Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

KEDD, 1996. DEC. 24. KARÁCSONY 7 Amikor a gyermek odaülhet a mama mellé..." Csecsemő - szerető környezetben. (Fotó: Miskolczi Róbert) Kenyér és szerelet E világon két dolog irányítja az embert: a kenyérés szeretetéhség - mondotta volt Benyik György teológus, a Hittudományi Főiskola professzora egyik előadásán. Az ókori görögök a szeretetnek három fő típusát különböztették meg: a ftlia, anya-gyermek közötti bensőséges viszonyt, az erosz, barátok és barátnők közötti spontán vonzalmat, úgy is mondhatnánk, rokonszenvet, míg az agapé, keresztényi szeretetet jelzett. Mára az eldurvult társadalmakban a fília és az erosz leértékelődött, az agapéra pedig képtelenek az emberek. A teológus szerint ez a veszély a magyar társadalmat is fenyegeti, mármint az, hogy az agapé személytelenné, a fília és az erosz pedig üldözendővé válik. Már tgy is a lelki, illetve érzelmi nevelés háttérbe szorult az észbeli és a testi neveléssel szemben. A gyermekeknek nincs például „szótáruk" a bűnre, az értékre és az erényre. Ez akkor derült ki számára, amikor gyóntatta őket. Benyik György véleménye szerint az értékmérték és értéktelen-mértéktelen kapcsolatában önkritikus és következetes viszonyt kell kialakítani, mert a gyermekek fejében már tartós a zűrzavar... A Családsegítő Közösségi Ház vezetője, Zomboriné Botás Mária elmondta: ma már nagyon sok család vallja a hajléktalanok „csak a mai napot éljük túl" ars poeticáját. A Kereszttöltés utcai családsegítő központ szociális és mentális alapellátás nyújt az arra rászorulóknak. Amikor négy évvel ezelőtt beindították a házat, úgy tervezték, hogy a prevencióra építenek, de már akkor is bekopogtattak az ajtón krízis helyzetbe jutott családok. Az azóta eltelt időben ez csak fokozódott. A családsegítő központ szakemberekből álló teamje éves szinten körülTúlélni belül kétszáz családdal tart hosszabb-rövidebb ideig kapcsolatot. A legtöbben egzisztenciális problémáik miatt keresik fel a házat - mondotta Zomboriné -, de a beszélgetések folyamán felszínre kerülnek a lelki bajok is: az, hogy az apa alkoholista, a gyermek drogozik, a feleség, netalántán a gyermek szexuális zaklatásnak van kitéve. A családterápia helyett inkább az egyéni kezelések kerülnek előtérbe az intézményben. Ennek két oka van: 1. az előbbi rendkívül pénzigényes, 2. a problémával jelentkező nem szívesen vonja be családtagjait. A közösségi házban iskolázottságukat tekintve zömében középfokú végzettségű, harminc-ötven éves nők jelennek meg. De a skála rendkívül széles, hiszen megfordult már a házban munkanélküli értelmiségitől kezdve hajléktalanig mindenki. Az utóbbi időben a nyugdíjasok és rokkantnyugdíjasok is egyre többször keresik fel Zomborinéékat. Az első években fele-fele arányban kértek segítséget és információt teljes, illetve csonka családok tagjai. Ma ez az arány negyven-hatvan százalék. Sz. C. Sz. Berkes Miklósné nyugdíjas pedagógus, aki harminckilenc évet töltött gyermekek között, teljes mértékben egyetért a Csáth Géza által leírtakkal, miszerint a szülőnek és a tanítónak nem az a kötelessége, hogy a kegyetlen életnek, a könyörtelen realitásnak neveljen, hanem az, hogy megtanítson az élet elviselésére. Véleménye szerint azzal, hogy az anyákat kenyérkeresővé tették, felborult a hagyomáOtthon, egyedül nyos családmodell, melynek a gyermekek látták kárát. Az anyaszerepből kizökkent nő tűrőképességének csökkenésével a harmónia is elillani látszik a családokból. Ezt mutatja a válások, a csonka családok számának növekedése. A viselkedés és a szokásrend kialakításának elsődleges színhelye a család; a gyermeknevelést az iskola nem pótolhatja. Berkes Miklósné hosszú évek tapasztalata alapján állítja, hogy a gyermektársadalom hű tükre a felnőtt társadalomnak. Igaz, a gyermekek még mindig őszintébbek, nyitottabbak és szolidárisabbak egymással, mint a felnőttek, de az anyagias szemlélet, s az ehhez kapcsolódó viselkedésforma már náluk is megtalálható. Látják, tapasztalják, hogy a család egzisztenciális helyzetének romlásával a szülők életének középpontjába a pénzhajhászás került, minek következtében a gyermekek sokat vannak otthon egyedül. A fáradt szülők pedig az együttlét során inkább a könnyebb ellenállás felé hajóznak: a kommunikációt nem a beszélgetések, hanem a tévé és a videó jelentik. A gyermekek szókincsének szűkülése egyebek mellett ennek is betudható, s annak is, hogy ma már nagyon kevés óraszámban tanulják a magyar nyelvet és irodalmat. Mindemellett Berkes Miklósné hiszi, amit Csáth is, hogy a nevelés legelső és egyetlen szabálya a gyöngédség és a türelem. Sz. C. Sz. A család szerepe, különösen az egyén szempontjából, minden korszakban, minden társadalmi rendben rendkívül fontos volt. A családok nemcsak a fizikai és gazdasági szükségletek kielégítését szolgálják. A család, az intim kapcsolatok léte az ember biológiai szükséglete. Dr. Vajda Zsuzsanna pszichológussal, a JATE Pszichológia Tanszékének vezetőjével egyebek mellett eme egészen különleges társas társadalmi alakzatról, valamint közösségtudatról és a viselkedés stratégiáiról beszélgettünk. 0 Hogyan definiálják ma a család fogalmát? - Manapság szocio-biológiai meghatározásokkal találkozunk. Azért nehéz a definíció, mert a család bizonyos értelemben együtt változik a társadalommal. A mostani változás pedig különlegesen nagy. • Úgy érti, hogy a rendszerváltástól számított változás? - Nem. A hatvanas-hetvenes évektől számított változás, amikor is minden társadalmi intézmény óriási eróziónak esik áldozatul. A társadalmi intézményekből való generális kiábrándulás a hatvanas évek diákmozgalmai idején kezdődött, de eszmeileg talán hamarabb, a második világháború után. Csak éppen akkor a korábbi világrend utóhatása és a gazdasági fellendülés késleltették az általános kiábrándulást. 0 Ön szerint milyen a mai magyar társadalom, azon belül is a családok közösségtudata ? -Én úgy látom, hogy nagyon gyenge. 0 Ez minek a számlájára írható? - Ezt sok ágon lehet követni. Az egyik, a normatív rendszerek meggyengülése. Ha az emberek nem hisznek a törvényekben és szabályokban, s azokat nem tartják be, akkor még kevésbé tartják be az intim társasélet szabályait. Mindannyiunknak vannak élményei permanens későkről, ígéretüket be nem tartó, megbízhatatlan emberekről. Nos, ez az intim kapcsolatoknak borzasztóan árt, hiszen azoknak az a lényege, hogy feltétel nélkül bízhatok valakiben. Ma azt tapasztalja az ember, hogy egyre kevésbé bízik bárki bárkiben. Ebben a furcsa paranoid légkörben kiszámíthatatlan a másik viselkedése. Ez szüli azt a nagyfokú bizalmatlanságot, ami aztán belemar az intim kapcsolatokba. Úgy látom, hogy ez már a fiatalok párszerveződésein, illetve párkapcsolatain is érződik, hiszen egyre kevesebben kötnek házasságot, akik meg kötnek, azok közül sokan elválnak, bár a válásokkal kapcsolatos problémák sok egyéb okra is visszavezethetőek. Az egyik nyilván a szexualitás, a férfinő viszony problémái napjainkban, amit tanítványaimnak legtöbbször azzal szoktam jellemezni, hogy egy kort nagyon világosan kifejeznek az ideáljai. 0 Az ezredforduló tájékán kik tartoznak a fiatalok eszményképei közé? - Itt van mindjárt egy nemtelen, önmagát angyalnak maszkírozó, külsejének megváltoztatására óriási pénzeket áldozó figura, Michael Jackson. ő az aktuális férfiideálok egyike. Sokatmondó tény, nem? Többet elárul, mint hat kötet szociológiai tanulmány. A másik ideál a felfújt izmú szuperhős, Arnold Schwarzenegger. Persze, a nőkben is olyan ideálok léteznek, akik mindennél távolabb vannak a valódi élettől. Például a száznyolcvan centiméter magas mulatt manöken... Mit mondjak, nem kell ahhoz nagyon elmélyedni a dolgokban, hogy az ember érezze, súlyos zavarok vannak a férfi-női szerepek eszmei megfogalmazása, és természetesen a gyakorlat, a kapcsolatok területén. 0 Mire vezethet a nagyfokú bizalmatlanság? Érzelmi elsivárosodáshoz? Lelki egyedülléthez? - Azt hiszem, hogy a bizalomvesztés valamiért mindannyiunk számára evidens élmény. Ön nem tgy érzi? A családtagok, a kollégák, a régi barátok már korántsem bíznak úgy egymásban, mint régebben. Állandóan azt lessük, hogy milyen érdekeltsége van a másiknak a dologban, mert attól talán kiszámíthatjuk, mit fog cselekedni. Mivel nem vállalunk elköteleződést a szabályok mellett, mindig szituatíve próbálunk viselkedni. / Volt-e a korábbi időszakokban szigorú és kizárólagos erkölcsi kódex? - Ez nagyon érdekes kérdés. Korábban, például a második világháború előtt, jóval szigorúbban Ítéltek az emberek, de mindig volt erkölcsi kihágás. Igaz, nem annyi, mint napjainkban. Gyermekkor-történeti interjúkat készítettem a közelmúltban. Az egyik beszélgetőpartneremről, egy nyolc vanvalahány éves néniről például - aki egyébként tisztes polgári családból származott - kiderült, hogy tizennyolc esztendős korában összeszűrte a levet egy családos emberrel, amiből gyermeke is született. De az akkori normaszegésekre határozottan és egyértelműen reagált a környezet. így ezeknek a dolgoknak más lett a kimenetele. Esetünkben a leányt elvette a családos ember. Igyekeztek tehát visszaterelni a normaszegőket valamilyen útra. Most már azt sem tudjuk, hová terelgessük őket. Az Egyesült Államokban az elmúlt években kétszer annyi tinédzser korú lány szült, mint a nyugat-európai országokban. Normaszegésnek minősül vajon ez az esemény? Hiszen ebben az esetben a dolgot az dönti el, hogyan gondolkodnak a gyermekszülésről ezek a lányok. Mert ugye az nem kétséges, hogy az USA-ban mindenféle fogamzásgátló és felvilágosító eszköz rendelkezésükre áll. Nem lehet feltételezni, hogy nincs jelen a szándékosság. 0 Buda Béla szerint mások megértésének képességét édesanyánknak köszönhetjük. Azt mondja a neves pszichiáter, hogy az ember gyermekkorában édesanyjától megkapja az egész életre szóló érzelmi készséget. De mintha ez az empatikus képesség, a tolerancia nem működne olyan jól manapság. - Hiába tanítja az édesanya szóval, tettekkel és viselkedéssel a gyermekét a megértésre, ha ő a különböző szituációkban mindig mást és mást tapasztal. Úgy vélem, sajnos, az anyai útravaló nem egy életre szól. Inkább azt mondhatnánk, ha nincs szerető környezet az első hónapokban, akkor nagy az esély, hogy később sem alakul ki a kötődés képessége. De hiába van nekem egy viselkedés stratégiám, ha sosem válik be, akkor én húzom a rövidebbet, nem? Hiába szeretett és tanított engem az anyukám a bizalomra és emberszeretetre, éppen ha jól tudok alkalmazkodni, akkor nem fogom azt a stratégiát továbbvinni olyan helyzetekben, ahol nem működik. Mert vagy hülyének néznek, vagy pedig mindig vesztes leszek minden helyzetben. Okosabb ember előbb-utóbb feladja... 0 Ön szerint mennyire fontosak egy család életében a hagyományok, a rítusok? - A hétköznapi rítusok, hagyományok hallatlanul fontosak egy család életében. Tudom, a hétköznapi szokások, rituálék érzelmi energia befektetést igényelnek, de semmilyen körülmények között sem szabad ezeket feladni. Lehet, hogy nem mindig alakul ki például a vacsoránál kedves és meleg hangú beszélgetés, de ha nem vacsorázik együtt a család, akkor biztos, hogy semmilyen sem alakul ki. Rengeteg szülő panaszkodik arról, hogy a gyermeke nem mondja el, mi történt az iskolában. Ehhez meghitt együttlét kell, amikor a gyermek odaülhet a mama méllé, mert ha ez nincs, akkor csak faggatózás lesz a dologból. A beszélgetésnek légköre kell, hogy legyen. Ez az, amit megadnak a családi rituálék. Egyebek mellett erre jók az ünnepek, hogy kisebb-nagyobb feszültségeket megoldjanak. Egyébként a rituálék is egyfajta szabályszerűségek, amelyek kiszámíthatóvá teszik a dolgokat. Szerintem ez az, ami az embereknek mérhetetlenül hiányzik a mai világban. Annyira, hogy az alkalmazkodóképességüket is végképp próbára teszi. És nemcsak nálunk, hanem a gazdag országokban is. Úgy látszik, a gazdagság egy ponton túl nem hozta el a harmóniát és a boldogságot. Szabó C. Szilárd