Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-06 / 4. szám

HÉTFŐ, 1997. JAN. 6. A HELYZET 9 A szent balhé (a konyhában) Lacika az asztalnál ül, éppen befejezte reggeli­jét, amikor anyja mellé­lép. - Gyere, kisfiam, Laci­ka, indulunk az iskolába. - Szeretnék itthon ma­radni. - De hát nincs semmi bajod. - Majdcsak lesz. - Ugyan, mi bajod len­ne? - Például apu borotvá­jával véletlenül levágom a lábam. - Jaj, ne viccelj már! - Pedig esküszöm, anya, ha itthon hagysz, megígérem, levágom a lá­bam apu borotvájával. - Azt se tudod, hogy kell kinyitni. - Dehogyisnem, (bo­rotvát ránt elő) - Fiam, tedd el azt a borotvát. Egyáltalán hon­nan van neked borotvád? - Egy szakállas bácsi adta a parkban, azt mondta, neki már úgy sem kell, mert felhagyott a rablótámadásokkal és már csak a halált várja. - Te idegenektől aján­dékot fogadsz el a park­ban? - Nemcsak a parkban, múltkor a játszótéren egy kézigránátot is kaptam egy veterán hadnagytól, (kirakja a gránátot az asztalra) - Honnan veszed, hogy veterán volt? - Hát mert azt mondta, hogy mióta visszajött a háborúból, azóta nem evett annyi szart. - És te ezt egyből elhit­ted neki? - Először nem nagyon akartam, de amikor oda­jött hozzá egy néger bá­csi, hogy valutát váltson nála, akkor úgy köszönt neki, hogy mi van, vén szarrágó. - Na, ebből elég volt, fiam, indulás az iskolába. - De akkor legalább a pisztolyomat hadd vigyem magammal, (kiteszi a stukkert az asztalra) - Jesszusom, neked pisztolyod is van ? - Persze, apa mondta, hogy bejön értem a menzára, vigyem ma­gammal a felszerelést és majd szórakozunk egy ki­csit a bankban, (az anya elájul) (a bankban) Apa és fia harisnyá­ban, pisztollyal, gránát­tal, beretvával berohan­nak a bankba. Az apa üvölt: - Senki ne mozduljon vagy lövök, vagy felrob­bantom, vagy Lacika el­vágja a torkát. Mindenki hasra, ide az összes pénzt. (a bankpult mögött mindenki lehasal, sehol senki) - A francba, hová let­tek ezek, apa? - Fölállni - üvölt az apa, de sehol senki. - Most mi lesz? Apa a fejét vakarja. A szikra kipattan, letépi mind a két harisnyát, megszólal: - Jól van, fölállhatnak, a kandi kamerátó.l jöt­tünk, csak vicc volt az egész, tessék belemoso­lyogni a felvevőgépbe (és a biztonsági kamerára mutat). A pultok mögött föláll mindenki, leporolják a ruhákat, fujtatnak és mo­solyognak, az egyik meg­szólal: - És mennyit kapunk a szereplésért? - Itt egy ötezres ­mondja az apa, és benyújt­ja a pult mögé - nettó. (újra a konyhában) Apa és fia szomorúan ül a konyhaasztalnál, és maguk elé bámulnak. - Most hogy magya­rázzam meg anyádnak, hogy hová lett az utolsó ötezresünk, meg a két pár harisnyája? - Tudod mit, apesz? Gyerünk ki a piacra és adjuk el a stukkert meg a kézigránátot, csak kapunk öt nyavalyás rongyot ér­tük. - Fiam, te egy lángész vagy. Adjál tüzet, (cigit vesz elő, Lacika meg­gyújtja) (a piacon) Apa szájában cigaret­ta. Mindenütt kérdezgetik, hogy kell-e pisztoly, grá­nát, de senkinek. Ekkor a távolban az apa meglát valamit, Lacikát kézen ra­gadja és elindulnak. Egy férfinél állnak meg, aki satukat árul. - Mennyi egy satu, hé­kás? - kérdezi az apa. - Ezeröt - mondja a fickó és tenyerét dörzsöli. - Ezerért nem adná? - Ugyan már, ezt a príma kis satut ? Ez a vég­ső ár. - Ne röhögtessen, alig lehet szétnyitni. - Ezt? Ha a maga fele­sége a combjait így tud­ná... - Még a két tenyere se fér közé. - Dehogynem, nézze csak. Akkor az apa gyorsan rászorítja a manus kezére a satut. - Lacika, gyorsan vedd ki a zakójából a pénzt! Lacika kiveszi, hat da­rab ezres. - Na, csináljunk egy jó üzletet - mondja az apa -, kap egy stukkert meg egy gránátot hatezerért, és még a satuját is meg­hagyjuk. Na, áll az al­ku! ' - Ne szórakozzon ve­leeeem! (A satun szorít egyet Lacika, aztán elisz­kolnak.) (az utolsó kép) Egy pap méltóságtel­jesen sétál a piacon. Odaér a satushoz, aki fáj­dalomtól eltorzult arccal ül a satu mögött beszorí­tott kézzel. A pap helyes­lően bólogat, majd meg­szólal. - Látom, fiam, minden idődet az imádkozásnak szenteled. De hogy lehet az, hogy hívő lélek léted­re pisztolyt és gránátot is árulsz? A satus feje lehanyat­lik, a pap keresztet és az égre beszél: - Uram, ez gyors mun­ka volt. És elteszi a stukkert meg a gránátot a bevá­sárlószatyrába. P. Sx. FF Marleó Iván újra itthon dolgozik A Jóistentől szoktam tanulni" „Ha lemegy a füg­göny, a barátaimon kí­vül csak a kutyám visel el" - fejtegeti a világhírű magyar táncos és ko­reográfus. A mondat sok mindent jelenthet. Azt is, hogy amennyire alkalmasnak érzi magát a műhelyteremtésre, annyira alkalmatlannak a magánéletre. De azt is, hogy csak a táncos színpadi élete nyilvános, a magánéletéhez nincs köze a közönségnek. Esetleg azt is, hogy az állatok többet viszonoz­nak a feléjük sugárzó szeretetből, mint az em­berek... • Hányszor lehet újra­kezdeni a pályái? - Ahány nap van az élet­ben. A táncos minden reggel a nullpontról indul, amikor belép a gyakorlóterembe. • Hányszor lehet társu­latot változtatni? - Én nem változtattam olyan sokszor. Kezdtem a Magyar Állami Operaház­ban, innen kerültem Maurice Bejárt együttesébe. A nála eltöltött évek után Győrbe tértem vissza, ahol saját együttesem volt. Majd me­gint kimentem a világba, az­tán visszajöttem. Budapesten ismét saját együttest alapí­tottam: a Magyar Fesztivál Balettet. • Sok barát várta, ami­kor néhány évi önkéntes száműzetés után haza­tért? - Szép számmal vártak az ellenségeim is, a szakmából és környékéről. Barátaim, persze, a szakmában is van­nak, a civilek között azonban még inkább. Az utóbbiak so­kat segítettek a Magyar Fesztivál Balett megalapítá­sában. Kupa Mihály nélkül például aligha jött volna létre a mostani társulatom. A volt pénzügyminiszter nem pénz­zel támogatott, hanem úgy, hogy rajta keresztül kialakult a szponzorok köre. Méltá­nyolták, hogy ebben a bor­zasztóan nehéz helyzetben, amikor leépülőfélben van ná­lunk a kultúra, fel akartam mutatni egy ellenpéldát. Ez­zel teljesült a régi vágyam, hogy csak fiatalokból álló együttest hozzak létre. • Kikből tevődik össze a társulata? - Hatan vannak, akik ta­valy végeztek a budapesti balettintézetben, tizenhár­mán a korábbi években fe­jezték be tanulmányaikat. A Pozsonyi Opera két fiatal szólistája jött még hozzám, i , 1 1 I jj^l • X meg egy Svájcban élő szerb táncosnő. Tehát tizenkilenc magyar és három külföldi van az együttesemben, vala­mennyien egyéves szerző­dést kötöttek a Magyar Fesz­tivál Balettel. Amikor kivá­lasztottam ezt a csapatot, úgy éreztem, hogy szinte ki­ált utánuk A Nap szerettei című koreográfiám. Fiata­lokról szól, és ezt a darabot senki más nem táncolhatja, csak fiatalok. • Ezzel a művel indult a Győri Balett 1979-ben. Változott azóta a koreog­ráfiája? - A világon semmit. És a gyerekek gyönyörűen tán­colják. • Az előadás stílusa sem változott ennyi év után? - A Nap szerettei örök emberi érzésekről szól. A környezet, a divat változik, de a szeretet, a szerelem, a munkához való viszony, a hit, az öröm nem változik. Az ember ember marad. • És a program második darabja, a Bolero idősze­rű még? - A koreográfiám tizen­egy éves, az az érzés vi­szont, amit Ravel zenéje ki­fejez, örök. Nevezzük vágy­nak, erotikának, szexusnak vagy kéjnek, lényegében nem más, mint a vérereink­ben lüktető életerő. A Bolero az a darabom, amelyet a kö­zönség állandóan kér. „Jó volna Szegeden is fellépni" • A műsor zárószáma a Tánc az életért. Több mint fél esztendeje volt a bemutatója Budapesten, a Kongresszusi Központ­ban. Mit jelent a cím? - Egy táncos életét muta­tom be, de úgy, hogy a film­művészet és a táncművészet egyszerre van jelen a színpa­don. A filmen látható a mes­ter, a színpadon a tanítvány. Mind a kettőt én táncolom. A mester a diktátor, a ke­gyetlen, a maximalista. A ta­nítvány pedig meg akar fe­lelni neki. Együtt gondolják végig az életüket. • Meddig táncolhat egy láncművész? - A sors kegyetlen tréfája, hogy harminc körül érik be művészileg, amikor fizikai­lag kezd elindulni lefelé. So­káig úgy gondoltam, hogy harmincöt körül érem el a maximumot. Jövő március­ban leszek ötven, elég szé­pen elhúztam hát az időt. Nem kényszerített rá senki, de úgy éreztem, hogy a Tánc az életért olyasmivel foglal­kozik, amit még nekem kell elmondanom. Ezért vállal­tam azt az őrületet, hogy hu­szonöt-harminc percet tánco­lok a színpdon. Éz még húsz­évesen is kemény feladat. • Maximaiizmusát ho­gyan viselik el a tanítvá­nyok? - Szeretjük egymást. Azt hiszem, így érzik jól magu­kat. Különben is tudják, hogy odafigyelek rájuk, és ezért hálásak. • A próbákon láttam, hogy külön foglalkozik mindenkivel. Ezt Bejart­tól tanulta? - Nem. A Jóistentől szoktam tanulni. A fontos dolgokban őt keresem és kérdezem meg saját magam­ban. • Feltöltődött a győri pe­riódus és a most kezdődő új feladat között? Vagy menekült? - A menekülés erős szó. Ahhoz, hogy tisztázni tud­jam magamban, meg tudjam emészteni az engem ért tra­gédiát, el kellett mennem. 0 Önt nagyon szerették Győrben. - Remélem, most is sze­retnek. Nem hiszem, hogy a közönség megváltozott, hi­szen nem csináltam semmi olyat, ami miatt megváltoz­hatott volna. Bízom benne, hogy megértették Győrben, miért kellett elmennem. • Megnézi a Győri Ba­lett mostani előadásait? - Megmondom őszintén, hogy nem. Ha én valamit le­zárok, azt nem szoktam ki­nyitogatni. De ha a mostani együttesemet meghívják Győrbe, mondjuk, a Sport­csarnokba, akkor elme­gyünk. Akár rövid időre is szolgálom ezt a csodálatos közönséget, de a Győri Ba­lettel befejeztem az együtt­működést. • A fővárosi balettrajon­gók november 8-a óta láthatják a Magyar Fesz­tivál Balett társulatát Bu­dán, a MOM Művelődési Házban. Nyárra pedig már alárirták a szerző­dést a Bayreuthi Ünnepi Játékokra. A magyar vá­rosok közönségével mi­kor kötnek szerződést? - Azt kérdezi, hogy miért tekintjük mostohának a vidé­ki érdeklődőket? • Lehet így is mondani. - Egy évtizeden át dol­goztam vidéken, bár amit Győrött csináltunk, talán nem volt vidékies produk­ció. Kötődöm tehát ehhez a sajátos közeghez. Most is azon töröm a fejem, hogy miként lehetne tavasszal or­szágos turnéra menni. Jó volna Miskolcon, Debrecen­ben, Nyíregyházán, Békés­csabán, Szegeden, Kecske­méíen, Salgótarjánban, Tata­bányán, Győrött, Szombat­helyen, Zalaegerszegen, Ka­posvárott, Pécsett, Veszp­rémben vagy Székesehérvá­rott fellépni. Még nincs sem­mi konkrétum, ez csak belső terv. Ha Pesten rendben zaj­lanak az előadások, akkor le­het majd Pesten kívül is folytatni. Remélem, lesz fogadókészség. • Ha már városokat ho­zott szóba, hol érzi magát legjobban a világon? - Magyarországon, Jeru­zsálemben és Párizsban. Az elsőt nem kell magyaráz­nom. Jeruzsálemben azért, mert úgy érzem, jelen van az Isten. Párizsban meg azért, mert a hangulata és kultúrája nagyon közel áll hozzám. • Sok fiatalt indított el a pályán. Büszke rájuk? - Büszkeséget nem érzek, örömet annál inkább. Abban biztos voltam, hogy nem dolgoztam hiába. Azért csi­nálom, mert van értelme a számomra, és ez azt jelenti, hogy mások számára is ér­telme lesz. Csak akkor csi­nálok valamit, ha biztos va­gyok benne, hogy jól csiná­lok. Különben hozzá sem fo­gok. 0 Nem tévedett soha? - Szakmailag soha, embe­rileg sokat. 0 Most mi a legfonto­sabb az életében? - Az, hogy szeretem az együttesem. Tudom, hogy nem érdemtelenül szeretem őket, mert ugyanolyan oda­adóan dolgoznak, mint én. • Meddig marad velük? - Ameddig csak lehet... László Zsuzsa Lengyelországi változások • Varsó (MTI) A lengyel kormányzati re­form keretében az új évtől új minisztériumok kezdték meg munkájukat. A legtöbb sze­mélyi változás a belügyi tár­ca és a minisztertanácsi hiva­tal összevonásából létrejött új belügyi- és közigazgatási mi­nisztérium berkeiben történt, amelynek vezetésével Wlo­dzimierz Cimoszewicz kor­mányfő pénteken Leszek Millert, a Demokratikus Bal­oldali Szövetség egyik pro­minens képviselőjét bízta meg. Miller első intézkedés­ként személycseréket hajtott végre a rendőrség, a határőr­ség, a tűzoltóság és a polgári védelem élén, valamint a mi­niszterhelyettesi és államtit­kári posztokon. Bár az új tár­ca hivatalosan január elsejé­től létezik, teljes átszervezése csupán június 30-án fejező­dik be. Aleksander Kwas­niewski államfő pénteken mun­kaügyi miniszterré nevezte ki Tadeusz Zielinskit. Az 1992­95 között az állampolgári jo­gok szóvivőjeként tevékeny­kedő politikus - aki a tavalyi elnökválasztás egyik jelöltje is volt - a nemrégiben tragi­kus hirtelenséggel elhunyt Andrzej Baczkowskit váltja fel hivatalában. Teng különleges szerelvénye • Tokió (MTI) A kínai vezetés változat­lanul dolgozik Teng Hsziao­ping hongkongi útjának elő­készítésén - ezt közölték megbízható hongkongi for­rások. A hír azért kelt feltű­nést, mert az elmúlt napok­ban arról jelentek meg infor­mációk, hogy a 92 éves Teng állapota rosszabbodott. A kínai reformok atyja esz­méletét vesztette és állítólag egy katonai kórházba szállí­tották. Más hírek szerint az agg vezető lakóhelyét tették állandó kórházi kezelésre al­kalmassá. A hongkongi Economic Times ezzel szemben pekingi közlésekre hivatkozva arról számolt be, hogy a kínai kormány egy 200 fős stábot állított föl Teng hongkongi útjának előkészítésére. Egyidejűleg egy különle­ges vasúti szerelvény építé­sébe is fogtak, ezzel szállíta­nák Tenget a volt brit koro­nagyarmatra. E látogatással nemcsak Teng vágyának akarnak ele­get tenni, hanem emlékeze­tessé is akaiják tenni Hong­kongnak a britektől való, jú­liusban esedékes visszavéte­lét. Törzsi háború • Jakarta (MTI) Ismét kiújult a törzsek kö­zötti régi és gyűlöletteljes el­lenségeskedés Kalimantan indonéz tartomány nyugati részén. Több ezer törzstag fosztogatott és épületeket gyújtott föl, két ember életét vesztette. A tartomány Bor­neo szigetén terül el. Körül­belül 5000 ember - jórészt dajak törzsbeliek - lakóhe­lyükön rátámadtak olyan be­vándorlókra, akik a Jáva északkeleti partjai mentén fekvő Madura szigetéről ér­keztek. Sanggau Ledo kör­zetből elmenekült 2680 ott lakó bevándorló - jelentette a lap az AFP jakartai tudós­ítása szerint.

Next

/
Thumbnails
Contents