Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-13 / 10. szám

2 KÜLFÖLD HÉTFŐ, 1997. JAN. 13. kommentár Síppal, dobbal ••• A

zt már nem tesszük hozzá, hogy: nádi hegedűvel. Bár, ha az ember jobban szétnéz déli szomszédunk fővárosának központi utcáján, nincs kizárva, még azt is lát! A forrongó Balkán egyik legnyugtalanabb színhelyén, Belgrádban, már-már tökélyre fejlesztették a tüntetők a tömegdemostráción használatos eszközöket. Ök ugyan eszköztáruk tartozékait fegyvernek nevezik, ami nincs is messze a valóságtól, ám a külső szemlélő, aki korábban csak a televíziós híradókban látta a szerbiai megmozdulásokat, csak a helyszínen győződhet meg arról, hogy mekkora választék halmozódott fel a különféle szerkentyűkből. Helyszíni beszámolónkban részletesen szóltunk a rekvizitumokról, most csupán annyit, hogy egyszer majd, ha véget érnek az utcai demonstrációk és valamerre (nagyon reméljük, hogy jobbra) fordul a világ Szerbiában, a történészek, szociológusok, pszichológusok behatóbban tanulmányozzák majd e főleg lélektani hadviselés módszereit, azok hatásait. Mert egyszerűen nehéz elképzelni, hogy immár ötvenegynéhány napja minden délután, este, sőt, néha éjszakába nyúlóan, iszonyatos zajt csapva (főleg este fél 8-tól 8 óráig, az állami televízió esti híradójának időpontjában) tüntet az ellenzék, s az arra lakók az emeleti ablakból mégis virágot hajítanak a felvonulók közé, megtapsolják őket, meleg teával kínálják az átázott, átfázott, elcsigázott embereket! Tfzt a heroikus és méltóságteljes magatartást isCJ merte fel a civilizált világ, a demokratikus államok többsége, s - egyelőre - erkölcsi támogatásáról biztosította a demokratikus ellenzéket egyesítő pártkoalíciót. Tegnap már hazánk kormánya is deklarálta, hogy „növekvő aggodalommal tekint az 1996. novemberi helyhatósági választások miatt Szerbiában kialakult feszült helyzetre." Jobb későn, mint soha, tartja szólás. Most azonban, jobb lett volna - előbb. 0 A belgrádi tüntetés 53. napja „Zsivela Magyarszka! ## Zorán Gyingyics, Vesna Pesics, Vuk Draskovics és Lezsák Sándor a szombati belgrádi tüntetés menetének élén. (Fotó: Miskolcxi Róbert) Svájc nem kér bocsánatot • Zürich (MTI) A svájci kormány nem tervezi, hogy bocsánatot kérjen Jean-Pascal Delamuraz volt államfő megjegyzése miatt, amelyben zsarolásnak minősítette a holocaust áldozatainak hozzátartozói által Svájccal szemben megfogalmazott kártérítési igényt. Ezt Arnold Koller svájci elnök jelentette ki péntek este az Aréna nevű, német nyelvű svájci televízióban. Koller emlékeztetett arra, hogy Delamuraz már nyilvánosan sajnálkozásának adott hangot kijelentése miatt, amely felháborította a világ zsidó közöségeit, az izraeli kormányt és több svájci politikust. „További elhatárolódásra nincs szükség " - vélekedett Koller. A Reuter beszámolója szerint a svájci kormány ugyan nem vesz tudomást a megjegyzés elítélését sürgető követelésekről. Koller mégis hangsúlyozta: szándé• Zágráb (MTI) Horvátország szerbektől visszafoglalt területein továbbra is szedik áldozataikat a taposóaknák. A Vecernji List című zágrábi napilap szombati híradása szerint idén már két személy halt meg, egy pedig súlyosan megsebesült, mert aknára lépett. A lap úgy tudja, hogy 1996 első hat hónapjában 86-an haltak meg aknarobbanásban. s többségük aknakában áll, hogy vitára bocsássa egy holocaust „emlékalap" létesítésének gondolatát. A letétet a svájci bankokban hoznák létre. „Ez a lépést azonban nem tekinthető úgy, hogy a kormány enged bármiféle nyomásnak" - tette hozzá. A svájci kormány már megerősítette: lehetséges, hogy a holocaust áldozatainak svájci betétjeiről folytatott, akár évekig is elhúzódó teljes vizsgálat előtt jóvátételt fizet a hozzátartozóknak és az esetleges túlélőknek. Svájci zsidó képviselők javasolták, hogy a kormány fizesse vissza a zsidó közösségeknek azt az 55 millió svájci frankot, amelyet a közösségek a zsidó menekültek befogadásáért fizettek Svájcnak a II. világháború idején. A javaslattevők egyúttal emlékeztettek arra, hogy más menekülteknek nem kellett fizetniük svájci tartózkodásukért. mezőn vesztette életét, jóllehet figyelmeztető táblák is jelzik az életveszélyes területeket. A Vecernji List összesítése szerint 1995-ben 27-en haltak meg aknarobbanásban, s 88-an súlyosan megsebesültek. Horvátország - a telepített aknák számát tekintve a világ legveszélyesebb térségeihez tartozik, az áldozataikra váró, rejtett robbanószerek számát mintegy 3 millióra becsülik. Vigasztalanul esett az esó szombaton Belgrádban. Déli 12 órakor még alig lehetett látni járókelőt a főváros központjában lévő Terazijén, a belgrádiak Váci, vagy a szegediek Kárász utcájához hasonló sétálóutcáján. Egy-egy kapuljból hallatszott mindössze a Demokratija! felkiáltás, ami egyébként az ellenzék napilapja és csak a rikkancsok árul(hat)ják, mert az állami lapterjesztő cégek erre nem vállalkoz(hat)nak... A Szerb Megújhodási Mozgalom Terazijén lévő székháza előtt ügyeletesek posztolnak. Amikor közöljük velük, hogy Magyarországról jövünk, a Lezsák Sándor vezette Magyar Demokrata Fórum küldöttsége érkezett a Zajedno (Együtt) ellenzéki párkoalícióhoz, felderül az arcuk és szívélyesen tessékelnek bennünket befelé. „Maguknál is volt forradalom ", súgja a fülembe egyik rendész fiatalember és alaposan meglapogatja a hátam, azóta is érzem.... Egy nagy tárgyalóteremben foglalunk helyet, az újságírók, fotósok, filmesek hada „ugrásra készen" váija, hogy a küldöttségek megkezdjék a tárgyalásokat. Nem kell sokat várakozni. Előbb Vuk Draskovics, az SZMM szakállas pártelnöke robog be, nyomában Zorán Gyingyics, a Demokrata Párt első embere. Vesna Pesics, a Polgári Szövetség törékeny alkatú elnökasszonya picit késett, egy másik külföldi delegációval tárgyalt. Kattognak a gépek, az újságírók bekapcsolják a zsebmagnókat. Lezsák és Draskovics kezet ráznak. Az MDF delegációjában Lezsák Sándor elnökön kívül Kelemen András alelnök, Bába Iván választmányi elnök, Balogh László választmányi tag, a szervezet szegedi elnöke, Herényi Károly szóvivő és Olajos Péter kabinetfőnök kapott helyet. Velük szemben a Zajedno három vezetője. Az MDF elnöke méltatja a pártkoalíciónak az igazság felderítésében és a demokrácia megteremtésében tett eddigi fegyelmezett és kitartó erőfeszítéseit, majd vendéglátóinak átnyújtja Alois Mocknuk, az Európai Demokratikus Unió elnökének levelét, amelyben az EDU elnöke Milosevics rendszerét bukottnak nevezi és reményét fejezi ki, hogy a szerb nép hamarosan megszabadul az utolsó európai „autoriter" uralkodótól is. Lezsák meghívta a pártkoalíció három vezetőjét arra az áprilisi lakitelki találkozóra, amelyen megalakul majd a Közép-Európai Demokratikus Unió. Draskovics elnök köszöni az elismerő szavakat, s félig tréfásan, félig komolyan hozzáteszi, hogy: elmegyünk, ha a tüntetések akkor már nem foglalnak el bennünket... Rövid beszédben értékeli az MDF látogatásának jelentőségét, rámutat arra, hogy a Milosevics rendszer már a múlté, az új, a demokratikus Szerbia pedig a realitás, a valóság. Reméli, mondja, hogy ha a Balkán e részén is olyanok lesznek a társadalmi és a gazdasági viszonyok, mint Nyugaton, akkor úgy fognak majd a magyar és szerb állampolgárok egymáshoz átjárni a határon, mint napjainkban a hollandok és németek. Délután 3 óra 12 perc. A Megújhodási Mozgalom székháza előtt már hatalmas tömeg váija Draskovicsékat. Amikor magyar vendégeikkel megjelennek a székház előtt, fülsiketítő hangzavar kezdődik. Az éljenzés, a dobpergés, a sípok, a fütyülök zaja keveredik a lábast habverővel, meg a cintányérokat össze csapkodó és a dudákat fújó „együttesek" zajával. Leírhatatlan ováció fogadja a menet élén állókat, akik megindulnak a Terazijén a Knez Milos utca irányába. Útközben, amennyire a tömegből erre alkalom adódik, figyelem a házak ablakait. Az emberek virágot dobnak a tüntetők közé, tapsolnak, vagy ők is a lábosokat verik, egy nyugdíjas forma asszonyság a szerb zászlót, megint másik Vuk Draskovics fotóját lengeti... A tömeg egyre csak duzzad, az utcákból nagyobb csoportok csatlakoznak hozzánk. Aztán hirtelen megtorpan a menet. Kettős rendőrkordon állja útját a tüntetőknek. Hátul még nem észleli az elöl történteket a tömeg és szinte „gyűri" előre az embereket. Egyenesen a rendőrökre. Mindaddig, amíg Vuk Draskovics nem lép fel a tribünre és nem szól a tüntetőkhöz. (Külön üdvözli a rendőröket, akik nyilvánvalóan nem saját jószántukból álldogál Inak a kitartóan zuhogó esőben...) Bejelenti, hogy Lezsák Sándor, az MDF elnöke szól az egybegyűltekhez. Óriási taps, sípolás, dobpergés kíséri a bejelentést. Mellettem egy középkorú úr imígyen kiáltja el magát: Jó najtot! Zsivela Magyarszka! (Éljen Magyarország!) Lezsák néhány mondatot szerbül mond el, ami még nagyobb ovációt robbant ki a közönségből. Bízik a demokráciában, a szabad és demokratikus Szerbiában, jelenti ki az elnök, s szűnni nem akaró taps közepette adja át a mikrofont a koalíció tagjainak. Ők beszédeikben nem kímélik sem Milosevicset, sem Mirjanát, a feleségét, aki a Vezért támogató baloldali tömörülés elnöke, de megkapja a magáét a Szerb Rádió és Televízió is, amelyet egyenesén „hazugsággyárnak" neveznek, s nevének említése után percekig még a hangszórók közelében sem hallani semmit, akkora zajt csapnak. Hamis, álnok fogásnak nevezik Milosevics kormányának azt a „kiszivárogtatását", amely szerint a napokban elismerik a választások eredeti eredményeit és igyekeznek bevonni az ellenzéket is a kormányba!... A tüntetés végén Gyingyics felszólítja a közönséget, hogy január 13-án, a pravoszláv újév napján, minden eddiginél nagyobb számban jelenjenek meg a tüntetésen, s mutassák meg az eresztékeiben recsegő-ropogó rezsimnek, meg a világnak, hogy Szerbia a polgárai igazi demokráciát akarnak, annak minden tartozékával. Azután sétára invitálja az embereket és a menet meg is indul az utcán a Kalimegdán-park felé. Útközben a törékeny, a tömegben alig észrevehető, Veszna Pesics mellé sodródom, kihasználom a lehetőséget is megkérdezem tőle: • Asszonyom, 53. napja tüntetnek. Hogyan lehet ezt a gyűrődést nap mint nap elviselni? - Ügy, hogy most magába karolok és megyünk tovább - mondja, ezt meg is teszi, majd így folytatja: - Amikor '56-ban Magyarországon forradalom volt, maguk sem gondoltak arra, hogy van-e még erejük, hanem tették a dolgukat. E csodálatos környezet, a tömeg, a hangulat, a külföldi, most például a maguk szolidaritása, újabb erőt ad a kitartáshoz. • Köszönöm, ezt jó hallani - mondom, de Veszna asszony folytatja: - Kérem, íija meg azt is, hogy mi nagyon hálásak vagyunk a magyaroknak, mert a nemzetközi szankciók idején nem vezették be a vízumkényszert a jugoszláv polgárok számára. Akkor ugyanis teljesen elszigetelődtünk volna, s a világtól hermetikusan elzárt országként nyilván „belefulladunk" a saját magunk okozta özönvízbe. Azt is tudja bizonyára, hogy 1993-ban, a legnehezebb évek egyikében Magyarországról hordtuk az élelmiszert, meg Ferihegy volt az egyetlen kapcsolatunk a világgal. • Ön szerint meddig bírja az ellenzék a nap nap utáni tüntetést? - Egy nappal tovább, mint a Milosevics-rezsim az ellenállást... így gondolja, érzi és mondja ezt mindenki, akivel a szombati belgrádi demonstráción beszéltünk. S kitartóan jár a tüntetésekre. Nemcsak Belgrádban, hanem már Szerbia más városaiban is. Kisimrs Ferenc Nincs megállás! • Szófia (MTI) Mintegy harmincezer ember tüntetett ismét tegnap a bolgár főváros központjában, az Alekszander Nyevszkij katedrális előtt, a kormányzó szocialista pártnak a hatalomból történő távozását és idő előtti választások kiírását követelve. A tüntetők az ellenzéki pártok zászlói mellett a szocialista párti kormányt szidalmazó, „Gyilkosok!", „Vörös szemetek!" feliratú táblákat vittek magukkal. Az egyetemisták mellett kisgyermekekkel felvonuló családok is megjelentek a tüntetésen. Az ellenzék általános sztrájkra szólította fel az ország lakosságát. Merényletkísérlet • Managua (MTI) A nicaraguai rendőrség pénteken az új államfő beiktatása előtt néhány perccel letartóztatott két férfit, akik merényletet akartak elkövetni Arnoldo Aleman elnök ellen. A két férfi robbantásos merényletet akart elkövetni, de a beiktatási ceremónia előtt sikerült a merényletkísérletet meghiúsítani. A két férfi egyike volt rendőrtiszt. A kettős letartóztatás után az ünnepség incidens nélkül zajlott. Kínai vété • New York (MTI) Kína megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsában a nemzetközi megfigyelők Guatemalába küldésével kapcsolatos határozattervezetet. Diplomáciai források szerint ezzel kívánja büntetni a latin-amerikai országot. A Biztonsági Tanács többi 14 tagállama támogatta a Washington által benyújtott javaslatot, amelynek értelmében 155 ENSZ katonai megfigyelőt küldtek volna Guatemalába a kormány és a gerillák között december 29én aláírt békemegállapodás megvalósításának ellenőrzésére. Kína, a Biztonsági Tanács öt állandó tagállamának egyike, 1972. óta testület hivatalos határozathozatalai során mindössze háromszor élt vétójogával. Marokká! amnesztia • Rabat (MTI) II. Hasszán marokkói uralkodó az észak-afrikai ország függetlenné válásának 41. évfordulója alkalmából amnesztiában részesített 1400 börtönbüntetését töltő személyt. Marokkóban szombaton ünnepelték az egykori francia gyarmat függetlensége kikiáltásának évfordulóját. Lázadás • Moszkva (MTI) Szerencsés kimenetelű incidens történt szombatra virradó éjszaka egy orosz teherhajón, a Fekete-tengeren közlekedő Ivan Csomih fedélzetén. A horvát legénység fellázadt az orosz kapitány ellen és hatalmába kerítette a hajót. A konfliktust a hajó szentpétervári tulajdonosának az a szándéka váltotta ki, hogy a horvátokat orosz legénységgel váltja fel. A kapitány jelezte a történteket és kérte a török hatóságokat, hogy ne engedjék át a hajót a Boszporuszon. A török parti őrség alakulata ártalmatlanná tette a horvát matrózokat és kiszabadította a kapitányt. Hárommillió akna