Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

~ Anyából törölve Q&őUoj karácsonyi ünnepet kívánunk kedves olvasóinknak! ^ ALAPÍTVA: 1910-BEN ^ DELMAQYARORSZAQ KEDD, 1996. DEC. 24., 86/300. r

mesvári barátommal beszélgettem nemrég, pontosabban a romániai választások után, de a kormányalakítás előtt, s a téma természetesen az volt, mit nyerhet, s mit fog veszíteni a magyarság, ha az új kabinetben részi vesz az RMDSZ. Nehéz ügy, állapítottuk meg, hiszen, ha kimaradunk a dologból, az esélyt is elveszítjük arra, hogy román és magyar együtt kormányozza európai öblök felé a Balkánon évszázada lehorgonyzott hajót, ha viszont benevez a mi kisebbségünk a második futamra, vitorlásunkat maga alá gyűrheti a gazdaság tehetetlenségének tankhajója - bármilyen szépek is voltak a startpisztoly eldördülésekor szétkürtölt szónoklatok. Nos, meghánytuk és vetettük a kérdést, s mivel beszélgetőtársam politológiát oktat a kolozsvári egyetemen, föltettem a kérdést: foglalkozik-e egyáltalán az ő tudománya az emberi minőség problémájával? Vagyis: ha évszázadokon át az állt a politikai elmélet középpontjában, hogy az adott elosztási rendszer hogyan hat vissza önmagára és a dolgot elviselő, alkotó emberre, akkor mára, amikor kirostálódott a szociálisnak nevezett piacgazdaság finom szerkezete, fölvethető-e a döntéshozó egyén morális felelősségének kérdése? Sőt: központi gond lehet-e az a kérdés, Ami szép, szebb lesz a fényben hogy a demokratikusan fölépített intézmények rangját, tekintélyét és stabilitását vajon miként rombolja le, mossa alá és gyalázza meg a döntéshozó helyzetbe került elit alacsony szintű szerepazonossága? Igen, a megyeszékhely képviselő-testületére gondolok. És a válasz? Sajnálom, hogy erről nem lehet elvi szinten értekezni, mert Platón, Machiavelli vagy Montesquieu egy-egy kísérlete ellenére sincs igazán szó a politológia történetében az emberi minőségről. E tudományt ugyanis a rendszer, a formáció, a pártízlés és a koalíció viszonyrendszerének buktatói érdekli az eszmetörténet fennsíkjain, s szót sem ejt arról, ki az a személy, aki megbúvik a bozótban. Magyarán: onnan nézve nem fontos az egyes személy hitelessége, becsülete, fölkészültsége, alkotókészsége, csupán politikai eredményessége a kérdés, melynek egyetlen mércéje a szimpla megválasztás. A rendszer fölmenti a személyt, a személy pedig mert nem szólítja meg a feladat igazi értelme, a szolgálat kötelezettsége újraépíti a cinikus mechanizmust. Egyiket sem érinti meg az ünnep. Néhány fiatal költő immár évtizedes ötlete volt, hogy egy kötetnyi szabadvers erejéig elfoglalják az egykori szegedi nyomda ólomszedő üzemét. Gondolták, az ormótlan orgonához hasonló gépek mellé állnak, s néhány palack jófajta bor elnyalogatása mellett tollba mondják mindazt, ami fáj. Aki még nem látta, annak kell elmondani, hogy a számítógépek (fényszedők) világában a több mázsás ólomüzemű írógépek olyanok voltak, mint vizsla mellett a dinoszaurusz, így hát vibrált némi feszültség a lediktálandó szöveg igényében, különösen a pártállami nyomda ekként történő birtokba vételével. Ráadásul az ötlet kiegészült egy fotós kolléga aktív jelenlétével: íme az antológiába zúgó, kötetnyi vers, hozzá a dokumentatív fotók sora, mi kell még az egyszerihez és megismételhetetlenhez? Igen, az ólomba diktált szöveg. Vagyis a maradandóság bűvülete, holott csak pusztuló árnyéka egy állapotnak, ünnepinek vélt díszlete a fölülmúlható hétköznapnak. Cukormázsüveg. Szép kísérlet, sokat mondó álom, mégis csak egy felületes fohász a gyermekünkért elmondott imához képest. Az egész világ láthatta nemrég a képet, milyen Velencében a Dóm előtti tér; az esőzésektől megáradt tenger enyhén megemeli a kiülős étterem székeit és asztalkáit, s andalítón elképzelhette ki-ki, aki már járt a híres helyen, milyen volt, amikor épp ott, ahol a mutatványosoktól alig lehetett elférni, és épp akkor, amikor a delelő nap fényéből a női szentek aranyló fürtjeit fonták az angyalok, szóval milyen volt arra járni, fényképezkedni, beugrani a sarki presszóba egy falatka jóért, és végignézni mindazon, amit az Isten adott. A kiáradt vízzel megemelt székekre és asztalokra gondolok, mert ezek a tárgyak úgy tettek, akár a megittasodott beszéd: épp csak néhány centiméterrel hagyták el az aszfaltot, ahogy jó mondat a szigorúan és takarékosan vett valóságot. Talán csak ennyi a különbség a lehorzsolódott, vérző, bánatra és megbántódásra hangolódott világ meg a mennyország között: öt-tíz centiméternyi ingás, amelyen-amelyben még épp fölismerhető az eredeti rend - itt jött a pincér, ott távozott a virágárus lány, amott odaintettek a távozó barátnak -, de már semmiképp nem lépdelhetünk a tárgyak között azzal a magabiztossággal vagy megszokással, mint a hétköznapokon. A szegedi Mátyás téren ragyogó világítást kapott az ünnepre a templom. Aki arra járt, láthatta, megemelkedett a tér. A fények szelíd tengere a földszagú tények fölé rajzolta mindazt, ami kegyes volt ugyan korábban is, mégis kőből és vakolatból állt, mára viszont kívülről is üzenet, gótikus gyertyafény. Ami szép, szebb lesz a fényben. Világossá válik, kiemelkedik a minőség, ahogy egy történet foglalatából szárnyra kap, sőt szállni kész a lényeg, épp úgy, miként egy útra induló galambhoz hasonlító kézfej. Dlusztus Imre • Bezárt a decemberi vásár Szedték a sátorfájukat • Munkatársunktól Karácsony közeledtével évek áta megváltozik a Széchenyi tér, december elején kopácsoló emberek jelennek meg és könnyűszerkezetes pavilonsort építenek. Ettől a tér nem lesz feltétlenül szebb, de ha az emberek legszívesebben a belvárosban vásárolnak be az ünnepek elótt, akkor nincs mit tenni. És az önkormányzatnak is évről évre többletbevételt jelent a pavilonbérlet. Idén, a korábbi esztendőkői eltérően, kicsit furcsán indult a Széchenyi téri bevásárlószezon, lévén, hogy már napokkal a bérletosztás előtt elkezdtek sorba, állni a frekventált helyre pályázók. Egy jól értesült magyar százat csinál jeligére így annak is sorba kellett állni, akinek csak az volt a fontos, hogy helyet kapjon a város főterén. Ennyit az indulás szépséghibáiról, ami legjobban különben magukat a szerveSokan az utolsó nap délutánjára halasztották az ajándékvásárlást. (Fotó: Gyenes Kálmán) zőket lepte meg, s jövőre biztosan kitalálnak valamit. A pavilonsor december elejére benépesült, s a jó időnek köszönhetően sokan az „előkertet" is kibérelték. Ennek köszönhetően a pavilonsor egységes arculatát eklektikusán megbontották különböző negyedes, feles és háromnegyedes sátrak, csíkos, kockás és áttetsző borítással. A kedvező időjárástól kicsit elkényelmesedett illetékeseket meglepte az a néhány centiméteres hó, ami vasárnap este hullott a városra, mert még hétfő kora este is kerülgetni kellett a pavilonsor közötti - meglehetősen csúszásveszélyes hókupacokat. Nem beszélve arról, hogy a Mikszáth Kálmán utca és a Széchenyi tér találkozásának leküzdéséhez vízálló csizma kellett. Elégedett kereskedő nincs, helyenként persze a pavilonok kivtelezése is hagyott kívánnivalót, de a forgalomról érdeklődve szinte mindenkinek az volt a véleménye, hogy jövőre ismét a Széchenyi teret választja. A korábbi, jobb éveket a számítását maradéktalanul megtaláló, kozmetikai cikket áruló kereskedő éppen úgy felemlegette, mint a ruhát kínáló, aki azért valamennyit visszavisz a négymilliós árukészletéből. Tegnap este tehát bezárt a Széchenyi téri bevásárlóutca, de a kereskedők nagyobb része úgy itta meg az utolsó pohár forralt bort, hogy jövőre, veletek, ugyanitt. ÁRA: 33 FT Fehér karácsony Betlehemi királyok és szegedi gyermekek a Széchenyi térén. (Fotó: Miskolczi Róbert) 0 Munkatársunktól Sokáig azt gondoltuk, nem lesz fehér karácsonyunk, azután vasárnap este már konstatáltathattuk, hogy igenis, lesz, mégpedig szép, fehér, ropogós karácsony, csilingelő szánokkal, meg sok-sok hóemberrel. Ónos eső ide, árokban landoló gépkocsik oda: kfvánhatunk-e szebbet ennél? Jelcin „harcra kész" • Moszkva (MTI) Borisz Jelcin orosz elnök novemberi szívkoszorúérműtéte után felépülve hétfőn munkába állt. Jelcin a Kreml szenátusi szárnyában lévő dolgozószobájában kezdte munkanapját. Az orosz elnök a Kremlbe érkezve újságíróknak nyilatkozva közölte: „harcra kész", jó a közérzete és a hangulata. A jövő év mindenképpen jobb lesz, mint az előző volt - mondta. Jelcin a másfél hónapos rehabilitációs időszak alatt csökkentett terheléssel dolgozott. Munkába állása előtt, múlt pénteken adott első tvnyilatkozatában közölte, hogy aktív elnökre van szüksége az országnak. Mindamellett az államfő változatlanul beteg és megfáradt ember benyomását keltette. Az interjúban Jelcin közölte. hogy elsődleges figyelmet kíván fordítani a szociális kérdésekre. Tarthatatlannak nevezte a bér- és nyugdíjfizetések terén tapasztalható elmaradásokat. Ezen a héten személyesen vezeti az Ideiglenes Rendkívüli Bizottság ülését, amelyen az adóbehajtásról lesz szó. Jelcin kemény fellépést helyezett kilátásba a költségvetés fizetési gondjaiért felelős, adóhátralékot felhalmozó személyekkel szemben. Ugyancsak nagy figyelmet akar fordítani a hadsereg helyzetére és a fegyveres erők reformjára, illetve a katonai doktrína kidolgozására. Ez ügyben a közeljövőben a nemzetvédelmi, illetve a nemzetbiztonsági tanács tart ülést. A harmadik fő témaként a csecsen válság megoldását említette Jelcin és a békés rendezés folytatását ígérte. Három napig a liftben • Pécs (MTI) Pécsett hétfőn délután furcsa esethez riasztották a tűzoltókat. A Hungária úton lévő három éve üresen álló 25 méteres toronyház egyik megbízott gondnoka három napja eltűnt, s családja keresésére ma derült ki, hogy a 69 éves férfi december 20án, az első emeletnél a liftben rekedt. A tűzoltók baltával és egyéb szerszámokkal az idős embert háromnapos fogságából kiszabadttották, a mentőknek átadták, akik kórházba szállították.