Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-21 / 17. szám

6 SZOLGÁLTATÁS - HIRDETÉS KEDD, 1997. JAN.21. Baresi a 700-asok klubjában labdarúgás • Milánó (MTI) Vasárnap a Cagliari elleni olasz bajnoki mérkőzésen játszotta pályafutása 700. tétmérkőzését Franco Bare­si. Az AC Milán veterán, 36 esztendős futballistája a hu­szadik idényét „tapossa" a piros-feketéknél. Érthető, a jubileum kapcsán kifaggat­ták az olasz kiválóságot: ho­gyan tovább? Az olasz la­pokban egymásnak szögesen ellentmondó nyilatkozatokat adott. A Corriere della Sera fő­címe szerint „tökéletesen tele van a futballal, ezért jú­niusban abbahagyja". A Giornio azt sugallja, hogy a középhátvéd folytatja, mintha mi sem történt vol­na. Az ANSA hírügynökség is választ keresett a rejtély­re. - Igen, egyes edzések után meglehetősen zaklatot­tan nyilatkozom - válaszolta Baresi arra az ANSA-kér­désre, hogy most végül is mihez kezd. - Áprilisig gondolkodom, azután meg­látjuk. A Milán szóvivője, Ugo Allevi szerint a klubve­zetésnek semmi véglegeset nem mondott a játékos, így ők úgy kezelik, számolhat­nak vele a jövőben. A vete­rán futballista 81 válogatott­ságot számlál, 1994. októ­berében intett búcsút a válo­gatottnak. Azt megelőzően, 1992. októberében egyszer már kijelentette, a nemzeti csapatban soha többé nem szerepel... Akárhogy is van és lesz, Baresi hat olasz baj­noki diadallal btr, három BEK-trófea részese, továb­bá két Interkontinentális-ku­pát (mondják Világkupának is) nyert az AC Milán szí­neiben. Újabb ígéret A dr. Bali Mihály által életre hfvott sportmúzeumról újabb információkat kap­tunk. A „100 éves az olimpia" című kiállítást pénteken megtekintő dr. Ványai Éva", Szeged alpolgármestere ­tárlatvezetője a múzeumala­pító volt - újabb Ígéretet tett: a sportmúzeum beköltözhet­ne a Felső Tisza-parti stadi­on területén található faház­ba. Ez nem biztos, hogy jobb megoldás lenne, mint a mos­tani - bár nem kellene min­den rendezvény előtt tere­mért könyörögni de csak ideiglenesen állandónak ne­vezhető. A „faházas variá­ció" több szempontból sem nevezhető ideálisnak: távol van a város központjától (a múzeumok mindenütt a centrumban találhatók), és a környzet sem megfelelő a felbecsülhetetlen értékű tár­gyak tárolására, valamint az épület sem alkalmas ilyen célra. Talán az lenne a leg­szerencsésebb, ha az érintet­tek - a város vezetői és dr. Bali Mihály - leülnének a zöld asztalhoz tárgyalni, ahová azokat is meginvitál­hatnák (vállalatokat, vállal­kozókat), akik áldozni sze­retnének és tudnak erre az ügyre. I. P. Délibábos kosáresély Több napon át követ­tük nyomon a Szeged KE NB I B csoportos nöi ko­sárlabdacsapatának te­vékenységét. Arra vol­tunk kíváncsiak, hogy a Domokos Mihály és Láng Imre edzöpáros ál­tal irányított együttes ­amely jelen pillanatban a bajnoki táblázat ne­gyedik helyén tanyázik, s ha a rájátszásban is folytatja jónak mondha­tó eddigi szereplését, akkor akár az A cso­portba is felkerülhet -, hogyan végzi az edzése­ket, miként áll helyt a bajnoki meccseken. Elöljáróban kell leszögez­nünk, hogy a Szeged KE az elmúlt esztendőben az ön­kormányzat részéről három­millió forint támogatást ka­pott, amiből az első csapat mellett három előkészítő, két mini, két serdülő és egy ka­dett-ifikorú leánycsapatot tart fenn. Ha jól összeszá­moljuk, ez közel 200 játé­kost jelent. Ezekkel a kosár­labdázókkal hét edző foglal­kozik, valamennyien mellé­kállásban. A legjobb ered­ményt eddig a felnőttek mu­tatták fel, de a támogatás nagy részét is ők használták el. Meg kell még azt is emlí­tenünk, hogy az egyesület főleg az önkormányzati tá­mogatásra táThaszkodik, más szponzortól csak elhanya­golható összeget kap. A felnőtt csapat naponta tart edzést az újszegedi Sportcsarnokban, amelyet 10-14 játékos látogat rend­szeresen. A lányok nagy ré­sze középiskolás, főiskolás vagy egyetemista, profiszer­ződés egyetlen kosarazóval sem köttetett. Tehát teljesen amatőr alapon, kedvtelésből Az edzésre várva... (Fotó: Gyenes Kálmán) játszanak a lányok. Csupán alkalmanként kapnak 3-4 ezer forint élelmezési hozzá­járulást az egyesülettől. En­nek függvényében a csapat eredményei átlagon felüli­nek mondhatók, hiszen pél­dául számos olyan klubbal szemben vívták ki a ráját­szásban való résztvétel jo­gát, amelyek sokkal jobb anyagi feltételekkel rendel­keznek, mint ők. Igaz az is, hogy az NB I B-csoportos bajnokság színvonala sem emelkedik az átlag fölé, ezért van az, hogy a mérkő­zéseken kevés a néző. így van ez Szegeden is, ahol csak nagy ritkán vannak száznál többen a női kosár­labda-mérkőzésen. A szegedi csapatban job­bára fiatalok játszanak, csu­pán H. Kiss, Csapó és Zsem­beri van túl az ifjúsági kor­határon. Iványi, aki a ma­gyar kosárlabdasport egyik reménysége, 192 cm magas, s tagja volt az EB-n negye­dik helyen végzett magyar ifiválogatottnak. Egyébként a Szeged KE fennállása óta minden esztendőben volt Ti­sza-parti játékos valamelyik korosztályos válogatottban. Ez elsősorban Bagi Márta, Sági Ákos, Szabó Józsefné, Tamásné Bittér Ildikó, Pun­gorné Kiss Rozália, Láng Imre és Domokos Mihály edzők érdeme. Az előkészítő és a minicsoportban most is számos tehetség bontogatja szárnyait, akik igen sokat ígérnek a jövőt illetően. Szóltunk már róla, hogy a felnőtt csapat az A csoport kapuját döngeti, s talán be is lép rajta. Ott azonban ennek a gárdának kevés babér fog teremni. Jelen pillanatban Magyarországon van hat ki­emelkedő együttes, s aki ezek társaságába kerül, an­nak számítania kell arra, hogy a „pofozógép" szerepét játssza majd. A mostani Sze­ged KE-ben, Zsemberit ki­véve, nincs olyan játékos, aki egyenlő eséllyel vehetné fel a harcot a diósgyőri, a soproni, vagy a fővárosi csa­patok tagjaival. Még akkor sem, ha kétszer annyit edze­ne, vagy netán profi szerző­dést kapna. Talán akkor lehetne sike­res a szegedi csapat az A­csoportban is, ha visszajön­nének a Tisza-partra az in-, nen elszármazott (Mészáros, Misik, Kaszab, Knábel) játé­kosok. De mivel erre (pénz hiányában) kevés az esély, az A-osztályos tagság csak délibábnak tűnik... Majd talán akkor nem, amikor felnő a mostani gyer­mekgárda. Addig viszont marad a jelenlegi, visszafo­gott színvonal. P. Sándor József • Takács Jázef a szakosztályvezető Kispad után íróasztal labdarágás Beszámoltunk már ar­ról, hogy az SZVSE lab­darúgócsapata a tavaszi felkészülést ismét Protity Sándor edzó vezetésével kezdte el. A tréner Takács Józsefet váltotta fel a kispadon, de az egykori kiváló játékos még­sem válik meg a Vasutastól. Ő lett a labdarúgó-szakosz­tály vezetője. - Az egyesület társadalmi elnöke, dr. Árva Pál és Pro­tity Sanyi kért arra, hogy lás­sam el a szakosztály vezeté­sével járó feladatokat - adta tudtunkra Takács József. ­Kötődöm a klubhoz, nem tudtam nemet mondani. Mie­lőtt a fizetésemről különböző pletykák látnának napvilá­got, elmondom: társadalmi munkában igyekszem segíte­ni majd. Amikor én ültem még a kispadon, már akkor rengeteget szenvedtem ami­att, hogy a nyár óta egész egyszerűen nem létezett szakosztályvezetés nálunk. Tisztában vagyok vele, hogy egy fecske nem csinál nya­rat, de minden tőlem telhetőt elkövetetek a minél jobb ta­vaszi szereplés érdekében. Bár anyagi fedezet hiányá­ban nem nagyon tervezhet­jük új játékosok leigazolását, ha el akarjuk kerülni a ki­esést, mégis ehhez a „mód­szerhez" kell folyamodnunk, mert csak darabszámra va­gyunk meg, minőségre vi­szont... A Kiskundorozsmá­val és a SZEAC-cal kívánjuk felvenni a kapcsolatot, hátha az onnan érkezők segítségé­vel talán bent tudjuk tartani a csapatot az NB III-ban - fe­jezte be „Taki" az első szak­osztályvezetői nyilatkozatát. Sz. L. Sándorfalva: dobogós álom labdarágás A Sándorfalva már régóta a labdarúgó me­gyei elsá osztály megha­tározó csapata, igy volt ez az idén ősszel is. Czi­bere László edző tanít­ványai 9 győzelemmel, 3 döntetlennel, 5 vere­séggel, 31-20-as gólkü­lönbséggel, 30 ponttal az 5. helyen zárták a szezont. Ezzel elégedett a klubvezetés, de ta­vaszra már dobogós ter­veket szövöget. Az egyesület elnökével, Dékány Istvánnal „merül­tünk el" a múltban és kutat­tuk a jövőt. • A vezetés elégedett a csapat őszi szereplésével? - A célkitűzés az első öt hely valamelyikének a meg­szerzése volt, tehát egy sza­vunk sem lehet, a fiúk meg­feleltek az elvárásoknak. • Mikortól kezdődik Sándorfalván a „tavaszi időszámítás"? - Január 25-én, szomba­ton jön össze először a gár­da. Czibere László megál­lapodott az egyik szegedi is­kolával és annak a sportcsar­nokában lesznek a tornater­mi tréningek. Természete­sen, ha az idő és a pályáink állapota engedi, szabadtéri foglalkozások is lesznek. A programot edzőmeccsek szí­nesítik. • Érkezik, vagy távozik valaki a pihenő, illetve a felkészülési időszak alatt? - Nincs olyan jelzés, amely arra utalna, hogy bár­ki el akarna menni a keret­ből. Az érkezési oldalon sincs jelenleg senki, igazo­lásra nem tudunk áldozni, hisz egyre komolyabb össze­geket kérnek a játékosokért. # Ha már szóba kerültek a „piszkos" anyagiak, ezen a téren hogyan áll az egyesület? - Az alapvető működési feltételek biztosítottak. A költségvetésünk 2,2 millió forint, ebből 1,6 milliót az önkormányzat ad, 400 ezret a Ruházati Szövetkezet áll, 200 ezret pedig vállalkozók­tól kapunk. • A bajnokság végén az egyesület vezetése hol lát­ná legszívesebben a nagyközségi kedvenceket a tabellán? - Továbbra is az első öt hely valamelyikének a meg­szerzése - pontosabban: most már megtartása - a cél, de azért jobb lenne éremkö­zeiben végezni. A képessé­gek alapján a dobogó benne van a csapatban, s emellett még két érv szól: újra teljes értékű harcos Fődi Zsolt, a gólgyárosunk és a tavasz ne­künk mindig jobban sikerül, mint az ősz. • A tervben a bajnoki cím, s az esetleges NB Ill-as lehetőség is benne van... - Igen, de ebben a kérdés­ben teljesen egyetértek dr. Timár Lászlóval, a Zákány­szék elnökével: itt sincs olyan kaliberű vállalkozó, aki „betömné" a 2,2 és a 8­10 millió forint közti rést, a harmadik vonal ugyanis mi­nimum ennyibe kerül. Az NB III nekünk is csak álom, felelőtlenség lenne belevág­ni, bár már lett volna alkal­munk, hisz a Tisza-Új visszalépésekor minket is megkeresett ez ügyben a szövetség. Imre Péter Akadály, ami nem okozhat gondot röplabda A férfi röplabda Ma­gyar Kupa negyeddön­tőjének visszavágójára készül a Medikémia Sze­ged; ma Nyíregyházán játszik a bajnok és ku­pagyőztes együttes. Az első márkázásén sima, 3:0-ás győzelmet arat­tak Petheóék, de a mos­tani összecsapás sem okozhat gondot nekik. Az Extraligában jelenleg ötödik helyen álló nyfrségiek nem a legjobb előjelekkel vátják a találkozót, hiszen a legutóbbi bajnoki forduló­ban 3:0-ra kikaptak a kecs­kemétiektől. Vereségük el­lenére mégsem lebecsülendő ellenfelek, mert - talán ép­pen ezért - bizonyítani sze­retnék, hogy többre is képe­sek. - Aligha szükséges hang­súlyoznom, hogy nemcsak kettős győzelemmel, hanem imponáló játékkal akarunk az elődöntőbe jutni - adott hangot eltökélt szándékuk­nak Nyári Sándor, a mediké­miások vezetőedzője, ami­kor legújabb feladatukról be­szélgettünk. - Ellenfelünk minden bizonnyal ott lesz bajnoki címet eldöntő ráját­szásban, ám nekünk, akik kemény és színvonalas Inter­liga-mérkőzéseken és BL­selejtezőkön edződtünk, aligha jelenthet gondot ez az akadályvétel. A szakember arról is szólt, milyen elképzelések­kel küldi pályára játékosait. - Úgy terveztem, hogy ezúttal a harmadik idegenlé­giós az előző meccsen pihe­nő Tolocsko lesz. Nagyon remélem, már az első játsz­mával biztosítjuk továbbju­tásunkat, s azok - például Péterfy, Úrfi, s a többiek - is lehetőséghez jutnak, akik máskor keveset játszhatnak. Bízom, szerepeltetésük nem megy az eredmény rovására, mert bizonyítani akarnak, így aztán velük sem csiko­rd)> majd a csapat gépezete. A szegediek az elődöntő­ben azzal a KSC-vel talál­koz(hat)nak, melynek sorai­ban ott találjuk a szegedi Tormát, a medikémiásoknál is megfordult Somodit, vala­mint Kását, akik erősségei a bajnoki táblázat második he­lyén álló kecskeméti csapat­nak... Gy. E. • Jubileumi SZKV-Gidai-kupa Bajnok: Egy százalék-Főszer labdarágás Negyven csapat rész­vételével kétnapos kis­pályás teremlabdarúgó tornát rendezett az el­múlt hét végén a lila is­kolában és az Etelka so­ri csarnokban Gidai Sán­dor - immár tizedik al­kalommal. A kupát gaz­dasági mellékletünk csa­pata, az Egy százalék­Fószer nyerte. A hármas csoportba osz­tott részvevők körmérkőzé­sen döntötték el a továbbju­tás sorsát, majd egyenes ki­eséses rendszerben folytató­dott a torna, s a legjobb négybe kerülő csapatoknak addig háromszor kellett győzni. A döntőbe jutásért játszott első találkozón az Egy szá­zalék-Főszer magabiztosan győzte le a Ferencszállást, mfg a Bics Kft. a Norikó el­len hetesekkel jutott tovább. A harmadik helyet eldöntő mérkőzésen a Norikó úgy nyert 7-3-ra a Ferencszállás ellen, hogy egyetlen percig sem volt kétséges, ki végez dobogós helyen. A döntőre két fáradt, egy cseréig fogyatkozó csapat sorakozott fel. A Bics sze­rezte az első gólt, meg a má­sodikat is, amikor a kétszer 15 percből már csak hat és fél volt hátra. Az Etelka sori csarnokban az Egy százalék­Főszer csapatán ktvül már mindenki elkönyvelte a Bics győzelmét, amikor Márki öt perc alatt háromszor villant, majd a gólpasszokat adó Tóth tette fel a pontot az i­re. A végeredmény tehát 4—2 lett a tizedik SZKV-Gidai Kupa döntőjében. (A döntőt Vezér és Rácz, a helyosztót Keresztúri és Molnár vezet­te.) A bajnok Egy százalék­Főszer összeállítása: Hor­váth Róbert, Urbán Rezső, Tárkány Zsolt, Takó Ferenc, Tóth Gábor, Márki Ferenc, Frank Csaba, korábban ját­szott még Bába László és Kovács András. A Bics csa­pata - induláskor: Zádori Ti­bor, Wéber László, Domon­kos Gábor, Kiss Csaba, Fa­ragó László, Szabó János, Szabó Zoltán, Csiszár Gá­bor, Móra Tibor, Sebők András. A torna legjobb játékosa Márki Ferenc (Egy száza­lék-Főszer), gólkirálya Váczi Béla (Norikó), mlg a legjobb kapus Móra Tibor (Bics) lett. K. A. Az első gólt megelőző pillanat, amikor egy gyózött három ellen. (Fotó: Gyenes Kálmán)

Next

/
Thumbnails
Contents