Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-07 / 286. szám

SZOMBAT, 1996. DEC. 7. STEFÁNIA-GYÓGYMÓD 9 • Kineziológia - feszültségoldás, avagy: A „csoda" bennünk rejlik A szorongás ellenszerét nemcsak a gyógyszerek között kell keresnil A védekezés ideája Tanulságos azon testvérek esete, akik egész eddigi életükben egymással szoros függőségi viszonyban éltek, egymástól képtelenek voltak elszakadni, s nem merték vállalni a független életvitelt. Emiatt komoly társkapcsolati problémáik jelentkeztek. Egész életükre az elszigeteltség és a magányosság nyomta rá a bélyegét. Egyre inkább erősödött bennük az a késztetés, hogy végre kitörjenek ebből a bűvös körből, s így jutottak el a kineziológiáig. A tesztelés során függőségi probléma igazolódott, melynek gyökere az anyai nagymamához vezetett vissza. Nagymamáék ketten voltak lánytestvérek, édesanyjuk korán meghalt, s nevelőanya érkezett a házhoz, aki viszály szításával próbálta meg őket egymás ellen fordítani. Kezdetben sikerült is ez, ám egy kiadós veszekedést követően a lányok maguk jöttek rá, hogy ellenségeskedés helyett össze kell tartaniuk, csak egymást támogatva és segítve képesek boldogulni. Az az idea, hogy a testvért állandóan meg kell védeni, a veszélyeztetettség félelme a lányok gyermekeinél, sőt unokáinál is megjelent, és számottevően meghatározta a környezetükkel kapcsolatos magatartásukat. A generációs probléma „ősoldást" igényelt, s több generációban hatott. Az oldást követően a lányok sokkal inkább képesekké váltak egymástól függetlenedve élni. B. L. Rohanó világunkban egyre több stresszelö élmény ér bennünket, s ezek, felhalmozódva, a későbbiekben úgy fejtik ki hatásukat, hogy feszültnek, idegesnek érezzük magunkat. Nem tudunk aludni, szorongások, indokolatlan félelmek jelentkezhetnek. A viselkedési zavar hátterében álló probléma a kineziológiai oldás során feltérképezhető, s a stresszelö negatív élmény semlegesíthető. Ily módon megszüntethetjük a belső lelki feszültséget, az egyén nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak fogja magát érezni, megnő az önbizalma, fokozódik a teljesítménye, személyes problémáit könnyebben megoldja, s környezetéhez jobban képes alkalmazkodni. A kineziológia nem helyettesítheti a hagyományos gyógyitó eljárásokat, de azok sikerességéhez hatékonyan hozzájárulhat. Számos betegségünk, magatartászavarunk, társas kapcsolati problémáink hátterében lelki okok, a múltban elszenvedett sokkoló élmények állnak. A probléma megközelítése nem újkeletű, a pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud elsőként ismerte fel, hogy a tudatalattiban elraktározott negatív élmények a későbbiekben is kifejtik hatásukat, és testi-lelki működészavarokhoz vezethetnek. Jóllehet a kineziológia nem ágazata a pszichiátriának és a pszichológiának, a közös célkitűzés miatt óhatatlan, hogy párhuzamokat ne keressünk közöttük. Freud megfigyelte, hogy a tudatalattiban elraktározott negatív élmények felszínre hozásával és tudatos feldolgozásával a rendellenesség jótékonyan befolyásolható. A freudi pszichoanalízis azonban hosszadalmas, s a terapeuta részéről igen nagy gyakorlatot igénylő eljárás. Kézenfekvónek látszott ezért olyan új módszer kidolgozása, mellyel a tudatalatti jelzései közvetlenebbül értelmezhetőek. Az izom „tolmácsol" Gordon Stokes és Dániel Whiteside amerikai magatartáskutatók figyeltek fel arra, hogy stresszelö élmény hatására általános izomtónus-változás jön létre a szervezetben (lásd: „Ülj le, mert rossz hírt akarok közölni veled!"). Ez a tónusváltozás stressz hatására általában izomerőgyengülés formájában jelentkezik. Az izomtónus vizsgálata, az „izomteszt", alkalmas tolmácsnak bizonyult arra, hogy segítségével feltárjuk a stresszelö negatív élményt, mi több, annak időpontját is meghatározhatjuk. Körülírhatjuk, hogy az egyén milyen élményfeldolgozó mechanizmussal reagált, vagyis az adott szituációt hogyan élte meg (pl. harag, sértődöttség, elhagyatottság érzése, félelem stb.). Az izomteszt során lényegében az izomnak passzív nyújtással szembeni ellenállását vizsgáljuk. Jómagam leggyakrabban a válltájékon elhelyezkedő ún. deltaizom elülső rostcsoportjának válaszát tesztelem. Megkérem a vizsgált egyént, hogy mindkét karját tartsa előre nyújtott helyzetben, miközben az alkar alsó harmadában gyengéd nyomást kifejtve, a karokat lefelé mozdítom. Ún. „erős" válasz esetén a kar egy darabig lenyomható, majd a reflexesen bekövetkező izomellenállás hatására mintegy megakad, s tovább már nem mozdítható. „Gyenge" válasz esetén a kar könnyen lenyomható. Ez utóbbi jelentheti azt, hogy a problémát okozó élmény közelében járunk. Természetesen a tesztelés kellő körültekintést igényel. Minden tesztkérdést ellenkező értelemmel is fel kell tenni, tgy az izomválasz előjele is megfordul. Csak egyértelmű, többszörösen megerősített válaszok értékelhetőek. Kétséges esetben szükség lehet arra, hogy a vizsgálatot más izomcsoporton is elvégezzük. Rendelkezésünkre áll egy viszonylag egyszerű tesztelési módszer, mellyel az emberi lélek mélységeit kutathatjuk, és segítségével az okot feltárva megszabadíthatjuk az egyént nyomasztó problémáitól. A szavaknál hangosakban „Az arc a lélek tükre" módosíthatnám a jól ismert mondást. Milyen igaz is ez, hiszen sokszor egy röpke pillantás is elegendő tehet ahhoz, hogy mások lelki világába bepillantást nyerhessünk. Ezek a jegyek pillanatnyi hangulati életünkről árulkodnak, de van még valami az arcunkon, amit születésünk óta hordozunk, s ami arra utal, hogy általában hogyan gondolkodunk, milyen karakterek vagyunk, adott szituációban hogyan vagyunk hajlamosak reagálni. Ezek az „alkatfunkciós jegyek". A történelem számos rossz példát szolgáltatott arra, hogyan lehet e jelenséget gonosz célok szolgálatába állítani. Például a náci Németország antropometriája a testi jellegzetességek alapján próbálta igazolni a német felsőbbrendűséget. A kineziológia alkatfunkció vizsgálata nem erről szól. Az alkatfunkciós jegyek értékelése nem minősíti az egyént jó és rossz tulajdonságok szerint, nem ítélkezik, mindössze tárgyilagos megállapításokat tesz arról, hogy nagy valószínűséggel a vizsgált egyén hogyan „működik", reagál, milyen élményfeldolgozó mechanizmussal bír. Nincs fekete-fehér, nincs jó-rossz értékítélet. Az alkatfunkció elemzése nem önmagáért való. Sokszor egy üzleti tárgyalás sikerét és kimenetelét határozhatja meg, ha képünk van arról, hogy a tárgyaló féltől mit várhatunk el, hogyan tanácsos vele szemben viselkednünk, milyen hangnemet üthetünk meg. Tekintsük át a főbb alkatfunkciós jellegzetességeket! A domború homlok leggyakrabban a nőknél figyelhető meg, bár számos férfinek is sajátja. A domború homlokú emberek képesek arra, hogy minden apró részletre odafigyeljenek, mindent észben tartsanak. Az emberi faj fejlődése során a nő volt az, aki összefogta a családot, odafigyelt a tűzre, az ételre, nevelte a gyerekeket, gondozta környezetét. Számos apró részlet osztotta meg figyelmét. A férfi szerepe a vadászat volt. Korábbi emlékeit, tapasztalatait felhasználva űzte a vadat, nem volt szüksége arra, hogy apró részletekkel foglalkozzon, hogy agyának homloki lebenyeiben hatalmas mennyiségű aktuális információt tároljon, így homloka csapottá vált. A csapott homlokú ember lényeglátó, a részletek nem érdeklik, megnyilvánulásaiban a hitrendszerében elraktározott tapasztalatokat használja fel. Vizsgáljuk meg a szemeket. A nagy szivárványhártya (írisz) érzelmi őszinteségre utal. Gondoljunk csak a kisbabák hatalmas, az egész szemrést betöltő íriszére. Ők még nem rejtegetik belső énjüket, érzelmeiket, őszinték. Az apró íriszű emberek megtanulták életük folyamán, hogy őszinteségük, érzelmeik nyílt vállalása a mindennapi életben számos hátrányos következménnyel járhat, ezért védik személyiségüket. Az előre álló szemgolyók az extrovertáltságot erősítik meg, ezzel szemben a mélyen ülő szemek tulajdonosa zárkózott természetű. Az egymáshoz közel ülő szemek precízséget, pontosságot, néha intoleranciát tükröznek. Az ilyen főnök bizony nem szereti, ha beosztottai egy-két perces késéssel esnek be a munkahelyre. Akinek távol ülnek a szemei, az nagyon toleráns, romantikus személyiség. A szem körüli sugaras ráncok mélyen érző, empatikus lélekre utalnak. Az alacsonyan ülő szemöldökű emberek közvetlenek, személyes terük leszűkült, könnyen és gyorsan teremtenek emberi kapcsolatokat. A magasan ívelő szemöldök tulajdonosa nem szereti a bizalmaskodó magatartást, az ő személyes tere megnövekedett, idóre és térre van szüksége gondolataihoz, őt nem lehet váratlan ötletekkel ugráltatni, csak alapos bevezetővel tanácsos megkörnyékezni. Az egyenes vízszintes szemöldök tartózkodó stílusra utal. A kifelé ívelő szemöldökű emberek hajlamosak a dolgok dramatizálására. ők azok, akik kiváló viccmesélők, jól fejlett színészi képességekkel rendelkeznek. A félkör alakúan tves szemöldök tulajdonosa jó szervező. Akkor boldog, ha a dolgok olajozottan mennek körülötte. Kiváló diplomata, mindig megérzi, hogy hol a hiba. Az éles szögben törő szemöldök irányító alkatra utal, akinek fontos karrierje. Vallja, hogy a cél szentesíti az eszközt, negatív esetben basáskodóvá válik. A konkáv fvű orr tulajdonosa elsőre bizamat szavaz a másiknak, fóleg, ha az orrcsúcs is felfelé irányul (az ún. pisze orr). A sasorr tiszteletet és hódolatot követel magának. Viselője szereti kézben tartani a dolgokat. A lefelé görbülő orrcsúcs bizalmatlanságról árulkodik. A széles orrlyukak az önbizalmat tükrözik. A vastag felső ajakkal bíró ember ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy gondolatait ki is mondja, szavakba öntse, (különösen, ha az előre álló fogsorral is társul). A vékony felső ajkúakból néha harapófogóval kell kihúzni a szót, ha ez sikerül, akkor is csak közhelyeket közölnek, belső énjüket nem adják ki. Végül néhány érdekesség a koponyacsontok jellegzetességeiről. A kiugró járomívek kalandvágyra utalhatnak, az ilyen egyén élvezi, ha „zajlanak" körülötte az események. A karikatúrákból jól ismert „macho" figura egyik jellegzetessége a jól fejlett, széles, erős állkapocs. Tulajdonosa hajlamos vélt vagy valós igazát testi erővel is alátámasztani. A keskeny állú emberek a szóbeli érvelés mellett maradnak, s csípős megjegyzéseikkel semmisítik meg az ellenfelet. Fontos számukra a környezet megítélése, állandóan pozitív visszajelzésekre van szükségük. Az öröklött alkatfunkciós jellegzetességekkel néhány ember nem tud megbékélni, s megtagadja azokat, tgy egészen más módon viselkedik, mint ahogy az várható lenne tőle (pl. egy izomkolosszus magas fejhangon szólal meg). Az a tény azonban, hogy mit valósítunk meg, vagy mit tagadunk, mindenképpen problémáinkra utal. Az élő story Magatartásmintánkat és ebből fakadóan egyes problémáinkat elődeinktói is örökölhetjük. Ilyen esetekben a viselkedésmodell, a probléma kezelésének zavara generációkon végighúzódik. Számos esetben nem lehetséges a problémát környezetéből kiragadva, attól függetlenül kezelni. Megoldás gyakran csak úgy nyerhető, ha a család többi tagját is bevonjuk a kezelésbe. Különösen igaz ez, ha a tesztelés azt igazolja, hogy a probléma más személyhez is kötődik. Jó példa erre annak a kislánynak az esete, akit szülei azzal a panasszal vittek el a kineziológushoz, hogy a gyermek lop és hazudik. Alapos helyzetelemzés kiderítette, hogy a gyermek szeretethiányos. A szülők egymással szembeni ellenségeskedése, rivalizálása a nem-szeretettség érzését váltotta ki a gyermekben, aki deviáns magatartásával kfvánt a szülői figyelem és szeretet középpontjába kerülni. Az oldásnak a szülői hozzáállás megváltoztatására kellett irányulnia mindkét fél részéről. A gyermek izolált kezelése csak átmeneti javulást eredményezhetett volna. Kineziológiai oldással néha drámaian gyors és látványos változásokat idézhetünk elő. Jó példa erre annak a kedves középkorú párnak az esete, akik mindenhová kézenfogva jártak. E kifelé békességet sugárzó magatartás oka az volt, hogy a férj pánikbetegségben szenvedett, s a feleség állandó megnyugtató közelségére és érintésére volt szükség ahhoz, hogy egyáltalán közlekedni tudjon a mindennapi életben. Az oldást követő napon a feleség a boldogságtól könnyekben úszva hívta fel a kineziológust, s számolt be arról, hogy pánikbeteg félje egyedül kiment az utcára, villamosra szállt, és késő délutánig utazgatott a városban, élvezve a szorongástól mentes lelki nyugalmat. Saját felelősség Hangsúlyoznom kell azonban, hogy érdemi javulást csak abban az esetben remélhetünk, ha az egyén valóban gyógyulni, változni akar. Ezzel kapcsolatban a következő történet jut az eszembe. Asztmás férfibetegen végeztem oldást, aki rendszeres gyógyszeres kezelés alatt állott. Azt is bevallotta, hogy a gyógyszerek mellett viszonylagos egyensúlyban van, s 30 szál Kossuthot is elszív naponta. .Mikor beléptem a lakásába, olyan füstfelhő fogadott, hogy néhány percembe beletelt, míg a benntartózkodókat felismertem. Az oldást követően néhány héttel érdeklődésemre rezignáltán közölte, hogy semmilyen változást nem tapasztalt, az általam javasolt megerősítő gyakorlatokat is elhanyagolta. Beszélgetésünk során kiderült, hogy a zord atyai külső mögött galamblélek lakozik, 9 gyermeket nevelt fel, s soha egyetlen pofon sem csattant el. A szót több (zben a feleség vette át, aki igen talpraesett menyecske benyomását keltette. Menet közben is többször kiigazította a férj mondókáját, s ellentmondást nem tűrően emlékeztette esetleges tévedéseire. Ezek kapcsán rá kellett döbbennem, hogy a betegség számos előnyt jelent a férj számára. Élét veszi az asszonyi szóáradatnak, a figyelem és az elnéző szeretet középpontjába helyezi az egyént. A betegség jó eszközül szolgálhat a célok megvalósításához. Csoda-e hát, hogy az oldásnak nem volt nagy sikere? A kezelés során csodákra nem vagyunk képesek, csupán az egyén kezébe adjuk a változás lehetőségét azáltal, hogy elősegítjük, hogy a jövőben felelősséget merjen vállalni döntéseiért. A csoda magában az egyénben rejlik. Dr. Borda Lóránt orvos-kineziológus A pánik elillant M. eredetileg gyermeke magatartászavara ügyében kért segítséget. Beszélgetésünk során azonban elárulta, hogy jómaga pánikbeteg. Szorongásos rohamai vannak, az utcán néha úgy érzi, hogy lábai elgyengülnek, emiatt bottal közlekedik. Az oldás során feltártuk az M. lelke mélyén rejtőzködő problémákat, s korrekciót végeztünk. Egy hét múlva ismételten találkoztunk, s M. érdeklődő kérdésemet meg sem várva újságolta el, hogy az oldást követően hazafelé a buszon döbbent rá, hogy szaladnia kellett, hogy a járatot időben elérje. M. előzetesen már négy éve nem tudott szaladni. Kezelőorvosa hangulatjavítót és nyugtatót rendelt számára, amitől állandó álmosságról panaszkodott. Az oldás után néhány hét múlva kliensem saját elhatározásából csökkenteni kezdte gyógyszeradagját, s jelenleg gyógyszermentes. Korábbi fejfájásos panaszai megszűntek, és riasztóan ingadozó vérnyomása stabilizálódott. Nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érzi magát. B. L.