Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-18 / 15. szám

STTLPÜRT SZOMBAT, 1997. JAN. 18. Nagyságos Úr" szerette a nőket nem is lett belőle párttag Tcmácsosék vendéglője Nagyságos Úr ven­déglőjét minden ráérős utas ismeri, ki az ötös út mentén, a lajosmizsei elágazás előtt betér egy ebédre a Sport vendég­lőbe. Nagyon fölkészült­nek kell lennie annak, aki meg akarja úszni a dolgot libamáj nélkül. Nagyságos Úr ugyanis a rábeszélés királya, hoz­zá csak nagyságos és tekintetes tanácsos urak járnak, nála nem számít az étlap, s akinél isme­retlen az „elfogyott". Ha kell, taxi hozza a göcse­jit Zalából... Nagyságos, tekintetes ta­nácsos úrnak viszonylag rit­kán szólítják az embert, aki maga is nehezen hiszi el, hogy nem akar, hanem mél­tóztatik ebédelni. A tekinte­tes főnök úrnak természete­sen - ha úri kedve úgy dik­tálja, - még az-étlapba sem kell tekintenie, elég csak szavakba önteni gasztronó­miai gondolatait, hogy az­után nekiállhasson a falato­zásnak. A kiszolgálással ta­lán még Szindbád is elége­dett lenne, csakúgy, mint a finoman átsütött libamájjal. A legendás hírű Nagysá­gos Urat, a Sport vendéglő tulajdonosát - miután visszatért körünkbe a kony­hából - rövid rábeszélés után leültettük asztalunkhoz. - Állami vállalatnál kezd­tem vendéglátózni '57-ben, de már ott is volt velem egy kis probléma, mégpedig az, hogy nem akartam belépni a pártba - mondja a Nagysá­gos Úr, s közben, akárcsak Ferencsik, egyetlen mozdu­lat nélkül, a szemével ve­zényli a pincért, melyik ven­dég elé kerüljön a borjúbé­csi, s hová a Jókai bableves. - Ráadásul még bérmálkozni is elmentem, úgyhogy sem­miféle fejlődési lehetőséget nem kaptam, pedig ügyes­kedtem a szakmában. Ebbe talán belejátszott az is, hogy amikor egy bizottság előtt közölték velem, hogy fölter­jesztettek a párttagságra, mondtam nekik, hogy én egyetértek mindennel, ami ebben a pártban történik, mégsem lehetek tag. Ugyan­is én annyira szeretem a nő­ket, hogy sajnos itt az író-' asztalon is el tudnám végez­ni a dolgot, s olyan szégyent hoznék a pártra, hogy úgyis kizárnának. Hát, így tudtam meglépni előlük. 0 Biztos vagyok benne, hogy a vendéglátó válla­latnál sem volt esemény­telen az élete. - Egy európai hírű orvos­kongresszust rendeztek Kecskeméten a Technika Házában, ami hozzám tarto­zott. A meghívott négyszáz vendégnek mindent meg akartam adni, ami csak erőmből tellett, a göcseji saj­tot például taxival hozattam Zalaegerszegről, de a legdrá­gább konyakok és borok is az asztalon voltak. Az ellá­Nagyságos Úr: - Komócsin azt mondta, szólítsam inkább elvtársnak. (Fotó: Nagy László) tással nem is volt gond, s az orvoskongresszus is gavallér módra fizetett, ám a számlát kizárólag kávéban és szend­vicsben kellett elkészíteni. A belső ellenőrzés pedig azon­nal kiszúrta, hogy a 400 ven­dég 7600 szendvicset és 3000 kávét fogyasztott el. Azonnal rajtam kerestek va­lami 156 kiló vajat és 240 kiló sonkát, mert ennyit nem vételeztem. Fegyelmit is in­dítottak ellenem, s meg is kaptam a felmondást. • Ekkor kezdődött a ma­szek pályafutása? - Igen, Lajosmizsén vet­tünk egy vendéglőt, ami négy hónapos üzemelés után le is égett. Utána hitelbe nyi­tottam meg a másikat, amit 12 év alatt 22-szer raboltak ki. Amikor az új ötös út el­kerülte Lajosmizsét, és meg­szűnt a rendőrség, elszaba­dult a pokol. Akkor már nem mertem tovább dolgozni a cigányváros szélén. 0 Már a lajosmizsei is Sport vendéglő névre hallgatott. - A fiaim már akkor vízi­labdáztak, és így találtam, hogy legyen a nevében sport. • Egy „sportos" helyen különösképpen föltűnő a legendás udvariasság. Vagy ilyen sűrűn fordul­nak meg itt a valóságos nagyságos, méltóságos tanácsos urak? - Nem voltam párttag, nem elvtársazhattam le sen­kit. Szaktársat meg nem mondhatok a vendégnek, mert a vendég mindig úr. Ha meg úr, akkor már legyen nagyságos úr. Egyedül a Ko­mócsin, meg egy katonatiszt mondta, hogy nem vagyok én nagyságos úr, hanem elv­társ. Mondtam nekik, hogy elvtárs meg én nem vagyok. Manapság a vendégek elő­ször ütköznek csak meg a megszólításon, de mivel tud­ják, hogy én ezt tiszta szív­ből csinálom, nem haragsza­nak, sőt, van, aki kimondot­tan élvezi. • S vajon a „nagyságos úr" jelentkezik a számlá­ban is? - Tetszik tudni, nagysá­gos szerkesztő úr, én bor­zasztó puritán ember va­gyok, s az üzletpolitikám nem abból áll, hogy megvá­gom a vendéget a vég­összegnél. Meg is őrülnék, ha többet ütnék véletlenül a gépbe. Ha ilyen előfordul, tízszeresen jóvá teszem. Tessék elképzelni, a hülye fejemmel a múltkor 12 ezer 700 helyett 127 ezret ütöt­tem be. Még szerencse, hogy időben észrevettem. Az én üzletpolitikám szerint in­kább igyekszem rábeszélni a vendéget a harmadik kólára vagy sörre is. Ha enni mél­tóztatik, akkor meg ajánlok hozzá még valamit. • Egy szelet libamájat esetleg? - Vagy egy kis desszertet, vagy bármit. 0 Komócsinék után az új rendszer politikai elitje is megáll Nagyságos Urnái egy kis pihenőre? - Mindenki. Szinte törzs­vendégem Bálint gazda, Nagy Feró, Katona Klárika, Kudlik Julika, a legfőbb ügyész, a belügyminiszter úr, a Kuncze Gabika... 0 Gabika?! - Igen, mert amikor még hírből sem volt belügymi­niszter, már tartott a barátsá­gunk. De azért, ha teheti, most is beugrik hozzám. 0 És mit eszik legszíve­sebben? - Mindig nagyon siet, de azért egy-egy bécsi szeletre vagy töltött húsra valahogy csak szakít időt. 0 A gasztronómia tudo­mánya mellett a politiká­ban is egy hullám­hosszon vannak Gabiká­val, azaz a belügyminisz­ter úrral? - Nem, én pártonkívüli vagyok. De hiába is titkol­nám, mindenki tudja rólam, hogy véresszájú kisgazdás elveket vallok. Négyezermil­liárd forintunk szállt el az el­ső választás óta, és én azt szeretném, ha olyan kor­mány kerülne hatalomra, amely ezt a pénzt a gazdaság élénkítésére fordítaná. 0 Talán már magát Tor­gyán doktort is vendégül látta? - őt magát még nem, de az összes helyettesét igen. Tetszik tudni, az elnök úr nagyon elfoglalt. 0 Sportolók is előfordul­nak olykor-olykor a Sport vendéglőben? - Szegedről erre jön az összes sportcsapat. Azokat mind nagyon szeretem. A szí­vemhez most a férfi kézilabá­sok állnak a legközelebb. Előtte, amikor még volt foci Szegeden, akkor a Gyusziká­ék, meg a Kaszás Gabikáék. Most meg a Nyári Ferikéék (aki amúgy Sanyika - a szerk.), a röplabdások, és a Zsoltikáék, a vízipólósok. A Zsoltikával régebben kötöttem i« egy fogadást, amikor a fiam a Kecskemétben vízipólózott, hogy megverjük őket. Hozta is úriember módjára a pezs­gőt... 0 Vendégeivel is beszél­get a sportról? - Megmondom őszintén,. Tanácsos Úr, nagyon vigyá­zok, nehogy azt a látszatot keltsem, hogy valamelyik másik csapatnak drukkolok. 0 Viszi-e valaki tovább a nevet, a legendát? - A fiaim itt dolgoznak, bár most a nagyobb egy ital­nagykereskedést is nyitott. De nem akarom elvenni az egyéniségüket, azt akarom, hogy saját arcuk legyen. Egyvalamit azonban megta­nítottam velük, méghozzá a vendégek szeretetét. 0 Nagyságos Úr, mi lesz önnel, ha az autópálya majd elkerüli a vendéglőjét? - Főnök Úr, ez az út min­dig Kecskemét kapuja lesz, hiába megy máshol az autó­pálya. Nálam december 23­án voltak utoljára vendégek, odáig jutottam, hogy a szám­láimat is alig tudom kifizet­ni. Elküldeni meg nem aka­rok egyetlen dolgozót sem, mert engem is csak akkor hagy itt valaki, ha meghal. Pedig az út még itt megy el a vendéglő előtt... Ez a helyzet megfejthetetlen és elkeserí­tő. Ha nagyon muszáj, majd termesztek paradicsomot, de a vendéglő megmarad, ameddig én élek. 0 Talán a befolyásos po­litikus-vendégekkel kelle­ne beszélni, hogy másfelé forduljon az az út... - Nem kell nekem, hogy az út forduljon, az is csodá­latos volna, ha ez a borzasz­tó politikai helyzet megvál­tozna. 0 Nagyságos Úr! Árulja el a civil nevét! - Hegedűs Józsefnek hív­nak. Tanácsos Úrék méltóz­tatnak esetleg desszertet... Kéri Barnabás • Munkatársunktól A szegedi várostörténeti kutatás szolgálatára alapított Kisteleki Ede Alapítvány jö­vő év novemberében, az ala­pítvány névadójának szüle­tésnapján, kilencedik alka­lommal oszt ki pályadíjakat. A Szeged múltjával, jelené­iveliés jövőjével foglalkozó kutatók 1998. május 3l-ig küldhetik el pályamunkáikat A Kisteleki-alapítvány felhívása a bírálóbizottságához (Kiste­leki-alapítvány, Szeged, So­mogyi-könyvtár 441., Pf. 6701.). A pályázatra eleddig ki­adatlan, első példályban ké­szült, minimum négy, maxi­mum tíz (v - egy ív 22 gé­pelt lap, 26 sorral, soronként 60 betűhellyel - terjedelmű, Szegeddel kapcsolatos mú nyújtható be. A pályaművet kemény tábla közé kötve vagy fűzve egy példányban kell beadni. Az alapítvány nem szabja meg a pályamű tárgyát. A tárgyválasztást - új tárgykörök feldolgozását, új források feltárását, új szem­pontok érvényesítését -, va­lamint a pályamű stílusát, nyelvhelyességét azonban értékelik. Előnyben részesí­tik a következő témák kidol­gozását: a tanyai kapitánysá­gok, illetve a szegedi plébá­niák (hitközségek, felekeze­tek) története; 1848-49 és 1944-1970 közötti szegedi történelem. A bizottság jövő novem­berben egy 50 ezer, kettő 30 és kettő 15 ezer forintos ju­talmat oszt ki. A pályázat je­ligés, a szerző nevét a dolgo­zat nem tartalmazhatja. A szerző a nevét és címét zárt borítékban mellékelje. • Próbaper a láthatáron Építési tilalom van, kártalanítás nincs? A tilalomnak, a ma­gántulajdon korlátozá­sának az érintettek nem örülnek. Egy város fejlő­dését tervezők a szóba jöhető területeket szere­tik „tartalékolni", vagy­is éveken át ilyen-olyan építési korlátozásokkal sújtani. A tervezőket foglalkoztató önkor­mányzatokat azonban 1995-től önkorlátozásá­ra ösztönzi, a tulajdono­sokat pedig kárpótolja a korlátozási kártalanítás. Az évente kifizetendő összeg az ingatlan for­galmi értékének 5 szá­zaléka is lehet. Ám Sze­geden még egyetlen épí­tési tilalommal sújtott in­gatlantulajdonosnak sem fizettek korlátozási kártalanítást. Örökölni nem (mindig) öröm, tudjuk. Egy belvárosi házat örökölni különösen sok gonddal jár - derül ki Kovácsné Ződi Aranka törté­netéből. A Hajnóczy utcabe­li ház és ken új tulajdonosá­nak nem csupán a hatalmas illeték kifizetése miatt fájt a feje. Úgy gondolta, a pénzt úgy teremti elő, hogy eladja a házat, de legalábbis a ker­tet. Már a vevőkkel tárgyalt, mikor kiderült: a polgármes­teri hivatal városi térképmá­solatán ez az ingatlan építési tilalom alá esik. A hatóság bizonyítványa arról szól, hogy egy 1986-os vb-határo­zatnak köszönhető az építési tilalom, mely önkormányzati alapfokú intézményt, ponto­sabban egy óvodát álmodott a területre. Csak hogy erről énesttést a család soha nem kapott, s a korlátozás ténye a tulajdoni lapon sem szere­pelt. Ha a házat öröklő fiata­lasszony „magánszorgalom­ból" nem tisztázza a dolgo­kat, akkor egy „terhelt" in­gatlant ad el, s a bíróságra járhatott volna élete végéig. A korlátozás miatt viszont meghiúsult az üzlet, vagyis Kovácsékat anyagi kár érte. A korlátozási kártalanítás lehetőségére Pálfiné dr. Ma­róti Edit ügyvédnő hívta föl a belvárosi házától megsza­badulni képtelen tulajdonost. A Környezetvédelmi és Te­rületfejlesztési Minisztérium Területfejlesztési és Építésü­gyi Hivatalának útmutatója szerint az 1964. évi III. tör­vényt, mely a korlátozási kártalanítással kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza, a következ!oképpen kell al­kalmazni: „az illetékes köz­igazgatási szerv a telekalakí­Jási, illetve építési tilalom­mal terhelt ingatlan tulajdo­nosa részére, kérelmére" e tényt hatósági bizonyítvány­ban igazolja. A jogszabály szerint 1992-től, három év türelmi idővel, vagyis 1995­től az ilyen tulajdonost éven­te az ingatlan forgalmi éné­kének maximum 5 százalékát kitevő összegig, illetve a kor­látozásból eredő kár össze­gének egy bizonyos, meg­egyezés szerinti százalékáig korlátozási kártalanítás illeti meg. A korlátozási kártala­nításról - a felek megállapo­dásának hiányában - a bíró­ság dönt. A belvárosi „korlátozott ház" új tulajdonosa benyúj­totta igényét: 1995-re 1 mil­lió forint kártalanítást kért. A következő levél tavaly jú­niusban dr. Tóth László jegyzőnek ment. A válasz lé­nyege: „a kártalanítás jog­szabályban előírt feltételei­nek megállapítására, illetve kifizetésére kérelmét a to­vábbi ügymenet meghatáro­zása céljából a jegyzői iro­dába továbbítottuk. Tájékoz­tatására közöljük, hogy a Hajnóczy utcai ingatlanról az önkormányzat érdekében fenntartott építési tilalmat a közgyűlés június 11-i folyta­tólagos ülésén feloldotta." Tehát - véli Kovácsné - az 1986 óta fenntartott építési tilalmat egy nagyösszegű kártalanítási kérelemre hir­telen feloldották. Ám ezzel egy időben nem rendelkeztek a tulajdonos kártalanításá­ról. A Füvészkert dűlőiben, a Kertész és a Lövölde utca között egy 1200 négyszögö­les ingatlan két tulajdonosa, Tombácz Józsefné és testvé­re, Matus Istvánné 35 éve csak bevetni tudja a terüle­tet, ugyanis a harmadik kör­út tervezett nyomvonala az ő kicsi földjüket is érintené. Az út nem épül, s mostaná­ban már a földterület műve­lésére sincs ereje a tulajdo­nosoknak. Az építési tilalom miatt azonban nem tudnak túladni a földdarabon. Kor­látozási kártalanítási kérel­mükre reagált, de még nem fizetett az önkormányzat. Ilyen címszóval Szegeden még egyetlen ingatlantulaj­donos sem kapott pénzt az önkormányzattól. Nem úgy, mint például Kecskeméten ­hallom az ügyvédnőtől, aki ­ügyfelei megbízásából ­próbaperre készül. A szege­di Torony alatti hivatalno­kok nem dughatják homokba a fejüket! Á szervezeti és működési szabályzat szerint a polgár­mester hatáskörébe tartoz­nak ezek az ügyek. Ám úgy is mondhatjuk: az 1992 óta élő jogszabály végrehajtásá­ra nem gondoltak, a korláto­zási kártalanítási kérelmek teljesítésére eddig nem, a ta­valyi költségvetésben sem különítettek el keretet. Több jogos igény kielégítésére ké­ne számítani. Igaz, az ez ügyben érintett ingatlantulaj­donosok közül nem minden­ki tud a korlátozási kártala­nítás lehetőségéről. Eddig 8 kérelem érkezett a polgármesteri hivatalba ­tudtuk meg a téma szakértő­jétől, Gilicze Istvánnétól. Ezek közül 5-6 kérvény elbí­rálása még tart, a többi eset­ben az önkormányzat szán­dékában áll megvásárolni az érintett területet. Mert az in­gatlanok megszerzéséhez szükséges összeg rendelke­zésre áll. A lehetséges kárta­lanítási összeg nagyságáról nem készttettek kimutatást. Már csak azért sem, mert az építési tilalmakat, pontosab­ban korlátozásokat folyama­tosan, nagyjából kétévente felülvizsgálják. Talán a fentebb említett jogszabálynak köszönhetően az építési korlátozással súj­tott terület jelenleg nagyjá­ból a város területének fél százaléka. Ebből 0,18 száza­lékot tesz ki a magántulaj­donban lévő ingatlanok ará­nya. A városrendezési tervek jelenleg körülbelül 40-45 magántulajdonú ingatlant érintenek. Hogy mi lesz ké­sőbb? Az a most készülő vá­rosrendezési program ered­ményétől is függ. Újszászi Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents