Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, 1997. JAN. 2. BELFÖLD 5 • Holnap Iskola Alapítvány Vissza a szülőkhöz Mindössze kétszer ta­lálkoztam Petri Péterrel, először amikor a Holnap Iskola Alapítvány szege­di óvodájáról beszélt, másodszor szinkrontol­mácsiként fordított an­golról magyarra a Dél­táv vezérkar decemberi, múzeumi sajtótájékozta­tóján. Első alkalommal nem említette, hogy a gyerekek mellett a fel­nőttekkel is ilyen jól szót ért. A Holnap Iskolája Alapít­ványt 1991-ben jegyezték be Budapesten, nonprofit jel­leggű, s ma négy iskolát ­Győr, Kaposvár, Szekszárd, Szeged - működtet. Szege­den jelenleg még csak egy iskolaelőkészítő csoport van, vagy inkább óvoda, de jövő­re szeretnének iskolát is in­dítani. Az alapítványnak egyik városban sincs saját épülete, hanem jellemzően önkormányzati vagy egyházi ingatlanokat bérelnek. Sze­geden ez kicsit másképpen fest, a Vasutas Művelődési Otthonban fizetnek egy tere­mért és a hozzá tartozó he­lyiségekért - piaci bérleti dí­Jat-.. Önmagukat úgy határoz­zák meg, hogy egy feleke­zetközi keresztény iskola, amely katolikus, evangélikus és nazarénus szülők gyerme­keit éppen úgy szívesen lát­ja, mint bármilyen egyház­hoz tartozó vagy nem tarto­zó szülők gyermekeit. A lé­nyeg, hogy az iskola alapel­veivel egyezzenek. Vissza Istenhez, vissza a szülőkhöz, vissza az alapokhoz, vissza az egyénhez. Jelenleg tömegoktatás fo­lyik Magyarországon, ez az iskola azonban szeretne egyénre szabottat adni a 12-15 tanulólétszámos osz­tályoknak. Ma a szegedi óvodában tizenegy gyerek­kel - indulásképpen tizen­kettőre kaptak engedélyt ­folyamatosan két pedagógus foglalkozik, felügyel rájuk, de az oktatás a gyerekek ál­tal irányított. A tananyag egy részét egyénileg, mun­kafüzetek segítségével dol­gozzák fel, mindenkinek kü­lön kis irodája van. Szege­den mindez még csak a kez­det, de Győrben az iskola már a negyedik évfolyamnál jár és ott működik a három óvodai csoport is. A tananyag teljes mérték­ben konform a magyar nem­zeti alaptantervvel, s a meg­felelő átjárhatóságot is ma­gától értetődően biztosítja. A gyerekek különböző tempó­ban haladnak, s ha valame­lyikük gyorsabban végez, akkor hozzáfog egy másik, talán nehezebben emészthe­tő tantárgyhoz. Még fonto­sabb, hogy a kicsik megta­nulnak célokat kitűzni, ma­guk határozhatják meg a na­pi penzumot, de nem csinál­hatnak azt, amit akarnak. Az iskola jelentős hang­súlyt helyez a nyelvoktatás­ra, nagycsoporttól kezdődő­en heti három angolóra van. Ebből, illetve más tantár­gyakból is folyamatos a sa­ját tananyag fejlesztése. Mind az iskolai, mind az óvadai csoportok tagjai után jár az állami normatíva, Sze­geden is minden rendben ment az önkormányzatnál, illetve a jegyzői engedély­nél. (Az oktatásért felelős alpolgármester asszony is pozitívan nyilatkozott a szekszárdi iskolában tett lá­togatása után.) A finanszíro­zás másik csatornája a szü­lői, alapítványi hozzájárulás. A bevételek körülbelül meg­egyeznek a kiadásokkal ­két pedagógus, terembérlet stb. -, ezért nincs saját épü­letük. Az óvodai termet a szegedi szülők induláskor önerőből újították fel, s a vissza a szülőkhöz alapelv­hez méltóan, a kis gyermek­létszámnak köszönhetően, amúgy is szorosabb kapcso­latot tudnak tartani az apu­kákkal és az anyukákkal. K. A. • Milyen Szegedet szeretnénk? Híd, reptér, kikötő A város rendezésének programtervéről hama­rosan széleskörű vita kezdődik. Az új ÁRT (ál­talános rendezési terv) kidolgozása apropóján gyűjtünk véleményeket arról, hogy a város lakói milyen változásokat lát­nának szívesen Szege­den. Schiller Lászlót, a nemzetközi szállítmá­nyozással foglalkozó Masped Rt. vezetőjét is arra kértük, mondja el, hogyan látja a város fej­lődésének lehetőségeit. 0 Az Ön cége „szállítmá­nyoz", nem pedig szállít. Mi a különbség? - Az, hogy nekünk nincs járműparkunk, „csupán" me­szervezzük a szállítást köz­és vasúton, levegőben és ví­zen. Munkámból következő­leg én a közlekedés területén érzem magam otthonosan. A közlekedés állapota most még (!) tűrhetőnek mondha­tó. Szeged városszerkezete igen szerencsésen alakult ki: a körutak és sugárutak jól ve­zetik a forgalmat. A zsúfolt­ságon további körutak építé­sével lehetne segíteni: minél messzebb húzódik a város­magtól a körút, annál távo­labb tartja a belvárostól a for­galmat. A környezet védelme pedig azt kívánná, hogy mie­lőbb építsék meg a tranzitfor­galom kivonására alkalmas elkerülő utakat is. Visszaka­Schiller László szerint logisztikai központunk is lehetne. (Fotó: Somogyi Károlyné) nyarodva a Belvárosba: ége­tően sürgős lenne a átalakíta­ni a kiskörút Dugonics tér és a Centrum Áruház közötti szakaszát. Középre tenni a villamost, és kétszer két sá­vossá építeni az úttestet. Ha jó a Tisza Lajos körút, akkor kivonja a forgalmat a belső területről. • Ön mit építtetne meg először? - Nehéz sorrendet fölállí­tani, de nagyon hiányoznak a hidak: száz éve két híd volt Szegeden - most is kettő van. A déli közúti hídról már so­kan beszéltek, de gondoljunk a vonatokra is: a vasúti hidat újjáépítve, a régi nyomvona­lon ismét megindulhatna a Budapest, Szeged, Temesvár, Bukarest állomásokra irányu­ló vonatközlekedés. A vasút­nál maradva: méltatlanul el­hanyagolt az újszegedi állo­más. Hat-nyolc kilométernyi vágány lerakása után (és per­sze az állomás korszerűsíté­sével) már indulhatna is a va­súti forgalom a volt Jugoszlá­via országai felé. 0 Ön hajóval és repülővel is szállíttat. E területeken milyen lehetőségeket lát? - A szegedi reptéren meg­felelő kifutópályát kellene építeni, ami nagy beruházás ugyan, de biztosan megtérül­ne, hiszen akkor kisgépeikkel leszállhatnának nálunk a nyugati üzletemberek. És itt a medencés kikötő is, amely­ben tudomásom szerint még nem fordult meg kereskedel­mi hajó. Némi lobbizással el­érhető lenne, hogy a nemzet­közi hajóforgalom eljöjjön Szegedig. S akkor már csak egy lépés, hogy az árumoz­gási' folyamatot szabályozó logisztikai központ épüljön ki városunkban, ahol ehhez minden föltétel megvan: a re­pülőtér, a vasút, a közút és a víz. Ny. P. A hideg a hibás, nem a gáz • Munkatársunktól - A gáz fűtőértéke je­lenleg magasabb, mint a nyári időszakban - tá­jékoztatta lapunkat a DÉGÁZ Rt. a Délmagyar­országban megjelent ol­vasói panaszok miatt. A gázszolgáltatótól kapott információk szerint a Szege­den szolgáltatott földgáz fű­tőértéke a MOL Rt. mérései szerint a 49-52. hetek átlagá­ban meghaladta a 37 mega­joule értéket köbméteren­ként, vagyis magasabb volt, mint a nyári időszakban. A mérést korszerű eszkö­zökkel, az emberi beavatko­zás lehetősége nélkül vég­zik, a DÉGÁZ pedig keze­lés nélkül továbbítja a fo­gyasztókhoz a MOL-tól át­vett földgázt. A gázminőség mérésének helyszíni ellen­őrzésére az önkormányza­toknak lehetősége van, ez­zel többször éltek, de soha nem találtak minőségi prob­lémát. Annak, hogy a lakosság mégis úgy érzi, a gáz kevés­bé fűt, több oka is lehet. A hálózati víz lényegesen hide­gebb, mint az év előző ré­szében, ezért az átfolyó rendszerű vízmelegítő nem tud ugyanolyan forró vizet előállítani, mint nyáron. A főzésre vonatkozó észrevéte­lek nagy része ugyancsak a vízhőméréskletnek, valamint a helytelenül megválasztott lángnagyságnak tudható be. A fűtési panaszok esetében lényeges tényező a külső hő­mérséklet: minden egyes Celsius fok külső hőmérsék­letcsökkenés a fűtési hő­igény 6-7 százalékos növe­kedésével jár. További lakossági tájéko­zódásra az üzem Szent Ist­ván téri üzletében van lehe­tőség. ÁB-bébi, Sándor­falváról Még csak tizenöt perc telt el az új esztendőből, amikor Szegeden, a női klinikán világra jött Kecskeméti Ivó Máté, akinek nevét kihúzták az idei ÁB-bébik sorso­lásakor. Szülei: Ferenczy Ágnes és Kecskeméti József Sán­dorfalván élnek, s természe­tesen nagyon örülnek a kisfi­únak, akit két nővére vár ott­hon. A tizenhármas szám ezúttal is szerencsét hozott a családnak, hiszen Ivó Máté már a tizenharmadik unoka a sorban, édesanyja pedig ugyancsák tizenharmadik gyerekként született. A sze­rencsés kisbaba édesanyja, Kecskeméti Józsefné Fe­renczy Ágnes a szegedi női klinika egyik első emeleti szobájában fogadott minket, három másik kismama tár­saságában. Valamennyiük mellett ott feküdtek a bepó­lyált csöppségek, akik épp­hogy kipihenték a nemrégi­ben megtett út fáradalmait. Ivó Mátét ébren találtuk, édesanyját pedig először családjáról kérdeztük. < • - Sándorfalviak vagyunk, és két kislányunk is van már - mondta az anyuka. - Anett hat és fél, Brigitta három és fél éves. Nem tudtuk előre, hogy kisfiunk születik. A féljem most is kislányt várt, én inkább fiúra számítottam. • Gondoltak rá, hogy a kisbaba az ÁB-bébik kö­zött lehet? - Nem, hiszen csak január 9-ére vártuk a szülést. De aztán megjöttek a fájások, és minden baj nélkül megszüle­tett a kisfiú. • Hogy érzik magukat? - Mindketten jól va­gyunk. A baba negyed egy­kor született, és fél kettőkor már szopott is! 0 Biztosan várják már Önöket otthon. - Nagy a család: én va­gyok a szüleim tizenharma­dik gyereke, a kisfiam pedig a tizenharmadik unoka... Ny. P. Többet tojni, mint enni A tyúklét főszabályát ­mint óhajt, és a lehe­tetlen megkísérlését egy­szersmind - fogalmazza meg a címben foglalt szen­tencia. A vállalkozásokra, s ekként az egész életre vo­natkozik a fölszólító erejű megállapítás: vegyünk ki mindenből többet, mint amennyit betettünk. Ez a polgárosodás útja: az üzlet­szerű gyarapodás, amely a mai tyúknyelvre fordítva így hangzik: evés nélkül tojni ­rendületlenül. Van ennek szakirodalma, nehezen hozáférhető, de a Somogyi-könyvtárban bizto­san elérhető a Szegeden 1942-ben megjelent két könyvecske. Az egyik, Seiler Ernő: Szegény ember gaz­dag konyhája már alcímével is programadó: hogyan csökkenthetjük háztartási kiadásunk összegét felére? „Ma minden lehetőség ki­használására szükség van ­hívja fel figyelmünket a szerző. - A hazai polgár­ságnak ma egyetlen köteles­sége volna minden lehetősé­get megragadni, minden he­lyet kihasználni, hogy élel­met termelhessen, ez köte­lessége mindenkinek ha­zánkkal éppúgy, mint szö­vetségeseinkkel szemben, és nem utolsósorban saját ma­gunk és családunk érdeké­ben. " Szövetségesek nélkül, de a polgárra mint mértékadó társadalmi szereplőre hivat­kozik a háborús Szeged má­sik háztartási szerzője, Ma­dár Imréné is, az Attila utca 11-ből. Egy korábbi köny­vében, a Filléres főzés és hústalan napokban, az összes „polgári étel" taka­rékos és ízléses elkészítési módját ígéri. ízletes hadiételek - Ötle­tek - Aranytanácsok című munkácskájában pedig út­mutatást nyújt „kedves há­ziasszony testvéreinek", hogy az „állandóan vagy csak itt-ott kapható élelmi­szerekből, polgári takarékos alapon, mit hogyan " készít­senek el. Seiler Ernő polgára, ha 1942-ben nincs éppen a fronton, igen kedveli a nyu­lat, mint hús- és prémálla­tot. A receptcímek: gulyás házi nyúlból, vadászleves házi nyúlból, malacaprólék leves házi nyúlból, magyar gulyás osztrák módra házi nyúlból, nyúlkroket, nyúl borsostokány, rizses nyúl, káposztás nyúl, házi nyúl szalámi, kolbász, májashur­ka, töltött káposzta, házi nyúlból sült tepertős pogá­csa. És egy kulináris műre­mek: „Házinyúlvérből véres kolbász - a házi nyulat elő­ször tarkón vágjuk, majd nyakát elfogjuk és a vért fel­fogjuk. A kapott vérhez adunk ugyanannyi tejet és egyhatod résznyi apróra vá­gott zsemlyét és ugyanennyi házinyúlhájat. Ezt összeke­verjük, belekbe töltjük és főzzük. Ez a kolbász úgy frissen, mint gyengén füstöl­ve is fogyasztható." A csiga is húspótló. A háziasszonyokat nem kell külön meggyőzni arról, ál­lítja a szerző, hogy jól elké­szítve, a csigákat velő ételek helyett lehet fogyasztani, azzal a különbséggel, hogy ezért nem kell egy fillért se kiadni, sőt még a vásárlás fáradságától is megkíméljük magunkat. Panellakók figyelem! „A csigaketrec méretére sza­bályt felállítani nem lehet." Az a legideálisabb, ha a csi­gaketrec négy méter hosszú, másfél méter széles, és har­minc centi magas. A csigák azt szeretik, ha ketrecüket náddal fedjük. „Gourman­dok kedvelt étele a csiga ­vigasztalja közönségét Sei­ler úr de kevesen tudják, hogy a csiga már magyar export cikké nőtte ki magát, és Bécs, Páris, London elő­kelő éttermeiben a pincérek magyar csigát szolgáltak fel a háború előtt." Mi sem természetesebb annál, hogy a családjáról gondoskodni akaró felnőtt ember „saját tejszükségle­ténekfedezésére egy jó teje­lőfajkecskét tart." A kecske megél a konyhai hulladé­kon, napi két litert ád, en­nek felét a család megissza, másik felét összegyűjti és sajtot készít belőle. így ezért sem kell a boltba men­ni. Mint tudjuk, a méhek tar­tása sem kerül pénzbe. És ha méhészkedünk, akkor „cukorszükségletünket méz­zel nagyban pótolhatjuk". Ha mindez sikerül, akkor bizonyosan túléljük a nehéz időket, és elkezdhetünk a felemelkedésünkkel foglal­kozni. „Miután udvarunk­ban eperfával úgyis rendel­kezünk ", a selyemgubó-ter­melés az anyagi önalapo­zás nagy lehetősége. Az egységnyi - tizennyolc gramm - petéből kibújt hernyók még a huszonne­gyedik nap, a negyedik ved­lésük idején is megelégsze­nek napi hetven kiló eperle­véllel. YYáború ide, háború oda, Jíl Madárnét nem lehetett elkeseríteni. „Kedves Test­véreim! - kezdi az előszót. ­Százezer és százezer házi­asszony áll tanácstalanul a megváltozott életrenddel szemben... Ne csüggedjünk, itt a tavasz: tojás, tej, tejfel, túró, vaj bőven lesz: marha­hús állandóan beszerzehe­tő; amíg a Duna-Tisza fo­lyik országunkban, halunk mindig lesz; Kárpátalja, Er­dély kimeríthetetlen vadál­lománya rendelkezésünkre áll; áldott földük termékei frissen, zölden és konzervál­va mindig bőségesen kapha­tók. A jegylisztmennyiség kellőképpen fedi szükségle­tünket; cukor - bár szűken -, de jut, amihez kell. Egyetlen súlyos problémánk a napi zsírfejadag. A ma­gyar háziasszony nehezen tud belenyugodni abba, hogy egy kis fánkkal, pala­csintával, kirántott szeletek­kel, finom, mártogatni való „szaftos" pörkölttel ne tud­jon szolgálni családjának. De ez is megoldható, ha kis­sé átreformáljuk eddigi fő­zésmódszerünket oly mó­don, hogy hetenként két-há­rom napon úgynevezett ha­diebédeket szolgáltatunk, teljesen zsír nélkül. Nem kell megijedni, igen jó, táp­láló dolgokról lesz szó. Ez azután hozzásegít ahhoz, hogy a többi napokon a megtakarított zsírral, áldott, békebeli ételeket készíthes­sünk. " A takarékos mai olvasó­nak akkor esik le az álla, ha végiglapozza Madárné ha­diebédjeit, vacsoráit. Egy átlagos hadiebéd: angol bélszín zsír nélkül. A hadi­vacsora-recept pedig azzal kezdődik, hogy egy kiló marhamájat feldarabo­lunk... A háborús hiánygazda­ság hamisításra kényszeríti a háziasszonyt. Madárné hamisításai a középosztá­lyi, polgári léthez való ra­gaszkodás dokumentumai. Lángol az egész világ, min­denütt dörögnek a fegyve­rek, a frontról ömlenek ha­za a sebesültek, de Madár­né ellenáll, és elszántan téf-" színhabot hamisít. Egy konyhapartizáh akciója: 1(1 dkg cukrot kevés vízzel főz­zünk sűrű sziruppá, azalatt két tojás fehérjét verjünk fel kemény habnak, és foly­tonos keverés mellett kana­lanként adagoljuk a.fővő sziruppá, mellyel még 3-4 percig verjük jó kemény, hófehér hamis tejszínhab­bá. Ajánlatos a főző fazekat forrásban lévő vízben tar­tani. 0 M a miképp ragaszkodik a nem létező magyar polgárság megszüntetett kö­zéposztályi létéhez? Ma, amikor a Madárné-féle megszorított hadiebéd a jól­szituált családok hétvégi kosztja. Ma, amikor Seiler Ernő kreativitását, vállalko­zó kedvét, szívós kiútkeresé­sét, önállóságát olvassuk: sírjunk vagy nevessünk? Tö­megméretekben élve olyan lakásokban, amelyek lakói­kat teljesen - a rég szétsza­kadt! - állami köldökzsinór­hoz kötötték, az önállóság minimális lehetőségeitől is megfosztva őket. Zalai Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents