Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-10 / 8. szám

6 HAZAI TÜKÖR PÉNTEK, 1997. JAN. 10. • „Csörög-panasz" nyomán... Gyorsfénykép egy félreértésről Ha tizenhárom fény­képfölvétel majd' 1300 forintba kerül, akkor a „kedves ügyfelet" az sem nagyon vigasztalja meg, hogy a képek mel­lé még ajándékokat is kap a fotóüzlettől. Egy olvasónk nagyfiával esett meg ez az eset: a panaszt, s a hozzávaló választ mindenki tanul­ságára tesszük közzé. Mint kiderült, félreértés történt, mert a bolt al­kalmazottja elmulasztot­ta az előzetes, alapos fölvilágosítást. Olvasónk lassan felnőtt­sorba lépő fiát btzta meg az­zal. hogy hívassa elő a har­minchat kockás, színes fil­met. A fiú az Oskola utcai Sooter's-üzletbe vitte a fil­met, s azt kérte, hogy egy óra múlva készüljenek el a képek. Előre fizetett: 1299 forintot hagyott a boltban. Amikor egy óra múltán visszament, igencsak megle­pődött: a harminchat fölvé­telből mindössze tizenhárom sikerült, ennyiről készítettek papírképet. Átadták még a bolt ajándékait is: egy hu­szonnégy kockás filmet, s egy fényképtartót. Otthon azonban sokallták a közel százforintos képenkénti árat, s telefonon, majd személye­sen is érdeklődtek, mit lehet­ne tenni - különös tekintet­tel arra, hogy ha valaki utó­lag, az elkészült képek szá­ma után fizet, akkor mind­össze 29 forintba kerül egy fölvétel. A telefonbeszélge­tésben még az is elhangzott, hogy utólag levásárolhatják a különbözetet. Aztán az üzletben kide­rült, hogy erről szó sincs: utólag már nem reklamálhat az, aki előre fizet. • Fölhívtuk az Oskola utcai Sooter's vezetőjét, s megkér­deztük, ő hogyan értékeli a tör­ténteket. Halmai Attila készség­gel válaszolt kérdéseinkre. • Miért nem fizették vissza a panaszos pénzét? - Ha az ügyfél az átalány­díjas fizetési formát választ­ja, akkor kockáztat: nem tudja előre, hány fölvétele sikerül. Ha jók a képek, ak­kor az ügyfél is jól jár: auto­mata gépekkel egy 24 koc­kás filmre akár 26-27 fölvé­tel is készíthető. Ha azonban csak kevés kockáról tudunk papírképet készíteni, akkor bizony már nem kifizetódő az átalánydíj. 0 És ha valaki csak a jó képekért akar fizetni? - Akkor minden fölvételt előhívunk, s az ügyfél kivá­logathatja azokat, amelyeket el akar vinni, s csak ezekért kérünk pénzt. így azonban ki kell fizetnie az előhlvási di­jat, valamint a képek dara­bonkénti árát. És nem kap ajándékot. Ha valaki bizony­talan abban, hogy minden fölvétele sikerült, annak in­kább az utóbbi fizetési mó­dot ajánlom. 0 Ugyanezt nem mond­hatták volna el előre a hozzánk forduló pana­szosnak is? - Elismerem, hogy ügyfe­lünket nem tájékoztattuk megfelelően. A mulasztásért már figyelmeztettem azt a dolgozónkat, akit felelősség terhel az ügyben. Ny. P. • Balogh László városi elnök: n Az MDF-et minden tizedik ember elfogadja ii A dolgok szabályos menete szerint a Ma­gyar Demokrata Fórum szegedi szervezetében a két választás között, félidőben is tisztújítást tartanak. Az MDF régi-új városi elnöke - mint ar­ról hírt adtunk - Balogh László, akit az eddigi munka értékelésére, ter­veinek vázolására kér­tünk. 0 Nehéz helyzeten jutott túl a Magyar Demokrata Fórum. E szervezethői megalakulása óta több párt is alakult, s kor­mányzóból ellenzéki sze­repbe került. Mindez ho­gyan érintette az MDF szegedi szervezetét? - Egyik változás sem ren­gette meg alapjaiban a sze­gedi szervezetet. Az „MDF­szeletelósdi" történetében Szeged és Csongrád megye üdítő kivételt jelent, ugyanis tagjaink abból a szempont­ból is konzervatívok, hogy hűségesek maradtak pártjuk­hoz. Legutóbb az MDF ko­rábbi minisztereinek többsé­ge alakított új pártot, s távo­zásuk az országos politika szempontjából „nem jött jól", de azzal az előnnyel járt, hogy lehetővé tette a tisztulást, az egységes fellé­pést. 0 Az MDF szervezetei­nek erősorrendjében hol a szegediek helye? - Nagy hírű a szegedi szervezet! Alapító tagként is számon tartják a szegedi szervezetet, mely már léte­zett, mikor a lakiteleki sátor­ban bejelentették a Magyar Demokrata Fórum megala­,,Nagy hírű a szegedi szervezet!" (Fotó: Schmidt Andrea) kulását. Kezdettói fogva olyan emberek alkották ezt a szervezetet, akik tekinté­lyük, tudásuk alapján erősí­tették a szegediek meghatá­rozó szerepét. Ez vonzerőt jelent a fiatalok, az egyetemi és fóiskolai értelmiség szá­mára is. 0 Egy helyi szervezetben a pártmunka vagy az ön­kormányzatban játszott szerep a fontosabb? - Kétirányú a tevékenysé­günk. A párton belül - a Le­zsák Sándor elnöksége óta erős demokratikus játéksza­bályoknak megfelelően - a helyi szervezetek részt vesz­nek az MDF stratégiai és po­litikai döntéseiben. Olyan konkrét, de országos hatókö­rű feladatokat is végez egy­egy szervezet, mint például mi, mikor a belgrádi esemé­nyekre való MDF-es reagá­lást szerveztük. A szegediek jelentós szerepére utal, hogy dr. Pordány László szemé­lyében országos elnökségi tagot adunk, illetve hogy dr. Mécs László megyei pártel­nökkel egyetemben nem csupán részt veszünk az or­szágos választmány munká­jában, hanem e testület egy­egy bizottságát is vezetjük. Másik, jelentős mozgásterü­letünk az önkormányzati te­vékenység. A szegedi To­rony alatti munkával nem le­hetünk elégedettek. Több­ször ütközünk, s a vitában többször alul maradunk. így például a 3. híd építését mi szorgalmaztuk, de javasla­tunkat leszavazták az MSZP és az SZDSZ képviselői. Amit az önkormányzaton be­lül nem tudunk végigvinni, azzal pártszinten próbálko­zunk. Példaként említem kör­nyezetvédelmi akcióinkat. 0 A választásokig hátra­lévő időben mi a legfon­tosabb megoldásra váró feladat? - A pártok székházügye. A nagyvárosok közül Szege­den ugyanis nem oldották meg a problémát. Szerintünk az lenne a szerencsés, az sta­bilizálná az önállóságukat, ha a pártok tulajdonosai le­hetnének székházuknak, iro­dájuknak. Ha a pártok finan­szírozása nem oldódik meg, akkor teret kapnak azok a pénzügyi körök, melyek az anyagi támogatás fejében a politikai döntéshozók közé kívánnak nyomulni. A kam­pányban elkölthető pénz­összeg nagyságát, illetve a hirdetési lehetőségek körét és jellegét is szabályozni kellene. A közvélekedéssel szemben tény: a parlamenti pártok költségvetési támoga­tása nincs annyi, mint hajda­nin az egyetlen párt, az MSZMP által fölemésztett pénz. 0 Most, a félidőn túl szaporodnak a jóslatok: melyik párt milyen eséllyel indul a választá­sokon. Mi az MDF célki­tűzése? - Közvélemény-kutatást végeztettünk, ami kimutatta: az MDF elfogadottsága Sze­geden 10 százalék körül mo­zog, ami jobb, mint az orszá­gos eredmény. Célunk, hogy itt az önkormányzatban ed­dig is sikeresen kooperáló négy párt együtt induljon a választásokon. Nem kérdé­ses: pártunk bekerül a Parla­mentbe! S az sem, hogy a választásokat az ellenzéki pártok fölényesen megnye­rik, ha összefognak. Ú. I. Madarak jönnek • i 'F A képen látható hattyúk a minap érkeztek meg Szegedre. (Fotó: Miskolezi Róbert) Londonban néhány nappal ezelőtt az utolsó pillanatban mentettek meg ötszáz éhező és ki­hűlt hattyút. A hideg tél azonban nemcsak a szi­getországban okoz gon­dot az égi üzenetek hor­dozóinak, a lélek szim­bólumainak, hanem szú­kebb pátriánkban is. Dr. Csizmazia György, a Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskola Biológia Tan­székének docense sze­rint, ha tovább tart a hi­deg tél, akkor a cine­gék, pintyek és rigók után valószínűleg a kar­valyok és a réti sasok is beköltöznek Szegedre. Az ornitológussal a téli madáretetésröl beszél­gettünk. 0 Ön szerint miért etetik az emberek a madara­kat? - Ennek különböző okai vannak. Ki puszta racionali­tásból, ki szeretetből, ki pe­dig már szerelemből eteti az ég állatait. Egy biztos: az „így meg úgy csináld"-ta­nácsokkal szemben inkább emocionálisan kell meg­mozgatni az embereket. Fő­leg a mai világban, amikor az emberi kapcsolatrend­szert leginkább a közöm­bösség jellemzi. Kérdem én: ilyen helyzetben mit várhatnak a madarak? Vá­laszolok is: közömbösséget. Amelynél még mindig jobb, amikor az ember úgy sze­retné megismerni a mada­rat, hogy begyűjti, preparál­ja. Ezt a zsákmányolással, gyilkolással összefüggő módszert úgy hívják tudo­mányosan, hogy neandertá­li-pedagógia. A józan gon­dolkodású ember a „jó tett helyében jót várj "-motívum alapján eteti a madarakat. Tudja, mennyi haszna lesz például a gyümölcsösének abból, ha télen táplálja a madarakat. Ha ezen gondol­kodásmód kifejlesztése ki­csi korban kezdődik, akkor az egyénben kialakul a fele­lősségtudat, a gondoskodás érzése, az élő iránti törődés. Ezek a gyermekek biztosan nem dugják majd szüleiket nyugdíjas otthonba. Aki szeretetből eteti a madara­kat, az ösztönösen, aki pe­dig szerelemből, az affektív módon azonosul az állattal. 0 Szegeden etetik-e a madarakat ilyen vagy olyan módon? - Igen. Szívből mondha­tom, hogy ebben a városban madárszerető emberek lak­nak. Ez egyébként köszön­hető a Délmagyarországnak is, amely 1930-tól kezdve folyamatosan közöl cikkeket a téli madáretetésről. 0 Az ittlévők mellett még milyen fajok jönnek be télen a városba? - A tájjlálék és a mele­gebb idő miatt a szén- és kékcinegék, a feketerigók és a különböző pintyek húzód­nak be a külterületekről a városba, s itt a panelrepedé­sekben és a kéményekben vészelik át a telet. A jószán­dékú emberek bármivel etet­hetik őket az ételmaradéktól kezdve a kenyérmorzsán át az almáig. De ne csak a hasznos madarakat, hanem a kukából felreppenő verebe­ket is táplálják, hiszen ők is élőlények! 0 Gondolom, még így sem sikerül mindengyik­nek átvészelni a telet. - Szegeden eddig még nem, a Fehér-tavon viszont már találtam megfagyott ökörszemeket. Egyébként, ha továbbra is ilyen hideg te­lünk lesz, akkor valószínű­leg a ragadozómadarak, a karvalyok és a réti sasok is „beköltöznek" a városba, és portyáznak majd a Tisza fö­lött... Sx. C. Sz. Az adózás ordogi kore - A bérekhez kapcso­lódó, Európában kirívó­an magas elvonások sem munkahelyterem­tésre, sem magyarorszá­gi beruházásokra nem ösztönzik a nyugati cé­geket - szögezi le egy külföldi gazdasági taná­csadó cég által szerkesz­tett lap. A Central Euro­pean Productivity Repor­ter legutóbbi számából az is kiderül, az osztrák menedzserek szerint a magyar vezetők nem tö­rődnek kellóképpen ügyfeleikkel és beosz­tottjaikkal. - A munkabérhez kapcso­lódó elvonások sehol sem olyan magasak Európában, mint Magyarországon - szö­gezi le a Central European Productivity Reporter című lap legutóbbi számának ve­zető cikke. A társadalombiz­tosításhoz való munkáltatói hozzájárulás például 1996­ban 42,5 százalék volt - ez az elvonási hányad (Olaszor­szág kivételével) egész Eu­rópában 40 százalék alatt van. Nem csoda tehát - írja a Czipin and Partner gazdasá­gi tanácsadó által szerkesz­tett kiadvány -, ha a cégek inkább más, e rendszeren kí­vüli foglalkoztatási módoza­tokat részesítenek előnyben. Ez az egyik oka a magas munkanélküliségi rátának is, hiszen a vállalatok nem ér­dekeltek a munkahely-te­remtésben. A kifizetett bé­rekhez kapcsolódó kiadásaik ugyanis olyan magasak, hogy inkább a létszámcsök­kentésre törekednek. Ez az­után csökkenti a TB-fizetők körét. A nagyobb probléma mégis az - Írja a lap -, hogy hiába tervez a TB évről évre többszáz milliárdos bevételt, ez sem elegendő a társada­lombiztosítás működtetésé­hez. Márpedig a kormányzat fokról fokra csökkenteni kénytelen a költségvetés hiá­nyát, a tavalyi 4 százalékról idén 3,5-re, majd 1998-ban 3,4 százalékra. Ez nyilván­valóan a társadalombiztosí­tási befizetések további eme­lését vonja maga után. A külföldi befektetők pedig szívesebben választják azo­kat az országokat, ahol az adóteher kisebb. - E tekin­tetben Magyarország hátrá­nyos helyzetben van a térség többi államával szemben ­vonja le a következtetést a lap. - A magyar vállalatok fel­só- és középvezetői nem elég rugalmasak, nem fi­gyelnek kellőképpen ügyfe­leikre és beosztottjaikra, nem a minőségre való törek­vés áll figyelmük fókuszá­ban - vélik magyar kollegá­ikról az osztrák menedzse­rek. A Czipin and Partner készítette felmérésből, mely­ben 151, kétszáznál több al­kalmazottat foglalkoztató cég vezetőjét kérdezték meg, az is kiderül, minden máso­dik, magyarországi partner­rel rendel kezó osztrák cég a magyar vezetést hibáztatja az együttműködési nehézsé­gekért. Márpedig tetszik, nem tetszik, a nyugati cégek kénytelenek leányvállalato­kat létesíteni a kelet-európai régióban, hiszen itt a munka­erő ára tizede a nyugatinak. Ám - talán éppen a fenti előítéletek miatt - a termelé­si folyamat legfontosabb ele­meit, a végső minőségellen­őrzést, a termékfejlesztést az anyavállalatok maguknál tartják. Vagy egy másik megoldást választanak: saját tapasztalt vezetőiket ültetik a leányvállalatok vezetői szé­keibe. - Egészen addig, amíg partnerre nem lelnek a képzett, motivált és széles látókörű magyar vezetőkben - véli a lap. K. G. Csukott könyv Jelenet a filmből. (Budapest Film Rt.-fotó) Peter Greenaway a Pros­pero könyve után vászonra nyomta a második könyvét, a Párnakönyvet, amely egy japán nő, emberi bőrre írott szövegek, könyvek iránt ér­zett elfogulatlan szerelmé­nek történetét használja fel ahhoz, hogy festői szépségű képek burjánzó sokaságával árassza el a nézőt. Ismerve Greenaway filmjeit, erre számítani is lehetett, arra vi­szont kevésbé, hogy minde­zen képsorok pergése mellett elenyészik az a szellemes nézőpont, ahonnan már-már megtanulhattunk greenawa­yül látni. Greenawaynél iga­zából soha nem a történet fogta össze a filmet, azt min­dig felemelte, és többnyire egy izgalmas látnoki kohé­zió tartotta egyben a művet. Itt viszont, mintha ez nem akarna megszületni, nem üt át. Néha az az érzése támad­hat az embernek, hogy a ren­dezőnek nem volt kedve megcsinálni ezt a filmet, vagy pedig nagyon is, túlzot­tan akarta volna, ám mintha a választott anyagon nem tudna úrrá lenni, vagyis mintha az uralkodna rajta, a szép ötlet, a bőrre írott könyv „nem tud kinyílni". Nincs átjárás ebbe a világba. Az eddigi filmjeiben is több­nyire ő maga volt az, az az elme, amely gyönyörű konstrukciókat hozott létre, de itt, a Párnakönyvnél, el­elveszik, s a film nem a szép művet mutatja, csak a szép mű szándékát. Egy európai kultúrán ne­velkedett néző felteszi ma­gának, hogy nyilván azért nem tudja magára venni a filmet, mert nem ismeri a keleti kultúrák idevonatkozó szellemi tereit. De megkoc­káztatom, nem ezen múlott. Podmaniczky Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents