Délmagyarország, 1997. február (87. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-24 / 46. szám

HÉTFŐ, 1997. FEBR. 24. HAZAI TÜKÖR 5 • Tavaszi fesztivál\ miegyéb... Györött így csinálják • Tudósítónktól Tizennégy kulturális rendezvény tizenhat nap alatt; ez a - budapesti rendezvényekhez „illesz­kedő" - Gyári Tavaszi Fesztivál elsó alkalom­mal sorra kerülő esemé­nyeinek előzetes gyors­mérlege. - Az újszülött köszöntése mindig nagy öröm - utalt be­vezetőjében dr. Bakó Ferenc alpolgármester arra, hogy a tavaszifesztivál-városok közé első alkalommal került be a kisalföldi megyeszékhely. A rendezvénysorozat bizonyít­ja: a város a pénzszűke elle­nére költ a kultúrára, s remé­lik, a Győri Nyár és az őszi Barokk Nosztalgiák prog­ramjai mellett ezután ta­vasszal is érdemes lesz a tu­ristáknak idelátogatniuk. A fesztivál létrejöttének történetét Tóth Nándorné, az önkormányzat kulturális iro­dájának vezetője ismertette, külön kiemelve az Ipari, Ke­reskedelmi, Idegenforgalmi Minisztérium, valamint Ba­ross Gábor, Kiss János és Cziglényi László, a Győri Filharmonikus Zenekar, a Győri Balett és a Richter Já­nos Zeneművészeti Szakkö­zépiskola igazgatóinak segít­ségét. Sikerült támogatónak megnyerni idegenforgalmi szervezeteket, így a Győr 2000 Közalapítványt és a Magyar Turisztikai Szolgálat Rt.-t. A közel négymilliós költség háromnegyedét a mi­nisztériumi pályázati támoga­tásból, a többit önkormány­zati forrásból, illetve a Buda­pesti Fesztivál Központ, va­lamint a szponzorok segítsé­gével fedezik. A rendezvény­sorozat nyitóprogramjára március 14-én, este 7 órakor kerül sor a Bartók Béla Mű­velődési Központban, ahol a Győri Ütőegyüttes ad kon­certet kortárs szerzők, köztük a győri Reményi Attila mű­veiből. Ugyanezen a napon nyílik Selényi Károly István festőművész kiállítása a vá­rosi művészeti múzeumban. A televízióból ismert, köz­vetlen-elemző stílusban ad szonátaestet Fellegi Ádám zongoraművész a városháza dísztermében március 17-én este, másnaptól pedig a vi­lághírű győri muzsikus, Richter János karmester em­lékére rendezett, személyes relikviákat is felvonultató tárlatot tekinthetik meg az ér­deklődők a Zichy-palotában. A zenei programok sorát a Győri Leánykar hangverse­nye folytatja a Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ­ban (PSVMK) március 23­án. Szabó Miklós karnagy vezetésével. A győri balett­társulat segítségével hosszú évek után ismét a városban lép fel a Magyar Állami Ope­raház balettegyüttese, a már­cius 24-re tervezett vendégjá­tékon a Giselle szerepel. Március 25-én a tavalyi Liszt Ferenc Zongoraverseny győztese, Bogányi Gergely ad koncertet a Győri Nemzeti Színházban, ugyanezen a na­pon a városi könyvtárban Kontraszty László festőmű­vész emlékkiállítása, illetve a PSVMK-ban kezdődő Ma­gyar Filmnapok (a 28. Ma­gyar Filmszemle alkotásai­ból) gazdagítják a programot. Igazi különlegességet ad elő a Győri Balett társulata március 27-én: az együttes megkapta id. Harangozó Gyula Duna melódiák - Tér­zene című táncdarabjának koreográfiáját. Az előadás második részében a társulat nemrég lezárult, európai monstre-turnéjának legna­gyobb sikerét, Dmitrij Sim­kin Petruskáját láthatják a ba­lettbarátok. A programokra - amelyek sorát még hosszan lehetne folytatni - jegyek rendelhe­tők a Nemzeti Filharmónia és a Tourinform győri irodái­ban, valamint a Győri Nem­zeti Színházban. Szeged alszik "Ajehéz lenne eldönteni, mi az, amit most érzek. Mint­1 Y ha csipetnyi szomorúság keveredne egy kis ámulat­tal, no meg némi irigység nem csekély csodálattal. De meglehet, egyszerűen csak arról van szó: ezúttal tényleg savanyú a szőlő. Már maga a meghívó is töprengésre késztette az em­bert. Pontos volt, kedves és hibátlan. Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának munkatársai arra kérték a szegedi újság szerkesztőit, ha tehetik, küldjenek el egy kollégát sajtótájékoztatójukra, s ajánlják a dél­magyarországi olvasók figyelmébe a tavaszi fesztivál kisalföldi eseményeit. Igen, a győri kulturális irodán (ott ilyen is van) a jelek szerint ügyelnek a részletekre. Nem a saját pénztelenségüket siratják esztendőkön át, hanem terveznek, pályáznak, támogatókat szereznek, szóróanyagokat készítenek, informálnak és - mindezek eredményeként - színt visznek a polgárok életébe. Vagy­is: teszik a dolgukat. Ezért képesek három éjjel s három nap alatt minőségi programot alkotni, Budapest „vlzfe­jezése" helyett kapcsolódási pontokat találni, s elérni azt, hogy gyakorlatilag minden évszakra jusson valami extra a győrieknek - és persze a város vendégeinek. Ehhez képest... Szeged alszik. rinyhe túlzással: télen, nyáron, ősszel és tavasszal is. M2J Olykor éberebben, ám többnyire mélyebben. Az idelátogatóknak - jobb híján - a dómmal és a Széchenyi térrel, a Tiszával és az egyetemekkel büszkélkednek az itteniek, tehát azzal, ami tulajdonképpen adottság. A csupán álmainkban létező városmarketing felelősei meg szokásukhoz híven elbújnak a szabadtéri és a sörfeszti­vál ünnepnapjai mögé, s lelkes szurkolók módjára elhi­tetik magukkal, hogy „Iám-Iám, errefelé mindig törté­nik valami érdekes..." Mindnyájan tudjuk, a valóság ennél lényegesen sivá­rabb. Magyarul, ideje lenne felriadni. S tanulni a cselekvőktől. Réttii J. Attila Táncoltak a közgazdászok Bihari Vilmos a bálban. Egy nehéz nap éjszakája. (Fotó: Karnok Csaba) • Munkatársunktól Harmadszor rendez­ték meg Szegeden a közgazdász bált. Szom­baton, február 22-én a Pick Klubban - amelyhez immáron ragaszkodik a helyi közgazdász társa­dalom - télbúcsúztató, tavaszköszöntó vigas­ságra jöttek össze a régi já barátok, ismerósök. A bálozó közönséget ­szintén a hagyományokhoz híven - először dr. Tráser Ferenc, az MKT Csongrád megyei szervezetének alel­nöke, majd dr. Veress Jó­zsef, a Magyar Közgazdasá­gi Társaság elnöke, a bál egyik fővédnöke köszöntöt­te. Aki azt is sejtetni enged­te, nem lesz ez mindig így, hiszen 20 év múlva lehetsé­ges, hogy az Interneten ren­dezik meg a bált. De szombaton ez még nem így történt és ennek kö­szönhetően mindenki jói érezte magát. Az „idősebb" korosztály kedvéért a Dollár Boys együttes Shadows-szá­mokat játszott, de a Beatles és az Illés sem maradhatott ki. A nosztalgiázást külön­ben szemlátomást a közgaz­dász hallgatók sem bánták. Végigtáncolta az estét Bihari Vilmos, a Pick Szeged Rt. vezérigazgatója is (nem tud­ni, annak örömére-e, hogy a Pick 28-27-es eredményt ért el a bál előtti utolsó percek­ben a Dunaferr ellen). Tobzódott a bálakban ezen a szombat estén Leh­mann István, a megyei köz­gyűlés elnöke, aki feleségé­vel a közgazdászoknál kez­dett, majd a mérnökökhöz pártolt át. Váltották egymást dr. Szalay Istvánnal: Szeged első számú polgára a Forrás­ból érkezett a Pick Klubba. Nem maradhat ki a felso­rolásból a műsor, a Lázár György-féle tánciskola tánc­történeti stúdiuma, valamint a majorette bemutató. És a tombola sem. A jó hangulat felelőse ebben az évben is a főrendező, Gyányi Attila volt. A szórakozást a tévé­műsor jelenti az átlag magyar számára. A fel­hozatal nem lebecsülen­dő manapság, a műhol­das adások korában. A kábelre fűzött, csillag­pontosított lakásokban élők a szolgáltató étlap­járól válogathatnak. Ez csak akkor kínosan bosszantó, ha a televízió képernyője előtt üldögé­lő úgy érzi: teljesen ki­szolgáltatott a monopol­helyzetével visszaélő kábeltévés társaságnak. A városlakók „csörög­nek" lapunknak, panaszkod­nak képviselőjüknek - a Szegedi Kábeltelevízió Részvénytársaság pedig nem mozdul. Ezt nehezményezve interpellált a januári közgyű­lésen három önkormányzati képviselő is. Kérdéseikre vá­laszt nem kaptak a 46 száza­lékban önkormányzati tulaj­donú rt.-től. Egyikük, Sze­mők Árpád képviselő (MSZP) a február 13-i köz­gyűlésen megismételte inter­pellációját: információt kért arról, hogy melyik program mennyibe kerül a cégnek. A válasz Csábi Lászlótól feb­ruár 18-án érkezett: „az Kábelzűr adatkérés teljesítése ügyve­zetői hatáskörömet megha­ladja". Ennyi. Sőt: az ügyve­zető azt is kétségbe vonta, hogy Szemők Árpádnak joga kérdezni bármit is, hiszen „az önkormányzat csak egy tulajdonos, Szemők pedig csupán egyetlen képviselő". E telefonos szóváltás után kértük az önkormányzati képviselőt, mondja el véle­ményét. A város egyik szolgáltató cégétől, a Csábi-féle rt.-től levelet kaptak az előfizetők, hogy a médiatörvény miatt változik meg a kábelen elér­hető programok struktúrája. Szemők képviselő - nem egyedül - feltételezi: nem a médiatörvény, hanem a cég üzletpolitikája az oka annak, hogy egyes, megszokott és megszeretett programok (például a Sky News, Music TV) eltűntek a Kábel Rt. kí­nálatából. A média törvény­re hivatkozva söpörtek ki olyan programokat a képer­nyőről, melyekért a cégnek ­ha nem is sokat, de - fizetnie kellene - véli a képviselő. Az rt. a mennyiségi szemlé­let híve: mindegy mivel, csak minél olcsóbban megtöltse a 30 csatornát. Ezért aztán minden olyan program föl­kerül az étlapra, melyhez in­gyen jut a társaság. Ellenben nem szerepel a kínálatban például a top listás Music TV, amiért a cégnek lakáson­ként kb. 20 forintot kéne fi­zetnie. Pótléknak ott a német könnyűzenei csatorna: a VI­VA, ami szakértők szerint „elsősorban anyagi okok mi­att csak a második vonalhoz tartozó előadóknak képes te­repet adni". Az európaiak kedvenc hírtévéje, a Sky News sem nézhető már a Kábel Rt.-s lakásokban. Helyette ott a BBC, ami - Szemők képvi­selő szerint - unalmasabb, mert világhíradó, vagyis mindenkinek szólna, azaz senkinek se érdekes igazán. A városatya hiányolja az olasz csatornát is, mert az a nyelvtanulást szolgálta. A médiatörvényre hivatkozva maradt ki az olasz program is, mert - állítja a Kábel Rt. - nem válaszoltak levelükre, s ezt ők „a médiatörvény szellemében" úgy értelme­zik, a taljánok nem akarják, hogy lássák, hallják és értsék őket az olaszul is tudó sze­gedi magyarok. Az ilyen re­akciót más, szintén szegedi kábeltévés szolgáltatók úgy értelmezték, hogy: hallgatás, beleegyezés, azaz olasz programot is szerepeltetnek étlapjukon. Nem a szolgáltatói díjak emelése, hanem a Kábel Rt. üzletpolitikája miatt interpel­lál(t) Szemők képviselő. Aki kifogásolja, hogy a cég mo­nopolhelyzete miatt nem mű­ködik a szolgáltatás minősé­gének kényszere. A városatya úgy véli, az önkormányzat mint tulajdonos felügyeleti jogkörét is erőteljesebben ér­vényesíthetné. Mindez persze magánvé­lemény - is. De a polgárokat képviselő városatya, az ön­kormányzatot is megjelenítő közszereplő álláspontja. Ami sok-sok néző felfogásához hasonlatos. Meg aztán: más­fajta véleményre nem is hi­vatkozhat a kábeles cég, hi­szen a szegediek tévénézési szokásairól és kívánságairól közvélemény-kutatást nem végeztetett. Tehát úgy tűnik, némi szünet után új fejezet­tel folytatódik a szegedi ká­belzűr. Úfszászi Ilona Körút '97 O DM-információ A városi televízió ma este 8 órakor kezdődő műsorában szó lesz a Környezetgazdál­kodási Kht. munkájáról, a Bay Zoltán Intézetben folyó környezetvédelmi kutatások­ról, a lombikbébiprogramról és az idősek elhelyezésének lehetőségeiről, valamint a médiamenedzser-képzésről. Radnótisok a döntőben O Munkatársunktól Az elmúlt hét végén ren­dezték meg a Százszorszép Gyermekházban a Mikszáth Kálmán prózamondóverseny megyei döntőjét. A tizenki­lenc középiskolásból Rad­vánszky Krisztina és Ördögh Nóra (mindketten a Radnóti Miklós Gimnázium tanulói) kerültek be az április köze­pén Pásztón megrendezésre kerülő országos döntőbe. Harmadik helyezést ért el Sós Tünde (Radnóti Miklós Gimnázium), negyedik, illet­ve ötödik helyezett lett Pet­róczki Szilvia és Szabó Me­linda (mindketten a Tömör­kény István Gimnáziumba járnak), míg a hatodik helyet a csongrádi Batsányi János Gimnázium diákja, Bőti Ma­rianna szerezte meg. Francia könyvek O Munkatársunktól A József Attila Tudomá­nyegyetem Francia Tanszéke és az Egyetemi Könyvtár francia könyvkiállítást rendez február 25. és 28. között a JATE központi könyvtárá­ban. A nyelvkönyveket, fran­cia irodalmi és civilizációs munkákat, valamint francia nyelvű szakkönyveket a kü­lönböző francia kiadók az el­múlt évekhez hasonlóan a Francia Nagykövetség Kultu­rális Osztálya révén juttatták el öt magyar városba. A kiál­lítást Jean-Paul Guidecoq nyelvi attasé nyitja meg feb­ruár 25-én 14 órakor. Béres-csepp O Munkatársunktól A Vöröskereszt szegedi városi szervezete az influen­zajárvány teijedése miatt sa­játos akcióra szánta rá magát: mától a Szt. Mihály utca 1. alatti irodában kedvezménye­sen árul Béres-cseppeket a rászorulóknak. Érdeklődni a 313-740-es telefonszámon le­het. Tímár Péter új filmje su-su bolondság. S ezt ne úgy értsék. De, ha nagyon akarják, úgy is érthetik. Érthető, nem? Tímár Csinibaba cimú zenés-táncos bohózata a hatvanas évek elején, egészen pontosan 1962 virágillatos nyarán ját­szódik. Istenem, azok a hatvanas­hetvenes évek, azok a dalok a szerelemről, a vágyakozás­ról, a Holdról, a tó partjáról és vizéről, a kicsit szomor­kás hangulatról, olyan mély­ről jövő (s)óhajtások, óh jaj, szív szakad széjjel! Ez az a kor, amikor látszólag semmi sem történik, s mégis. Egy Helsinki, az Nyugat? átlagos napon, augusztus 28­án Simon bácsi (Gálvölgyi János), a volt ávós háztömb­bizalmi borotválkozás köz­ben hangszórón köszönti a lakosságot, s olvassa be a nyertes lottószámokat - az 56-os számot nem meri kö­zölni, nem vállalja a kocká­zatot, vállalja azt a pártlap, a Népszabadság. Meg egyéb­ként is, hogyan történhetett ilyesmi? Micsoda dolog ez?! Amikor rend a lelke minden­nek. Különben is, mindenki menjen borbélyhoz, mire hármat számolok. Három. Ilyen világ ez. Fa mögött rendőr - igazolványokat, va­lamint jó napot -, agg úttörő pajtások masíroznak az ut­cán, kisdobos pottyan az ég­ből. Élünk és énekelünk, így jó ez nekünk. Boston bikája (Reviczky Gábor) láncaitól szabadulna, de hiába erőlkö­dik. Kollektív amnézia. Az­tán a Ki mit tud? képében le­hetőség nyílik, kijutni a Vi­lág Ifjúsági Találkozóra, Helsinkibe. Egyébként Helsinki, az Nyugat? Igen? Akkor el in­nen, nem megrohadni itten, mondják a csavargyári srá­cok és tánczenekart alakíta­nak. Attila (Almási Sándor, aki egyébként szegedi) a Ka­nadában élő szerelméről, Katinkáról, barátai pedig sárga Cadillacről, tenger­partról, pálmafákról és Chesterfíeldről álmodoznak. Fiatalok, még vannak álma­ik, kijutni ebből a posvány­ból, s úgy élni, mint a Dolce vita-ban a svéd nő, édesen. Mert az itt elképzelhetetlen. A felnőtteknek is, de ők már belesüllyedtek a langymeleg kakiba, s jól érzik magukat, sör, zsuga, strand, csónak, slágerdallamok. Itt jegyzem meg Lovasi András (Kispál és a Borz), valamint Cseh Tamás fantasztikus. Előbbi a Kicsit szomorkás a hangula­tom máma, utóbbi pedig az Angéla című slágert inter­pretálja a filmben. Tímár Péter filmrendező csakúgy, mint az Egészséges erotikában, új filmjében is moziklipes elemekkel él. (Ehhez nagyon ért, lévén haj­danában reklámfilmszak­ember.) Mozdulatokat, illet­ve mozdulatsorokat gyorsít fel, s tesz ezáltal nevetséges­sé. A múltidéző fényíró ak­kor pörget, amikor a szituá­ció megkívánja, s akkor hoz be impresszionista képeket, amikor rádöbbent bennün­ket: ez nem a múlt, ez a je­len. A Csinibaba egyébként az idei magyar filmszemlén nagydíjat kapott. Szabó C. Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents