Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-11 / 9. szám

STEFÁNIA - RIPORT 9 SZOMBAT, 1997. JAN. 11. • Brit monarchia: támogatás, kétségekkel Vilmos herceg esélye • London (MTI) A briteknek csaknem kétharmada továbbra is a korona fennhatósága alatt akar élni, de a mo­narchia intézményét re­formoknak vetné alá, s nem feltétlenül ragasz­kodik ahhoz, hogy Ká­roly, a botrányhős trón­örökös valaha is III. Ká­rolyként a királyi trónra üljön - ez a végkicsengé­se minden idők legna­gyobb szabású nagy-bri­tanniai tévévitájának. Az ITV kereskedelmi té­vétársaság monstre rendezvé­nyén a stúdióvá átalakított birminghami konferencia­központban háromezren vet­tek részt, de a műsor alatt szintén véleményt nyilvánít­hattak az otthonülő alattva­lók, akik e lehetőséggel a brit tévézés hatvan éves története során eddig nem látott szám­ban éltek is: összesen vagy 2,5 millió hívás érkezett az indulatoktól fűtött vita három és fél órája alatt. A számító­gépes összesítés azt mutatta ki, hogy a népszavazással felérő véleménynyilvánítás részeseinek 64 százaléka minden udvari botrány, válá­si hercehurca és nyilvános házasságtörés ellenére lojális a koronához. Az átlagot csak az örök renitens skótok ron­tották: a legészakibb tarto­mányban a nézők 56 százalé­ka voksolt a monarchia eltör­lése mellett. Skóciában mind gyakrabban és hangosabban hangzanak el olyan kifejezé­sek, mint az elszakadás és a függetlenség, s az „angol" ki­rálynő iránt táplált skót érzel­meket a jelek szerint az né­hány héttel ezelőtti gesztus sem enyhítette, amellyel az udvar visszaadta az egyik le­gősibb helyi ereklyének tar­tott Sors Kövét. A bibliai múltú, szentként tisztelt ho­mokkőtömböt, a skót uralko­dók egykori koronázási kövét még I. Eduárd orozta el és vitte Londonba éppen 700 évvel ezelőtt, s most a meg­békélés jegyében a Windsor­ház visszaadta - a megbéké­lés azonban, úgy tűnik, elma­radt. A vitán jelenlévők külö­nösen kritikus véleményeket fogalmaztak meg Károly wa­lesi hercegről, a trón váromá­nyosáról, s többször is el­hangzott: az egykori felesé­gét megcsaló, majd hosszas és kínos válási botrányba ga­balyodó trónörökös helyett inkább most 15 esztendős el­sőszülött fiát, az igen népsze­rű, halk szavú Vilmos herce­get kellene megkoronázni, ha eljön az utódlás ideje. A mű­sor előestéjén készített hiva­talos felmérések szerint egyébként a britek fele - ha akarja is a monarchia fenn­maradását - nem hisz abban, hogy Nagy-Britannia 50 év múlva is királyság lesz. Einstein és Szilárd, a hutögép-szabadalmazók • A kilépők 70 százaléka nem lép be Szoknya alatt utazna a cigi Röszkén is akkor szép az élet, ha zajlik. (Fotó: Gyenes Kálmán) Halasyné: Dolgozunk tovább... • Torino (MTI) Albert Einstein nem­csak a relativitás elmélet elvont világában volt jártas, ahogy Szilárd Leó sem csak az atombomba készítéséhez és az urán­atomreaktor építéséhez értett. Mindketten ottho­nosan mozogtak a jóval prózaibb dolgok között is, igy együttműködésük elsőként néhány hűtő­gép-szabadalmat ered­ményezett. A század két kiemelkedő tudományos zsenijének kevésbé is­mert tevékenységéről a torinói La Stampa írt egy amerikai kutató feltárá­sai alapján. Az Oregon állambeli Ge­ne Dannen 15 éve foglalko­zik - szavai szerint - a „Szi­lárd-jelenséggel". A Ma­gyarországon született, majd Németországban tanuló és dolgozó, és Németországból zsidó származása miatt me­nekülni kényszerült Szilárd Leó életpályájának feltárása közben bukkant az amerikai tudós arra a négy, a húszas években született hűtőgép­szabadalomra, melyeket Einstein és Szilárd közösen jegyeztetett be. • MTI-Panoráma Miután két másik sakkjá­tékossal együtt kénytelen volt öt hetet egy behavazott skóciai sfkunyhóban tölteni és közben sokat veszekedett társaival, a brit Khia Ras­mussin kiagyalta a három­személyes sakkot. A gondo­lat megszületése és a megva­Albert Einstein már 41 éves és az egész világon el­ismert tudós volt, amikor 1920-ban megismerkedett Berlinben az akkor még diák Szilárd Leóval. Einstein fi­gyelmét a hűtőgépek iránt egy újsághír keltette fel: ak­koriban még mérgező gázo­kat - ammóniagázt vagy kéndioxidot - használtak ezekben a berendezésekben, s egy meghibásodott hűtő­gép egy egész család halálát okozta. Einstein biztonságosabb hűtőrendszert akart kialakí­tani, s fiatal ismerősével kö­zösen hozzálátott egy mozgó alkatrészek nélküli gép elké­szítéséhez. A közös munka eredménye lett a négy most előkerült szabadalom. Kettőt közülük az Electrolux vett meg, az egyikért 750 dollárt - mai értékén majd 10 ezer dollárt *- fizetett. A két szabadalom ma is a háztartási gépeket gyártó vállalatbirodalom archívu­mában van. Egy immerziós hűtőgép szabadalmát 1928­ban a német AEG cég vásá­rolta meg. A legsikerültebb­nek a negyedik szabadalom, a hűtőfolyadékot sűrítő elektromágneses komp­resszor bizonyult. lósftás között tizenegy esz­tendő telt el - olvasható a The Times hétfői számában. E több mint egy évtized alatt Rasmussin 40 ezer font ster­linget költött találmányának kifejlesztésére. A hármas sakkot fekete, fehér és vörös figurákkal játszák háromágú csillagalakú táblán. Jóllehet, magam is tu­dom, milyen szorgos kertésznépek lakják Röszke faluját, ám ha a település nevét meghal­lom, előbb híres-neves határátkelőjére gondo­lok. Arra, ahol rövid­nadrágos kölyökként én is először léptem át dél felé az országhatár, s ahol az évek múlásával láthattam, hogy válta­nak divatot a csempé­szek, miként lép orkán­kabát helyébe a Fa szappan, majd a kvar­córa és a benzin. De va­jon mi most a slágercikk a röszkei határnál? Egy­általán mozdul-e arrafe­lé a világ az embargó megszüntetése óta? ­motoszkált bennem a kérdés, mikor egy egé­szen közönséges hét­köznap délután fölke­restük a hóval borított átkelőt. - Január a határforgalom­ban pihenőhónapnak számít, de ettől eltekintve is, közel sem olyan nagy a mozgás, mint az embargó feloldása­kor reméltük - kapom azon­nal egyik kérdésemre a sza­kértő választ Halasyné Ba­csa Ildikó főhadnagytól, a röszkei vámparancsnokság helyettes vezetőjétől. A ha­tármenti tájkép egyébként alá is támasztja az elmondot­takat. Jószerével teljesen üresnek is mondhatnánk a határt, ha néha nem gördülne be egy-egy autó, vagy nem sorolna a külső sávba né­hány messzire igyekvő ka­mion. - A háborús időszak előtt például ezekből a nagy te­herautókból 100 ezernél is több átgördült Röszkén egy év alatt, míg tavaly összesen 65 ezer kamion okmányait kellett kezelnünk. S ha már a statisztikáknál tartunk, azt is elmondom, hogy 1996-ban 3 és fél millió utas ment ki, illetve jött be Röszkénél, mtg az autók száma úgy egy millió körül mozgott. Ha belegondolok, hogy határnyitáskor, ama bizo­nyos hatvanas évekbeli Röszkén hány ember is kelt át naponta, hát ez a szám nem is olyan kicsi. Igaz, a világ is nagyot fordult azóta a kerekén. Csak Röszke örök - mustrálgatom az öreg há­zak sebesüléseit. Bár azt is el kell ismerni, hogy ősz óta legalább a sérült bádogleme­zeket kicserélték az egyik épület tetején - összegzem a látványt, amikor azt is meg­nézhetem, hogyan pakoltat­nak meztelenre egy szabad­kai rendszámú kocsit. Hát mit mondjak, áru aztán fért bele, sajtostól, mosóporostól annyi, hogy egy kisebb nonstop bolt árukészletét akár föl is tölthetné. 9 Általánosan jellemző hogy a vajdasági vendé­gek degeszre tömik autói­kat? - faggatom tovább a finánchölgyet. - Nincs ebben semmi kü­lönös, hiszen a kiviteli sza­bályaink ma már annyira li­berálisak, hogy százezer fo­rintos értékig mindenki azt visz, amit akar, míg százezer forint fölött is pakolhat, ha a vásárláshoz beváltott pénz­ről mutat nekünk banki iga­zolást. Arra persze figye­lünk, hogy kereskedelmi mennyiséget senki nem tud­jon átjuttatni - nézzük im­már együtt a mind maga­sabbra tornyosuló sajthe­gyet. - Egyébként már annyira normalizálódott a helyzet déli szomszédainknál, hogy nem alapvető élemiszercik­keket gyűjtögetnek az alkal­mi turistáik. Leginkább a dobozos üdítőitalokat, koz­metikai cikkeket viszik nagy előszeretettel, de karácsony előtt kiutazott itt elképesztő mennyiségű játék is. Néha azt kérdezgettük egymástól, hogy ugyan hova fog ez el­férni. Most pedig? Úgy hi­szem a horgászorsótól az au­tóalkatrészig minden szere­pel a megvennivalók vajda­sági listáin. 9 De első helyen aligha­nem a szesz és a cigaretta szerepel S most már ko­rántsem csak a jugó útle­véllel utazókra gondolok. - Valóban, ez a két ter­mék vezeti a csempészlistá­kat. Mert azt hiszem, mást nem is érdemes most hozni Jugoszláviából. S hogy a ci­gi mennyire kurrens cikk ­tavaly több, mint 10 ezer kartonnal koboztunk el. Ezek persze nem a legjobb nyugati márkák, hanem azok a kétes minőségű termékek, amelyek - ha valahogy még­is átcsússzanak a határon ­aztán a szegedi piacok zugá­rusainál jelennek meg. Egyébként a lefoglalt szeszt is ezer literekben mérik mi­felénk. 9 Szegeden már azt re­besgetik, hogy az olcsó piáért, meg füstölnivaló­ért nem is érdemes át­utazni Jugóba, hiszen a senki földjén található free shopokban olyan ol­csón megvehető a már­kás ital is, hogy már kü­lön üzletág szakosodott a seftelésnek erre a formá­jára. - Pontosabban szakoso­dott volna - igazít ki Halasy­né. - Ugyanis már a nyáron észrevettük, hogy egyes csempészcsoportok milyen nagy előszeretettel parkoltat­ják le kocsijaikat a röszkei határ előtt, még magyar ol­dalon, majd elkezdték volna rugószakadtáig pakolni a free shopból hozott árukkal. Ám ekkor léptettük be a pénzügyőri szabályokat - a vámmentes, kedvezményes vásárlásra csak az jogosult, aki be is lépett Jugoszlávia területére, vagyis hazafelé tart. Akkor is csak naponta egy alkalommal élhet a ked­vezménnyel. S így már nem lett olyan vonzó a shop­csempészet. Néhány telhe­tetlen asszonyság, aki nem igazán hitt a vámosok szak­tudásában, meg a tapasztala­tában, azt hitte, hogy bő szoknya alatt majdcsak be­utaztatja a cigikartonokat, de amikor harmadszor is ráver­tük a vámszabálysértéssel já­ró bírságot, valahogy elment a kedvük a röszkei turizmus­tól. Azért hadd mondjak egy számot: a határon dolgozók megítélése szerint a Magyar­országról kilépő és Jugoszlá­viába igyekvők közel hetven százaléka be se teszi a lábát déli szomszédunkhoz. Csak a free shopig gurul a kocsijá­val, aztán vissza magyar földre. Bár az a nagy vásár­lási roham, amely a cigaret­ta, s a szeszesitalok árának növeléséhez kapcsolódna, még nem érte el Röszkét. Már éppen elköszönnék a szimpatikus főhadnagy asz­szonytól, amikor egy kínos­nak is mondható kérdést csak kituszkol belőlem a kí­váncsiság. 9 S mondja, azt hogy él­ték meg a helybéli finán­cok, hogy tavaly több kol­légájuk is megbukott itt korrupciós bűncselekmé­nyek miatt? - Erre mit is mondjak? Valóban elkeserítő volt átél­ni azokat az időket, s néhány hónap alatt nem is lehet föl­dolgozni magunkban, de a munkánk végzését nem za­vaija. Dolgozunk tovább, hi­szen ezt követeli az élet. Bátyi Zoltán 9 Gyenge szívű férjeknek Túlélési tanács • MTI Press A szex és az infarktus összefüggéseit vizsgálva, Roderich Huws doktor, egy kanadai orvostársaság tagja azt tapasztalta, hogy a sze­relmeskedés közben szívro­hamot kapott 18 férfi közül 14-et nem a felesége, hanem a szeretője ágyában ért a végzete. A halálos szerelem okait egy konferencián tar­tott előadásban is elemezte. Szerinte a tilosban járó férfi­ak szívét nagyobb munkára készteti a gáláns kaland iz­galma, mint amikor féijként tesznek eleget a kötelessé­güknek. S hogy a következ­tetés korántsem elméleti, el­mondta, hogy egy 44 eszten­dős úr - természetesen név­telenül - hozzájárult, hogy intim pillanataival is segítse a tudomány kíváncsiságát. A testére kicsiny műszert sze­reltek s ez pontosan regiszt­rálta, amit a kutató tudni akart. Azt, hogy mennyit ver a szíve, amikor a barátnőjé­vel van és mennyit akkor, ha a felesége ágyában. Nos, a percenként 70-et verő szív az otthoni szolgálatkor soha­sem emelkedett 92-néI fel­jebb, a szeretővel való meg­hitt viszony azonban 150 szívverést is követelt. Mind­ebből következik, hogy a gyenge szívű férfiaknak tisz­tában kell lenniük kalandjaik veszélyével, vonta le a kö­vetkeztetést a doktor, hozzá­téve: „Bármilyen szép is öle­lő karok között távozni e vi­lágból, egy kis óvatossággal túl lehet élni a mégoly ve­szélyes szerelmet is." Vodka vagy vacsora • Lemberg (AFP/MTI) Arisztophanész komédiá­jában a nők összefognak, és bizonyos kedvezményeket megvonnak férjüktől, amíg csak azok le nem mondanak a háborúskodásról. Egy kis ukrán faluban hasonló tör­"tént: a nők összefogtak, és csak akkor adtak enni a fér­fiaknak, ha azok megtartóz­tatták magukat a vodkától. A nyugat-ukrajnai Vojsz­lavicsi faluban (Lemberg kö­zelében) a nők megelégelték a részegen ordítozó-tántorgó férjek hazatámogatásának évezredes kényszermunká­ját. . A helyi tanítónő vezetésé­vel elhatározták, hogy ré­szeg férj ezentúl nem kap vacsorát - s az elhatározást be is tartották, foggal-kö­römmel támogatva egymást. A teremtés helyi koronái persze méltatlankodással, majd egyre hangosab fenye­getőzéssel válaszoltak, de a nőfront elszántságát nem tudták megtörni. Sőt! Eme amazonok elérték, hogy a munkahelyükön alkoholos befolyásoltság állapotában megjelenő férfiak a helység istállóinak és disznóólainak takarításán kívül egyéb mun­kát aznap ne végezhessenek. Aki pedig még ezek után is letért a józanság rögös útjá­ról, arra rávetette magát fél­tucatnyi matróna, és a szesz­testvér már csak világ csúf­jára fegyenc-mód kopaszra nyírva szabadult a kezük kö­zül. Nem volt könnyű a nők háborúja; de közel egyéves helytállással elérték, hogy a faluban a legtöbb ünnepről száműzték az alkoholt. Sakk - hármasban

Next

/
Thumbnails
Contents