Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-14 / 11. szám

KEDD, 1997. JAN. 14. GAZDASÁG 9 • A Budapest Bank kezében van a ruhagyár sorsa Egész évben dolgozhatnának Műszakvég. Munkaerő mellett számlavezető bankot keresnek. (Fotó: Nagy László) „Néhány hónapon be­lül bezárják a Szegedi Ruhagyárat, több száz ember az utcára kerül, a fővárosi bankok úgy hi­teleznek, hogy a gyár ne működhessen to­vább, a dolgozók késve kapják meg fizetésüket, a gépeket és a készlete­ket nagyon olcsón áru­sítják ki, az értékes terü­letre egy szálloda, illet­ve kereskedőlánc vetett szemet, bezzeg a régi vezető, Juhász alatt nye­reséges volt a gyár." Körülbelül így foglalható össze az a hírcsokor, amelynek megpróbál­tunk alaposabban utána járni. A tragikus jövőképpel nem egyezik az a helyzetér­tékelés, amit a gyár vezetői az utóbbi időben tártak a közvélemény elé, s amely a bevallottan nehéz éveket maga mögött tudó ruhagyár felemelkedésésben bízik, hi­szen előszerződésekkel lekö­tött már az 1997-es termelési kapacitás, és munkásokat kell még felvenni. Az önkormányzat által ta­valy megvásárolt ruhagyári óvoda ügye azért osztotta meg a közvéleményt, mert nem lehetett eldönteni, hogy a vételár mennyire volt men­tőkötél - hátha ezen múlik a több száz embert foglalkoz­tató cég sorsa -, s mennyire szolgálta az önkormányzat távlati elképzeléseit. Való­színűleg az előbbi változat áll közelebb az igazsághoz. Decemberben és január­ban nem csak a ruhagyár, hanem a számlájukat vezető Budapest Bank körül is sű­rűsödtek a történések. A mil­liárdos adósságé Szegedi Paprika Rt. fizetőképtelensé­gének bejelentése helyi ügy, az egyre botrányszagúbb bankprivatizáció, illetve Pol­gári Bank visszaállamosítása viszont országos, ezért félő, hogy az illetékeseknek még kevesebb idejük lesz odafi­gyelni a ruhagyári rezdülé­sekre. Hiába történt 1994-ben a magánosítás a Munkaválla­lói Résztulajdonosi Program keretében, 1994-ben, a több mint negyedszázada a ruha­gyárban dolgozó, s az MRP­vel tulajdonossá lett munkás inkább a névtelenséget vá­lasztja. Sajnálja az évtizedes nyereségességet, a bácsal­mási, csanádpalotai mellék­üzemágat, a háromezer dol­gozót, a két műszakot. A visszaesést Juhász Géza ve­zérigazgató megbetegedésé­vel kapcsolja össze. Csanádpalota többször annyit ért, mint amennyiért eladták, s a gyár negyven százaléka - bölcsőde, irodaé­pület is odavan már. Még a portát is eladták - mondja keserűen az igazság szerint még csak jelzálog alatt levő épületekről. Miért kellett az 1996-os esztendőt szinte ki­zárólag bérmunkával végig­dolgozni, s hogyan lehetsé­ges az, hogy a Szegedi Ruha­gyár kis káefték bedolgozójá­vá süllyedt? Lassan minde­nen rajta lesz a jelzálog, illet­ve mindent bérelni kell majd a banktól. Nemrég a fizetést is késve kapták, mert a bank nem adott pénzt. A gyárban azt beszélik, hogy itt egyszer majd szálloda épül. Eddig tart a dolgozói pa­naszáradat, melyben az ér­zelmek - érthetően - sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint az elmúlt évek gazda­sági környezetváltozása, a kivédhető és kivédhetetlen negatív folyamatok mérlege­lése. Bezzeg, Juhász Géza alatt milyen jól ment - beszéli mindenki, érthető tehát, hogy őt is megkeressük. Meglepetésünkre nem kezdi el támadni a jelenlegi veze­tőket, mi több, a világvége hangulat is nagyon távol áll tőle. Először azt mondja a telefonba, hogy nem fűz a történtekhez semmit, de az­után mégsem bírja ki. „Bizonyos vagyont meg kell mozgatni, s fel fog állni a ruhagyár. Volt három év, amikor a honvédség nem rendelt, de egyszer csak fel kell öltöznie. Ez komoly pi­ac, optimista vagyok, kér­dezzen csak meg fél év múl­va, s meglátja, minden rend­ben lesz. Ez a vezetés ki fog­ja húzni a gyárat a bajból, s a '96 is jobb volt már, mint a '95, hiszen most szerény nyereséggel zárnak. Megren­delés van, hiszen arról nincs szó, hogy a honvédség vagy a rendőrség máshova vitte volna a munkát, és máshon­nan is érkeznek rendelések, hiszen a minőséggel soha sem volt baj." Ez lenne a nem nyilatko­zó volt vezérigazgató véle­ménye az ügyről, amelybe természetesen lehet vala­mennyi kincstári optimiz­mus is. Az tény, hogy a rendőrség és a honvédség sem járhat meztelenül, de a közbeszerzési törvény ott is versenyhelyzetet teremthet, ahol ilyenről korábban szó sem volt, s ahol emiatt talán el is kényelmesedtek. Vígh Zoltán vezérigazga­tó-helyettes az adósságot nem tartja kigazdálkodhatat­lannak, s úgy érzi, hogy mindent megtettek a talpon maradásért. Közvetítőkön keresztül dolgoztak, másod­harmadkézből jutottak mun­kához, kényszerű elbocsátá­sok történtek, ingatlanokat adtak el, külső telephelytől váltak meg. Elismeri, hogy ár alatt is kénytelenek voltak szabadulni egy-egy üzemtől, de amikor a vevő pénze azért kell sürgősen, hogy legyen fizetés a dolgozóknak, akkor romlanak az alkupozíciók. Eredménynek tartja, hogy 1996. folyamán 100 millió forinttal csökkent a hitelállo­mány - miközben ezt a cég is megérezte, hiszen ennyit kivontak belőle -, s a mérleg már nem mutat veszteséget. Mindez persze csak úgy si­kerülhetett, hogy közben el­adták az óvodát, a raktárépü­letet. Eddig félévente állapod­tak meg a Budapest Bankkal a hitelfinanszírozásról, leg­utóbb 1996. október végén azonban nem döntött a bank, automatikusan lejárttá váltak a hitelek. November elejétől ahhoz, hogy a gyár talpon tudjon maradni, a pénzeket elirányították, magyarul, nem engedhették meg, hogy azok befolyjanak a Budapest Bankhoz. Most ott tartanak ­mondja a vezérigazgató-he­lyettes hogy a bank veze­tőinek ösztönzésére új szám­lavezetőt kell keresni. Ered­ményről még nem lehet be­számolni, az érkező pénze­ket változatlanul elterelik. Vtgh úr szerint adott egy viszonylag eredményes 1996, a kilencszázmilliós ár­bevétel, az idei százhúsz százalékos - szándéknyilat­kozatokkal alátámasztott ­rendelésállomány, mégsem kezdhetik bizakodva az új évet. Szegény céget még a szegedi általános rendezési terv is sújtja, vagyis az a megkötés, hogy nem nyitha­tó bejárat a Kossuth Lajos sugárút felől (gy nem bont­ható le a kerítés. Ez termé­szetesen jelentősen csökken­ti az amúgy is jelzáloggal terhelt ingatlan értékét. A ruhagyár rövid lejáratú hitelállománya 69 millió fo­rint, a köztartozások 191 millióra rúgnak. Az utóbbiak azonban átütemezettek, megállapodás alattiak ­mondja a vezérigazgató-he­lyettes. Az MRP-hitel 165 millió forint, amit hosszabb távon kell törleszteni. Ezek a számok 1996 végiek, koráb­ban az óvodát 22 millió fo­rintért adták el, a raktárépü­letet 35-ért, az utóbbiból azonban még csak 10 millió folyt be. Ez a Budapest Bank számlájára ment, és húsz százalék körül kamato­zott. De csak október végé­ig, mert utána ezt az össze­get a bank levonta a ruha­gyár hiteltartozásából. Túl sok a véletlen egybe­esés, de annak is köze lehet a ruhagyár ügyéhez, hogy több ajánlatot is kaptak már az MRP többségi tulajdon ­50,1 százalék - feladására. (További tulajdonosok: ÁPV Rt. 24,9, Nyugdíjbiztosítás 20, Pannon Váltó 5 száza­lékkal.) Az ÁPV Rt. részét fel kellene ajánlani az MRP­nek, s ezt a ruhagyáriak sze­retnék is, mert jelentkezett már szakmai befektető ­mondja Vígh úr. Egyelőre azonban még in­kább a bank keresésével van elfoglalva a ruhagyári veze­tés, s bár e területen is kíná­lati piac van, az esélyek nem túl biztatók. A potenciális számlavezető bank központ­jából talán nem látják a szá­mok mögött az embereket, a szegedieket, a varrónőket, a több száz munkahelyet, ne­kik egyetlen mérce a megté­rülés, a profit. Szerettük volna a Buda­pest Bank álláspontját is megismerni, de Szakács Ró­bert sajtófőnök azzal hárítot­ta el érdeklődésünket, hogy a pénzintézeti törvény értel­mében még azt sem erősít­heti meg, hogy valóban a Budapest Bank vezeti a ru­hagyár számláját. Újbóli megkeresésünkre Farkas Adrienn már pontosabban fogalmazott, s úgy nyilatko­zott, hogy a törvénynek ala­posabban utánanézve csak azt tudják megerősíteni vagy cáfolni, ha egy vállakózás náluk vezeti számláját. En­nél azért valamivel bővebb információt reméltünk. Több forrásból is megerősített hír szerint - egyik sem banki körökből származik -, nem helyi szinten döntöttek arról, hogy felfüggesztik a ruha­gyár hitelfinanszírozását, mi több. Szegeden egészen ok­tóberig folyamatos volt a párbeszéd. Kovács András Ruhagyári történet ­számokban (ezer forint) Hitellállomány Árbevétel Ebből HM-rend Eredmény rövid hosszú Köztartozás MRP-hitel '91 1 179 506 617 401 56 875 178 432 22 542 70 626 _ '92 1 042 283 829 628 10 440 116 141 9 792 32 756 ­'93 1 073 693 672 242 20 346 130 979 ­34 692 ­'94 1 176 470 608 751 -16 628 166 414 ­84 391 175,6 '95 873 919 278 766 -235 556 165 327 ­165 035 175,6 '96 várható 887 366 380 888 +6 000 69 171 ­191 324 165,0 családi események Házasságot kötött: Virág András József és dr. Halász Ágnes, Bate István és Nagy Ágnes Julianna, Temesvári Zoltán Csaba és Szőri Éva. Született: Kovács István és Horváth Henrietta Anná­nak Roxána Mária, Tóth Csaba és Pusztai Zsuzsanna Klárának Júlia Zsuzsanna, Dudás Róbert és Erdőss Nó­rának Gábor, Lukács Ven­cel és Boér Tünde Katalin­nak Nóra Szidónia, Szilágyi János és Papp Évának Dá­vid, Pesti Imre és Vég Me­lindának Roxána Melinda, Faragó Attila és Dóczi Aranka Klárának Nikolett, Szántó Richárd Mihály és Iványosi-Szabó Gabriellá­nak Péter Richárd, Szekeres Ferenc István és Fogas Mó­nika Rozáliának Renáta Mónika, Szikula Szilárd és Fodor Mária Annának Eni­kő Mária, Petrina György és Bánfi Brigitta Ritának Bald­vin Ruben, Rózsa János és Nagy Anikónak Péter, He­gedűs Sándor és Bencsik Arankának Nóra, Csobán István és Majer Ilonának Tünde, Kauczki Ferenc és Újvári Katalinnak Ágota Kitti, Dohány László és Bi­bók Erikának Eszter, Rácz József és Gonda Ildikónak Balázs, Baka Károly és Var­sányi Juditnak Márk Máté, Csordás István és Dóczi Erikának István, Rácz Béla és Benkő Rozáliának Anna Margit, Frei Ferenc és Herc­zeg Anikó Ágnesnek Klau­dia, Farkas Károly és Rom­halmi Zsuzsannának Károly és Krisztián, Jambrik Zoltán és Takács Imola Tündének Levente Áron, Bosznai Mi­hály és Pálfi Editának Karo­lina, Táncos András és Ochota Romanának Tímea, Kiss István és Nagyiván Erikának Annabella Regina, Dudás Zoltán István és Kor­dás Tündének Vivien és Klaudia, Mitrik László és Berta Olgának Laura, Szen­te Sándor Csaba és Őri Mar­gitnak Beatrix nevű gyer­meke. Meghalt: Sebők Rozália, Szélpál Ida, Bende István, Kovács Szilverszterné Csi­pak Rozália, Csete György­né Halasi Klára, Tóth Pál, Várnai József, Kálmán Dá­vid, Simon Károly József, Szeles Péter Lászlóné Mol­nár Etelka, Jenei Vilmos Já­nos, Szabó Lajosné Tóth Ilona, Varga Gáspár, Petro­vics Ferenc, Rácz Sándor, Sziráki János, Bálint Vince, Baaden Károly Béláné Kor­dás Mária, Császár Istvánná Batki Julianna, Oláh János, Gera Sándor, Szűcs András, Fordor Mihály, Sebők Pál, Savanya Miklósné Tóth Pör­di Piroska, Lázár Antal, Mó­nus Sándor László, Mózes Lajosné Kasza Rozália, Ma­urer Ferenc, Herczeg Már­tonné Guzma Ilona, Kuczo­ra Károly, Peterdi Gyula Já­nos, Kószó Imréné Révész Borbála, Zsiga Árpádné Far­kas Mária, Gárgyán József­né Demen Éva, Vincze Já­nos, Árva Györgyné Palócz Julianna, Jáksó Ottó, Vincze Imréné Szedul Erzsébet, Kovács Jenő, Erdei István, Horváth János, Józó Ferenc Lajos, Dudás Ferencné An­talfi Mária, Gera Vilmos, Bubori Péter, Pigniczki Sán­dorné Pap Terézia, Kalmár Margit, Maroti Jenő, Kása Gyuláné Horváth Mária Magdolna, Joó Ágoston, Körösi Istvánná Kristó Lí­dia, dr. Sas Mihály, Győry Béla, Halász Lajos, Csonka Antalné Börcsök Ilona, Sél­lei Gyula, Pónyai-Pisurnyi Mihályné Rácz Magdolna Mária, Török Jánosné Pó­pity Mária, Tóth János, De­ák Istvánná Ábrahám Mária, Husz Sándor, Bite Vincéné Kispéter Mária, Kocsispéter János, Terhes Istvánná Vá­radi Mária, Bata Imréné Pap Etelka, Halál Béla, Aradvári József. A Cenzor Kft. az értékpapír­piacról Mindenki kíváncsian várta a tőzsde '97. évi nyitányát hogy az ün­nepek miatti hébe-hóba tőzsdenapok után foly­tatódik-e a hossz a pesti parketten. ím láss cso­dát: '97. első tőzsdei hete a befektetők leg­merészebb álmait is túl­szárnyalta. A mértékadó részvényin­dex, a BUX közel (600!) pontot erősödve 4714 pon­tos újabb történelmi rekor­dot ért el. Szinte vala­mennyi likvid papír ára fölfelé mozdult el, s a gazdát cserélt papírok szá­ma is napról napra jelentő­sen nőtt. Az egész heti töretlen emelkedés péntekre megtor­pant. Nem tudni egyelőre, hogy ez csak a hétvégi napi kereskedés „normál" kor­rekciója vagy esetleg az ed­digi trend módosulásának kezdőnapja volt-e a pénteki nap. A heti siker sztori két ve­zető papftja természetesen a MOL és a TVK volt. E két részvényre született az ügy­letek több mint fele. A MOL 2045 forintról 2720 forintig emelkedett, pénteki záróára 2600 forint. A TVK 1850 forintról 2290 forintig meg sem állt, és 2195 forin­tos záróára sem ad okot pa­naszra! A Borsodschem árfolya­memelkedése 700 forint, és 4700 forintos maximum mellett 4435 forinton bú­csúztatta a hetet. A Danubius 4500 forin­tos csúcs mellett 4150 forin­ton zárt. A gyógyszergyári papírok közül az ÉGIS 10 100 forint heti maximum után 9 820 forinton zárt. A Richter 10 700 forintos heti csúcsa után 10 255 forinton zárt. A bankpapírok is jól teljesítettek. Az OTP heti és egyben történeti csúcsa 3380 forint, záróára 3300 forint, még az Inter-Európa Bank 40 500 forintos csúcs mellett 39 500 forinton zárt. Csúcsokat döntött még a héten a Zalakerámia 7700 forinttal, a Zwack 3400 fo­rinttal, a Prímagáz 8035 fo­rinttal, és régiónk papírjá­nak is utoljára 1994. tava­szán volt ilyen magas az ára: a Pick heti csúcsa 11 500 forint. A kárpótlási jegy forgal­ma kezd perifériára szorul­ni, heti átlag ára 660 forint körül mozgott. A privatizáció hírei néhány mondatban a követ­kezők: héfőn a Danubius Rt. kifizette a HungarHotels Rt. 85 százalékos részvény­csomagjának 8,125 mil­liárd forintos vételárát, melynek 20 százalékát kárpótlási jegyben teljesí­tette. A pénteki nap híre, hogy a Matáv privatizáció lebo­nyolítója a Merril Lynch lesz. Az állampapírpiac híre, hogy az év első két állam­kötvény aukcióján a fix ka­matozású 1000/E jelzésű kötvényt keresték inkább, a túljegyzés háromnszoros volt. A 2000/F jelzésű infláció követő kötvény is elkelt ugyan, de a felajánlóit „cse­kély" 5 milliárdos csomagot éppen, hogy csak túljegyez­ték. Gedol Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents