Délmagyarország, 1996. november (86. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-05 / 258. szám

KEDD, 1996. Nov. 5. KAPCSOLATOK 11 olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED. SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Segítőket várnak A Szent Adalbert Misszió Alapítvány 95. határon túli gyermekbu­sza november 19-én ér­kezik Csongrád megyé­be. Fülöp Menyhért plé­bános úr és a mindszen­ti hivek fogadják a kár­pátaljai kisdiákokat, akik a beregszászi járás Hetyen nevű községéből érkeznek kétheti vendé­geskedésre. Tavasszal már járt egy csoportunk Csongrád me­gyében, akkor a szegedi Ka­rolina Iskola volt a vendég­látó. Már készülünk a 100. gyermekbusz fogadására is. Ez január 31-én fut be, s szép ünnepség keretében Paskai bíboros úr fogadja a csoportot. Addig még öt cso­portot kell elhelyeznünk. Ha akadna Csongrád megyében gyermekfogadó egyházkö­zösség, iskola, nagy öröm­mel látnánk jelentkezésüket. Második éve folyik a leg­szegényebb beregszászi ma­gyar iskolában - a hatosban - a tízórai akció. Rendszere­sen 43 gyereknek készítünk tízórait. Ok reggeli és tízórai nélkül jönnek iskolába, szá­mukra ezek a falatok jelentik a félnapi ennivalót. Az anya­giak előteremtésében nagy segítséget nyújt egy szegedi nyugdíjas, Gracza Ferenc, aki többszöri támogatásával lehetővé tette, hogy folya­matosan tízóraiztassuk a gyerekeket. Messze járnak gyermekbuszaink, most is Mindszentre tartva 110-120 ezer forintot kell fizetnünk az autóbuszra. Aki támogat­ni tudja akciónkat, az a Szent Adalbert Misszió Ala­pítvány számlájára küldheti el adományát: Magyar Hitel­benk Rt. 10200878­31514279-70690000. Átányi László tanár Ne engedjék! Egy olyan magatartásról szólnék a városi képviselők részéről, amely nagyfokú közömbösségről tanúskodik. A napokban olvastam a szá­mítástechnikai múzeum problémájáról. Minden tisz­telet Simon Pál úré - és még sokan másoké -, akinek van (volt?) türelme foglalkozni a múzeum létrehozásával. Több intézmény is támogat­ná a tervet, csak helyiséget kellene biztosítania az ön­kormányzatnak. Mivel én az idegenforgal­mi szakmában dolgozom, nagyon fontosnak tartanám, ha egy ilyen múzeum meg­Hiszékenyek vámszedői Egy ismeretlen-ismerős fiatalembert az ö ajánl­kozására meghívtam egy kis krumpliszedésre baktói kiskertünkbe. Ak­kor még nem gondol­tam, hogy a nagyon sze­rénynek mutatkozó fia­talember milyen egysze­rű trükkel, módszerrel palimadárra tud venni. Burgonyaszedés közben elsírta bánatát, hogy kissé összeszólalkozott nejével és arra kért, hogy 3-4 napra ad­junk neki szállást a baktói kis házunkban, azt reméli, ezen idő alatt biztosan kibékülnek és visszamegy nejéhez. A szlvet-lelket tépő - az általa gondosan kieszelt dajkame­sének végül is bedőltem. Ké­résére odaadtam hát az utcai és a lakásajtó kulcsát is, arra gondolva, hogy néhány na­pon belül családi problémáját rendezheti. Az egyik szombati napon megdöbbenve vettük észre, hogy a főzőfülkében levő re­zsóról a gázpalack, a szerszá­mosból a vadonafúj, gumi­kerekű vastalicska és a télire tárolt étkezési burgonya leg­nagyja (kb. 50 kg) „meglé­A fák még élnek A fák élnek, de he­lyenként nem hagyják, okkal-ok nélkül kiirtják őket. Tizenhat szerző Egészségfejlesztés, Kör­nyezetvédelem és Egész­ségnevelés című kötetét a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola adta ki 1992-ben 600 példány­ban, 422 forintos árban. (Többet ér, mint az ára!) A címlap grafikáján fa ár­nyékában ülő, pihenő ember. A nyáron lapozgatni kezd­tem, s azt olvastam, Dózsa József Krámer János György tábori orvos-botanikus 1739­ben megjelent könyvéből idéz: „Meggyőző adatokkal bizonyítja, hogy a tüdőbaj az Alföld legfátlanabb vidékén pusztít leginkább." Széche­nyi István a következő meg­állapítást teszi: „Szikes föl­deken, homokbuckák közt csak anyai gond és szorga­lom nevelhet fát." A 47-es országút szeged­vásárhelyi szakasza mellett kötött szikes talajba a Tiszáig nagyobbrészt tölgycsemeté­ket telepítettek, pedig gyer­tyán-, kőris-, szilcsemeték jobban növekedtek volna. (Tudomásunk szerint a tölgy­fákat a vasúti területre annak idején a MAV telepítette, a talpfa-utánpótlás biztosításá­ra. A szerk.) A Tiszántúlon a nyár, cser, akác szépen fejlő­dött, a csúcságak betegség vagy vízhiány miatt elszárad­nak. Az utat árnyékoló erdő­sáv az idegeket, szemet meg­nyugtatja, de hatása a levegő­szennyeződés terjedésének meggátlásában is fontos. Mégis, a 204-203. km között, az út jobb oldalán az akácfá­kat jó nagy területen kiirtot­ták ez év nyarán. A térséget zúzalékkal leterítették, és ott autóparkoló lett. Pedig a szemben lévő oldalon a vasút és az út között a ritka fák ár­nyékában a gépjárművek par­kolhattak volna. A fent idézett könyvben Leibundgut a következőket írja: „Kultúránk az erdő irtá­sával kezdődött és csak az er­dő fenntartásával maradhat fenn." Dr. Bogár Lajos, egyetemi tanár sokszor járt a guarani, piaroa brazil, venezuelai in­diánok között: „Fát sohasem vágnak ki, csak akkor, ha az már nem terem. ...bizonyos fák, éppen a nagyságuk miatt részesei a mitológiának. Mint nálunk az életfa. A guaranik úgy mondják: a növény a lé­lek egyik formája, olyan, mint maga az ember. Az in­diánok védelmezik a környe­zetüket." „Időm jelentős részét taní­tással töltöm az egyetemen. Megpróbálom átadni a tanul­ságokat a fiataloknak, akik még elég nyitottak és fogéko­nyak. Ok még ném annyira sérültek, mint a mi generáci­ónk. Aztán amikor már na­gyon úgy érzem, hogy baj van, elég volt, akkor megint visszamegyek az indiánok­hoz az őserdőbe. Egy kis erőt gyűjteni..." Mi a magunk alakította környezetben tudunk-e erőt gyűjteni és meddig? Kátai Ferenc valósulna. Egy újabb látvá­nyosságot jelentene Szeged számára. Mintha a képviselők egy része közömbös lenne a vá­ros sorsa iránt. A közgyűlé­seket látva kiábrándító, hogy milyen személyeskedő, párt­politizáló viták zajlanak. Felhívnám a tisztelt képvise­lők figyelmét, hogy segítsék ezt a tervet. Ne engedjék, hogy elvigyék más városba a már meglevő anyagot! Vegyenek példát Kecske­métről, ahol minden ilyen le­hetőséget megragadnak. Cselovszky György pett", és a 3-4 napos lakónak nyoma veszett. Az eltulajdo­nított talicskát - ezt hallo­másból tudom - a „tisztessé­ges" Pista még aznap délután a baktói, Tuskós névre ke­resztelt kiskocsmában féláron akarta értékesíteni. Ez vala­hogy ott nem jött össze neki. Anyagi kárunk is van, de inkább erkölcsi - lelki meg­döbbenést vált ki az a tény, hogy vajon kiben bízhat meg az ember, úgy, hogy segítsen is másokon, de azért a jószí­vűség se jelentsen hátrányos helyzetet. A tanulságot le­vonva úgy tűnik, hogy a szél­hámosságnak nincs határa. A fentebb vázolt esetnek van még egy hihetetlennek tűnő pikantériája is: vikendházun­kat is áruba akarta bocsátani. A kétmilliós kertes házat öt­százezerért akarta értékesíte­ni, oly' formában, hogy negyven-ötvenezer forintnyi foglalót előre felvesz, s a to­vábbi összeggel az adás-véte­li szerződés megkötésekor számolna el a vevővel. Óriási szerencsének mondható, hogy egy kiskocsmában nemigen kötnek ilyen nagy üzletet az emberek. Bozáki István SIEMENS Méretre szabva „Tisztában voltunk vele, hogy a növek­vő energiaárak mellett csökkentenünk kell a felhasználásunkat. Igen ám, de egy ekkora üzemben ez nem egyszerű feladat, és nem is abból áll, hogy megmondjuk a munkásoknak, oltsák le a villanyt, ha kijön­nek az öltözőből. A Siemens ajánlata, a ma már működő számítógépes ener­giagazdálkodási rendszer komoly be­ruházás volt, de erre azért adtak PHARE-hitelt. Kifejezetten a mi igényeinkre szabták, és ez volt a legfontosabb szempont, amiért a Siemens mellett döntöttünk. A rendszer néhány éven belül behozza az árát, azt követően minden meg­takarított pénzt újabb beruházásokra fordíthatunk." Siemens. Többet tudunk, többet nyújtunk. Jankovich Tamás föenergetikus Taurus Emergé Gumiipari Kft., Szeged HHMHUUi Siemens Rt. Fax: 457-1402 Siemens Telefongyár Kft Fax: 457-2602 Magyar Kábelmüvek Rt. Fax: 209-0653 BSH Háztartási Készülékek Kereskedelmi Kft. Fax: 252 6459 Csepeli Transzformátorgyár Rt. Fax: 276-0245 Duna Energia Kft. Fax: 457-1452 Duna Kábel Kft. Fax: 206-1986 Siemens i-cent»r Kft. Fax: 280-6357 Sysdata Kft Fax: 457-2802 Tertainstall Kft. Fax: 457-2902 Levél Tímár Lászlónak Kedves László! Olvastam leveledet a Délmagyarország 1996. ok­tóber 17-i számában és a mindkettőnk által ismert és becsült dr. Molnár Zoltán válaszát. Mivel engem is megszólítottál leveledben, hadd hívjam fel figyelme­det: sohasem nyilatkoztam arról, hogy az önkormány­zatnak örülnie kell, hogy 8 százalékos sikerdíjjal meg­úszta az ügyet. Én a sikerdíj és az infláció arányának említésével csak egy racio­nális gazdasági, pénzügyi szempontot vetettem fel. Molnár Zoltánhoz hason­lóan sajnos nekem is kell hi­vatkoznom jogszabályra: té­vedsz, amikor azt állítod, hogy a várost, az önkor­mányzatot megillette volna a jegybanki alapkamat két­szeresének megfelelő kése­delmi kamat. Ez a szabály az önkor­mányzatot csak gazdasági tevékenysége körében érin­tené (Ptk. 301. §. (4.) bek., 685. §. c. pont), s ráadásul az általad alkalmazni vélt 86/1990. (XI.4.) Korm. ren­deletet időközben hatályon kívül helyezték. Jelen eset­ben az önkormányzat köve­telése nem gazdasági tevé­kenységen, hanem jogsza­bályi vagyonjuttatáson ala­pult, így a kamat csak évi 20 százalék lehetne. A töb­bit gondold át! Üdvözlettel: dr. Muncx Károly Szüreti mulatság Szüreti mulatság volt a Gyertyámos utcai óvodá­ban. Előzményként a sán­dorfalvi Rákóczi utcai óvo­dában diószüreten vettünk részt, és kukoricát törtünk egyik óvodásunk kertjében, amivel az udvarunkat díszí­tettük az ünnepre. A mulat­ság előtti napon Patyi Zol­tán néptánctanftással ked­veskedett a gyermekeknek, amit hangulatos hegedűjá­tékkal színesített. Másnap a gyermekek gyümölcsöket hoztak, amiből kóstolót ren­deztünk. Terményeket is gyűjtöt­tünk az ősz adományaiból, így érkezett el a vidám dél­után, amely az óvodások őszi hangulatú verseivel, dalaival kezdődött. Ezt kö­vette a Szeged Táncegyüttes Guzsalyos csoportjának színvonalas bemutatója, va­lamint Szurdi Zsolt előadá­sa, amelynek során különle­ges népi hangszereket szó­laltatott meg. Utána közös táncházra került sor. A szülők és a gyerekek terménybábokat készíthet­tek az Alkotóház kézműve­seinek segítségével. Lehe­tett festeni is, az ősz szépsé­gét, gazdagságát megörökí­teni. Aki megéhezett, meg­kóstolhatta a szüreti bográ­csost, amit lelkes apukák főztek. A szülők közül volt, aki fánkot, krumplit vagy üdítőt hozott. A mustot nagyapák préselték, a gye­rekek nagy örömére és ér­deklődésére. Az óvodások finom süteményeket készt­tettek az ünnepre és kínálták a vengédeket. Jó hangulat­ban, vidáman telt a délután. Köszönet érte az óvodás gyermekek szüleinek és a szponzoroknak. Katona Zsoltné

Next

/
Thumbnails
Contents