksi napközi otthonos óvoda dolgozói és szülői munkaközösségi tagjai jóté­konysági bálát szerveztek az óvodás gyermekekért. Az itt befolyt összegből szeretnénk bővíteni az óvoda játékkész­letét, illetve eszköztárát. Ezúton mondunk köszö­netet azoknak a szponzorok­nak, akik adományaikkal hozzájárultak a bálunk sike­réhez: Medikémia Szeged, Misztik Stúdió Baks, Tisza Kenyér Rt. Szeged, és a csongrádi kirendeltsége, va­lamint Csanytelek, Héjjá Testvérek Kft., Kötöttáru­gyár Csongrád, Murányi Áutóker Csongrád, őran­gyal Patika Baks, Boldogh Ferenc vállalkozó, ifj. Jéri Ferenc vállalkozó és sok­sok egyéni tombola ajándé­kozó. Flajung Emiiné óvodavezető Szép is, jé is, Helyes is, hogy az önkormányzat, ha formálisan is, de vég­re foglalkozik az iskolai diákönkormányzatok­kal, végül is ez a felada­ta. Az más kérdés, hogy ezen kötelezettségének teljesítésére a Baloldali Ifjúsági Társulás fel- és lemenó tagjait találta legalkalmasabbnak. Történt ugyanis, hogy 1997 egy borús februári dél­utánján kemény két óra ere­jéig önkormányzati körlevél­lel összetrombitálták az álta­lános és középiskolák diák­vezetőit egy un. városi diák­parlamentre. A találkozót Botka László BIT-es ország­gyűlési képviselő nyitotta meg, a levezető elnöki szere­pet Kiss Tamás BIT-es ön­kormányzati képviselő vál­lalta magára, bemutatkozott a legújabb, legifjabb BIT-es városi honatya, Újhelyi Ist­ván és, hogy a szegedi BIT elnök se maradjon szerep nélkül, Fábián Zsuzsa bemu­tatta a magyarországi ifjúsá­gi struktúrát. (Még szeren­cse, hogy legalább a sulikban ilyen nyilvánvalóan nem nyomulhatnak politikai elkö­telezettségek, tevékenységük miatt.) Talán nemcsak engem ke­BIT folyik.... serit el, ha félig felnőtt dilet­tánsok azt hiszik, hogy a diá­koknak felkészületlenül elég néhány nagy vagy idegen szót odavetni demokráciáról, participációról habilitációról, partikulációról. Lehet valót­lant vagy butaságot állítani, hogy a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács kor­osztályi oldalába a szegedi diákparlament a BIT kezde­ményezésére bekerülhet, hol­ott ott csak országos ifjúsági szervezetek képviseltetik magukat, hogy a MAGYIT az egyetlen működő esernyő­szervezet országos szinten, hogy a diákparlament rend­szere, a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat, illetve Zánka bár­milyen közös fogalomkörbe sorolható lenne, hiszen az el­ső egy intézményesített tájé­koztató fórum, a második egy költségvetési szerv, a harmadik pedig egy ifjúsági bázishely. Lehet osztogatni 20 oldalas törvényi cikkelye­ket csak azért, hogy elmond­hassuk, mi segítettünk, de magyarázatok, példák, értel­mezések nélkül az továbbra sem lesz érthetőbb, használ­hatóbb a diákok részére. Ma már a törvény nem írja elő, hogy az országos diákparla­ment előkészítése végett fel­menő rendszerben városi vagy megyei diákparlamen­teket kellene tartani, ezért a kezdeményezés mindenképp dicséretes, de az talán mégis kérdéses, hogy erre így mi szükség volt. Hiszen józan paraszti ésszel feladata lehet egy városi diákparlamentnek problémákat, javaslatokat megfogalmaznia a helyi gon­dok orvoslására pl. a fenntar­tónak, vagy szó szerinti fel­készülés végett megvitatni az Országos Diákjogi Tanács előterjesztését a tanulói jo­gok érvényesüléséről, ami viszont még nem készült el (az ODP-re májusban kerül sor). Hogy most mégis mi tette aktuálissá, azt talán a szervezők sem tudják, hiszen egy, a nem a diákparlament által megválasztott városi di­ákelnökség ideiglenes egy hónapos újbóli megválasztá­sa csupán formalitás. Mindenesetre lesz folyta­tás, hiszen március végén kétnapos továbbképzést is tartanak, ahol talán valóban a nevével összhangban képzést szerveznek a BIT-esek, ön­kormányzati pénzen. Az ag­gály nem véletlen, hiszen emlékszünk még a tavalyi nyári felkészítésre, amire azért kellett volna sort keríte­ni - a magasztos célokon túl -, mert az önkormányzat nyert rá pénzt és gyorsan el kellett költeni. Hogy végül miért nem lett belőle semmi? Esetleg volt, csak nem az érintettek részvételével? Kérdések, kérdések... A találgatások pedig olyan el­szomorító válaszokat szül­nek. árpááfnhrf látna \

Next

/
Thumbnails
Contents