Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

KEDD, 1996. DEC. 24. KARÁCSONY 5 l Lakossági fórumok előtt az új ÁRT Szeged jövöje - tervrajzokon - Az egész város érdekeit szeretném szolgálni - mondja Nóvák István főépítész. (Fotó: Miskolczi Róbert) Készül a város új általános rendezési terve (rövidítve: ART), amely rövid és hosszú távon is kijelöli Szeged fejlődésének kereteit, a kül- és a belterületek, valamint a belváros jövendő alakulásának lehetőségeit. Az előzmények és a vizsgálatok összefoglaló értékelése alapján elkészült a rendezési program tervezete, amelyről Szeged város főépítésze. Nóvák István beszélt. • Mit határoz meg egy város életében az általános rendezési terv? - Keretet ad a fejlődésnek: megmondja, hogy a város egyes területein milyen létesítmények építhetők. A területrendezés nem tévesztendő össze a területfejlesztéssel, bár a kettő között nincs szigorú határvonal. A legfontosabb különbség az, hogy a rendezési terv meghatározza, hol és hogyan szabad építeni -, de a megvalósítás (a „mit, miből, mikor" kérdése, vagyis a fejlesztés) már nem tartozik a hatáskörébe, mert az várospolitikai döntések függvénye. • A szegedi városszerkezet segíti, vagy inkább nehezíti a területrendezők munkáját? - A tervszerű városfejlesztés és -rendezés terén Szeged az 1879-es árvíz óta jelentős hagyományokkal rendelkezik. Ekkor alakult ki az a városszerkezet, amely szinte a XX. század végéig lehetővé tette a továbbépítést. Külső - főként politikai - tényezők hatására azonban a fejlődés felemásnak tekinthető. • Milyen régi a mostanit megelőző rendezési terv? - Jelenleg is érvényes az 1980-ban jóváhagyott terv, amely az akkori tervgazdálkodási kényszer szorításában készült, és az elmúlt tizenöt évben többször is módosították. A megújítás igénye már 1989-ben fölmerült, s 1993ban fogadta el a városi közgyűlés azt a hosszú távú fejlesztési koncepciót, amelynek alapelvei a most elkészült ÁRT-ban is megtalálhatók. A városvezetés és a közgyűlés 1995-ben döntött az új általános rendezési terv elkészítéséről. • Milyen követelményeknek kell megfelelnie az új ÁRT-nak? - Bízunk benne, hogy az európai integrációs törekvések fölerősödésével a határok közelségét kihasználva Szeged kisugárzása ismét kiteljed majd természetes vonzáskörzetére. Az újonnan kialakult helyzet, a közelmúlt fejlődési tendenciái fölértékelték a tervezés szerepét, mert a meglévő, régi tervek már nem képesek biztosítani az új igényeknek megfelelő kereteket. S akad itt egy igazi szakmai érdekesség: Magyarországon elsőként éppen Csongrád megye rendezési terve készül el: ebben szerepel a megye összes települése. A tervegyüttes része az új szegedi ART. • Kit bíztak meg a terv kidolgozásával? - A VÁTI Rt. (amelynek teljes neve: Magyar Regionális Fejlesztési-Urbanisztikai Építészeti Részvénytársaság) és a Délterv kapta a megbízást. Molnár Attila és Takács Máté vezető tervezők irányításával először egy vizsgálati anyag készült el, erre épült a programterv, amelynek három lényeges eleme van. Az egyik az „átlapolás", ami annyit jelent, hogy minden tervezési fázis tartalmaz vizsgálatot és elemzést, valamint hipotézis jelleggel koncepcióalkotást. A második fontos elem az intetjük rendszere: képviselőket, a város vezetőit, s a polgármesteri hivatal irodavezetőit is bevontuk a tervezés előkészítésébe. Harmadszor pedig nagyon fontosnak tartjuk a lakosság tájékoztatását (ezt egyébként a törvények is előíiják), a véleménycserét, párbeszéd folytatását. Szeretnénk bevonni a város polgárait rendezési feladatok megoldásába. • Ön szerint miért fontos a tervek nyilvános megvitatása? - Egész főépítészi programom lényege az, hogy nyitottságra törekszem: úgy gondolom, a szakma képviselőivel és az érdeklődő szegedi polgárokkal is folyamatosan meg kell beszélni a tervezett változtatások okát, célját és lényegét. A városrendezés nem önmagáért, hanem a város használóiért történik. Nem közömbös, hogy a lakosság hogyan fogadja a terveket, ezért az írott és az elektronikus sajtó eszközeivel, valamint különféle fórumokon ismertetjük az új ÁRT-ban megfogalmazott elképzeléseket. A lakossági fórumok sorozatát januárban kezdjük, s elmondjuk majd, milyen változások várhatók az egyes lakóterületeken. • Melyek a készülő terv súlyponti részei? - Három nagy egységből áll: a kül- és belterület, valamint a belváros rendezési tervét foglalja magában. Föltárja Szeged adottságait, a fejlődésből adódó feszültségeket, s természetesen' a megoldásra váró feladatokat is. A városfejlesztés lehetőségeit s korlátait, valamint a rendezési elképzeléseket, törekvéseket is megfogalmaztuk. Az ÁRT fontos eleme Szeged városrendezési koncepciója, stratégiája, amelyben megjelennek a legfontosabb célok, irányok, prioritások. • Arra kérem, emeljen ki néhányat ezek küzül! - Hosszabb távú cél, hogy erősítsük Szeged regionális kapcsolatait mind nemzetközi szinten, mind pedig a határon belüli, szomszédos régiókkal. Növelni szeretnénk a város országos és nemzetközi szerepét is azokon a területeken, amelyeknek adottságai kedvezőek. Ilyen a szellemi-tudományos és kulturális élet, a kutatás és oktatás, a kereskedelem és szállítás, a pénz- és áruforgalom, stb. Mindezekhez a városrendezés igyekszik megfelelő területet biztosítani. • A környezet védelme mekkora súllyal szerepel a rendezési tervben? - Kiemelt fontosságú feladatként tartjuk számon az ökológiai szemlélet érvényesülését. Ez azt jelenti, hogy a fejlődő város területi és környezetvédelmi igényeit egyensúlyban akarjuk tartani. El kellene érnünk, hogy a város lakóit a lehető legkevesebb környezeti ártalom étje. • Melyek a legnagyobb rendezési feladatok? - A belterület bővítésére alternatívát dolgoztunk ki. Egyfelől vizsgáljuk a belterületté alakításra alkalmas körzeteket (amelyek a jelenlegi belterület 15 százalékát teszik ki), másfelől pedig kijelöljük az e célra alkalmas területeket. Ugyancsak fontos a lakóterületek rendezése: új területek kijelölését, valamint a meglévők fokozatos átépítését foglaltuk az ÁRT-be. A történelmi városrész teljes rehabilitációja sem halasztható már sokáig. A rendezési terv tartalmazza még az üdülő-, intézmény-, ipar-, mezőgazdasági és zöldterületekre vonatkozó elképzeléseket is. Meghatározza a táj- és természetvédelem céljaira kijelölt területeket és övezeteket. De persze ez csak erősen vázlatos fölsorolás, hiszen akkor még egy szót sem ejtettünk a közlekedésről, közművekről, árvízvédelemről, amelyek persze szintén szerepelnek az ÁRT-ban. • Melyek a legsürgősebben megoldandó problémák? - Rövid távú rendezési terv szól a belváros rehabilitációjáról. Programunk szerint helyre kellene állítani a hagyományos értelemben vett polgári miliőt, elegáns üzletekkel és lakásokkal, magas színvonalú ellátással. Hangsúlyozom: lakott belvárosra gondoltunk, ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges a közép- és nagypolgári réteg visszacsábítása. De nem csak a város szivét szeretnénk meggyógyítani: gondoltunk a lakótelepekre is. A házak magas üzemeltetési költségei, a rossz műszaki megoldások e területeken is elengedhetetlenné teszik a minőségjavító beavatkozást. Az iparkörzet fejlesztéséhez többféle eszköz is kínálkozik: ilyen például a hosszú távú kedvezményes bérleti jog, vagy a kommunális és iparűzési adókedvezmény ezek persze nem tartoznak az ÁRT-ra, viszont a keretek kijelölésével föl kell készülnünk a fejlődés megfelelő mederben tartására. • Mi lesz a majdan elkészülő rendezési terv sorsa? Mikor számíthatunk arra, hogy valami meg is valósul az elképzelésekből? - Az általános rendezési tervprogram a nyilvános vitafórumok után a szegedi közgyűlés elé kerül, s ott döntenek majd a továbbiakról. A főépítész hatásköre tulajdonképpen az „ötletek sugalmazásával" véget ér. Én Szeged város érdekeit, nem pedig pártok, vagy egyes politikusok céljait szeretném szolgálni. E szolgálatnak egyik fontos eszköze az új ART, amelyben igen sok szakember munkája ölt testet. Jó jelnek tekintem, hogy a képviselők jelentős része érdeklődik a városrendezés és -fejlesztés iránt, s gyakran kérik ki véleményemet. Remélem, a rendezési tervet is súlyához és jelentőségéhez mérten fogadja és tárgyalja majd a közgyűlés. Nyilas Pétar A

rra riadt, hogy valaki vádaskodik. Azokban a hetekben a Gurlitt utcában lakott, alig száz méterre a Külső-Alster vakkék vizétől, ringatózó vízivendéglőktől, büszkén tovautazó hajóktól s a partot kísérő vadzöld ligettől. Házigazdája egy helybeli grafikus volt, barátságos, szakállas férfi. Éjszaka volt, és valahol vádakkal illették a mélységes és néma eget. Pereltek és veszekedtek. Szív Ernő ült a sötétben és hallgatózott. Már percekkel ezelőtt rágyújtott. Rosszul esett a cigaretta, nagyon keserű volt. A grafikus semmiképpen sem veszekedhetett. A grafikusnak fekete macskája volt, és általában sajtokat reggelizett a kiskertjében a feleségével. A kuglófokat dzsemmel és ragyogó mézzel kenték meg, a macskájukat Miminek hívják. Finnországba készültek. És aki Finnországba készül, az nem veszekedik, és nem vádol. Szív elnyomta a cigarettát. Hiába. Már nem tudott elaludni. Egyre csak hallotta a veszekedést, de még reggel, zuhanyozás közben is hallotta. Aztán . ahogy kilépett a Gurlitt utcára, s két sarok után máris a nyüzsgő Lange Reihén lépkedett, a titokzatos hangokat egyszerre elnyomta az utcazaj, a sült csirkék és az olasz pizzák fűszeres illata, török, német és indiai szavak, autódudák és kerékpárcsengettyűk vitatkozása. Az egyik közeli kávéházban borostás férfiak szétömlő, puha süteményeket eszegettek, miközben a tükrös asztalkák lapjain egymás kezét simogatták. A francia borkimérés üveghordóiban bordeaux-i bor bíborlott. Friss birkahúst hordtak éppen egy portugál vendéglőbe. Szeles délelőtt lett, elfogytak lassan az árnyékok. És ahogy nézelődött, Szív Ernőnek eszébe jutott, hogy valaki veszekedett az éjjel, és Szív egyszerre nagyon akarta tudni, ki volt az. A Georg-Kirchénél már árultak a nepperek, de mert ahhoz még korán volt, a lányok nem flangáltak az autószalon oldalánál. Magas és nagydarab lányok voltak különben, minden nagy volt rajtuk, a kezük, a melleik, a combjaik. A puha húsú, elhízott szláv lányok a szomszédos mellékutcákon szólítgatták a férfiakat. A Hauptbahnofnál már tartott a szokásos razzia. A rendőrök fejcsóválva beszélgettek néhány sápadt, halálfejes drogossal, aztán vállat vontak. Egy néger fiúnak a nyelve alá is benéztek, de aztán továbbengedték. Minden második ember dobozos sört tartott a kezében, mindig ugyanazt a fajtát. És Szív Ernő hirtelen újra meghallotta a veszekedést. Nem értette a szavakat, nem értette a jelentésüket, csak az üzenetet átitató boldogtalan indulatot, a szenvedély keserűségét értette, és ez éppen elég volt, hogy ismerős nyugtalanság fogja el. UtáDarvasi László A zöld hegedő na akart járni a dolognak. Kicsi, figyelmes körökben járta az utcákat és a tereket, s igyekezett olyan látszatot kelteni, mintha magáért a városért tenné, mint akárki idegen, aki végignézi a látványosságokat, aztán felül egy repülőre és ahogy hazaérkezve kitárja házának kertkapuját, felejti is az egészet. Szív tudta, hogy valami mást keres. Nem különleges építésű tornyokat és diadalíveket, nem örömlányokat, vagy kiskocsmákat, és nem is a grandiózus kikötő látványát, melyben úgy álltak a daruk, mint óriási szörnyetegek, és falu nagyságú hajók hordták és vitték a világ darabjait. Szív Ernő valami olyasmit keresett, amit otthon, saját városában is megtalálhatott volna, ám hogy éppen itt akadt az útjába, ebben a hatalmas kikötővárosban, mindez véletlen is volt, és nem is volt véletlen. Per, hasztalan vád, komor veszekedés. De miért? Ki vádol és kit? Végigbolyongta a kikötőt és az ócskapiacot, ahol öt márkáért japán teáskönyvet és bőrbukósisakot is lehetett kapni. Egyszer nagyon korán kelt, kibuszozott a halpiacra is, pedig egyáltalán nem szerette a halat. A Reeperbahn vitrineiben gyönyörű lányokat bámult. Ezeken a nőkön aztán minden akkora volt, amekkorának lennie kellett. A Rathaus előtti nagy téren tatár pörköltet kanalazott. Figyelte a koldusokat, a fásult utcai zenészeket, volt egy hegedűslány, az nagyon szépen csinálta. Egyszer egy szőke orosz a Mönckeberg utcán tangóharmonikával Bachot játszott. Szemerkélt az eső, és az orosz taknya az ajkára szivárgott, de az emberek körbeállták, és lassan dobálták a pénzt a kalapjába. A koldusok között divat lett halálos betegnek lenni. Otthontalan vagyok és fertőzött, írták keménypapírjaikra, és rettentő boldogtalan arcot vágtak. Szív Ernő nem értette. Úgyse hisz nekik senki, akkor pedig érdemesebb vidám képpel koldulni. Tk Múltak a napok, és Szív lYl nem találta a veszekedés gazdáját, pedig Altonába is eljutott, a bádogvárosba, ami város volt a városban, betért a nagy piros gyárakba, melyekbe francia borkimérések, fekete-fehér mozicskák és vendéglők költöztek, és úgy ragyogtak belülről, mintha soha nem ontottak volna kormot, mintha soha nem köptek volna izzó vasszilánkokat a füstös mennyezetre. A nyugtalanság, mint valami méreg, egészen átitatta. Valahol veszekedtek, pereltek, vádoltak. De hol? És miért, miért? Még a kertvárosba is kijutott, ahol zeg-zugos domboldalakon terültek el a teraszos házak, és olyan keskenyek voltak az utcák, hogy a mohos kerítésekhez kellett simulni, ha valaki szembe jött. Hallotta, egyre csak hallotta, hogy perelnek, Aztán egy nap Szív Ernő megállt a Kunsthalle előtt. A szürke épület a Hauptbahnof szomszédságában terpeszkedett. Az épületen hatalmas felirat hirdette, hogy Vincent van Gogh párizsi önarcképeit is megtekinthetik az érdeklődők. Szív Ernő állt az épület előtt, és egyszerre tudta, innen jönnek a hangok, ebben a hatalmas épületben van a veszekedés titokzatos és boldogtalan gazdája. Belépett, jegyet váltott, és megrettent. Van Gogh párizsi önarcképei előtt tülekedtek az emberek. Apró japánok titokban filmeztek, kattogtatták tökéletes gépeiket. Amerikai férfi lihegett svéd hölgy nyakába, olasz fiú taposta francia lány lábát. Miközben mindenki arra az emberre volt kíváncsi, akit száz éve csakis egyetlen dolog foglalkoztatott: saját maga. Néha ennyi a művészet sorsa, és ennél többre nem is vágyhat. Viszont Sztv Ernőt a veszekedés gazdája foglalkoztatta. Kicsit elsiette Vincent van Goghot. Ment tovább, föl az emeletre, teremről teremre. És látta Manet-től a szép és kacér Nanát. Friedrichtől jéghideg, boldogtalan tájakat látott, mtg Klee aranyhalacskája úgy lebegett az egyik vásznon, akárha élne, s máris surranna tovább a tenger halványkék festékvizében. Nem messze tőle Kokoschka egyik idiótafeje vigyorgott Miró eleven foltjai között. Hans Makart hatalmas vásznán a diadalmas V. Károly vonult be éppen Antwerpen városába. Diadalok, titkok, szentek és őrületek, ...és... és valami vád, ami nem akart nyugodni, ami egyre erősebben hallatszott, egyre csak dobolt Szív Ernő dobhártyáján, dobolt irgalmatlanul, ő meg bóklászott a festmények útvesztőjében. Mígnem eljutott a legmodernebb művészek részlegéig. Különös tárgyak, talicskák, kibelezett órák, építkezési munkaanyagok voltak ott kiállítva. Újságok egymásra ragasztva, úgynevezett installációk és úgynevezett montázsok. És ahogy téblábolt a csöndes és hideg teremben egyszerre egészen közelről hallotta meg a hangot. A sarokból hullámzott, pontosan onnan, hol az ablakon betörőfény remegő határán egy töpörödött, fehér hajú néni állt. A néni egy teremőr volt. Feje fölött Joseph Beuys hegedűje lógott a falon, egy nagyon zöld hegedű. Szív Ernő csak nézett. Nem gondolta, hogy ilyen egyszerű. Ez a teremőr néni veszekedett. Holott nem szólt egy szót sem, csak nézett komoran, boldogtalanul és vádlón. És Sztv tudta, mire gondol. Pontosan tudta Szív Ernő, miért veszekszik a néni. Ennek a néninek juthatott volna Rembrandt, Giotto vagy Hans Makart. Édes Istenem, ennek a becsületben megöredegett drága embernek juthatott volna egy egyszerű keresztrefeszítés, vagy egy szépen kidolgozott, harmonikus térfelosztású stáció valami névtelen reneszánsz mestertől, juthatott volna neki asztali csendélet, leveles szőlőfürttel és hallal, vagy juthatott volna neki egy expresszionista, fények, habok és villódzások, de még Kokoschka idiótafeje is jobb lett volna, de nem, nem, nem. Neki egy zöld hegedű jutott. A

rra kellett vigyáznia, egy nagyon zöld hegedűre ettől a Beuystól, vagy kitől. Szív Ernő bólintott, mert tudta, hogy nem érti ezt a nagyon zöld hegedűt a néni. És soha nem fogja megérteni. És mégis vigyáznia kell rá, talán éppen azoktól kell óvnia, akik napról napra megállnak előtte, bámulják, és szeretnék megérinteni, tán még játszanának is vele, mert azt gondolják, hogy értik.