Délmagyarország, 1997. február (87. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-22 / 45. szám

8 STEFÁNIA-ARCOK SZOMBAT, 1997. FEBR. 22. Csak lesz kilencven, március elején. Ahogy a nyelvész tudja a lat, a font, vagy a sukk, a sing, a könyök, a röf, az öl, a mérföld, netán az icce, a pint vagy az akó értékét és mértékét, megkérdeztük dr. Nyíri Antal professzor urat, egykori tanárunkat, mennyi lenne mai szám­mal kifejezve a matuzsá­lemi életkor. Tömör véle­ményt mondott a de­mokráciáról, mint min­den öregség velejárójá­ról, firtattuk a Takarék­tár utcai sortúz körülmé­nyeit, és visszafelé lépe­getve azt is tudakoltuk, kovács apja, kovács nagyapja öröksége mennyire szólt bele szó­fejtéseibe. Jobban bele­gondolva, még rejtélye­sebb a közelgó kilencve­nedik születésnap. Ha nagyapja emlékezete megőrizte öregapja gye­rekkori. történeteit, és to­vább is adta, akkor mennyire is tekinthet vissza a múlt század rengetegébe? Mind nye­resége a szófejtőnek is. • Nyelvészkedjünk! Mennyi lenne a matuzsá­lemi kor? - Ami nem problematikus, látod, avval nem foglalkoz­tam. Te tudod? 9 Lexikonból Kilencszáz­hatvankilenc esztendő. - Akkor még lehetne egy kis időm hátra. Egyébként a vénség hozza el a legnagyobb demokráciát. Királynak, csá­szárnak, koldusnak egy a sor­sa: nyakunkon a nyavalya. 9 A nyelvészek sokáig él­nek? Mészöly Gedeon pél­dáuL - Hetvenéves korában Nyíri Antal: kilencven ment nyugdíjba, nyolcvan volt, amikor eltemettük. 9 Klemm Antal? - ő is megérte a hetvenet. • Sétáld Emil? - írtam róla, amikor meg­halt, de vénemberként már nem tudok bajlódni az évszá­mokkal. • Bölcs, aki belenyugszik. Klemm Antal szokta mon­dani, Setalii Emil minden reggel vízbe ugrott, mégis meghalt, mindazonáltal nagy nyelvész volt. Pro­fesszor úr gyerekkorától fogva mindig nyelvész akart lenni? - Dehogy akartam. Tudod, kovács apámat elég korán elütötte az iparosok betegsé­ge, az alkohol. Annak is én it­tam meg a levét, de csak az apám volt, az életemet ő adta. Anyám másodszor is férjhez ment, engem nagyszüleim ne­veltek. A gimnáziumban ki­kergetett egyszer óráról a ma­tematikatanárom, mert figyel­metlen voltam: takarodj in­nen! Egy teljes hétig nem mentem iskolába. Inas akar­tam lenni. A Kétszerpap jött el hozzánk, ő hfvott vissza. 9 Kétszerpap? - Neve is Papp volt, meg a foglalkozása is pap. Hittant tanított. Laci fia kedves osz­tálytársam volt, ő biztatott ké­sóbb, hogy Münchenbe men­jek ösztöndíjasként, mert an­nak jóhtrű egyeteme van. • Hogyan ment akkori­ban az ösztöndíj? - Csongrád vármegye hir­dette meg, és akkor még Szentes volt a megyeszék­hely. Szegedről küldtem haza a pályázatomat. Kövér Imre főjegyzőnek köszönhetem, hgy megkaptam. Kikérdezte a Nyíri professzor, szegedi otthonában. (Fotó: Enyedi Zoltán) gimnáziumot, mit tudnak ró­lam? Mondták neki, közönsé­ges egyetemi hallgató lehe­tek, mert gimnáziumban is az voltam. Fölkiáltott: nem is­meritek a diákjaitokat? Szín­jeles az egyetemen! Előkeresi leckekönyvét. Leczkekönyv van még ráírva. Horger Antalnál letett vizsgái is kitűnőek, és Mészöly Ge­deonná] is így vizsgázott. Két ekkora név a tudományban! - Mészölynek köszönhe­tem, hogy az egyetemen az elsó héten már a nyelvészetre fordult a fejem. Most is mon­dom, ennyi év után is, nála különb tudóst ezen a pályán nem ismerek. Nemzetközi vontkozásban se találom pár­ját. • A Münchenben eltöltött egyetemi évnek lehet sze­repe abban, hogy a Mün­cheni Kódex teljes földol­gozását elvállalta? - Azt hiszem, sok köze volt hozzá. És kötelességem is volt. Mészöly Gedeon a Bécsi Kódexet dolgozta föl. 9 És a szentesi kovács­múltnak a szófejtésben ? - A rátalálásban minden­képpen. Első dolgozatom azt állítja, hogy a szennyes sza­vunk közös gyökerű a sze­nessel. A fazék körüli eleven szén, az izzó parázs volt a ki­indulás, de ez ott volt a ko­vácsműhelyben is. A másik jelentős munkám a tűzger­jesztés szavainak eredetét kutatja. Az is otthon volt mind a kovácsfújtató körül. Az elsőre mindjárt azt mond­ta Mészöly, hogy nagyon szép tanulmány. • Elvégezte az egyetemet nagy ígérettel, mégis csur­góitanár lett. - Előbb Gombocz Zoltán mellé kerültem gyakornok­nak, nyolcvanpengős fizetés­sel. Megjelent a pályázat, mondtam Gombocznak, el­vállalom. Nekem meg kell él­nem, és a gyakornokságból nem tudok. Kérte, várjam meg az őszt, biztosan lesznek kinevezések, de nem várhat­tam. Tanulmány lett ennek is a vége, akkor írtam meg a ze­licségi Szenna és vidéke ma­gyar nyelvjárását. Küldtem egy példányt Horgernak is, Mészölynek is. Meg is hívott Mészöly gyakorló iskolai ta­nárnak Kolozsvárra, mert ak­kor tért vissza az egyetem Er­délybe. Jött a háború, Szeged­re jöttünk megint, itt is gya­korló gimnáziumba kerültem először. A Tanárképző Főis­kola következett, 1950-ben docens lettem az egyetemen, és 55-ben kineveztek egyete­mi tanárrá és dékánná. • Mészölyt kellett volna nyugdíjaztatnia - De nem küldtem el! Nézd meg ezt a dedikációját! „Nyíri Antalnak, lelkemből lelkedzett tanítványomnak. legigazibb barátomnak, legel­nézőbb dékánomnak." Ez utal a nyugdíj elhalasztására. • Kikerülhetetlenül ben­ne vagyunk ötvenhatban. A Takaréktár utcai sortűz­nél az első sorban volt. - Az egyetem többi veze­tőjével együtt. Hogy vissza­fogjuk a tüntetőket, mert tud­tuk, a sortűz elkerülhetetlen, ha nem állnak meg. • Eldördült, Schwartz Lajos ott halt meg. - Amikor fölemelték, már nem élt. Kegyetlen sors egy fiatal embernek. • Kóbor emlékezők gép­fegyversorozatot, sőt könnygázgránátot is emle­getnek. - Az én emlékeimben in­kább karabély szerepel. • És jöttek a megtorlás napjai. Fegyelmimet is Önnel íratták alá. - Nagy volt a forgószél, nem tudom, kire kirótt ítélete­ket kellett szentesítenem. • Közel álltunk egymás­hoz, életre szóló bölcsessé­gei kaptam akkor: kérem, vonja le belőle a szüksé­ges következtetéseket. Annyira levontam, soha nem vállaltam, semmiféle főnökséget. Maradjunk azonban a nyelvészetnél Szép tanulmányt kapott a szülőváros, Szentes is. Kedves ajánlással dedikált példánya szintén otthon van a polcomon. - A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi marad­ványai címen jelent meg 1948-ban. (Nagyanyja, Nyíri Istvánné elröppent szavai, és három öreg halász - Rácz Imre, Ko­mendát Bálint, Váradi Imre ­elmondása adja a kötet példás anyagát, 1881-ig visszanyúl­va.) • Legföljebb tizenöt éve lehet, hogy beültem még egyszer egy órájára. Ami­kor Irta a táblára a csil­laggal jelölt ősalakot, a manysival vagy a finnel, még folytatni tudtam vol­na. Nem mindenki szeret­te a nyelvészetet, de tud­na-e számot mondani, há­nyat tanított? - Nem tudhatom én azt. Megszámlálhatatlanul sokat. • Két iskola állt szembe akkoriban: a szegedi Mé­szöly-féle és a pesti Bár­czi-iskola. Ön volt a szege­di továbbéltetője. Kiinduló tétele, hogy a szótörténet munkatörténettel együtt vizsgálható csak. - Sajnos, fogyóban van már a szegedi iskola. Velcsov Mártonná vitte tovább, és Szabó József számítható még ide. Forgács Tamással együtt. 0 A teljes hazai nyelvé­szetről mondana valamit? - Furcsán hangozna éppen a búcsúzó tanár szájából, de sok jót nem tudnék mondani. 9 És a mai szófacsará­sokról, nyelvi kerékbetöré­sekről? Mintha a jó szán­dékkal megvert sok kitűnő nyelvész és nagyszerű ta­nár mind hiába dolgozna. - Még szánalmasabb álla­potban van. ^Kedves Professzor Úr! Ahogy Mészöly és Horger rendre azt írta Leczkekönyvé­be, hogy kitűnően vizsgázott, ha nem tűnne idétlen hivalko­dásnak, most Azt mondanám magam is, a kilencvenedik év küszöbén még mindig kitűnő­en vizsgázik. Közelgó matu­zsálemi születésnapján békes­séget, nyugalmat, gyógyulást kívánunk. Horváth Dezső Egy csepp Pigler Volt olyan osztálya, amelyben 32 tanulóból 28 válási árva volt, abból nyolc vagy az apját, vagy az anyját soha nem látta. (Fotó: Tésik Attila) Tulajdonképpen 40 percesnek indult a mű­sor, végül több mint 4 órás lett belőle. A szege­di Virág cukrászda zöld szalonjában nemrégiben dr. Tráser László újságíró beszélgetett dr. Nagy Jó­zsef tanszékvezető egye­temi tanárral és dr. Pig­ler László Csongrádon la­kó, de Szentesen tanító pedagógussal. A beszél­getés témája a középis­kolások értékrendje a ki­lencvenes években volt, a Danubius Rádió egye­nesben közvetítette a so­káig elhúzódott társal­gást. Igazán aktuális is­meretekkel szolgálhatott Pigler doktor, hiszen nemrégiben védte meg disszertációját a téma­körben, s igazán nem le­het ráfogni, hogy az író­asztala mellett ülve elmé­letieskedett. Heti óraszá­ma annyi, hogy le sem merjük írni, csak hát va­lamiből meg kell élnie a családjának. Annál is in­kább, mivel felesége is pedagógus, a csongrádi Kisegítő Altalános Iskolá­ban tanít. 0 Tanár úr, ön a szentesi Zsoldos Ferenc Műszaki Szakközépiskolában és Szakmunkásképző Inté­zetben tanít. Diákjai mit szóltak rádiós fellépésé­hez? - Megjegyezték: „Tanár úr, olyanokat mondott, hogy nem értettük". S hogy milyen rendes ember dr. Szalay László, a csongrádi Dr. Szarka Ödön Egyesttett Egészség­ügyi Intézmény igazgató fő­orvosa! Tudvalevő, hogy Szegedről jött Csongrádra, és azon a napon, amikor hivata­los voltam a Virág cukrász­dába, képes volt Pestről lero­hanni Szegedre, azért, hogy segttsen. Nem akartam, hogy szétszedjék ezt a „nevenincs senkit". Szegeden nem tud­ták, hogy kivel állítják ki szellemi párbajra Nagy pro­fesszort, UNESCO-szakértőt, akadémikust. Tráser Laci meg sumákolt. Azt mondta, ha elárulja, mit akarnak ve­lem csinálni, úgysem megyek le Szegedre. 0 A Virágban Nagy pro­fesszor után kapott szót. Mivel kezdte a mondan­dóját? - Azzal, hogy az előadá­som címe az lenne: „Pedagó­gia alulnézetben". Erre rög­tön felkapta a fejét a 40-50 ember. Égtem, mint a rongy, mert már az elsó hozzászólá­som után megtapsoltak. A második után felállt egy köz­gazdászdoktor, s arra bizta­tott, hogy ne hagyjam el a ta­nári pályát. Odajött hozzám este 11 órakor két egyetemis­ta, hogy miért nincs nekik ilyen tanáruk az egyetemen. Piszok fáradt voltam, a fele­ségem, Kati, a kisfiam, Feri­ke is, s akkor még 10 perces interjút kért tőlem a rádió csi­nos, szőke riporternője; utána még egy rádiós jelentkezett. Életemben annyi autogramot nem adtam, mint január 31­én este. Nagyon boldog vol­tam, mert ha másért nem, ezért megérte oly sokat tanul­nom. 0 Igen érdekes témát vá­lasztott egyetemi doktori disszertációja témájának. Milyen a középiskolások értékrendje? - A rendszerváltás után azért fogtam hozzá a téma ki­dolgozásához, mert a kilenc­venes évek elején azt lehetett érezni, hogy a diákok hallat­lan mértékben elveszítették a hitüket. Nem volt kapaszko­dójuk, állandóan lógtak a nyakamon, velem mindent meg lehet beszélni. Eredetileg szexuálpszichológiát akartam választani, de azt mondták, hogy az dr. Lux Elvira kutatá­si területe. Pedig minden év­ben van 8-10 terhes lány az iskolánkban, a szemünk láttá­ra mennek tönkre. Japánban a szexuáletika 10 éves kortól kötelező tantárgy, és a válás gyakorlatilag ismeretlen. Ma­gyarországon a szociológiai felmérések tanúsága szerint a házasságok 51 százaléka vá­lással végződik. Nekem volt olyan osztályom,' amelyben 32 gyerekből 28 volt válási árva, abból nyolc vagy az ap­ját, vagy az anyját soha nem látta. Disszertációmban Gor­don-teszttel vizsgáltam az in­terperszonális kapcsolato­kat... 0 Magyarul ez mit jelent? - Gordon világhírű ameri­kai pszichológus volt, aki a személyközi kapcsolatokra kidolgozott egy kényszervá­lasztáson alapuló tesztet. Azokat a kapcsolatokat méri, amelyek a kommunikációs csatornán információcsere formájában zajlanak, s azt, hogyan csapódnak le a fiata­lokban. Dolgoztam a Super­teszttel is, amely munkaér­ték-orientációs teszt. A har­madik teszt alkalmazásához már a francia nagykövet en­gedélye kellett, Amerikából adaptálták a franciák a Gil­ford-tesztet. A szociális kap­csolatteremtő és -tartó képes­séget méri, négy alteszttel. Közel háromórás a felvételi ideje. Az összehasonlító elemzés során kiderült, a ta­nulók értékvesztése oly mér­vű, hogy például a francia gyerekek minden vonatko­zásban jobb eredményt értek el. A Super-teszt pedig ki­mutatta, hogy más iskolák­ban 10 évvel korábban vég­zettek esetében is szignifi­káns különbségek mutatkoz­tak. Viszont érdekes, hogy a 17-18 éves fiúk és lányok ér­tékrendje körülhatárolható, igaz, az elbizonytalanodás nyomonkövethető. Az egyik szakközépiskolában meg is kérdezték: „Tanár úr, nem mindegy az nekünk, hogy érettségivel vagy anélkül le­szünk munkanélküliek?" 0 Mit válaszolt nekik? - Azt, hogy nem mind­egy. Ha elmegy valaki a diszkóba, előtte kér a mamá­jától 500 forintot beugróra meg a barátnőre, fogyasztani is akar valamit, s az első ut­casarkon fejbekólintják, el­veszik a pénzét, attól még nem veszfti el a szellemi tó­kéjét. A szellemi tőke ugyanis olyan tőke, amely állandóan és folyamatosan kamatozik, nem inflálódik és bármikor konvertálható. A rendszerváltás után figyelhe­tő meg egyébként a reálérté­kek térnyerése. Más volt a történelem tankönyvben, mást kell mondania vizsgán, mást hallott a diák a tanárjá­tól, mást hallott otthon és a rádióban, televízióban. 0 Mióta tanít csongrádi létére Szentesen? - Huszonöt éve. 0 Miért? - Ez kényes politikai kér­dés. Csongrádi vállalatnál dolgoztam gyakornokként, és a főnököm nagy pártvezér volt, nagyon rendes ember. Lopott, csalt, hazudott, nő­zött, mondom, amúgy na­gyon rendes ember volt. Rá­dió- és tévériport lett a konf­rontáció vége. Azóta isme­rem Wisinger István tévéri­portert. 0 Jelenleg mérnök-tanár­ként dolgozik. Mi az ere­deti szakmája? - Gépgyártás-technológus üzemmérnök. Korábban azt sem tudtam, hogy mi a pszi­chológia, sokáig burzsoá ál­tudománynak tartották ná­lunk. Szeged méltán büszke lehet Mérei Ferencre, aki so­ha nem kapott egyetemi ka­tedrát. Amikor hazajött a get­tóból, azt mondta: „A primér szükségletek gátlása depri­málja a morált." Az ELTE-n 1962-ben hozták létre a Pszi­chológiai Tanszéket, mégis a debreceni KLTE-n működik Pszichológiai Intézet, amely­nek egyik vezetője, dr. Ba­logh László volt az opponen­sem. Persze szép dolog a tu­domány, a tanítás, csak ép­pen nem lehet belőle megél­ni. A feleségemmel együtt hét diplománk van, és január­ban meg kellett érnem azt a szégyent, hogy hétezer forin­tunk volt a hónap közepén itthon. Úgy, hogy még nem jött a villanyszámlás. A nyugdíjas mamától kellett kölcsönkérnünk. 0 Amerikai ösztöndíjat nyert, lovagja a Szent Vince Borrendnek, úgy­nevezett Pigler-cseppjei . fenomenálisak, Európa­bajnoki vörös borral is büszkélkedhet. Aztán teg­nap este például a csong­rádi orvosbálon a Fran­cia Tudományos Akadé­mia elnökének, Pierre Guinet-nek a nyakkendő­jét viselte az Erzsébet étte­remben. Hogyan szerezte meg? - A Művelődési és Közok­tatási Minisztérium autóbu­szával jártuk 1989-ben az Eu­rópai Közösség tagországait, s úgy jöttem össze az akadé­mia elnökével, hogy megkós­toltattam vele a maradék fél liter boromat. Gyönyörű, vas­tag, testes bor volt. Apósom szőlész-borász volt, a borter­melés összes cslnjára-bínjára megtanított. Azt mondta a buszon az elnök, olyan bor nincs is, hogy magyar fran­kos. Pont úgy nézett ki, mint Mézga Géza - két szál hajjal a feje tetején. Oltári jó have­rok lettünk a kisöreggel, az­óta is levelezünk. Európa leg­régebbi oktatási intézményé­nek a Diderot Intézetnek az igazgatója. Hívott ki tanítani - lakást, autót, nettó 20 ezer frank fizetést kaptam volna. Barátságunk emlékére cserél­tünk nyakkendőt, s amikor megláttam a kirakatban, hogy az ő hernyóselyem nyakken­dője mennyibe kerül, majd­nem infarktust kaptam. Dányi László

Next

/
Thumbnails
Contents