Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-25 / 21. szám

8-12, 14-17-ig: 378-V99 7-15-ig: 7-12-ig: wty-juty 8-14-ig: my-yyy, yyy-rso (Csak felárral és gyászközlemények) Hétfőtől péntekig várjuk hirdetését i fenti telefonszámokon! A boldog Okudxsava Bulat Okudzsava oro­szul író, de grúz és ör­mény származású költő. Egyike azoknak a művé­szetükkel sok kifejezési területet bejárt alkotók­nak, akik akár a költészet, akár a próza területén kel­tik fel a figyelmet, jelleg­zetes, egyéni kifejezés­módjukkal legendát te­remtenek. Bulat Okudzsa­va művészete a francia ha­gyomány legnagyobbjai­nak, Jacques Prévert-nek vagy Léo Ferré-nek lírai­an telített, a köznapi élet legkisebb részletét is köl­tői erővel megragadó mű­vészetével rokon. Annál is inkább, mert saját gitárkí­séretében előadott, rendkí­vül megkapó sanzonver­seivel is e különösen em­beri, bensőséges műfajhoz tartozik. A boldog írnok gyermekei című, idős ko­rában megírt, önéletrajzi fogantatású könyve ugyancsak magában hor­doz valamit ebből a san­zonszerűségből: a regény mind stílusában, mind tör­ténetében balladai tömör­ségű, szép leírásokkal, gazdag színekkel gyö­nyörködtető próza. Bulat Okudzsava - A boldog ír­nok gyermekei, Magvető Könyvkiadó 1996. Filozófiai ábécé Voltaire Filozófiai ábécéje a filozófiai pamf­letirodalom remek gyűjte­ménye, amelyet már a maga korában, 1764 nya­rától több egymás utáni kiadásban élvezhetett a közönség. A mű Voltaire­nek Nagy Frigyes po­rosz udvarában eltöltött évei alatt született. Filo­zófiai kulcsszavait e könyvben Voltaire a mű­velt és felvilágosult kö­zönségre vetett cinkos pillantással politikai és vallási gúnyiratok hang­ján írja meg. A könyv vonzereje saját korában és ma is abban áll, hogy Voltaire a filozófiát nem elvont, a gyakorlattól, el­különített szaktudomány­ként kezelte benne, ha­nem a világról szóló, mindennapi nyelven is el­mondható gondolkodási módként. A könyvet a genfi nagytanács már megjelenése évében elko­boztatta és elégettette, majd hamarosan indexre került Rómában, Párizs­ban és Hágában is. A mű üldöztetése ellenére gyor­san szétterjedt Európá­ban: 1776-ra már hetedik kiadása jelent meg. A Fi­lozófiai ábécé a mai kor emberének is szellemes, elgondolkodtató olvas­mányt nyújt. Voltaire ­Filozófiai ábécé, Kossuth Könyvkiadó, 1996. SfrMett íúmtjttcfljitt Szeged, Kossuth L. sgt. 1. "S 312-457 • Vulkánmászók nyomában JATE-siker Dél-Amerikában A JATE dél-amerikai expedíciójának három tagja január 6-án elérte az 5330 méter magas Maipo vulkán csúcsát, amely az argentin Andokban, a türkizkék laguna Del Diamante (Gyémánt-tó) partján fekszik. A csapat két tábor (két­két sátor) felállítása után (3540 és 4230 méteren) ja­nuár 6-án reggel 6 órakor in­dult a felső táborból. Eleinte simán haladtak, de körülbe­lül 4900 méteres magasság után az egyre meredekebbé váló hegyoldalon a vulkani­kus törmelék nagyon megne­hezítette és lassította a me­netet. Végül csaknem 7 órás erőfeszítés után a csapat há­rom tagja - Fábián Tamás, Pál Molnár Elemér és Unger János - fennt állt a csúcson. Hószállingózással kísért vi­haros erejű szélben bontot­ták ki elsőként ezen a ma­gaslaton a magyar zászlót. A meredek, törmelékes lejtő­kön a lefelé haladás veszé­lyes volt, részben a fáradt­ság, részben a kőlavinák mi­att. A nap végén, a felső tá­bor lebontása után, az ala­csonyabban fekvő táborig mentek le éjszakázni. Az összesen 5 napos túrának el­sősorban az volt a célja, hogy az expedíció résztvevői megfelelő akklimatizációt érjenek el Amerika legmaga­sabb csúcsának, a térségben fekvő 6960 méter magas Aconcaguának a meghódítá­sára. Telefonon kaptuk a hírt, hogy a csapat három tagja ­Fábián Tamás, Pál Molnár Elemér, Unger János - ja­nuár 15-én megmászta az Aconcaguát. Időutazások • Az alkohol lenne a főbünös? A részeges sógor kereste a bajt HIRDETŐPARTNEREINK FIGYELMÉBE! 1997. február l-jén jelenik meg következő színes mellékletünk, a Témáinkból: # KOZMETIKA * SZÉPSÉGÁPOLÁS * TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT * EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS * TAVASZI VITAMINPÓTLÁSI TANÁCSOK * FITNESS * SZOLÁRIUM * FODRÁSZAT » DIVAT * BÁLI SZEZON * Amennyiben a témákhoz kapcsolódóan szívesen hirdetne mellékletünkben, kérjük, jelentkezzen Gábor Ildikónál a 311-819-es telefonon, vagy hirdetési képviselő partnerénél. Rendívül izgalmas szellemi- kirándulásra hívja nézőit 1997. első 4. D. műsora. Az adás ké­szítői ez alkalommal egy, a nyugati és euró­pai civilizáció számára egyaránt egzotikus té­mát, a reinkarnációt vet­ték górcső alá. A keleti vallások - budd­hizmus, taoizmus, hinduiz­mus, s még sorolhatnánk ­már évszázadokkal ezelőtt alappillérüknek tekintették a lélekvándorlást, de fellelhet­jük ezeket a motívumokat a római, görög, kelta, vagy akár a germán népek korabeli hitvilágában is. Mit jelent tu­lajdonképpen az a szó, hogy reinkarnáció, s mi a lényege? Szó szerinti értelmezésben annyit tesz, mint „ismét hús­ba hatolás". E hit feltételezi, hogy az ember halálával va­lódi élete korántsem ér véget, csupán egy új testbe költözik a lélek, illetve szellem. Ez a sorozat folytatódik mindad­dig, míg a tudat eléri a töké­letességet s ezáltal megérik arra, hogy feloldódjon a Nir­vánában. A New Age korá­ban egyre szélesebb tömegek kezdtek érdeklődni a határtu­dományok s az új szellemi tanok iránt, s ez a rohamosan növekvő igény a friss infor­mációk iránt rengeteg kérdést vetett a felszínre. Sajnos, ezekre a kérdésekre ritkán le­het százszázalékos, tényekkel igazolt válaszokat adni, mert bár mindig vannak jól doku­mentált esetek, ugyanígy mindig akadnak olyan sze­mélyek is, akik józan szkep­ticizmussal a fából is képesek vaskarikát csinálni. Mi szól a reinkarnáció mellett és mi ellene? Kétség­bevonhatatlan bizonyítéknak tűnik, ha a hipnotizált sze­mély számára ismeretlen nyelven kezd el beszélni, számára ismeretlen korokat, helyszíneket ír le. Ugyanez vonatkozik azokra, akik átél­ték a klinikai halált, vissza­tértek az életbe s csodálatos élményekről számolhattak be. Azonban lehetséges egy másik, tulajdonképen nem kevésbé fantasztikus magya­rázat is: mindezen megdöb­bentő jelenségeket elménk „produkálja", melynek mű­ködését - igen sajnálatos mó­don - még szinte egyáltalán nem ismerjük... Természete­sen mindenki maga döntheti el, melyik magyarázat elfo­gadhatóbb számára, s ebben talán segíthet az a sok érde­kesség, amelyet a januári adásban hallhatunk a témával kapcsolatban. 1997 sem kezdődhet ufók nélkül. Most azonban kissé más vonatkozásban lesz ró­luk szó, mint ahogyan azt megszokhattuk. Ezúttal ugyanis az ókori Egyiptomba tehetünk időutazást egy rövid filmelőzetes szárnyain. Va­jon tényleg rabszolgák tízez­rei áldozták életüket a nagy­szerű piramisok felépülésé­nek érdekében? Vagy esetleg idegen űrjárművek hozták létre e különleges objektu­mokat? Erre, s még sok más kérdésre keresi a választ a 4.D. január 29-én este 8 óra­kor a Szegedi Városi Televí­zió képernyőjén. Fekete Annamária A bíróságon nincse­nek igazán kis ügyek. Az érintettek a magukét mindég nagynak, fon­tosnak tartják. Egyéb­ként is nehéz lenne olyan embert találni, aki örömmel járna az igaz­ságszolgáltatás házába, legyen akár tanú, felpe­res, pláne, ha vádlott. A tárgyalásokon gyakran elhangzik, hogy a leg­főbb bűnös az alkohol. Ha az nem lenne, akkor a bűncselekmények je­lentós része nem, avagy nem úgy következne be. A borban, töményben feloldódott indulatok gyakran vezetnek tragé­diákhoz. Olyanokhoz is, amelyeket józan fejjel nem követtek volna el a vádlottak. Utólag azon­ban nem lehet visszacsi­nálni, ami történt, bár­mennyire szánja-bánja tettét az ember. Tizenöt éve mondta ki a boldogító igent B. István és neje. Rég volt. A mézeshe­tek már régen elmúltak, he­lyettük a problémák kezdtek sokasodni a családban. A ba­jok gyökere az alkohol volt. Kalapáccsal nevelte férjét Pontosabban a férj alko­holizálása. Amikor a kocs­mából italosan hazament még véletlenül sem a nagy­ságos asszony kifejezéssel illette feleségét. Veszekedé­sek borzolták a család béké­jét. Ahogy B. ürítette a korsó­kat, az asszonynál úgy kez­dett betelni az a bizonyos pohár. A gyerekeket a saját pénzéből tartotta el, mert amit István keresett, azt le is eresztette a torkán, alkohol formájában. A pohár egy évvel ezelőtt csordult túl. Egy újabb cir­kusz közepén elszakadt a cérna. Az asszony felkapta a kalapácsot és azzal fejbe vágta férjét, aki majdnem belehalt a sérülésbe. Amikor az asszonyt meghallgatták, ő is kipakolt. Kiderült, hogy két évvel korábban a férje bántalmazásának „köszönhe­tően" eltört a lapockája. Ak­Gyakran békés iszogatással kezdődik a dolog, később azonban elszabadulnak az indulatok. (Felvételünk illusztráció. Fotó: Karnok Csaba) kor azonban nem akarta baj­ba sodorni ót, ezért azt mondta az orvosnak, hogy leesett a lépcsőn. Nos, így történt, hogy a férj és a fele­ség egymás mellett ült a vádlottak padján. A Csong­rád Megyei Bíróság B.-nét 4 hónapi, B. Istvánt pedig 3 hónapi börtönre ítélte, ám a szabadságvesztés végrehaj­tását 2 év próbaidőre felfüg­gesztette. Vasrúddal verte agyon áldozatát Nem mindennapi ítélet: 15 év fegyház. Az ügyész azonban ezt is kevésnek ta­lálta, ezért fellebbezett. A vádlott is ezt tette, ám ó eny­hítés miatt. A vád: nyereség­ványból, különös kegyetlen­séggel elkövetett emberölés és más cselekmények. A 27 éves kisteleki G. Csaba állandó pénzzavarral küszködött. Gondját meg­osztotta régi ismerősével, K. Zoltánnéval. Annyira nyo­masztotta a férfit a pénzte­lenség,, hogy elhatározta, ha kell, bűncselekmény árán is, de szerez. Amikor szándékát megismertette K.-néval, az asszony tippet adott neki. A közelben lakik egy idós em­ber, akinek van pénze, 2-300 ezer forintja lehet - véleke­dett. Nem jelenthet problé­mát a 89 éves bácsi egy fia­talember számára, de azért nem árt valamilyen „segéd­eszközt" is vinni, ha mégis ellenszegülne. A nő megmu­tatta a házat, ahol az idős ember lakott, elmondta, ho­gyan lehet könnyedén bejut­ni a portára, az épületbe. Az információért cserébe a megszerzett pénz felét kérte. Amennyiben ez nem így tör­ténne, akkor „beköpi" a rendőrségen... G. beszerzett egy félméte­res, 2,5 centiméter átmérőjű vasrudat, azzal fegyverkezett fel az akcióra. Este bemá­szott a kerítésen. Az ablakon bekukucskált és látta, hogy az idós ember éppen lefek­véshez készülődik. Hogy ki­csalja a házból, a külső vil­lanyóránál kikapcsolta az áramot. A bácsi kitotyogott, visszanyomta a biztosítékot. Amikor ment vissza, akkor G. Csaba hátulról leütötte a vasrúddal. Az öreg elesett, majd feltápászkodott. Az el­szánt rabló nem kegyelme­zett neki, ütlegelni kezdte. A megtámadott a földre zu­hant. Ezt követően G. mód­szeresen hozzálátott a lakás átkutatásához. Az idős férfi mocorogni kezdett, ezért rá­térdelt és ismét csépelni kezdte a vasrúddal. Amikor már nem mozdult a test, ak­kor tovább kutakodott. Összesen 3 ezer 600 forintot talált, ezenkívül egy zseb­órát és egyéb apróságokat vitt magával. A szekrény alatt nem találta meg az idós áldozat - aki a verést köve­tően 2 órán belül elhunyt ­372 ezer forintját. A megyei bíróság G. Csa­bát 15 év fegyházra, a rab­lásra felbujtó K. Zoltánnét pedig 1 év 2 hónapi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Rokonát késelte meg Akik próbálták, azok ál­lítják: nem visz jóra az anyóssal való együttlakás. Történetünkben a vádlott nem csupán a „kedves ma­mával" élt egy fedél alatt, hanem sógorával is. Ideigle­nesen fogadta be a rokono­kat a makói D. Károly. A helyzet később állandósult, mivel ném tudták "hová el­költözni. Esetükben nem csupán az okozott problé­mát, hogy a fürdőszobában kerülgetni kellett egymást, hanem az is, hogy a sógor bizony szerette a piát. Ha vi-„ szont berúgott, akkor köte­kedett, mi több, saját anyját és húgát is megverte. Tűrte Károly, tűrte, ameddig tűr­hette. Aztán a sors szálai úgy csomózódtak, hogy be­következett a baj. Éjszakai műszakból in­dult haza a vádlott. Délelőtt összeakadt néhány ismerősé­vel. Betért egy kocsmába, ahol megivott 4 üveg sört. A vendéglőben találkozott Á. Mihállyal, a sógorral is, ám ekkor még veszekedés sem alakult ki közöttük. Otthon bevett egy altatót, hogy ki­aludja magát a következő műszakra. Néhány órát aludt, amikor felesége se­gélykiáltására riadt föl. Látja ám, hogy Mihály megint ve­ri az asszonyokat. Még kó­tyagos volt a feje, amikor odarohant, felkapta a ke­nyérvágó kést és mellbe szúrta sógorát. A férfi ele­sett, ezt követően még hat­szor megdöfte, ahol éppen érte. A sógort életveszélyes állapotban szállították kór­házba. A megyei bíróság D. Károlyt 3 év börtönre ítélte, vádlott és védője azonban ­enyhítésért - fellebbezést je­lentett be. P. P.

Next

/
Thumbnails
Contents