Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-10 / 58. szám

HÉTFŐ, 1997. MÁRC. 10. BELFÖLD 3 röviden Istenkút • Pécs (MTI) A pécsi általános iskolá­kat átszervező - egyet jog­utód nélkül, kettőt jogutód­dal megszüntető - minapi önkormányzati döntés ellen tiltakoztak vasárnap a város északnyugati térségében mű­ködő Istenkúti iskolába járó gyermekek és szüleik. A tüntetők reggel nyolctól „szállták meg" személygép­kocsikkal az Orfűre vezétő út több mint fél kilométer hosszú szakaszának egyik forgalmi sávját, és az iskolák átszervezését megszavazó MSZP-s és SZDSZ-es kép­viselők névsorát tartalmazó szórólapokat osztogattak az arra járóknak. Tervek • Pápa (MTI) Pápa városa az eddiginél nagyobb részt kér a dunántú­li idegenforgalomból. A tör­ténelmi, egyházi és irodalmi hagyományokban bővelkedő iskolaváros főleg az ifjúsági turizmusra számít. Ennek ér­dekében a volt szoVjet lakta­nya területén úgy alakítottak ki kollégiumot, hogy az a nyári időszakban panzióként működhessen. Több mint öt­millió forintot fordítottak a Jókai és a Petőfi emlékház felújítására. Felkészültek ar­ra, hogy Pápa a bakonyi va­dászturizmus központja le­gyen. Az átépített szállodák mellett újraszervezték a fize­tővendég-szolgálatot. Könnyezö Szüzanya • Győr (MTI) A győri Székesegyházban őrzik azt a Szűz Máriát ábrá­zoló festményt, amelyről hi­teles feljegyzések tanúsítják, hogy 300 évvel ezelőtt vér­rel könnyezett. Az 1697. március 17-én történtek év­fordulójáról országos jelen­tőségű eseménysorozattal emlékeznek meg. A különle­ges festmény - amely a Szűz­anyát a kis Jézussal ábrázol­ja - az 1600-as évek máso­dik felében került Győrbe. Az Írországból száműzött és haláláig a városban élt Linch Walter püspök hozta magá­val és a képet a Székesegy­házra hagyta. A 300 évvel ezelőtt hullatott könnyeket egy gyolcskendővel letöröl­ték; ezt a kendőt ma is Győ­rött őrzik. Párt-einyebejnye Géczinek Az első szocialista, aki politikai nyilatkozata miatt kapott pártfigyelmeztetést. (Fotó: Nagy László) Az MSZP-nél politikai gyakorlat, hogy a pár­ton belüli elvbarátokat foggal-körömmel védik (lásd: Boldvai pénztár­nok esete, avagy a BIT­es fiúké). Ezért is hatott meglepetésként a kiszi­várgott hír, hogy Géczi József országgyűlési képviselőt az elmúlt hé­ten pártja írásban regu­lázta meg, elhatároló­dott tőle egy nyilatkoza­ta miatt. A szegedi hon­atyát kérdeztük a rész­letekről. A szocialista párt össze­vonta szemöldökét és oda­koppintott egyet Géczi Jó­zsef országgyűlési képviselő orrára. 9 Ha jól tudjuk, akkor egy rádióinterjújának „köszönheti" a pártjától kapott dádát... - így igaz - Válaszolta Géczi József. - Az esemé­nyek novemberre nyúlnak vissza. A Vasárnapi Újság című műsorban mondtam el rosszalló véleményem arról, hogy tizenegynéhány pártve­zető összeült egy vacsorára, majd elment a miniszterel­nökhöz és kifejtette, kit kell leváltani és kit nem. Kisza­ladt egy olyan mondat a szá­mon, miszerint az ügyvezető alelnök túl sokat foglalkozik azzal, hogy kampányol a pártelnök ellen... • Végre valaki megvédi Horn Gyulát és erre kap egy fegyelmit... - A dolog nem ilyen egy­szerű - fűzte hozzá. - A jegyzőkönyvekből kiderült, hogy Kósáné sem ezt akarta, csupán azt megvizsgáltatni, miért van ennyi összevissza nyilatkozat a szocialista po­litikusok között. Az egyez­tető bizottságunk úgy gon­dolta, hogy meg kell engem ezért a mondatomért fegyel­mezni. Az utolsó szó jogán kifejtettem, hogy a döntést miért tartom politikai hibá­nak. Azt viszont változatla­nul állítom, hogy ha az ener­giáknak a felét, amit egyesek a fúrásokra fordítottak, azt a kormányzásba fektetik, ak­kor nem itt tartana az ország. Tudomásom szerint '89 óta én vagyok az első a pártban, aki politikai nyilatkozatáért fegyelmit kapott. 9 Bizonyára értékelte az egészet önmagában. Pártjának viszont - sok más mellett - azt kell mérlegelnie, hogy a kor­mányzás két és fél éve alatt mit ért el agrárpoli­tikájával, lásd: folytatód­nak a gazdatüntetések. Miben látja a végső meg­oldást? - Tavaly alaposan csőbe húztak bennünket bizonyos érdekcsoportok - magyaráz­ta Géczi József -, kihasznál­va a parlament „tocsikos", hisztérikus állapotát „be­nyomtak" olyan törvényeket, amelyek a kis- és középter­melőket érintették hátrányo­san. A tárgyalási helyzet má­ra némiképp elromlott, vala­mennyi szereplő elkövette az összes lehetséges hibát. Pél­dául: nem volt az szokás Magyarországon, hogy a mi­niszterelnök parasztküldött­séget fogadott - volna. A kiskőrösiek ostoba tanácsok­ra hallgatva nem mentek el. A bajból egyféleképpen jö­hetünk ki: ha - részint a de­monstrációktól függetlenül ­a probléma egész körére ki­terjesztjük a módosításokat, elsődlegesen az érintett gaz­dálkodók érdekeit nézzük. A korrekciók után pedig szük­ség van az agrárpolitika stra­tégiai átalakítására. V. Fekete Sándor A KDNP egyeztet e Budapest (MTI) A Kereszténydemokrata Néppárt Országos Elnöksége üdvözli a Magyar Demokra­ta Fórum országos gyűlésé­nek választási szövetséggel kapcsolatos határozatát. A KDNP már megkezdte a programegyeztetést az MDF-fel, és kész a kapcso­latok szorosabbá fűzésére, illetve arra, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson a két pártnak az országgyűlési választások akár első, akár második fordulójára vonat­kozó megállapodásáról. Egyebek között ezt tartal­mazza a kereszténydemokra­ták Országos Elnökségének szombaton elfogadott hatá­rozata, amelyet a testület ülésének szünetében tartott sajtótájékoztatón ismertettek az újságírókkal. Giczy György pártelnök elmondta azt is: nem látja akadályát annak, hogy tájé­kozódó tárgyalásokat kezd­jenek a Fidesszel.­Gazdaköri felhívás • Kiskunmajsa (MTI) Szélsőségektől mentes, fegyelmezett, az emberek biztonságára vigyázó de­monstrációra szólítja fel a gazdákat a Magyarországi Gazdakörök Országos Szö­vetségének szombaton ki­adott felhívása. A köz­lemény leszögezi: a forga­lomlassító tiltakozásokat a kormány felelőtlen, az érin­tetteket meg sem kérdező, az érdekképviseletek észrevéte­leit semmibevevő, kirekesz­tő politizálása váltotta ki. MODUL BAU Szeged, Csongrádi sgt. 27. Tel./fax: 62/491 -022 Szeged, Dorozsmai út 5. Tel./fax: 62/311 -092 Téglák x Hyári áron ! SZENTES-MAKO, JAMINA-WIENERBERGER § Volt egyszer egy gyes, aminek csodájára jártak a világon, s ami­nek hatására némileg emelkedett a születések száma. Csak átmeneti növekedésről volt szó, az újdonság varázsának hatásáról. A családtá­mogatások gazdasága, úgy tűnik, sehol a vilá­gon nem bír perdöntő hatással a gyermekvál­lalási kedvre. Az elmúlt rendszerben a családok támogatásának nem titkolt szándéka éppen a gyermekvállalási kedv növe­lése volt. A többi között 1966-ban - a korábbiakhoz képest - jelentős családipót­lék-emelésre került sor. 1967-ben pedig bevezették - a világszerte nagy elisme­réssel illetett - gyermekgon­dozási segélyt. Gyes-hatás A gyes annak érdekében tik, például lakbérét az állam fizeti. • Népfogyatkozás (4.) Támaszfalak, magyar kivitelben Faiak született, hogy az édasanya gyermeke mellett maradhas­son, s a munkából való tá­vollétét anyagilag ne érezze meg a család. E kedvező és a gyermekvállalási kedvet mo­tiváló népességpolitikai in­tézkedés hatására megállt a termékenység csökkenésé­nek folyamata. Az 1967-et követő esztendőben 5 ezer 533 gyermekkel született több, 1969-re azonban már csökkent a gyermekgondozá­si segély hatása, s a követ­kező években egyre keve­sebb gyermek született. A további csökkenés megakadályozására újabb intézkedéscsomagra volt szükség. 1973-ban hozott rendelkezések - a családo­sok lakásvásárlásának támo­gatása, a családi pótlék emelése, a terhességmegsza­kttásának feltételekhez köté­se - eredményének könyve­lik el, hogy 1973 végétől emelkedni kezdett a születé­sek száma, s az emelkedés 1975 nyaráig tartott. Pártékok A családi pótlék emelge­tését messze meghaladja a folyamatos és olykor draszti­kus áremelkedés, ami a csa­ládosokat jobban sújtja mint az egyedülállókat, vagy a gyermektelen házaspárokat. A két évvel ezelőtt hatály­ba lépett - a családi pótlék­ról és a családok támogatá­sáról szóló - törvényben be­vezetett jövedelemkorlát mi­att főleg az egy-két gyerme­kes, kétkeresős családok es­tek ki a támogatásból. A jö­vedelemhatárokat nemrégi­ben módosították, s 1997. május elsejétől valamennyi­vel emelték. Az egy gyerme­ket nevelő család - ahol az egy főre jutó havi nettó jöve­delem nem éri el a 21 ezer 200 forintot - havi 3 ezer 400 forintot kap, kb. egy pár gyerekcipő árának megfelelő összeget. 'Az az egy gyerme­kes család, ahol az egy főre jutó havi nettó jövedelem 21 ezer 201 forint és 23 ezer között van, 1 ezer 700 forin­tos havi családi pótlékban részesül. A három és több­gyermekes családok akkor kapnak családi pótlékot, ha az egy főre jutó jövedelem a családban nem haladja meg a 23 ezer forintot. Nyugat-Európa országai­ban az egyedülálló szülőnek lényegesen több kedvez­ményt nyújtanak, mint a há­zasságban élőknek. Van, ahol az egyedülálló anyát külön támogatásban részesí­Ha a szülők nem módo­sak, s nem vásárolnak cseme­téjüknek otthont, akkor az életbe éppen kilépett ifjak semmilyen hathatós anyagi támogatásra nem számíthat­nak. Az első lakást szerző fi­atal házaspárok - például itt, Szegeden - 150 ezer forin­tos, vissza nem térítendő ön­kormányzati támogatást kap­hatnak. Ehhez az összeghez - a mai lakásárak ismereté­ben - nem kell kommentárt fűzni. Kaphat még az ifjú há­zas 400 ezer forintig kamat­mentes kölcsönt, meglevő gyermekenként 50 ezer forint vissza nem térítendő támoga­tást. A fiatalok többségének lakáshoz jutása reménytelen, ez is a házasságkötések elle­nében hat, ami viszont a gyermekvállalási kedvet még jobban elveszi. Kalocsai Katalin múlt 2HH1 A remény A ' tvertek bennünket! Ezt legutóbb Pongrácz Csaba mondta. Ő a Felsőoktatási Dolgozók Szakszerveze­tének a vezetője a legnagyobb hazai tudományegyete­men. Érdekes lenne egy felmérés arról, hogy van-e olyan magyar állampolgár, aki - bármikor kérdezik ­nem ezt válaszolná: igen, át vagyok verve... Nézzük ezt a felsőiskola-dolgot! Ez úgy ment, hogy a bevett szabá­lyok szerint megegyeztek a felek. Legalábbis azt hitték. Az egyik fél bízott benne, hogy a másik is magyarul be­szél, vele azonos nyelven, tehát mindketten úgy tudják, hogy a krumplileves az krumlileves - hogy klasszikust idézzünk. Utóbb kiderült, hogy mégsem. A megegyezés szerinti béremelésre megvan a fedezet az egyetemeken - mondja a kincstár-képviselet. Van több pénz, ismeri el az egyetem-képviselet, de nem béremelésre! Ha már a megegyezéskor tudtátok, hogy - teszem - a tandíjak­ból kell fedeznünk a megemelt bért, akkor miért nem erről beszéltetek? Mert akkor nem lett volna megegye­zés? Micsoda disznóság a jóhiszeműséget és a bizalmat kijátszani? - ágálnak a felsőiskolaiak. Ne moralizálja­tok, hanem gazdálkodjatok! Annyiból, amennyi van ­veszi praktikusra a végrehajtó hatalom és igyekszik a bevált taktikákat bevetve megosztani-meggyengíteni-ki­fáraszíani az érdekvédők táborát. Az egyetemek többsé­gében sztrájkkészültség van. Ám egyáltalán nem nehéz elképzelni, hogy a vége az lesz: a felsőoktatás elemi ér­dekeinek megfelelően fejlesztésekre szánt tandíjak jó része beolvad a bérekbe. Mivel infláció van, a béreket majd emelni kell, következésképpen a tandíjakat is. Idővel már nem az lesz a helyzet, mint most, hogy fél­évente félmillióért akár orvosi diplomát szerezhet akár­ki, akinek van erre félévente félmilliója. Idővel az lesz a helyzet, hogy csakis azok szerezhetnek orvosi diplomát, akiknek erre sok pénzük lesz. Az egyetemi oktatók és a diákok élesen és világosan rámutatnak majd a disznóságokra, mert tudnak élesen és világosan látni és beszélni. Aztán csend lesz egy idő­re, a megosztottság és megszomorttottság és megnyo­morítottság csendje. A bizalomvesztettek együttes cse­lekvésképtelensége. Mint mindennek, a bizalomvesztés­nek is vannak fokozatai. Akik ma is az utcán vannak, vagy oda készülnek, azok igenis bíznak. Abban, hogy sikerül nekik érvényesíteni az érdekeiket. Abban, hogy figyelni fognak rájuk, tárgyalgatnak velük, megosztják, leszerelik, legyengítik őket. Engedményekkel kielégítik, mint az úgynevezett őstermelőket. Az érdekérvényesítő akciókban egymás ellen feszülő felek - nem végzetesen idegenek egymásnak. Bizonyos játékszabályokhoz iga­zodnak, egymás játékszabályai nem maradnak ismeret­lenek előttük; hagyományos és új ötleteket vetnek be egymás kijátszására; a meccseknek van elejük, köze­pük, végük. A társadalmi csoportok érdekérvényesítése­inek története van, megismerhető. Nincs ezekben sem­mifélelmetes. Tja én politikus lennék és kellően tudatos, sokkal in­Lí kább odafigyelnék a Postabank-hisztériára, mint bármely demonstráló csoportra. Méghozzá nem azokra, akik napokig képesek voltak várakozni azért, hogy ki­vegyék a pénzüket és áttegyék a szalmazsákba, vagy egy másik bankba. Akik ezt tették, azok még igenis bíznak. Abban, hogy a szalmazsák biztonságos. Hogy a másik bank biztonságos. Hogy a megtakarításuk még ér vala­mit. Hogy megtakarítani értelmes. De mi van azokkal, akik nem tettek semmit? Nem szaporították a sort a bank előtt? És demonstrálni sem mennek az utcára? Közülük vegyük ki most a csopor­tot, akiknek már nincs se bankbetétjük, se házuk az 50­es út mellett, megvédendő „környezetük" sincs, se munkahelyük, se bérük, amelynél többet követelhetné­nek. A végképp lecsúszottak képtelenek résztvenni a társadalmi játékokban. De mi van azokkal, akiknek lenne még terük, mégsem használják? Mit gondolnak? Hányan vannak? Reagálni fognak-e valamire és mikor és hogyan? Nem jogos-e feltenni, hogy ők érzik magu­kat végképp és visszavonhatatlanul átverve? És nem bíznak immár senkiben és semmiben? A legfélelmetesebb dolog a társadalmi kiszámíthatat­lanság. Ha egyre többen vannak, akik csakis saját ma­gukban bíznak, akkor minden megtörténhet. Az ember megéhezik, elindul az erdőbe és elejti magának az első elevent, ami a szeme elé kerül Mondjuk kitartóan vá­rakozik egy újszegedi ház előtt, kezében a fegyver. Amint észreveszi a mozgót, célba veszi és tüzel Talál. Minden lövése találat. Az előbb még mozgó célpont örök mozdulatlanságba merevedik. Valaki érvényesítette az érdekét. A dolgot közhírré teszik a társadalom erre hivatott egyedei és intézményei. A többiek félelmükben újabb vasrácsokat és biztonsági zárakat és biztonsági őröket rendelnek meg a társadalom erre hivatott egye­deitől és intézményeitől. Mások azonban már lakásbiz­tosítást sem kötnek és épp csak kilincsre csukják az aj­tajukat. Azt tartják, aki akar, úgyis betör, kirabol meg­öl Amikor aztán a mégis megmaradottak egyszer azt mondják majd, hogy elég volt, akkor nyilván új társa­dalmi szerződést kell kötni. Az egyik fél megint át lesz verve és kezdődik minden élőiről, de lesznek fokoza­tok... Ez a remény!?

Next

/
Thumbnails
Contents