Délmagyarország, 1996. november (86. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-05 / 258. szám

KEDD, 1996. Nov. 5. KAPCSOLATOK 11 olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED. SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Segítőket várnak A Szent Adalbert Misszió Alapítvány 95. határon túli gyermekbusza november 19-én érkezik Csongrád megyébe. Fülöp Menyhért plébános úr és a mindszenti hivek fogadják a kárpátaljai kisdiákokat, akik a beregszászi járás Hetyen nevű községéből érkeznek kétheti vendégeskedésre. Tavasszal már járt egy csoportunk Csongrád megyében, akkor a szegedi Karolina Iskola volt a vendéglátó. Már készülünk a 100. gyermekbusz fogadására is. Ez január 31-én fut be, s szép ünnepség keretében Paskai bíboros úr fogadja a csoportot. Addig még öt csoportot kell elhelyeznünk. Ha akadna Csongrád megyében gyermekfogadó egyházközösség, iskola, nagy örömmel látnánk jelentkezésüket. Második éve folyik a legszegényebb beregszászi magyar iskolában - a hatosban - a tízórai akció. Rendszeresen 43 gyereknek készítünk tízórait. Ok reggeli és tízórai nélkül jönnek iskolába, számukra ezek a falatok jelentik a félnapi ennivalót. Az anyagiak előteremtésében nagy segítséget nyújt egy szegedi nyugdíjas, Gracza Ferenc, aki többszöri támogatásával lehetővé tette, hogy folyamatosan tízóraiztassuk a gyerekeket. Messze járnak gyermekbuszaink, most is Mindszentre tartva 110-120 ezer forintot kell fizetnünk az autóbuszra. Aki támogatni tudja akciónkat, az a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára küldheti el adományát: Magyar Hitelbenk Rt. 1020087831514279-70690000. Átányi László tanár Ne engedjék! Egy olyan magatartásról szólnék a városi képviselők részéről, amely nagyfokú közömbösségről tanúskodik. A napokban olvastam a számítástechnikai múzeum problémájáról. Minden tisztelet Simon Pál úré - és még sokan másoké -, akinek van (volt?) türelme foglalkozni a múzeum létrehozásával. Több intézmény is támogatná a tervet, csak helyiséget kellene biztosítania az önkormányzatnak. Mivel én az idegenforgalmi szakmában dolgozom, nagyon fontosnak tartanám, ha egy ilyen múzeum megHiszékenyek vámszedői Egy ismeretlen-ismerős fiatalembert az ö ajánlkozására meghívtam egy kis krumpliszedésre baktói kiskertünkbe. Akkor még nem gondoltam, hogy a nagyon szerénynek mutatkozó fiatalember milyen egyszerű trükkel, módszerrel palimadárra tud venni. Burgonyaszedés közben elsírta bánatát, hogy kissé összeszólalkozott nejével és arra kért, hogy 3-4 napra adjunk neki szállást a baktói kis házunkban, azt reméli, ezen idő alatt biztosan kibékülnek és visszamegy nejéhez. A szlvet-lelket tépő - az általa gondosan kieszelt dajkamesének végül is bedőltem. Kérésére odaadtam hát az utcai és a lakásajtó kulcsát is, arra gondolva, hogy néhány napon belül családi problémáját rendezheti. Az egyik szombati napon megdöbbenve vettük észre, hogy a főzőfülkében levő rezsóról a gázpalack, a szerszámosból a vadonafúj, gumikerekű vastalicska és a télire tárolt étkezési burgonya legnagyja (kb. 50 kg) „megléA fák még élnek A fák élnek, de helyenként nem hagyják, okkal-ok nélkül kiirtják őket. Tizenhat szerző Egészségfejlesztés, Környezetvédelem és Egészségnevelés című kötetét a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola adta ki 1992-ben 600 példányban, 422 forintos árban. (Többet ér, mint az ára!) A címlap grafikáján fa árnyékában ülő, pihenő ember. A nyáron lapozgatni kezdtem, s azt olvastam, Dózsa József Krámer János György tábori orvos-botanikus 1739ben megjelent könyvéből idéz: „Meggyőző adatokkal bizonyítja, hogy a tüdőbaj az Alföld legfátlanabb vidékén pusztít leginkább." Széchenyi István a következő megállapítást teszi: „Szikes földeken, homokbuckák közt csak anyai gond és szorgalom nevelhet fát." A 47-es országút szegedvásárhelyi szakasza mellett kötött szikes talajba a Tiszáig nagyobbrészt tölgycsemetéket telepítettek, pedig gyertyán-, kőris-, szilcsemeték jobban növekedtek volna. (Tudomásunk szerint a tölgyfákat a vasúti területre annak idején a MAV telepítette, a talpfa-utánpótlás biztosítására. A szerk.) A Tiszántúlon a nyár, cser, akác szépen fejlődött, a csúcságak betegség vagy vízhiány miatt elszáradnak. Az utat árnyékoló erdősáv az idegeket, szemet megnyugtatja, de hatása a levegőszennyeződés terjedésének meggátlásában is fontos. Mégis, a 204-203. km között, az út jobb oldalán az akácfákat jó nagy területen kiirtották ez év nyarán. A térséget zúzalékkal leterítették, és ott autóparkoló lett. Pedig a szemben lévő oldalon a vasút és az út között a ritka fák árnyékában a gépjárművek parkolhattak volna. A fent idézett könyvben Leibundgut a következőket írja: „Kultúránk az erdő irtásával kezdődött és csak az erdő fenntartásával maradhat fenn." Dr. Bogár Lajos, egyetemi tanár sokszor járt a guarani, piaroa brazil, venezuelai indiánok között: „Fát sohasem vágnak ki, csak akkor, ha az már nem terem. ...bizonyos fák, éppen a nagyságuk miatt részesei a mitológiának. Mint nálunk az életfa. A guaranik úgy mondják: a növény a lélek egyik formája, olyan, mint maga az ember. Az indiánok védelmezik a környezetüket." „Időm jelentős részét tanítással töltöm az egyetemen. Megpróbálom átadni a tanulságokat a fiataloknak, akik még elég nyitottak és fogékonyak. Ok még ném annyira sérültek, mint a mi generációnk. Aztán amikor már nagyon úgy érzem, hogy baj van, elég volt, akkor megint visszamegyek az indiánokhoz az őserdőbe. Egy kis erőt gyűjteni..." Mi a magunk alakította környezetben tudunk-e erőt gyűjteni és meddig? Kátai Ferenc valósulna. Egy újabb látványosságot jelentene Szeged számára. Mintha a képviselők egy része közömbös lenne a város sorsa iránt. A közgyűléseket látva kiábrándító, hogy milyen személyeskedő, pártpolitizáló viták zajlanak. Felhívnám a tisztelt képviselők figyelmét, hogy segítsék ezt a tervet. Ne engedjék, hogy elvigyék más városba a már meglevő anyagot! Vegyenek példát Kecskemétről, ahol minden ilyen lehetőséget megragadnak. Cselovszky György pett", és a 3-4 napos lakónak nyoma veszett. Az eltulajdonított talicskát - ezt hallomásból tudom - a „tisztességes" Pista még aznap délután a baktói, Tuskós névre keresztelt kiskocsmában féláron akarta értékesíteni. Ez valahogy ott nem jött össze neki. Anyagi kárunk is van, de inkább erkölcsi - lelki megdöbbenést vált ki az a tény, hogy vajon kiben bízhat meg az ember, úgy, hogy segítsen is másokon, de azért a jószívűség se jelentsen hátrányos helyzetet. A tanulságot levonva úgy tűnik, hogy a szélhámosságnak nincs határa. A fentebb vázolt esetnek van még egy hihetetlennek tűnő pikantériája is: vikendházunkat is áruba akarta bocsátani. A kétmilliós kertes házat ötszázezerért akarta értékesíteni, oly' formában, hogy negyven-ötvenezer forintnyi foglalót előre felvesz, s a további összeggel az adás-vételi szerződés megkötésekor számolna el a vevővel. Óriási szerencsének mondható, hogy egy kiskocsmában nemigen kötnek ilyen nagy üzletet az emberek. Bozáki István SIEMENS Méretre szabva „Tisztában voltunk vele, hogy a növekvő energiaárak mellett csökkentenünk kell a felhasználásunkat. Igen ám, de egy ekkora üzemben ez nem egyszerű feladat, és nem is abból áll, hogy megmondjuk a munkásoknak, oltsák le a villanyt, ha kijönnek az öltözőből. A Siemens ajánlata, a ma már működő számítógépes energiagazdálkodási rendszer komoly beruházás volt, de erre azért adtak PHARE-hitelt. Kifejezetten a mi igényeinkre szabták, és ez volt a legfontosabb szempont, amiért a Siemens mellett döntöttünk. A rendszer néhány éven belül behozza az árát, azt követően minden megtakarított pénzt újabb beruházásokra fordíthatunk." Siemens. Többet tudunk, többet nyújtunk. Jankovich Tamás föenergetikus Taurus Emergé Gumiipari Kft., Szeged HHMHUUi Siemens Rt. Fax: 457-1402 Siemens Telefongyár Kft Fax: 457-2602 Magyar Kábelmüvek Rt. Fax: 209-0653 BSH Háztartási Készülékek Kereskedelmi Kft. Fax: 252 6459 Csepeli Transzformátorgyár Rt. Fax: 276-0245 Duna Energia Kft. Fax: 457-1452 Duna Kábel Kft. Fax: 206-1986 Siemens i-cent»r Kft. Fax: 280-6357 Sysdata Kft Fax: 457-2802 Tertainstall Kft. Fax: 457-2902 Levél Tímár Lászlónak Kedves László! Olvastam leveledet a Délmagyarország 1996. október 17-i számában és a mindkettőnk által ismert és becsült dr. Molnár Zoltán válaszát. Mivel engem is megszólítottál leveledben, hadd hívjam fel figyelmedet: sohasem nyilatkoztam arról, hogy az önkormányzatnak örülnie kell, hogy 8 százalékos sikerdíjjal megúszta az ügyet. Én a sikerdíj és az infláció arányának említésével csak egy racionális gazdasági, pénzügyi szempontot vetettem fel. Molnár Zoltánhoz hasonlóan sajnos nekem is kell hivatkoznom jogszabályra: tévedsz, amikor azt állítod, hogy a várost, az önkormányzatot megillette volna a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamat. Ez a szabály az önkormányzatot csak gazdasági tevékenysége körében érintené (Ptk. 301. §. (4.) bek., 685. §. c. pont), s ráadásul az általad alkalmazni vélt 86/1990. (XI.4.) Korm. rendeletet időközben hatályon kívül helyezték. Jelen esetben az önkormányzat követelése nem gazdasági tevékenységen, hanem jogszabályi vagyonjuttatáson alapult, így a kamat csak évi 20 százalék lehetne. A többit gondold át! Üdvözlettel: dr. Muncx Károly Szüreti mulatság Szüreti mulatság volt a Gyertyámos utcai óvodában. Előzményként a sándorfalvi Rákóczi utcai óvodában diószüreten vettünk részt, és kukoricát törtünk egyik óvodásunk kertjében, amivel az udvarunkat díszítettük az ünnepre. A mulatság előtti napon Patyi Zoltán néptánctanftással kedveskedett a gyermekeknek, amit hangulatos hegedűjátékkal színesített. Másnap a gyermekek gyümölcsöket hoztak, amiből kóstolót rendeztünk. Terményeket is gyűjtöttünk az ősz adományaiból, így érkezett el a vidám délután, amely az óvodások őszi hangulatú verseivel, dalaival kezdődött. Ezt követte a Szeged Táncegyüttes Guzsalyos csoportjának színvonalas bemutatója, valamint Szurdi Zsolt előadása, amelynek során különleges népi hangszereket szólaltatott meg. Utána közös táncházra került sor. A szülők és a gyerekek terménybábokat készíthettek az Alkotóház kézműveseinek segítségével. Lehetett festeni is, az ősz szépségét, gazdagságát megörökíteni. Aki megéhezett, megkóstolhatta a szüreti bográcsost, amit lelkes apukák főztek. A szülők közül volt, aki fánkot, krumplit vagy üdítőt hozott. A mustot nagyapák préselték, a gyerekek nagy örömére és érdeklődésére. Az óvodások finom süteményeket készttettek az ünnepre és kínálták a vengédeket. Jó hangulatban, vidáman telt a délután. Köszönet érte az óvodás gyermekek szüleinek és a szponzoroknak. Katona Zsoltné