Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-18 / 295. szám

.6 HAZAI TÜKÖR SZERDA, 1996. DEC. 18. Újra itthan a világvándar Viktor bácsi ausztrál leckéje A tizenkilenc esztendős Szeberényi Ádám október elején nem mindennapi kirándulásra indult. A szegedi világvándor legutóbb arról értesített bennünket, hogy maga mögött hagyta Szumátrát. Vártuk a következő levelét a messzi távolból, de levél helyett ö maga jelent meg szerkesztőségünkben. • Terveid szerint 1998 tavaszán kellett volna újra magyar földre lépned. Miért jöttél haza idő előtt? - Ennek több oka van. Ausztráliában nagyon legyengültem, lázasan feküdtem, többször elájultam. Az utolsó ezerötszáz kilométert például úgy tettem meg Sydneyig, hogy valahogyan kivonszoltam magam az autópályáig, s ott ülve stoppoltam, mert állni már nem nagyon bírtam. • Sydneyben viszont ott várt nagyapád gazdag osztálytársa, Viktor bácsi, akihez nagy reményeket fűztél elutazásod előtt. - Nos, Viktor bácsiban hatalmasat csalódtam! Az ausztrál fővárosba betegen, piszkosan, fáradtan, tíz dollárral a zsebemben érkeztem meg. Viktor bácsival csak többszöri telefonálás után találkoztam, amikor is eljött hozzám álomszép Saab autójával. Először nem is akart kiszállni a kocsiból, csak leengedte az ablakot, napszemüvege mögül fölényesen végigmért tetőtől talpig. Szeberényi Ádám: „Nem hittem, hogy ilyen létezik." (Fotó: Miskolczi Róbert) majd néhány perc elteltével megkérdezte: most mit csináljon velem? Éreztem, hogy a milliomos öregúr azt várta, hogy öltönyben, nyakkendőben és lakkcipőben várom a megbeszélt helyen. Tudtam: kész, vége, haza kell jönnöm. A nagyapámba való tekintettel - aki egyébként a legjobb barátja volt mielőtt emigrált - beülhettem a csuda autójába, s kívülről megtekinthettem a házát. Az öreg azt sem engedte, hogy lezuhanyozzak náluk. Amikor a metróállomáson kitett, elbőgtem magam, s egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen létezik. Minderre még az is fátett, hogy az amerikai nagykövetségen közölték: csak nyolcszázötven dollár fejében kapom meg az amerikai vízumot. A pénzért dolgoztam is volna, de hiába kerestem munkát, nem találtam. • Mi történt volna veled, ha a vérgazdag Viktor bácsi másképpen fogad? - Akkoj pihentem volna náluk néhány napot, aztán tovább kerestem volna valamilyen munkát, ahol összeszedhetem a vízumra való pénzt. Aztán pedig irány az Egyesült Államok! Sajnos, nem így történt... Viktor bácsitól jó leckét kaptam lojalitásból. • Ez egyébként mennyire volt jellemző az utadra? - Sydneybe történő megérkezésemig mindehol kedvesek és segítőkészek voltak velem az emberek, hiszen utaztattak, szállást adtak, megitattak és megetettek. Az indonézok például megtanítottak arra, hogyan szerezzek magamnak élelmet és vizet a tengerparton és a dzsungelben. A tengerparton reggelenként még versenyt is futottunk a majmokkal a lehullott kókuszdiókért. Megmondom őszintén, azt hittem, hogy csak Viktor bácsi segít majd nekem az utam során. Nos, ez éppen fordítva történt. • Gyorsabban haladtál, mint ahogy azt tervezted. - Igen, hiszen az eredeti tervek szerint most éppen Jáva-szigetén kellene járnom. Bangkoktól Medan városáig egyébként több száz kilométert gyalogoltam, Szumátrán azonban „felgyorsultam", hiszen a rendkívül rokonszenves őslakosok azzal vittek, amivel csak tudtak. Utaztam lovaskocsin, oldalkocsis kerékpáron, teherautón, csónakon, kompon, sőt, sárszánkón is. Utóbbi egy hatalmas banánlevélből és két botból áll. Az őslakosok ennek segítségével csúsznak le az agyagos hegyoldalról. • Elutazásod előtt azt mondtad: egyebek mellett azért indulsz világköriili útra, hogy megismerd önmagad; tudni akarod, hol az a pont, ami a tűréshatárodon túl van, s amin túl már nem tudod keresztülvinni az akaratodat. Megismerted önmagad teljesítőképességét? - Igen. Ma már tudom, mit bírok ki és mire vagyok képes. Amikor megbetegedtem Ausztráliában, s úgy éreztem, hogy meghalok, akkor sem gondoltam arra, hogy feladom. Végig akartam csinálni az utat. Nem sikerült. De sebaj, majd a dél-amerikai túrám jobban sikerül... Addig is, ahogyan az indonézek mondják, sim hara és apa kaba - azaz: minden jót és viszontlátásSzabó C. Szilárd • Csütörtököt mondott a petárda Melltartóba nyúlt a finánc A Csongrád és a Békés megyei pénzügyöröknek az elmúlt héten 49 felderítésük volt, ezek értéke 1 milliárd 259 millió forint. A nagylaki hasisfogásról már beszámoltunk, a 750 kilogramm kábítószer értéke 400 millió forint. A vámosok adócsalások ügyében is nyomoznak, részletekkel nem szolgáltak, de nagy tételről van szó, hiszen az úgynevezett elkövetési érték 856 millió forint. Közúti igazoltatás során bukott le F. Sz. Járművéről bebizonyosodott, hogy azt magyar rendszámmal csempészte be az országba, nem fizette utána a 175 ezer forintos vámot. Hasonló botlása volt B. F.-nek is, aki viszont kamionjába szereltetett új motort külföldön, a számot átütötték rajta, a vámot viszont - 1,6 millió forintot - nem fizették be. F. J. Sz. pedig úgy döntött, nem bajlódik átírással, vámoltatatással, hanem német rendszámmal használja Ford autóját. Ez viszont szabálytalan, 280 ezer forinttal rövidítette meg az államkasszát. Nagylakon egy török állampolgár 1080 hajcsatot próbált becsempészni az országba. A fináncok nem fogadták el a magyarázatát, miszerint valamennyit saját hajába akarta tűzni és úgy kívánta kedvenc focicsapatát biztatni, hogy a fejére mutogat: Hajcsatok, hajcsatok! A nagylaki vámraktár a már említett hajcsatokon kívül 100 kilogramm tökmaggal, 235 melltartóval, 730 darab magnókazettával, 360 fejkendővel, 1500 üveg vodkával, 106 csomag rágógumival, 225 tubus fogkrémmel gyarapodott. Honfitársunk, K. I. csak úgy saját szakádra, külföldi utak szervezésére szakosodott. Engedély nélkül szedett be 59 személytől fejenként 130 márkát, az összeget saját devizaszámláján helyezte el. Az utazásból semmi nem lett, a pénzből csupán 260 márkát sikerült lefoglalniuk az ügyben eljátó vámnyomozóknak. A kár 741 ezer forint. Közeleg az esztendő vége, bizonyára az ünnepi hangulatot emelendő akart behozni az országba egy román állampolgár 900 petárdát, amiről le kellett mondania. V. F. S. Blues a Sajtóházban • DM-információ Csütörtökön este 8 órától a Sajtóház Stefánia-klubjában két ismert muzsikus, a szájharmonikás-hegedúsgitáros-énekes Ferenczi György (Herfli Davidson) és a gitáros-énekes, Tóth János Rudolf (Hobo Blues Band) tekintik át a blues történetét a húszas évektől napjainkig. ajánlata III December 9-től 23-ig az év ajánlatával várják Önt a Westel irodák! Eddig soha nem látott kedvezménynyel vásárolhat 0660-as mobiltelefonokat: az új, kisméretű Nokia 440-est, a nagy teljesítményű Nokia 720-ast vagy az elegáns Benefon Deltát! Sőt, az akció időtartama alatt még a 25.000 Ft-os rendszerbelépési díjat sem kell kifizetnie! Siessen, mert a készletek végesek! Ne feledje, a 0660-as készülékek az ország egész területén használhatók! Az árak az áfát nem tartalmazzák. w (mi wr% hímmiímMü iEMM^ÍWm tár a i n qqqq További információért hívja a 265-8888-as, a 06 60 450-450-es vagy a vezetékes telefonról ingyen hívható 06 80 450-450-es telefonszámot, http://www.westel.hu WESTEL IRODA: SZEGED. 6720 TISZA LAJOS KRT. 2-4.. TEL: 106 62) 421-575. RÁDIÓTELEFON: 106 60) 327-600 KÉRÉSÉRE ÜZLETKÖTŐNK FELKERESI ÓNI SÁRI ZOLTÁN TEL 106 60) 327-621 • VARGA LÁSZLÓ TEL: (06 60) 327-635 • SEBŐK ZOLTÁN TEL.: {06 60) 427-777 WESTEL FORGALMAZOK: HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. EC0PH0NE GAZO ÉS HÍRADÁSTECHNIKAI KFT, 6800 SZÁNTÓ K. U. 20.. TEL : (06 62) 341-239 • SZENTES, ELEKTR0FIL KFT, 6600 JÓZSEF A. U 6/B, TEL : 106 63) 311-730, RÁDIÓTELEFON: (06 601337-092 • MAKÓ. PUSZTA HÍRADÁSTECHNIKAI BOLT, 6900 SZEGEDI ÚT 2.. TEL.: (06 62] 413-055, RÁDIÓTELEFON: (06 60] 327-918 RÁDIÓ Kmmiim WESTEL OH kft