Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-17 / 294. szám

8 SPORT KEDD, 1996. DEC. 17. Az ifik remekeltek • Munkatársunktól A Szeged KE női ifjúsági kosárlabdacsapata megnyerte mindkét legutóbbi bajnoki mérkőzését. A kislányok 72-70-re nyertek Szolnokon, s 69-53-ra verték a debrecenieket hazai pályán. A legtöbb pontot Bottyán, Nemes, Láng és Pataki dobta. Idényzárás a BL-ben • Munkatársunktól Megtörtént az őszi szezonzárás a Bankok Ligája kispályás focibajnokságban. Az utolsó forduló eredményei: CsIBék-Secab 7-4, Harapók-Trezor 5-6, Végrehajtók-Mint Mindig 5-2, Szabad Láb-Mint Mindig 13-4. Az őszi forduló végeredménye: 1. CsIBék 15, 2. Végrehajtók 15, 3. Szabad Láb 9, 4. Trezor 9, 5. Secab 7, 6. Harapók 6, 7. Mint Mindig 1 pont. Meghívásos verseny • Munkatársunktól A Budapesti Rákoskerti Toma Klub országos meghívásos versenyt rendezett a tornászok részére. Az I. korcsoportos leányok versenyében a szegedi Weöres Sándor Általános Iskola, a fiúk vetélkedésében pedig a Makkosházi Általános Iskola gárdája a hatódik, a 1I.-III. korcsoportos leány versenyben a Weöres Sándor Általános Iskola csapata a hetedik, a fiúknál a Makkosházi Általános Iskola pedig a második helyet szerezte meg. Táncverseny • Munkatársunktól A Flamenco tánciskola versenyzői Orosházán és Veszprémben léptek parkettre az elmúlt napokban, s ott a következő eredményeket érték el: Orosházán a Török Tamás-Dudás Éva kettős az E junior I. latin kategóriában a harmadik helyet, míg Veszprémben a Németh Tamás-Szabó Anita páros az E felnőtt standard kategóriában és a Polgár Csaba-Tibrik Erika kettős a D felnőtt standard kategóriában az első helyet, a Németh Tamás-Szabó Anita páros az E felnőtt latin kategóriában a második helyet szerezte meg. Az MTSZ közgyűlése • Munkatársunktól A hét végén tartották a Magyar Teke Szövetség tisztújító közgyűlését, amelyen megválasztották az új elnököt, ami dr. Fekete Mihály lett, valamint a szövetség tagjait. Bekerült az MTSZ-be a szegedi Sáfrány Mihály is. Szeged területi képviselője Varga Magdolna lett. Ma döntenek • Munkatársunktól Érdekes témában dönt ma a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége. Több NB Il-es csapat képviselője ugyanis kérte, hogy ne változtassanak az eddigi létszámon, (az eddigi 32 csapat helyett 20-at akarnak) mivel a legtöbb együttes nem rendelkezik megfelelő pénzügyi háttérrel. késilabda NB I. Pick SzegedFotex KC Veszprém 20-24 (10-14) Újszeged! Sportcsarnok, 2500 nézö. Vezette: Andorka, Schóber. Pick Szeged: Arvai Berta, PETRUSEVSZKIJ 3, Bartók 4, Mezei 2, Bajusz 3 (2), Avar 4 (3). Csere: TYETYÁK (kapus), Csavar, Dobos 1, Borsodi 2, Sándor 1. Edző: Skaliczki László. Fotex: SZATHMÁRI BERGENDI 5, Éles 6 (5), Csoknyai, Sótonyi 4, Gulyás 3, PÁSZTOR 5. Csere: Svajlen (kapus), Zsigmond 1, Kis, Gyurka. Edző: Vass Sándor. Kiállítások: 4, ill. 6 perc. Hétméteresek: 6/5, ill. 5/5. Hiába, a Pick Szeged-Fotex Veszprém rangadóknak vonzerejük van. hiszen még a Zágráb elleni BL-mérkőzés iránt sem nyilvánult meg akkora érdeklődés, mint a két együttes tegnapi összecsapásán. Lehet, hogy utólag belemagyarázásnak túnik, de a veszprémiek sokkal nyugodtabban készültek a bírói sípszót várva, mint a hazaiak. Skaliczki László mérkőzés előtti nyilatkozatában meghatározta, hogy melyik együttes nyeri a találkozót: „...aki kevesebbet hibázik, az hagyja el a játékteret győztesen." S a szegedi mester csapata már az első két támadásban hibázott. Nem úgy a veszprémiek, akik a második percben megszerezték a vezetést, s labdarúgás • London (MTI) Nem sokat kell várni arra, hogy megtudja a futballsportért rajongók tábora: ki 1996 „Aranylabdása". Erről voksolnak, a pontokat összeadják, nem sok vita lehet afelől, kit tartott a „szakma" a világ legjobbjának. Ám, hogy kié lesz az .Aranycipő", arra várni kell. Lévén ugye, hogy nagy többségében most élik meg az európai futballbajnokságokban az őszi idényzárót. Föltehetően kevesen tudnak arról, hogy az ismert „cipős listázás" 1991 óta nem hivatalos, vagy legalábbis ha glédába is állították az öreg kontinens legeredményesebb gólvadászait, egyfajta jogfolytonosság hiánya okán az „Aranycipő" valahogyan lyukas. A World Soccer írta meg, hogy az „Aranycipő"-sorrend utoljára az 1990-9l-es bajnoki évzáró után volt hivatalos. Azóta ugpan megjelölik, kik lőtték a legtöbb bajnoki gólt, ám csak 1997 júniusában deriil'ki, hogy ismét hivatalosan kié az „Aranycipő". A brit havilap emlékeztetett arra: nem kevés érthetetlen esemény, végeredmény fordult elő a múltban. Azzal nincs vita, hogy az nem is adták ki a kezükből azt. A hatodik percben még 2-2 volt az állás, azonban attól kezdve három vendéggólt jegyezhettünk fel. Igaz, hogy 2-3-nál Bajusz egyedül tört kapura, de ziccerben a kapust találta el, s mint az ilyenkor lenni szokott, az ellenfél betalált a hálóba. Skaliczki László időt kért, s Tyetyákot küldte a kapuba. Ez némi változást hozott a Tisza-partiak játékába, s a 15. percre egalizálták az állást (5-5). A csarnok pedig őrjöngött, olyan hangulat volt, ami csak a szegedi találkozókra jellemző. A hazai játékosok azonban közömbösek maradtak, mert a Veszprém pillanatok alatt kétszer betalált. Ugyanakkor a hazaiak egyre görcsösebbekké váltak, sokat hibáztak, amiben különösen Bartók járt az élen. A Fotex pedig darált, s lőtte a gólokat, így a 25. percre már 7-12-re vezetett, sőt, két perccel kéelső .Aranycipőt" a portugál Eusebio húzhatta magára, mögötte Dunai Antal 36 góljával az ezüstös kiadást vehette át. Akkoriban a Francé Football címú lap teljes mellszélességgel fölsorakozott a cipős ranglista mögé. Nem kevéssé élvezve az adidas támogatását. Jött azután az 1975-76-os bajnoki lajstromozás, ahol ezrek kapták föl a fejüket azt olvasván: egy bizonyos Sotiris Kaiafas az Omonia Nicosia együtteséből a maga 39 góljával „menő" nyugat-európaiak előtt csapott a célba. Sokan csodálkoztak, egy Hans Krankl például miként szorulhatott a ciprusi futballista mögé..? Akkoriban vetődött föl a sanda gyanú, hogy a gyengécskébb országok bajnokságaiban könnyebb gólözönnel előállni, tehát ezen kisebb jelentőségű bajnokságokat nem szabad azonos sorban emlegetni egy olasz, angol vagy német pontvadászattal... Módosítgattak hát a szabályzaton. Csakhogy ez fölkeltette a volt szocialista országok irigységét - így a World Soccer melyek futballszövetségei pontosan érezték, hogy politikai tőke kovácsolható abból, ha a „cipős szavazáson" jó eredményt mutatnak föl. Az 1986-87-es idény vízválasztónak számított. A román Rodion Camataru félelmetes gólterméssel rukkolt elő. Az Universitatea Craiosőbb a találkozó legnagyobb különbsége, hat alakult ki a két együttes között, amit a félidő végére négyre sikerült csökkenteni a Tisza-partiaknak. A második félidő elején Tyetyák bravútjai ismét halvány reményt adtak a lelkes hazai szurkolóknak, de a társak nem követték a portás példáját. Az elfáradó vendégek is többet hibáztak, de négy perc elteltével azért mégiscsak ők találtak be először a kapuba. Skaliczki edző Bajuszt állította a bal szélre, de az eddig átlövő poszton jeleskedő kézilabdás nem igazán érezte a kaput, s mindannyiszor a kitűnően védő Szathmárit találta el: Közben Berta bokája kibicsaklott, s nem is tudta folytatni a játékot. Szerencsére a nézők fáradhatatlanok voltak és űzték, hajtották kedvenceiket. Lassan tűzbe jöttek Bartókék, s az 50. percre két gólva együtteséből a Dinamó Bucurestihez szerződött csatár az első 27, fővárosi klubmezben lefutballozott bajnokiján 23 gólt lőtt, majd a román bajnokság 1987 tavaszi idényének hét újabb fordulója során 21 (!) alkalommal talált a hálóba. Negyvennégy góllal „Aranycipőt" érdemelt ki. Csakhogy a kisördög akkorra sokakban kérdezgetett; vajh Camataru tényleg képes olyasmire, hogy az utolsó hét fordulóban hármas gólátlagot mutasson föl? Anton Polster a maga 39 góljával módfelett dühös lett. Az Austria Wien futballistája kijelentette: nem megy el a párizsi eredményhirdetésre, mert őszinte szívvel (ahogyan a sportemberek szoktak) nem tudna jobbot nyújtani legyőzőjének, Camatarunak. Nem is ment el. A továbbiakban is fölmerült a gyanú, hogy a kelet-európai országok futballistái kicsit könnyen szerzik góljaikat, ezért a fair playre sokat adó Francé Football az 1990-91es idény zárását követően jelezte, a lap a továbbiakban nem adja nevét a gólvadászok kitüntetéséhez. Azóta amolyan félig hivatalos az „Aranycipős" végső sorrend. 1996-97-tel viszont ismét jegyzik a listát, mert az adidas cég sorozatos tárgyalásai eredményeként az ESM (értsd: European Sports Magazins) együttműködik a sportszergyártó céggel. Ennek értelmében a Reuter havi ra (17-19) megközelítették a Veszprémet. Hogy a lendület nem tartott tovább, azt a szegediek folytatódó hibasorozatának tulajdoníthatjuk. Az elmúlt bajnokságban trónfosztott Veszprém pedig továbbra is érvényesíteni tudta akaratát, s így magabiztos győzelmet aratott. Sajnos negyedóra eltelte után tudomásul kellett venni, hogy ezen a mérkőzésen csak egyetlen győztes lehet, az pedig a Veszprém. A Pick Szeged ászai közül többen is gyenge formában játszottak, igaz a vendégek sem tündököltek, azonban még mindig egységesebb csapat benyomását keltették, mint a hazaiak. Skaliczki László: - A helyzeteket be kell lőni. Vass Sándor: - Érthetetlen számomra, hogy a második félidőben miért kapkodtak a játékosaim. Suli JÓUOf jelentései alapján a World Soccer rendszeresen közli, kik az „Aranycipő"-listán előkelő helyen állók. Az „Aranycipő"-sorrend kialakításánál egy gól egy pontnak számít, de csakis első osztályú bajnoki találkozókon szerzett gólok számítanak a listán. Adott futballista csak egy adott ország bajnokságában elért góljaival lehet „pályázó". Azért, hogy az erősebb országok bajnokságaiban elért gólokat előkelőbben taksálják, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) koefficiens-táblázatát veszik figyelembe. Ennek megfelelően: - a gólszámot kétszeres szorzóval értékelik fel azon országok esetén, amelyek az UEFA-kupában három vagy négy csapatot indíthatnak, azaz az úgynevezett koefficiens-táblázaton az 1-8. helyre rangsoroltak; - másfélszeres a szorzó olyan országoknál, melyek a 9-21. közötti helyet birtokolják a koefficiens-táblázaton, más szóval két gárdát indíthatnak az UEFA-kupában; - csakis a gólok száma értékelhető az UEFA-kupában egy klubot indító országok esetében. Olyan nemzetekről van szó, melyek a koefficines-sorrendben a 22. helyen, vagy annál rosszabb pozícióban szerepelnek. Az Adidas-ESM „Aranycipő"-sorrend 1997 júniusának végén válik ismertté. • Munkatársainktól Güttler Károly, a békéscsabai úszóverseny dobogóján, miután kézi időméréssel őt hozták ki győztesnek: Akkor mennyivel is vertelek meg, „kicsi"? A válasz sem késett sokáig, Bessenyei Tamás ezüstéremmel a nyakában: - Mert úgy érzed, hogy megvertél?... Major László, a Békéscsaba NB l-es labdarúgója, a Dóm Ingatlan II. kispályás csapatának egyik legjobbja: - A teremfoci kitűnő kikapcsolódás a nagypálya után. Ráadásul a Kék Mókus-kupán még sikerélményben is van részünk... Kiss Tibor, a Szegedi Birkózó Egylet elnöke: Eredeti célunk a csapatbajnoki döntőbe kerülés volt, dehát evés közben szokott megjönni az étvágy. Csikós Ferenc, a Szegedi Birkózó Egylet utánpótlásszakág-vezetője: - A felnőttek bajnoki ezüstje mellett a mi bronzérmünk is szépen csillog. Dr. Szalay István Szeged polgármestere a birkózó csapatbajnoki döntő visszavágója előtti megnyitójában (mindkét tábor és a közönség „tetszését" kiváltva): Szeretettel köszöntöm a finálé másik résztvevőjét, a Vasas együttesét... A csepeli táborban ezután a következő volt a jelszó: - Ne feledjétek srácok: hajrá Vasas! Arany János, a Szegedi DRE női röplabdacsapatának trénere: - Az eddig mutatott teljesítmény miatt már változtatnom kellett, mert pár ember visszaélt a bizalommal, hiába dolgoztunk, nem fejlődött az együttes játéka. Balogh és Székelyhídi azt nyújtotta amit vártam tőle. Kocsis Ferenc, a Szegedi Birkózó Egylet edzője: Legalább lesz jövőre is egy cél: az aranyérem megszerzése. Dobó József, a Szegedi Birkózó Egylet elnökségi tagja: - Ha Csepelen is nemzetközi bírók vezetik az összecsapást, most lehet, hogy a mieink állnak a dobogó legmagasabb fokán. Dr. Esztergomy Mihály, a szegedi sportigazgatóság vezetője: - Az érdeklődésből ítélve, a birkózás is a szegediek kedvenc sportága lett. Rigó Lehel, a Tisza Volán Szeged elnökhelyettese: - A csapat ott volt a birkózók, valamint a kézilabdások rangadóján, de nem rajtunk múlott a siker. /f» fttmfemfrRmwr HÉTTŐTŐL PÉNTEKIG CSAK TÁRCSÁZNI KELL TELEFONOS HIRDETÉSFELVÉTELÜNK VALAMELYIK SZÁMÁT, ÉS HIRDETÉSÜK BIZTOS CÉLBA ÉRI 481 -281, 7-12-lg (Csak felárral és gyász)! 318-999 8-12,14-17-ij, 320-239 7-is-ig 481-411,311-310 8 uis A helyzeteket be kell lőni! A Fotex lebirkózta a Picket, mint Szathmári Bartókot. (Fotó: Gyenes Kálmán) Sport(?)tévé Qtokáig azt hittem, van egy szint, ami után az ember tJ már nem bosszankodik. Például a Magyar Televízió sportközvetítéseinek színvonala téblábol azon a mezsgyén, ahonnan nagyon könnyen zuhanhat a nézhetetlenség szakadékába. No, nem csak azért, mert a megfáradt tévétulajdonosok nagyrésze szerint honi, állami televíziós sportközvetítéseink mindössze azt a funkciót töltik be, hogy összekötik két reklám között az adásidőt. Vagy azért, mert némely riportere többet habog, mint makog... S lám, az MTV utóbbi heteinkben bebizonyítja, ha keservesen sok munkával is, de alul tudja múlni önmagát. Mivel, hogy már nem is kőzve fit. Legalábbis akkor nem, ha az a bizonyos sportesemény oly kozmikus távolságokra esik a Szabadság tértől, mint mondjuk Vác (Magyarország-Macedónia vb-selejtező kézilabda mérkőzés), vagy éppenséggel Szeged - ahonnan az oly nagy izgalommal várt birkózó csapatbajnoki döntőt remélték a nézők. Ám a Magyar Televízió ilyen roppant bonyolult műszaki feladattal csupán néhány perc erejéig tud megbirkózni. 1996 decemberében, amikor műholdak és űrállomások randevúznak égboltunkon, számítógépek feleselnek egymással, s egy sikerültebb génmanipuláció után Gulliverből gyártják a törpéket. D

e mit érdekli ez a Magyar Televíziót. Ránk borítja sporthoz tálalt reklámjait, majd nem közvetít. Legfeljebb elnézést kérő szavakat. Ám ebből mintha már kezdene elegünk lenni. Itt vidéken. Nem mintha ez bárkit is érdekelne - ott Pesten. így aztán már csak abban bízhatunk, hogy mondjuk egy roppant izgalmas Csepel-BVSC rangadóról csak nem maradunk le, s megtudjuk a reklámból, mit is kezdjünk magunkkal, ha megnőtt szánkban a PH-érték... Bátyi Zoltán „Megstoppolták" az aranycipöt... Röplabdás • Munkatársunktól A Magyar Röplabda Szövetség a napokban ünnepelte megalakulásának 50. évfordulóját, s ebből az alkalomból plaketteket és okleveleket osztottak ki a sportágért legtöbbet tevőknek. A szegediek közül hárman részesültek elismerésben. Az 50 éves évforduló alkalmából emlékplakettet kapott Titkos Lajos, az utánpótlás területén végzett munkájáért (nála ismerkedett meg az alapokkal Hulmann Zsolt, Csíkos Gábor, Petheő Gábor és Rácz László) és Bezdán István, a Csongrád Megyei Röplabda Szövetség főtitkára. A sportág fejlesztésében és fenntartásában végzett kimagasló szervezési és gazdasági tevékenységéért a Magyar Röplapdáért Emlékplakettet és oklevelet vehetett át Ribizsár Gyula, a megyei szövetség elnöke. Gratulálunk! Ök mondták...