Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-03 / 2. szám

PÉNTEK, 1997. JAN. 3. KAPCSOLATOK 9 Anyai aggodalom A szegedi levéltár „apostola" Harminc évvel ezelőtt ismertem meg. Kezemben a kutató engedéllyel léptem be a városháza egyik szobájába. Középtermetű, kifejezetten szolgálatkész ember fogadott, és azonnal kérdezte: Miben segíthetek, fiatal barátom? Meglepett ez a gesztusa. Annál inkább, mivel korábban soha nem találkoztunk, mégis, azonnal segíteni tudott. Abban az időben a szegedi szalámival kapcsolatos anyagok után kutattam. Lementünk a pincébe. Még sohasem voltam ott korábban, és rácsodálkoztam a szinte kínos rendre. - Na, fiatal barátom, ezekben a dobozokban mindben Pick-iratok vannak. Áttekintésükre ugye napokat szánt? Ezzel leszedte a vasállványzatokról a jelzett dobozokat, és nekieresztett a kutatásnak. De nem ment el, hanem - talán megérezte, hogy gyakorlatlan és tapasztalatlan madárka vagyok még ott maradt velem. Kikérdezett, ami néki is segített abban, hogy melyik dobozt belezzük ki azért, hogy módszeres legyen a munka. Igaza volt, mert három napon át jártam oda, és meglepődtem, amikor másnap már nem kellett lemenni a gyér fényű pincébe, mert a Pick iratos dobozokat mind felhordta nekem a fönti kutatószobába, mondván: „Látom szemgyengeségét, itt talán jobban látja majd, igaz?" Nem sokkal később meg a tápai tűzoltóság aktáit nézhettem át, amiben megintcsak segített. És még sok-sok kutatásban, amelyeket nélküle nem tudtam volna megtenni. Nem egyszer rácsodálkoztam, amint mellőlem olyor háromnégy kutatóhoz sietett, és azoknak is segített. Olyan volt, mint egy angyal, vagy jó apostol, akinek minden kutató egyformán ,jó barátom" (hölgyek pedig aranyoskám) volt, és valóságos alázattal állott a rendelkezésünkre. Jómagam akkor kértem és kaptam tőle a legtöbb segítséget, amikor a Tápé 1996 végén kötet anyagát gyűjtöttem, amely kötetnek maga is társszerkesztője volt. És tudom, minden szerzőtársam megkapta a kért segítséget. Tovább megyek: segítsége nélkül nemigen születtek a vonzáskörzetben falumonográfiák, történeti és népéleti munkák, kötetek. Egyszerűen nem lehetett kikerülni Oltvai Ferencet, a levéltár akkori igazgatóját. Mert nem engedett el senkit üres kézzel, tarsollyal. Hogy miből futotta néki, máig talány. Oltvai Feri bácsi immáron két évtizede nyugdíjban van. Aki a korát nem tudja, nem hiszi ezt el, hiszen naponta bejár - most már a Dóm téri épületben lévő levéltárba, hogy hol az egyik, hol a másik asztal fölé görbedőnek segítsen. Főként az először odaérkezőket meg is szólftja: „Mit kutat barátom (hölgyem)? Segíthetek valamiben?" Senki sem utasttja el, senki sem lepődik meg, mert - ki tudja, miféle különös ráérzéssel - mindenki tudja, hogy ő a levéltár mindent tudója; a magam (egyáltalán nem hízelgő) megfogalmazásával: segítő apostola. Ami fölöttébb megnyugtató: a fiatalabb munkatársai mind átvették stílusát, amely a feléje áradó tiszteletnek a jele. Kedves Feri bácsi, köszönjük áldozatos önzetlenségedet. Légy még sokáig az apostolunk. Isten éltessen. Ifj. Lel* József olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Trolisztori „Kozmikus" Találkozások Kórházban voltam Nemrégiben kórházi kezelés alatt állottam vesegörcs és vesekövek miatt, a szegedi II. számú kórház urológiai osztályán. Tapasztalatom szerint az orvosok, nővérek munkája, magatartása abszolút pozitív. Mint jogász végzettségű, az orvosok szakmai munkáját nem tudom értékelni. Őket inkább emberi mivoltukban minősíteném. Meglátásom szerint az orvosok emberi módon tartják a kapcsolatot a betegekkel. Türelmesek, segítőkészek, gyógyító munkát végeznek és megfelelő felvilágosítást adnak, ha ezt a betegek igénylik. Nem azt nézték, hogy ki a beteg, tud-e esetleg fizetni, hanem azt, mi a baj és hogy tudnak segíteni. Egy 13 ágyas kórteremben feküdtem, ahol a betegek nagyobbrészt egyszerű, kisnyugdíjas emberek voltak. Az orvosok ennek ellenére a legjobb tudásuk szerint látták el őket, és ha kellett műtötték. Türelmesen elmagyarázKérem, engedjék meg, hogy a SZOTE Sebészeti Klinika orvosi kara, betegeink és a magam nevében őszinte köszönetet mondjak a Délmagyarországnak a támogatásáért a Csongrád Megyei Egészségbiztosítási Pénztár határozatának felülvizsgálata A tanulóknak a nevelők Egészségvédelmi Napot szerveztek a Jerney János Általános Iskolában a korszerű táplálkozás témakörében. Két fordulóból álló verseny volt. Az első fordulóban a csoportok komoly ismeretet igénylő táplálkozási tesztet töltöttek ki. Plakátot készítettek, mellyel a korszerű táplálkozást hirdették. Szabadon választott alkalomra az asztalokra ünnepi terítéket tettek. Szerepjátékokat, reklámokat írtak és ták a betegséget, a műtétek szükségességét és lényegét, hasznosságát. A nővérek kis pénzért, de kétszeres szorgalommal, intenzitással dolgoznak. Megfigyeltem őket, hogy milyen szeretettel és türelemmel végezték dolgukat. A betegek panaszait meghallgatták és együttérzéssel igyekeztek orvosolni. Külön szeretnék szólni a főnővérről. Minden szabálytalanságot észrevett. Rendet, fegyelmet tartott, türelemmel és megértéssel. Nem tűrte a lazaságot, a felületességet. Ugyanakkor a szigorúság mellet nem riadt vissza bármilyen egyéb, nem kimondottan főnővéri munkától sem. Besegített az ételek kiosztásánál, és ha úgy adódott bevitte az ágytálat is. Csodáltam a nővérek munkavégzését. Állandóan siettek, nem volt megállásuk és sokszor futottak is, hogy el tudják látni a betegeket. A kórtermekben, folyoérdekében. A klinikánkat és betegeink érdekét súlyosan sértő határozatot az OEP felülbírálta és korrigálta. Engedjék meg, hogy őszinte nagyrabecsülésemet fejezzem ki a magyar sajtó és hírközlés valamennyi médiájának, amelyek politikai iráadtak elő, amelyekkel bizonyították, mennyire megértették, hogy a táplálkozás és az egészség szoros kapcsolatban áll egymással. A másik fordulóban volt szükség igazán az alkotó képzeletre. Ekkor a megkapott élelmiszercsomagokból ünnepi gyümölcs-, zöldéség, sajt-, szójás- húsos- tálakat készttettek a gyerekek. Öröm volt nézni, hogyan égett a munka a kezük alatt, őszinte kíváncsisággal nézték egymás alkotását. A zsűsón, mellékhelyiségekben tisztaság uralkodott. Nem szerettem a kórházakban és egyéb eü. intézetekben szokásos rideg megszólításokat. Kértem, engem Zoli bácsinak szólítsanak, s ezt tudomásul vették. Nem gondolok rossz szájízzel vissza erre a 24 napra, hanem barátsággal. És ezt köszönhetem az osztály orvosainak, főnővérének, a nővéreknek, sőt a takarítónőnek is. Az egész osztály minden dolgozójának mondok köszönetet. Példásan jómunkát végeznek. Zárszó: az emberek egészsége olyan nagy kincs, hogy azt anyagiak miatt kockáztatni merénylet az emberiség ellen. Az egészségügyi dolgozóktól nem elvenni kellene, hanem adni, hogy anyagilag is elismerjék nehéz, áldozatos munkájukat. Dr. Nóvák Zoltán ny. megyei bírósági tanácselnök nyultságtól, rokonszenvtől, elkötelezettségtől mentesen teljesen egyöntetűen álltak ki az orvosi szakma, a betegellátás, a klinikai gyógyító és oktató munka érdekei mellett. Dr. Balogh Ádám egyetemi tanár rinek igazán nem volt könnyű helyzete. Természetesen a gyermekek az eredményhirdetés után az alkotásaikat az osztályfőnökök és a szülők társaságában elfogyasztották. Délután a programot közös aerobik, tanár-diák kézilabda és foci zárta. Őszinte köszönetünk a támogató cégeknek és a szülőknek, kik megértették rendezvényünk fontosságát. • Szakácsné Molnár Mária Azért szeretek trolin utazni, mert ott mindig történik valami. Amint az kötelességtudó, jólnevelt utashoz illik, az első ajtón szállok fel. Felmutatom amit kell, s ha szabad, a vezető mögötti ülésre ülök. így tettem a minap is, amikor felszálltam a 9-esre. Ülök hát a megszokott helyemen, az utas kevés, van áram, nem akadt ki az áramAz Odessza II. sz. iskola negyedik alkalommal rendezte meg a „Kozmikus Találkozások" című megyei rajz- és irodalmi pályázatának díjátadó ünnepségét. Az ünnepélyes díjátadó gálán a megye nyolc városából és településéről érkezett gyerekek, szülők, felkészítő tanárok vettek részt. Csicsai Antal az Első Szegedi Szinitanoda igazgatója, a zsűri elnöke, bevezető értékelésében elmondta, hogy a beérkezett pályzatok között szép számmal szerepelt igazi tehetséget sejtető írás. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, - gyerekeknek, szülőknek, felkészítő tanároknak, közreműködőknek -, akik munkánkat segítették, látványos és értékes műsorukkal szórakoztatták a több mint két órás program nézőit. Külön köszönettel tartozunk szponzorainknak, akik igen komoly anyagi és tárgyi segítséggel Az életben ha nem is gyakran, de vannak események, amikor elfeledve a gondokat, átadhatjuk magunkat a pillanat varázsának. Ilyen esemény volt december 8-án a zsombói Művelődési Házban amikor több, mint 300 idős ember és 100 szereplő, rendező, meghatottan, összejöttek, hogy eltölsenek néhány boldog órát. A zsombói önkormányzat képviselő-testülete köszöneÖngyilkosság. A szó borzalmat, iszonyatos fájdalmat rejt. Elgondolkodtató, mi késztethet egy embert az élete ilyen kegyetlen befejezésére. Sajnos, egyre gyakoribb ez a fájdalmas búcsúzás. Felmerült már oly sokszor bennem a kérdés, hol vagyunk ilyenkor mi rokonok, barátok, jó ismerősök? Nem értem, és talán soha sem fogom megérteni: Miért nem hajolunk le az emberekhez? Miért nem próbálunk meg segíteni? Miért vagyunk önzők? Miért minszedő, sem a sofőr, haladunk szépen. A következő megállóban is alig vannak. Nyílik az ajtó, jönnek sorban, mutatják a bérleteket, amikor is egy idős bácsi kászálódik fel a lépcsőn. Felér és beharsogja a vezetőfülkébe: - Hetvennégy! - S mint aki jól végezte dolgát, eltotyog a legközelebbi üres ülőhely felé. Méhes Jánas járultak hozzá, hogy a pályázó gyerekek, szüleik és tanáraik a műsor, a díjátadás és a svédasztalos vendéglátás után teljes megelégedéssel távozhassanak. Köszönet a Közművelődési és Közoktatási Irodának, a Gyermek és Ifjúsági Alapítványnak, az Édesvíz Könyvkiadónak, Kiss János keramikusmesternek, Koromné Tóth Katalin iparművésznek, A „Trópus"díszállatkereskedésnek, Zsurkán Ferencnek és családjának, Virág Mihályné vállalkozónak, a Csongor Patikának, a Magyar Úttörők Szövetségének, Sánta István vállalkozónak, a Mini-Mái élelmiszerboltnak, az UFO Magazin szerkesztőségének, a Mini és Miki ajándéküzletnek Sándorfalváról, az Alternatív Speciális Iskolának és a Plumex Kft-nek, a Szegedi Ufo Kutató Egyesületnek és Gombosné Szabó Emíliának. Györkey László DROID Gyermekszervezet tét fejezi ki a kiskundorozsmai nyugdíjas klubnak és citera zenekarnak, az öttömösi ifjúsági csoportnak, Lajkó Józsefné énekesnek, Gyuris László vezetésével a nagycsaládos egyesület zsombói csoportjának, és valamennyi segítőnek a bensőséges hangulat megteremtéséért. Zsombói Önkormányzat Képviselő-testülete dig csak a mi érdekeinket nézzük? Miért hallgatunk rosszindulatú pletykákra? Miért nem tudjuk átérezni mások fájdalmát? Miért nem tudunk szeretni? Miért nem értjük meg végre már, csak együtt, egymást segítve élhetünk teljes életet. Miért várjuk meg mindig a visszavonhatatlant, a könnyekkel teli megmásíthatatlant? Halottak napján is kint voltunk a temetőben, a fiam egyik barátja sírjánál. Tizenhárom éves volt, amikor meg kellett halnia. Ő még Mind a mai napig nem tudtam napirendre térni az „Isten kötényébe" tett Hajnal Zsolt és a buszsofőr esetén. Lépten-nyomon elsírom magam. Nekem is a 16 éves gyermekem, aki vidékről jár Szegedre iskolába, körülbelül másfél órát utazik buszon minden nap. Eszméletvesztéssel járó rosszullét bármikor előfordulhat vele. Különösen egy hosszabb futást követően. Kérem, hogy az ő és a sorstársai (sajnos egyre többen vannak) érdekében tegyék közzé levelem. Magánál hord az igazolványában egy kártyát, melyen feltűnően, nagy piros betűvel fel van írva, hogy CUKORBETEG VAGYOK! És rosszullét esetén szükséges teendők. Ennek a betegségnek velejárója, hogy időnként aceton szagú a lehelete, ami könnyen összetéveszthető az alkohollal. Isten őrizze meg attól, hogy egy olyan emberekkel hozza össze a sors, mint Hajnal Zsoltot. Megvan a véleményem azokról a falubeliekről Részt vettem egy bentlakásos tanfolyamon, amit inzulinos cukorbetegek részére szervezett a Szeged és Térsége Diabetes Egyesület. 14 cukorbeteg társammal tanulhattunk egy héten keresztül mindenről, ami e betegséggel kapcsolatos. A diétáról, a főzésről, a betegség szövődményeiről, arról, hogy hogyan kell változtatni az inzulin mennyiségen vagy a diétán egy-egy rossz vércukor eredmény esetén, valamint szó volt a mozgás hasznosságáról. A hét végére jobb lett a vércukrunk, sok hasznos tudnivalókkal gazdagodtunk. Ezt a tanfolymot a Népjóléti Évek óta hallgatom az aktuális továbbképzéseken az oktatók aggodalmait arról, hogy bevezetésre kerül-e „próbajogosítvány"? Az előadóktól tudjuk, hogy hány embernek okoz ez fejtörést, hogyan kerüljön mindez bevezetésre? Minden évben elgondolkodtat, miért ilyen problémás a hallgatók 17. életéve? Mit vár a társadalom attól az egy évtől, ami a 18. évéig hátra van? Elgondolkodtak-e már azon, hogy inkább a szülőket kellene felnőttként kezelni?! Hiszen nem a 17 évesek dolgoztak meg azokért az autókért, amelyeken furikázni fognak a diszkóba! A szülő legyen felelős saját gyermeke biztonságáért! ő döntse el, hogy gyermeke 17 élni szeretett volna, de a sors sajnos nem volt kegyes hozzá. Úgy érzem, ott értettem meg, az ember nem is tudja mi az igazi fájdalom, amíg maga is át nem éli azt. Mi az a fájdalom: Ha elveszítjük a szüleinket, a testvérünket, a barátainkat, az ismerőseinket? És mi az a soha el nem múló borzalom, az az iszonyatos, leírhatatlan, kimondhatatlan gyötrelem, ha elveszítjük a gyermekünket? Nem is tudjuk, nem is értjük, vagy talán nem is akarunk tudatában lenni, mennyit segíthetés iskolatársakról is, aki Zsolttal együtt utaztak azon szerencsétlen napon. Felnőtt egy nemzedi (tisztelet a kivételnek) isten telenül, és íme az eredmén\ Hiányzik belőlük a legalap vetőbb emberi érzés. Úgy gondolják, hogy ők soha nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy segítségre szoruljanak'.' Hiszen ha részeg lett volna, akkor sem szabad egy gyereket otthagyni, este a földre ültetve, egy forgalmas útszélen. Remélem a sofőr nem ússza meg annyival, hogy ejnye-ejnye? Akármilyen régi és kiváló dolgozó is. Gondolom az ő fizetése is az utasok által vásárolt jegyek és bérletek árából tevődik össze. Már olyan magasak a jegyárak, hogy cserébe igazán csekélység lenne egy kis jó modor vagy emberség. Bár szomorúan szerzünk tudomást az ilyen és ehhez hasonló dolgokról, jó, hogy megírják. Talán a jövőben kevesebb hasonló eset fordul elő. Egy Édesanya Minisztérium is támogatta. Úgy gondolom mindenképpen köszönettel tartozom a magam és a társaim nevében is a Szeged és Térsége Diabetes Egyesületnek, hogy megteremtették a tanfolyam anyagi feltételeit, és sok-sok munkával és szeretettel megszervezték és lebonyolították. Köszönet a II. Kórház diabetológus orvosainak, akik oktattak minket, a dietikusoknak, akik tanítottak a diétára, a nővéreknek, akik éjszaka is vigyáztak anyagcserénkre. Jó lenne, ha ilyen tanfolyamokra sűrűn sor kerülhetne. Varga Antalné évesen képes-e a vezetői engedély megszerzésére, vagy ha már megvan az engedélye, naponta képes ellenőrizni, hogy gyermeke a vezetésre képes állapotban van-e akkor, amikor a milliókat érő autót rábízza! így oldjuk meg ennek a sok embernek a fejfájását! Hisz vannak olyan 18 évesek, akik alul maradnak gondolkodásban sok 17 évesen! S vannak olyan 17 évesek, akik sokkal megfontoltabbak, mint a felnőtt társadalom. Remélem a jövő évi továbbképzésen már nem ez lesz a legfontosabb' kérdés, mert a döntés jogát átadták a legilletékesebbeknek, a SZÜLŐKNEK! Bánfalvin* Tamáska Mária nénk embereken, ha egy kicsit jobban odafigyelnénk rájuk? Mennyi keserű sorsot tehetnénk jobbá, mennyi embert menthetnénk meg, ha nem lennénk velük szemben előítélettel, ha egy kicsit nyitottabbak, jobbak lennénk, nem a rosszat keresnénk másokban? Hiszem, hogy minden emberben van jó, van érték, csak észre kell vennünk! Segítenünk kell az elveszetteken, a gyengéken, hogy ők is élhessenek! Tóthné Katona Irén Mórahalom Az orvosok köszönik A korszerű táplálkozásról Meditáció az öngyilkosságról Néhány meghitt, boldog óra Hasznos tanfolyam Jogosítványpróba