Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-13 / 10. szám

2 KÜLFÖLD HÉTFŐ, 1997. JAN. 13. kommentár Síppal, dobbal ••• A zt már nem tesszük hozzá, hogy: nádi hegedű­vel. Bár, ha az ember jobban szétnéz déli szom­szédunk fővárosának központi utcáján, nincs kizár­va, még azt is lát! A forrongó Balkán egyik leg­nyugtalanabb színhelyén, Belgrádban, már-már tö­kélyre fejlesztették a tüntetők a tömegdemostráción használatos eszközöket. Ök ugyan eszköztáruk tar­tozékait fegyvernek nevezik, ami nincs is messze a valóságtól, ám a külső szemlélő, aki korábban csak a televíziós híradókban látta a szerbiai megmozdu­lásokat, csak a helyszínen győződhet meg arról, hogy mekkora választék halmozódott fel a különféle szerkentyűkből. Helyszíni beszámolónkban részlete­sen szóltunk a rekvizitumokról, most csupán annyit, hogy egyszer majd, ha véget érnek az utcai de­monstrációk és valamerre (nagyon reméljük, hogy jobbra) fordul a világ Szerbiában, a történészek, szociológusok, pszichológusok behatóbban tanul­mányozzák majd e főleg lélektani hadviselés mód­szereit, azok hatásait. Mert egyszerűen nehéz elképzelni, hogy immár ötvenegynéhány napja minden délután, este, sőt, néha éjszakába nyúlóan, iszonyatos zajt csapva (fő­leg este fél 8-tól 8 óráig, az állami televízió esti híradójának időpontjában) tüntet az ellenzék, s az arra lakók az emeleti ablakból mégis virágot hajíta­nak a felvonulók közé, megtapsolják őket, meleg te­ával kínálják az átázott, átfázott, elcsigázott embere­ket! Tfzt a heroikus és méltóságteljes magatartást is­CJ merte fel a civilizált világ, a demokratikus álla­mok többsége, s - egyelőre - erkölcsi támogatásáról biztosította a demokratikus ellenzéket egyesítő párt­koalíciót. Tegnap már hazánk kormánya is dekla­rálta, hogy „növekvő aggodalommal tekint az 1996. novemberi helyhatósági választások miatt Szerbiá­ban kialakult feszült helyzetre." Jobb későn, mint soha, tartja szólás. Most azon­ban, jobb lett volna - előbb. 0 A belgrádi tüntetés 53. napja „Zsivela Magyarszka! ## Zorán Gyingyics, Vesna Pesics, Vuk Draskovics és Lezsák Sándor a szombati belgrádi tüntetés menetének élén. (Fotó: Miskolcxi Róbert) Svájc nem kér bocsánatot • Zürich (MTI) A svájci kormány nem tervezi, hogy bocsánatot kér­jen Jean-Pascal Delamuraz volt államfő megjegyzése miatt, amelyben zsarolásnak minősítette a holocaust áldo­zatainak hozzátartozói által Svájccal szemben megfogal­mazott kártérítési igényt. Ezt Arnold Koller svájci elnök jelentette ki péntek este az Aréna nevű, német nyelvű svájci televízióban. Koller emlékeztetett arra, hogy Delamuraz már nyilvá­nosan sajnálkozásának adott hangot kijelentése miatt, amely felháborította a világ zsidó közöségeit, az izraeli kormányt és több svájci po­litikust. „További elhatáro­lódásra nincs szükség " - vé­lekedett Koller. A Reuter beszámolója szerint a svájci kormány ugyan nem vesz tudomást a megjegyzés elítélését sürge­tő követelésekről. Koller mégis hangsúlyozta: szándé­• Zágráb (MTI) Horvátország szerbektől visszafoglalt területein to­vábbra is szedik áldozataikat a taposóaknák. A Vecernji List című zágrábi napilap szombati híradása szerint idén már két személy halt meg, egy pedig súlyosan megsebesült, mert aknára lé­pett. A lap úgy tudja, hogy 1996 első hat hónapjában 86-an haltak meg aknarob­banásban. s többségük akna­kában áll, hogy vitára bo­csássa egy holocaust „em­lékalap" létesítésének gon­dolatát. A letétet a svájci bankokban hoznák létre. „Ez a lépést azonban nem tekint­hető úgy, hogy a kormány enged bármiféle nyomás­nak" - tette hozzá. A svájci kormány már megerősítette: lehetséges, hogy a holocaust áldozatai­nak svájci betétjeiről folyta­tott, akár évekig is elhúzódó teljes vizsgálat előtt jóváté­telt fizet a hozzátartozóknak és az esetleges túlélőknek. Svájci zsidó képviselők ja­vasolták, hogy a kormány fi­zesse vissza a zsidó közössé­geknek azt az 55 millió sváj­ci frankot, amelyet a közös­ségek a zsidó menekültek befogadásáért fizettek Svájc­nak a II. világháború idején. A javaslattevők egyúttal em­lékeztettek arra, hogy más menekülteknek nem kellett fizetniük svájci tartózkodá­sukért. mezőn vesztette életét, jólle­het figyelmeztető táblák is jelzik az életveszélyes terü­leteket. A Vecernji List összesítése szerint 1995-ben 27-en haltak meg aknarob­banásban, s 88-an súlyosan megsebesültek. Horvátország - a telepí­tett aknák számát tekintve ­a világ legveszélyesebb tér­ségeihez tartozik, az áldoza­taikra váró, rejtett robbanó­szerek számát mintegy 3 millióra becsülik. Vigasztalanul esett az esó szombaton Belgrád­ban. Déli 12 órakor még alig lehetett látni járóke­lőt a főváros központjá­ban lévő Terazijén, a belgrádiak Váci, vagy a szegediek Kárász utcá­jához hasonló sétálóut­cáján. Egy-egy kapuljból hallatszott mindössze a Demokratija! felkiáltás, ami egyébként az ellen­zék napilapja és csak a rikkancsok árul(hat)ják, mert az állami lapter­jesztő cégek erre nem vállalkoz(hat)nak... A Szerb Megújhodási Mozgalom Terazijén lévő székháza előtt ügyeletesek posztolnak. Amikor közöl­jük velük, hogy Magyaror­szágról jövünk, a Lezsák Sándor vezette Magyar De­mokrata Fórum küldöttsége érkezett a Zajedno (Együtt) ellenzéki párkoalícióhoz, felderül az arcuk és szív­élyesen tessékelnek bennün­ket befelé. „Maguknál is volt forradalom ", súgja a fü­lembe egyik rendész fiata­lember és alaposan meglapo­gatja a hátam, azóta is ér­zem.... Egy nagy tárgyalóte­remben foglalunk helyet, az újságírók, fotósok, filmesek hada „ugrásra készen" váija, hogy a küldöttségek meg­kezdjék a tárgyalásokat. Nem kell sokat várakozni. Előbb Vuk Draskovics, az SZMM szakállas pártelnöke robog be, nyomában Zorán Gyingyics, a Demokrata Párt első embere. Vesna Pesics, a Polgári Szövetség törékeny alkatú elnökasszonya picit késett, egy másik külföldi delegációval tárgyalt. Kat­tognak a gépek, az újságírók bekapcsolják a zsebmagnó­kat. Lezsák és Draskovics kezet ráznak. Az MDF dele­gációjában Lezsák Sándor elnökön kívül Kelemen And­rás alelnök, Bába Iván vá­lasztmányi elnök, Balogh László választmányi tag, a szervezet szegedi elnöke, Herényi Károly szóvivő és Olajos Péter kabinetfőnök kapott helyet. Velük szem­ben a Zajedno három veze­tője. Az MDF elnöke méltat­ja a pártkoalíciónak az igaz­ság felderítésében és a de­mokrácia megteremtésében tett eddigi fegyelmezett és kitartó erőfeszítéseit, majd vendéglátóinak átnyújtja Alois Mocknuk, az Európai Demokratikus Unió elnöké­nek levelét, amelyben az EDU elnöke Milosevics rendszerét bukottnak nevezi és reményét fejezi ki, hogy a szerb nép hamarosan meg­szabadul az utolsó európai „autoriter" uralkodótól is. Lezsák meghívta a pártkoalí­ció három vezetőjét arra az áprilisi lakitelki találkozóra, amelyen megalakul majd a Közép-Európai Demokrati­kus Unió. Draskovics elnök köszöni az elismerő szavakat, s félig tréfásan, félig komolyan hozzáteszi, hogy: elme­gyünk, ha a tüntetések akkor már nem foglalnak el ben­nünket... Rövid beszédben értékeli az MDF látogatásá­nak jelentőségét, rámutat ar­ra, hogy a Milosevics rend­szer már a múlté, az új, a de­mokratikus Szerbia pedig a realitás, a valóság. Reméli, mondja, hogy ha a Balkán e részén is olyanok lesznek a társadalmi és a gazdasági vi­szonyok, mint Nyugaton, ak­kor úgy fognak majd a ma­gyar és szerb állampolgárok egymáshoz átjárni a határon, mint napjainkban a hollan­dok és németek. Délután 3 óra 12 perc. A Megújhodási Mozgalom székháza előtt már hatalmas tömeg váija Draskovicsékat. Amikor magyar vendégeik­kel megjelennek a székház előtt, fülsiketítő hangzavar kezdődik. Az éljenzés, a dobpergés, a sípok, a fütyü­lök zaja keveredik a lábast habverővel, meg a cintányé­rokat össze csapkodó és a dudákat fújó „együttesek" zajával. Leírhatatlan ováció fogadja a menet élén állókat, akik megindulnak a Terazi­jén a Knez Milos utca irá­nyába. Útközben, amennyire a tömegből erre alkalom adódik, figyelem a házak ab­lakait. Az emberek virágot dobnak a tüntetők közé, tap­solnak, vagy ők is a láboso­kat verik, egy nyugdíjas for­ma asszonyság a szerb zász­lót, megint másik Vuk Dras­kovics fotóját lengeti... A tömeg egyre csak duz­zad, az utcákból nagyobb csoportok csatlakoznak hoz­zánk. Aztán hirtelen megtor­pan a menet. Kettős rendőr­kordon állja útját a tüntetők­nek. Hátul még nem észleli az elöl történteket a tömeg és szinte „gyűri" előre az embereket. Egyenesen a rendőrökre. Mindaddig, amíg Vuk Draskovics nem lép fel a tribünre és nem szól a tüntetőkhöz. (Külön üd­vözli a rendőröket, akik nyil­vánvalóan nem saját jószán­tukból álldogál Inak a kitartó­an zuhogó esőben...) Bejelenti, hogy Lezsák Sándor, az MDF elnöke szól az egybegyűltekhez. Óriási taps, sípolás, dobpergés kí­séri a bejelentést. Mellettem egy középkorú úr imígyen kiáltja el magát: Jó najtot! Zsivela Magyarszka! (Éljen Magyarország!) Lezsák né­hány mondatot szerbül mond el, ami még nagyobb ovációt robbant ki a közönségből. Bízik a demokráciában, a szabad és demokratikus Szerbiában, jelenti ki az el­nök, s szűnni nem akaró taps közepette adja át a mikro­font a koalíció tagjainak. Ők beszédeikben nem kímélik sem Milosevicset, sem Mir­janát, a feleségét, aki a Ve­zért támogató baloldali töm­örülés elnöke, de megkapja a magáét a Szerb Rádió és Te­levízió is, amelyet egyene­sén „hazugsággyárnak" ne­veznek, s nevének említése után percekig még a hang­szórók közelében sem halla­ni semmit, akkora zajt csap­nak. Hamis, álnok fogásnak nevezik Milosevics kormá­nyának azt a „kiszivárogtatá­sát", amely szerint a napok­ban elismerik a választások eredeti eredményeit és igye­keznek bevonni az ellenzé­ket is a kormányba!... A tüntetés végén Gyin­gyics felszólítja a közönsé­get, hogy január 13-án, a pravoszláv újév napján, min­den eddiginél nagyobb számban jelenjenek meg a tüntetésen, s mutassák meg az eresztékeiben recsegő-ro­pogó rezsimnek, meg a vi­lágnak, hogy Szerbia a pol­gárai igazi demokráciát akarnak, annak minden tar­tozékával. Azután sétára in­vitálja az embereket és a me­net meg is indul az utcán a Kalimegdán-park felé. Út­közben a törékeny, a tömeg­ben alig észrevehető, Veszna Pesics mellé sodródom, ki­használom a lehetőséget is megkérdezem tőle: • Asszonyom, 53. napja tüntetnek. Hogyan lehet ezt a gyűrődést nap mint nap elviselni? - Ügy, hogy most magába karolok és megyünk tovább - mondja, ezt meg is teszi, majd így folytatja: - Amikor '56-ban Magyarországon forradalom volt, maguk sem gondoltak arra, hogy van-e még erejük, hanem tették a dolgukat. E csodálatos kör­nyezet, a tömeg, a hangulat, a külföldi, most például a maguk szolidaritása, újabb erőt ad a kitartáshoz. • Köszönöm, ezt jó hal­lani - mondom, de Vesz­na asszony folytatja: - Kérem, íija meg azt is, hogy mi nagyon hálásak va­gyunk a magyaroknak, mert a nemzetközi szankciók ide­jén nem vezették be a ví­zumkényszert a jugoszláv polgárok számára. Akkor ugyanis teljesen elszigete­lődtünk volna, s a világtól hermetikusan elzárt ország­ként nyilván „belefulladunk" a saját magunk okozta özön­vízbe. Azt is tudja bizonyá­ra, hogy 1993-ban, a legne­hezebb évek egyikében Ma­gyarországról hordtuk az élelmiszert, meg Ferihegy volt az egyetlen kapcsola­tunk a világgal. • Ön szerint meddig bír­ja az ellenzék a nap nap utáni tüntetést? - Egy nappal tovább, mint a Milosevics-rezsim az ellenállást... így gondolja, érzi és mondja ezt mindenki, akivel a szombati belgrádi de­monstráción beszéltünk. S kitartóan jár a tünteté­sekre. Nemcsak Belgrádban, hanem már Szerbia más vá­rosaiban is. Kisimrs Ferenc Nincs megállás! • Szófia (MTI) Mintegy harmincezer em­ber tüntetett ismét tegnap a bolgár főváros központjában, az Alekszander Nyevszkij ka­tedrális előtt, a kormányzó szocialista pártnak a hatalom­ból történő távozását és idő előtti választások kiírását kö­vetelve. A tüntetők az ellenzé­ki pártok zászlói mellett a szo­cialista párti kormányt szidal­mazó, „Gyilkosok!", „Vörös szemetek!" feliratú táblákat vittek magukkal. Az egyetem­isták mellett kisgyermekekkel felvonuló családok is megje­lentek a tüntetésen. Az ellen­zék általános sztrájkra szólí­totta fel az ország lakosságát. Merénylet­kísérlet • Managua (MTI) A nicaraguai rendőrség pénteken az új államfő beikta­tása előtt néhány perccel letar­tóztatott két férfit, akik me­rényletet akartak elkövetni Ar­noldo Aleman elnök ellen. A két férfi robbantásos merény­letet akart elkövetni, de a be­iktatási ceremónia előtt sike­rült a merényletkísérletet meg­hiúsítani. A két férfi egyike volt rendőrtiszt. A kettős letar­tóztatás után az ünnepség inci­dens nélkül zajlott. Kínai vété • New York (MTI) Kína megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsában a nem­zetközi megfigyelők Guate­malába küldésével kapcsola­tos határozattervezetet. Diplo­máciai források szerint ezzel kívánja büntetni a latin-ameri­kai országot. A Biztonsági Ta­nács többi 14 tagállama támo­gatta a Washington által be­nyújtott javaslatot, amelynek értelmében 155 ENSZ katonai megfigyelőt küldtek volna Guatemalába a kormány és a gerillák között december 29­én aláírt békemegállapodás megvalósításának ellenőrzésé­re. Kína, a Biztonsági Tanács öt állandó tagállamának egyi­ke, 1972. óta testület hivatalos határozathozatalai során mindössze háromszor élt vétó­jogával. Marokká! amnesztia • Rabat (MTI) II. Hasszán marokkói ural­kodó az észak-afrikai ország függetlenné válásának 41. év­fordulója alkalmából amnesz­tiában részesített 1400 börtön­büntetését töltő személyt. Ma­rokkóban szombaton ünnepel­ték az egykori francia gyarmat függetlensége kikiáltásának évfordulóját. Lázadás • Moszkva (MTI) Szerencsés kimenetelű in­cidens történt szombatra virra­dó éjszaka egy orosz teherha­jón, a Fekete-tengeren közle­kedő Ivan Csomih fedélzetén. A horvát legénység fellázadt az orosz kapitány ellen és ha­talmába kerítette a hajót. A konfliktust a hajó szentpéter­vári tulajdonosának az a szán­déka váltotta ki, hogy a horvá­tokat orosz legénységgel vált­ja fel. A kapitány jelezte a tör­ténteket és kérte a török ható­ságokat, hogy ne engedjék át a hajót a Boszporuszon. A török parti őrség alakulata ártalmat­lanná tette a horvát matrózo­kat és kiszabadította a kapi­tányt. Hárommillió akna

Next

/
Thumbnails
Contents