Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-14 / 11. szám

KEDD, 1997. JAN. 14. GAZDASÁG 9 • A Budapest Bank kezében van a ruhagyár sorsa Egész évben dolgozhatnának Műszakvég. Munkaerő mellett számlavezető bankot keresnek. (Fotó: Nagy László) „Néhány hónapon belül bezárják a Szegedi Ruhagyárat, több száz ember az utcára kerül, a fővárosi bankok úgy hiteleznek, hogy a gyár ne működhessen tovább, a dolgozók késve kapják meg fizetésüket, a gépeket és a készleteket nagyon olcsón árusítják ki, az értékes területre egy szálloda, illetve kereskedőlánc vetett szemet, bezzeg a régi vezető, Juhász alatt nyereséges volt a gyár." Körülbelül így foglalható össze az a hírcsokor, amelynek megpróbáltunk alaposabban utána járni. A tragikus jövőképpel nem egyezik az a helyzetértékelés, amit a gyár vezetői az utóbbi időben tártak a közvélemény elé, s amely a bevallottan nehéz éveket maga mögött tudó ruhagyár felemelkedésésben bízik, hiszen előszerződésekkel lekötött már az 1997-es termelési kapacitás, és munkásokat kell még felvenni. Az önkormányzat által tavaly megvásárolt ruhagyári óvoda ügye azért osztotta meg a közvéleményt, mert nem lehetett eldönteni, hogy a vételár mennyire volt mentőkötél - hátha ezen múlik a több száz embert foglalkoztató cég sorsa -, s mennyire szolgálta az önkormányzat távlati elképzeléseit. Valószínűleg az előbbi változat áll közelebb az igazsághoz. Decemberben és januárban nem csak a ruhagyár, hanem a számlájukat vezető Budapest Bank körül is sűrűsödtek a történések. A milliárdos adósságé Szegedi Paprika Rt. fizetőképtelenségének bejelentése helyi ügy, az egyre botrányszagúbb bankprivatizáció, illetve Polgári Bank visszaállamosítása viszont országos, ezért félő, hogy az illetékeseknek még kevesebb idejük lesz odafigyelni a ruhagyári rezdülésekre. Hiába történt 1994-ben a magánosítás a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében, 1994-ben, a több mint negyedszázada a ruhagyárban dolgozó, s az MRPvel tulajdonossá lett munkás inkább a névtelenséget választja. Sajnálja az évtizedes nyereségességet, a bácsalmási, csanádpalotai melléküzemágat, a háromezer dolgozót, a két műszakot. A visszaesést Juhász Géza vezérigazgató megbetegedésével kapcsolja össze. Csanádpalota többször annyit ért, mint amennyiért eladták, s a gyár negyven százaléka - bölcsőde, irodaépület is odavan már. Még a portát is eladták - mondja keserűen az igazság szerint még csak jelzálog alatt levő épületekről. Miért kellett az 1996-os esztendőt szinte kizárólag bérmunkával végigdolgozni, s hogyan lehetséges az, hogy a Szegedi Ruhagyár kis káefték bedolgozójává süllyedt? Lassan mindenen rajta lesz a jelzálog, illetve mindent bérelni kell majd a banktól. Nemrég a fizetést is késve kapták, mert a bank nem adott pénzt. A gyárban azt beszélik, hogy itt egyszer majd szálloda épül. Eddig tart a dolgozói panaszáradat, melyben az érzelmek - érthetően - sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint az elmúlt évek gazdasági környezetváltozása, a kivédhető és kivédhetetlen negatív folyamatok mérlegelése. Bezzeg, Juhász Géza alatt milyen jól ment - beszéli mindenki, érthető tehát, hogy őt is megkeressük. Meglepetésünkre nem kezdi el támadni a jelenlegi vezetőket, mi több, a világvége hangulat is nagyon távol áll tőle. Először azt mondja a telefonba, hogy nem fűz a történtekhez semmit, de azután mégsem bírja ki. „Bizonyos vagyont meg kell mozgatni, s fel fog állni a ruhagyár. Volt három év, amikor a honvédség nem rendelt, de egyszer csak fel kell öltöznie. Ez komoly piac, optimista vagyok, kérdezzen csak meg fél év múlva, s meglátja, minden rendben lesz. Ez a vezetés ki fogja húzni a gyárat a bajból, s a '96 is jobb volt már, mint a '95, hiszen most szerény nyereséggel zárnak. Megrendelés van, hiszen arról nincs szó, hogy a honvédség vagy a rendőrség máshova vitte volna a munkát, és máshonnan is érkeznek rendelések, hiszen a minőséggel soha sem volt baj." Ez lenne a nem nyilatkozó volt vezérigazgató véleménye az ügyről, amelybe természetesen lehet valamennyi kincstári optimizmus is. Az tény, hogy a rendőrség és a honvédség sem járhat meztelenül, de a közbeszerzési törvény ott is versenyhelyzetet teremthet, ahol ilyenről korábban szó sem volt, s ahol emiatt talán el is kényelmesedtek. Vígh Zoltán vezérigazgató-helyettes az adósságot nem tartja kigazdálkodhatatlannak, s úgy érzi, hogy mindent megtettek a talpon maradásért. Közvetítőkön keresztül dolgoztak, másodharmadkézből jutottak munkához, kényszerű elbocsátások történtek, ingatlanokat adtak el, külső telephelytől váltak meg. Elismeri, hogy ár alatt is kénytelenek voltak szabadulni egy-egy üzemtől, de amikor a vevő pénze azért kell sürgősen, hogy legyen fizetés a dolgozóknak, akkor romlanak az alkupozíciók. Eredménynek tartja, hogy 1996. folyamán 100 millió forinttal csökkent a hitelállomány - miközben ezt a cég is megérezte, hiszen ennyit kivontak belőle -, s a mérleg már nem mutat veszteséget. Mindez persze csak úgy sikerülhetett, hogy közben eladták az óvodát, a raktárépületet. Eddig félévente állapodtak meg a Budapest Bankkal a hitelfinanszírozásról, legutóbb 1996. október végén azonban nem döntött a bank, automatikusan lejárttá váltak a hitelek. November elejétől ahhoz, hogy a gyár talpon tudjon maradni, a pénzeket elirányították, magyarul, nem engedhették meg, hogy azok befolyjanak a Budapest Bankhoz. Most ott tartanak mondja a vezérigazgató-helyettes hogy a bank vezetőinek ösztönzésére új számlavezetőt kell keresni. Eredményről még nem lehet beszámolni, az érkező pénzeket változatlanul elterelik. Vtgh úr szerint adott egy viszonylag eredményes 1996, a kilencszázmilliós árbevétel, az idei százhúsz százalékos - szándéknyilatkozatokkal alátámasztott rendelésállomány, mégsem kezdhetik bizakodva az új évet. Szegény céget még a szegedi általános rendezési terv is sújtja, vagyis az a megkötés, hogy nem nyitható bejárat a Kossuth Lajos sugárút felől (gy nem bontható le a kerítés. Ez természetesen jelentősen csökkenti az amúgy is jelzáloggal terhelt ingatlan értékét. A ruhagyár rövid lejáratú hitelállománya 69 millió forint, a köztartozások 191 millióra rúgnak. Az utóbbiak azonban átütemezettek, megállapodás alattiak mondja a vezérigazgató-helyettes. Az MRP-hitel 165 millió forint, amit hosszabb távon kell törleszteni. Ezek a számok 1996 végiek, korábban az óvodát 22 millió forintért adták el, a raktárépületet 35-ért, az utóbbiból azonban még csak 10 millió folyt be. Ez a Budapest Bank számlájára ment, és húsz százalék körül kamatozott. De csak október végéig, mert utána ezt az összeget a bank levonta a ruhagyár hiteltartozásából. Túl sok a véletlen egybeesés, de annak is köze lehet a ruhagyár ügyéhez, hogy több ajánlatot is kaptak már az MRP többségi tulajdon 50,1 százalék - feladására. (További tulajdonosok: ÁPV Rt. 24,9, Nyugdíjbiztosítás 20, Pannon Váltó 5 százalékkal.) Az ÁPV Rt. részét fel kellene ajánlani az MRPnek, s ezt a ruhagyáriak szeretnék is, mert jelentkezett már szakmai befektető mondja Vígh úr. Egyelőre azonban még inkább a bank keresésével van elfoglalva a ruhagyári vezetés, s bár e területen is kínálati piac van, az esélyek nem túl biztatók. A potenciális számlavezető bank központjából talán nem látják a számok mögött az embereket, a szegedieket, a varrónőket, a több száz munkahelyet, nekik egyetlen mérce a megtérülés, a profit. Szerettük volna a Budapest Bank álláspontját is megismerni, de Szakács Róbert sajtófőnök azzal hárította el érdeklődésünket, hogy a pénzintézeti törvény értelmében még azt sem erősítheti meg, hogy valóban a Budapest Bank vezeti a ruhagyár számláját. Újbóli megkeresésünkre Farkas Adrienn már pontosabban fogalmazott, s úgy nyilatkozott, hogy a törvénynek alaposabban utánanézve csak azt tudják megerősíteni vagy cáfolni, ha egy vállakózás náluk vezeti számláját. Ennél azért valamivel bővebb információt reméltünk. Több forrásból is megerősített hír szerint - egyik sem banki körökből származik -, nem helyi szinten döntöttek arról, hogy felfüggesztik a ruhagyár hitelfinanszírozását, mi több. Szegeden egészen októberig folyamatos volt a párbeszéd. Kovács András Ruhagyári történet számokban (ezer forint) Hitellállomány Árbevétel Ebből HM-rend Eredmény rövid hosszú Köztartozás MRP-hitel '91 1 179 506 617 401 56 875 178 432 22 542 70 626 _ '92 1 042 283 829 628 10 440 116 141 9 792 32 756 '93 1 073 693 672 242 20 346 130 979 34 692 '94 1 176 470 608 751 -16 628 166 414 84 391 175,6 '95 873 919 278 766 -235 556 165 327 165 035 175,6 '96 várható 887 366 380 888 +6 000 69 171 191 324 165,0 családi események Házasságot kötött: Virág András József és dr. Halász Ágnes, Bate István és Nagy Ágnes Julianna, Temesvári Zoltán Csaba és Szőri Éva. Született: Kovács István és Horváth Henrietta Annának Roxána Mária, Tóth Csaba és Pusztai Zsuzsanna Klárának Júlia Zsuzsanna, Dudás Róbert és Erdőss Nórának Gábor, Lukács Vencel és Boér Tünde Katalinnak Nóra Szidónia, Szilágyi János és Papp Évának Dávid, Pesti Imre és Vég Melindának Roxána Melinda, Faragó Attila és Dóczi Aranka Klárának Nikolett, Szántó Richárd Mihály és Iványosi-Szabó Gabriellának Péter Richárd, Szekeres Ferenc István és Fogas Mónika Rozáliának Renáta Mónika, Szikula Szilárd és Fodor Mária Annának Enikő Mária, Petrina György és Bánfi Brigitta Ritának Baldvin Ruben, Rózsa János és Nagy Anikónak Péter, Hegedűs Sándor és Bencsik Arankának Nóra, Csobán István és Majer Ilonának Tünde, Kauczki Ferenc és Újvári Katalinnak Ágota Kitti, Dohány László és Bibók Erikának Eszter, Rácz József és Gonda Ildikónak Balázs, Baka Károly és Varsányi Juditnak Márk Máté, Csordás István és Dóczi Erikának István, Rácz Béla és Benkő Rozáliának Anna Margit, Frei Ferenc és Herczeg Anikó Ágnesnek Klaudia, Farkas Károly és Romhalmi Zsuzsannának Károly és Krisztián, Jambrik Zoltán és Takács Imola Tündének Levente Áron, Bosznai Mihály és Pálfi Editának Karolina, Táncos András és Ochota Romanának Tímea, Kiss István és Nagyiván Erikának Annabella Regina, Dudás Zoltán István és Kordás Tündének Vivien és Klaudia, Mitrik László és Berta Olgának Laura, Szente Sándor Csaba és Őri Margitnak Beatrix nevű gyermeke. Meghalt: Sebők Rozália, Szélpál Ida, Bende István, Kovács Szilverszterné Csipak Rozália, Csete Györgyné Halasi Klára, Tóth Pál, Várnai József, Kálmán Dávid, Simon Károly József, Szeles Péter Lászlóné Molnár Etelka, Jenei Vilmos János, Szabó Lajosné Tóth Ilona, Varga Gáspár, Petrovics Ferenc, Rácz Sándor, Sziráki János, Bálint Vince, Baaden Károly Béláné Kordás Mária, Császár Istvánná Batki Julianna, Oláh János, Gera Sándor, Szűcs András, Fordor Mihály, Sebők Pál, Savanya Miklósné Tóth Pördi Piroska, Lázár Antal, Mónus Sándor László, Mózes Lajosné Kasza Rozália, Maurer Ferenc, Herczeg Mártonné Guzma Ilona, Kuczora Károly, Peterdi Gyula János, Kószó Imréné Révész Borbála, Zsiga Árpádné Farkas Mária, Gárgyán Józsefné Demen Éva, Vincze János, Árva Györgyné Palócz Julianna, Jáksó Ottó, Vincze Imréné Szedul Erzsébet, Kovács Jenő, Erdei István, Horváth János, Józó Ferenc Lajos, Dudás Ferencné Antalfi Mária, Gera Vilmos, Bubori Péter, Pigniczki Sándorné Pap Terézia, Kalmár Margit, Maroti Jenő, Kása Gyuláné Horváth Mária Magdolna, Joó Ágoston, Körösi Istvánná Kristó Lídia, dr. Sas Mihály, Győry Béla, Halász Lajos, Csonka Antalné Börcsök Ilona, Séllei Gyula, Pónyai-Pisurnyi Mihályné Rácz Magdolna Mária, Török Jánosné Pópity Mária, Tóth János, Deák Istvánná Ábrahám Mária, Husz Sándor, Bite Vincéné Kispéter Mária, Kocsispéter János, Terhes Istvánná Váradi Mária, Bata Imréné Pap Etelka, Halál Béla, Aradvári József. A Cenzor Kft. az értékpapírpiacról Mindenki kíváncsian várta a tőzsde '97. évi nyitányát hogy az ünnepek miatti hébe-hóba tőzsdenapok után folytatódik-e a hossz a pesti parketten. ím láss csodát: '97. első tőzsdei hete a befektetők legmerészebb álmait is túlszárnyalta. A mértékadó részvényindex, a BUX közel (600!) pontot erősödve 4714 pontos újabb történelmi rekordot ért el. Szinte valamennyi likvid papír ára fölfelé mozdult el, s a gazdát cserélt papírok száma is napról napra jelentősen nőtt. Az egész heti töretlen emelkedés péntekre megtorpant. Nem tudni egyelőre, hogy ez csak a hétvégi napi kereskedés „normál" korrekciója vagy esetleg az eddigi trend módosulásának kezdőnapja volt-e a pénteki nap. A heti siker sztori két vezető papftja természetesen a MOL és a TVK volt. E két részvényre született az ügyletek több mint fele. A MOL 2045 forintról 2720 forintig emelkedett, pénteki záróára 2600 forint. A TVK 1850 forintról 2290 forintig meg sem állt, és 2195 forintos záróára sem ad okot panaszra! A Borsodschem árfolyamemelkedése 700 forint, és 4700 forintos maximum mellett 4435 forinton búcsúztatta a hetet. A Danubius 4500 forintos csúcs mellett 4150 forinton zárt. A gyógyszergyári papírok közül az ÉGIS 10 100 forint heti maximum után 9 820 forinton zárt. A Richter 10 700 forintos heti csúcsa után 10 255 forinton zárt. A bankpapírok is jól teljesítettek. Az OTP heti és egyben történeti csúcsa 3380 forint, záróára 3300 forint, még az Inter-Európa Bank 40 500 forintos csúcs mellett 39 500 forinton zárt. Csúcsokat döntött még a héten a Zalakerámia 7700 forinttal, a Zwack 3400 forinttal, a Prímagáz 8035 forinttal, és régiónk papírjának is utoljára 1994. tavaszán volt ilyen magas az ára: a Pick heti csúcsa 11 500 forint. A kárpótlási jegy forgalma kezd perifériára szorulni, heti átlag ára 660 forint körül mozgott. A privatizáció hírei néhány mondatban a következők: héfőn a Danubius Rt. kifizette a HungarHotels Rt. 85 százalékos részvénycsomagjának 8,125 milliárd forintos vételárát, melynek 20 százalékát kárpótlási jegyben teljesítette. A pénteki nap híre, hogy a Matáv privatizáció lebonyolítója a Merril Lynch lesz. Az állampapírpiac híre, hogy az év első két államkötvény aukcióján a fix kamatozású 1000/E jelzésű kötvényt keresték inkább, a túljegyzés háromnszoros volt. A 2000/F jelzésű infláció követő kötvény is elkelt ugyan, de a felajánlóit „csekély" 5 milliárdos csomagot éppen, hogy csak túljegyezték. Gedol Zoltán