Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-27 / 301. szám

PÉNTEK, 1996. DEC. 27. A HELYZET 7 • Parlamenti gyermekkarácsony „Az év gyermekbarátja" • Budapest (MTI) Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke képviselőtársai nevében üdvözölte szerdán a parlamenti gyermekkarácsony egésznapos rendezvényére az ország minden részérói érkezett mintegy másfélezer gyermeket. A 7-14 éves korú gyermekeket a Ház elnöke, egyben az esemény fővédnöke - arra kérte, hogy képviseljék a határon túl élő magyar gyermekeket, és azon magyarországi társaikat, akik nem tudnak jelen lenni az ünnepségen. Gál Zoltán ez alkalommal adta át Soós Sándorné nagykőrösi iskolaigazgatónak az „Év gyermekbarátja" kitüntetést. A pedagógus a díjat a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma által az idén immár ötödik alkalommal kiirt pályázaton nyerte el Juhász Anita 8. osztályos tanuló javaslatára. Az ünnepség sok színű műsorkavalkádját Pécsi Idikó országgyűlési képviselő és színésztársai nyitották meg a kis Jézus születése történetének előadásával. A parlamenti gyermekkarácsonyon fellépett a Ki mit tud? vetélkedő több nyertese és helyezettje, illetve popsztárok és együttesek szórakoztatták a kupolateremben összegyűlt gyermekeket. A diákok több számítógépen kalandozhattak az Internet világhálózatán, játszhattak a különféle szabadon hozzáférhető hagyományos játékokkal. A törvényhozás házában 25 kisebb, nagyobb civilszerveződés gyermektagjai szórakozhattak. így például a Te is nevess Alapítvány, a Zabhegyező Gyermekanimátorok Egyesülete, a Védőszárnyak Szervezet, a Csillebérci Okosodó Egyesület, a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége gyermek- és ifjúsági tagozata, a Cserkész Fiúk-Lányok Egyesülete, a szegedi Százszorszép Gyermekház nebulói, valamint a Szülői Fórum nevű szerveződés értelmi fogyatékos gyermekei is. • Szeretetebéd a rászorulóknak Agapé az Aranykoronában Az ebédhez Kovács Mihály atya mondott házi áldást Napjainkban egyre inkább szükség van a humánus emberi kezdeményezésekre. Ez vezethette a szervezőket, amikor Szenteste napján szeretetebédet adtak a rászorulóknak. A Déli Art Rendezvényiroda néhány vállalkozó adományait összegyűjtve (s azt egy ügyvédi irodánál letétbe helyezve) több mint száz meghívót küldött ki a hajléktalanok, egyedülélők, a nagycsaládosok, illetve a rászorulók részére. A meghívottak listájának összeállításánál a Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, a Hajléktalanok Háza és a Felsővárosi Plébánia munkatársai segítettek. Az aranykorona Étterem vezetője, Szabó Attila biztosította a rendezvényhez a helyet a nagyteremben és vállalta a rendezvény lebonyolítását. A menü gulyáslevesből, túrós tésztából, egy pohár borból és bejgliből, valamint szaloncukorból állt. S hogy ez az alapvetően civil kezdeményezés megfelelő hangulatot kapjon, ebéd előtt Kovács Mihály felsővárosi plébános mondott házi áldást az agapéhoz (az agapé görög szó, jelentése szeretetlakoma - a szerk.). Mint beszédében elmondta „...adja meg az Úr, hogy a vendégek gyarapodjanak és ne csak testileg, hanem lélekben is, az adományozók nyerjék el az emberséges Jézusnak az áldását, így mindnyájan gyarapodjanak..." Kép és szöveg: Hárs László Karácsonyi tragédiák • Győr, Budapest, Nyíregyháza (MTI) Önként feladta magát a rendőrségen az a győrújbaráti illetőségű, büntetett előéletű, munkanélküli férfi, aki december 23-án este féltékenységi jelenet után - egy 22-es kaliberű fegyverrel - lelőtte 26 éves feleségét és 7 éves kislányát. A 37 éves P. Ernő anyjának lakásán a rendőrség további fegyvereket és fegyveralkatrészeket talált. A férfit a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság emberölés bűntette és más bűncselekmény alapos gyanúja miatt őrizetbe vette. Postarablás történt december 24-én kora délután Győrött, a Lajta utca 37. alatti postahivatalban. Egy ismeretlen férfi lőfegyvernek tűnő tárgyal megfenyegette a hivatal női alkalmazottját és a pénz átadására kényszerftette. A rabló 14 ezer 500 forintot zsákmányolt, majd egy kerékpáron elmenekült. Tragédiát hozott karácsony első napja egy budapesti család számára: a XVI. kerületi Dömöce utca 51. alatti családi házban egy ember szénmonoxidmérgezésben meghalt szerdán. ~rri ne tudná, hogy revolució M\ előtt áll a könyvtár. Mivel a számítógép fölszámolja a hagyományos kölcsönzői eljárásokat, a könyvtáros kisasszonyok elcsábítása közügy, egyszerűen nem halogatható tovább. Negyed század sem kell hozzá, és egyáltalán nem lesz közkönyvtár. Vagyis lesz, csak nem ilyen. Nem lesz könyvtáros kisasszony - csak zümmögő számítógép lesz -, és akkor az ember verheti a fejét, hogy későn kapott észbe. Nincs más megoldás, el kell csábítani a könyvtáros kisasszonyt. Amilyen gyorsan csak lehet. Mert csak az a miénk, amit elcsábítottunk. Könyvtáros kisasszonynak nevezünk - tizenhat évestől nyolcvan éves korig - minden olyan nőnemű emberi lényt, aki férjezett, elvált, özvegy, netán pártában maradt és könyveket kölcsönöz. A könyvtáros kisasszony lehet érintetlen, de inkább már nem az. Hangja rekedt, mert sokat dohányzik, leginkább kockás szövetszoknyában és szandálban jár. Néha besüti a haját. Tud olajkályhát, rolót és kerékpárláncot szerelni, ezek még a hetvenes évek emlékei. Ősei ott pakolgatták a könyveket Memphisben, Alexandriában, Babilonban, Monté Cassinón, Mátyás udvarában és a British Múzeum dohos raktárhelyiségében. Szívünknek egyaránt kedves egy nagyvárosi főkönyvtár fiókjának, illetve valamely magyar laktanyának a könyvtáros kisasszonya. Utóbbiról azonban köztudott, hogy elcsábtthatatlan. Még Kenderesi szakaszvezetőnek se higgyünk, hogy neki újonc korában sikerült egyszer. „ A fenébe a könyvekkel! Az élet kell! Az élet!" Umberto Eco azt ajánlja, hogy a közkönyvtáros legyen sánta. A könyvtáros kisasszony megszerzésének problematikáját ez a kérés nem zavarja. Egy bicebóca könyvtárkisasszonyt éppolyan felelősségteljes alkalom elcsábítani, mint a fürge lábút. Jorge Luis Borges viszont azt mondja, hogy a Könyvtár maga az Univerzum. Ha ez igaz, a könyvtáros kisasszony nem más, mint az Univerzum szíve. A csábításnál ezt tessék figyelembe venni. Darvasi László Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? „Hogyan bánunk a szívvel. Kölcsönzési idő: születéstől a halálig." A könyvtáros kisasszony elcsábítása úgy kezdődik, hogy beiratkozunk a könyvtárba. A könyvtáros kisasszony felírja az adatainkat, s mi őszintén megválaszolunk minden kérdésére, nős, nőtlen, etc, ám amikor a kezünkbe vesszük a vadonatúj kölcsönzőcédulát, mélyen beletekintünk a könyvtáros kisasszony fásult arcába és csak annyit kérdezünk: „És tessék mondani, még mindig az ETO-számok?" (Igényesebbek a Melvil Dewey-féle 10-es szakrendszerről, vagy a Hinrichs-féle katalógusról, esetleg az Országos Rabbiképző Intézet és a Dexion Salgó fémállványok kapcsolátáról tudakozódnak.) A könyvtáros kisasszony ámulva néz fel. Cirka tíz esztendeje nem kérdeztek tőle ilyesmit. Ó, a drága jó ETO-számok! Nincs az a könyvtáros kisasszony, aki egyszer ne beszélne szívesen róluk. És akkor 6 elmeséli nekünk az ETO-számok leglényegét - igényesebbeknek a Melvil Dewey-féle 10-es szakrendszert - a szeme csillog, ajka fénylik, és szép, szép, nagyon szép. Közben viszont megjegyzi az arcunkat. Hálás nekünk. Amikor kifelé tartunk a kölcsönzőből, bámul utánunk, elmosolyodik, s csak akkor lesz újra komor a tekintete, amikor valami buta, első éves egyetemista - csirregő fülbevalója is van akar beiratkozni a könyvtárba, ám fogalma sincs arról, mik azok az ETO számok, és nem is akar tudni róluk. „Itt járt egy férfi. Én, 6, és az ETO-számok." Kezdjünk kölcsönözni. Eleinte mindennap kölcsönözzünk, főként klasszikus szerelmi történeteket, Vörös és fekete, Rómeó és Júlia, Ifjú Werther, Varázshegy...etc. Késő délelőtt vegyük ki a Háború és békét, kora délután már szolgáltassuk is vissza. A könyvtáros kisasszony csodálkozni fog, de mi zavartan csak annyit mondjunk, hogy csak annyit akartunk tudni, milyen szavakkal is vall szerelmet Bezuhov herceg Natasának. Egy-két hét elteltével kérhetünk a könyvtáros kisasszonytól ki nem kölcsönözhető, értékes, régi könyveket. Ezzel próbára tesszük a bizalmát. Az ETO-számok miatt ideadja nekünk őket, természetesen csak egyetlen napra, miközben többször elismétli, hogy nagyon vigyázzunk a könyvre, és hogy voltaképpen szabálytalanságot követ el, és hogy csak nekünk adja ide őket, és hogy az állása függ tőlünk. Máris a cinkosunk. Másnap sápadt arccal, remegő kézzel nyitjuk rá az ajtót és azt dadogjuk, hogy az egyik drága és nagyon régi könyvet elvesztettük. Ah dehogy. Rablás történt. A sétálóutcán, fényes nappal tépték ki a kezünkből. Kérdezzük meg halkan, hogy a tényállást jelenteni kell-e az igazgató úrnak. A könyvtáros kisasszony sápadt, mint a tejbegrlz, keze remegni kezd és gyűlöli a napot, amikor először látott bennünket. Délután mosolyogva vigyük vissza a könyvet, mégis meglett, egyszerű félreértés volt az egész. A könyvtáros kisasszony megkönnyebbül, aztán a könyvet ölelve hosszan, figyelmesen és nagyon komolyan néz a szemünkbe. „Mi ez a nyugtalan, közeli mélység?" Egy szép napon váratlanul kérdezzük meg tőle, ő is úgy gondolja-e, hogy ment a könyvek által a világ elébb. Véletlenül meg lehet érinteni közben a kezét. Úgy tetszik érteni, haladt-e a világ, volt-e fejlődés? Igen, úgy. Igen, igen! (Szinte kiált, még pirul is közben.) Mi erre persze annyit mondunk: Hát... talán. Mondjuk azt: Az attól függ. Mitől függ, kérdezi a könyvtáros kisasszony józanodva. Mi nem válaszolunk, már megyünk is. (Nem nézünk vissza) „Hallja, Vörösmarty? Mihály! Misikém! Hát tényleg maga kell nekem?!" Jó ideig ne menjünk könyvtárba. Gondosan tépjük el a késedelemről értesítő felszólításokat. Nehéz a várakozás, nekünk is az, de a kitartás most nagyon fontos. Amikor újra ott téblábolunk a könyvtáros kisasszony előtt, legyünk szótlanok, titokzatosak és visszafogottak. De semmiképpen se ridegek! A könyvtáros kisasszony nem tudja mire vélni a dolgot, ezért aztán bizonytalan, viszont roppant készséges. Amit eddig soha nem, most megteszi. Az ajtóig kísér bennünket. „Tudod, Irénke, kevésbé tartok a csalódott férfiaktól." Váratlanul keressük ki a katalógusrendszerből a könyvtáros kisasszony szakdolgozatát. Legyünk kishitűek, van neki. Minden könyvtáros kisasszonynak van szakdolgozata. Amelyiknek meg nincsen, az nem is könyvtáros kisasszony, az valami egészen más, KGB-ügynök, APEHellenőr vagy egyszerű kalandor, aki a könyvespolcok csöndjébe menekül egy országos körözéstől. A szakdolgozatra tehát rálelünk. „ Wlassics Gyula miniszter és a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárak Intéző Bizottságának - (N1KIB) kapcsolata a századforduló integrációs folyamatainak fényében. " (Régen Irta, akkoriban még tudományos pályára készült, mégis osztatlan, dobkályhás vidéki iskolában kellett tanítania évekig, naponta visszautasította az alkoholista agronómust, s most hálás a sorsnak, hogy ebben a nagy és gazdag könyvtárban dolgozhat, ahová egykori évfolyamtársa - ő az Irénke - segítségével jutott be.) Helyezzük a könyvtáros kisasszony elé a szakdolgozatot, néhány keresetlen szóval dicsérjük a stílusát, a szerkezetét és a problémakezelését, de azért mutassunk rá néhány befejezetlen, avagy kidolgozatlan gondolatmenetre, s kérdezzünk meg, ezeken dolgozik-e mostanában. Igen, mondja majd halkan a könyvtáros kisasszony, s ha másnap újra érkezünk hozzá, húsz sűrűn gépelt oldalt nyújt át nekünk - éjjel írta -, a szakdolgozás folytatása. Szükségtelen elolvasni, ő sem azért adta. „őrület. Ki gondolta volna, hogy egyszer még hálás leszek Wlassics Gyula vallásés közoktatási miniszternek?" Nem mutat meglepetést, amikor először várjuk a könyvtár előtt. A munkájáról véletlenül se kérdezzük. Nem árt, ha alaposan felkészülünk. Meséljünk neki érdekes világhíreket, tréfás történeteket, anekdotákat kortárs írókról és költőkről. Magánéletünkről egy szót se. Ezen első alkalommal legfeljebb egy fagylaltot fizessünk. Sok pénzt se mutassunk neki, mert ő is nő. „Hazáig kísért. Olyan furcsán érzem magam. Ennyi." Könyvet könyvtáros kisasszonynak soha ne vegyünk ajándékba. Mozijeggyel - Filmtéka, Filmklub, Kamaraterem! -, virággal, francia krémessel, ritka kiállítású levelezőlappal, keleti faliszőttessel nyugodtan meglephetjük. A könyvtáros kisasszony a hagyományos ajándékokat kedveli. Az első ajándékok után már lehet konyakozni, parkban üldögélni, eszpresszóban kávézgatni. Igyunk közösen literes korsóból keserű sört, őszi kerthelyiségben, sramlizenére. Néhány könnyű marihuánás cigaretta is szóba jöhet. A könyvtáros kisasszonyok hajlamosak vad kalandokra is. Keressünk olyan eszpresszót - ez bizony nem lesz könnyű -, ahol még van működőképes zenegép. Húsz, harminc évvel ezelőtti számok, Gemini, Slade, Bódi Magdi, Keksz. (Legyen nálunk aprópénz!) Egy jó kis Apostol-szám alatt megfoghatjuk a kezét. Dicsérni a körmeit, s főképpen különlegesnek tartani őket. „Hiszen jól tudom, mit akar. Csak azt nem tudom, miért akarja." Amikor először lecsókoljuk a száját, zavartan elhajol majd, és homlokától az álláig pirulva ő is azt mondja majd: „Én ám nem vagyok egy olyan nő!" Ezt a mondatot nem kell komolyan vennii. Mert milyen egy olyan nő? Nem olyan, amilyen? Tessék belenyugodni, minden nő olyan. Mert amelyik nem olyan, az férfi. Ennyi az egész. Hanem a könyvtáros kisasszonyt is hunyt szemmel illik csókolni. És ő is azt szereti, ha két puha tenyérrel tartják az arcát közben. És aznap éjjel megmerülhetünk a vidéki kiskönyvtárak rongyosra olvasott Szilvásijainak az illatában, Cobden-Sanderson könyvkötéseinek virágai tekerednek a derekunk köré, szemünkön Holt-tengeri pergamendarabkák remegnek, ölünk papirusz tekercsben játszik... etc... etc. Jól van. Tegnap éjjel elérte a célját. Ma megint kétszáznegyvenhárman kölcsönöztek nálam." TTa a csábítás sikerrel járt, 11 biztosak lehetünk abban, hogy jó ideig nem kapunk késedelmet jelző könyvtári felszólítást. Eltűnődhetünk, örökké tart-e a szerelem, vagy sem. Mert egy napon mégis könyvtári borítékot hoz a postás. Expresz küldemény, ajánlott, a névünkre szóló. „Tisztelt Úr! Ön ekkor és ekkor kikölcsönözte tőlünk a „ Wlassics Gyula miniszter és a Népiskolai könyvtárak intéző bizottságának (N1K1B) kapcsolata a századforduló integrációs folyamatainak fényében" ctmű szakdolgozatot, melyet a kölcsönzési határidő sokszori lejárta óta sem szolgáltatott vissza. Ezennel felszóittom, hogy szabálysértési eljárás, késedelmi díj kirovásának terhe mellett haladéktalanul szolgáltassa vissza az anyagot!" A barátoddal küldd vissza Wlassics Gyulát.