Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-13 / 10. szám

6 SPORT HÉTFŐ, 1997. JAN. 13. Totó­eredmények A totó 2. játékhetén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Bnlogna-Parmu 0-1 2 2. Juventus-Atalanta 0-0 X 3. Milan-Vicenza 1-0 1 4. Napoli-lnternazionale 1-2 2 5. Piacenza-Udinese 0-0 X 6. Reggiana-Fiorentina 0-0 X 7. Roma-Perugia 4-1 1 8. Verona-Lazio 1-l X 9. Foggia-Brescia 1-2 2 10. Ixcce-Pescara 2-1 1 11. Lucchese-Torino 0-1 2 12. Palermo-Cosenza 1-3 2 13. Reggina-Fremonese 1-0 1 Ptuszmérkőzés: 14. Padova-Bari l-l X Pick-fieszta a végén Nem bírtak egymással kézilabda • Munkatársunktól Buducsnost Podgorica (jugoszláv)­Granicar Djurdjevac (horvát) 23-23 (13-16) Női kézilabda Bajnokok Ligája-mérkőzés. Újszegedi Sportcsarnok, 500 néző. Ve­zette: Soltész, dr. Soós. Buducsnost: Krisztics ­Djukovics 2, Kolakovics 1, Jereminov 3, Jahno, BULA­TOVICS 8/2, CIGANKO­VA 5. Csere: Cselebics 3, Szavics 1. Edző: Alekszan­der Panov. Granicar: MALJKO ­Jakupovics 3, Lapov 2, JU­KICS 6/1, Cselina 1, Buko­vics 4, LENARD1CS 7. Csere: Petca (kapus), Golu­bics, Jaljabetics. Edző: Mato Matijevics. Hétméteresek: 7/2, ill. 2/1. Kiállítások: 6, ill. 4 perc. Két napon belül immár másodszor nézett farkassze­met egymással a jugoszláv és a horvát női bajnokcsa­pat. Pénteken az esélytele­nebb Buducsnost diadalával zárult a hatvan perc, a vasár­napi összecsapás előtt vi­szont nagyon fogadkoztak a horvátok. így is indult a találkozó, az első félidőben a Granicar végig 2-3 góllal vezetett, de ebben „vastagon benne vol­tak" a jugók, hiszen több büntetőt is elhibáztak. A második játékrészt jobban kezdte a Buducsnost, foko­zatosan csökkentette a hát­rányát, sőt a 38. percben egyenlíthetett volna, de Maljko kapus hétméterest hárított. Ez megnyugtatta a horvátokat, három perc múl­va újra három góllal vezet­tek (17-20). Az utolsó per­ceket kapkodás, eladott lab­dák, sok technikai hiba jel­lemezte. Ebből a Buducs­nost jött ki jobban, az 57. percben Szavics-találat ala­kította ki a végeredményt, 23-23. Európa nyolc legjobbja között kézilabda Pick Szeged-IL Runar Sandefjord 33-23 (13-7) Újszegedi Sportcsar­nok, 2500 néző. Vezet­te: Garcia, Moreno (fran­ciák). Pick Szeged: TYETYÁK - Radovics 4, Sándor, BAJUSZ 4, Borsodi 3, BARTÓK 9, AVAR 5 (4). Csere: Mezei 4, PETRU­SEVSZKIJ 4, Csavar. Edző: Skaliczki László. Sandefjord: Fransson - Barth 3, Ek, Hansen 2 (1), Tonnin 5, Trollerud, Erlandsen. Csere: Nordli (kapus), Strom 3 (2), MOLDESTAD 6, Lie 4, Gabrielsen. Edzó: Bjorn Vidar Eriksson. Kiállítások: 10, ill. 4 perc. Hétméteresek: 4/4, ill. 5/3. Egy órával a mérkőzés megkezdése előtt már szinte teltház volt az újszegedi Sportcsarnokban a Bajnokok Ligája utolsó előtti csoport­találkozóján. A közönség most is felkészült kedvencei fogadására, hiszen több kiló­nyi pénztárgépszaiag, kon­fetti, apró papírdarab került a küzdőtérre. De nem csupán a megszokott ovációktól volt hangos a lelátó, hanem a kö­zönség nemtetszését is ki­nyilvánította az MKSZ je­lenlévő képviselőinek. Per­cekig szimpátiatüntetés ala­kult ki az elmúlt héten a szö­vetségi kapitányi kispadról felállított Kővári Árpád mel­lett. Kovács Péter szakmai igazgató pedig szó nélkül tűrte a súlyos vádakat. Köz­ben a küzdőtéren, a szegedi térfélen a megszokott mele­gttőgyakorlatokat végezték a hazaiak, míg a másik olda­lon a norvégok csak lötyög­tek, egy-egy játékost pedig a gyúró vett kezelésbe. Ez le­het a sandefjordiak fegyve­re? - kérdezték többen. Amint elkezdődött a találko­zó, kiderült, hogy ez a fajta felkészülés az újszegedi Sportcsarnokban hatástalan. Öt percig tartott egymás já­tékának kiismerése. Egy perccel később a találkozó első gólját Bartók szerezte, ekkor még nem tudtuk, hogy a hazaiak csapatkapitánya ezután még kilencszer zör­geti meg a norvégok hálóját, s szinte a mezőny fölé nő já­tékával. Borsodi növelhette volna az előnyt, de a kapu keresztlécét találta el. Sze­rencsére a következő táma­dásnál Avar nem hibázott, majd ismét Bartók követke­zett. A vendégek az első gól­A szegediek öröme a győzelemnek és a legjobb nyolc európai kézilabdacsapat közé kerülésnek szólt. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az ezerfejü Már sokszor megállapítottuk, hogy az újszegedi Sportcsarnok közönsége olyan, mint egy érzékeny sze­izmográf: megérzi, hogy mikor és hogyan kell kedven­cei mellé állni. Az elmúlt szombaton is olyan hangula­tot teremtett már jóval a bírói sípszó elhangzása előtt, amelytől még a legedzettebb ellenfél is lead magabiz­tosságából Amikor pedig a mérkőzéskezdéshez megje­lentek a pályán a szegedi kézilabdások, olyan ováció tört ki, hogy még mindig végigfutott az a bizonyos bor­zongás a testemen. Elszorult a torkom, s éreztem, hogy ezen a napon, ha másként nem megy, a közön­ség fogja belehajtani a győzelembe kedvenceit. Sze­rencsére, most csupán az öröm tárházának kollekció­ját kellett az „ezerfejü cézárnak" bemutatnia, s abból most is kifogyhatatlan készlete volt. jukat, s ebben óriási szerepe volt Tyetyák kapusnak is, aki kitűnően őrizte hálóját, a nyolcadik percben lőtték." Két perccel később 4-1 volt a hazaiak javára. (Mintha ez nem is az a norvég csapat lenne, amely­től Sandefjordban olyan na­gyon kikaptunk - mondta Lukács János, a Tisza Volán elnökségi tagja.) Az első félidő második harmadában egy kicsit esett az iram, a hazaiak is sokat hibáztak. Hat percig nem esett egyik oldalon sem gól. A gólcsendet Radovics nagyszerű találata törte meg, de a 18. percben is még csu­pán 5-2 volt az eredmény. Rövid időre feljöttek a ven­dégek. A 20. percben 6-4-es szegedi vezetésnél Mezei ej­tése elkerülte a kaput, de nem sokkal később ismét száguldott és gólokat szer­zett Bartók, Így a 25. perc­ben 10—5-t mutatott az ered­ményjelző. Ettől kezdve a mezőny legjobbjának min­den lépését árnyékként kö­vették a Runar játékosai. (Ha így játszott volna a csapat Sandefjordban, akkor most a Zagrebbel egyenlően állnánk - jegyezte meg Vá­mosi Lukács elnökhelyettes.) A 27. percben Tyetyák egy büntető hárításával tette fel az első félidei teljesítmé­nyére a koronát, majd Petru­sevszkij bombájára még mozdulni sem tudott a ki­lencvenhétszeres norvég vá­logatott Fransson. A szünetben Skaliczki edző a nyitott védekezésre való átállást és a kétbeállós játékot kérte csapatától. En­nek megvalósítása a máso­dik félidő elején kissé nehe­zen ment, s a 35. percben négy gólra (16-11) „feljöt­tek" a vendégek. Nem kellett azonban iz­galmunkban a körmünket le­rágni, mert négy perccel ké­sőbb a gólkülönbségben visszaállt a félidei távolság, sőt, a 40. percben már hattal „ment" (20-14) a Pick. (Örül a lelkem, hogy sike­rül a srácoknak a norvégok­nak jól visszavágni - mondta büszkén Kővári Árpád klub­elnök a szokásos „mérkőzés­néző rejtekhelyén".) Ettől kezdve már a kö­zönségnek játszottak Bartó­kék, s a vendégek hiába pró­bálták meg tudásuk arzenál­ját bevetni, a szegediek len­dületének nem tudtak gátat szabni. Az 55. percben Bar­tók zunderral juttatta a szinte összeomlott Fransson kapu­jába a labdát. Közben a kö­zönség skandálni kezdte Skaliczki László nevét, s minden egyes találatot nagy ovációval fogadott. Az utol­só gól Borsodi nevéhez fű­ződik, így eggyel többet si­került dőbni, mint amennyit kapott a csapat a norvégok otthonában. Percekig ünnepelt a kö­zönség, s visszahívta ked­venceit az öltözőből a küz­dőtérre. Skaliczki László pe­dig ismét megtudta milyen az amikor életének egy-egy pillanatát a levegőbe repülve tölti. Bartók Csaba csapatka­pitány: - Ezt a győzelmün­ket ajánljuk a sportszerűtlen módon menesztett Kővári Árpád volt szövetségi kapi­tánynak. Skaliczki László: - Na­gyon boldog vagyok, hogy a csapat Bartók vezérletével kiadós leckét adott a norvé­goknak. Bjorn Vidar Friksson: ­A szegedi közönség kitartása és a hazai csapat fegyelme­zett védekezése teljesen megzavarta a játékosaimat. A Zagreb Triesztben 29-25-re győzött. így a cso­port állása a következő: 1. Zagreb 9, 2. Pick Szeged 7, 3. Sandefjord 4, 4. Trieste 0 ponttal. Suli József János gazda elment Ökölvívóberkekben így is­merték Erdei Jánost. Hosszú, súlyos betegség után a na­pokban 77 éves korában ra­gadta el a halál. Szülővárosá­ban, Makón kezdte az öklö­zést, még 1934-ben. Tehetsé­ge, szorgalmas munkája nyo­mán felfigyeltek rá, az akkor neves budapesti klub, a MAC igazolta le. E színekben súly­csoportjában kétszer nyert magyar bajnokságot. A világ­háború után Makón dolgozott szakmájában, köszörűsként. Közben a járási TSB elnöké­nek választották meg, de ő visszavágyott a kötelek közé. 1949-ben a Ferencváros iga­zolta le, és ettől kezdve zöld-fehér színekben öregbí­tette klubja, továbbá a ma­gyar ökölvívás hírnevét. 1951-ben a milánói EB-n a bronzérmet akasztották nya­kába, előtte azonban három ízben vehette át a magyar bajnokságért járó aranyat. 42­szer lépett szorítóba címeres mezben. Következett az 1952-es helsinki olimpia. Ez életében fordulópontot jelentett - ne­gatív értelemben. Minden vá­gya az volt, hogy a dobogó legfelső fokán állva hallgassa a magyar Himnuszt. Rajta kí­vül álló okokból ez nem sike­rült, így meg kellett eléged­nie az ötödik helyezéssel. Koránál fogva már nagyon nehéz lett volna a felkészülés a következő ötkarikás játé­kokra. Ő ezt vállalta, de köz­bejött, súlyos szemsérülése (kettőslátás) miatt be kellett fejeznie a" sportolást. Sport­szeretetéről, emberségéről volt ismert János gazda. Már nem tudott részt venni azon az ünnepségen, amely az el­múlt év december 30-án, a két makói volt olimpikon, Er­dei János és a kézilabdás Sza­bó László tiszteletére a város­háza aulájában elhelyezett emléktábla avatásával végző­dött. Kívánsága szerint a nagy gonddal megőrzött cí­meres, olimpiai öltönyében hétfőn, 11 órakor helyezik örök nyugalomra a makói re­formátus ótemetőben. B. Szőcs Sándor • Előtérben a Magyar Kupa Címvédésre röplabda Utolsó komoly tét­meccsét december 14-én játszotta a Medikémia Szeged, mégpedig az In­terligában a Mladost Zagreb ellen, amit drá­mai csatában vesztett el 3:2-re. Utána egy hétig még gyakorolt a csapat, majd pihenőre vonult, hogy az ünnepek alatt kellően feltöltődhessen a tavasz feladataira. Az idei első találkozás ja­nuár 6-án volt, azóta a társa­ság könnyített edzéseken vesz részt, leginkább technikai és taktikai jellegű elemeket gya­korol a foglalkozásokon. Mégpedig azért, mert kedden 17 órakor az újszegedi Sport­csarnokban Magyar Kupa mérkőzésen fogadja az orosz és román „vendégmunkást" is szerepeltető, a bajnokságban 5. helyen álló nyíregyházia­kat. (Az előző fordulóban a MAFC volt a medikémiások ellenfele, az első mérkőzésen simán nyertek 3:0-ra, míg a visszavágó elmaradt, mert a fővárosiak - autóbuszuk meghibásodása miatt - nem érkeztek meg Szegedre. Az újabb találkozó lejátszását nem vállalták, így a szegedi­ek, akiknek sikere egy pilla­natig sem volt kétséges, to­vábbjutottak.) Az esélyek most is egyér­telműen a Tisza-partiak mel­lett szólnak, aligha jelenthet gondot ez az akadály vétel. A legjobb négy között viszont már keményebb ellenfél, a bajnokság favoritja, a Kecs­keméti SC vár a Medikémia Szeged gárdájára. - Eléggé szabdalt az elkö­vetkezendő hetek programja, hiszen a nyíregyháziak elleni visszavágót követően február elejéig, majd március közepé­ig nem lesz hivatalos mérkő­zésünk. A bajnokságba ugyanis majd csak március 22-én kapcsolódunk be - is­mertette elfoglaltságuk me­netrendjét Nyári Sándor ve­zetőedző, amikor a rájuk váró feladatokról ejtettünk szót. A külső szemlélőnek igen­csak hosszúra nyúló „pauzát", ahogyan a mester szavaiból kivehető, igen-igen kemé­nyen munkával tölti a csapat. - Akik azt gondolják, hogy lazára engedjük a gyep­lőt, nagyon tévednek! - sej­teti, mi minden vár a társas­ágra. - Öt (!) év után végre istenigazából „alapozhatunk", tehát minden téren maximális terhelést kaphatnak a játéko­sok. Természetesen sok-sok mérkőzésen szándékozunk részt venni, ezért aztán keres­sük a kapcsolatot a magyar bajnokság csapataival, hogy játszhassunk velük, amikor szabadnaposak. Szinte biztos­ra vehető, hogy a rendkívül jó játékerőt képviselő Partizan Beográddal február végén és március elején* oda-visszavá­gó alapon, négyszer találko­zunk. A magyar bajnokságban érvényes szabályok miatt most ismét „új" együttest kell formálnia a szakvezetés­nek, mivel azokon a mérkő­zéseken egyszerre csak két idegenlégiós lehet a pályán, akiket persze bárkivel lehet cserélni. - Nagy gondot fordttunk a csapatformálásra, hiszen nem titkolt elhatározásunk, hogy a Magyar Kupábanrés a baj­nokságban is megvédjük cí­münket! - árulja el a már ko­rábban is napvilágot látott céljaikat a vezetőedző. ­Minden eshetőségre fel kell készülnünk, mert az Európa­bajnokság és világbajnokság selejtezői miatt erőltetett me­net vár persze nemcsak ránk, hanem valamennyi csapatra. Húsz nap alatt másnaponként lépünk pályára, s ez a tempó, véleményem szerint, megvi­seli majd a játékosokat. Alig­ha szükséges bizonygatnom, nekünk mindent el kell követ­nünk azért, hogy zökkenő­mentesen, sikeresen vészeljük át azt az időszakot. GyürkiErnő MORTON'S Westel 900 GSM •Mobil Távközlési Rt. Széchenyi 17. Mocsai Németországban marad Az elmúlt héten Kővári Árpád „borított" címmel ír­tunk a férfi kézilabda szö­vetségi kapitányi poszton történt váratlan váltásról. Az írásban félreértés kap­csán Mocsai Lajos neve úgy szerepel, mintha ő is Kővári Árpád leváltását akarta vol­na. A Németországban si­keredzőként működő szak­ember a következők közlésé­re kérte szerkesztőségünket: „Tudomásomra jutott, hogy Kővári Árpád leváltá­sával kapcsolatban megje­lent cikkben a nevem is elő­fordult, mégpedig negatív felhanggal. Szegedi születésű lévén, fontos számomra a város la­kosságának korrekt tájékoz­tatása, ezért közlöm, hogy semmiféle szervezkedésben nem vettem részt Kővári Ár­pád leváltásánál. Hosszú tá­vú szerződésem, mely a TUS Nettelstedt Bundesliga csapathoz köt, még a rövid időtartamú eltávozásokat is csaknem lehetetlenné teszi. Mivel a magyar kézilabda­életben hét éve már nem ve­szek részt, semmilyen érde­kem nem fűződik senki le­váltásához. Vass Sándor, Kiss István, Kovács Péter te­vékenységét becsülöm, de az elmúlt években sem szemé­lyesen, sem telefonon velük nem beszéltem. Kővári Árpád edzői mun­kásságát - mint szövetségi kapitányét - nem ismerem. A magyar válogatott leg­utóbbi, nemzetközi szereplé­sét sikeresnek ítélem, s véle­ményem szerint általában az az edző érdemes a munka befejezésére, aki a világbaj­nokság részvételi jogát ki­harcolta. Magam részéről, mivel munkám Németországba köt, jelenleg semmilyen fel­adatot felelősségteljesen el­vállalni nem tudok a magyar kézilabdázásban."

Next

/
Thumbnails
Contents