Délmagyarország, 1996. november (86. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-15 / 267. szám

8 KAPCSOLATOK PÉNTEK, 1996. Nov. 15. Hagyományaink Márton, a borbíró A Pannónia-szülötte Márton, a mai Szom­bathelyen látta meg a napvilágot: a negyedik században élt. Császári katonából lett püspök. Pedig semmi kedve nem volt a püspökség­hez, amit az igazol, hogy amikor meghal­lotta, hogy reá esett a nép választása, nagysi­etve elrejtőzött a ludak óljában. Nos, ez a ma­gyarázata annak, hogy egyes képeken ludak­kal ábrázolják: illetve, hogy napján (november 11-én) fogták hízóba hajdan, a karácsonyi asztalra szánt ludat. Ta­lán még megemlítjük, hogy nevezték Lúdvágó Szent Mártonnak is. Kultusza nálunk már a honfoglalás előtti időkben is virágzott; a lovagkor szinte teljes egészében ma­gáénak érezte. Szent István király is fel­karolta kultuszát, jelesül: a meghívott bencéseket ép­pen Szent Márton hegyén (a mai Pannonhalmán) tele­pítette le. Ismeretes az is, hogy első királyunk a zász­lóira a hadverő Szent Már­ton képét festette, és ezen zászlók alatt verte le a be­senyőket, és a többi ellen­séget. A Szent Istvánt kö­vető királyaink természete­sen vették át egymástól a Márton-kultuszt, amelyet a budavári Nagy Kúria Szent Márton-kápolnája tanúsít. Legismertebb történeti legendása még császári ka­tona idejéből való, amely szerint hideg, szeles időben lovagolt egyik városból a másikba, amikor is az úton egy didergő koldust látott. Gondolkodás nélkül le­szállt a lováról. Kettéhasí­tott köpenyének felét a kol­dusnak adta, akiről később kiderült, hogy valójában Jézus volt az. Kivételes magyar tiszte­letét jelzi, hogy „Hazánk­ban nincs szent, aki temp­lomával több városunknak, falunknak lett volna név­adója, keresztapja Márton­nál" - írja Bálint Sándor. A magyar néphagyo­mány Mártont naptári helye miatt is kitüntette, őszutó havának derekán vagyunk, és a régi időkben Márton napján fizették a bérlők a földvámot, de ekkor ejtet­ték meg a gazdasági tisztsé­geket viselők új megbízatá­sát is. Vagy, ha nem felel­tek meg, menesztették őket. Márton napjára minden nagylábas jószág: a szar­vasmarha, a ló, az ökör, és természetesen a juhok is te­lelőbe - istállókba, hodá­lyokba kerültek. És megej­tődött a bérszedés is, amely együtt járt a pásztorok megvendégelésével, illetve a gazdák felköszöntésével. Márton napjára általában megforr az újbor, amelyről már 1456-ban eképpen szó­lott a krónikás: elérkezett az esztendő ama napja, mi­dőn Szent Márton alacsony emberi sárhajlékból felköl­tözött a mennyekbe, és a jótzú must borrá változik." Dugonics pedig tgy írt: „A bornak Szent Márton a bírája." Vagyis: most már dugó került a boroshordók mindegyikébe, azaz, „Meg­tisztölték Mártont, a borbí­rót, a borfújtót." Értelemszerű volt az a szokás, amikor Márton napján Márton áldomást, Márton poharát ittak, ame­lyen részt vettek a kapások, sőt, a hordó készítő kádá­rok, pintérek is. I«|. Lala József Törvények - népművelők Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Nyugdíjasok egyesülete Madarászok IC-pót Az október 28-i Dél­magyarország „Csörög" rovatában megjelent „Nem dohányzó" címú észrevétellel kapcsola­tosan az alábbi tájékoz­tatást adjuk: Amennyiben rendelke­zésre áll K. L. utasunk ne­ve, címe, illetőleg az utazás pontos időpontja, osztá­lyunk a budapesti üzletigaz­gatóság személyfurvarozási osztályával felveszi a kap­csolatot a felszólamlás ki­vizsgálása érdekében. Tájékoztatjuk Önöket, hogy sok esetben utasaink megrendelik, vagy megvá­sárolják elővételben az Inter City pótjegyeket, azonban azokkal nem minden eset­ben utaznak el. A vissza nem váltott IC-pótjegyek miatt a vonaton üres helyek maradhatnak. Meg kell még említe­nünk azt a tényt is, hogy az IC-vonatainkra Kecskemét állomáson is várható fel­szálló utas, akinek a hely­biztosítása nem Budapest­ről, hanem csak Kecske­métről történik. Esetenként ez is hozzájárul ahhoz, hogy Budapestről történő indulásnál szabad ülőhelye­ket találnak utasaink. Ebből adódóan később jelentkező utasaink igényét nem min­den esetben tudjuk teljes mértékben kielégíteni. Ter­mészetesen, ha valakinek a vonatra érvényes IC-pótje­gye van, és az azon feltün­tetett hely számára nem megfelelő, de talál olyan szabad ülőhelyet, mely szá­mára elfogadhatóbb, azt el­foglalhatja mindaddig, míg arra az igényjogosult utas nem jelentkezik. Konkrét eset ismeretében intézkedni fogunk a vizsgá­lat lefolytatására. Huiiár Zoltán osztályvezető Nézünk.oo Olvasónk, Nagy Mi­hály az olajbotránnyal kapcsalatos cikkek nyomán tollat ragadva nemtetszésének adott hangot. Többek között az irta: „Heidrich úr legújabb nyilatkozatából a nyájas ol­vasó aligha lett okosabb, a kérdés veleje ugyanis úgy szólt lapjuk részéről, mi a véleménye a bíróság elnö­kének egyik beosztottjának a rendőrséget dehonesztáló kijelentéséről. A kérdésre nem érkezett válasz, vagy ha igen, akkor azt nem le­het megtudni a terjedelmes­re sikerült írásból. Ennek persze nem csupán a nyilat­kozó az oka. Ezúttal Heid­rich úr sietett leszögezni: a bíróság és a rendőrség munkakapcsolata jó. És ami utána van, az már csak a ráadásnyi egyveleg, de ezért már felelős az olvasó nevében kérdések feltevé­sére vállalkozó is. Mert hát, tessék monda­ni, kit érdekel a jó munka­kapcsolata két teljesen kü­lönálló szervnek. Ha csak az nem, hogy nincs egy­másra vetni valójuk „gyor­saságukbari"! Mint megtud­hattuk más hírekből, egyi­kük sem sieti el a dolgo­kat... A rendőrség és a bíró­ság kapcsolata jó. Olvas­hattuk az elnöki nyilatkoza­tot. Ebből nagyobb baj nem lehet. Mi meg, mint Márton a moziban - nézünk." Öröm számunkra, hogy vannak természet­szerető felnőttek, akik érdekes foglalkozásokat szerveznek környezetvé­dő gyerekek számára. Kasza Feri bácsival, aki civil foglalkozását tekint­ve bíró, nemrégiben ki­rándultak a Fehértóra a Csongor Téri Természet­védő Csoport tagjai. A színes tájon a báránypa­ré virít, és a sziki őszirózsa li­la virágú foltjait látjuk min­denfelé. A szép őszi napsü­tésben ökörnyál száll a leve­gőben. Az úton róka-kutya és madarak lábnyomait lehet vizsgálni. A „sziki ország­úton" éjszaka nagy a forga­lom. A tavak körül nádasok. A teleszkóp távcsöve méltó­ságosan ülő szürke gémet mutat. Sirályok, búbosbankák érkeznek. A tó másik oldalán kormorán-sziget van. Sok ér­Bevallom, eléggé fel­kavart Kalocsai Katalin „Összeomolhat a megye sebészete" címú cikke. Ne tessenek félreérteni: nem a túlzott naivitás, vagy a mindenfajta vészharang hangjától való félelem zökkentett ki nyugalmamból. Egé­szen másról van szól Hétgyerekes családapa vagyok. Négy évvel ez­előtt súlyos hasnyálmi­rigy-gyulladással kerül­tem be a klinika I. sz. belgyógyászatára, majd sebészetére. Hosszú ide­ig feküdtem életveszé­lyes állapotban, hóna­pokig kizárólag infúzió­val tápláltak, majd két­szer megoperáltak. Akarva-akaratlan volt le­hetőségem megfigyelni or­vosaim, ápolóim munkáját, és zavarba ejtett az az oda­dekeset tanultunk a madará­szoktól. Például, hogy a lég­nyomás-változásra érzéke­nyek az állatok: erős hangot hallatnak, ha időjárási front közeledik. Puskás Lajos bá­csitól megtudtuk, ha bölöm­bika kiabál, veszélyt sejt, vagy táplálékforrást talált, hangját messze viszi a víz. Másnap a Szegedi Füvész­kertben folytattuk a sétát. Fel­szerelték a madárodúkat. Ké­pek villannak elém. A fák, a bokrok arany színűek, sok pi­ros és sárga levél hullik a földre. Vörösbegy bújik ki a bokrokból, az év madara. Zöldikék röpködnek a bokrok között, és feketerigó sokfelé. Köszönjük a kiránduláso­kat! A Csongor téri iskolások is kitették a madárodúkat a tar­jáni fákra. És örülünk, hogy indul a madarászsuli. Födi Anikó adó áldozatvállalás, amelyet tapasztaltam. Hogy lehet az, hogy orvosom még este tíz­kor is ott ül az ágyam mel­lett? Hogyan lehet az, hogy egy egyetemi tanár naponta átmegy egyik klinikáról a másikra, megnézi a kritikus állapotban lévő beteget? Hogy lehet az, hogy vasár­nap délután betelefonál az orvos a klinikára, és érdeklő­dik állapotom iránt? Hogy lehet az, hogy az ápolónő engem vigasztal, miközben a legpiszkosabb munkát végzi el körülöttem? Hogy lehet az, hogy itt sohasem , jár le" a munkaidő? Hogy lehet az, hogy a beteghordó csak annyit kér tőlem, próbáljam a nyakába tenni a karomat, a többit ő elintézi? Hogy lehet az, hogy azok az orvosok is örülnek gyógyulásomnak. Hírt adtak magukról a napokban a szegedi nyugdíjasok. A szer­kesztőségünkbe postá­zott levelükben tulajdon­képpen egy ismertetőt küldtek. Készséggel adunk helyet soraiknak, abban a reményben, hogy egyesületükhöz e sorok olvastán többen csatlakoznak. Az 1989-ben alakult Sze­gedi Nyugdíjas Egyesület nem a gazdagok gyülekeze­te. Túlnyomórészt a létmini­mum alatt, vagy ahhoz közel él a tagsága. Becsült adata­ink szerint 70 százalékának a régi munkahelye jogutód nélkül szűnt meg, vagy ha létezik is, nem tud törődni nyugdíjasaival. Családjára sem számíthat a tagságunk 20-30 százalé­ka, és azok, akik barátokra, segítő ismerősökre sem szá­míthatnak szükség esetén, még nagyobb arányt képvi­selnek. Jelentős tehát azok­nak a száma, akiket a termé­szetes védőháló nem képes felfogni. Ezek a segítség nél­kül maradók az intézményi szféra segítségére nem szá­míthatnak, gondjaikkal, problémáikkal senki nem foglalkozik. Az, hogy nyug­díjukat, járadékukat kézhez akik nem is kezeltek? Ho­gyan lehetséges mindez? Olvasva az „Összeomol­hat a megye sebészete" címú cikket, kellemetlen érzések egyvelege hat át. Képzettsé­gem, tájékozottságom nem teszi lehetővé, hogy a külön­böző - minden bizonnyal szükséges - átszervezések, vagy az ágyszámok kérdésé­ben bármilyen véleményt al­kossak. Csupán kérni szeret­nék! Kérni szeretném minden honfitársamat, hogy ki-ki a maga helyén tegye meg a tő­le telhetőt azért, hogy beteg­ségeink gyógyítói teljes oda­adással végezhessék munká­jukat! Kérni szeretném vala­mennyi hívő testvéremet, a gyülekezeteket, hogy enge­delmeskedve Istenünk pa­kapják, még nem jelent vé­delmet. Felismertük, hogy ha senki nem nyújt alternatí­vát (össztartozás, kirándulás, karácsonyi csomag), az em­bereknek marad a magány, az elkeseredés és az önpusz­tító magatartási formák. Vagy az önszerveződő ér­dekvédelmi csoport, saját írott és íratlan szabályait kö­vetve. A cél nemes ugyan, de bonyolult, összetett, pontos, következetes munkát vár el a vezetéstől. Ezt a társadalmi munkát mindannyian tanul­juk, munkánkat évenként korrigáljuk. Nem kisebb fel­adatot vállaltunk, mint azt, hogy a tagságunk részére egyfajta törődést, szórako­zást, védelmet, gondosko­dást kínáljunk fel a teljesség igénye nélkül. Egyesületünk célja a vá­ros nyugdíjas társadalmának véleményére alapozott ér­dekegyeztetés, segítségnyúj­tás és érdekvédelem. Az időskorúak, a nyugdíjasok szociális, kulturális helyzeté­nek javítása, érdekeinek fel­tárása, megfogalmazása és képviselete az illetékes álla­mi, önkormányzati, társadal­mi szervek előtt. Az érdeklődők az egyesü­lelet az Eszperantó u. 3-5.­ben találják meg. rancsának, könyörögjünk azokért, akikre Isten a társa­dalmi gondok megoldásának nehéz feladatát bízta! A Bib­lia a Timóteushoz írt első le­vél második részében ezt mondta nekünk: „Arra kér­lek mindenekelőtt, hogy tart­satok könyörgéseket, imád­ságokat, esedezéseket és há­laadásokat minden emberért, a királyokért és minden fel­jebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztes­ségben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság meg­ismerésére". Isten segítsen mindnyá­junkat, hogy az Őtőle kapott ajándékokkal helyesen tud­junk gazdálkodni! Takács Szabolcs okleveles villamosmérnök Négyszáz népművelő (vagyis nem: animátor, közművelődési menedzser, művelődésszervező) adott egymásnak találkozót a na­pokban Salgótarjánban a Magyar Népművelők Egye­sülete XIII. Országos Ván­dorgyűlésén, mely lényegé­ben e hivatás egyik legfon­tosabb kongresszusa. Észak-Magyarország so­kunk számára a török elleni végvári harcokat idézi, s így a helyszín sajátosan kapcsolódott a tanácskozás alaphangulatához, hiszen a népművelők immáron 6-7 év óta a végvári harcosok küzdelmes, kiszámíthatat­lan és egyre veszélyesebb életét élik. Miközben a tár­sadalom legszélesebb réte­gei fölé igyekeznek kultu­rális és közösségi védőpaj­zsot tartani, aközben az or­szágos és helyi hatalmak ­lényegében pártállástól függetlenül - vagy sokad­rendűnek tekintik létüket­nem létüket, vagy egyene­sen, bár változatos módsze­rek szerinti felszámolásuk­ra törnek. A közművelődési tör­vény - mely ez áldatlan ál­lapotot sokban javítaná ­3179 magyar önkormány­zat 2600 művelődési házá­nak sokmilliónyi látogató­ját védené. Akik, adófizető állampolgárként évente elő­legezik meg az államnak az ő közszolgálatait, mégis egyre tömegesebben esnek ki a kulturális élet lehetősé­geiből. E törvény állt a népművelői kongresszus vitáinak középpontjában, mely viták során egy cso­dálatosan egybeforrott A Felsővárosi Általá­nos Iskola millecente­náriumi sportnapot szervezett az iskola ta­nulói és családtagjaik részvételével. A testne­velés tagozatos iskola profiljának megfelelő­en játékosan, sporto­san ünnepelte az 1100. évfordulót. A sportversenyek kereté­ben hét állomáshelyen ügyességi és szellemi fel­adatokat oldottak meg a szülőkből és tanulókból ál­ló csapatok.Álmos vezér tiszteidére ébresztő - be­melegítő 1100 méteres fu­tással kezdődött a vetélke­dő. A Kárpátok gerincét a bordásfal pótolta, melyen a gyerekek bizonyíthatták ügyességüket. A lovon vág­tázó, hátrafelé is nyilazó őseink mai utódai „kondi­bicikliről" kislabdával dob­tak célba. A következő ál­lomáshelyen kerékpáros Több éve járok ki ku­tyámmal az újszegedi Ti­sza-töltésre, ahol pár hó­napja jelent meg az első ,jel": a szemét. A házisze­mét. Elkerülhetetlen, észre nem vehetetlen. A hónapok múlásával „nőttön növő", senkinek nem szúrta a sze­mét. Már régebben is hord­tak ki ilyen dolgokat a Ti­sza árterére. Azonban „ez" már több, mint sokan gon­dolnák. Egyik reggel belebotlot­tam egy férfiba, aki „ép-y szakma szegült szembe a törvény látható és láthatat­lan ellenfeleivel. A műve­lődési minisztérium, a bel­ügyminisztérium munkatár­sai messzemenően igyekez­tek együttműködési készsé­güket hangsúlyozni a törvé­nyelőkészftés munkálatai­ban, ám a népművelők hi­vatalos szószólói sorra fel­tárták a törvény körüli ka­marillapolitika és manipu­láció minden epizódját. A kormány a hároméves közalkalmazotti megállapo­dásban kötelezettséget vál­lalt a kulturális, szaktörvé­nyek, köztük a közművelő­dési és könyvtári törvény megalkotására. A törvény azonban egyre késik, s ez­alatt az önkormányzatok dalolva folytatják „intéz­ményátalakftó" munkáju­kat, melynek során joghé­zagokra épülő, szedett-ve­dett működési formákba ­többek között a minden ízé­ben nevetséges közhasznú társasági formába - kény­szerítik át a múveldési há­zakat, elindítva azok halál­tusáját - erről már a kong­resszus népművelői szá­moltak be. Egy képzett szakemberek által működ­tetett, sok küzdelem által kiépített, a teljes társadal­mat szolgáló intézmény­rendszert nem lehet meg­szüntetni, átutalva azt a senki által pontosan be nem mért civil szféra világába. Pál Miklósné blikfangos mondata szerint: „vannak önkéntes és hivatásos ápo­lók, de a műtéteket mindig sebész végzi." Kiss Ernő ügyességi feladatok megol­dásával tettek bizonyságot rátermettségükről. A szelle­mi totó a versenyzők törté­nelmi ismereteit, felké­szültségét tette próbára. Az első és második osz­tályosok játékos váltóver­senyen vettek részt. Igazi élményt jelentett számukra a pónilovaglás. Az ügyes­kezű „honfoglalók" kézmű­ves foglalkozásokon kora­beli tárgyak elkészítésére is vállalkoztak. Szülők, tanu­lók és tanárok részvételével kispályás labdarúgótorna és asztalitenisz verseny is volt, az anyukák és leánya­ik pedig egy órás zenés tor­nán frissülhettek fel. A komoly megpróbál­tatásokon eredményesen túljutott „honfoglalók" jó­ízűen fogyasztották el a szüleik által tucatnyi bog­rácsban készített „puszta­pörköltet". Potrovicsná Tejes Edit pen" az autójából dobálta ki a literes üdítők dobozát, és más, egy nagy kukába jól elférő szemetet. A még fiatalnak tűnő úriember kérdésemre elismerte: tény­leg igazam van, ronda do­log szemetelni, de egyéb­ként nem ő hozza ide örök­ké a szemetet... Az őszi szemétszüret cí­mén a gyerekekkel szedet­jük össze a felnőttek sze­metét. Ez sem szúrja senki­nek a szemét? V. M. Beteg voltam! Sportnap Szemét a parton

Next

/
Thumbnails
Contents