Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-05 / 284. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. DEC. 5. KITEKINTŐ 7 Hogyan működik a csoda? A szegedi szobrászművésznőnél huszonnégy esztendővel ezelőtt a belső fülben lévő szörsejtek pusztulása okozott úgynevezett szenzoros süketséget. Az ép hallókban a szőrsejtek a külső hangforrásból származó hangrezgések által keltett és a középfülből a belsőfülbe továbbított mechanikai energiát elektromos ingerületté alakítják. A szőrsejtek bázisán végződő hallóidegrostokon keresztül az ingerület áttevődik a felsőbb agyi központokra, melyek egy rendkívül bonyolult kódolási mechanizmus segítségével lehetővé teszik az emberi beszéd megértését. A cochleáris implantátum olyan elektronikus eszköz, amely a külső hangforrásból érkező különböző frekvenciájú hangok akusztikai energiáját elektromos ingerekké alakítja és közvetlenül a hallóideghez továbbítja. Az implantátum külső részéhez tartozik a külvilág hangingereit felfogó mikrofon, a beszédprocesszor mely ezeket a szignálokat négyszögimpulzusokká alakítja és 100-6000 Hz frekvenciájú jelekké bontja fel - és az adó, mely nagyfrekvenciájú rádióhullámok formájában adja le a jeleket a beültetett belső rész felé. Ez utóbi az adó által sugárzott rádióhullámokat viszszaalakftja kisfrekvenciájú elektromos jelekké, melyeket a kerekablakra vezetett elektródán át továbbít a belső fülbe. Az implantátum néhány évvel ezelőtt a különböző környezeti hangok felismerésében és a szájról olvasás hatékonyságának növelésében nyújtott segítséget. Ma a betegek jelentős részénél szájról olvasás nélküli, akár „telefonképes" beszédmegértés is elérhető, s nem számít különlegességnek még a zene élvezete sem. A terapeuta csak ámul és bámul A dr. Ribári Ottó sebészprofesszor vezette, audiológusból, pszichológusból, logopédusból és fizikusból álló team 1985 óta hatvan beteget műtött és kezelt a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem FülOrr-Gégeklinikáján az utolsó évtizedek legnagyobb jelentőségű új fülsebészeti eljárásával. A cochlearis implantáció sikere a megfelelő betegkiválasztás, az optimálisan végrehajtott műtét és a posztoperatív rehabilitáció hármas pillérén nyugszik. E speciális műtéti technikát - melyet egyébként Magyarországon, illetve Közép-Kelet Európában elsőként Ribári professzor végzett - olyan betegeknél alkalmazzák, akiket már nagyteljesítményű hallókészülékkel sem lehet hallásélményhez juttatni. Hozzá kell azonban tenni: nem minden süket ember alkalmas az implantációra. A műtétet megelőzően alapos vizsgálatnak vetik alá a pácienst. A különböző vizsgálatok - pszicholingvisztikai, radiológiai, audiológiai stb. - és tesztek mellett rendkívüli fontossággal bír a beteg megfelelő szociális-familiáris miliője, intelligenciája, motivációja és együttműködési készsége. Dr. Speer Katalin szakpszichológus elmondta: Szathmáry Gyöngyinél mindez adott, ráadásul szakmája folytán a kreatív intelligenciája rendkívül magas. A szobrászművésznő olyan szinten gyakorol, s olyan területeken próbálja ki újból visszanyert hallását, hogy a terapeuta csak ámul és bámul. Ennek köszönhetően Szathmáry Gyöngyi igazi sztárpácienssé vált. „Vele bárhol és bármikor kiállhatunk a világon, s megmutathatjuk, milyen eredményt értünk el" mondta dr. Speer Katalin. Sí. c. s*. Ezerkilencszázhetvenkettő augusztus nyolcadikán hajnalban Szathmáry Gyöngyi arra ébredt, hogy hathetes Zsuzsa lánya sír. Felkelt és közelebb ment a gyermekágyhoz,-ahol látta a baba nyitott száját, gyűrött arcát, ökölbe szorult kezecskéit. A hangját viszon nem hallotta. Az ismert szegedi szobrászművésznő majd' negyedszázad elteltével hallotta újra sírni Zsuzsát. Megtörtént a csoda. - Huszonnégy esztendővel ezelőtt, harminckét évesen egyik pillanatról a másikra veszítettem el a hallásomat - kezdi Szathmáry Gyöngyi. - De nem estem pánikba. Még akkor sem, amikor az orvosok közölték, hogy nem tudnak velem mit kezdeni. Elmondták: sajnos, ezzel együtt kell élnem. Attól a pillanattól kezdve egy egészen más világ tárult fel előttem. 9 Mennyiben változott meg az élete? Hogyan alakultak az emberi kapcsolatai? - Nem hagytam el magam, megpróbáltam normális módon továbbvinni az életemet, ugyanis nem akartam a sérültek, a fogyatékosok társadalmába tartozni. Vekerdy Zsuzsanna logopédustól, akinek nagyon sok mindent köszönhetek, néhány hét alatt megtanultam a szájról olvasást. A munkámat sem adtam fel; tovább tanítottam a tanárképző főiskola rajz tanszékén. 9 Milyen módszerekkel oktatott? Egyáltalán hogyan értette meg, mit akarnak a diákok? - A hallgatóim rendkívül tisztességesen viselkedtek velem szemben. Jelzem, attól, hogy elveszítettem a hallásom, beszélni azért még tudtam. Igaz, annak érdekében, hogy egy kicsit halljam magam, mélyebb hangon kellett beszélnem, mint korábban. A diákjaim egyébként elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Kommunikációnk megkönnyítése érdekében lassabban, artikuláltabban szóltak hozzám. Én pedig az idők folyamán már nem csak a szájról vettem a jeleket, hanem apróbb gesztusokból, mimikákból, rezdülésekből is értettem. Azt hiszem, azzal, hogy erősebben koncentráltam az arcra, mint a hallók, emberismeretem és művészetem is gazdagodott. 9 A diákok sohasem használták ki? - Soha. Azt mondták, úgy magyaráznak nekem, mintha külföldi lennék, aki egy kicsit érti is meg nem is a nyelvet. 9 A süketek jelbeszédét is megtanulta? - A jelelést sohasem tanultam meg. Nem azért, mert nem tudtam, hanem mert nem akartam. A fogya- Könnyeztünk a meghatódottságtól, hiszen Zsuzsát huszonnégy év óta nem hallottam. Az idősebb lányom, Eszter hangját pedig utoljára ötéves korában hallottam. Vele telefonon keresztül beszéltem, mivel az Egyesült Államokban él. Azt hiszem, elsírta magát a vonal végén. 9 Olyan volt a hangjuk, mint amilyennek elképzelte? - Igen. A két lány hangja nagyon hasonlít egymásra, talán Eszteré egy kicsit fátyolosabb. Én egyébként akivel megismerkedtem a huszonnégy év alatt, az alkata, az arca, a mozdulatai alapján megpróbáltam elképzelni, milyen lehet a i hangja. Most, hogy hallom őket, mondhatom, nem tévedtem sokat. 9 A huszonnégy év alatt, fogyatékossága dacára, megőrizte intellektusát. Volt-e olyan, ami nagyon hiányzott az életéből? - Igen. A zene. Tudja, valamikor énekkari tag voltam, mi több, zongoráztam. Közel i negyedszázadnyi idő után azonban ma már újra hallgatok zenét. Azt, hogy mit hallok a muzsikából, csak egy képpel tudnám illusztrálni: nekem a zene olyan, mint ahogy ön a fényt látja a víz felszínén, amely hol itt, hol ott megtörik a hullámokon vagy valami máson. Nos, én is a nagyzenekari műben valamit hallok, valamit nem. A szóló- és kamarazenét viszont már aránylag tisztán hallom. Szabó C. Szilárd • Halló! Halló? Halló! Szathmáry Gyöngyi huszonnégy éve előtti mély, monoton hangomat egyébként már nem igazán tudom elviselni. 9 Említette családtagjai segítségét. Zsuzsa lánya mit szólt, amikor bejelentette, hogy hallja, amit beszél? természetesen nagyon kemény rehabilitációs gyakorlatokat kellett és kell mind a mai napig végeznem. Ebben nagy segítségemre van dr. Speer Katalin szakpszichológus, a budapesti orvostudományi egyetem adjunktusa. Mindketten tudjuk, hogy a készülék csak egy hangszer. Ezen, ezzel intenzív rehabilitációs gyakorlatokat kell végeznem, hogy megtanuljam úgymond a kottát. 9 Ne haragudjon, hogy ennél a pontnál megállítom, de nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mit hallott huszonnégy év után először? - Nos, miután megkaptam a készüléket, azt mondták, figyeljek a különböző zajokra. S én egy hét után már nem csak a nagyvárosi zajokat - motorbúgás, fékcsikorgás stb. - hallottam, hanem értettem a rövidebb mondatokat is. Olyanokat, hogy „szép az idő", „süt a nap" és még sorolhatnám. Amikor hazajöttem a kórházból, a családtagjaim, ismerőseim és barátaim rendkívül türelmesen bántak velem. Nekik is köszönhetem, hogy ilyen gyors fejlődést értem el. Az egész hallásgyakorlás számomra olyan, mint egy intenzív nyelvtanfolyam. Hatalmas kitartás kell hozzá. Fárasztó ugyan az állandó koncentrálás, de egyre jobban élvezem a hangokat, azt, hogy már árnyalatokat, finomságokat különböztetek meg, s kezd a hangszfnem is olyanná válni, mint volt huszonnégy esztendővel ezelőtt. A műtét tékosságom ellenére ugyanis mindvégig normális embernek tartottam magam. Halló emberek társaságába jártam. Igaz, ott úgy éreztem magam, mintha egy üvegfal mögött ülnék, de cseppet sem unatkoztam. Figyeltem az arc- és kézmozdulatokat, s többé-kevésbé értettem, miről beszélgetnek. Mindeközben vártam a csodát. Bíztam abban, hogy egyszer még fogok hallani. 9 S most, huszonnégy év után újra hall! - Igen, s ez óriási! Csodálatos! Ebben talán az is benne van, hogy mindvégig akartam, hogy halljak. A műtétet dr. Ribári Ottó professzor úr végeztem el rajtam Budapesten, mely után „A fogyatékosságom ellenére mindvégig normális embernek tartottam magam." (Fotó: Miskolczi Róbert) egy hónapig várnom kellett, míg begyógyul a seb. Ezután kaptam egy készüléket, amely úgy működik, mint a rádióadóvevő, azaz: a kívülről jövő hangokat a csigába ültetett elektródák agyárammá alakítják. A műtét után Cudar szándék T jüségnyilatkozattal kell kezdeLl nem, bár amit mondok, sokan tudják rólam: Arany János mindmáig egyik legkedvesebb magyar költőm. Akkor is, ha utánzók hada zsongta körül annakidején, és akkor is, ha némelyek az örök modernek közül naponta verték bele cölöpverővel a földbe, korszerűtlenségét emlegetve. Aranyszájú szent Arany János! Azért futok neki ennyire messziről, mert apró porszemként nehéz elhitetnem, rajtakaptam őt is. Nem most, régen már, de nem mertem előhozakodni vele. Most is mentőkört kell tennem, kimondván a nyilvánvaló igazságot: kedves költőm nem fizikus volt, nem is a fény tételeit szedte énekbe. A beeső sugárról és a visszavert fényről tudtommal egyetlen mondatol le nem Irt, noha sokak szerint a legnagyobb aktív szókincse neki volt, és az epikai hitel akár a fénytanban is lakhat. Ha rákap az emkber a kertelésre, még kerül egy kört, és visszaugrik az ógörögökhöz. A mitológiai őskáoszban is ámulatot kelt a kőszívű Narkisszosz - a latinoknál a kedvesebben hangzó Nárcisz -, aki hangos szóval utasította el Ekhó visszhangzó szerelmét. Büntetése méltó: saját tükörképébe szeretett bele halálosan. A későbbi irodalmak is ebből a képből táplálkoznak, minden tükörkép ebből hajtott ki. Láthatta akárki vizek partján állva a túlsó oldal fejreállt fáit, bokrait, marháit vagy házait, és megigézhette a tünemény. Festők ecsetjére, fényképezők filmjére seregestül tódultak az ilyen képek. Az irodalmi tükröződés azonban sokszor sántít. Az a bizonyos görög ifjú se tanult a fénytanból talán semmit. Arany János, aki maga volt a megaranyozott realizmus, azt írja a Toldi tizenegyedik énekében: „Hát egyszer a nagy cseh, nekihuzakodva / Toldihoz hátulról hozzávág orozva. / Szerencse, hogy Toldi a Duna tükrében / Meglátta s megkapd a kardot kezében,... " Tehát hátulról támadott a cseh. A tükrözés fizikája szerint saját bajnoki magát se láthatta vitézünk a vízben, nemhogy a mögötte járó másikat! Mondom, régen föltűnt már a dolog, de minek hozakodtam volna elő vele? Sajnos, mostanában akadtam csak rá a mesemondó Benedek Elek 1911-ben átprózásltott Toldi Miklósára. Első dolgom volt megnézni a nagy viadalról szóló mondatokat. Ezt találtam: „De lám, kutya mája ebugattának, amint szép csendesen ballagtak a csolnak felé, szépen hátramaradott a cseh, mintha tiszteletből Toldit előreeresztené, s amikor éppen a Duna partjára értek, kardját kirántotta, s nekihuzakodott, hogy Toldit levágja. Áldott szerencsére, Toldi meglátta a víznek tükrében a cudar szándékot..." Itt is hátrább volt a cseh, szó se lehetett volna róla, hogy a maga végzetére tükörképével ajándékozta volna meg hősünket. Be se kell öltöznünk vitézi vértezetbe, hogy akárki kipróbálja. Nemzeti büszkeségünk pegazusa, azt hiszem, megbotlott egy aprócska habban, és ezt fodrozta tovább mesemondó Benedek Elek, a kutya mája ebugattát! Kicsit tévedni nagy költőknek is szabad. Ha szépen tudnak tévedni. Szerencsére volt valaki, aki idejében kimondta már: a pusztán logikus pusztán szamár marad. Magamra veszem. Horváth Dezső