Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-03 / 52. szám

HÉTFŐ, 1997. MÁRC. 3. BELFÖLD 3 Kovács László Amerikában • Budapest (MTI) A magyar külügyminisz­ter szombaton hivatalos lá­togatásra az Egyesült Álla­mokba utazott. Kovács László március 6-ig tartóz­kodik a tengerentúlon. A magyar diplomácia irányító­ja találkozik Madeleine Albright külügyminiszter­rel, a Clinton-adminisztrá­ció nemzetbiztonsági cso­portjának vezetőivel, a kép­viselőház és a szenátus több tagjával, valamint az ameri­kai média és szakértői kö­rök számos képviselőjével. EURO 26 ifjúsági kártya • Budapest (MTI) Az eredeti terveknek megfelelően folyik az EU­RO 26 ifjúsági kártya hazai hálózatának kiépítése, így egy hónap múlva már debü­tálhat a fiatalok számára je­lentős árkedvezményt nyúj­tó rendszer. Az 1500 forintért kivált­ható, egy éves érvényességű kártya 10 százaléknál is na­gyobb kedvezményt biztosít a lánchoz csatlakozó szóra­kozóhelyeken, mozikban, könyvtárakban a 26 éven aluli fiataloknak kül- és bel­földön. Bizonytalan katonák • Budapest (MTI) Komoly problémát jelent, hogy a hivatásos katonák 43 százaléka ellenzi, vagy bi­zonytalan a NATO-csatla­kozás kérdésében. Erről Mécs Imre, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke beszélt szombaton Budapesten magyar és né­met tartalékos katonák kö­zös tanácskozásán. Az SZDSZ-es bizottsági elnök szerint elemezni kell, hogy ez a bizonyos 43 százalék miért nem támogatja Ma­gyarország csatlakozási tö­rekvéseit. Feltehetően nem kaptak megfelelő tájékoztatást ar­ról, hogy mi a különbség a volt Varsói Szerződés és a NATO között. Mécs Imre szerint a katonák egy része nem politikai okokból ellen­zi a csatlakozást, hanem azért, mert már az idősebb generációhoz tartozik, és nem kívánnak új ismerete­ket megtanulni, az angol nyelvet elsajátítani. Létezik olyan vélemény is, hogy ká­ros lenne a NATO-integrá­ció, illetve akadnak olyanok is, akik a mai napig sajnál­ják a kétpólusú világrend­szer megszűnését. Svéd ajánlat • Budapest (MTI) Hosszú távú, kedvező fi­zetési feltételeket, munka­helyteremtő beruházásokat és ipari fejlesztéseket ajánl Magyarországnak a svéd SAAB-csoport és a British Aerospace, amennyiben Magyarországon úgy dönte­nek, hogy JAS-39 Gripen típusú vadászgépekkel mo­dernizálják a légierőt. A va­dászgépek árát 19,5 év alatt lehetne törleszteni. A fize­tést azonban csak a vásár­lást követő 4—5 év után kel­lene megkezdeni - a meg­állapodásnak megfelelően ­fix, vagy változó kamatok mellett. • Hétvégén is nyitva volt a Postabank t Csillapodtak a kedélyek Vasárnap a szegedi fiák elótt dr. Cseri András osztályvezető nyugtatgatta az ügyfeleket. (Fotó: Karnok Csaba) Az azért hihetetlen, hogy népszerű színmű­vészünknek még szom­baton este sem jutott eszébe a televízió rek­lámklipjében a Posta­bank neve. Amely iga­zán közel áll önhöz. Va­sárnap hatvan ember állt nagyon közel a Pos­tabankhoz. Délelőtt tíz órakor, Szegeden, a Széchenyi téren. Három csoportosulást le­hetett valamelyest jól elkülö­níteni. Egyet, a legnagyob­bat a bejárat előtt, egy mási­kat dr. Cseri András osztály­vezető körül, a harmadiknak pedig a bank jogásza magya­rázott. Általában sikerült, ha nem is meggyőzni, de meg­nyugtatni a hallgatóságot, bár nem annyira, hogy a biz­tonság kedvéért azért ne kér­jenek egy-egy sorszámot. Egy jól öltözött, szőke hölgy Újvidékről érkezett, a rokonok telefonáltak neki. Tanácstalan volt, hogy visszautazzon és pénteken újra jöjjön, vagy Szegeden kivárja a hétfőt vagy a ked­det. Egy másik úr ugyancsak zsörtölődött, hogy látott ő már ilyet, később róla is ki­derült, hogy vajdasági ma­gyar. Tegnap délelőtt min­den második ember itt élő jugoszláv, vagy hirtelen át­ruccanó déli szomszéd volt. Ők, sajnos, már láttak igazi bankcsődöt. Nekik az sem lett volna meggyőző, ha a Stühmernél leereszkedik a Jóisten, egyik térdén a pénz­ügyminiszterrel, a másikon Princz elnök úrral. Egy harminc körüli ma­gyar fiatalember azzal indo­kolta várakozását, hogy volt fél órája számért sorba állni, s másfél arra, hogy kivegye pénzét. így nyugodtabb, s nem vádolhatja magát azzal, hogy nem vett magának két óra fáradtságot. Máskülön­ben tőzsdézik, s rövid időn belül 150 százalékos hoza­mot produkált az egyik ma­gyar vegyipari részvény se­gítségével. Az, hogy a masszív forint és a tőzsdei siker összefügg, most nem győzi meg. Tíz emberből heten-nyol­can olyanok viszik ki pénzü­ket, akiknek névre szóló és egymillió forint alatti a be­fektetésük, tehát érvényes rájuk az Országos Betétbiz­tosítási Alap garanciája ­mondja csodálkozva Várko­nyi Gellért területi igazgató. Ő is megerősíti, hogy folyó­számláról a vasárnapi, tech­nikai zárás miatt nem tudtak forintot adni, de minden más esetben kiszolgálták az ügy­feleket. Devizát kaptak, de­vizaszámláról forintot vehet­tek fel. Postabank-értékpa­pírt válthattak be. Az igazga­tó szerint szombaton minden száz, korábban sorszámot kért ügyfél közül csak hat­van-hetven jelent meg, a többiek vagy meggondolták magukat és megnyugodtak, vagy csak túlzott óvatosság­ból - ha már ott voltak ­kértek sorszámot. Az ügyféltérben már nyu­galom honolt, szinte többen voltak a pultok belső olda­lán, mint az innensőn. Mint egy átlagos, vagy inkább csendesebb hétköznap déle­lőttön. Az előtérben pedig a biztonsági őrök számolták túlóráikat, húzkodták át egy kissé már unottan azok sor­számát, akik megjelentek, s igénybe vették a rendkívüli nyitva tartás nyújtotta szol­gáltatást. Kovács András London (MTI) A Postabank által nemré­giben Londonban felvett szindikált hitel népes külföldi bankkonzorciumának tagjai közül „eddig mindössze, egy érdeklődött" a londoni fő­szervezőnél, a Sanwa Bank­nál az iránt, hogy mi történik a magyar pénzintézet körül— mondta az MTI kérdésére a Londoni nyilatkozol Sanwa Bank illetékese. Az 50 millió dollárra meghirde­tett, a túljegyzések révén vé­gül 75 millióra duzzadt hitel­fevételi ajánlatról a Posta­bank novemberben írt alá szerződést Londonban. A Sanwa illetékese az MTI-nek Londonban elmondta: a pénzintézet pénteken maga is beszélt a Postabankkal, „s a hét elején ismét áttekinti a helyzetet". Arra a kérdésre, hogy a Sanwa maga nem ag­gódik-e a kihelyezés sorsáért, a szakértő kijelentette: jelen­leg „az egész ügyben nem lá­tunk mást, csak rémhírek hal­mazát". Az illetékes elmond­ta: a londoni központba elju­tottak a Postabank és a ma­gyar jegybank vezetője, va­lamint a magyar pénzügymi­niszter kijelentései arról, hogy a Postabankkal szem­beni (lakossági) reakció tel­jesen megalapozatlan. Az MDF tervez • Gödöllö (MTI) Megújult az MDF, és is­mét megindult a párt fel­emelkedése. Mindez esélyt ad rá, hogy az MDF 1998­tól kormányra kerülve, hely­reállítsa a törvényes rendet, s a gazdaság növekedését szolgálva már akár néhány hónapon belül javítsa az életkörülményeket - jelen­tette ki Lezsák Sándor, az MDF elnöke a párt XI. or­szágos gyűlésének befejezé­se alkalmából vasárnap tar­tott sajtótájékoztatóján. Le­szögezte: nem igaz a mai kormánykoalíció által*han­goztatott állítás, hogy a pénztelenség miatt kellett in­tézményeket, iskolákat be­zárni, kórházi ágyszámot csökkenteni. Pénz van, csak rossz az elosztás. A jelenle­ginél határozottabb, ember­ségesebb költségvetésre van szükség, s az MDF most el­készült 2025-ig szóló cselek­vési programjához ilyen pénzügyi tervezet készül majd. Az országos gyűlésen szó volt a párt szövetségi politi­kájáról is. Arról határoztak a résztvevők, hogy a KDNP­vel és a Fidesszel május vé­géig választási együttműkö­dési megállapodást köt az MDF. A 176 választókörzetben már elkészült az MDF-es előjelöltek listája, s most megvizsgálják, hol lehet kö­zös jelölteket állítani a két szövetségessel. A gyűlés résztvevői határozatot fogal­maztak meg, amely szerint az országos gyűlés aggoda­lommal figyeli a kormány­zatnak az egész agrárágaza­tot sújtó, a vidéket ellehetet­lenítő politikáját. A gyűlés szolidaritást vállal a mező­gazdasági kistermelők orszá­gos tiltakozásával. Fittéli a kormánynak a termelőket a városi lakossággal szembe­állító manipulációját. A ha­tározat leszögezi: a tüntetők az egész ország, minden fa­lusi és városi polgár érdekét képviselik. Megszépült a part • Visegrád (MTI) Befejező szakaszához ér­kezett a félbehagyott nagy­marosi vfzierőmű felbontásá­nak, a Duna eredeti állapotá­nak helyreállítási munkája. Amint azt Bornemissza László, az építkezésen dol­gozó Strabag-Hungária Rt. autópálya és mélyépítési igazgatója az elmondta, az első változat szerint tavaly júniusban kellett volna elké­szülni a munkákkal, ám a Duna magas vízállása, a jé­gár miatt ez az időpont ez év áprilisára tolódott. Az elmúlt hónapokban az elbontott gát helyén a zátonyok kialakulá­sának megakadályozására a folyómederből még 3 ezer köbméter hordalékot távolí­tottak el. A nagymarosi oldalon még tavaly rendezték a par­tot, most a visegrádi szaka­szon dolgoznak az építők. Ott két óriásöblözet teszi változatosabbá a Duna-par­tot, s ezek belső peremén most alakítják ki a rézsüt. Amint a fagyos föld felen­ged, hozzálátnak a több ezer fa és cserje ültetéséhez, és hozzávetőleg 200 ezer négy­zetméternyi part-menti terü­let füvesítéséhez. A befejező munkák közé tartozik a két öblözetből az iszapréteg eltá­volítása. Az elképzelés sze­rint az egyik öbölben dunai strand lesz, a másik csónaká­zó tóként funkcionál majd. Nem tisztázott még a meg­szépült visegrádi partszakasz kezelési jogának kérdése. MODUL BAU Szeged, Csongrádi sgt. 27. Tel.: 62/491-022. Dorozsmai u. 5-7. Tel.: 62/311-092 SZE-MA téglák még tavalyi áron! 7 raklaptól ingyenes házhoz szállítással Szeged területén! múlt IHLU1 Nagy, magyar mübalhé T?Sy réges-régi vicc nem hagyott nyugodni a hétvé­Hj gén. Újra és újra végigszántott az agyamon, de nyomában a nevetés mégis elmaradt. Bemegy a len­gyel a bankba, hogy betegyen ötezer zlotyt, de előtte kifaggatja a bankárt, biztos lehet-e benne, hogy visszakapja a pénzét. A precíz hivatalnok elsorolja az ügyfélnek, hogy garanciát vállal a pénzintézet a betett összegért. De ez a polgárnak nem elég. Megegyeznek abban, ha baj lenne, akkor a lengyel állam kezeskedik a pénzéért. De mi van, ha az is csődbe megy? Akkor ott a „nagy testvér", a Szovjetunió - érvel a bankár, de az ügyfélben tovább mocorog a kisördög: és ha az is tönkre megy? Kihajol az ablakon a fölháborodott ban­kár és szelíden megkérdezi: „Mondja, nem ér meg az magának ötezer zlotyt?" Azóta persze másik oldalára fordult a világ: nincs az a bolond, aki egyetlen petákot is áldozna erre a cél­ra. Az elmúlt héten az is bebizonyosodott, saját ügye­inkre sem áldozunk fikarcnyi türelmet és megértést sem. Hétfőn reggel kivonultak a kistermelők az utak­ra, hogy ország-világ előtt bebizonyítsák: a magyar parasztnál sanyarúbb sorsú ember nincs a világon. Nem sikerült nekik. Kevesek rokonszenvét tudták csak felébresztene A műbalhék korát éljük. Lassan-lassan kezdünk ki­kecmeregni abból a gazdasági gödörből, amelynek mélyén sokkal megértőbbek voltunk. így - a vége felé járva - mintha elfogyott volna a türelmünk. Talán maguk a termelők is érezték: nincs mindenben igazuk, ezért azután nem keresztbe állták el az utat, mint an­nak idején a taxisok, megelégedtek azzal, hogy hosszában parkoltak le. Véletlenül se higgyük, hogy a nyomor vitte ki a gazdákat az utakra. Éppen onnan indult a tiltakozás szele, ahol a legtöbb pénzt kasszí­rozták a termelők az elmúlt évtizedben: Kiskőrösről, SoltvadkertrőL A zavaros időkben félretett milliókból most morzsányiért tartotta volna markát jiz állam, de a gazdák ezt visszautasították. Pedig nekik tudniuk il­lene, a must is olyan, amikor hordóba töltik, hogy a seprűje jön föl, de egy idő után letisztul és láthatóvá válik az ital. Előbb-utóbb kénytelenek leszünk tudo­másul venni, a feketejövedelmek is kezdenek megforr­ni mostanság. S ezen az sem szépít sokat, hogy a tisz­tességesen termelő és adózó többségnek valóban sú­lyos gondjai vannak. De ki tudja kiválogatni az út mentén, hogy valójában ki, miért is állt ki tiltakozni? S zeretjük a műbalhét, mert kitombolhatjuk magun­kat, több évi vélt vagy valós feszültség szele távoz­hat ilyenkor a lelkünkből Ettől vihet néhány elégedet­len termelő ezreket az országutakra, s ettől állíthat ma­roknyi hőzöngő napokra, éjszakákra tízezreket a ban­kok ajtajaiba. S ha egyszer bekaptuk a horgot, már semmi sem drága: veszhet a kamat, összetaposhatnak bennünket, nem érdekes. Nekünk a pénzünk kell! Vasárnap délelőtt - a hét végén ki tudja, hányad­szor - elsétáltam a Széchenyi térre. A sorokat egyre rövidebbnek, az embereket egyre fáradtabbnak talál­tam. A pánikhangulat szorítása engedni látszik, már akadnak, akiket meg lehet győzni: műbalhé az egész. A szalmazsáknál még így, kissé kifosztva is sokkal biz­tonságosabb a Postabank. Bizonyos vagyok benne, egy-két hét és a kivitt vagyonkák szép lassan vissza­csörgedeznek a bankba. Szegényebbek leszünk né­hány ezer forint kamattal, de vajon gazdagodunk-e ta­pasztalatokban? Félek, aligha. A kisember mindent elveszített az elmúlt években, amiben hitt. Ki garantál­ja ma már, hogy munkából meg lehet élni, ki mond­hatja biztosan a gyerekének, hogy egyetemre mehet, ha tehetséges, és ki venne rá mérget, hogy a pénz leg­jobb helye a bankban van, mert ott legalább fial vala­micskét. Az elmúlt években orkánszerűen zúdultak ránk a változások. Vélhetően elfáradtunk, érzékenyebbek let­tünk. Nem hiszünk már senkinek sem. Akadnak, akik ezt kihasználva olykor megpróbálnak falhoz állítani bennünket. Mi pedig jámboran hagyjuk. Gyanítom, a valóságban sokkal fontosabb folyama­tok játszódtak le az elmúlt héten. A műbalhétól viszont lassan már nem látjuk az igazit. A Postabank problé­mája megoldódik, csak idő kérdése. De akad, ami sok­kal mélyebb nyomot hagy majd az emberekben. Itt van például a nagy szegedi kereskedőház, a Tisza Füszért végelgyengülése. Azok, akiket most tettek lapátra, vél­hetően kevéssé izgultak a Postabank sorsáért - egye­lőre a magukéval sem tudnak mit kezdeni, ők műbal­hé helyett csak a dolgukat szeretnék tenni, hőzöngés helyett a szorgos hétköznapokban látják saját maguk, s mindnyájunk jövőjének biztosítékát. Erről szólni persze sokkal, de sokkal kevéssé tetszetős, mint bal­hézni, folyton másokat okolni mindenért, w-ilhatároztam, hogy a jövő héten, ha elhalkul végre Hj a bankbotrány, besétálok az egyik fiókba, s bete­szek ezer forintot. Ne mondja senki, kibicnek semmi sem drága. A kötvényt látványosan kiakasztom odaha­za az ajtófélfára. Figyelmeztessen évek múltán is: os­tobasággal pillanatok alatt össze lehet dönteni azt, amit évek kemény munkájával építettünk fel. -=7

Next

/
Thumbnails
Contents