Délmagyarország, 1996. november (86. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-18 / 269. szám

PENTEK, 1996. Nov. 15. BELFÖLD 3 További botrányok? • Debrecen (MTI) Csiha Judit attól tart, hogy a privatizáció hátralevő szakasza sem lesz mentes a botrányoktól, ugyanis - mint mondta - a magánosítást mindig körülveszi egyfajta gyanakvás. Utóbbit csökkentendő egyébként minden ezutáni privatizációs döntést a legszélesebb nyilvánosság elé tárnak - ígérte a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter szombaton Hajdúszoboszlón. A miniszter asszony sajtótájékoztatóján elmondta: a hazai privatizáció háromnegyede befejeződött, s várhatóan jövő év őszére véget ér a teljes magánosítási folyamat. Orbán és az összefogás • Vác (MTI) A kormánypárti politikusok szószegése azzal, hogy leszavazták az ellenzék által támogatott alkotmánybírót, már jelzés a ,98-as választás utáni időkre. Amennyiben ugyanis a mai ellenzék győz, úgy a mostani országrontó politika irányának megváltoztatását fékezheti egy szocialista-liberális beállítottságú Alkotmánybíróság - jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz elnöke szombaton Vácon egy politikai fórumon. A mai politikai helyzetet értékelve Orbán Viktor kifejtette: az ellenzék a '94es választási kudarc után gyakorlatilag mélypontra jutott, ám mára kezd magára találni. Egyelőre azonban egyik párt sem elég erős ahhoz, hogy önállóan kormányzóképes legyen, ezért az összefogás létkérdés. Torgyán a szövetségi politikáról • Nyíregyháza (MTI) A Független Kisgazdapárt a KDNP-t természetes szövetségesének tartja, míg a többi, jelenleg ellenzékben lévő parlamenti pártot lehetséges partnerének tekinti. Ezt Torgyán József jelentette ki szombaton, a nyíregyházi politikai nagygyűlést megelőző sajtótájékoztatón. • Tölgyessy: a játékszabályok beváltak A „közép" dicsérete Tölgyessy Péter, a „szadeszosból" függetlenné lett politikus egy új párt felé halad. (Fotó: Schmidt Andrea) Politikai kávéház lett a Virág Zöld szalonjában szokásos közéleti kávéház helyett pénteken, mikor Tölgyessy Péter, az SZDSZ-nek hátat fordító politikus beszélni kezdett. Széles gesztusokkal kísért előadásából megismerhettük a pártkötöttségtói szabad, független politikai-elemzőt. De a kérdésekre adott válaszok nyomán kiderült: Tölgyessy úton van, vagyis az SZDSZ-ból távozott, s jelenleg független, de keresi azt a pártot, mely támaszkodna rá, a komoly tapasztalatokat felhalmozott és mozgósítani kész politikusra. A szegedi kávéház közönsége keménynek bizonyult a MIÉP-től, az MDF-en át, az SZDSZ különböző irányzatain keresztül, az MSZP-ig - minden politikai színárnyalat képviseltette magát, s az éles kérdésekre adott válaszok mutatták meg a politológus mögé rejtőző politikust. Tölgyessy állta a sarat! A közönség távozása után mi is kérdeztünk. Tölgyessy pedig fáradhatatlanul válaszolt. • A Magyarországot most jellemző politikai berendezkedés főbb elemei - például a „gyenge köztársasági elnök", majd a „paktum" - önnek a nemzeti kerekasztal-tárgyalások egyik meghatározó szereplőjének, az Antall József által is nagyrabecsült személyiségnek tulajdonitható. Ma is vállalja „müvét"? - A magyarországi közjogi rendszer megfelel az én ideáljaimnak. Ami '89-'90ben született, azt vállalni tudom. A legkevésbé sikerült elem: az önkormányzati rendszer, melynek leggyengébb része a finanszírozás, a központhoz való viszony. De ez már '90-es, hatpárti „termék", amiben jóval kevesebb részem volt, mint az előzőekben. Egyébként ezt a közjogi szerkezetet akarja megerősíteni az új alkotmány. Vagyis - a Kisgazdapártot kivéve - Magyarországon a lényegi elemeket illetően riem kíván senki nagy átalakulást. Nálunk nagyon sok baj van a politikával, a politikai elittel, a részletekkel, de a játékszabályok beváltak. 0 Ebből az is következik: szükségszerű, hogy a parlamenti pártok alakuljanak, de oly nagy mértékben is, mint például az MDF, a Fidesz vagy az SZDSZ? - Rendkívül merev Magyarországon a pártszerkezet, viszont tartalmi kérdésekben a pártok rendkívül változékonyak. • A választót - szerintem - bosszantja, hogy nem tudja pontosan megfogalmazni, egy adott párthoz most éppen milyen elvek, s program tartozik, ki hol található a politikaipalettán. - A választó - jogosan elégedetlen az egésszel, de új belépőt sem nagyon kíván. Bizonytalanság van, de az emberekben nincs elszánás, hogy pártot csináljanak, hogy változtassanak. Ez a passzivitás nagyon mély eleme a magyar politikai kultúrának. Ezt a hajlamot a Kádár-korszak erősítette föl. A magyar emberek zöme abban nőtt föl, hogy „a közéletben nem lehet sikereket elérni, senkire - se szakszervezetre, se pártra - nem számíthatok, nekem magamnak kell megtalálnom a magam boldogulásának útját". • De Tölgyessyt mi motiválta, miért fordított hátat az SZDSZ-nek? - Ez a párt tévútra került. Azzal, hogy belekerült ebbe a rosszul működő koalícióba, ahol csak gyenge korrekciókra képes, elvesztette önálló pólusképző erejét. S végérvényesen elveszett az a hit, hogy ez a párt a magyar polgárosodás legfontosabb ereje. • Ijesztő, hogy a „közép" hüínyzik a társadalomból és a politikából. Ki a felelős ezért? - A „közép" a társadalomban inkább jelen van, mint a politikában. Holott szemmel látható: a választóknak csak kisebb része hajlandó szélre menni, mint bárhol máshol Európában. Az SZDSZ kétszer volt ennek az erőtérnek a legnagyobb pártja, de most kihúzott, a Fideszt pedig kilökte innen. A „felelős": a koalíció, mely taszító erőt gyakorol a választókra. Az ellenzéki pártok viszont hajlamosak arra, hogy „törzsközönségüknek" politizáljanak, s nem veszik észre, hogy új szavazókat onnan tudnak szerezni, ahonnan a koalíció kiszorult, vagyis a „középről". • Legyen „Az elégedetlenségek egyensúlya" a szegedi beszélgetés címe - mondta Ön. Miért? - Mert alig találni olyan embert ebben az országban, aki elégedett lenne, mégsincsenek nagy konfliktusok sztrájkok, tüntetések -, a politikai helyzet stabil. Úgy tűnik: az elégedetlenségek kioltják egymást, s nem tornyosulnak egyetlen nagy, egy irányba ható elégedetlenséggé. Ú. I. • A területfejlesztés árnyoldalai (6.) Figyelni kell a pénzek útját! A megyei területfejlesztési tanácsok működtetésével, valamint feladatellátási kötelezettségével kapcsolatos gondok egyre nyilvánvalóbb - negatív - következtetések levonására késztetik a figyelmes szemlélőt. Az ezekből összeállított kérdéssorra lehmann Istvántól, a Csongrád Megyei Területfejlesztési Tanács elnökétől kértünk választ. • Többek véleménye szerint a problémák azzal kezdődtek, hogy ön nem támogatta a tanács köztestületként! létrehozását, így egyelőre egy gazdaságilag működésképtelen szervezettel állunk szemben. - A törvény számos hiányosságának egyike, hogy nem szabályozza milyen típusú jogi személynek kell tekinteni a területfejlesztési tanácsokat. A megyei közgyűlés éppen ezért kérte a minisztertől, hogy rendezze az állami elismertség módját, hiszen a területfejlesztési tanácsokat lényegében kezdettől gazdálkodásra kényszerítették. Igaz, az eddigi kiadások fedezésére nem volt pénz, de a megyei önkormányzat megelőlegezte a szükséges összeget. A helyzet persze a továbbiakban sem lesz egyszerűbb, hiszen a pályázatok kiírását, elbírálását követően a nyertesekkel még az idén meg kell kötni a szerződéseket, amelyekben foglaltakat például célszerű volna szakemberekkel megvizsgáltatni. El kell még mondanom azt is, hogy járt nálam Szegvári Péter, az Országos Területfejlesztési Központ főigazgatója, akitől megtudtam: várható, hogy a jövőben hazánkban - mivel a gondok nem speciálisan Csongrád megyeiek - a tanácsoknak köztestületi formában kell majd ellátni feladataikat. • A működtetés költségeihez ígért állami hozzájárulás megérkezett már, vagy az is annyira bizonytalan, mint a tagok fizetőkészsége ? - A minisztérium a közelmúltban, ha nem is az egészet, de bizonyos összeget már átutalt a tanács elkülönített számlájára. Ám a tagok között vita alakult ki a költségvállalás arányait illetően. Az ugyanis, hogy a tanács most „rátelepedett" a megyére, még nem jelenti a finanszírozási feladatok átvállalását. A területfejlesztési tanács is - egyelőre - csak erre az esztendőre bízta meg a hivatalt a szervezéssel. • A grémium tagjainak egy része viszont már jelezte, hogy képtelenek lesznek megfizetni a több mint 400 ezer forintos hozzájárulást. - A törvény a tanácsba kötelezően csupán 9 tagot jelöl meg, a többiek, ha nem tudnak fizetni, kiléphetnek. Egyébként az, hogy ki milyen arányban vállalja a terheket, mindössze döntés kérdése. Egy feladatot is el lehet látni különböző feltételekkel. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a későbbiekben óriási pénzek felelősségteljes szétosztása hárul majd a tanácsra. Ami pedig ennél is fontosabb: ki kell dolgozni a területfejlesztési koncepciót, amely a megyei önkormányzat területrendezési tervével együtt ad útmutatót a pályázatok elbírálásához. A nyertes projektek megvalósításához biztosított összegek felhasználását ugyanakkor valakiknek ellenőrizni kellene. Ehhez apparátusra lesz szükség, hiszen beláthatatlan következményekkel járna, ha senki sem követné nyomon a pénzek útját. - A fizetésre kényszerttett önkormányzatok azonban várnának valamit befizetett forintjaikért, illetve azt hangoztatják: a nem hátrányos helyzetűnek minősített települések miért áldozzanak szűkös költségvetésükből bármennyit is e célra, amikor esélyük sincs arra, hogy nyerjenek pályázatukkal. - Igen, ismerem ezeket a téves érveket. A tény az, hogy itt szó sincs városi, vagy adott települési érdekek képviseletéről! A tanács tagjainak nem azért kell harcolni a tanácsban, hogy minél több pénzt „vihessenek" haza, hanem a megye elmaradott térségeinek felzárkóztatásáért, valamint a gazdaság élénkítéséért kellene együttmunkálkodniuk. N. Rácz Judit P« A krumplileves jkjéhai Kádár János krumplileveses példabeszédéhez L y hasonlóan magas előfordulású közírói-köznyelvi elem lett a rendőr bérére való hivatkozás. Azt mondják: „hát persze, hogy hozzányúlt, hiszen alig keres valamit", meg azt is mondják: ,jó, hogy elfogadta, abból a havi harmincból nem lehet kijönni." Magyarán: a köz ítélete szerint a becsület relatív, sőt egyenesen pénztárcafüggő dolog. Az olvasó engedelmével tiltakozni szeretnék eme többségivé gyarapodó nézet ellen. A közérthetőség kedvéért vegyük kiindulásul a kádári mondatot: a krumplileves legyen krumplileves! Nem vizsgálván, hogy ki és miért mondta, a kijelentés önmagában igaznak minősül, mert vitathatatlanul arra utal, hogy ha a nevén nevezzük a dolgokat, akkor a dolgok olyanok, amilyen a velük szembeni általános elvárás. A leves leves marad, a tanár tanár, a rendőr pedig rendőr. Ha tehát valakit rendőrnek nevezünk, akkor vele kapcsolatban azt gondoljuk - és ez már több, mint föltételezés -, hogy az illető határozott, becsületes, szilárd erkölcsű, s bár nem a fékevesztett kreativitás bajnoka, abban biztosak lehetünk, hogy nem lop és megvesztegethetetlen. Innen nézve, az a személy, aki egyenruhába öltözve pénzt fogad el valamiféle bűncselekmény eltussolásáért, már nem nevezhető rendőrnek, mint ahogy az sem nevezhető tanárnak, aki nem szereti a gyerekeket. És az sem újságíró, aki nem megy a hír után. Tudom, persze, most következik a megélhetésről szóló okfejtés, amely lehetővé teszi, hogy a viszonylagosság ingoványába taszítsuk azt, ami csak a szilárd talajon áll meg. Gondoljunk az ÁPV Rt. megbukott vezéreire, akik havi kilencszázezerért (plusz ugyanennyi prémiumért) voltak korruptak, bizonyítván, hogy a becsületesség nem a jövedelmi viszonytól, hanem a belső értékrendtől függ. Egész egyszerűen nem adható fólmentés sem annak, aki kicsiben lop, sem pedig annak, aki több nagyságrenddel nagyobb tételeket síből ki, mint amennyiről egy főtörzsőrmester a legmerészebb pillanataiban álmodik. És az itt megidézett összegszerűség még véletlenül sincs összefüggésben azzal a ténnyel, miszerint szakmát úgy választ az ember, hogy elfogadja annak belső törvényszerűségeit. Oly korban élünk, amikor vezető közhivatalnok és miniszter kész tényként kezeli, hogy egyes bírókat néhány millióval megvesznek, ráadásul az érintett közhivatalnok, miniszter és bíró egyaránt tudja, hogy ha az utóbbi bukna, előtte áll a fényes ügyvédi karrier. Ebben a korban, sajnos, természetessé lett, hogy a törvény hivatásos megszegője ugyanannál az asztalnál ül, ahová a törvényalkotónak is terítettek. Tízzel együtt, sőt éppen mindezek ellenére kell leszöthgezni, hogy a bundázó futballista, a tocsikoló főprivatizátor, a csúszópénzes rendőr meg a lefizetett bíró egyaránt csaló. Ki a csapatát, ki az országot csapja be. Az pedig önmagát, aki engedékenyen nézegeti magát a csalást. RIGIPS gipszkartonlapokra 20% engedmény! TEL, IZOLYTH, NIKECELL hőszigetelő anyagok nagy választékban! Szeged, Csongrádi sgt. 27. Tel.: 62/491-022. Dorozsmai u. 5-7. Tel.: 62/311-092 i»j7/tr Újabb robbantás Budapesten • Budapest (MTI) Újabb robbantásos merényletet követtek el szombaton este Budapesten. Dézsi Mihály, a BRFK szóvivőjének tájékoztatása szerint a detonáció az I. kerületben, a Sánc utca és a Hegyalja út kereszteződésében egy szórakozóhely előtt történt, mintegy 20 perccel este hat óra után. A robbanás senkit sem sértett meg, mindössze egy arra haladó személygépkocsiban okozott kárt. A rendőrségi technikusok megállapították, hogy a detonációt - a XIII. kerületi Leroy Country sörözőnél elkövetett robbantáshoz hasonlóan egy jugoszláv gyártmányú támadó gránát okozta. A merénylet elkövetője gyalogosan közelítette meg a mulatót, így a megsérült autó vezetőjének sikerült üldözőbe vennie őt. Amikor azonban a gépkocsivezető már csaknem utolérte, a tetMODUL BAU A fantomkép szerint az elkövető 25-30 év körüli, kb 1 70 cm magas, széles orrú, vastag szájú, sportos kinézetű férfi, haja fekete, rövidre vágott, feltűnően széles, fülközépig érő fekete pajeszt visel. (MTI Telefotó) tesnek sikerült egérutat nyernie. A merénylőről ennek ellenére személyleírást tudott adni a sofőr, s ennek alapján fantomkép készült.